- Mondjuk akkor úgy, hogy mindketten megtisztelve érezhetjük magunkat a másik társasága miatt - vettem le én is nevetve egy szelet pizzát. - Ami Salvatorét illeti... ennek a dolognak semmi köze hozzá. Ennek egyedül hozzád van köze. Én is magányos vagyok, te is az vagy. Én jól érzem magam, te akkor miért ne? Szép házam van, széles, kényelmes ágyam... és a látszattal ellentétben tudok kedves is lenni - csúszott a kezem a kezére. - Egy klassz éjszaka. Csak te meg én... - tártam szét a kezem.

- Rendben! - ültem fel a székben rendesen, és az asztalra könyökölve közelebb hajoltam hozzá. - Tessék... ismerj meg? Kérdezz ha akarsz, és én válaszolok. Ez a módszer így megfelel? - intettem két újabb ital után.
- Mire vagy kíváncsi, szép idegen? - mosolyogtam.

Felnevettem, és én is kihúztam magamat, hogy a tenyeremmel megtámasszam az arcomat, és így néztem az arcát, már kérdésen törve magamat. Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy mi érdekel jobban vele kapcsolatban. Pontosabban.. nem tudtam, mi lehet érdekes egy vámpírban. Hisz' mind egyforma. Legalábbis a többségük.
‹ Kikkel szeretsz gonoszkodni? › kérdeztem széles somolygással. ‹ Az már feltűnt, hogy Damon-el nagyon. De.. mi alapján 'választod' őket? › kíváncsiskodtam.

Hangosan elnevettem magam a kérdésen.
- A lényegretörő kislány - vigyorogtam, aztán államat a tenyeremre fektettem. - Na nézzük csak... elsősorban azokkal, akik valaha megbántottak, vagy tettek olyat ellenem, amit nem bocsátok meg. Másodszor az olyanokkal, mint Salvatore. Akiknél tudom, hogy két mondattal is ki lehet húzni a gyufát, és bekattannak az ilyesmitől - somolyogtam. - Harmadszor meg, ha kedvem tartja, bárkivel. De én nem gonoszkodásnak hívom, inkább.... feszültséglevezetésnek. Szórakozásnak. Legalábbis részemről - kacsintottam.

- Miért lenne az baj? - kérdeztem ártatlan arccal. - Nem feleségül venni akarlak. És egy ismeretlen lánnyal... van benne valami izgalmas, nem? - fürkésztem őt, aztán a szemébe néztem.
- Nekem csak egy kérdésem van. Mi vagy te? És ne tereld el a dolgot... válaszolj. Igérem, nem adom tovább senkinek. Már csak azért sem, mert nem akarom, hogy mások - és itt értsd a családom - rád tegyék a szőrös mancsukat. Szóval... elárulod nekem? Ha ilyen szépen nézek rád? - vetettem be egy kiskutya-tekintetet.

Kimeresztettem a szemem, és az első gondolatom az volt, hogy megártott neki az ital.
- Tündér - ismételtem hitetlenkedve. - Aha... Hófehérkét hol hagytad? - néztem rá. - De komolyan... ilyen van? Ezer éve élek a világon, és azt hittem, kimerül a dolog az én fajtámban, a vérfarkasokban, boszorkányokban, és emberekben. Tündérek... - mondtam még mindig lemeredve. - Bizonyítsd be, hogy igazat beszélsz - mosolyogtam el aztán magam, és egy hirtelen mozdulattal átültem mellé. - Adj nekem egy kis kóstolót magadból... - néztem az ütőerét pulzálni nyaka bőre alatt.

Még közelebb hajolt hozzám, és éreztem, hogy a szemeim alatt elkezdenek megjelenni az erek, hát nagy levegőkkel igyekeztem lecsillapítani magam.
- Akkor hozzád, vagy hozzám? - kérdeztem suttogva. - Nálam ott tobzódik a család.... de zavarni nem mernek - tettem hozzá. - Vagy hozzád, a hotelba? Ott gondolom tényleg egyedül lehetünk - simítottam végig a karján és a nyakán.

- Akkor hozzád - álltam talpra én is, és pénzt dobtam az asztalra. - Miért kell a recepción szórakozni? Ha fennakadás van, meg is igézhetek bárkit... - dünnyögtem. - Menjünk... - nyitottam ki aztán előtte a Grill ajtaját.

(hotel)

(Temető)

Beérvén a helyiségbe, fejemet kissé megrázva, hogy megszabaduljak a hajamba hullott vízcseppektől, láthattam hogy nem csak én találtam ide az eső elől, elég sokan voltak rajtam kívül. A pulthoz sétáltam és leültem, majd intettem hogy vágjanak hozzám egy italt, amit aztán rövid úton meg is kaptam.

Az eső olyannyira eltökélten zuhogott, hogy kénytelen voltam bemenekülni a legközelebbi épületbe. Szerencsémre egy szórakozóhelyre esett a választásom. A nevét képtelen voltam elolvasni a rossz idő miatt, de hamar rádöbbentem, ahogy átléptem a küszöböt. Néhány fiatal nem messze tőlem, mintha csak kérdeztem volna, hozták tudomásomra a hely nevét: GRILL. Feltételezem ez lehet a legmenőbb hely a városban, hogy ennyien vannak. Vagy csak ők is az eső elől menekültek be? Mellékes. Úgy döntöttem, ha már itt vagyok elfogyasztok egy italt. Hiszen ráér még hotelbe mennem. Elindultam a bárpult felé, ahol kiszúrva egy jóképű szőkét direkt mellette foglaltam helyet. Diszkréten méregetni kezdtem, majd mintha mi sem történt volna fordultam a pincér felé.
- Egy whiskyt kérek!

[Pierce ház]

A városban sétálgattam,mikor az ég megdörrent. Juhéé... Borzasztóan örültem,főleg amikor leszakadt az ég,és irdatlan mennyiségű eső zuhogott. Szerencsésen megáztam. Az első utamba akadó helyre betévedtem. Ez volt a Grill. Fogalmam sincs milyen hely lehet ez. Étterem,kocsma,vagy csak egy bár?! Mindegy is,ha van pia,esetleg sok időt is eltölthetek itt..Leültem egy bárszékre. Megráztam egy picit a nedves hajamat,hadd száradjon,remélhetőleg gyorsan elmúlik ez az időjárás... Elég sokan voltak,szóval mire kijött a csapos fiú szakállam is nőhetett volna..
-Hmm..-gondolkoztam el. -Kérek egy tequilát! -jutott eszembe,hogy milyen régen ittam. A fiú bólintott majd nem kellett sokat várnom ki is hozta az italt egy citrommal a pohár mellett,só nem volt hozzá szóval csak lehúztam az italt és beleharaptam a citromba. Ez a pia sem változott semmit.. Már fordult volna el a csapos amikor utána "khmmm"-öztem,hogy most mást szeretnék.
-Most egy whiskyt kérek,és aztán mehet is. -mondtam halvány mosollyal az ajkaimon. Amikor kihozta,letettem a pultra a pénzt,és iszogatni kezdtem..

Amint megkaptam az italomat, egyből le is húztam az összeset. Nyámi! Annyira jól esett az alkohól ize, amint jólesően végigperzselte a torkomat, hogy ismét a csapos fele fordulva rendeltem még egyet belőle. Ekkor feltünt egy vámpirány, aki elég csipősen viselkedett a pincérfiúval. Mosolyogva figyeltem a jelenetet. Annyira ismerősnek tűnik nekem ez a lány. Mintha láttam volna már, vagy lehet csak hasonlit valakire. Hm, nem is tudom. Barna igéző szemek, csipős viselkedés. Vajon kire hasonlithat? Katherine. De mi köze lehet ennek a lánynak hozzá? Netán rokonok? Esetleg testvérek? Nem, Katerinának nincsenek testvérei. Nagyon elkalandozhattak a gondolataim, még azt sem vettem észre, hogy az eső idővel elállt. Rendeltem még egy italt, majd a pultra téve a pénzt készültem elhagyni a helyiséget.

Mielőtt kiléptem volna még egy pillantást vetettem a lányra, majd egy gyors köszönés után elhagytam a helyiséget.

(Hotel)

(Katie-nek)

Már ücsörögtem egy néhány perce, amikor egy fiatal leányzó ült le mellém. Őt elnézve most még jobb idő lehet kint. Enyhe vízpermet szállt rám amikor megrázta a haját hogy a víztől szabaduljon. Ráfordultam hogy szóljak ezügyben, de aztán ahogy végigmértem a csinoskát, inkább visszanyeltem, egye-fene egy csinos hölgyet mégse tolhatok le. Csendben méregettem míg az italára várt, aztán iszogatni kezdett, előbb egy tequilával végzett, majd whiskyt kért.
- Helló - köszöntem rá, amikor a csapos otthagyott minket. - Látom kegyed is ízelítőt kapott az ősz kellemetlenebb részleteiből - néztem szemeibe, majd a kezem nyújtottam felé, és bemutatkoztam. - Viventem, barátoknak csak Em. Az Ön személyében kit tisztelhetek? - érdeklődtem, gondolván, miért is ülnénk itt csendben egymás mellett, ha már egyszer az eső úgyis ide űzött mindkettőnket.

Iszogatás közben a mellettem ülő fiú hozzám fordult. Felvont szemöldökkel én is felé vettem az irányt.
-Helló Em. -mondtam halvány mosollyal az arcomon.
-Már majdnem megszáradtam. -jelentettem ki egyszerűen.
-Katie Evelynne. -mondtam ki a keresztnevemet. -De a barátaimnak csak Katie-Kate vagy Eve. -mondtam, ismét elmosolyodva.
-Lehet egy kérdésem?! -döntöttem meg finoman a fejem. -Olyan öregnek nézek ki hogy magázz? -húztam fel a szemöldököm miközben féloldalasan mosolyt villantottam felé,majd lehúztam a maradék italomat. Bár ami azt illeti tényleg olyan öreg voltam... Na mindegy is.

- Szép név - mosolyogtam a lányra, majd kíváncsi biccentéssel vártam, mi is lenne a kérdés, azt hallva pedig még szélesebben elmosolyodtam. - Neeem, kegyed cseppet sem látszik öregnek, de tudja az illem... - vontam meg a vállam színpadiasan, de aztán megráztam a fejem. - Ha zavar, szívesen tegeződöm veled - folytattam lazított kivitelben. - És ha megengeded, meghívlak még egy italra. Ha már úgyis itt ragadtunk ebben a kellemes időben - ironizáltam. Bár nem terveztem flörtölni, hisz a kedvesem otthon vár elvileg, de a barátkozás remek dolog, főleg ha az időjárás alakította helyzetben még jól is jön a kellemes beszélgetés és italozás.

-Köszönöm. -bólintottam egyszerre mindenre amit mondott.
-Egy újabb kör whisky megfelel?! -kérdeztem szélesebb mosollyal. Majd nem várva meg a válaszát intettem a pincérnek,hogy hozzon még kettőt.
-A következőt te választod. -mondtam,majd meghozták az italt.
-Mond Em,mióta élsz itt? -kérdeztem iszogatás közben. Valami egyszerű témával kezdtem,ha már itt ragadtunk,jobban mondva el tudnék menni,de nem,most jó itt.

- Természetesen, és rendben - bólintottam, miközben már meg is érkezett az ital, és kezembe véve a poharat, belekortyoltam. Nincs is jobb időtöltés így evés után, mint egy-két jó ital. Azzal sosincs gond. Úgysem árt meg, ha kicsit oldódom mielőtt hazamegyek, főleg ha Yve még mindig paprikás lesz, mint amilyen reggel volt.
- Itt... hát úgy kb. másfél éve. Igen, körül-belül már van annyi - gondolkodtam el kissé, azt a részletet jótékony homályban hagyva, hogy ebből az időből egy év a túlvilágon telt. - Na és Te? Most érkeztél? Mert eddig még nem láttalak - Bár ez ugye nem jelentett semmit, mert nem ismertem olyan sok embert a városban, de egy átlagember így tenné fel a kérdést.

-Hát igen,pontosan két napja tengetem az életem ebben a városban. És hát minő meglepő,máig én sem láttalak -magyaráztam,mondjuk nem is láttam mást eddig csak azt a vadászfiút,meg a járókelőket.. Aztán lehúztam a whiskyt és vártam hogy ő is megigya.
-Na most mit iszunk? -kérdeztem. Még jó hogy tegnap olyan sokat "ettem" most nem vagyok éhes.

- Akkor nem csodálom, hogy nem találkoztunk, én otthon tengettem időm, aztán a környéken volt dolgom a természet lágy ölén, így meglepett volna ha egy ilyen csinos fiatal hölgy akad az utamba - mosolyogtam rá. Hát bizony, egész máshogy is alakulhatott volna az a réten volt találka az ősvámpírral, ha egy ilyen csinos nő a személye, és nem egy pasas. De így sem rossz a helyzet.
Én is lehúztam a whiskymet, aztán eltöprengtem egy pillanatra.
- Legyen mondjuk brandy, mit szólsz? - javasoltam töprengve, s máris intettem a csaposnak, hogy kettőt kérünk.