(Mikaelson villa)

Nagyot sóhajtottam és bevágódtam a Grillbe. Nyilván a probléma ott kezdődik, hogy nekem ide többet nem kellene jönnöm. Itt találkoztam Klausszal, méghozzá nem is olyan régen... és... mi lett a vége? Most már magam is hibrid lettem. Hol ebben az igazság?
Leültem egy eléggé csinos lány mellé, és nagyot sóhajtottam, a whiskys poharát látva. - Csak így egyedül? - kérdeztem tőle.

Egy srác ült le mellém..Először nem is nagyon figyeltem rá, még válaszolni sem akartam neki. Ilyenkor senkinek a társaságát sem kívántam..-Nincs jó kedvem..Erre a legjobb módszer, hogyha alkoholba fojtom a bánatom.-mutattam fel a whiskys poharat, majd felé fordultam. Akkor néztem csak meg igazán és azt meg kell hagyni, hogy egész helyes volt..

Felfedeztem benne a saját stílusomat. Én szoktam így lepattintani másokat. De mit is tehetnék, ha rólam már mérföldekről ordít, hogy egy utolsó patkány vagyok? Nyilván nem változott ez most sem.
- És miért vagy bánatos, szegény kislány? - biggyesztettem le játsszva az ajkaimat.

-Nem kell a színjáték.-vágtam rá amikor lebiggyesztette az ajkait. Mindig is utáltam hogyha valaki megjátssza azt, hogy sajnál.-Egyébként meg családi probléma. Mármint inkább volt családi. Mert nincs családom.-mondtam kissé idegesen és belekortyoltam az italomba.

Na tessék. Életem ritka pillanatai, hogy próbálok kedves lenni, erre nem kell a színjáték! Óóóó, ebbe beledilizek még.. méghozzá nagyon, teljesen, visszavonhatatlanul, slussz-passz.
- Volt család? Miért? Meghaltak? Megőrültek? Bezárattad őket? - kérdezősködtem folyamatosan, kissé csipkelődősen. Hát ez vagyok én... nem is lehetne másképpen.

Legszívesebben felpofoztam volna. Frissek és beforratlanok még ezzel kapcsolatban a sebeim erre ilyen hülye kérdéseket tesz fel?? ..-Megölték őket.-böktem ki aztán ismét szembe fordulva a pulttal, miközben lehúztam a maradék whiskyt is ami a pohárban volt.- Még egyet. A ház számlájára.-igéztem meg a pultos fiút és vigyorogva megpaskoltam az arcát.

- Áh, szóval megölték őket - sóhajtottam. - Hát tény, hogy egyszer mindenki meghal, nem? - kérdeztem rá értetlenül, mert elvégre... igen, voltam ilyen köcsög, hogy nem számítottak mások tényleges érzelmei. De nem is én lennék, ha nem így lenne.
Amikor viszont megigézte a pultost, eléggé nagyot sóhajottam. - Miért gondoltam, hogy egy emberhez van szerencsém...

-Igen egyszer mindenki. De nem így.-forgattam meg a szemeimet egy sóhajtás kíséretében. -Te sem vagy az ha jól sejtem.-kacsintottam rá. -Csak azt nem tudom, hogy mi vagy. -néztem rá értetlenkedve-Vámpír vagy vérfarkas?? Vagy mindkettő. De az nem lehet, legalábbis még nem hallottam olyanról. -vontam vállat továbbra is közömbös tekintettel nézve rá. -Ez érdekes..-tettem még hozzá felvont szemöldökkel.

- Miért, hogy haltak meg? - tetéztem tovább a helyzetet. Áh ,nem volt nagy szokásom az empátia, ez van. Valahogy az kihagyatott belőlem, amikor "legyártottak".
- Nos, éppen elég annyi, ha tudod, hogy nem vagyok ember, nem? Ha már te ilyen titokzatos vagy... - vigyorodtam el pajzánkodva.

-Az őrült exem kinyírta őket.-mondtam ki egyszerűen mintha engem sem érdekelne a dolog, pedig nagyon is érdekelt. -Nem vagyok titokzatos, csak nem nyílok meg minden jöttment előtt. -vigyorodtam el gúnyosan.
Lassan meg is kaptam az új italomat amit lelkesen kezdtem el kortyolgatni. -Neki is egyet!-néztem a csaposra ismét majd a mellettem ülő srácra mutattam.

- Okéééé, szóval őrült ex. Mi van, rossz az ízlésed? - vigyorogtam rá eléggé pimaszkásan, mert hát mit is mondhatnék, eléggé kis... szemrevaló nő volt. És bevágnódnék nála, de ott van Kate... és őt soha nem akarom megbántani... soha, de soha...
- Kösz, megszántál? - vigyorogtam az italomat meglátva, és belekortyoltam. - Mit keresel itt?

-Kétlem, hogy rossz lenne az ízlésem. Vagy netán csúnyának tartod magad, vagy esetleg őrültnek?-célozgattam ezzel arra, hogy ő sem rossz, csak általában minden jó pasinak van nője. -Ha már egyszer ide tévedtél, nem ülhetsz csak így ital nélkül itt.-mosolyodtam el, ami tőlem nagy szó. -Rokonlátogatóba jöttem. -mondtam még mindig egy halványabb mosollyal az arcomon. Az alkohol mindig is oldotta a feszültségemet.

- Hm... tudtam én, hogy szexi vagyok, de egy vámpírnak is bejövök? - vigyorogtam rá jókedvűen, és beleittam a poharamba, közben hátradőlve, így méregetve az arcát jókedvűen, már enyhébb gúnnyal, és pimaszkodással.
- És... ki a rokonod? Talán ismerem.

-Úgy látom az egóddal sincs gond.-nevettem el magamat-A kinézeteden nem ront semmit, hogy nem ember vagy éppen vámpír vagy. Bár igazából még mindig nem tudom, hogy mi vagy.-vontam vállat gúnyosan mosolyogva.-Caroline Forbes..-böktem ki a nevét és beleittam az italomba.

- Az én egómon nem ront az ég világon semmi! Még a jó isten se fog, ha saját villámmal csap belém - vigyorogtam továbbra is. Valahogy ez odafagyott az arcomra, és képtelen voltam eltűntetni. Nyilván azért, mert kb a kőkorban volt utoljára, hogy én nőre néztem. Más nőre... Kate-en kívül. De... nem tudtam vakságot fogadni!
- Őt nem ismerem. Milyen rokonság? - kérdeztem érdeklődve.

-Hát legalább tisztában vagy az adottságaiddal.-vontam vállat egy halványabb mosollyal és kiittam a poharam maradék tartalmát. -Unokatestvér. Évek óta nem láttam már. Mondjuk most a szükség is úgy hozta, hogy felkeressem..Hátha egy ideig meghúzhatom magam nála.-húzódott szélesebb mosolyra a szám. -Egyébként Sophie vagyok. -mutatkoztam be mivel ez még kimaradt.
-Még kettőt. -néztem a csaposra aki szinte rögtön ki is hozta a kért italt. Az egyiket oda toltam a fiúnak még mindig egy letörölhetetlen mosollyal az arcomon. -Szegény csapos fiú. Kiiszom a vagyonából.-nevettem el magamat.

- Most mit is titkolhatnám! - néztem végig magamon, mikor az adottságaimról beszélt. Én viszont igyekeztem NEM végignézni rajta, mert hajaj szegény fejemnek, ha meglátok két formás mellet, két formás lábat, és egy észfeszejtő feneket... nem, nem. Ez most nem jönne jól... nagyon nem.
- Üdv. Én meg Benjamin. Az unokatestvéred biztosan lesz olyan jó, hogy megszán, és befogad - vigyorogtam ismét pimaszkodva, és beleittam a rendelt whiskybe.
- Addig jó, míg a vagyonából iszod ki. Ha jól sejtem, tudnál mást is inni... - kacsintottam rá.

-Hát igen egész helyes vagy.-súgtam hozzá közelebb hajolva tovább fokozva a hangulatot. Mindig is szerettem játszani a tűzzel.-Remélem is, vagy ha mégsem akkor még mindig mehetek a hotelba, de az nem olyan otthonos.-grimaszoltam. -Mostanában próbálom visszafogni magam ilyen téren, de nem nagyon megy..Kivételesen ma még meg sem fordult a fejemben, hogy bárkit is megölnék, vagy esetleg csak megkóstolnék.-vigyorodtam el.

A fene, a fene, a fene! Valószínűleg láthatta rajtam, hogy nagyot nyelek, mikor egészen közel hajolt hozzám, és onnan suttogott... azt hittem, megőrülök. Először jövök el ide (vagyis másodszor, de az előző tekinthető érvénytelennek), és máris itt legyeskedik körülöttem egy igazi... szexi nőszemély.
- Én a hotelban lakom. Néha... ha jobb helyem nem adódik - vontam egyet a vállamon, de még mindig vigyorogva.
- Jaj, miért vagy vámpír, ha visszafogod magadat? - kacsintottam rá.

Imádtam ezt csinálni, megkörnyékezni azt akit nem szabadott volna, vagy éppen foglalt volt..Mire jó az hogyha leragad valaki egy embernél? Egy idő után unalmassá és egyhangúvá válik..
-Mostanában túl sok volt körülöttem a vérontás, de pár nap múlva valószínűleg ismét másokat fogok gyilkolászni. Unalmasak így a mindennapok. -billentettem oldalra a fejemet és úgy néztem a szemeibe egy apróbb mosollyal az arcomon. -Bár lenne olyan ami feldobná.-húzódott egy kacér mosolyra a szám.

Inkább elfordultam tőle, hogy ne kelljen a szemeibe néznem, azokba az igéző tekintetekbe. Ha Kate most látna, már tekerné is ki a nyakamat... a fene egye meg ezt a helyzetet, de tényleg!
Újabb nagy nyelés. - Hát én vámpír ellenes vagyok, szóval nem fogod tőlem nagy ritkán hallani, hogy gyilkosságra biztatlak - vigyorogtam rosszalkodóan, összekoccintva vele a poharamat, próbálva nem észrevenni az utolsó, eléggé célzatos mondatát.
Csak megköszörültem a torkomat, mélyen bámulva a pohár fenekét. Ha a kislány így folytatja... jaj, szegény fejemnek.

Csak egy széles vigyor ült ki az arcomra ahogy megláttam, hogy próbálja elterelni a figyelmét rólam..Élveztem, nagyon is..Imádtam az ujjaim köré csavarni a férfiakat. -Tudod, én nem vagyok valami jó kislány.-haraptam ajkaimba és ujjaim a mellkasán játszadoztak..Egy pár másodperc múlva ismét visszatértem a whiskymhez aminek a maradékát el is fogyasztottam.

A kezei a mellkasomra siklottak, és ez volt az a pont, hogy nagyon, de tényleg nagyon nehezen tudtam csak visszafogni magamat... - Élvezed, ha játszhatsz más játékával, igaz? - kérdeztem tőle lélegzetvisszafojtva. A fenébe, pedig én tényleg próbálok hűséges maradni!

-De még mennyire.-vigyorodtam el gonoszkásan. -Gondolhattam volna, hogy te is olyan vagy mint a többiek.-fintorodtam el, majd felálltam a pulttól. -Eszem ágába sincsen elrontani a kis románcodat.-vontam vállat és elindultam az egyik távolabbi asztal felé.

Újabb nyelés, és újabb és újabb... valahogyan egyáltalán nem volt kedvem elengedni ezt a lányt, de... hjaj, a hűség tényleg egy nehéz ügy! A fenébe is, hát...
Elindultam utána, és megálltam szorosan mögötte. - Hát csábíts el... ha tudsz - suttogtam a fülébe csak ennyit, aztán a zsebébe adtam egy kis cetlit a számommal. - Most viszont megbocsáss, de mennem kell... - siklott végig tenyerem a hátán, majd hátat fordítottam.

(Hotel - Benjamin lakása)