Utánam jött és megadta a számát..Félsiker... -El foglak.-kacsintottam, majd miután távozott én is nemsokkal utána hagytam el a Grill-t. Ideje meglátogatni Carolinet.

[folyt. Forbes-ház]

Bevásárlóközpont

Na, ez a nekem való hely, nem az a központ, ahol kis - és nagycsaládosok járkálnak jobbra-balra hatalmas vigyorral az arcukon azon gondolkozva, milyen fagyit egyenek. Talán eme..."utálatomban" közrejátszik az is, hogy nekem ez sohasem adatott meg, de hát mindenkinek más lap jut, nem?
- Nagyon titokzatosnak tűnsz és ez tetszik. - Kacsintottam a mellettem sétáló férfira, aztán megcéloztam a pultot. Onnan mindent belátni, az volt a kedvenc helyem. - A nevedet már tudom, de te még nem tudod, engem hogy hívnak. Tatia vagyok. - Nyújtottam felé a kezem a bemutatkozás után.

-Bevásárlóközpont-


Megérkeztünk, úgy érzem ez lesz a törzs helyem, csendes nyugodt és tele van piával. Oda mentünk a pulthoz és leültünk.
-Tatia szép név!-mondtam miközben kezet ráztunk.- Nos Tatia mit innál szívesen? Én személy szerint maradok a whisky-nél.

Szép és régi. Hát igen, ez van akkor, ha az ember már az ezredik életévét tapossa.
- A whisky nekem is tökéletes lesz. - Bólintottam, a csapos pedig hallva a rendelésünket rögtön ki is töltötte az italokat, hogy elénk rakhassa azokat. Belekortyoltam az alkoholba, ami kissé megnyugtatott és mondhatni, hogy lejjebb vitte a vérnyomásomat. Persze Alexnek nem mutattam, hogy belül kissé nyugtalan vagyok, mert hát...egyszer csak elmúlik. Nem szokásom idegeskedni és nem a lányom miatt fogom elkezdeni. - Mesélj magadról. Mielőtt megkérdeznéd, mindegy, hogy mit. Akármit. - Vontam meg a vállam és mosolyt intéztem felé. Hátha ő eltereli a gondolataimat.

Bele kortyoltam a whisky-be és vissza gondoltam az átváltozásomra. Nem szeretek visszagondolni rá mivel akkor voltam utoljára kétségbeesve.
-Akkor mesélek az átváltozásomról?! 21 éves voltam mikor megismertem egy Erin Josslyn Hart nevű lányt. Jól titkolta, hogy mi is valójában, egy este mikor haza mentünk erőszakkal átváltoztatott. Mire felébredtem már nem volt ott.-kicsit elgondolkodtam mi lett volna ha nem változok át, de kivertem a fejemből a gondolatot végtére is élvezem a vámpír létet.-Szerinted menyi annak az esélye, hogy pont itt futok össze vele újra?-miután ezt elmondtam megittam az italom.

Biccentettem. Meséljen csak az átváltozásáról, vámpíroknál ez amúgy is alaptéma, elvégre ha nem változtunk volna át, most valahol a föld mélyén porladoznánk és annyi, de annyi dologról lemaradtunk volna, hogy abba belegondolni is hosszú lenne.
Ám még az ital is megakadt a torkomon, amikor kinyögte az átváltoztatója nevét? Erin? Az én lányom? Hát ez varázslatos...! Ilyen még a mesében sincs. Most már tényleg egyre biztosabb voltam benne, hogy olyan, mint én. Ott kísért ahol tud és mindenhol ott van. Hát mi más is lenne, ha nem Petrova ezekkel a tulajdonságokkal?
- És szerinted mennyi annak az esélye, hogy akiről most mesélsz, az a lányom? - Kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel, de nem durván vagy mogorván. - Érdekes, hogy pont ő volt az átváltoztatód. Bár eléggé minden lében kanál csaj. - Vontam meg a vállamat és újabbat kortyoltam az italomba.

A lánya?! Fú a mindenit! Ezek szerint tényleg minden lében két kanál csaj. Ahogy újra végig gondoltam, vagyis nem gondolom végig újra! Inkább lehúztam egyszerre az italom és még egyet rendeltem.
-Szóval ő a lányod mi?! Hát a szépségedet nem örökölte!-miközben ezt mondtam rávigyorogtam és rákacsintottam.-Hát ahogy én megismertem nem lehetett egyszerű vele.

Látszott, hogy ő is meglepődött, ám én már fel sem vettem ezt a dolgot. Úgy tűnik, Erin tényleg hasonlít rám valamennyire, mindenütt ott van vagy ha ő maga nem is, akkor a "szelleme" ugyanúgy kísért. Ha nem utálnám, még büszke is lennék rá.
- Elhagytam őt, amikor kicsi volt. - Én magam is kiittam a poharamat és egy újabb italt rendeltem. Ajaj, nem jó téma következik, ebbe talán bele sem kellene kezdenem. - Elég hosszú és bonyolult történet, a lényeg az, hogy mostanában nagyon próbál borsot törni az orrom alá. Igazi mesébe illő anya-lány kapcsolat a miénk. - Ironizáltam kissé gúnyosan ejtve a szavakat, amiből kivehette, hogy Erin nem a szívem csücske akár a lányom, akár nem.

Úgy látszik ez aggasztotta annyira. Nem lehet jó egy olyan gyerekkel aki megkeseríti az életed, én nem bírnám ki, hogy folyton legyen egy púp a hátamon.
- Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad! Elvégre te vagy az anya vagy mi.-mondjuk könnyen beszélek azt se tudom mi történt. Nem biztos, hogy rá kéne kérdeznem, de lehet, hogy tudok segíteni úgyhogy kinyögtem. - Pontosan mit tett ami ennyire idegesít? Esetleg tudok segíteni valamiben?

- Nem tud eluralkodni rajtam, rajtam túltenni elég nehéz. De még nem ismersz, így elnézem neked, hogy ezt nem tudod. - Kacsintottam rá és be kell valljam, hogy eléggé meglepődtem, amikor felajánlotta a segítségét. Hát...ez új nekem. Ilyet még senki nem ajánlott fel nekem, legalábbis nem nagyon emlékszem, így jó, hogy eléggé lesokkolódtam. Végül mégis elmosolyodtam, sőt mit több, a mosolyom kedves volt. Ha már ő ilyen rendes volt velem.
- Ez is eléggé hosszú. Én biztos vagyok abban, hogy bosszúból csinálja azt, amit, de ő az ellenkezőjét bizonygatja. Mindenesetre ő tudja, csakis ő lesz az, aki pórul jár, mert ujjat húz velem. - Lehúztam az italomat, a pultra könyököltem, így pislogtam a szemeibe. Most láttam csak, hogy milyen szép szemei vannak...!
- Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy tudsz segíteni. Még gondolkozom az én bosszúmon, de nem tudom, mi lenne a legmegfelelőbb. Elvégre összeszűrte a levelet azzal akit...nos...szeretek. - Sóhajtottam egyet, de már lemondóan.

Mélyen a szemembe nézet, de volt valami a nézésében ami egyszerűen elbűvölt...
- Szereted vagy szeretted és csak azért mondod magadnak, hogy most is szereted mert zavar, hogy pont Erin az aki megkapta őt?! Ahhoz, hogy bosszút állj először el kell őt engedned. Erint ez zavarná a legjobban, aztán amikor eljön a megfelelő pillanat visszavághatsz, időd van! De ha Erinnek tényleg az a célja, hogy megkeserítse az életed az a legnagyobb bosszú ha boldog vagy!-Remélem megértte amit mondtam de ha nem akkor is segítek neki mert szimpatikusnak tűnik.

Szinte eltátottam a számat szavai hallatán. Hogy boldog legyek? Azt hiszem, ez a legnehezebb dolog az életben, legalábbis számomra lehetetlennek tűnt ezt elérni. Én már majdnem 100 éve nem voltam boldog sem magamban sem senki mással. A feláldozásommal és vámpírrá válásommal számomra megszűnt az a valami, amit az emberek boldogságnak neveznek.
- Te olyan...más vagy. Nem sok ilyen vámpírt ismerek. - Csodálkoztam el Alexen, a szavain és úgy az egész lényén. Valami hirtelen megfogott ebben a férfiban. Teljesen máshogy látta a dolgokat, mint én. - Valamit tudnod kell erről a legyek boldog dologról. Én életemben egyszer voltam boldog egy rövid ideig, akkor is azzal a férfival. De elárultam őt, aztán ő engem, aztán megint én őt és a...büszkeségem valamiért mindig előre valóbb, mint ő. Ez vagyok én. - Vallottam be teljes őszinteséggel, amin én magam is meglepődtem, mert tulajdonképpen egy idegennek magyaráztam ezeket a dolgokat. Oké Tatia, egyenes úton haladsz a nyálas vámpírrá válás felé.

Eléggé elcsodálkozott szavaimon, nem csodálom néha megdöbbentem a többi vámpírt szavaimmal. De ha egyszer itt az örök élet miért rontanánk el holmi szerelmi problémákkal!
- Furcsa kapcsolat a tiétek!- kiittam az utolsó csepp italom.- Mindenesetre még egy vámpír is tud boldog lenni!...Főleg örök élettel, csak akarni kell. De hát a bosszú is tud édes lenni!- közben rákacsintottam.- Akkor kénytelenek leszünk kiötölni egy tervet!

- Nem te vagy az első, aki ezt mondja. Én magam is furcsa vagyok, ő sem teljesen tiszta, hát együtt miért lennénk normálisak? - Kérdeztem csak úgy költőien egy újabb ital után intve. Szegény csapos foghatja a fejét, mert ha én inni kezdek, akkor nem biztos, hogy egyhamar abba is hagyom. Főleg ha jó a társaságom.
- Akkor ezt vehetem egy ajánlatnak, miszerint a szövetségesem leszel? - Kacsintottam rá kacéran, mivel egyáltalán nem bántam volna, ha ez így lenne. Sőt...

Tetszik nekem ez a csaj! Nem sok ember tárja fel nekem a személyes titkait első találkozásunkra.
- Vedd úgy, hogy már az is vagyok!-kicsit közelebb hajoltam hozzá és suttogva kicsit sejtelmesen ránézve ezt mondtam:-Sőt...Akár még több is! - szívesen vele tartanék, elvégre szövetségesek is kellenek és nála jobbat nem is találhatnék.

Diadalittasan elmosolyodtam, elvégre eddig igazándiból csak ellenségeket gyűjtögettem magam köré, most pedig lett egy jó kis szövetségesem, akinek bármikor hasznát vehetem. Ma is megérte felkelni.
- Tökéletes. Ezt akartam hallani. - Én is közelebb hajoltam hozzá, szemeimben ravasz csillogás tükröződött, ajkaimon még mindig ugyanolyan mosoly játszott.

Ahogy közelebb hajolt vettem csak észre, hogy milyen gyönyörű haja van. Furcsa általában nem szoktam hajakon fennakadni. Bal kezemmel végig simítottam a haját majd így szóltam:-Kezdhetném azzal, hogy felmérem a terepet?!-azzal közelebb hajoltam és megcsókoltam. Úristen mit csinálsz Alexander?! Még alig ismerem, ráadásul még ki sem ábrándult az exéből. Hát kíváncsi vagyok, hogy reagál. Magam sem tudom miért csókoltam meg, egyszerűen jött. Ezt most vagy nagyon megbánom vagy szerencsém lesz. Bár személy szerint utóbbit választanám.

Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Mondhatnám, hogy nem lepődtem meg, de ez nem így volt. Igenis meglepett, de jó értelemben, így természetesen nem toltam el magamtól és nem visszakoztam, hanem visszacsókoltam. Végre valami megmutatkozik az igazi, normális énemből, nem csak ebből a szentimentális, normálatlan nőből, aki az elmúlt napokban voltam.
- Imádom az ilyen szövetségeket. - Mély levegőt vettem, miután elszakadtam tőle és e mellé még el is vigyorodtam. Arra már biztosan rájöhetett, hogy vevő vagyok az ilyesmire.

Na ezt már szeretem! Úgy látszik ínyére van az ilyesmi. A pénzt a pultra tettem és így szóltam Tatiahoz:-Versenyezhetnénk, hogy ki ér hamarabb a házadig...vagy, hogy egyáltalán megtalálom-e vagy sem!-elvigyorodtam és újra megcsókoltam, viszont most már sokkal bátrabban. Mindenesetre szép estének nézünk elébe.

Ajánlata hallatán felkacagtam. Eddig is jól éreztem magamat a társaságában, most meg aztán főképp. És a legjobb az volt, hogy jelenleg semmilyen bosszú, revans vagy egyéb más nem járt a fejemben, csak az, hogy milyen jól alakulhat még ez a dolog. Én nem vagyok semminek a elrontója, az egyszer biztos.
- Tudod mit? Pár nap múlva várlak a birtokomon, úgyhogy ne vedd elutasításnak azt, hogy most lelépek. - Azután a gyors csók után, amit adott nekem rákacsintottam és felpattantam a pult melletti székről. - Nemsokára találkozunk Alex és beszélünk. - Dobtam felé a levegőben egy csókot.

Tatia birtoka ;; Nappali

Pár nap?! Addig csak kibírom valahogy. Miközben kisétált megnéztem őt hátulról és elvigyorodtam magamon, hogy mit hagytam ki, de hát úriember vagyok! Mikor vissza fordultam a pulthoz láttam, hogy a csapos is megbámulja.-Hé, hé, te! Ő az enyém!- és rávigyorogtam, felálltam majd kisétáltam.

-Alexander lakása-

(Damon és Elena háza)

Igyekeztem néptelen utcákon jönni, nem akartam feltűnést kelteni azzal, hogy az emberek csak elmosódott árnyat lássanak. A Grill előtt kicsivel már így is normál tempóra kellett fognom magam, hogy ártatlan ábrázattal nyithassak be a dupla ajtón.
- Hello - köszöntem a csaposnak, és levágtam magam az egyik magas lábú bárszékre. - Kínai kellene. Rizs, metélt, csirke... két adag mindenből. Meg valami főzelék. A legfinomabb, ami csak van - adtam le a rendelést, majd vontam egyet a vállamon. - Na meg egy sör - tettem hozzá.
Egy percen belül kezemben volt a hideg ital, és jólesően kortyoltam bele a maláta kesernyés ízébe. Idő kell amíg a kaja elkészül, és annak is, míg Elena hazaér a kicsikkel. Miért ne ihatnék addig egyet? Egy sör még nem a világ...

(Gilbert ház)

Miután Johnt egyszerűen otthagytam a Gilbert házban, nem is akadt jobb dolgom. Majdnem másfél napja semmilyen alkohol nem csúszott le a torkomon. Muszáj pótolnom, mert elvonási tüneteim lesznek, azt pedig Mystic Falls emberlakossága igencsak megsínylené.
Benyitottam a hangulatos helyre, rögtön hallottam a zenét, a billiárd asztalokon összekoccanó golyókat, de nem figyeltem most ezekre külön, egyből odasétáltam a pulthoz.
- Legyen egy whisky. És te fizeted. - néztem mélyen a pultos szemeibe. Egy pillanat alatt vált üressé a pillantása, és elém tolta a kért italt.
Körbenéztem, miközben az ujjaim között játszani kezdett a pohár, és nem messze tőlem megpillantottam egy igencsak ismerős arcot. Még régről. Amikor utoljára Amerikában jártam.

Külső szemlélő úgy láthatta, elgondolkodva bámulom a sörömet. Valójában csak én tudtam, hogy bambán tunyulok magam elé. Kissé fáradt voltam, Elena az utolsó csepp erőt is kisajtolta belőlem. Csaknem elvigyorogtam magam ha arra gondoltam, hogy finoman szólva is nagyon megérte...
- Na kapom már a kajámat végre? - kérdeztem a csapos fiút, aki csak egy mozdulattal jelezte, hogy bőven van dolga, majd whiskyt öntött, és odacsúsztatta egy lány elé, majd tárcát vett elő a zsebéből, és az ital árát a pénztárgépbe szórta.
Nocsak, ilyet még nem láttam. Meghívott volna valakit a pincérek gyöngye?
Lebiggyesztettem a számat, és újra belekortyoltam a sörbe. Jobbnak láttam, ha most valami erősebbel nem is próbálkozom. Félő, hogy hamar megártott volna.

Hallottam a türelmetlenkedő hangot, és finoman szólva is elvigyorodtam, úgy ahogy általában csak én szoktam. Végigmértem a pasit, és a jegygyűrűn kívül semmi bökkenőt nem találtam rajta. A másik kezén egy jó régi gyűrűt hordott... ebből is következtettem, hogy ő sem egy sima ember. Szoknom kell még, hogy ezek szerint a vámpírok képesek beköttetni a fejüket.
Átcsúsztam mellé, húzva magammal a poharamat, de nem néztem rá, csak figyeltem tovább a pultos cseppet sem rossz hátsóját, úgy szólaltam meg. - Nem vágynál inkább valami erősebbre? - böktem a sör irányába, amit éppen nagyon kortyolgatott.