-Így van! -mosolyogtam.
-Akkor szerencsés vagy. Egy emberleányzó mellet nem is nagyon találkozik az ember nálad idősebb vámpírlánnyal. Nem? -kérdeztem miközben egyszerre lehúztam a pohár whiskyt.
-Hát ha minden jól megy költözni szeretnék. -bólogattam.
-Következőt. -utasítottam a pincérnek,aki rögtön hozott is nekünk még egy kört.

- De, ez igaz. Mostanában inkább csak fiatalabbakkal találkoztam össze. Meg néha boszorkányokkal. Ezen a környéken sok ilyen lakik. Én is egy ilyen miatt jöttem anno a városba. Egy fiatal vámpír miatt. Aztán olyan jól sikerült az ittragadás, hogy egy boszorkány miatt letelepedtem. Szép mi? Ide jövök egy pár napra, erre képletesen bekötik a fejem. Asszony, gyerek, már csak a kutya hiányzik - nevettem el magam, és a kiürült poharam alját tanulmányoztam pár pillanatig. Hát igen... jól megcsináltam a szerencsémet. Csodálatos nő vár otthon... aki ugyan néha pukkancs, de szeretem. Meg egy álomszép kicsi lány. Lehetne még jobb? Egy részem szerint nem, de... volt egy másik, az aki nemrég jól lakott, aki viszont azt mondta, lehetne még halmozni az élvezeteket... illetve élvezni a halmokat... - kalandozott el a pillantásom egy pillanatra az előttem ülő szép hölgy szép dekoltázsára, de aztán hamar el is kormányoztam a tekintetem amint megkaptuk az őjabb pohár italokat.

-Talán ez vonzott ide.. -mosolyogtam. -A természetfelettiek. -fejeztem be a mondatot,majd kikerekedtek a szemeim.
-Neked van egy lányod? -kérdeztem csodálkozva.
-Gratulálok. -mosolyogtam,majd láttam hogy az arcomról lejjebb vándorol a tekintete,amit aztán elkapott. Én inkább hallgattam,jól éreztem magam, nem akartam elrontani a beszélgetést. És mintha már kicsit becsiccsentettem volna. De csak egy egészen aprócskát.
-És te, melyik énedre hallgatsz? -kérdeztem amikor újabb ital került elém,amit ismét egy szempillantás alatt lehúztam.

- Akkor jó helyen jársz, ez a város híresen tele van mifélékkel - kacsintottam Rá, és elmosolyodtam. Kicsit olyan ez a város mint egy állatkert. Amilyen fura élőlények a világon fellelhetők, nálunk az mind megtalálható...
- Van. Köszi... igazából kettő van. De egyikük még a vámpírságom előttről való, Ő is vámpír. A másik, a kisebbik csak pár hónapos még, Ő félig ember, másodrészt az anyja révén nyilván boszorkány lesz - meséltem, emlékeimben feljegyezve hogy ha hazaérek, majd telefonálok egyet.
- Hogy melyikre? - kérdeztem vissza, egy másik teli pohár kíséretében. - Az igazából a társaságtól függ - feleltem elmosolyodva.

Elcsodálkoztam azon hogy vannak már gyerekei. Én soha nem akartam,úgy mint valószínű engem sem akartak soha,meg van a magam gondja a gyerekek nélkül is.
-Nem gondoltam volna hogy egy apukával van dolgom... -mosolyodtam el,majd elgondolkoztam hogy milyen anyuka lennék. Hát az egész gondolkozás nevetésbe torkollott.
-Szóval.. -kezdtem,már a gondolkozás után.. -És most milyen a társaságod? -kérdeztem erősen mosolyogva,majd csendben vártam a válaszát.

- Igen, hát... nincs a homlokomra írva hogy apa vagyok. De büszkén vállalom. Ha jársz-kelsz a városban, láthatsz majd a kisebbikkel a városban - mondtam, felhajtva az új italom. Igaz hogy Delilah meglepetés volt, de vámpírlétemben nem örültem még úgy semminek, mint Neki. Életem legújabbik értelme volt az a kislány.
- Mond meg Te... én csak azt tudom, hogy kivételesen gyönyörű a társaságom - feleltem mosolyogva és hívogatón emelgettem meg szemöldökömet.

-Kíváncsian várom, hogy mennyire hasonlít az apukájára a picike. -mosolyogtam.
-Mondjam meg én? -kérdeztem vissza. -Kivételesen jóképű és kivételesen vámpír a társaságom. -nevettem el magam.
-Dupla pont. -kacsintottam rá,miközben ismét kértem egy italt,ezt viszont nem siettem el,lassan kortyolgatni kezdtem.

- Reméljük csak annyira, hogy hasznára váljon - nevettem fel, s bíztam is benne. Lássuk be, vámpírként nem biztos hogy a legjobb példa vagyok bármilyen tekintetben Delilah számára. Bár az anyja remek ellensúly, amit tőlem nem örökölhetett, örökölhette az anyjától. Köztük a jóságot, ami nekem talán fajomból adódóan hiánycikkem lehet...
- Kivételesen köszönöm - nyúltam a kezéért, és számhoz emelve megcsókoltam. - Akkor úgy hiszem a társaságunk mindkettőnk számára kedvező, nemde? - simult át aztán kezem észrevétlen a térdére, kíváncsian szemlélve, vajon lesöpri-e onnét.

Nagy mosoly ült ki az arcomra azok után amiket csinált.
-Nem gondoltam volna,hogy azt akit várnak haza,ekkora nőcsábász. -suttogtam közelebb hajolva hozzá,a kezei a térdemen hevertek,én a kezeire csúztattam az enyéimet.
-Igazán nincs mit. -biccentettem még mindig mosollyal a számon.
-Azt hiszem igazad van. -döntöttem egy picit oldalra a fejemet belenézve a szemeibe.
-Mindkettőnk számára kedvező. -ismételtem el a mondottait.

- Ha ellenedre volna, visszafoghatom magam, csak egy szavadba kerülne - ajánlottam, bár arckifejezésem elárulhatta hogy cseppet sem kívánnám visszahúzni a kezem, melyre Ő a kezét tette. Egészen jó helynek éreztem ott a lábán.
- Akkor talán kedvezhetnénk egymásnak tovább - hajoltam én is kissé közelebb hozzá, hogy már csak pár centire legyen az arca az enyémtől. Ebből a közelségből nézve, kábítóan gyönyörű szemei voltak..

Egy kicsit megráztam a fejem,jelezve hogy eszem ágában sincsen ilyet mondani.
-Mennyire igazad van.. -válaszoltam, huncut mosollyal az ajkamon,az arca már csak pár centiméterre volt az enyémtől,nem haboztam túlságosan,pár pillanatig csak néztem,aztán a pólójánál fogva finoman magamhoz húztam és megcsókoltam. Volt már egy "pár év" tapasztalatom a férfiaknál,és nem voltam soha sem valami kis visszahúzódó vámpírlányka..

Nem tellett bele sok időbe, hogy érezzem kezét a pólómba markolni, és hozzá hajolva ajkait az enyémeken. Bár végig ott motoszkált a fejemben Yve neve, valami mégis falat húzott közém és közé, és én itt, kettecskén voltam ezzel a lánnyal, és Yve meg amott... én pedig nem haboztam visszacsókolni. Egyik kezem derekára siklott, a másik pedig arcára, és finoman becézve ajkait húzódtam közelebb.

Visszacsókolt,minthogyha nem is érdekelné hogy valaki várja otthon,engem meg végképp nem érint a dolog,szóval inkább csak élveztem. Közelebb húzódott hozzám,az egyik kezem a nyakán volt,a másikkal pedig magamat tartottam a bárszéken,szépen nézne ki ha hátrazuhannék. Majd lassacskán elengedtem és elhúzódtam tőle,és a szemeibe nézve elmosolyodtam.
-Ilyesmi kedvezésre gondoltál? -kérdeztem,miközben egyre szélesebbé vált a mosolyom,várva a válaszára,ami egyértelmű volt..

Visszamosolyogtam rá amikor elválván egymás szemébe néztünk, és látszólag elgondolkodva bólintottam egyet.
- Igen, most hogy itt tartunk, valóban ilyesmire - feleltem egy heves bólintással, majd fejem félrebiccentve néztem mosolygós arcát.
- Mond csak szép hölgyem, nem lenne kedved meghívni magadhoz egy italra? - kérdeztem szemöldökemelgetve, és egyértelműn simítva végig combján hogy ne is lehessen kérdés, hogy nem inni szeetnék nála, ha Ő is benne van.

-Hmm..-döntöttem oldalra a fejemet,mintha elgondolkoznék a dolgon,majd a mutató ujjamat végighúztam a pólóján,végig a mellkasán és a hasán.
-Lehet róla szó. -mondtam ki végül huncut mosollyal a számon. Úgy néz ki, "felavatásra" kerül a nagy Pierce ház.
-Szerintem mehetünk is. -álltam fel a székről,megigazítva a ruhámat. Az eső még mindig esett kint. Vagyis újra rákezdett.
-Nem hiszem hogy gondot jelentene hazáig egy kis eső. -vontam meg a vállamat hetykén,majd vártam hogy fizessen és elinduljunk.

/Eyal lakása/
Szó szerint beviharzottam a Grillbe, leültem a bárpulthoz, és nem törődve a bámészkodókkal - na meg a tőlem nem messze smároló vámpírpárossal - csak a csaposra figyeltem. Fiatal volt, és szexi. Lefogadnám, hogy már akkor állna neki, aminek állnia kell, ha a kezem félúton járna. Bár, ez inkább szerénytelen, tényleg nem változó személyiségemhez köthető.
- Teqilát - jelentettem ki a szándékaimat. - És te fizetsz - igéztem belé.

Mielőtt meglátogatnám az én kedvenc húgicámat,gondoltam "felderítem a terepet". Első utam a helyi Grillbe vezetett. Épp jókor tértem be,mert elkezdett esni az eső.
Mikor beléptem a szemek rám szegeződtek,már megszoktam hogy megbámulnak,szóval egyenesen a bárpulthoz mentem.
-Egy félédes fehérbort. -ültem le az egyik bárszékre,és nem ügyelve senki másra rögtön a csaposhoz szóltam,mindenekelőtt enyém az elsőbbség,a csapos ki is hozta. Annyi hozzáfűznivalója volt hogy "Egészségére".
-Ugye a ház ajándéka? -kérdeztem mélyen a szemébe nézve,mire ő csak biccentett. Naív és buta emberek..

Az első szó, ami a mellém letelepedő csaj rendelését hallva eszembe jutott, az a díszpicsa. Mindenesetre, mielőtt hozzászóltam volna, citromlevet és sót szórtam a csuklómra, lenyaltam, majd lehúztam a teqilámat.
- Azt hittem, vámpírként valami erősebbet fogsz választani - jegyeztem meg, majd visszafordultam a csaposhoz. - Téged pedig nem izgat különösebben a beszélgetésünk, így el is felejted, mielőtt elmesélhetnéd - búgtam neki mézesmázos hangon.

(Katie)

Figyelmemmel követtem ahogy keze lefelé siklik a felsőestemen, kíváncsian szemlélve meddig is megy el, ám aztán a hasamnál megállt a mozdulat, és én újra a szemébe néztem.
- Remek - vigyorodtam el, és amint Ő felállt, követtem én is a mozdulatot, közben már a zsebembe túrva, hogy aztán egy bankót a bultra téve odanyőjtsam a karom. - Nekem biztosan nem probléma. Majd megszáradunk nálad - feleltem, hisz az biztos volt hogy ha odaérünk hozzá, nem a radiátorra ülünk száradás céljából. - Mehetünk, szép hölgy? Vezess, mert én nem tudom hol laksz - kacsintottam Rá, miközben az ajtó felé vezettem.

Sarah

Mikor megkaptam az italomat egy szőke feltehetőleg vámpír csaj fordult oda hozzám.
-Minek úgy elsietni a dolgokat ha egész este a pincérfiú számlájára ihatok? -kérdésére kérdéssel válaszoltam,miközben iszogattam a finom bort. Ez után valami erősebbre gondoltam..
-Na és te,ittál már fahéjas-narancsos tequilát? -kérdeztem tőle.

Em

-Így igaz. -mosolyogtam,majd belekaroltam és elindultunk felém.

[Folyt.: Katie háza]

- És minek kell díszpicsát játszani a fehérborral, ha azonnal leihatod magad, aztán kinyírhatod a csaposfiút a raktárban, miközben ő egy jó kis dugásra vár? - kérdeztem vissza. - Egyébként már ittam narancsos-fahéjas teqilát - feleltem a kérdésére, majd alaposan végigmértem. Csinos, az már egyszer biztos, de túl fiatal. Még ha van is tapasztalata, az ereje nem akkora, mint mondjuk az enyém. Csak pár éves, és talán még az Ősökről sem hallott. - Még egyet, most lime-mal! - fordultam vissza a csapos felé.

Szó szerint elröhögtem magam a kis monológjára.
-Nem mondasz rosszat,viszont azt hiszem még az én életemet én irányítom,és úgy alakítom ahogyan akarom. -kezdtem újra a kortyolgatásba.
-Szerettem volna ajánlani,de így már mindegy. -vetettem felé egy féloldalas mosolyt.
-A nevem Alison. -mutatkoztam be az ivás közepette.

- Aha, mindenesetre csaposfiú hamarosan holtan fog heverni - jelent meg gúnyos mosoly az arcomon. Ez amúgy sem rajta múlik, már mikor idejöttem, az ölés mellett döntöttem. - Azt javaslom, ne hord fenn ennyire az orrodat, mert még a padlóra esik. Ahhoz, hogy igazán kiéld a vámpírságodat, legalább egy évszázad kell - jegyeztem meg, majd megint az emlegetett csapos felé fordultam. - Adj cigit - parancsoltam, mire a zsebébe nyúlt, és elővett egy dobozzal. - Kérsz? - nyújtottam felé a dobozt, miután kivettem egy szálat. - Egyébként Sarah.

-Tőlem. -vontam meg a vállam.
-Javaslom,hogy ne szólj bele másoknak a dolgába kedves Sarah. Hidd el kiéltem én a vámpírságomat legalább annyira hogy megunjam. -magyaráztam,és ez valójában is igaz volt,annyit tanultam és edzettem hogy akár a több száz éves vámpírokat,hozzáteszem,sajnos nem mindegyiket,le tudnám nyomni.. Majd elfogyott a pohár bor. Ez gyors volt.
-Egy whiskyt kérek a ház számlájára. -intettem a csaposnak.
-Nem köszi,megvagyok anélkül is. -válaszoltam.
-Ismered Kendra Fields-et?! -kérdeztem rá,miközben a whiskyt is elkezdtem iszogatni.