Megnyugodtam, hogy nem durcizott be annyira, hogy ne engedjen be. Mikor kilépet egy egyszerű mozdulattal ragadtam meg a derekát és magamhoz rántva csókoltam meg.
- Csak kellet egy perc. Ez olyan varázsló dolog. Ha hibázol. – engedtem el a derekát és léptem be a fürdőbe a kezét fogva húztam magam után.
- Gyere. – térde alá csúsztatva a kezemet emeltem fel és tartottam a karjaimba.
- Akkor tusolást óhajt? – kisfiús mosollyal az arcomon cirógattam meg puha bőrét.

- Kinyitnád? – kérdeztem meg miközben fejemet már az ajtónak támaszkodtam. Sikeresen megsértettem. Nem akartam, de kellenek az ilyen pillanatok is. Ha nem szabályozom magamat, akkor még hatalmas hibákat is véthetek, amik talán az életembe is kerülnek.
- Nem akartam egyedül lenni, csak előkészíteni a fürdőkádat. – sóhajtottam és elléptem az ajtótól. Ha kinyitja beestem volna, de lehet, ott szobrozhatnék, egész éjjel sem nyitná ki. Attól függ, milyen napja van.

Vártam, hogy Adél belépjen a szobába, de nem történt meg. Mikor kimentem láttam, ahogy belép a szobája melletti fürdőbe. Utána sétáltam és bekopogtam hozzá.
- Nem közösről volt szó? – kérdeztem miközben neki támaszkodtam az ajtófélfának. Ő akarta a közös dolgot most meg a sajátjába megy be? Oké, lent hagytam, de még is kellet pár perc, míg leszidom magam.
- Magadra hagyjalak? – lehet rájött, hogy a karkötő a féltése miatt van és nem csak egy ékszer. Bár lehet az már akkor is eszébe jutott mikor visszaadtam neki.

Kicsit elbambultam mikor Adélaide hangja zökkentett ki. Jó ötlet és el is vagyok fáradva.
- Fürödjünk. – mosolyogtam rá és felülve indultam el felfelé. Igen, kell a pihenés, mivel nem vagyok vámpír meg semmi ilyen csodalény.
Nem akartam ott hagyni, de most kell egy kis magány. Picit megijedtem. Igen megijedtem. Felelőtlen voltam, amit egy magamfajta varázsló nem engedhetem meg magamnak.

Tudtam jól, hogy leesett neki, mikor láttam az arcát, ahogy visszaadtam a kezébe. Mikor elvette csak elmosolyodtam. Így biztonságba érzem őt.
Ahogy ráfeküdt a mellkasomra csak halkan simogattam a haját és próbáltam rendezni a levegő vételemet.
- Igen. – válaszolva néztem továbbra is a falat és cirógattam a lapockáját.
Valóban jó volt és intenzívebb, de elfeledkeztünk a védekezésről. Kéne valamit tenni, ha továbbra is így marad, be fog ütni a baj. Amit nem akarok. Nem tudnám magam elképzelni egy visító gyerek közelében, nemhogy az apja is én lennék. Kizárt dolog.

Amint tudtam, hogy védve van és nem lesz semmilyen baleset ismét beleélhettem magam a tevékenységünkben. A nyakát és vállát csókolva éreztem, ahogy a testemen végig futott a kellemes bizsergés.
Felnyögve tapasztaltam, hogy Adélaide is is sikeresen túllépet a gyönyörön hiszen a körmei már a hátamba vésődtek. Bár én is erősen szorítottam a csípőjét. Mint aki fél, hogy elveszti az alatta lévő törékeny testet. Kihúzódva belőle dőltem le a földre. Hogy miért pont oda? Mert most még ennyi erőm sem volt, hogy alá furakodva húzzam a mellkasomra. Zihálva tettem kezeimet a mellkasomra és bámultam a mennyezetet. Azt hiszem ez minden értelemben vad volt.
Aztán a karkötőjét visszaadtam neki. Nem hülye, tudja mi történt abban a röpke másodpercben, míg nem volt rajta.

Határozottan bólogatva szorítottam a csípőjét. Aztán végig simítottam a karján. Valahogy le kell húzzam róla azt a karkötőt, mert nagy bajba kerülhetünk.
Lassan kissé feszülten simítottam le róla. Még jó, hogy nem akadt meg. Mikor leeset róla magamban elmormoltam a varázsigét. Most már remélem nem lesz semmi következménye.
Mikor végeztem lassan, de biztosan segítettem át a gyönyör felé vezető úton és szenvedélyesen megcsókoltam. Megkönnyebbülés számomra, hogy nem lesz következménye.

Nem hiszem el, hogy mindent észre kell vennie. Még is, hogy közöljem vele, hogy én nem élvezhetek el? Mert voltam olyan felelőtlen és minden féle óvintézkedés nélkül egymásnak estünk.
- Semmi, csak nem csak te szeretsz játszani. - rákacsintva szorítottam meg a combját amin épp végig szaladt a kezem. Az agyam közben épp a varázsigék közt szaladgált. Kell valaminek lennie, amitől nem fog teherbe esni. De lehet, hogy eleve nem esne. Csak nem vagyok olyan szerencsés, hogy egy baleset után egyből gyerek legyen. Lassan, fokozatosan növeltem a tempót és ráakadtam egy varázslatra.De ekkor eszembe jutott a karkötője. Francba!

Volt valami ebben a lány ami eddigiek között nem volt. Nem tudok rájönni, hogy mi is lehet az. Csak érzem, hogy ő más. Teljesen belemerülve az érzelmekben na és persze a lányban fokoztam a mozgást. Egyik kezemmel a kanapé háttámlájánál kapaszkodtam a másikkal a lány feje mellet. Elég ügyesnek kell lenni, hogy ne essünk le, de megoldottuk.
Most, hogy jobban belegondolok nem csak azért furcsa vele most, mert intenzívebb a szex.. Hanem mert érzem őt. Érzem a forróságát minden porcikáját. Úristen! Mi nem védekezünk. Annyira elborult az elmém, hogy vele akarok lenni, hogy elfelejtettük az óvszert. Most még sem hagyhatom abba, hogy bocs, de nem lehet.
Lassabban kezdtem el mozogni, késleltetni akartam az elkerülhetetlent. Finoman végig pusziltam a melleit és gondolkoztam, hogy most, hogyan tovább. Nehéz kérdés. Hiszen elég egy alkalom, hogy apukává tegyem magam. Ami még nem nagyon kéne. Gratulálok Neal!

Éreztem, hogy egyre jobban belelendül. Mindig is vágytam arra, hogy valakit én rángassak ki ebből az ártatlanságból. Hogy megmutassam neki, mit is vesztett eddig. Ahogy látom nála eredménnyel zártam. A kezeim végig a lány testén kóboroltak, hol az oldalán, hol a melleinél vagy a fenekénél. Egy csöpp megállásom nem volt. Bár kinek lenne kedve megállni, egy ilyen intenzív együtt létnél.
Néha halk férfias nyögések szaladtak ki a torkomból, ez ellen nincs mit tenni. Hiszen ez olyan megerősítés, hogy igenis tetszik amit a másik neked nyújt. Miért hazudjak, ha ez így van. Adélaide-nek maga a teste izgalomba hoz. Amit művel velem. Meg nem mondanám, hogy ő még csak reggel vesztette el a szüzességét. Mint egy profi. Kezeim szépen megálltam a fenekénél és belemarkolva tartottam meg. Ez az egész helyzet amit kihozott, hát valami fergeteges. Mivel szűk a kanapé, így nehezen, de ügyes mozdulattal pózt váltottunk. Kis híja volt, hogy leesünk, de végül fent maradtunk. Ránehezedve teljesen belé hatolva csókolgattam a nyakát.

Egyre jobban belelendült. A csípőjét fogva segítettem a mozgását. Oké, most már teljesen belezúgtam.
Szenvedélyesen faltuk egymást és harapdáltam a vállát. Én sem a jó kisfiússágomról vagyok híres, és ami kell azt megszerzem. Nem fogom visszafogni magam mert érzem, hogy ő sem akarja.

Hirtelen minden megváltozott. Szerencsére már cselekedett is és egy kaján vigyorral az arcomon simítottam végig a hasán a mellei között, és megragadva a nyakát húztam le és vadul csókoltam ajkait. Ez az érzés amit kelt, hogy benne lehetek, felemelő. Szenvedélyesen csókoltam ajkait. Tudtam jól, hogy immáron már nem az a törékeny baba, mint aki volt. Hanem egy igazi vadcica.