- Helyes, ne ragaszkodj semmihez. - markoltam bele a fenekébe, és a falnak préseltem méginkább. Itt akarom megkapni, erről már nem vagyok hajlandó vitát nyitni. A teste... és a lelke.. szinte mindkettőt a kezemben éreztem ebben a pillanatban, és nyakát végigcsókolva téptem le róla minden egyes ruhadarabot, ami még fedte testét..
Ott állt előttem aztán egy száll semmiben.. - Gyönyörű vagy.. csodálatos.. édes.. - súgtam a fülébe, majd térdre estem előtte, hogy nyelvemmel érzékeny pontjához tapadjak.

Szavai hallatán már világossá is vált, hogy innen már egy tapotatt sem fogunk mozdulni, amit még jobban is erősített, hogy fenekembe markolva még jobban a falhoz nyomott. Elvigyorodtam, és vártam további cselekedetét, amire túl sokáig nem is kellett várnom, mert míg végigcsókolta nyakamat, egy egyszerű mozdulattal letépte rólam az utolsó kép ruhadarabot is. A fülembe súgott még egy két szót, de aztán még válaszolni se tudtam mert belém fojtotta a szót. Pontosabban térdre ereszkedett előttem, és nyelve az érzékeny pontomat kezdte kényeztetni. Fejemet visszadöntöttem a falnak, és testem szinte rögtön reagált a kényeztetésre, és halkan felnyögtem. Egy szóval se tudtam volna azt mondani, hogy nem élvezem, de nekem valami más kellett. Az kellett hogy végre magamban érezhessem férfiasságát. - Jézusom.. - Nyögtem ki halkan, mert hát ez volt az egyetlen jelen pillanatban ami sikerült is, és még ki is tudtam mondani a nagy zihálás közepette.

Elvigyorodva folytattam tovább, élvezvén teste reakcióit, ahogyan karjaim között feszül meg néha, majd ernyed el, és ennél többet mit is akarhat egy magamfajta férfi? Tudtam, értettem a nők nyelvén. Tudtam, hogy mit szeretnek, így miközben nyelvem szorgosan kényeztette őt, kezeimmel újra belemarkoltam fenekébe, hogy így huzzam egyik lábát a nyakamra.
Másik kezem lekalandozott a bokájára, ott cirógatva, de úgy, hogy alig érintettem meg. Édes kínzás, ehhez is értettem.
- Mondd ki... hogy mit szeretnél... mondd ki! - vált hevessé a hangom, újra érzékeny pontjába merülve.

Kezei újra a fenekembe markolt, mire egyik lábamat a vállára csúsztattam. Elég hamar rájött, hogy ennél én többet akarok, viszont azt akarta, hogy kimondjam. Elvigyorodtam, és összeszedve gondolataimat szólaltam meg egy kis idő után. - Csak... dugj meg végre... - Nyögtem ki, igyekezve egy mély levegőt véve. Ha így folytatja, itt lesz végem nem is olyan sokára.
- Szóval tedd meg de sürgősen... - Mondtam türelmetlenül, lenézve rá. Nem véletlenül voltam türelmetlen, és gondolom ezt meglehetett érteni.

Még inkább izgatott az, ahogyan mocskos szavakat csikartam ki szájából. Ilyen az igazi nő.. szajha az ágyban. Egy igazi ribanc, és nekem pontosan az ilyen nők kellettek.
Felpattantam a két lábamra, mindkét kezem lesikltot combjaira, hogy beléjük markolva a csípőmre rántsam és már ott is voltam benne, mélyen, egyszerre tűnve el benne.
Felnyögtem és lehunyt szemekkel a nyakába hajtottam arcomat. Ez a vártnál is jobb.. forróbb, melegebb.. izgatóbb..

Szavaim hallatán, szinte rögtön fel is pattant a lábára, és kezeit a combomon húzta végégig, és a beléjük markolva a csípőjére húzta. Kezeimet a vállára csúsztattam, ezzel megkapaszkodva benne. Egy hangos nyögés hagyta el ajkaimat, ahogy elmerült bennem, és éreztem ahogy arcát a nyakamba fajtja. Kezemet a hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz.

- Élvezd bébi... mert most nem szabadulsz tőlem.. - lihegtem a fülébe hevesen, vágytól fűtve, és mozdulni kezdtem. Nem finomkodtam, vadul kezdtem neki. Vadul és szenvedélllyel, ahogyan ő ezt igényelte is. Tudtam, hogy mit akar. Tudtam, mit igényel. Ahogy minden nő esetében. S az Ő heves szavai az előbb nyomatékosan kifejtették, hogy ezt akarja.. azt akarja, hogy megdugjam. És azt nem finoman csinálják.
Megmozdítottam az ő csípőjét is, hogy átvegye ritmusomat, közben a szemébe néztrem és vigyorogtam. - mit tegyek veled? Mondd ki... mit?! - hevesedtem meg méginkább.

- Nem is akarok szabadulni tőled... - Mondtam fülébe heves levegővétellel kísérve, és már mozdult is, mire kiszakadt belőlem egy újabb nyögés, amit ha akartam sem tudtam volna visszafojtani. Ezt akartam, és most meg is kapom amit akarok. Ahhoz képest, hogy mennyire "elleneztem" a dolgot az elején, élvezem, és ez egyértelmű is lehetett az Ő számára is.
Nem finomkodott velem, de ezt is vártam. A szavaim se azt fejezték ki, hogy gyengédséget akarok. Az én csípőmet is mozdította, így egy kicsit megkönnyítve a dolgomat, hogy felvegyen a ritmusát, és szemembe nézve elvigyorodva várta, hogy elmondjam mit is akarom, hogy csináljon velem. - Telhetetlen vagy... - Suttogtam elvigyorodva, és közelebb hajolva a füléhez szólaltam meg újra. - Azt akarom, hogy megdugj. Keményen, és nem kímélve! - Mondtam ki szinte lihegve, vágytól fűtve, és a végén szemeibe néztem, és hogy nyomatékosítsam szavaimat, ajkaira tapadtam egy rövid időre, és a végén ajkába harapva mozdítottam meg csípőmet. Elvigyorodtam, és újra kék szemeibe néztem. Végül is csak azt mondtam el amit akartam.

- Akarsz tudni valamit? Mindig is telhetetlen voltam... - suttogtam a fülébe lihegve, már verejtéktől csutakosan, ahogyan a vágy és teste melegsége ezt váltotta ki belőlem, és elvigyorodva hallgattam a kívánságát. Ezt azt hiszem, kérés nélkül is megtettem volna. Keményen és kíméletlenül... jól van, bébi. Te akartad. Egyértelmű, hogy én csak a szavaimat fogom szentesíteni, és teljesíteni az Ő akaratát.
- Megkapod... istenemre esküszöm, hogy megkapod.. - nyögtem a fülébe, megszorítva csípőjét, és egy pillanatra nyakába temettem arcomat, de a következő momentumban már durván merültem el testében. Újra, és újra. Nem volt lassúság bennem, pillanatról pillanatra nyomultam vissza, teljesen eltűnve a testében. Néhány nőnek ez fájdalmat tud okozni.. ki tudja, ő melyik kategóriába tartozik. Kíméletlenséget akart. Ez megteszi első lépésnek. És ha nem riasztom el, legközelebb tovább mehetünk.
- Te akartad... - sziszegtem halkan, kéjtől fűtve.

- Akkor ezt meg is jegyzem... hátha még később jól jöhet. - Lihegtem, és egy kis időre arcomat a nyakába hajtottam, majd pár csókot nyomtam rá, és újra szemeibe néztem. Egy széles vigyor ült ki arcára hallva kívánságaimat, és már tudtam is, hogy nem is lesz annyira ellenére a dolog. Legalább megkapom amit akarok. - Erre a gondolatra megjelent arcomon egy kissé szégyellős mosoly, és vártam következő reakcióját.
Kezei melyek tartottak, megszorították csípőmet, és a következő pillanatban durván merült el testemben, egy kicsit sem finomkodva. Még jó párszor megismételte ezeket a mozdulatokat, ami kicsalt belőlem pár hangosabb nyögést, amiben volt egy kevéske fájdalom, de aztán ez hamar eltűnt, és a helyében maradt a kéj. - Ohh basszus... - Nyögtem szinte alig halhatóan inkább magamnak, és fejemet a falnak döntöttem lehunyva szemeimet.
- Tudom... - Mondtam ki halkan elmosolyodva, és kezemmel kicsit megszorítottam vállát.

Hallottam valami fájdalmat hangjában, durva mozgásom nyomán. Tudtam, hogy én váltom ki belőle ezeket a hangokat, de mégsem fékeztem. Ő kérte, én csak teljesítem kívánságát, és ezennel ezt már nem is fogom tovább folytatni.. főleg mivelhogy abbamaradtak fájdalmas nyögései, és jött a várva várt hang.. mámor itatta át hangját.. gyönyörű hangját..
- Élvezd, te boszorkány.. - markoltam újra fenekébe, még hevesebben mozdulva, s lehunytam szemeimet én is, így nyögve és hörögve felváltva. Már túlságosan akarom már a mámort.. nagyon akartam..

Talán halhatta is a hangomban azt a kisebb fajta fájdalmat, ami végül elég gyorsan eltűnt a hangomból. De ez nem zavarta, mert tovább folytatta gyors, és durva mozdulatait. Végül is én kértem meg rá, még jó hogy nem fog leállni.
Nem válaszoltam, mert már egy szót se tudtam kinyögni. A fenekembe markolt nem sokkal ezután, és még hevesebben mozdult bennem. Nem fogtam vissza magamat, mert már vágytam a végre, a mámorra, ami már pillanatok múlva el is ért, és testem megfeszült, amit egy hangos nyögés kísért.

Az lüktetett a fejemben, hogy neki is és magamnak is örömet okozzak. Szerettem a vadulást, most sem hagytam abba, csakmár nyilván megszokta ezt a tempót.
Nyakába hajoltam, újra és újra apró csókokkal borítottam őt, míg egyre többször mozdultam, egyre többet rántottam őt magamra, és mikor nyögését, beteljesült hangját meghallottam, már nekem sem kellett fékeznem magam..
Elengedtem magam, átléptem azt a bizonyos küszöböt, hogy reszketve öleljem őt magamhoz, és minden mozgásom abbamaradt, csak a bizsergés okozott néha utórezgéseket bennem.
- Milyen.. gyors voltál.. - suttogtam a fülébe.

Nem kellett sokat várnom, míg végül Ő is megadta magát a végnek, és mozgása is abbamaradt. Átölelte testemet karjaival, és lihegve vártam míg Ő is "elcsendesedik".
- Bocsi... - Suttogtam egészen halkan, a fejemet a falnak döntve, és szemeibe néztem. Nem állt szándékomban ennyire hamar lerendezni ezt, de nem bírtam magammal, és így elég hamar végem is lett, és nem is tartottam vissza a beteljesülést.
Hát ha meg ezért nem volt annyira megelégedve velem, akkor ez van. Egyik félig szabad kezemet a mellkasára csúsztattam, és közben próbáltam rendezni légzésemet, habár még mindig elég rendszertelen volt. - Ennyi várakozás után meg ne is várj tőlem sokat. Türelmetlen voltam... - Mosolyodtam el halványan.

- Türelmetlen, mi? Igen, ezt felfedeztem rajtad. De nem is baj.. én szeretem a türelmetlen lánykákat. Annál nagyobb az élvezet, minél.. jobban vágysz rá.. - suttogtam még a fülébe, majd megfogtam ujjait, és kíváncsian ránéztem.
- Mi legyen a cél a továbbiakban? - kérdeztem tőle. - Aludni akarsz, vagy netán programod van valaki mással? - kérdeztme, megnyomva a "valaki" szót. Ezzel utalva hogy férfira gondolok ezalatt. Annak meg nem örülnék.

- Akkor ezek szerint mégsem olyan nagy baj a türelmetlenségem. - Jelent meg egy huncut mosoly arcomon, és kezemre néztem, ahogy megfogja ujjaimat, de aztán visszanéztem szemeibe amelyek kíváncsian néztek rám.
- Hogy is mondjam.. még nem találtam ki. - Vontam meg vállamat. - Valaki mással? - Vontam fel szemöldökömet, és halkan felkuncogtam. - Rajtad kívül nincs programom mással. - Ráztam meg fejemet lassan. Nem terveztem programot mostanában más férfivel, főleg nem az éjszaka közepén.
- És az alvásra visszatérve.. nem lenne rossz ötlet, ha te is benne vagy. - Billentettem egy kicsit oldalra fejemet. Mondjuk megtehette volna, hogy most elmegy, habár azt nem nagyon szerettem volna.

- Tudod, drágám. A türelmetlen nőkben pontosan ezt a vonást szeretem. Hgy nem türelmesek. Számomra sokkalta izgalmasabbak, mint a hülye ribancok, akik mindent az etikett szerint csinálnak. - fintorogtam sokat mondóan, majd farzsebembe dugtam mindkét mancsomat, közben végigmérte őt újra és újra, ahogyan eddig is tettem.
- Nos, kedvesem.. - túrtam végül hajamba, hogy megigazgassam a rakoncátlan, verejtékes tincseimet. - Személyem nem szokott hozzá, hogy nőkkel aludjon. De talán a te esetedben kivételt teszek. - jelent meg az arcomon egy mosoly. Nem szoktam nőkre így mosolyogni, héj! Mi történik velem?!
Vártam hogy ő mit mond. Velem vagy nélkülem...

- Akkor én végképp nem tartozok abba a csoportba. Soha nem csinálok semmit az etikett szerint. - Vontam meg vállamat, megigazítva magamon fehérneműmet, amit nem is olyan rég vettem fel. Még magamra kaptam a melltartómat, és kicsit körbenéztem a szobában. Egy pár ruha darab még mindig a földön hevert, de ez most nem érdekel. Majd később elpakolok!
Újra visszanéztem rá, míg Ő belekezdett a mondatába, és verejtéktől nyirkos hajába beletúrt kezével. - Talán... - Mosolyodtam el halványan, és közelebb léptem hozzá egy lépéssel. - Ha rajtam múlik, akkor nem csak talán, hanem biztos! - Igazítottam meg hajamat, és mosolyom még jobban kiszélesedett. Nem hittem volna, hogy kivételt tesz velem, ezért egy kicsit meg is lepődtem, de egyáltalán nem bántam, sőt.. még örültem is neki.
- Úgyis kíváncsi voltál a hálómra nem is olyan rég. - Fogtam meg kezét, és elkezdtem magam után húzni a hálóm felé. Mikor kihoztam a pokolból, úgyis annyira látni akarta. Mikor beértünk elengedtem kezét. - Itt is volnánk... - Mondtam felé fordulva, és leültem az ágy szélére.

- Nem is bánom. - legyintettem, még hozzáfűzve az ettiketthez. Nem szerettem azokat a nőket, és mondhatni, erről már nincs is mit mondanom. Nagyon furcsa értékrenddel rendelkezem, és meg nem tudná mondani sneki, hogy mi is az ami engem ösztönöz. Mondhatnám, hogy a nők, de hazudnék. Mindig vannak céljaim és azokkal nem szeretek vesztegelni. És a fejemben hamarosan ki is bontakozik egy újabb.
- Igen, ami azt illeti, kíváncsi voltam. - bólintottam határozottan, valami zavarral a képemen. Milyen furcsa, nem? De engem nem fog egy nő megváltoztatni. Nincs az a sátán hogy így legyen! - És most ha jól sejtem, meg is fogom ismerni közelebbről az említett helyiséget. - nevettem fel halkan, még mindig úgy viselkedve, mint aki azt se tudja, mennyit ivott vagy mit szívott be. De holnap reggelre talán elmúlik ez az állapot. Csak pihennem kéne már. Vagy gondolkodnom? MIvel kapcsolatban? Ez egyértelmű.. Lamiával kapcsolatban..
Helyet foglaltam a kényelmes ágyon, miután körbevizsgáltam a komfortos szobát. Kiváló ízlésre vall. De Lamia-ra kellett nézni hogy ezt megállapíthassuk.
Nyeltem egyet majd hátradőltem. - Nos, akkor ideje lesz ágyba bújni. - néztem rá torokköszörülve.

- Pontosan! Megismered közelebbről... az már elég közeli ismeretség a szobámmal, ha az ágyamban alszol. - Kuncogtam fel halkan, a zavart látva az arcán, amit még magam sem tudtam mire vélni. Felraktam lábaimat is az ágyra, és úgy figyeltem ahogy Hayden elhelyezkedik mellettem az ágyon, de még egyelőre nem feküdt le. A szobát vizsgálta körbe szemeibe, majd ránéztem. A szobához nem fűzött semmi észrevételt, hanem lefeküdt. - Igazad van.. - Bólintottam enyhén eldőlve az ágyon az ágy másik oldalán, és az oldalamra feküdtem. Hajamat elhúztam az arcomból, és a fülem mögé tűrtem a kósza tincseket. Még nem hunytam le szemeimet, hanem ránéztem, és vettem egy mély levegőt. Elgondolkoztam egy kicsit... Hayden-en. De ennek vége lesz, és holnap már mindenki megy a maga útjára. Egyáltalán azon csodálkozok, hogy még most is itt van. Nem azért mert bánom, csak Ő maga jelentette ki, hogy nem szokása ottmaradni a nőknél aludni.
Az Ő arcát kémleltem egy kis ideig, de aztán nagy nehezen megszólaltam. - Jó éjt! - Mondtam halkan, és megpróbáltam igen csak halványan elmosolyodni. Lekapcsoltam a villanyt, és visszafeküdtem a helyemre. Nem húzódtam hozzá közel. Nem tudom mit szólt volna hozzá, tehát ezt nem is léptem meg. Egy kis ideig mégis vacilláltam rajta, hogy közelebb csússzak-e. Általában határozott vagyok, de most aztán minden voltam csak nem határozott. Egy nagyot nyeltem, és felsóhajtottam. Ki kellett ürítenem a fejemet, különben sosem alszom el.

Nem kerülhette el a figyelmemet, hogy elgondolkodott. És nyilvánvaló volt az, hogy jhasonlóakon jártatja az agyát, mint én. Szép emlék lesz ez a mai nap, de azt hiszem, hogy ha nem akarok komolyabbat, holnap el kell húznom innen, méghozzá eléggé hamar. Nem akarok kötődni senkihez, sosem volt a szokásom. Ideje lenne megtalálnom Trish-t. Beszélnem vele, elmondanom hogy élek. És újra itt vagyok, vele vagyok mint a legdrágább bátyja. Nemmintha lenne másik testvérünk.
Néztem a takarót egy ideig, majd a mennyezetre szegtem a tekintetem, és újra elmélyültem a gondoltaimban. - Jó éjszakát! - válaszoltam Lamia-nak udvariasan és szokatlan kedvességgel, de nem bírtam ki, nem tudtam leküzdeni a vágyat...
Odamásztam mögé, szorosan hozzásimulva, és a nyaka hajlatába hajtottam arcomat, így hunyva le szemeimet.

Holnap minden bizonnyal szétválnak útjaink, és már csak egy emlék lesz az egész, ami lényegesen a jók közé fog tartozni. Ő elmegy én itt maradok, és mindenki éli tovább az életét. Ezen nem is kéne annyit gondolkoznom, és mégis azt teszem. De ki kell ürítenem a fejemet, és igyekezni nem gondolkozni rajta.
Megvártam míg Ő is jó éjszakát kíván, és miután meghallottam hangját, lehunytam szemeimet, és megpróbáltam elaludni. Viszont mozgolódást vettem észre mögülem, és kinyitottam szemeimet. Mögém mászott, és szorosan hozzám simulva hajtotta arcát nyakam hajlatába. Egy pillanatra, egy kis mosoly jelent meg arcomon, de aztán újra lehunytam szemeimet, és adtam meg magamat a fáradságnak, hogy aztán Hayden karjaiban elaludjak.

Hogy mire ébredtem, az örök rejtély. A napsütésre talán, ami úgy mászott a képembe, mintha valami futónövény lenne. Vagy az, hogy egy meleg testet éreztem karjaim között, ami nem volt megszokott az elmúlt idő tükrében. Finom illat.. talán valami virág. Levendula. Nem tudom. Nem vagyok ebben olyan jó.
- Ébresztő, szépségem. Ideje felkelnünk. - suttogtam a fülébe gyengéden. Magamat is meglepem.

Halk, gyengéd férfi hangra ébredtem. Eleinte furcsálltam is a dolgot, mert éreztem is magam körül az erős férfi karokat. Hayden... Nem vagyok én ehhez hozzászokva, hogy valaki karjaiban ébredjek, így hát le is kellett esnie a dolognak, hogy ez kivételesen nem így volt. - Muszáj felkelni? - Morogtam szinte még félálomba, és elkezdtem egy kicsit mozgolódni, de úgy hogy még véletlenül se bújjak ki karjai közül. Bele kellett hogy teljen pár percbe, mire egyáltalán rá tudtam venni magamat, hogy kinyissam a szememet.
- Jó reggelt! - Szólaltam meg, még egy kicsit álmosan pislogva.

- Határozottan állítom, hogy nem ártana végre életet lehelned magadba. - nevettem fel, belecsókolva a hajába, ami szintúgy nem volt tőlem megszokott. Ezért is döntöttem inkább úgy, hogy most felülök, és inkább felállok, mert ha itt maradok mellette, megint olyasvalami fog történni kettőnk között, ami nem lenne helyes. Vagyis... miért ne lenne? Inkább úgy mondanám, hogy az én agyam már túlzottan is Lamia körül forog, és ha megint lefeküdnék vele, már semmi mentségem nem lenne ezek elől a gondolatok elől.
- Netán nehezedre esik? Drágám, milyen egy álomszuszék vagy Te! - mondtam nevetve, és lerántottam róla a takarót, hogy lássam szépséges alakját.