Közelebb tolta felém poharát, hogy még tölthetek neki. Az Ő poharába is töltöttem, de aztán kifogyott az üveg vodka, mire lebiggyesztettem ajkaimat. - Ez elfogyott! - Toltam arrébb az üres üveget, és megittam a következő pohár vodkát is. - Én sem hittem volna hogy végül ilyen jól alakul! Habár az jó hogy leisszuk magunkat az sárgaföldig? - Kérdeztem halkan felnevetve. Megrendelte a következő üveg vodkát is amire csak elvigyorodtam.

-Hát tudod...-mondtam miközben mindkettőnknek töltöttem az újonnan kihozott vodkából-..lehet még jobb is.-vigyorodtam el, és már meg is ittam az egész pohárral.
-Van még valami más terved az iváson kívül ?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Egyenlőre nincs még tervem, de kitalálhatunk valamit ha gondolod! - Jelent meg arcomon egy mosoly és kihozták az újabb üveg vodkát. Először csak magamnak töltöttem, és visszatettem az üveget az asztalra. Kezembe vettem poharat, és megittam a következő adagot is, habár ezután már megjelent arcomon egy kisebb fintor is az alkohol hatására.

-Rendben.-bólintottam és már szinte azt se tudtam, hogy hol vagyok. Amikor már majdnem lefejeltem az asztalt félre toltam a vodkás üveget. - Feladom. Te nyertél.-mondtam egy kis gúnnyal a hangomban. Nem nagyon akarom, hogy úgy keljen felkaparni a padlóról, főleg azt nem, hogy nem tudom mit cselekszem.

- Tudtam! - Vigyorodtam el ahogy feladta, és halkan felnevettem. De most már én sem ittam egy pohárral sem többet. Már erősen megéreztem a hatását, és nem akartam még ennél is jobban kiütni magamat. - De most már én sem iszok többet! - Jelentettem ki és hátradőltem a széken hajamba túrva.

-Máskor nem hagylak nyerni.-vigyorogtam és elnevettem magam. -Na és most? Van valami ötleted?-vigyorogtam továbbra is. Hát igen... mindkettőnknek megártott az alkohol, nagyon is, de legalább nem otthon ülve unatkozok.

- Na azt majd meglátjuk! - Jelent meg egy széles vigyor az arcomon, ahogy megigazgattam hajamat.
- Nekem most a gondolkodás is nehezemre esik Tyler. Nem hogy még ötleteim legyenek! - Nevettem fel vidáman, nem mintha ez annyira az lett volna. De legalább a pia hatására jobb lett a kedvem. Emiatt már érdemes volt eljönni Tyler-el iszogatni egy kicsit. - Szerintem mondjuk először álljunk fel innen. Ez az ami elsőre beugrik. - Vontam fel egyik szemöldökömet.

-Ó, hát az kár.- kanyarítottam le az arcomon azt a vigyort, persze csak viccből.-..Pedig általában ti nők tele vagytok ötletekkel.-vigyorodtam el. Lassan felálltam az asztaltól kicsit szédelegve, még mindig ugyanazzal az arckifejezéssel.-Na és most? -néztem rá kíváncsian.

Warren

(Park)

Biztos sült bolondnak tarthatott előbbi reakcióm láttán, ami nem is csoda. Tényleg úgy éreztem magam.
De mikor aztán megszólalt és megemlitette a hely nevét ahová vinni készül, az izgalom ismét felülkerekedett rajtam. Egymás mellett haladtunk végig az utcán, anélkül hogy egy szót is váltottunk volna. Gondolom nem akart megzavarni a hely feltérképezésében. Pedig nem ártott volna. Annyira nem volt izgalmas.
Kb 5 perc múlva elértük az uticélunkat. Egy egyszerű bárhelységnek tűnt, amelyre ki is volt irva a már emlitett GRILL felirat. Hát, hogy őszinte legyek, nem vártam túl sokat a helytől. Utáltam a kocsmákat.
De amint átléptük a küszöböt viszonylag csillapodott az ellenszenvem a hely iránt. Sőt, igazán otthonosnak tűnt. Tényleg hires lehetett, mivel szinte minden asztal foglalt volt. Többek között fiatalokkal volt tele a helyiség.
- Jó kis hely - jegyeztem meg elismerően. - Be kell valljam, rosszabbra számitottam.

- Először is add a kezed! - Vigyorodtam és keze után kaptam, amit megfogtam, és kicsit megszorítva azt felálltam a székről. - Most már mehetünk. - Engedtem el kezét, és tetten egy bizonytalan lépést előre. -Kísérj haza mondjuk!- Vettem fel az ötletet közben, örülve, hogy végre eszembe jutott valami.

Katie

Míg Katie nézelődött, én Őt néztem. Na persze nem akartam feltűnő lenni, de néztem Őt. Hihetetlen volt számomra hogy épp most és épp itt van, és velem. Hihetetlen volt, de tényleg. Viszont a Liz által tépett méretes sebemnek jó érzés volt, Katie-vel lenni. Régi szép emlékek... Jó volt vele újra itt lenni.
Mikor a Grill-hez értünk, az arckifejezését látva majdnem elnevettem magam. De visszatartottam a hangom, és csak néztem vigyorogva, hogy méri fel a Grill-t, előbb kívül, majd belül is.
- Igen, az. Első ránézésre nem tudja az ember mit várjon ha belép, de amúgy kellemes hely. Leülünk? - intettem kezemmel a bárpult felé. - Meghívlak egy italra.

Warren

Először csak ámultam, mig Warren meg nem szólalt. Nem túl nagy meglepetésemre meghivott egy italra.
- Oké, de csakis alkoholmentest iszom! - szögeztem le komolyan. Gondoltam jobb tudtára hozni, hogy már nem iszom alkoholt, megelőzve a későbbi kellemetlenségeket.
Követni kezdtem a bárpult fele, majd leültem az egyik székre.
- Mit ajánlasz? Melyik a legfinomabb mentes ital errefelé? - fordultam felé kiváncsian az előttünk levő italok sokaságára mutatva.

-Parancsolj.-nyújtottam oda a kezemet nevetve. Amikor végre instabilan de felállt, akarva akaratlanul is egy széles mosoly ült ki az arcomra. -Nem vennék rossz néven azt, hogy pont én kísérlek haza? Már ha egyáltalán van otthon nálatok valaki.-vigyorodtam el és vonogatni kezdtem a szemöldökömet, de nem sokáig bírtam, hogy ne röhögjem el magamat.

Katie

- Rendben, igyunk azt - bólintottam rá. Majdnem kimondtam hogy nekem se árt, hisz két napja csak a whisky-t nyakalom, de... aztán visszafogtam magam. Ezt nem kéne kiteregetni neki, így is épp elég jó benyomást tettem már.
Helyet foglaltunk egymás mellett, és eltöprengve méregettem a kínálatot. Alkoholmentes... na ja, abban mostanában nemigen gondolkodtam errefelé. De próba szerencse.
- Mit szólnál valami turmixhoz? Azok állítólag jók, bár én még nem kóstoltam őket. - Szigorúan szeszmentes kivitelben? - kacsintottam Rá.

/Grill/

Tatiának

Ahogy beléptem a Grillbe,egyből megcsapta az orromat, a füst, és az ital keveréke. Odamentem a pulthoz, és kértem egy pohár jó hideg teát, majd megláttam egy ismerős, arcot. Tatia.-mondtam magamban...Láttam rajta, hogy nagyon el van keseredve, így gondoltam leülök mellé.-Szia..Nem tanácsos, csak így lehúzogatni, az italokat.-mondtam egy apró mosollyal.-Még a végén megárthat.-nevettem halkan..-Ugye nem baj, hogy leültem ide? Nagyon régóta nem találkoztunk már, kedves Tatia..-mosolyogtam , és végig szemébe néztem

Ki tudja, hanyadik tequilát húztam le, amikor átváltottam a vodkára. Nem érdekelt, hogy mit keverek össze mivel, csak azt akartam, hogy jól kiüssenek. Nagy bajom úgysem lehet tőle, max. másnapos leszek. detoxikálóban nem fogok kikötni, az alkoholmérgezés problémája nem áll fenn nálam. Talán ki kellene próbálni... de úgysem sikerülne, a szervezetem hamarabb regenerálódna. Fene a hallhatatlanságba és abba, hogy még így is képes voltam érezni! Szerencsére már nem annyira, mint amikor teljesen józan voltam, az kellett volna még...
Egy hangra kaptam fel a fejem és rögtön a hanghoz párosuló arcba bámultam. Még nem voltam részeg, egyáltalán nem, csak jobban éreztem magam az italtól. Úgy éreztem magam, mintha teljesen józan lennék, bár az üres üveg mellettem nem erről árulkodott.
- Elijah? - Azt hittem, hogy szellemet látok. Hogy régen találkoztunk? De még milyen régen, majdnem egy évezrede már annak is. Azóta nem láttam, mióta elterjesztettem a halálhíremet. Nem sokat, de változott azóta így, hogy jobban megnéztem. Jól állt neki a rövid haj, jobban érvényesültek a gyönyörűszép szemei és az, hogy milyen jóképű. - Csak nyugodtan, a Mikaelsonokból sohasem elég. - Meghúztam a vállam, letettem a poharamat az asztalra és teljes testtel felé fordultam.
- Nem láttalak a bálon, pedig Klaust azzal fenyegettem, hogy megkereslek. Mi szél hozott erre? Azt ne mondd, hogy iszogatni jöttél. Te mindig is szerettél két lábban állni a földön, úgyhogy ezt nem nézem ki belőled. - Rámosolyogtam, de nem a szokásos gonosz vagy ravasz mosolyommal, hanem inkább...kedvesen. Ha valaki, hát ő megérdemelte ezt-

Nem hittem volna, hogy tényleg bele fog egyezni, hogy csak alkoholmenteset igyon, de megtette. Elismerőn néztem Őt, mikor belement.
- A turmix jó lesz, úgysem ittam olyat már pár hónapja - forgattam meg a szemeimet, miközben azon töprengtem mióta.
- Egyszerüen csak elegem lett a szédülésekből és a másnaposságból - vallottam be mosolyogva.
Hm, többet mosolyogtam ez alatt a pár perc alatt amit vele töltöttem, mint az utóbbi fél évben összesen. Ajaj, ez baj.
- Különben sosem rajongtam túlzottan a szeszes italokért, de ezt te is tudod - néztem a szemébe.
Azt hiszem túl sokáig bámul, ami nem jó jel. Talán rossz ötlet volt beüli vele ide. De ha már itt vagyunk, kihasználom a helyzetet és kideritem amit lehet.

-Szerintem épp ez lesz a legutolsó dolog ami érdekelni fogja őket.- Mosolyogtam. -Meg már az se biztos, hogy lesz otthon bárki is.- Vontam vállat egy kis gondolkodás után.

Katie

- Akkor itt az ideje egynek - mosolyogtam, kezemmel intve a csaposnak hogy jöjjön oda hozzánk. Hmm, hát igen, rám nem jellemző lesz ez az ivás, alkohol nélkül... de Katie társaságában azt hiszem így is van más, ami megrészegítsen. Tőle legalább bizonyosan nem fájdul meg a fejem, és a szemnek is jóval káprázatosabb látvány.
- Én pedig mostanában túl sokat is érdeklődtem az italok iránt, így máris jobb hatással vagy rám, hogy itt vagy. De jobb is inkább alkohol nélkül maradni, csak bolond leszek tőle. Mostanában azt hiszem inkább észnél maradok. Biztonságosabb - kacsintottam Rá a végén, egy féloldalas mosollyal, megdörzsölve az arcom. Egy kis óvatosság nem árt meg. Legalább tán marad is valami a fejemből. Katie előtt különben se akarok még tovább égni, hisz Ő már olyan régről ismert...

Tatiának

Leültem mellé, és végig gyönyörű szemét néztem.-Hát igen a Mikealsonokból, néha sok az a pár ami van...Sőt, még néha én is sok vagyok.-mosolyogtam,-Hát, azért nem voltam a bálon, mivel egy régi ismerősömmel találkoztam...Selenával, igaz nem sokat beszélgettünk, de egy régi ismerőssel öröm találkozni.-nevettem-Hogy miért jöttem a Grillbe? Nem tudom...Talán a régi emlékek miatt, vagy hogy megigyak egy jó teát. Tudod, itt főzik Mystic Fall's legjobb teáját.-mosolyogtam, de láttam hogy megint inni akar egy kört. Megfogtam a kezét, és letettettem vele a poharat.-Nem, nem , nem.-mosolyogtam továbbra is.-Ez így nem lesz jó, szépen befejezed az ivást..-simogattam meg arcát.

- Nekem mondod? Szinte az egész famíliátokkal találkoztam már az elmúlt pár hónapban, csak Finn maradt ki a sorból. Mindegy, ő amúgy is unalmas, de ti legalább megéritek a pénzeteket. Főleg a bátyád. Na ő az, aki még mindig képes meglepetéseket okozni. - Megforgattam a szemeimet és fújtattam egyet, akkor pedig meghallottam a Selena nevet...miért ilyen ismerős nekem ez a név? Aztán pár másodperc múlva beugrott. Hát persze, még anno ő volt Elijah menyasszonya, akit Mikael szánt neki. Ő is utált engem, küldenem kellett volna már akkor neki egy üdv a klubban kártyát. Jelenleg nincs az a számrendszer, amiben össze tudnám számolni, hogy hányan utálnak és hogy én mennyi embert vagy egyéb fajba tartozó valakit utálok.
- Teát? Nem iszol inkább valami erősebbet velem? Oké, hogy idősek vagyunk, de nem kell elpuhulnunk. - Kacsintottam rá incselkedve, de mire felemeltem volna a poharamat, addigra ő már ki is kapta a kezemből és letette az asztalra. - Ne csináld már. - Lebiggyesztett ajkakkal néztem rá, mint egy kislány és ujjaimat végighúztam a kézfején. Lehunytam a szemeimet, amikor végigsimított az arcomon. A régi szép idők jutottak eszembe erről, csak hogy azok már elmúltak... de kit érdekel?
- És mondd csak, mit csináltál nélkülem az elmúlt ezer évben? Ugye gondoltál néha rám? - Az alsó ajkamba haraptam, így pislogtam rá.

-Akkor indulás.-vigyorodtam el és a kijárat felé vettem az irányt. -Mondanám, hogy menjünk kocsival csak fennáll annak a veszélye, hogy nekihajtok valaminek.-nevettem el magam megállva a kijáratnál.

Warren intett a csaposnak, hogy rendelni szeretnénk.
- Valamiből gondoltam, hogy mostanság túlságosan sok időt szánsz az ivásra - forgattam a szemeimet. - Azt hiszed, segit és talán az első négy kör után ér is valamit, mig rá nem jösz, hogy ezzel semmit sem oldottál meg. Minden a régi marad, csak te süllyedsz lefelé a lejtőn. - Miközben beszéltem átfutott a fejemben, hogy egyszer én is engedtem az alkohol csábitásának. De hagyjuk a merengést! Az a kacsintás, és a féloldalas mosolya.. De ezuttal nem engedtem meg magamnak, hogy elpiruljak.
- De nyugi, mellettem józan maradsz - kuncogtam, ezzel megigérve, hogy nem hagyom hogy alkoholhoz nyúljon. - A problémákon is jobb józanul túltenni magad - jegyeztem meg ártatlanul. - Nehéz, de megéri.

-Gondolom akkor egy kis séta csak nem árthat.- Vigyorodtam ahogy megállt a kijáratnál. Meg sem várva válaszát, elindultam ki a Grill-ből, hogy aztán hazasétáljak vele. Kicsit labilisan, de azért viszonylag jó állapotban.

//Folyt. Mikaelson ház//

Katie

- Melletted könnyű józannak maradni. A szépséged magában is megrészegíti az embert. Tudom hogy igazad van, de hát... némi ivás után ezt is még könnyebb volt így gondolni. Nem volt erősségem észnél maradni, sokkal kellemesebb volt nem tudni semmit - vonogattam meg a vállam, miközben odaért hozzánk a pultos srác, és kérdőn nézett minket, hogy mit kérünk. - Egy banánturmixot kérek, a hölgynek pedig egy... - kezdtem, kérdőn néztem Katie-re, hogy Ő milyet szeretne.
- Na és mond, van már egy szerencsés félnótás, aki boldoggá tehet...? - kérdeztem aztán, mint egy kíváncsiskodva, van-e udvarlója... Persze ha igent mond, az nyilván nem lesz kellemes érzés, de amilyen szép és okos, biztos rögtön sorakoztak a helyemre, csak győzhetett választani..