- Te tudod - vontam vállat, majd rágyújtottam. Évszázadok óta nem éreztem magam ilyen pocsékul, mint ebben a pillanatban. A Kendra Fields-es megjegyzésére meg szintén csak vállat vontam, mert lövésem sem volt ki az. - Tudod, egy jó darabig nincsenek érzelmek. Csak vér, vér, és még több vér. Néha egy kis szex más vámpírokkal, mondjuk egy-két Ősivel. Aztán megunod, és keresni kezdesz valakit, akit őszintén szerethetsz. Mikor nem találsz, nem is akarsz többé érezni, és kialakítasz egy megszokást. Ivásra, utazásra, de lassan mindent látsz a világból, viszont dögegyedül. Aztán a nyakadba pottyan egy rámenős vámpírvadász formájában, és nem tudod eldönteni, mit akarsz. Mire rájössz, hogy rá vártál évszázadok óta, olyan hibákat követsz el, amik miatt már túl késő. Szopás az élet, de akkor már vért szopnék, ha lehet. Vodkát - fújtam ki a füstöt, és már ott is volt előttem. Egy hajtásra megittam, és máris követeltem még egyet. - Idővel te is meglátod, hogy szar dolog egyedül élni.

Végighallgattam amiket mondott. -Elég szar napod lehetett. -mondtam ki hetykén. Elvégre is ha egy ilyen száraz és unalmas lelkizős szöveget lenyom valaki a rossz életről,annak biztos nem volt happy napja..
-Kettő vodkát. -szóltam a csaposnak,és lehúztam az imént kért whiskyt. Az utolsó mondatára inkább már nem is válaszoltam. Sosem leszek egyedül. Ott van a húgom Kend, (én becézem csak így..) meg a többiek..
-És mi történt,ha szabad megkérdezzem? -kérdeztem miközben én is követtem a példáját és lelöttyintettem a torkomon a falatnyi vodkát.

- Igazán semmi azon kívül, hogy először elutasítottam őt, aztán lefeküdtem egy vérfarkassal, akit előtte ki akartam nyírni, mert megharapta az évszázadokig halottnak hitt bátyámat. Tudod, ha még nem tudnád, a vérfarkasharapás halálos ránk nézve. Valami ősi ellentét - vontam vállat. Majd egyszer rákérdezek Klaustól, esetleg Elijahtól. - Újabb adagot - kértem a csapost. - Ja, itt van a bátyám is, meg a kicsi húg rögeszméje. Meg tudom magam védeni, sőt, őt is ki szoktam húzni a szarból. Sőt, tasakdiétán élt eddig, csak most bekattant, és halomra gyilkolja az embereket - magyaráztam.

Másnap a hotelből az utam egyenesen a Grillbe vezetett vissza. Hiába, a tegnapi forgalomnak és a finom piának köszönhetőenm úgy döntöttem ma is benézek. Mikor átléptem a szórakozóhely küszöbét, első dolgom volt körülnézni. Ezuttal is jókora tömeg fogadott, de nem igazán foglalkoztam velük. Meg sem álltam a bárpultig, ahol a pincér fele fordultam rögtön rendeltem is egy italt.
Miután kihozta a whiskymet feltünt, hogy nem messze tőlem ül egy velem egykorú, szintén barna hajú vámpirlány. Mivel ismerkedős kedvemben voltam eldöntöttem, hogy megszólitom.
- Szia!!

Csak nyeltem a whiskyt amit újra és újra elém tolt a kiszolgáló srác. Vacsorára majd pont megfelel. A vére illata hívogató, egyszerűen mennyi illatú! Kell nekem, nem lehet kétséges. De mikor lehet vége a műszakjának?
Ezek a gondolatok játszottak a fejemben, amikor meghallottam egy mellettem felcsendülő hangot. Nekem köszöntek.. húúú, ritkán fordul elő, emberektől általában soha. De ahogy végigmértem a lányt, ő.. nem ember volt. Hanem olyan mint én.
- Üdv - emeltem felé a poharamat, enyhén barátságot erőltetve magamra, és jót nyeltem a whiskyből. - Ismerjük egymást? - kérdeztem végül tőle kíváncsian. Nem rémlett az arca.

Sarah

Nem nevezte meg a személyt. Nem is volt rá szükség,így is értettem a dolgokat.
-Szívás. -leheltem.
-Igen tisztában vagyok vele,mivel én is vérfarkas lennék. Tudod sok mindenre jók a butus boszorkányok. -ejtettem egy gúnyos mosolyt,majd lehúztam a poharamban megmaradt egy korty vodkát.
-A húgom Kendra,pedig farkas,volt már szerencsém majdnem megharaptatni magam vele,de ez mind elég régen történt.. -gondolkoztam el.

- Ja, eléggé. Lehet hogy tényleg ki kellett volna nyírnom, mielőtt beleszeretek - bólintottam. Oké, nem volt valami kedves lány. Sokkal inkább olyan, mint én voltam az első évtizedeimben. - Amondó vagyok, hogy a csaposnak annyi, ha kérsz még valamit, most tedd meg. Vedd fel a rendelését, szépfiú, aztán hátramegyünk a sikátorba - igéztem belé. Bár talán anélkül is jött volna.

Miután megszólitottam, néhány percig csak hallgatott, majd mosolyt erőltetve az arcára emelte felém a poharát. Mintha nehezére esne a köszönés. Én is megemeltem a poharam és ittam egy kortyot, majd válaszoltam a kérdésére:
- Nem hinném, új vagyok még a városban. - Miközben beszéltem elgondolkodva figyeltem az arcát. Most, hogy kérdi talán ismerős valahonnét. De fogalmam sincs honnan. Mintha már láttam volna azelőtt. Netán futólag valamelyik városban? Kész rejtély. Mindenesetre olyan tipusnak tűnik aki nem fél kimutatni a foga fehérjét. Igazi bevállalós csajszinak, aki jelenleg is a pincérfiút bámulja. Bejönne neki? Esetleg kiszúrta vacsorának? Hm, a vacsora szó hallatán megnyaltam az ajkaim. Most hogy belegondolok, rég nem ittam már nullásnál jobbat. Elég legyen! Gyorsan megráztam a fejem, majd kiittam azt a pár cseppet is ami még a pohárban maradt.
- Amúgy Lucy vagyok. - Mutatkoztam be kedvesen. - Lucy Montgomery. - Nem valami gyakran szoktam a teljes nevemet emliteni, de most szükségesnek éreztem.
Ez a csaj olyan ismerős.

-Minden okkal történik. Lesz jobb is. -mondtam,miközben halvány mosoly jelent meg a számon,majd szegény pincérfiúra néztem. Hát az ő számára nem lesz jobb..
-Segítene ha lenne társaságod? -kérdeztem.
-Még egy utolsó whiskyt. -böktem a csaposfiúnak.

- Ja, legalább az őrült bátyám seggébe is karót dughatnék, hogy észhez térjen - morogtam sötéten, de igazából már csak a pia beszélt belőlem. - De ha akarod, azt is megnézheted, hogyan nyírom ki - mutattam rá a csaposra ismét. Szinte már sajnáltam. A bibi, hogy csak szinte.

Gondoltam leugrok a Grillbe, és hát ki volt ott? Sarah...Na ez is jól kezdődik...Odamentem a pulthoz.-Szia.-mondtam, és leültem három székkel arrébb, és kértem egy kis Whiskey-t.

Hurrá, és pont neki kellett letelepednie mellém. Még jó, hogy épp eleget ittam már ahhoz, hogy megérződjön.
- Jókor jöttél. Épp készültem kinyírni a csaposfiút a sikátorban - mondtam. - Sajna szörnyen leittam magam, így dugni nincs kedvem - tettem még hozzá.

Ő is végigmérte a fickót, akit én kiszúrtam, és erre már őszinte vigyor jelent meg a képemen. Tetszettek azok a fajtársak, akik nemcsak bambi-vért ittak, hanem... rendes, igazi, száz százalékos vért. Nekünk ez kellett, és kész.
- Montgomery? - kaptam fel a fejemet a bemutatkozása hallatán, és lenyeltem azt a kortyot, amit éppen megittam. - Furcsa. Engem is Montgomery-nek hívnak. Evelyn Montgomery - nyújtottam ki neki a jobb kezemet, hogy megrázza. Ki tudja? Talán egy rokon? De... én nem tudok róla. Furcsa... tényleg nagyon furcsa.
- A barátok csak Eve-nek hívnak. A barátok alatt pedig fajtársakat értek. - kacsintottam rá jókedvűen. - Honnan fújt ide a szél, kedves Lucy?

A nevem hallatán egyből éber lett, amitől kezdtem egyre kiváncsibb lenni. Furcsán nézett rám, amit csak akkor értettem meg mikor bemutatkozott. Evelyn Montgomerynek hivták. Montgomerynek!! Akárcsak engem!
- Tényleg furcsa.. - motyogtam töprengve.
Mosolyogva fogadtam el a felém nyújtott kezét, hogy megrázhassam. Úgy tűnik jók a megérzéseim. Már az elején ismerősnek tűnt a csajszi, és most kiderül, hogy ugyanúgy hivják ahogy engem. Hm, ki kell deritenem, hogy rokonok vagyunk e.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Eve! - Folytattam összeszedve magam.
- Londonból származom - feleltem a kérdésére. - Még az 1300as évekből ismert városból. - Ezt már suttogva mondtam, nehogy valaki meghalja. Nem akarom, hogy más is meghallja. Nem az a tipus vagyok aki kérkedik a korával.
- De már nem jártam arra egy ideje - folytattam higgadtan, rendelve egy újabb pohár whiskyt. - Az útobbi pár évszázadomat az USÁban töltöttem.
- És te, honnan származol?? - kérdeztem kiváncsian.

Oké,benne vagyok. -sóhajtottam,miközben lehúztam a maradék whiskyt is,biztos valami őrültségre készül,bár nem szorul ápolgatásra,jobb ha egy józan is van mellette. Ezt követően egy fiú ült le és köszönt Sarahnak. Elsőre levettem hogy van köze a storyhoz..

-Hát, de nem fogom engedni hogy kinyírd!-mondtam , színtelenül...-Nekem mindegy, azt csinálsz amit akarsz.-ittam bele a Whiskeybe.

- Hadd emlékeztesselek, kettőnk közül ki az erősebb. És ha nem érdekel, akkor azt is hagyhatod, hogy megöljem, nem igaz? - kérdeztem, és ekkor furcsa érzés járta át a torkomat. Mintha verbénát nyeltem volna. Szerencsére az évek alatt megtanultam kezelni az arckifejezéseimet, így ez a dolog nem tűnt fel senkinek. Talán csak egy pillanatnyi arcrándulás. - Jössz, Alison? - álltam fel.

Összeráncoltam a homlokom.
-A sikátorba? -kérdeztem. -Persze. -vágtam rá egyből,majd felálltam.
-Hozd a pincérfiút. -böktem oda Sarahnak,ügyet sem vetve a kis vitájukra.

-Nem nem nem!..A pincér nem megy sehova..-fogtam meg a vállát,és visszarántottam..-Ő marad, nem fogjátok megölni!-mondtam mérgesen

- Ne csináld - forgattam meg a szemeit, és egy gyors mozdulattal kitéptem őt a kezéből, majd magamhoz szorítottam, de úgy, hogy a vendégek azt higgyék, csak rámásztam. - Ha nem dobsz ki azért, amit a vallomásom előtt tettem, most nem akarnám megölni. Vagy mi zavar? Netán a szüleid? - kérdeztem. Tudtam, hogy megsértem ezzel, de nem érdekelt. - Ha tudni akarod, kerestem azokat, akik megölték őket. És meg is akartam ölni. De nem találtam meg őket. És most már nem is fogom - jegyeztem meg.

Szinte már tátott szájjal figyeltem amit művelnek. Csak blablabla,és a pincér.
-Akkor megyünk vagy most mi lesz? -fordultam Sarah felé.
-Azt hittem hogy ömlengés helyett akarsz játszadozni a csaposfiúval,erre tessék. Nem ér rá ez az emberke holnap? -bevallom őszintén éhes és türelmetlen voltam,a szemeimet megforgatva vártam a válaszára.

-Nekem te csak , ne beszélj a szüleimről!-mondtam egyre dühösebben, és vagy három verbénás tűt nyomtam a csapos testébe.-Na, most már ehettek belőle!-néztem Sarah szemébe dühösen-De ha nem elég van még más is!-folytattam, egyre dühösebben

- Hó, verbéna, köszi - vigyorogtam, mint egy őrült. - Szeretem az égetős kaját, olyan mint a röviditalok. Mehetünk, Alison, de azt ajánlom, akassz le gyorsan másvalakit. Majd utána szerzek egy harmadikat - jegyeztem meg, és elindultunk a hátsó ajtó felé.

Rendben,menjünk. -kaptam fel a fejem,és el is indultunk.
-Majd az utcán. -mondtam az utasítására. Egy percre még hátrafordultam hogy mr. anonymousnak lesz-e még egy két szava Sarahoz.

Elkaptam Sarah kezét.-Itt maradsz....Megértetted?-kérdeztem dühösen-Nem fogtok megölni senki! Főleg te nem.-néztem a szemébe, és visszarántottam őt.