Tudtam nagyon jól, hogy az agyára fogok menni ezzel az egésszel. De pont az volt a célom. Oké én is akarom őt, de miért nem játszhatunk egy picit. Ezzel arra utalnék, hogy húzom az agyát, amennyire csak lehet. Amit iránta érzek az nem játék, csak egyszerűen nem akarom, hogy azt higgye, hogy én úgy mindenestül az ölébe pottyanok. Azért nem hagyhatom, hogy teljesen kiismerjen. Jó, már így is teljesen megváltoztam miatta. Annyira, hogy már én magam sem tudom ki is vagyok és milyen is vagyok. Vele éppenséggel egy visszahúzódó félénk kislány. Másoknak pedig én jelentek rémálmokat. Mondjuk másoknak nem is akarok többet jelenteni. Neki igen.
Továbbra sem csináltam semmit, már csak azért sem. Csak az ajkát harapdáltam. Egyre erősebben.

Azt meg kell mondjam, hogy a kanapé nem a legjobb választás.. De ez van. Nekem itt is megfelel. Meg ő sem ellenkezett, hogy éppenséggel neki túl kevésnek bizonyult a hely vagy bármi ilyesmi. Minek is foglalkozzunk a hellyel? Kívánom őt és kész. Ahogyan ő is kíván engem. Legyen ez a ház bármelyik pontján.
Felkuncogtam mikor azt mondta, hogy akar.. Ezt már észrevettem. Csak, hogy picit húzzam az agyát finoman harapdálni kezdtem az alsó ajkát.

Az anyag szakadása volt, ami egy picit kirángatott a vágy hatalmas felhőjéből. Nem érdekelt, hogy most elszakította.. Mert van még bőven. Meg szerintem kijelenthetem, hogy így sokkal jobb volt az egész. Már ezzel is, csak azt érte el, hogy egyre jobban kívántam.
Nem valami erősen, de az sem mondhatom, hogy gyenge voltam amikor hátralöktem a kanapén és lehajolva hozzá szenvedélyesen kezdtem falni az ajkait. Amikor idejöttem még csak meg sem fordult a fejemben ilyesmi.. Most pedig szerelemes vagyok.. Neal-be. Aki olyan édes.. Mindig odafigyel rám. Igaz volt pillanat mikor kételkedtem abban, hogy ebből bármi is lehet. De mióta kimondta, hogy szeret minden egyes kétségem elszállt.

Egy pillanatra sem akartam megállni gondolkozni. Egyszerűen nem, nem és nem. Akarom őt és ezen nincs mit gondolkozni. Olyan közel akarom őt érezni magamhoz, amennyire csak lehetséges. Vihar ide vagy oda.. Úgy is ez lett volna a vége. A film címére sem emlékszem nem arra, hogy mi is volt benne az első pár percben. Csak vele foglalkoztam. Azzal, hogy milyen közel van hozzám és azzal, hogy megkért legyek a barátnője.. Ami szerintem roppantul édes volt tőle. Habár én sosem voltam az a nyáladzós típus.. Ő kihozta belőlem. Csak azért vagyok ilyen, mert ő van nekem.. Ilyen egyszerű.
Nem szórakoztam túlzottan sokáig, mert nem akartam és kész. Az utolsó ruhadarabját is hamar lehúztam róla. Most erre igazán nincs szüksége.

Most már nem volt bennem semmi félelem. Az első alkalom azért mégis csak az első volt. Az, hogy féltem azt hiszem valamennyire természetes volt. Mindenki izgul kicsit az első alkalomnál.. Azt hiszem. Mondjuk én inkább attól féltem, hogy közel engedjek valakit magamhoz. Alig ismerem, de már olyan természetesnek veszem a közelségét. Miután levettem a felsőjét végigsimítottam a mellkasán és határozottan indultam meg a nadrágja felé, amitől egy egyszerű mozdulattal megszabadítottam. Élveztem simogatását, csókjait.. Tudtam, hogy most a kezembe adta az irányítást. Nem bántam, mert szeretem a kezembe venni az irányítást. De most eszem ágában sem volt, hogy ugyanolyan törékeny baba legyek, mint akkor. Nem vártam el tőle, hogy úgy érjen hozzám, mint aki mindjárt darabokra törik.

A parkban az volt a sejtésem, hogy mindennek vége szakad, hogy az a lány után fut, hogy rendbe hozzák a dolgaikat. Felesleges harmadik keréknek éreztem magam. Aztán meglepett azzal, hogy bevallotta szeret. Engem szeret és nem azt a libát. Értem aggódik, engem ölel s csókol. Velem lakik együtt.. Ő az én barátom. Én pedig a barátnője. Életemben nem volt még komoly kapcsolatom.. De egy már biztos.. Nem akarom elveszíteni.. Fontos a számomra. Túl sok fontos embert veszítettem el az életemben őt nem akarom.
- Én is szeretlek téged. - Suttogtam ajkaira, miközben egyre vadabbul csókoltam. Vágytam rá.. Úgy, mint még soha senkire. Kezeimmel végigsimítottam a felsője alatt, majd le is húztam róla. Akarom őt itt és most.

Nem a legjobb, hogy már ilyen kis vihartól elmegy az áram, de nem lehet semmi sem tökéletes. Mondjuk most sötétben is feltaláljuk magukat. Legalábbis nem hiszem, hogy nagyon unatkozni kezdenénk.
- Örülök, hogy így gondolod. - Valamiért jó érzéssel töltött el az, hogy jól van. Még soha senki iránt nem éreztem így. Még hasonlót sem.. Eddig abban a tudatban éltem, hogy még szívem sincsen. Hiszen senkivel nem viselkedtem túlzottan kedvesen. Még a családtagjaimmal sem. Neal-nek olyan könnyen megnyíltam.. Ezzel még magamat is megleptem. Vonzott hozzá valami. Már abban a percben is, amikor leborítottam kávéval. Visszatekintve egyáltalán nem bánom. Különben talán el sem jutottunk volna idáig.
Szenvedéllyel faltam ajkait miközben az ujjaimmal a hajába túrtam és olyan közel húztam magamhoz amennyire csak lehetett.

Kellemes bizsergéssel töltött el, ahogy a magához húzott. Valahogy már sejtettem mikor idejöttünk, hogy ebből különösebben filmnézés nem lesz. Mondjuk én nem bánom.. Egyáltalán nem. Szeretem ajkát az enyémen érezni.. Szeretem, ahogy hozzámér.. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy szeretni fogok valakit. Vagy hogy éppenséggel engem fognak szeretni.. De ő szeret. Hihetetlen jó érzés..
- Nem akkora tragédia. - Mondtam kuncogva miközben, ahogy felült velem körbefontam a karomat a nyakán. Még mindig annyira hihetetlen, hogy így néz rám.. Nem értem mivel érdemeltem ki őt, de nem is akarok ezzel foglalkozni. Ő az enyém.. Én pedig az övé.
- Tökéletesen, te? - Hiába borult szinte teljes sötétségbe a lakás az arcvonalait még így is tökéletesen láthattam.

A barátnője vagyok.. Most már hivatalosan is. Szóval akkor mondhatjuk, hogy a kapcsolatunk igen hivatalossá vált. Ami voltaképpen azt is jelenti, hogy valódi. És ami valódi az fájhat is. Csak oda kell figyelnem, hogy mennyire engedem megerősödni.. Minél erősebb annál rosszabb lesz ez az egész később.. De nem akarom, hogy elmúljon vagy, hogy véget érjen. Álmodozni akarok annyira, hogy azt mondhassam ez örökké fog tartani. Vagy legalábbis valami hasonló.. Mert szeretem őt. Életemben először szeretek valakit és ki is tudom mutatni. Többször nem követném el azt a hibát, hogy akkor akarom ezt megtenni, mikor már túl késő..
– Hmm.. Ez nagyon jól hangzik.- Kuncogva összeérintettem a homlokunkat. Olyan jó volt hallani, ahogy ezt kimondja.. A szívem is egy hatalmasat dobbant az egésztől.

Jó érzés volt rajta feküdni.. Már csak azért is, mert imádom a közelségét. Aztán simogatni kezdett. Ez még csak tetézte is a dolgokat. Nem is igazán tudtam a filmre koncentrálni. Nem mintha akartam volna. Minek figyelnék oda, amikor élvezhetném egy ilyen édes srác társaságát is, mint ő? Egyszerűen megveszek érte. Olyan figyelmes velem és még akkor is édes, amikor aggódik. Mikor alig kaptam levegőt.. A tekintete. Tükröződött benne a félelme aziránt, hogy elveszíthet. Nem is értem mit látott meg bennem a legelején. A szám nagy és nem is igazán arról vagyok híres, hogy képes vagyok befogni. Szeretek kötekedni.. Meg kivívni az emberek figyelmét. Bár nála sokkal jobban törekedtem erre. Az elején még semmi ilyesmi még csak meg sem fordult a fejemben. Most pedig mégis itt vagyunk. Mint egy pár. Nem mondtuk még ki, hogy azok lennénk, de az az érzésem.. Nem hiszem, hogy ki kellene mondani ezen bármit is. Úgy érzem és kész.
Aztán, mintha olvasott volna a gondolataimban.. Megint. – Persze, hogy lennék a barátnőd hivatalosan is. Ezer örömmel. – Mondtam vigyorral az arcomon, majd szenvedélyes csókkal ajándékoztam meg ajkait. Még ezt a kérdést is annyira édesen tette fel..

Ezek olyan unalmas és igen megszokott programok, de így hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Nem vagyok egy agytröszt ezen a téren, hiszen még soha nem volt komolyabb kapcsolatom senkivel. Szóval fogalmam nincs, hogy hogyan kellene eltölteni az időt egy másik személlyel.. Filmekben láttam oké.. De hát akkor is. Ez az egész annyira távol áll tőlem, mint a Hold innen is vissza.
Bólintottam mikor azt mondta, hogy menjünk le a nappaliba. El is indultam utána egyenesen lefelé. – A lehető legromantikusabb és legsiratóbb filmet fogom már csak azért is betenni. – Mondtam kiöltve rá a nyelvemet. Gonoszkodásból már csak azért is megcsinálnám, de olyan távol áll tőlem az egész, hogy inkább arra szavazok, hogy hanyagoljuk. Nem vagyok oda a romantikus filmekért. Az akcióért és a horrorért már annál inkább közelebb állnak a szívemhez.
Keresgélni kezdtem a filmek között, de nem akartam túl sokáig húzni úgyhogy ami először kezembe akadt akciófilm beraktam a lejátszóba és elindultam, majd odasiettem Neal-hez és ráfeküdtem. – Megjöttem. – Mondtam kuncogva.

Úgy megismételtem volna a vele való együttlétet, de nem.. Mert ha most nem parancsolunk magunknak megálljt, akkor soha nem leszünk rá képesek ergo egyfolytában egymás alatt illetve fölött fogunk kikötni. Úgy meg hát.. Elég hamar meg lehet unni mindent. Egy valami van, amit nem tudok megunni viszont. A levegő vétel. Akármilyen gyakran is csinálja az ember.. Ez az egyetlen, amire képtelen ráunni. Persze van, aki másokat szívesen megszabadítana ettől. Nekem is van egy személy.. De hát nem akarok semmit sem elsietni.
– Nem tudom. A séta illetve a ház elhagyása kilőve. Nem nézzünk valamilyen filmet? – Vetettem fel az ötletet. Soha nem voltam az a filmnézős típus. Ritka volt az, ha én valamit megnéztem. Jó mondjuk moziba eljártam, de az egy picit más.
– Tudom. – Simítottam végig az arcán. Nem akarok erről beszélni.. és nem hiszem, hogy ő lelkesedik attól, hogy most ezt hozta fel.. Nem is értem miért. El akarom felejteni azt a csajt úgy, ahogy van.