Szemeit figyeltem, ahogyan minden egyes pontot jól végigmért az arcomon. Hogyha esetleg eltűnnék szóról szóra el tudja mondani. Mintha le kellene rajzolni, hogy egy körözött bűnöző vagyok vagy valami ilyesmi.. Az már biztos, hogy ha a rajzos jó, akkor nem lenne egy árnyalatnyi hiba sem a rajzban. Én is fel akartam térképezni arcának minden egyes pontját, de én nem jártam olyan sikerrel, mint ő. A szemei túlságosan lekötöttek, ahogyan rám nézett. Egyszerűen nem tudtam elszakadni tőlük.. Annyira szépek. Gondolom az is besegít, hogy éppen rám néz… Na ebben picit megmutatkozott az egoizmusom.. Mindegy.
– Örülök neki. – Kuncogva magamhoz húztam és birtokba vettem az ajkait. Nem bírtam ellenállni neki.. Akármennyire is próbáltam.. Mondjuk nem küszködtem olyan sokat..

Nem tudom, hogy mikor nevettem úgy igazán. És felszabadultan.. Azért, mert boldog voltam.. Leginkább mások szenvedésén nevettem.. De most más volt. Azért nevettem, mert ő a közelemben volt és tényleg boldog voltam. Ami nálam elég nagy szó. Azért nevetek, mert szeret. Szeret engem.. Még a kibírhatatlan stílusommal is.. Szeret!
Belemosolyodtam a csókba, mikor a karjaiba kapott, majd letett az ágyra. Istenem.. Megörülök érte. – Annyira édes vagy. – Súgtam bele a csókba és közben a hajában túrtam.. Még mindig olyan hihetetlen számomra ez az egész..

- Rendben van. – Sóhajtottam beleegyezően, majd felraktam a kezemre. Nem értem, hogy miért olyan fontos ez most neki, de van az az érzésem, hogy idővel rá fogok jönni. Nem hiszem, hogy egy szimpla egyszerű karkötő lenne.. Nem.. Akkor nem adta volna oda és nem akarná annyira, hogy hordjam. De mégis mi a fenére jó? Ezen fog kattogni az agyam, amíg választ nem kapok rá.. Valahogy ő ezt nagyon nem akarja elmondani.. Viszont tudni akarom.
– Semmi gond. Csak többet ne forduljon elő. – Mondtam nevetve. Nem akarom idegesnek látni. Meg borzalmas látvány volt az elmúlt pár percben.. Meg amit művelt magával a keze.. Láthatólag már jobban van, de akkor is.. Aggódóm érte. Karomat összefontam a nyaka körül és közelebb hajolva hozzá finoman megcsókoltam.

Azt hiszem még mindig nem sikerült lenyugodnia. A pakolászás közben is minden egyes mozdulatán látszott, hogy ideges. Nem tudom mit tehetnék még annak érdekében, hogy megnyugodjon. Semmi értelme idegeskednie az exe miatt. Ha még egyszer a közelembe jön, akkor esküszöm, hogy széttépem. Mindenféle gondolkodás nélkül. Meg sem fordulna a fejemben az, hogy esetleg nem kellene. Azok után, hogy megpróbált megölni?! Ugyan, könyörgöm. A legrosszabbat érdemli és azt is fogja megkapni. Csak erről Neal-nek nem kell tudnia. Nem akarom belevonni az egészbe, hiszen egyszer mégis csak szerette.. Nem hívott volna Camille-nek, mikor bebújtam mellé.. Bár mondjuk remélem ezt többször nem fog megtörténni.
Talált egy fülbevalót, ami kifejezetten nem az ő stílusa ebből tulajdonképpen le is esett, hogy kié lehet. Felállt és összetaposta, mintha ártott volna neki az bármit is.. Oké.. Ez egyre furább lesz.
Ékszert? Ha most az jön, hogy megkéri a kezemet.. Az arcába röhögnék. Mondjuk ez a veszély nem fenyeget, de azért na.. Jó eljátszani a gondolattal. Na mindegy. Aztán egy kis poros dobozkával jött felém.. Hát ez sem mai ékszer.
– Mégis mi ez? – Néztem a kis ezüst karkötőre. Miért olyan fontos, hogy ezt most nekem adja?

Egyfolytában azon kattog az agyam, hogy vajon meddig fog tartani ez az egész? Egyszer, majd lesz valami, ami miatt elszakadunk egymástól? Vagy éppenséggel az is előfordulhat, hogy az idő során elkopik az, amit egymás iránt érzünk. Mondjuk én nem így érzem.. Sőt.. Napról napra jobban szeretem, de mondjuk egy idő után valószínűleg fordítva is igaz lehet, de én azt nem szeretném.. Vele akarok lenni. És remélem ő is így gondolja. Most is és később is..
Megsimította az arcomat a csókunk után, majd keresgélni kezdett. Legalábbis az én szememben úgy tűnt. – Mit keresel? – Érdeklődtem, miközben figyeltem minden egyes mozdulatát.. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy néznem kell.. Látványa melengette a szívemet, amiről jó darabig azt hittem, hogy nincs is.

Reméltem, hogy most már sikerült a fejébe vernem lehetőleg jó mélyre, hogy szeretem őt. Másképpen már nem is tudtam volna megfogalmazni.. Nem féltem tőle. Nem is értem miért gondolja ezt. Talán, mert eltörte annak a libának a kezét? Nekem az még tetszett is, nemhogy még megijedjek tőle. Jól tette. Megérdemelte.. Csak nem érettem az egész dühkitörését. Hogy mégis miért tört-zúzott. Egy pillanatra se szabadott volna önmagát hibáztatnia azért, ami a parkban történt. Valószínűleg előbb vagy utóbb visszafurakodott volna az életébe az a csaj. Utána pedig elkerülhetetlen lett volna, hogy találkozzak vele. Bár voltaképpen így jobb, mert lehet, hogy kicsit másképpen estek volna egymásnak, ha én nem vagyok ott.. Azt meg nem akarom.
Megkönnyebbültem, mikor magához rántott és vadul csókolni kezdett. Most nem volt gyengéd, de nem is érdekelt. Nem vagyok az a törékeny virágszál, mint aminek gondol. Erősebb vagyok, mint az el tudná képzelni. Egyszerűen csak az ő közelsége részegít meg. Attól változom át.. Nem tudom megmondani, hogy mivé. Talán kislánnyá.. Minden meglehet. De jelen pillanatban nem akartam semmi mást, csak őt csókolni és a lehető legközelebb érezni magamhoz.

Láttam rajta, hogy lesokkoltam. Kimondtam, mert így érzem. Féltem.. Igen féltem attól, hogy mi lesz ezután. Gyenge vagyok. A szemében nem vagyok több egy kislánynál. Pedig én ennél mindig is sokkal összetettebb voltam.. Másabb. Erőszakosabb, gonoszabb. Most pedig már rám sem ismernének azok, akik egykoron „ismertek”. De csak vele vagyok ilyen.. Csak ő képes kihozni ezt belőlem. A miértjére még mindig nem jöttem rá a dolognak, de rá érek ezzel később is foglalkozni. Nem akarta elhinni, hogy szeretem.. Az isten csessze meg. Nem képes felfogni, hogy mennyire nehezemre esik az érzelmeim kinyilvánítása és még akkor sem képes felfogni?
– Nem.. Neal. Én szeretlek. Talán, már abban a pillanatban beléd szerettem, mikor leborítottalak kávéval. Vagy lehet, hogy akkor, amikor bebújtam melléd az éjszaka. Vagy, amikor együtt voltunk.. Neal én nem félek tőled. Én attól félek, hogy bevalljam neked szeretlek. Mert igen is szeretlek.. – Éreztem, ahogy belülről szakítom szét önmagamat ellent mondva a saját akaratomnak. Én nem szoktam ilyet tenni.. Most mégis megtettem, miatta. Csak is kizárólag miatta!

Láttam rajta, hogy nagyrészt az nyomasztja, hogy nem mondtam ki, hogy szeretem.. De attól, hogy nem mondom ki attól még szeretem. Már így is megmutattam neki a gyenge oldalam, most egy szó ide vagy oda.. Mondjuk ez nem akármilyen szó. Ez a szó az érzéseimet foglalja össze, amit iránta érzek.. Tudom, hogy erre vár.. Csak félek. Félek, hogy ez az, amitől teljesen elgyengülök. Viszont, ha most nem mondom ki lehet, hogy nem lesz rá alkalmam. Azt pedig soha nem bocsájtanám meg magamnak. Tudnia kell, hogy érzek iránta.. Hogy szeretem..
– Jól vagyok. – Sóhajtva leültem mellé és úgy döntöttem, hogy megteszem. Mit veszíthetek? Igazából már semmit. Mindenkinek kell valaki, aki előtt gyenge lehet.. Nekem ő az.
Felemeltem a fejét és magam felé fordítottam, hogy a szemeibe nézhessek. – Én is szeretlek, Neal. – Mondtam határozottan. Ez az igazság.. Felesleges titkolni.

Annyira jó érzés, ahogy magához ölel.. Ahogy ajka az enyémet súrolja. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek betelni az érintésével és a csókjával. Tény, hogy a közelében teljesen más vagyok, mint igazából.. De ő nem azt érdemli meg, hogy bunkó ribancként viselkedjek vele. Főleg nem azok után, hogyha ő nincs akkor én már halott lennék.
– Nincsen semmi, Neal. Kérlek nyugodj meg.. – Tudom, hogy ilyenkor erre elég kicsi az esély. Én sem lennék képes arra, hogy lenyugodjak, de néha ezt kell tennünk. Mint most is. Nem hagyhatom, hogy az a liba miatt boruljon ki. Itt vagyunk egymásnak és ennél nem is kell több. Bár el tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett számára látni azt, hogy nem kapok levegőt.. Érezni is borzalmas volt, de neki a látvány.. Nagy valószínűséggel magát okolja a történtek miatt.. Pedig nem az ő hibája.. Egyáltalán nem.

Aggódtam érte, hogy valami nagy hülyeséget fog csinálni. Nem akartam, hogy nagyobb kárt csináljon magában a kezénél. Bár már ezt sem értem miért csinálta. Inkább tört volna össze még pár dolgot odalenn, csak magában ne tett volna kárt. Szeretem őt.. Bárcsak képes lennék arra, hogy kimondjam.. De nem megy. Valamilyen furcsa módon képtelen vagyok kimondani. Nem tudom miért.. Egyszerűen csak valami visszafog.
Megnyugodtam mikor kezeit megéreztem magamon, de tudtam, hogy ez számára hatalmas fájdalommal jár.. Hiszen a keze.. Én nem tudok semmit sem tenni, amivel egyik pillanatra a másikra elmúlik.. Nem kellett volna idegeskednie.. Talán azért volt ideges, mert nem mondtam vissza, hogy én is szeretem? Vagy mert nem igazán szóltam hozzá? Meglehet. Nem hiszem el, hogy ez az én hibám. A francba is.. Nem akartam, hogy baja essen.
– Nyugodj meg.. Nincs miért idegeskedned. – Szólaltam meg miután bekente a kezét valamivel. Van az az érzésem, hogy az exe nem fogja csak úgy feladni.. Ezek után. Viszont nem érheti el azt, amit leginkább akar. Legalábbis, amit leszűrtem a dolgokból.. Nem húzhat szét minket a hülyeségeivel.
Odaléptem hozzá és két kezem közé vettem az arcát és a szemeibe néztem. Ki akartam mondani. Mindennél jobban, de nem ment. Így hát végül, csak lágyan megcsókoltam.

Vártam, hogy felbukkanjon vagy valami, de semmi ilyesmi nem történt ehelyett csörömpölést hallottam a földszintről. Le akartam menni, de aztán jobbnak láttam, ha nem mozdulok. Hogy őszinte legyen nem mertem lemenni. Féltem, hogy mi fog ott fogadni vagy mi lesz.. Nem tudom. Egész végig az a csaj volt a fejemben. Miatta olyan gyengének éreztem magam. Hiszen olyan könnyen megölhetett volna, de hála Neal-nek ez nem történt meg. Azt mondta, hogy szeret.. Kimondta.. Láthatólag komolyan gondolta, de mi van ha nem.
Hallottam, egy csapódást a falon. De ez nem tárgy volt.. Nem. A keze. A hallásom legalább elég jó.. Beleremegtem… Miért csinálja ezt? Nem vagyok olyan nagy szám, hogy most miattam érezze rosszul magát.. Hallottam a lépteit és már azt hittem, hogy be fog jönni hozzám, de ekkor inkább megfordult és a saját szobája felé vette az irányt. Én pedig képtelen voltam tovább itt feküdni. Tudni akartam, hogy mi történik vele azt meg még annyira, hogy mégis mi a fenét csinált és miért.. Nem akarom, hogy miattam tegyen kárt magában.
A szobájában nem találtam ezért a fürdőszobába léptem be ahol éppen vizet engedett a kezére, ami meg kell, hogy mondjam elég csúnyán nézett ki. – Neal, mit csináltál? – Léptem oda hozzá és aggódva pillantottam hol a kezére, hol a szemeibe. Annyira bolond.. Nem hiszem el, hogy ezt csinálta magával..
Gondolkodás nélkül húztam oda magamhoz és öleltem át szorosan.. Szeretem őt, a franc egye meg.. Még ha képtelen vagyok kimondani akkor is!

// Park

Csak némán sétáltam egészen hazáig nem is szóltam hozzá. Nem reagáltam az igen válaszára, csak gondolkoztam, hogy mégis hogy jött ez vagy mikor történt. Bár azt hiszem én is ugyanígy érzek. Mégsem tudom szavakba önteni. Nem megy.
Félek, hogy egyszer csak megtörik a varázs és az egésznek vége. Két nap alatt zajlott le mindez és mi van akkor, ha két nap múlva el is múlik? Nem lenne szabad ilyenben gondolkodnom. De mégis az agyam reálisan töprengő szektora ezt mondogatja. Talán kivételesen nem az agyamra kellene hallgatnom, hanem a szívemre.
Mikor végre hazaértünk sem szóltam hozzá semmit.. Egyszerűen felrohantam a szobámba és ledobva a lábamról a cipőmet vetődtem be az ágyamba és öleltem szorosan magamhoz a párnámat. Ha utánam jön.. Akkor tényleg szeret. Ha nem, akkor lehet, hogy nem.. De az is előfordulhat, hogy szimplán nem akar zaklatni. Mert hát a némaságomból az jöhetett le neki, hogy nem vagyok hajlandó vele beszélni a történtek után.

Elmosolyodtam, ahogy átölelt és a hasamat kezdte simogatni.. Annyira édes volt ez tőle. Aztán apró csókokat éreztem a vállamon. Oké.. Ebből talán még nem lesz semmi, de ha sokáig folytatja, akkor nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek megállni, hogy neki essek.
– Oké- Mondtam sóhajtva. Nem sokáig bírtam volna már, hogy rá ne vessem magam.. Egyszerűen megőrjít a közelsége. Azt hiszem nem sok értelme volt a másik szobába bepakolnom, de ki tudja, hogy még mit hoz a jövő. Lehet, hogy ez az egész varázs hamar elmúlik, habár egyáltalán nem így érzem.
Bementem a szobámba és öltözködni kezdtem. Valami nem túl kihívót akartam, de azért mégis azt akartam, hogy jól nézzek ki. Végül is egy mintás felső mellett döntöttem, amihez egy sötétebb szoknyát húztam fel.
Mire végeztem természetesen Neal már csak rám várt, szóval megfogtam a kezét és összekulcsolt ujjakkal hagytam el vele a házat. Nem érdekel, ha nem tetszik neki. Akkor elengedi a kezemet.. De én így szeretném és kész.

// Park