Közelebb húzódott hozzám, ennek kapcsán nagyobb felületen tudtam őt megérinteni, és nem voltam rest kihasználni ezt a lehetőséget. Kezem szőke hajára siklott, azt kezdtem simogatni, míg szememmel arcát fürkésztem, és összeszűkült szemekkel, mosolyogva néztem mosolyra húzódó ajkait.
- Melyik nőt nem? - gondolkodtam el. - azokat eléggé nem csípem, akik a saját nemükhöz vonzódnak. - vigyorodtam el, majd hajába túrva rántottam magamhoz hirtelenjében, hogy szenvedéllyel kezdjem csókolni ajkait. Talán nem is lehetetlen ennyire kívánni valakit.

Ahogy közelebb húzódtam hozzá, keze hajamat kezdte simogatni, és úgy kezdte fürkészni arcomat, mire mosolyom még jobban kiszélesedett, de nem mondtam semmit.
- Akkor mégis vannak kivételek - Állapítottam meg mosolyogva. Már szinte meg sem leptek következő mozdulatai, de ez persze nem azt jelenti, hogy bántam volna ezt a lépését. Hajamba túrt, és már rántott is közel magához. Amint ajkaink összeértek, szenvedéllyel telve kezdte el csókolni ajkaimat, és én pedig viszonoztam neki ezt ugyanolyan szenvedéllyel miközben kezem végigsimított mellkasán.

- Kivételek mindig, mindenben vannak. - suttogtam még ajkaira, majd gyengéden folytattam tovább azt, amibe az imént belekezdtem. Csak csókoltam és csókoltam... szinte felfaltam úgy, ahogy csak tudtam. Mert ez a nő is jelentett nekem valamit.. talán az életet. Mert ő adta nekem vissza. Tudom, hogy nem kedvelt engem, de ezek szerint fordult a kocka, és csíp engem. Vagy valami olyasmi.
- Ha nem állítasz le, sajnálom, de kénytelen leszek leteperni téged. - cirógattam végig karját, majd nyakát.

- Ebben viszont igazad lehet! - Vigyorodtam el közel ajkaihoz, és tovább csókolta ajkaimat gyengéden. Nem tagadom, hogy élveztem ezt az egészet, mert azóta nem mondhatom el azt, hogy unalmas lenne az életem mióta kihoztam őt a pokolból. És még meg is kedveltem, vagyis valami hasonló dolgot érzek! Ezért is szeretném ezt a helyzetet kiélvezni amennyire csak lehetett...
- Akkor viszont így jártam, mert nem akartalak leállítani! - Sóhajtottam fel halkan felnevetve, ahogy nyakamat kezdte el cirógatni.

- Akkor nincs más lehetőséged, mint sodródni az árral, szépségem. - suttogtam vigyorogva, ekkor már a csípőjén járatva ujjaimat, majd gyengéden hajoltam le, és ajkaimmal kezdtem mellkasát kényeztetni, felnyúlva kezeimmel szétgombolva a felsőjét.
- Amúgy is régen találkoztam már ezzel a csodálatos testtel. - súgtam halkan, szinte letépve róla a felsőjét.  

- Eddig sem tettem mást... - Jelent meg egy széles vigyor az arcomon. Ez tényleg így volt. Ha a józan eszemre hallgattam volna, biztos nem itt tartanánk, amit igen csak bánnék, hogy megmondjam az őszintét.
Nem sokáig tudtam gondolkodni, mivel Hayden ajkai bejárták mellkasomat, és szépen lassan elkezdte rólam levenni felsőmet. - Csak azt ne mond, hogy hiányzott! - Kuncogtam fel halkan. Nem nagyon boldogult a felsőm gombjaival, így szinte már türelmetlenül tépte le rólam a felsőt. Én sem tétlenkedtem, és elkezdtem kigombolni ingét, és én nagyobb sikerrel jártam mint, ő mivel elég hamar sikerült megszabadítanom tőle, anélkül hogy eltéptem volna. Odahúztam magamhoz, és gyengéden végigcsókoltam nyakát, majd átvándoroltam ajkaira egy idő után.

Elszakadtam a szájától, miután szinte már teljesen eggyé váltam vele, hiszen nem voltam az "ajtóstul rontok a házba" típus.. legalábbis NEM mindig. De nincs olyan nő, aki engem könnyen kiismer, és valószínűleg pár hónap inem is elég hozzá.
- Van egy álmom... kedvesem. - cirógattam végig pírborította arcát. - Nekem, akinek világ életében csak a nők és a pénz jelentett valamit, most álmodozom... de magam sem tudom, hogy ki lenne a megfelelő arra a célra, amit én akarok... mert nem akarom, hogy... boldogtalan legyen az, aki mellémáll. És képes velem leélni egy életet. - leheltem könnyed csókot az ajkára. Nyilván nem értett semmit. Én se magamat. De mióta ebben a városban széttépnek a nők, nem ismerek magamra.