/Hotel - Pati szobája/
/én köszönöm!  szintúgy   /

BFFs forever  

Alig tudtam visszatartani a nevetést, mikor szemrehányást tett nekem amiatt, hogy még soha nem látott engem furulyázni. Hát, most mit mondjak erre?! Ez is egy afféle ritka elfoglaltságnak számított a számomra.. Csak akkor gyakoroltam és játszottam rajta, mikor túlságosan is unatkoztam. És ez az utóbbi időben nem jött még össze nekem. - Mármint az unatkozás. - Pedig direkt e célból is pakoltam be anno a bőröndömbe, mielőtt elindultam felfedezni Mystic Fallst.
- Hát.. nem is tudom.. - nevettem fel, és ez is csak alig jött ki a torkomból, annyira rám tőrt a kacaghatnék. Vagy inkább az öt perc?! Mindegy. - Na mindegy, majd megmutatom neked, hogy mit tudok! - kacsintottam rá a tőlem telhető leghuncutabbul. Ami elég silányra sikeredett, legalábbis szerintem.
- Igen.. ez tényleg egy különlegesség lenne - bólogattam vidáman, hisz ez nekem is jó ötletnek tűnik. Legalábbis remélem, hogy nem fogunk mellé lőni a dologgal. Na de sokat ígyse, úgyse veszíthetnénk, hiszen én amúgy se vagyok még befutott énekesnő. És nem is igazán szándékozok az lenni. Hm, még az is lehet, hogy megkérem Patit, hogy énekelje fel a dalomat helyettem. Vagy nem tudom.. Ráérek még ezen gondolkodni.
Ismét elmosolyodtam, mikor arról beszélt, hogy én mennyire tündéri kis csaj voltam.. és aztán áttért a kettőnk között levő hasonlóságokra és különbségekre. Nem is tudom, melyikből van több.. Talán a különbségből. Mindenesetre ránk mindenképpen igaz az a mondás, miszerint az ellentétek vonzák egymást.
- Úgy szeretleek tee! - ölelem magamhoz és el sem engedem, egészen addig a pillanatig míg a szőke hercegére nem terelődik a téma. Sőt, én még akkor sem engedem el.. tovább simogatom a hátát.
- Dehogynem! Mikor jönnie kell, akkor itt lesz! - biztosítottam őt, hisz a szerelem nem olyan, amit siettetni lehet. Én sem vártam Warrenre.. jött várás nélkül is. De ez talán nem épp a legjobb hasonlat volt, mert ez kettőnk között első látásra történő szerelem volt. Még anno, mikor titkárnőként kezdtem el dolgozni a rendőrségen..
Miután aztán lejárt a második dal is, amit felénekeltünk, hirtelen nagyot ugrottam, mikor teljesen váratlanul megszólalt a telefonom. Vajon ki lehet az ilyenkor?! Rögtön felkaptam az asztalról, majd felvettem és beleszóltam, mire egy ismeretlen férfi hang csendült fel a vonal másik végén. Az idegen férfi megkérdezte, hogy én vagyok-e Miss Katie West, mire én habozás nélkül igennel feleltem. Aztán jött a java.. amikor a pasas kijelentette, hogy Mr. Warren Worthingtont korházba szállították.. Nagyon rossz az állapota.. A szemem felakadt, sőt a vér is megalvadt az ereimben, mikor meghallottam. Mi a fene..?!
- Rendben, máris ott vagyok! És köszönöm, hogy értesítettek! - feleltem habozás nélkül a hangra, mikor a férfi az értésemre hozta, hogy a korházban van. Éreztem, ahogy az arcom szépen lassan rózsaszínről hófehérré változik.. miközben Pati fele fordultam, hogy vele is megoszthassam az információkat.
- Pati, nekem most mennem kell.. Képzeld, most értesítettek, hogy Warrent korházba szállították - kapkodtam, teljesen idegesen, hisz azt se tudtam, mi történt.. és ki bánt már megint így el vele??? Ennyi ellensége lenne..? Nem tudom.. Mindenesetre egy percre sem szabad ezek után magára hagynom.. Ki tudja, ki bánik el vele legközelebb.. - Még beszélünk.. Ha akarod maradj nyugodtan itt.. és érezd magad otthon.. - ölelem magamhoz és merítek erőt és energiát a közelségéből és a szeretetéből, hisz per pill arra a kettőre volt a legnagyobb szükségem. Még egy búcsú puszit is lehelek az arcára, majd kiszaladok a lakásból. Vámpírokat megszégyenítő gyorsasággal iramodok neki a liftnek, majd amint leértem szaladok az autómhoz, hogy minél hamarabb a korházban lehessek.

/Korház/
/És köszi a játékot!  Várom a következőt!   /

BFFs forever  

Annyira édes volt, mikor előre figyelmeztetett, hogy ne habozzak és feltétlenül szóljak rá, amennyiben úgy érzezném, hogy túlzásokba esik és kisajítátaná a dalomat. Örülök neki, hogy nem akarja megváltoztatni, bár nem is vártam mást tőle. Hiába, a barátnőm túlságosan is pörgős, bulis stílusa most nem igazán illik bele ennek a dalnak a hangulatvilágába. Mert ez egy szerelmes dal féleségnek készült.. amiben őszintén beleírtam mindent, amit anno Warren iránt éreztem. Mondhatni ez a dal lehetne a mi kapcsolatunk megzenésített változata.
- Rendben, ne aggódj szólni fogok! - felelem habozás nélkül, hogy szólni fogok. Sőt, rögtön rászólok, ha valami nem tetszik. Bár, ez utóbbi nem hiszem, hogy előfordulhatna.
Aztán nagyot néztem, mikor feltűnt, hogy tetszik neki a furulyaszó gondolata. Mi van? Én ezt csak viccből mondtam.. Nem gondoltam komolyan. Bár, ha kicsit jobban belegondolok.. tényleg nem lenne rossz. Amúgyis, olyan kevés furulyaszóra komponált zene van a mai világban. Sőt, nem is tudom, hogy van-e egyáltalán ilyen.
- Öhm.. először csak poénnek szántam - túrtam bele a hajamba kissé zavartan. - Bár, ha jobban belegondolunk.. tényleg nem lenne rossz ötlet - tettem hozzá vigyorogva, mint a tejbetök. Kitudja, talán ez a dal lesz a következő nagysláger, amit a rádiók adni fognak!! Na jó, azért ne álmodozz, Katie.. Az még túl korai lenne.
- Hogyhogy ki vagyok? - kuncogtam fel hirtelen. - Ugyanaz a lány vagyok, mint aki korábban is voltam. Bár, a szerelem erejét inkább nem firtatom. Majd térjünk vissza rá, akkor amikor már te is megtapasztaltad! - javasoltam, közben vidáman rá kacsintva. Oh, már nagyon, nagyon várom, hogy az a pillanat is eljöjjön, mikor Pati szerelembe esik egy jóképű szőke hercegbe, aki fehér paripán fog érkezni hozzá! Vagy fekete hercegbe, sötét színű motoron?! Attól függ, melyiket szeretné jobban.
- Az lehet, de a te dalaid is nagyon ott voltak! - bátorítottam őt egy kicsikét, hisz az ő dalai talán még ennél a próbálkozásnál is ezerszer jobbak voltak.
Mikor aztán egy bizonyos ritmusra kezdett el tapsolni, rögtön felismertem a dallamot. Majd kicsivel később be is csatlakoztam hozzá az éneklésbe..
- Dime mi amor que hace falta , para que tu sepas que estoy muriendo , tus besos a mi no me alcanzan , de esta forma no quiero seguir viviendo no !

BFFs forever  

Miután kedvesen, és talán egy kicsikét túl parancsolóan rászóltam Patira, hogy ne dícsérgessen fölöslegesen, mert én csak és kizárólag építő jellegű kritikát várok el tőle, nem sokkal később ő el is kezdett beszélni. Hm, tetszett a válasza..! Letette a kezéből a telefont, majd hirtelen előkapta a kottásfüzetét. Te jó ég, barátnőm már neki is akar látni a háttérzene megírásához? Ó, te sosem változol, María Pati Chávez!
- Jó ötlet.. és én természetesen benne vagyok! - adtam meg végül magam, hisz ez a szöveg megérdemli, hogy egy a tökéletesnél is tökéletesebb háttérzenét teremtsenek neki. Szinte láttam, ahogy az akkordok már le is peregnek szépen sorjában a szeme előtt.. miközben a keze is folyamatosan járt a papíron.
Örömmel fogadtam, mikor azt a dallamocskát sem akarta teljesen levenni a listáról, hanem ehelyett inkább teljes értékű zenévé próbálta varázsolni.
- Persze, megértem! De per pill az egyetlen hangszer, ami van nálam.. az a furulyám.. - vallottam be közben égnek emelve a tekintetemet. A gitár és a zongora sosem voltak nekem valóak.. A furulyámhoz is egy külön történet kapcsolódik. Még nagyok kicsike voltam, mikor a szüleim beirattak egy zenetáborba, talán 8-9 lehettem. Ott próbáltak összeismertetni engem különféle hangszerekkel, hátha megtetszik valamelyikük.. végül valahogyan, valamiféle különös okból kifolyólag - magam sem tudom, mi lehetett az -, a furulya mellett döntöttem. Az csak jóval később derült ki, hogy pluszban még hallásom is van és türhetően jó hangszínem. - De ha ez nem felel meg, hozhatok pár poharat, amit aztán fejjel lefele fordíthatunk, hogy dobként is funkcionáljanak - nevettem fel jókedvüen.
- Igen.. te is olyan jókat szoktál írni - mondtam neki, hisz hiába is szerénykedik, én ismerem őt! És ő még ennél is szebbeket szokott alkotni.

BFFs forever  

Először azt hittem, hogy biztos ki fog nevetni, mikor meghalja ezt a dalszövegnek titulált nagy semmit, így hát nagyot néztem, mikor látszólag nagyon is elnyerte a tetszését a művem. Wáó, ezt se gondoltam volna! De ettől függetlenül majd'kicsattantam örömömben, annyira boldog voltam, hogy írtam valamit, ami némileg még normális is lett. Lehet, hogy a dallamot nem találtam el valami jól.. de aztán elég szépen belejöttünk az éneklésébe. Sőt, mondhatni mindketten élveztük az egészet. Meg se kellett volna lepődnöm azon, hogy Pati milyen hamar elkapta a fonalat, mindazok ellenére, hogy most hallotta először az én kis kreálmányomat.  Mi csak énekeltünk és alig vettük észre, mikor a sorok egyszer csak elfogytak.. és véget ért a mi kis előadásunk. Hát, ahhoz képest, hogy ezt az egyetem első évében írtam és azóta is csak nagyon ritkán vettem elő, meglepő, hogy nem felejtettem el teljesen a szöveget, no meg a dallamot, amit hozzá párosítottam.
- Tényleg tetszik? - kaptam fel a fejem Pati dícsérő szavai hallatán. - És légyszi ne túlozz! Valós, konkrét, építő kritikát várok!  - parancsoltam rá komolyan, hogy ne merje meg feldícsérni a szöveget. Bár, mindazok ellenére, hogy igyekeztem megőrizni a hideg véremet, belül majd'kicsattantam örömömben, hogy tetszik neki az első és egyetlen kis kreálmányom.
- Mellesleg Te adtad az ihletet.. és a két biosz lecke közöttet valójában úgy értettem, hogy pár órát azért ígénybe vett, míg elkészült - javítottam ki az előző megjegyzésemet, hogy nehogy azt higgyje, hogy annyira profin ment minden, hogy 10 perc alatt megvolt a szöveg és a dal is hozzá. Mert az még egy profi dalszövegírónak sem jön össze, nemhogy egy kezdő úgymond szórakozásból éneklő orvospalántának.

BFFs forever  

Megfogta a kezemet, mire én is ugyanúgy tettem. Aztán elkezdte mondani az ő saját kis monológját vagy szólóbeszédét - kinek, hogy tetszik jobban -, aminek hallatán én azokban a percekben hirtelen azt se tudtam, mit csináljak. Már közel jártam a síráshoz, miközben a szám széle egyre csak fennebb görbült.
Óh, Pati Chávez, én úgy szeretlek! Szavai hallatán én teljesen meghatódtam.. És igaza is volt. Tényleg imádom a gyerekeket.. mintha csak a sajátjaim lennének. Ők az én kis menedékem, ezért is van, hogy ha kisgyerek van a közelemben semmi nem érdekel, csak ő. És addig nem is nyugszom, míg meg nem gyógyítom őket. Ezért is van, hogy eddig még senki nem ábrándult ki belőlem. Minden anyuka visszajár hozzám, ha ismét gondok vannak a kicsivel. Megbíznak bennem.. és ez is a lényeg az egészben. Egy szülőnek bíznia kell az orvosában. A bizalom az alap. Enélkül semmi sem működne úgy ahogy kell.
- Hát jó, akkor egy kicsit tényleg butuska voltál - hagytam rá végül a dolgot, majd szorosan magamhoz öleltem őt és el sem engedtem, csak akkor mikor eszembe jutott valami és elhajoltam előhalászni egy dalszöveget a telefonomból.
Láttam az arcán, hogy majd'szétcsattan a kíváncsiságtól, annyira várja már, hogy mi jutott az eszembe.
- Hát, maradjunk annyiban, hogy két biosz lecke között mikor túlságosan is rám tört a depressziós állapot, egyszer valahogy a kezembe került egy papír és egy pix.. és írni kezdtem. Ez lett belőle.. - nyújtottam feléje a telefonomat, melynek a kijelzőjén már ott is díszelgett az a bizonyos dalszöveg. - Ezt még soha senkinek nem mutattam meg, szóval érezd magad nagyon kivételes személynek! - javasoltam megpróbálva komolyra venni a szót, de nem sikerült, mert túlságosan is hamar elnevettem magamat. - Ha gondolod, el is énekelhetjünk.. - ajánlottam fel, miközben dúdolni kezdtem azt a dallamot, amit legalkalmasabbnak találtam hozzá. Majd látva, hogy belemegy a dologba, gondoltam miért is ne.. megadom a kezdő lökést.. és eléneklem az első 4 sort.
- Toda mi vida, había soñado a alguien como tú. Pedí noche y día, que el cielo nublado se hiciera azul.

BFFs forever  

Szai hallatán akaratlanul is elvigyorodtam. Ez annyira jellemző rá.. annyira Patisan viselkedett. Na ez aztán értelmes megfogalmazás volt, Katie, gratulálok hozzá!! - korholt le a tudatalatti énem.
- Hát igen.. Nekem csak maximum egy kisebb létszámú tömeg előtt sikerül produkálnom valamit - kuncogtam fel a megfogalmazásom hallatán. Produkálnom valamit? Na mindegy.. remélem megértette, mire céloztam közben.
- Igen! Ismerlek már Patrizia Chavez és tudom, hogy neked a zene az életed! - mondtam, miközben én is helyet foglaltam a  vele szemben levő széken. - És nem, nem is voltál butuska! - nevettem fel a becézése miatt.
Ismét 10000 wattos mosoly kúszott az arcomra, mikor nagy komolyan kijelentette, hogy az itthoni kis duettjeinkről esze ágában sincsen lemondani.
- Ne aggódj! Azt én sem akarom megszüntetni! Mert szeretek veled énekelni!  - vallottam be, hisz így igaz. Nálanál jobb duett partnert akarva sem találhatna az ember! A világ depressziós lenne nélküle.. Mert az ő felhőtlen optimizmusa néha annyira határtalan, hogy szinte mindenkit jobb kedvre tud deríteni, ha akar. Mellette képtelenség szomorú maradni.
- És van is egy ötletem, hogy mit adhatnánk elő legközelebb.. - jegyeztem meg egy rejtélyes mosollyal az ajkamon, miközben a telefonomban keresgéltem a dalszövegét. Mert hogy ez lenne az a szám, amit még annak idején én komponáltam unalmamban két biosz lecke között. Ez azon gyakori alkalmak közé tartozott, mikor annyira hiányzott Warren, hogy már valamit muszáj volt kitalálnom figyelemelterelés céljából.

BFFs forever  

Oké, lehet, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgot, mint kellett volna, de na. Ez vagyok én, Katie West. Nem tehetek róla, hogy ennyire félénk vagyok és nem merek kiállni a ... a fenébe is, az emberek elé. Nem tagadom, már nem egyszer próbálkoztam meg vele.. De mindig leblokkolok, ha egy egész embertömeg egnem bámul. Hiába énekelek jól, ha nem megy! És az énekesnők élete eleve ebből áll, és ők általában élvezik is ezt a nagy nyüzsgést maguk körül, mint Pati. Csak nekem nem megy ez az egész.. Nagyon nem.. Emiatt is igyekeztem az utóbbi időben lehetőleg a minimumra csökkenteni az éneklések számát. Csak akkor dúdoltam el egy-egy számot, esetleg énekeltem el őket, mikor feltöltődésre volt szükségem.. vagy ki akartam írni magamból a bajokat. Egyszer például elkezdtem egy versszöveget is írni.. Talán azt meg kéne mutatnom Patinak is.. hátha elő tudná adni valamelyik koncertjén. Vagy.. nem. Még a végén rávenne arra, hogy adjuk elő együtt.
- Semmi baj..! Bocsi, hogy ennyire kiakadtam a dolog miatt.. csak.. ez engem is aggasztott egy időben, míg meg nem szoktam, hogy nem sok dolgot tehetek ellene - forgattam a szemeimet, hisz mi mást tehettem volna? Amit lehetett, már megpróbáltam. Semmi haszna.
- Dehogy vagyok rád mérges, miért is lennék?? - néztem rá úgy, mintha még a gondolata is sértő lenne rám nézve, hogy haragudjak rá.
- Dehogynem! Hisz a hangodat mindenhol imádja a közönség! - bíztattam, hogy semmi oka nincs a panaszkodásra.

[justify] Meglepődtem a reakcióján, mikor megemlítettem az elő zene lehetőségét. Jó persze mindig is tudtam, hogy ő nem olyan merész és "színpadra termett" leányzó, mint én, de akkor is.... arra is még nagyon jól emlékszem mikor a szüleinek adtuk elő az első kis "darabnak" titulált előadásunkat.
- Sajnálom Katie, ez totálisan kiment a fejemből egy ilyen duett után.- mentegetőztem és éreztem, hogy az én arcomról is kezd lehervadni a mosoly. Miért reagált így? Miért beszélt így? Talán csak a benne élő farkas miatt? Nem tudom... de nekem akkor is meg kell őriznem a hidegvéremet, ami kitanulásában sokat segítettem nekem Ariel.
Szavai teljesen ésszerűek és logikusak, de  én még is valamit nem értek. A nagyfőnök ott fent, miért áldotta meg őt egy ekkora hanggal és ilyen kevés önbizalommal, meg mersszel?
- Persze, tudom, hogy te gyógyítasz, de..- kezdtem bele a mondatomba, majd kicsit megakadtam. A lobbanékonyságom miatt én is kimondhattam volna azt, amire először gondoltam, de még Hála, hogy nem tettem.
- Mérges vagy rám?- kérdeztem megbánó tekintettel, miközben az ő szempárját kerestem, amit most valahogy nem tudtam elkapni.  Jobbnak éreztem elterelni a figyelmét befejezetlen mondatomról.
Majd mikor azt mondta, hogy eljön a fellépéseimre már én sem találtam olyan jó ötletnek az előbbi kérdésemet. Nem lehet rám mérges ha ilyeneket mond... Kicsit talán még kényelmetlen is volt a szituáció, hisz senki nem garantálhatja számomra sem  a biztos sikert, csak én álmodtam meg ezt az életet.
- Ebben a poros kis városban nem érek egyedül semmit sem a hangommal, de köszönöm a biztatást.- egy szerényebb féloldalas mosollyal értékeltem mondatát.

BFFs forever  

Miközben énekeltem, vártam, hogy Pati mikor fog becsatlakozni hozzám, hogy a kis szólómból végre duett lehessen. És jött is.. a vége felé. Annyira jól szorakoztunk, és tényleg! Minden olyan volt, mint régen! Mintha mi még mindig gimisek lennénk és az lenne a legnagyobb problémánk, hogy mit vegyünk fel holnap a suliban. Mikor aztán a zene véget ért, 100 wattos mosollyal az arcomon néztem barátnőmre, aki szintén engem vizslatott hatalmas csillogó kiskutya szemeivel.
- Szerintem is! - értettem egyet vele, mikor megdícsérte az előadásunkat, majd a nyakamba borult és én habozás nélkül öleltem őt jó szorosan magamhoz.
Meg kell hagyjam Pati hangja csak még szebb lett.. még tisztább. Az a rengeteg gyakorlás csak segített neki. Eszméletlen.. Nem is csoda, hogy ezt a hivatást választotta magának! A közönség imádhatja őt valahányszor csak színpadra áll. És ő élvezi is azt a felhajtást. Nem úgy, mint én.
Aztán olyat mondott, hogy szinte dobtam egy hátast. Tessék? Hogy én újra énekeljek.. ráadásul a nagyközönség előtt? Na nee! Most csak viccel velem, ugye?
- Te most csak viccelsz, ugye? - kérdeztem rá végül, hisz csak erről lehet szó. Kizárt, hogy komolyan gondolja. - Én már teljesen elszoktam az énekléstől.. Nem is gyakoroltam.. csak max fürdés közben szoktam dúdolgatni.. Ez inkább a te hivatásod, míg az enyém az, hogy a gyerekeket ápoljam és gyógyítsam a korházban! - magyaráztam el neki, hogy ez nem nekem való. Különbenis a gátlásaim feloldása nem egynapos mulatság. Még ha sikerülne is rávennie.. én akkor sem tudnék kiállni egy akkora közönség elé. Nem! Nem menne..
- Pati, nem! Ez nem menne! Maradjunk meg inkább ennél.. Az itthoni zenélésnél!! És én ígérem elmegyek majd minden koncertedre, melyeken egyedül fogsz énekelni! - győzködtem, majd a későbbiekben megmakacsolva magam még hozzátettem valamit. - Különbenis, tudod jól, hogy én mennyire parázok a nagyközönségtől..

[justify]Hangja hallatán először a meglepetés végett, kicsit kirázott a hideg, majd elégedett és büszke mosollyal néztem fel rá. Látszott rajta, hogy élvezi azt, amit csinál és én ennek nagyon örültem. A dal másodpercről, másodpercre egyre jobban lett előadva, mert a végére már tényleg mind a ketten felszabadultunk és csak buliztunk. Az utolsó sort én is vele énekeltem, miközben ismét a kis képernyőt figyeltem.
- El amor se acabó, la pasion terminó, tu recuerdo lo siento bien, pero el dia de hoy ya tu voz se desvaneció.- majd mikor elhallgatott a zene csillogó szemmel és vidáman néztem Katiere.
- Ez oltári jó volt!- nem bírtam magammal és még a nyakába is kellett, hogy boruljak.  
Teljesen lesokkolt a hangja! az, hogy már milyen régen énekelt és elszokott a gyakorlástól... semmit, de tényleg semmit nem rontott csiszolt hangjából. Nagyon, de nagyon meglepett!
- Katie, én már jártam a Grillbe és hidd el, jót tenne annak a helynek egy kis zene, nem ilyen teknó borzalmom, hanem rendes, Spanyol zene.- kezdtem bele a mondandómba, miközben kibontakoztam az ölelésből, nehogy megfojtsam a "művésznőt".
- Csak egy 2 órás fellépést adnánk le hetente... ugye vállalod? Légyszi, nélküled nem menne, együtt vagyunk ilyen jók.- tálaltam az ötletemet.  Igazából az ötlet már akkor fogant meg a fejecskémbe, mikor meghallottam a második versszakot, Katie torkából.
- Hetente csak egyszer! Szerzünk gitárost, meg dobost és akkor igazán jók leszünk.- fogtam meg a kezét és mélyen a szemébe néztem, miközben az én szempárom még mindig úgy csillogott, mint egy kisgyereknek, aki túl sok cukrot fogyasztott egyszerre.

BFFs forever  

Mikor aztán elővette az mp4 lejátszóját és az egyik fülest a kezembe adta, kíváncsian tettem azt a fülembe. Nem is csalódtam az ízlésében.. egy olyan számot rakott be, amit annak idején elég gyakran énekelgettem. Ha jól emlékszem ezt a dalt még Pati írta nekem. Oh, mennyit is énekelgettünk anno.. Hiányoznak azok az évek.. a gimiből és kicsivel utána. Spanyolul szólt. Mindig is imádtam ezt a nyelvet. Pláne azóta, hogy a táborban találkoztam Patival.. Szépen lassan a második anyanyelvemmé vált a spanyol.
Mikor a zenét végre elindította, ő kezdett el énekelni, hogy 'megadja a ritmust', gondolom. És mikor abbahagyta, én egy mély levegő vétel kíséretében átvettem tőle a főszerepet. Természetesen nem felejtettem el a dalnak a szövegét. Kapnék is tőle, ha elfelejtettem volna.
- Buscando sin saber , Con quién vas a ceder. Me resigno a pensar , Que con otra tu estás jugando , Y voy... Preparando cicatrices del corazón ,Que hoy , Se libera de tu control.
Miközben én igyekeztem a dalszövegre fókuszálni, már ha lehetséges lenne, hogy eltévesszek akár egyetlen egy szót is, tekintetemmel akaratlanul is észrevettem azt a videót, amit Pati figyelt.. Egy ősrégi videó volt az, amin annak idején még én énekelek. Ó, be régen is volt már az..

- szólalt meg a hangom kicsit rekedten és szerényen. Nem voltam benne biztos, hogy külső fülel is jó az én hangom a dalhoz, ezért inkább csak a videót néztem, és nem foglalkoztam a hangommal. Azt a videót, ami már egy ős régi darab, amin még Katie énekelt az egyik nyári napon, apukám kamerája előtt. Mikor befejeztem az első sort Katiere néztem. Most bizony ő jön!

BFFs forever  

Bizonyára ő is megérezhette, hogy a hangulat közöttünk kissé kezdett feszültté válni.. Legalábbis én kezdtem feszengeni a társaságában, ami azért eléggé ritka alkalomnak számít. Sőt, ha az emlékezetem nem csal, ilyesmi még soha sem fordult elő velem amikor vele voltam. Végül belementem a javaslatába, mikor témát akart váltani. Csak bólintottam rá és akaratlanul is egy őszinte mosoly jelent meg az arcomon. Azt hiszem ezen a napon mi már minden lehetséges témát megvitattunk egymás között.. Kezdve a viszontlátás örömétől, a vérfarkasátkon át a terhességig mindent. Aztán Pati váratlanul felpattant és legnagyobb meglepetésemre a kezemet a magasba emelte és megmozgatta, mintha készülne valamire.
Összeszűkült tekintettel figyeltem barátnőm viselkedését, tetteit, mert iszonyatosan kíváncsi voltam arra, hogy voltaképpen ezt miért is tette..
- Nem - felelem végül őszintén, mikor megkérdezte, hogy tudom-e, mire készül. Aztán elengedte a kezemet, majd felállt.. és a narancsleves üveget a szájához tartotta.. mintha mikrofon lenne. És ekkor már tudtam, hogy mire készül!! Te jó ég, ez most komoly?? Ez most tényleg azt akarja, hogy énekeljek?? - fogalmazódott meg bennem a kérdés, majd hirtelen felnevettem a további szavai hallatán.
- Na neee! - kacagtam fel vidáman. Hiszen ez annyira rá vallott. Mindig is az énekléssel jött. Ha bánatunk volt, ha jó kedvünk, ő mindig énekelni akart. Ez az élete! A zene az élete! Ahogyan az enyém is az volt annak idején.. Emlékszem, hogy az egyetem előtt mikor találkoztunk még fontolóra is vettem a dolgot, hogy a színészetire menyjek, de végül mégis inkább az orvosinál maradtam. Nem nekem való az a nagy közönség. Túlságosan is félénk vagyok én az embertömeghez.
- Te lökött leányzó! - neveztem el csöppet sem sértő szándékkal, közben még mindig a nevetéssel küszködve, időközben felállva a kanapéról. - Hát legyen, ahogy akarod, de csak azért mert úgyis olyan régen énekeltem utoljára - adtam meg magam végül, hiszen mindig is imádtam énekelni.. Egyedül.. vagy Pati társaságában.

BFFs forever  

És még tovább tetézte a bókjait. Méghogy mi lennék a világ legjobb szülői.. bolondság. Bár, ezt egyelőre úgysem tudjuk már meg.. Csak akkor, mikor tényleg sikerül teherbe esnem. Miért van az, hogy eddig ez a téma fel nem merült közöttünk? Én is csak most gondoltam rá.. mikor felmerült a lehetőség, hogy esetleg...babát várok?! Persze, naná, hogy nem igaz. Szép is lenne.. Na de ahogyan azt Pati is említette az imént, amikor jönnie kell annak a babának, itt lesz. Semmit nem kell sürgetni.
- Hát.. ha te mondod - vontam vállat megadóan, egy halk kuncogás kíséretében. - Isten ments, hogy emiatt vesszek össze veled - kacsintottam barátnőmre játékosan. Fú, csak most jut eszembe, hogy Pati mennyire jó a figyelemelterelésben.. ehhez mindig is értett.
- Most még nincs, de ha eljön az igazi, akkor tuti, hogy lesz! - jegyeztem meg határozottan. Hm, kíváncsi lennék arra a férfira, akinek sikerül meghódítania az én barátnőm szívét. Csakis jó ember lehetne! És annak is csak a legjavát érdemelné meg!
- Túlságosan is optimista vagy - forgattam a szemeimet, mikor ismét visszatért ahhoz a témához, miszerint én terhes vagyok és csak a teszt tévedett. Jó duma. Hát, hiszem ha látom! És ezt egyelőre nem látom.
- Hát persze, hogy szólni fogok! Ne aggódj, ez csak természetes! - nyugtattam meg, hisz ez alap. Naná, hogy szólnék neki! Ki nem hagynám egy ekkora infóból.

BFFs forever  

-Oh, túl sokat bókolsz! - nevettem fel hirtelen, mikor kijelentette, hogy én lennék a legjobb anyuka a földön. Mikor ez nem is igaz.. Nem is lennék jó.., sőt talán inkább a legrosszabb. Na jó, a legrosszabb azért mégsem.. Hanem valahol ott középtájt, a jó és a rossz között.
- Te is jó anyuka leszel! - mutattam rá, hisz ismertem őt és szinte biztos voltam benne, hogy ha netalán ő is szerelembe esne, majd teherbe, nagyon, nagyon jó anyukája lenne a kicsinek. Hiszen az én barátnőm egy csupa szív lélek, aki képtelen ártani bárkinek is. Kicsit túl naiv, dehát.. ez rám is ugyanúgy vonatkozik.
- Ugyanmár, szerintem nyugodtan megkockáztathatjuk, mert tuti nem vagyok terhes - jelentettem ki majdhogynem határozottan, hisz a teszt általában nem szokott tévedni. Igaz előfordul.. de nem valami gyakran. Aztán mégis átvettem Patitól az egyik üveg narancslevet, majd miután koccintottunk egyet bele is kortyoltam. Most veszem csak észre, hogy eléggé kiszáradt a szám, de ez per pillanat nem is igazán izgatott.
- Hát persze! És mi mindig itt leszünk egymásnak! - jelentettem ki határozottan.