Úgy gondoltam, hogy az első alkalomnál még nem szeretnék semmi ilyesmit. Vagyis hát tényleg féltem. Mert hát.. Na. Csak féltem. Mondjuk valószínűleg, ha ez korábban történik meg akkor az izgalmam is sokkal alacsonyabb és talán még érthetőbb is. Egyre jobban úgy éreztem, hogy hozzá képes egy csecsemő vagyok. Egy csecsemő, akinek mindent el kell magyarázni. Pedig már túl vagyok a második x-emen is. És mégis úgy félek, mint egy kisgyerek, amikor először teszi be a lábát az óvodába. Mondjuk utána már nagyon szívesen jár oda.. Azt hiszem a végeredmény velem is hasonló lesz.. Csak az első percekben még egy kis félelem van bennem. Tudom, hogy „jó kezekben” vagyok. Megbízom benne, de azt hiszem ez a fajta félelem valamilyen módon természetes.
– Tudom.. – Nyögtem ki miközben szenvedélyesen faltam az ajkait, majd mikor megéreztem őt magamban kicsit felszisszentem. Nem mondhatom, hogy fájt.. Mert nem. Nagyobb fájdalom is ért már az életben, mint ez. Egyszerűen még új volt számomra..

Nekem pontosan rá volt szükségem. Mikor a kezembe nyomta az óvszert egy kisebb rémület futott át a testemen.. Nem.. Erre még nem lennék képes. Egyszerűen most még nem akarom. Szeretném vele ezt az egészet, de ezt még kicsit későbbre halasztanám. Nagyot nyelve vesztem el a szemeiben. Nem akarom megbántani azzal, hogy nemet mondok, de nem bírnám megtenni. Félek, hogy megint beremegne a kezem és kezdhetnénk mindent elölről, mert teljesen bepánikolnék.
Nem válaszoltam, csak megráztam a fejemet, miközben minden egyes lágy csókját viszonoztam. Az ajakai.. Olyan csábítóak voltak. Puhák és édesek. Minden olyan vonzó benne, hogy az egyszerűen hihetetlen. A számomra meg végképp.. Soha nem éreztem még csak hasonló vonzalmat sem senki iránt.

Jelen pillanatban nem ismertem magamra. Legalábbis nem ilyen téren. Hiszen az előbb még attól is szívrohamot készültem kapni, hogy a nadrágját kigomboljam. Most pedig úgy csinálok, mintha ez az egész természetes lenne. De nem zavar.. Tudom, hogy így kell lennie.
Mikor a szemembe nézett tudtam, hogy egyfajta megerősítésre vár. Semmi félelmet nem tükröződött az arcom jelen pillanatban. A szemei fényesen csillogtak és szinte elvarázsoltak. Csak úgy, mint az első pillanattól kezdve, amikor jobban megnéztem magamnak. Annyira gyönyörű barna szemei vannak.. Tekintete szinte a szívemig hatol..
Behunytam a szememet és csak halkan sóhajtoztam a simogatásától olyan jól esett.. Az egész testem bizsergett.. Most kezdtek el rájönni, hogy mit is hagytam ki.. Bár nem hiszem, hogy valaha is találtam volna olyan srácot, aki így érint meg ahogy ő. Ilyen finoman és figyelmesen. Törődik velem.. Hogy nekem erre mennyire szükségem volt.
– Tudom. – Mondtam alsó ajkamba harapva. Legalábbis azt hangoztatták régebben, hogy az első alkalom eleinte kellemetlen.. De nem érdekel. Tudom, hogy az a kis fájdalom semmisé válik, majd pillanatok alatt. Most csak ő érdekel.. Semmi más, csak ő.

Tudtam, hogy ez az egész tökéletes lesz. Mert úgymond a tökéletes sráccal vagyok.. Egy tökéletes helyen. A közös lakásunkban. Ahova már ismertségünk első napján költöztünk. És a gyertyák.. Bárcsak el tudnám mondani, hogy mégis milyen érzés vált mindez ki belőlem, de fogalmam nincs. Annyi biztos, hogy jó. Egy kicsit még izgultam, hiszen azért mégis ez az első alkalom, de minden egyes csókjától egyre jobban lazultak el az izmaim. Nem akarok semmit elsietni és tudom, hogy ő sem. Bár belegondolva ez az egész olyan gyorsan történik, de egyáltalán nem érdekel. Akarom és ő is akarja ez az, ami most számít.
Mikor elfeküdt mellettem egy pillanatra azt hittem, hogy már megint elrontottam valamit, de nem. Tudom, hogy az akarja, hogy ellazuljak és ezt meg is fogom tenni. Érte.. Mert a közelében biztonságban érzem magam.. Mondjuk meg van bennem az az érzés, hogy nem vagyok több egy törékeny kis porcelánbabánál. De most azt hiszem.. Ez egyáltalán nem baj.
Akartam őt, minden egyes porcikámmal. Hogy vele is megértessem gyorsan birtokba vettem az ajkait.

Nem akartam gondolkozni semmin. Egyszerűen csak ki akartam üríteni a fejemet és átadni magamat a pillanatnak. Igen.. Semmit sem akartam ennél jobban. Most nem az a fontos, hogy mi volt pár perccel ezelőtt vagy, hogy csak két napja ismerjük egymást és, hogy mi lesz később. Csak az számít, hogy ő és én itt vagyunk. Nem is kell ennél nekem több. Alig ismerem, de valami hihetetlen sebességgel fúrta be magát a mellkasomba. A szívem felé. A viselkedésével, a természetével. Soha nem gondoltam volna, hogy én ezt megérdemlem..
Simogatásától az egész testemben furcsa bizsergés kezdett el terjengeni. Nem azt mondom, hogy rossz.. Mert egyáltalán nem. Sőt fantasztikus.
Nem sietett el semmit, de ez pont így volt jó. Hiszen nem fogok eltűnni innen fél perc múlva és ő sem. Csak szépen finoman.. Csókját hatalmas szenvedéllyel viszonoztam ebbe beleadva a jelenleg bennem kavarodó érzéseket. Mert kívántam, mint még soha senkit.
Kezeimmel a hátát kezdtem el cirógatni, miközben pár sóhaj bukott ki belőlem dekoltázsom csókolgatásától.. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy ő az én mesebeli hercegem. Soha nem vágytam tündérmesére még hozzá hasonlóra sem. Viszont most úgy érzem, hogy épp most kapom meg. Egy srác, aki az idegesítő már-már taszító személyiségem ellenére is mellettem van. Nem mondom, hogy szeret, mert erről szerintem még szó sincs. Csak tudom, hogy ő is érzi ezt a különös vonzalmat, amit én.

Tisztában voltam a dolgokkal. Tudtam, hogy mit akarok és meg is fogom tenni.. Mert szeretném. Igen, pont vele pont ennyi idő után. Ha elszáll a varázsa az egésznek ezután akkor hoppá így jártunk. Nem fogok túl sokáig keseregni. Hiszen tudom, hogy jelen pillanatban ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Mert akarom és ő is ugyanúgy akarja. Azért még mindig volt bennem egy kisebb félelem, de leküzdöttem. Érte.. és értünk. Nem fogok belőle hülyét csinálni azzal, hogy kismilliószor leállítom. Annyira gyönyörű, ahogy a gyertyák megvilágítják a szobát. Teljesen romantikus és ő ezt miattam tette.. Hogy a kedvemben járjon.
Próbáltam aszerint cselekedni, amit mondott és ellazulni. Ami voltaképpen sikerült is, hiszen a simogatásától és a csókjaitól elég hamar sikerült ellazulnom. Azt akartam, hogy ő irányítson.. Én nem is igazán tudnék. Most még nem. Rá akarom bízni magamat ezzel is megmutatva neki, hogy megbízom benne.. Ha nem is teljesen, de valamennyire már igen.

Szerettem volna ezt az egészet.. Egyszerűen csak megijedtem attól, hogy mit is készülök tenni. De ő annyira figyelmes velem. Simogatta a hátamat én meg óvatosan kortyolgattam a teát, amit készített nekem. Gondoskodik rólam.. És már annyira a viselkedésem sem akasztja ki. Ezen mondjuk csodálkozom. De hát leginkább örülök neki.
– Na, ha valami olyasmit vettél volna fel, akkor sikítva rohantam volna el az egyszer biztos. – Mondtam kuncogva, majd leraktam a bögrémet az éjjeliszekrényre és visszamásztam az ölébe, hogy szembe lehessek vele.
– Sajnálom, hogy úgy kiakadtam.. De tényleg akarom. – Mondtam neki őszintén. Tényleg akartam és azt hiszem a tea is meghozta a hatását, mert sokkal nyugodtabb voltam. Hosszan és szenvedélyesen megcsókoltam miközben a kezemet végigcsúsztattam a felső testén és mikor a nadrágjához értem egy határozott mozdulattal kigomboltam a nadrágját.

Ezt is elcsesztem, mint úgy az utóbbi két napban mindent. Kitalálhatom, hogy valamiért azért ő is a hibás.. De nem. Mindennek én vagyok az oka, minden szerencsétlenségnek. Minden egyes besértődésének én vagyok az oka, hiszen én voltam az, aki erre úgymond biztatta. A viselkedésemmel.. Teljesen el fogom riasztani magamtól. Azt pedig nagyon nem szeretném. Ahhoz túlságosan is fontos a számomra.
Próbált nyugtatni engem pedig voltaképpen a saját bénaságom miatt akadtam ki, mert szerencsétlen voltam, hogy még a nadrágjának a gombját se voltam képes kigombolni.. Ilyenkor azt kívánom, hogy bár minimum 5 méterrel a föld alatt lennék.
Jó érzés volt a felsőjében lenni. Az meg csak tetőzte a dolgokat, ahogyan viselkedett. Annyira figyelmes velem. Nem is kívánhatnék nála jobbat. Ahhoz képest, ahogy viselkedtem vele az első találkozásunkkor.. Nem ezt érdemlem. Én nem érdemlem meg, hogy szeressenek, mert egy bunkó hülye liba vagyok..
Egy bögrével a kezében tért vissza, amit a kezembe nyomott én pedig készséggel átvettem. Nem szóltam egy szót sem, csak odabújtam hozzá és óvatosan kortyolgatni kezdtem a még szinte forró teát.
– Köszönöm. – Nyögtem ki végül. – Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem.

Egyszerre voltam roppantul ideges és iszonyatosan zavarban. Tudom, hogy ez ilyenkor nem a legmegfelelőbb lelki állapot, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. Nem tudtam kezelni.. Ez kihatással volt a tevékenységemre is. A kezem annyira remegett, hogy nem is bírtam kigombolni a nadrágját.. Ő olyan könnyen kigombolta a melltartómat, hogy a zavarom csak még jobban nőtt.. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Úgy izgulok, mintha egy villám készülne belém csapni és kíváncsi vagyok arra milyen érzés, de abba bele is halnék szóval az lenne az utolsó dolog, amit éreznék. A lényeg, hogy iszonyatosan izgulok és még ez is azok az érzések közé tartozott, amiket eddig olyan sokszor volt szerencsém megtapasztalni.
Inkább lemásztam róla és beletúrtam a hajamba.. – Azt hiszem félek. – Néztem rá nagyot nyelve. Oké.. Az előbb természetesen ennek pont az előzőjéről adtam tanúbizonyosságot, de akkor is.. A velem egykorú nők többségének ez már egyáltalán nem okoz gondot.. Én meg itt szerencsétlenkedek és ennek tetejében még zavarba is jövök. Ha már a bunkósságommal nem is, de ezzel biztos, hogy el fogom üldözni magamtól.

Annyira hirtelen cselekedtem, hogy még magamnak is nehezemre esett felfogni, hogy mit csinálok. Vagyis éppenséggel, hogy mit fogunk csinálni.. Nem bánom egyáltalán nem. És tudom, hogy nem is fogom megbánni, mert jelen pillanatban helyesnek érzem és a múlton nem szokásom rágódni. Azt meghagyom másoknak. Én nem olyan vagyok, aki nagyon leragadna a múltjánál. Oké, hogy még mindig a testvérem halálát akarom megbosszulni, ami már rég a múlt, de érzelmileg nem. Akkor megígértem magamnak, hogy az a liba még meg fog bűnhődni érte. Nem értem miért pont a bátyámat kellett megölnie. Megölhetett volna engem is. Bár én minimum megharaptam volna, hogy tudja kivel kezdett. De a testvérem a teljes ellentétem volt. Minden, ami jó. Mégis ő volt, az aki végül meghalt. Nem felejtek olyan könnyen, de nem is ragadok le a múltban. Mert a bosszúm a jelent és a jövőt jelenti a számomra. Pont mit ahogy most Neal. Ő is a jelenem egy kis darabkája, hogy a jövőmben is jelen lesz-e? Azt már csak rajtunk múlik.
– Tudom.. De ezt akarom. – Jelentettem ki, s kezeimmel végigsimítottam a mellkasánál, majd a nadrágjának a gombjával kezdtem el szórakozni miközben folyamatosan csókoltam ajkait.

Nem tudom, hogy mi lesz velünk a jövőben, de egyenlőre most nem is tudok arra gondolni. Csak az jár a fejemben, hogy milyen jó érzés őt ilyen közel érezni magamhoz. És még.. Az is bennem van, hogy akarom őt.. Csak félek. Félek attól, hogy ezután eltűnik közöttünk a varázs és, majd úgy csinálnunk, mintha semmi nem történt volna az ég világon sem. Én pedig azt nem akarom.. Rettegek ettől. Csak remélni tudom, hogy ez hosszabb ideig fog tartani, mint amilyennek első látásra tűnik.. Mert hát semmi kedvem egy pár napos kalandhoz.
Nagyon sóhajtottam, mert tudtam, hogy most már nem leszek képes visszafogni magam. Mindketten akarjuk a másikat.. Egy próbát azt hiszem megér. Felé másztam, majd szenvedélyesen kezdtem el falni az ajkait, miközben a felsőjét próbáltam lefejtegetni róla.

Annyira hihetetlen, hogy ezt miattam csinálja.. Hogy engem akar boldoggá tenni, hogy fontos vagyok a számára.. Ilyesmiben nem igazán volt részem és most is úgy érzem, hogy ez az egész egy álom és nemsokára felébredek belőle.. De amíg lehet addig szeretném kiélvezni, hiszen annyira jó közel érezni magamhoz. Hogy mit érzek iránta és, hogy mi ez az egész köztünk? Nem tudom, de jól esik és jelenleg a többi nem is érdekel.
– Nem.. Meg sem fordult a fejemben, hogy azok után még ilyen.. Kedves leszel velem. – Mondtam kuncogva. Nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni, ahogy találkoztunk. Sokkal jobb volt így, mintha valami lapos dolog lett volna.
Volt valami, amit még soha nem volt alkalmam kipróbálni.. Főleg, amikor ilyen érzések kavarogtak bennem.. Sóhajtottam egyet, majd szorosan mellébújtam és a fejemet a mellkasára hajtottam. Vele olyan más, még összebújni is. Talán az érzéseim miatt.. Nem tudom. Semmit nem tudok, ami vele kapcsolatos. Minden olyan … zavaros.