Ajkamba harapva mérlegelem a helyzetemet. Egyáltalán nem fényes. Az állás most nagyjából 50:1 Mystic Falls javára. Bár soha ne hagytam volna el Floridát. Most már mindegy, nem igaz? Ritkán szoktam megbánni a döntéseimet. Most sincs túl sok értelme keseregni. De ha megtalálom végre Tylert, elő fogom neki vezetni az ötletem, miszerint hagyja el ezt a nyavalyás várost, és térjen vissza velem a déli partra.
Próbálom letúrni magamról Klaus tolakodó kezét. Még nem tudom, hogyan fogom ezt kivitelezni, de meg fogok szabadulni tőle anélkül, hogy kárt tenne bennem. Meg én. Nem fog megkapni, nem leszek sem a csicskása, sem a szeretője, sem semmi, ami a perverz fejében megfordult. Ha elég erősen elhatározom, és ismételgetem ezt magamban, akkor talán tényleg így lesz.
Amíg ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, nem tudom nem észrevenni Klaus és az érkező nő közötti kis színjátékot, ahogy a hibrid hangulatváltozását sem. Nem értem, hogy mi folyik itt, valami kis elcs*szett románc lehet köztük, de nem tudhatom. Mindenesetre eltárolom magamban a dolgokat, talán később még jól jöhet ez az apróság.
- Nos... ki kell hogy ábrándítsalak, mert nekem meg te egyáltalán nem jösz be - mérem végig most én is, és remélem, hogy nem ütközik ki nagyon szavaimból, hogy füllentek. Próbálok becsmérlőn tekinteni rá, de eltekintve attól, hogy úgy érzem, jelenleg senkit nem gyűlölök nála jobban, el kell ismernem, hogy jó pasi, a vak is láthatja. Ez azonban teljesen mellékes, a véleményemen vele kapcsolatban nem változtat semmit. Persze a második lehetőség, hogy meghalok, sem tetszik jobban.
- Nem tudom, mit akarsz még hallani. Tyler fontos nekem. Hallottam pár dolgot, azt hittem veszélyben van... meg akartam keresni - és ez az igazság... egy része. Az tényleg nem tartozik erre az őrült hibridre, hogy épp azt próbálom kideríteni, mit is érzek valójában Tyler iránt. Azt meg végképp nem kell tudnia, hogy feltett szándékom felszabadítani a hibridjeit.

|| Katie - Bocsáss meg a késésért, a sok hozzászzólástól nem láttam, hogy írtál.. ||

Gyilkos pillantást vetek rá, amikor nagyjából megfenyeget, hogy ha nem hagyom magam, akár meg is ölne. Mivel az utóbbi opció tényleg nagyon nem lenne ínyemre, abbahagyom a ficánkolást, de szerencsére magától is elenged. Csak próbálja meg még egyszer rám tenni a mocskos mancsát, képes leszek felpofozni, vagy mondjuk betérdelni a legérzékenyebb pontját. Oké, tudom, nem lenne valami okos lépés, de amikor dühös vagyok, nem is vagyok túl okos. Sajnos. Na de komolyan ezért megbüntetné Tylert? Ugye csak viccel? Őrültebb, mint gondoltam. Ezért nem jó, ha valaki ezer évig él. Valahol az évszázadok során teljesen elhagyta az eszét.
- Már van italom... - emelem be a képbe közénk a poharam, mikor egész közel hajol. A pult miatt elhajolni nem tudok előle, ezért választom inkább az italt, majd bele is kortyolok, aztán egy pillanatra lehunyom a szemem, és élvezem, ahogy végigégeti a torkom. Lehet tényleg el kellene fogadnom még egy whiskeyt, vagy még kettőt, hogy olyan állapotba kerüljek, amiben ez a felállás már nem lesz olyan bizarr, mert attól tartok, nem szabadulok egyhamar Klaustól. Le is hajtom az italt, aztán idegesen elnevetem magam.
- Rendben, legyen még egy whiskey! De... Mondd, hogy nem ez a legjobb módszered egy nő elcsábítására - nézek közvetlenül a szemébe, és próbálok bátornak látszani, de az ideges vigyor még mindig ott virít az arcomon.

Klaus mintha átkapcsolt volna udvarias üzemmódra, ami egyszerre volt meglepő, mosolyogtató, talán egy kicsivel szimpatikusabb is, mint az előző formában, de egyben ijesztő is. Azt, hogy elfogadtam az italmeghívást, úgy néz ki, beleegyezésnek vette, pedig egyáltalán nem annak szántam, épp csak próbálom kitalálni, hogyan szabadulhatnék meg tőle. És az, hogy stílust váltott, épp emiatt is rémísztő, hisz nyilván tőlem is ezt várja: hogy legyek kedvesebb vele. De ez nem így megy, főleg ha ismét betolakodik a magánszférámba, aztán még a nyakamra is hajol.
- Oh, hát elhiszem, hogy nagyon... hm... tehetséges vagy - fogalmazok egyszerűen, miközben ismét eltolom magamtól cseppet sem óvatosan, hisz az ő vadsága után már semmi értelme finomkodni.
- De én sajnos pocsék vagyok az ágyban - biggyesztem le az ajkam szomorúságot színlelve, és nem érdekel , hogy mit gondol emiatt rólam, a lényeg, hogy lerázzam valahogy.
- Szóval nem veszítesz semmit, ha kihagyod, hidd el! - Villantok egy bájosnak szánt mosolyt, aztán mondhatni reflexszerűen nyúlok a poharam után, és hajtom le egyszerre az italom.

- Te... őrült... vagy... - hangsúlyozok külön minden szót, majd felszisszenek, ahogy elkapja a csuklóm. Egyre inkább kutyaszorítóban érzem magam, egyre kevésbé látok kiutat ebből a helyzetből, egyre idegesebb vagyok. Ennek nem lesz jó vége. A dühtől és a kétségbeeséstől lassan remegni kezdek. Félő, ha ez így megy tovább, a farkasom is előtör, és megmutatja magát. Persze nem úgy, mint az teliholdkor szokott, de ha eldurran az agyam, nem leszek ura magamnak, a tetteimnek.
- Magad mondtad, hogy milyen jó vagy a szexben, gondolom ezesetben bárkit megkaphatsz. Miért pont én kellek neked? - szűröm a kérdést a fogaim között, miközben a kezemet csavargatva próbálom kihúzni azt Klaus szorításából. Talán addig jó, amíg itt vagyunk, a Grillben. Addig nem sokat tehet, nem igaz? De miért nem veszi észre senki, hogy bajban vagyok? Miért nem segít senki? Ennyire tartanának Klaustól? Hová tűntek az udvarias pasik a világból, akik imádtak bajba jutott hölgyeken segíteni?

A szajha szó hallattán borostyánsárgán villan a szemem. Ez az a pont, ahonnan nincs már visszaút. Eldurrant az agyam, a farkasom nem bírta tovább. A szemem villanását követően fél pillanattal később már egy hatalmas pofon csattan Klaus arcán. Nem tehetek róla, nem vagyok már a magam ura, kihozta belőlem az őrületet.
- Nem én vagyok az, aki folyamatosan játszadozik másokkal, mások életével - sziszegem dühtől remegve. De amint kicsit kezdek észhez térni, már meg is bánom, amit tettem, és riadtan meredek magam elé.
- Sa.. sajnálom. Ez.. én csak... ez nem én voltam... - Ez a magyarázat meg elég idiótán hangzik. A francba! Igazából nem sajnálom. Cseppet sem. De nem akarok még meghalni. Tekintetem végigfut a helyiségen menekülőút után kutatva.