Nem is telt el sok idő, hamar megjelent Leena és mit is vártam, hangos kiabálással kelt ki magából. Hát igen, ő az a nő, aki soha nem halja azt, hogy nem. Mindig mindent megkap, ha kell, vérig küzd érte. Az utolsó üvecskét raktam a helyére, ami mély álomba ejti azt, aki megissza. Hagytam, hogy ki dühöngje magát. - Leena, befejezted? – kérdeztem rá és felé fordultam, elmosolyodtam, hiszen egy száll törölközőben állt, úgy festett, mint egy ázott kislány, akitől elvették a nyalókáját. - Megkaptam-e? Igen. Hogy többet akarok? Talán. Barátnőm van? Igen. – álltam előtte és csípőre tettem a kezemet. Nem akartam ezt hallgatni, hogy kiakad egy csók miatt. Mondjuk ez még semmi, hogy mit fog, fogunk kapni Adélaidetől. Voltam akkora barom, hogy megcsókoltam őt? De még is csak, arra vágytam, hogy most kicsit kettesben legyünk, hogy megbeszéljünk mindent. Remélem Adél nem fog most betoppanni. - Kívánlak, eszeveszettül… de Adéllal vagyok. – simítottam ki egy tincset az arcából, ami eltakarta a gyönyörű szép szemeit. Összezavarodtam, és csak az a kép volt előttem, hogy meztelen felsőtesttel simul hozzám és forró ajkai csak úgy izzanak a számon. - Tudom, hogy akarsz, és látom rajtad, hogy akarod. – megpusziltam az arcát. Magamhoz öleltem és ekkor megpillantottam egy férfi pólót, ami nem az enyém volt és kint Adél szobája ajtaja nyitva volt és ott hevert az ajtó mellet. Adél felhordja a pasikat és még ő féltékeny? Ellépve tőle, becsaptam a szoba ajtaját és oda léptem hozzá. - Azt tehetsz velem, amit akarsz. – vontam meg a vállam és leültem az ágy szélére. Ha ő megcsalhat, bármilyen jött menttel, lelkifurdalás nélkül, akkor én is. Annyi különbséggel, hogy nekem Leena itt van, aki a volt barátnőm. Neki meg arra kellettem, hogy elvegyem a szüzességét, és élvezi az életet. Én is ezt teszem, Leenával.
Leforrázva éreztem magam. Jogosan. Az imént még azt éreztette velem, hogy kellek neki, most pedig újra ridegség költözött belé. Végképp nem értem mi ütött belé. Mit tud az a kis csitri, amim nekem nincs meg?! Őrület.. Magamban kezdek kételkedni ahelyett, hogy elvenném, amit akarok. Talán félek attól, hogy túl késő és nem kaphatom meg, vagy hogy annyira megváltozott, hogy semmi sem lenne olyan, mint régen. De ez a része igaz is volt.. Nem kellene ugyan a nulláról kezdenünk, de sok minden változott, nem csak köztünk.. Percekig álltam szótlanul, hagyva, hogy rám zubogjon a víz, miközben hátamat nem szakítottam el a csempétől. Néztem, hogy teker derekára törölközőt, és megy ki a fürdőből, mintha mi sem történt volna. Hogy tudja ezt megtenni. Minden esetre önbizalmamra nincs épp jó hatással, hogy ilyen lazán képes itt hagyni engem, miután úgy felhúzott, hogy minden porcikámmal őt kívánom. Nem sok kell hozzá, hogy hangosan felordítsak, de lenyelem a hangomat.. Helyette inkább újra és újra megmosom az arcomat, ujjaimmal végigszántok vizes hajamon, majd elzárom a csapot. Kiváltság lenne most eltűnni innen, és nem futamodok meg semmi elől, így a fogasról leakasztom a másik törölközőt és abszolút nem érdekel, ha a kis barátnőjéé, azt tekerem testem köré, aztán elszántan vonulok vissza a szobájába, kezemben a ruháimmal. Néhány másodperc alatt sikerül feltüzelnem magam ellene, és a harag, amiért kihasznált, amiért hazudott és eljátszotta, hogy lehet valami, elemi erővel tör rám. Szemeim szinte szikrát hánynak, mikor elé lépek és látom, hogy talpig felöltözött. - Megkaptad, amit akartál? - hangom élesen csattan a levegőben, a feszültséget szinte tapintani lehet. Még mindig nem vagyok száz százalékos, de nem fogok megnyugodni. Nem tudok. - Ez volt az elégtétel? - emelem még feljebb a hangom. - Elhitetted velem, hogy akarsz.. - túrok a hajamba. Ez annyira nem rá vall... Mégsem tudok elsiklani a tény felett, hogy megtette.
A csók teljesen összezavart, a meleg gőz megárthatott szerintem. Éreztem, ahogy az agyam elkezd zakatolni. Adélt láttam minden felé. Elszakadtam ajkaitól, ami nehezemre esett, de még sem tehetem ezt. - Én végeztem. – túrtam vizes hajamba. Tiszta voltam és ez volt a célom. Nem pedig, hogy itt húzzam meg a zuhany alatt. Elzártam a csapot és kinyitva a kabin ajtaját léptem ki hideg fürdő járólapra. Egyre rosszabb és rosszabb lesz. Egy törölközőt csavartam a derekam köré és kikerülve Leena ruháit, az enyémeket a szennyesbe dobáltam. Kimentem és az ágyamra ülve támaszkodtam meg arcommal a kezemen és pillantottam le. Adéllel vettük a lakást, hogy a bosszúját beváltsuk, aztán közelebbről is megismerkedtünk. Most meg itt csókolózom Leenával, akit még két napja a pokolra kívántam volna. Nekem elment az eszem. A szekrényhez léptem és az első farmert és pólót kivettem. Az alsóneműkből is csak úgy „választottam”, hogy kihúztam és az első darabok, amik a kezem ügyébe akadtak. Elkezdtem felöltözni és rendet akartam teremteni a gyógynövények és a varázslatok között. Az első szabály. Legyen rend, hogy ha valami gyorsan kell, tudd, hogy hol van, és automatikusan ahhoz nyúlj. Teljesen magamba zárkóztam és nem is figyeltem, hogy Leena merre van a szobába, vagy épp még a fürdőbe. Nála sosem lehetett tudni, és ez tetszett benne.
Nem tudom melyik választ akarom inkább hallani, tényleg nem.. Ha azt mondaná, hogy nem, vélhetőleg egy világ szakadna össze bennem, de nem mutatnám ki. Határozottan gyűlölöm, mikor gyengének tűnök, nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy ennyire gyengének látszódjak. Felkészülve a legrosszabbra, lehunyt szemekkel vártam, mintha ítéletolvasás következne. Közben persze ajkaimat rágcsáltam, hogy némiképp eltereljem saját figyelmemet hallgatásáról. Ugyan mit szűrne le abból valaki, ha ellép, elhátrál és csendben van?! Hát nem azt, hogy oda meg vissza van minden porcikámért.. Nem tudom az évek alatt mennyi változáson ment keresztül, csak azt, hogy van köztünk egy eltüntetésre váró, nem kívánatos tényező. Meg kell szabadulnom tőle.. És igen, szavaira ugyan felpattantak szemeim, de ezt támasztották alá. Közénk állt és ehhez nem volt joga. - Lehetünk megint csak te és én.. - rántottam vállat. A döntést neki kell meghoznia, érvelni egyik majd másik fél mellett, bár kétlem, hogy erre egyhamar sort fog keríteni, ezzel pedig mindenkit az őrületbe fog kergetni. De most, hogy tudom, még szeret, nem érzem magam akkora veszélyben, mint előtte. Sőt.. Miért választaná a bizonytalan kapcsolatot helyettem?! Hisz.. Mindenkinek vannak hullámvölgyei, és tudom, hogy nekünk is voltak pokoli napjaink, de mikor jó volt.. Akkor az nagyon jó volt. Minden szempontból. Sokat köszönhetünk a másiknak, és nem fogadom el, hogy egy szar döntés miatt kelljen egy új jövőképet alkotnom. Főleg nem azt, hogy nélküle történjen mindez.. Szerencsére nem kellett többet agyalnom. Egyetlen csókja elfeledtette velem a tervezést, és önkéntelenül adtam át a terepet az ösztöneimnek, amik azt súgták, ez a helyes. Szeretjük egymást.. Ajkaimat örömmel nyitottam szét, hogy nyelveink egymásra találjanak. Hagytam, hogy testével ismét a csempének préseljen, és nem bántam, hogy szinte mozdulni sem tudok. Nem volt túl ersős, csupán vad, szenvedélyes. Mellkasom erőteljesen emelkedett és süllyedt vissza gyors egymásutánban, bőrét pedig sajátomon éreztem.. Olyan forró volt, olyan hívogató.. A ránk zubogó zuhany sem állíthatott meg abban, hogy nyelvemet végigvezessem rajta kulcscsontja mentén. Nem érdekel semmi.. Az egyetlen célom mostantól kezdve, hogy azt mondja szeret, és ne legyen utána semmiféle de...
.Összevissza kuszálódtak az érzelmeim. Hogy kérdezhette meg, hogy szeretem? Mintha nem lehetne látni rajtam, hogy teljesen oda vagyok érte. Mindent megtennék, hogy velem lehessen. De közben Adélt sem akarom elveszteni, és őt is ugyan úgy szeretem. Azt hiszem nem nekem, valóak ezek a kapcsolat dolgok. Ha vele vagyok, akkor Adélra vágyok, és most nem tudom, hogy Adélnak, hogy tetszene, ha kinyögném, hogy szeretem. De hazudjak? Úgy is látná rajtam. Nem értem miért kellet ezt most megkérdezni? Kezemmel finoman végig siklottam a vizes nyakán, egészen a válláig, majd le a kezéhez. Felpillantva a szemébe nem tudtam mit mondani. - Leena, te is tudod, hogy azt a két évet nem lehet kitörölni. De Adél is itt van. – kezdtem bele és hátra léptem, már amennyire lehetett ebben a szűk kabinba. - Szeretlek, nem olyan erősen, mint mikor csak te és én voltunk. De nem vagy közömbös. – túrtam bele hajamba és próbáltam egyenletesen levegőt venni. Úgy éreztem, most árultam el a barátnőmet. Ki a fene, mondja az exének, hogy szereti, mikor van barátnője? Totál nem értettem mi ütött belém. Bár most kéne lezárni, vagy valamit tenni, hogy léphessek. Lehet, az lenne a legmegfelelőbb, ha most azonnal fognám a kis holmimat és köddé válni. Minél messzebb tőlük, a szenvedéstől, amit én okozok nekik. Aztán ennyi volt, elszakadt bennem valami, s megfogva a lány arcát heves csókot leheltem puha, telt ajkaira és nem bírtam tőle elszakadni. Ennyit Adélról és a nagy kitartásomról. Össze fogom törni őt. Most még is csak arra tudtam koncentrálni, hogy Leena itt van, megmentette az életemet és látszólag ismét engem akar. Akkor koncentráljunk rá.
Már nem tudom mit várhatnék tőle.. Színjátékkal kezdtem, de tudhattam volna, hogy rövid időn belül követeli majd a válaszokat a miértekre. Nem készültem fel arra, hogy nyíltan valljak neki, mégis megtettem. Vagy legalábbis megpróbáltam, ami az utóbbi éveimhez képest nagy előrelépés. Hazugságban éltem.. Minden, amit eddig hittem, és éreztem meginogni látszott. Mi van akkor, ha sikeresen továbblépett, és csak egy nő vagyok számára, aki párszor már megvolt és tudja, hogy nem kell sokat tepernie azért, hogy újra megkapjon?! Összezavarodtam. Jobban mondva összezavartam saját magam.. Belebonyolódtam az általam szőtt szövevénybe és nem látom a kiutat. Pedig jó lenne, mert itt a türelmetlenségem nem segít.. Ha valamire, hát arra végképp nem asszociáltam, hogy a végén a sajnálom az ő száját fogja elhagyni. Meg is dermedtem egy pillanatra. Hát még a folytatás hallatán.. Szerettelek... Mi ez a múlt idő? Szívem megrepedni látszott, hiába volt tele szeretettel őiránta, ha őt már másé élteti.. Hirtelen úgy éreztem, csak játszik velem, ahogy én terveztem, annak érdekében, hogy visszaszerezzem.. De ez a felállás már feleannyira sem volt kedvemre, mint az én verzióm.. Tehát ilyen érzés a drót végén lenni, mikor téged rángatnak.. És be kell vallanom, kiigazodni sem tudtam róla. Előbb aggodalmas, utána tartózkodó, majd végtelenül dühös, most pedig.. Mintha évek szenvedélyét akarná bepótolni, olyan vehemenciával von magához.. Csak a reccsenést hallom és a melltartóm lent végzi valahol a lábunknál, de ez sem elég.. Hiába látjuk a másikon a vágy félreértelmezhetetlen jeleit.. Még nem határozta el magát, nekem pedig.. Tudnom kell. Muszáj megtudnom egyvalamit, így mikor ajkait óvatosan enyémhez érinti, ahelyett, hogy szenvedélyesen ráforrnék, torkának szegezem a kérdést. - Szeretsz még? - És várok.. Azt hiszem, mindkét verzió sordöntő lesz.. De sosem szerettem kétségek közt lebegni.. A bizonytalanság kiakaszt, még annál is jobban, ha a szemembe mondja, hogy nem.
ÉÉreztem, ahogy a düh miatt megfeszülnek az izmaim és fel tudtam volna robbanni, de amint remegő hangja megütötte a fülemet visszafogtam magam. Nem akartam bántani, eszem ágába nem volt. Először nem tudtam mit mondani, csak csendben hallgattam. Igaza volt, míg ő csak ismerkedett a mágiával, én már régen a sötét részében fürdőztem. Az életem sem volt értékes számomra. Többször ott hagyhattam volna a fogam. Még Leena sem tudott néha leállítani. Istenem, fél. Tőlem. Ahogy a szemébe néztem láttam, hogy mennyire aggódik. És igazat mond, keresett és bármit megtett volna azért, hogy velem lehessen. Én pedig meg sem próbáltam. Úgy éreztem talált mást és így jó lesz. Ő ott, én itt. - Sajnálom. – ennyit bírtam mondani, hagytam, hogy a víz összemossa a fejem és kitisztuljak, hogy lehiggadjak. - Szerettelek, mint soha senkit. Itt hagytál és elmondhatatlan milyen kínokon mentem át. Mindenbe belevetettem magam. – suttogtam, ahogy éreztem, hogy apró kezei bátortalanul érnek hozzám. Amikor megfogta, másik kezemmel azonnal magam elé húztam és a szemébe néztem, majd letéptem a melltartóját. Hogy miért tettem? Mert vágytam rá, a düh és az emlékek összezavartak. Ott állt előttem, kerek idomaival és nem tudtam mit akarok. Megérinteni? Megcsókolni? Mindent megtettem volna, ami most végig szaladt az agyamon. De még is, Adél… Magamba vívtam a legnagyobb harcot. Hiszen megmondta, hogy senkibe nem tudott megbízni. Nekem adta a szüzességét. És még is egy szál bugyiba álló exemet fürkészem, minden idomát. - Nem tehetem meg. – mondtam ki hangosan egészen közel hajolva a füléhez és beszippantva fülledt illatát. De lehet, még sem volt olyan jó ötlet. Olyan illata volt, mint régen, édesen vonzó, még is keserű, a sok veszekedés. De nem bírtam tovább, érezni akartam. Kezemet a derekára csúsztatva húztam közel magamhoz. És végül lehető legkisebb puszit lehel ajkára. Ennyit arról, hogy nem történik semmi olyan, amit megbánhat. De Adél nincs itt, és igen is kívánja a lányt, hiába próbálja becsapni magát.
Talán még sem olyan frappáns a tervem és lehetséges, hogy átlát rajtam.. Hogy csak vissza akarom szerezni.. Hogy ez minden, amit akarok. Meg még néhány elhanyagolható apróságot, természetesen. Nevetése fülemben csengett és jelként fogtam fel, hogy a kezdeti kissé fezsült hangulat kezd felengedni, pontosan ahogy ő is tenyerem alatt. Éreztem, miként feszül meg először háta, mikor hozzá értem. Nem tudom, mire gondolhatott, mivel próbálta magát észhez téríteni, csak azt tudtam, hogy semmiképp nem hagyhatom és ehhez minden eszközöm adott is, csak ki kell használnom hogy nőből vagyok, és hogy vonzódik hozzám... Igen ám, de ha harag gyülemlik fel a szívében az irántam érzett szeretete helyett, abból nem sok előnyöm és eredményem származik. Muszáj hát a sok színjáték közé némi igazságot is csempésznem.. Talán meg fogom bánni és talán elcseszek vele mindent, de most hirtelenjében semmi egyéb nem jut eszembe, amivel előnyre tehetnék szert. - Nem kerestél.. - tértem ki mégis először a válasz elől, pedig tudtam, hogy ez nem fogom ennyivel megúszni. Igenis válaszokat akar, és hozzám hasonlóan igen makacs egy teremtés, így most vita nélkül megadom neki látva, hogy elfordul tőlem. - Sokáig kerestelek, mire rád találtam.. - kezdtem bele halkan, de nem közeledtem felé. A hideg, párás üveget, aminek nekinyomott, még mindig éreztem a hátam alatt és erre fókuszáltam, hogy ne vesszek el nagyon a múltban. Nem akartam királydrámává fokozni a történteket, hisz az senkinek nem lenne jó. Nekem főleg nem.. - Tudod, nehéz volt rád bukkanni.. - húztam el a számat. - Minden helyen jártam, ahol felbukkantál, de mire odaértem, te... Nem voltál ott.. Sok hibát követtem el akkoriban, és féltem.. - suttogtam alig hallhatóan. Muszáj volt kimondanom, de közben most is tartottam a következményektől.. - Nem voltál szentéletű, én pedig nem igazán tudatosan használtam az erőmet. Nem akartam gonosszá válni.. Te pedig veszélyt jelentettél rám nézve.. - adtam meg végül a magyarázatot. Akkoriban így gondoltam. De aztán hamar rájöttem, hogy nélküle semmi sem ugyanaz, hiszen annyira hozzászoktam már a jelenlétéhez, mint a levegőhöz. - Ezután nem tudom mi történt veled.. - céloztam finoman arra, hogy igazán hozzászólhatna a témához, elvégre nem csak rajtam múlt a dolog. Nem én vagyok az egyetlen felelős, ebben ő is nyakig benne van.. - Neal...?! - szólítottam meg aztán, és finoman karjához értem. Dühös volt.. Megértem.. Féltem-e tőle? Most nem. Kétlem, hogy ténylegesen bántani tudna most, mikor az előbb látott miként vívok érte és részben miatta haláltusát, mert hülye módon túlvállaltam magam. Képes volt arra, hogy megmentsen, de könnyedén összeroppanthat bármikor, és ezt ő is tudja..
Ahogy gondoltam, hamar beadta a derekét és le is húztam róla a felsőt. Istenem, mit művelek?! Adél bármikor betoppanhat, én meg itt állok a zuhany alatt az exemmel, én meztelenül, ő pedig egy igen csak vonzó fehér nemükben. - Ezt már akkor félre értettem mikor csak gondoltál rá. – nevettem fel és hagytam, ahogy apró keze végig szántsa a hátamat. Ahogy hozzám ért a vérem szinte felforrt. Nem tehetek róla, férfi vagyok, Leena pedig egy dögös nőszemély. Próbáltam arra koncentrálni, hogy a csempék és a fuga teljesen elütő színűek. Lehet renoválni, kéne a lakást. Igen, ügyes vagy Neal, gondolj ilyenekre. Ne feledd meztelen vagy, minden látszik rajtad, még ha nem is akarod. Adélra is egyszer rányitottam a zuhanyzásakor. Azért ő sem panaszkodhat. Istenem Neal! Koncentrálj. Egészvégig magamat ostoroztam, hogy ennyi széplány van körülöttem. Lassan fordultam teljes testemmel felé és beletúrtam a hajamba. - Miért jöttél vissza? – szorítottam neki a kabin üvegének a törékeny lányt. Ha a haragomat engedem a szabadra, akkor nem fogok örültséget csinálni. - Elhagytál, miért? – tessék, így fogom legyőzni a vágyat és az izgalmat, hogy elterelem a témát, és neki esem a múltbéli sérelmekért. De így is meg tudott lágyítani a meleg barna szemei. Istenem, mint valami tini lány, akiben túltengnek a hormonok és ingadozik a hangulata. Egyszer utálom, egyszer kívánom. Mindig is ez volt a gond. Csak olyan lányok jöhettek szóba, akik mindkét érzelmet kicsikarták belőlem. Megütöttem a kabint és elfordultam tőle. Nem akartam ránézni, mert akkor látja, hogy mennyire fáj minden, ami történt kettőnk között.
Ennél ártatlanabb képet nem is vághattam volna, bizonyítva, hogy valóban csak segíteni szeretnék neki. Elutasítástól igazából nem féltem, hiszen vagy így, vagy úgy, de tényleg elérem, amit akarok. Mikor viszont zavartan rám pillantott, néhány másodpercre megrendült a hitem önmagamban. Mintha.. Nem is érdekelném. Még jó, hogy nem mutattam mennyire meglepett szavaival, az kérdésekre adna okot. Itt pedig nem kellene hogy legyenek kérdések. Itt lehetőség van, amit meg kell ragadni. Már azt hittem, tényleg búcsút mondhatok tervemnek, pedig.. Olyan jól kieszeltem. Én szinte semmit sem teszek, csupán megjelentem és a kémiát már most érzem kettőnk között. És.. Úgy tűnik nem csak én. Bár tudom, hogy nehezen fog engedni neki, mert bebeszéli magának, hogy szereti azt a másikat.. De ő csak engem szeret.. Mindig ezt bizonygatta nekem. Miért pont most változna meg mindez? És igazam van.. Legalábbis kezdetleges módon mindenképp. - Csak zuhanyzás. - bólintottam, de megmosolyogtam komoly ábrázatát. Ennyire nagy kísértés vagyok neki?! Pedig, még el sem ázott teljesen a ruhám.. Nem is érdekelt különösképpen, ha szükségem lesz rá, biztos kölcsönad nekem egyet. Bár az ismét magyarázatért kiáltana, de kit érdekel?! - Hogy nehogy rosszra gondolj.. - adtam magyarázatot túlöltözöttségemre. Nem akarom magam feleslegesen ráerőltetni, ha tudom, hogy még nem ingott meg a hite eléggé. Biztosra akarok menni, mielőtt ismét megnyitom előtte szívemet. Sok mindent akarok.. És sok mindent elérek, de van ami tőlem független és Nealen múlik.. De kezdetnek az sem rossz, hogy engedélyt kér, hogy levehesse a felsőmet. Szívem nagyot dobban és bólintok. Legszívesebben ajkára tapadnék és addig csókolnám, míg teljesen el nem veszti a fejét, de tudom, hogy ezt nem tehetem. Az egyetlen mód a kivárás.. Miközben belülről emészt a tűz, mikor tusfürdőt nyomok a kezembe és addig oldalazok, míg végül mögé nem kerülök, hogy gyengéden bőrébe masszírozzam a habot. Nem zavar, hogy rajtam még mindig van két ruhadarab.. A dolgok jelen állása szerint rövidesen úgyis lekerülnek.
Leena tényleg felkavart, nem tehettem róla. Adél is meginogna, ha élete első nagy szerelme bukkanna fel az életében. De mit is tudhat ő. Hiszen mindenben én voltam számára az első. Istenem, mekkora egy szemétláda vagyok. Itt tusolok, és arra gondolok, hogy Leenával mit is tehetnénk. de ezeket az érzelmeket nem lehet kitörölni, vagy elrejteni. Igen próbáltam elnyomni magamban, de képtelenség. Ez olyan, mintha te próbálnád elfelejteni a szexi bomba nőt a szomszédból, pedig csak egy vén öregasszony volt. Képtelenség. Amikor nyúltam a tusfürdőért, hideg kezek, ami a forró víz éreztette olyan hidegnek ért a hátamhoz. Először megborzongtam és meghallva a hangját félig felé fordultam. Nem tudom feltűnt-e neki, de teljesen meztelenül állok előtte. Bár már látott és a reggeli együtt zuhanyzásokat aztán végképp nem lehet elfelejteni. - Leena… - néztem rá meglepetten. Adél, Adél, Adél.. ismételgettem a nevét, hogy próbáljak ellenállni a csábításnak. De amint a szemem végig futott a testén, vagy is, legfőképp arra a részre tudtam koncentrálni, ami eléggé fedetlen lett. A formás combja és annál formásabb feneke szinte vonzotta a tekintetemet. - Azt hiszem egyedül is sikerül. – motyogtam összezavarodva, de most kinek hazudok? Legszívesebben már be is rántottam volna, és ismét együtt tusolhatnánk. De Adél vérfarkas, ezért biztos, hogy meg fogja tépni. Mellesleg én is fogok tőle kapni, hogy hagytam a csábításnak. Erősen támaszkodtam a csempének és próbáltam nem a csábító gesztenyebarna szemeire gondolni, ahogy a mosolya is azt kérte, hogy csatlakozhasson. Még ha nem is mondta ki. Ellen kell állnom, még is csak Adéllal élek egy házba, még sem tusolhatok együtt Leenával. Bár? Miért ne? Felnőttek vagyunk és már láttuk egymást csupaszon, ebben még nincs semmi baj. Vagy is, ő nincs itt. Amiről nem tud, az nem fáj. Ami nem fáj, nem lesz hiszti. - Tudod mit? Gyere, de csak zuhanyozás! – emeltem fel a mutató ujjam és hagytam, hogy beférkőzzön mellém. - Nem vagy túl öltözve? Hozzám képest. – pislogtam rá, miért áll be a zuhanyzóba felsőben, melltartóba és bugyiba? És mit fog felvenni, ha teljesen elázik? De nem érdekelt, megfogva a felsője alját és még rápillantottam, hogy szabad-e megtennem. Le akartam venni róla, végig szaladni tekintettemmel rajta.
Úgy éreztem, még nincs minden elveszve.. Persze vannak dolgok, amiken nem tudok sem most, sem később változtatni, de sok minden van, ami még képlékeny. Hiszen olyan gyengéden néz rám.. Oltalmazó, gondoskodó, mint régen volt. És valószínűleg dühös is rám, amit megértek, de tudja milyen vagyok. Ismer, tehát a múltamat is ismeri. Felelőtlen vagyok, főleg ha Róla van szó, de ő az egyetlen, akinek mindig a javát nézem és boldoggá akarom tenni. Velem boldog volt. Azt hiszem.. Reakciójából viszont azt szűrtem le, hogy valójában gondok vannak a paradicsomban és nem ez az első eset.. De inkább nem szóltam semmit. Vagy nem tudtam megszólalni.. Részletkérdés. Minden esetre meglepett, hogy felsőjétől előttem szabadult meg. Vagy legalábbis hirtelen ért. Régi emlékeket ébresztett bennem, de nem engedtem őket a felszínre törni. Még mindig kitartok amellett, hogy nem rontok ajtóstól a házba, így csak bólintottam és szótlanul vártam, hogy eltűnjön a fürdőszobában. - Szeretem, ha szakadt vagy.. - suttogtam aztán halkan, mikor már nem hallhatta. Töprengtem egy ideig, mit kellene most tennem. Azt nem mondtam, hogy nem esne jól egy fürdő, csupán a barátnőjére tettem megjegyzést, és mivel nem lett visszavonva az ajánlat.. Hmm.. Az újabb terv már össze is állt a fejemben. Részben azért, mert nyeregben éreztem magam, részben mert ha magára marad nagy a valószínűsége, hogy arra a nőcskére gondol... Nem vetkőztem le teljesen. Csak a nadrágomat húztam le és terítettem az egyik fotelba, aztán halkan benyitottam a fürdőbe. A ruhái a földön voltak, láttam, mikor elsétáltam mellettük. A hideg járólap nem volt túl kellemes meztelen talpamnak, de nem panaszkodom. A látvány kárpótol mindenért. Ugyan csak homályos sziluettjét láttgam a gőztől és vízcseppektől, mégis megdobbant a szívem. De türtőztettem magam. Azt akarom, hogy azt higgye, nem jelentek rá sem veszélyt, sem csábítást. Pedig én magam vagyok a csábítás.. Talán ezt ő maga is tudja, de nem hiszi el. Én pedig ezt az érzetét fogom táplálni, azzal, hogy segítek neki és nem fog történni semmi.. A kabin ajtaját óvatosan húztam el, a kiáramló forró levegő pedig azonnal arcomba csapott, kellemesen nyirkos lett tőle a bőröm. Ajkam halvány mosolyra húztam, majd hátára tettem a kezem, ahol egy sérülés éktelenkedett. Még mielőtt alkalma lett volna megszólalni, én tettem meg. - Segíthetek? - nyúltam aztán haja felé, amibe már beleszáradt a vér és a piszok. Teljesen ártalmatlanul, látszólag minden hátsó szándék nélkül. Remélem ezt látja is rajtam, részben ezért nem vetkőztem le... a másik ok egyszerűbb.. Mindig jobban szerettem, ha ő vetkőztet..
Olyan rossz volt látni, hallani mennyire szenved. Próbáltam erős maradni és nem kimutatni, hogy mennyire féltem. Legszívesebben jól lecseszném. Mennyire felelőtlen húzás volt ez részéről. Egyáltalán nem gondolkozott, csak belevetette magát és itt tartunk, azért imádkozom, hogy most azonnal jobban legyen. Szépen lassan azért már kezdte magát összeszedni. Halványan elmosolyodtam és hagytam, hogy elfeküdjön. - Shh. – csitítottam. Tudom, hogy velem akart lenni és velem akar még talán most is. Vagy is, a kis célzása nagyon is arra utal, hogy ezért tért vissza. Visszakapni engem. Nem tudom, most annyira jó vele. Szinte egy pillanatra sem jutott eszembe Adél. Aztán épp, hogy kimondtam a zuhanyzós dolgot vissza is szívhattam volna. Azt hiszem, egyikünk sem úszná meg egykönnyen azt a hisztit, amit lecsapna ezért. - Ne is emlegesd, nem egyszerű eset. – nagyot sóhajtva álltam fel egy pillanat alatt és levettem a szakadt felsőmet. - Én azért letusolok. Büdös, mocskos és szakadt vagyok. – magyaráztam magamra mutatva és hagytam, hogy pihenjen, én addig bevetettem magam a fürdőbe. Lusta voltam pakolni, így gyors varázslattal helyre pakoltam mindent. Levetkőzve álltam be a kabinba, megnyitva a vizet, hagytam, hogy a cseppek végig fussanak a testemen. Jóleső borzongás futott végig a testemen és neki döntöttem a hideg csempének. Jól esett, hogy kicsit ellazulhatok, fokozatosan melegítettem, szépen lassan elöntött a kabint a gőz. Ez a legjobb feszültség levezető, forró gőz, víz. Adélaide lelépése jobban bántott, mint, ha megcsalt volna nyilvánosan. Lelépett, pedig hetek óta nem láttam, vele akartam lenni, hogy érezze nem miatta mentem el. Sőt, nem is magam döntéséből történt. De, most egy ölelésért ennyire kibukni, már, mint Leena az exem és az életét kockáztatta miattam. Azzal is tisztában vagyok, hogy őt most ez is bántja. Hogy ő tehetetlen volt és nem tudott volna segíteni. Bár még is érzem, hogy meg tudta volna tenni. Ügyes, talpra esett. Ha másképp nem, de megfenyegetett volna egy varázslót, hogy vegye át. A maga módján gondoskodó. A fejemet is a sugár alá dugtam és hagytam, hogy a hajamat is ellepje a víz. Tisztává kell, varázsoljam magam. És ezért most mindent megteszem. Nem csak a testem, de a lelkem is tisztult. Na, nem beszélve a fejemről. Sőt, az érzéseim teljesen összekuszálódtak, Leena felbukkant és mindent összezavart. Eszembe jutatta, a szép dolgokat, pedig csak majdnem meghalt miattam. Ezt is meg kell oldanom. Mint oly sok mindent ebben a pár órában. Hajrá Neal, menni fog!
Tudtam, hogy rossz lesz, hogy meg fog viselni.. Nem lepett hát meg a kezdetleges fájdalom. Fel voltam készülve mindenre.. Na jó, majdnem mindenre. Közel sem volt biztos, hogy mindketten ép bőrrel megússzuk és jelen pillanatban úgy tűnt, az én szénám áll rosszabbul, de ezt is csak magamnak köszönhettem. Mégis megérte. Elszoktam már attól, hogy a sajátomon kívül más érdeke is számít, így most ez teljesen szokatlan és majdnem ismeretlen számomra, mégis jó érzéssel töltött el, hogy segítettem Nealnek. És ha ezen múlna, bármikor megismételném minden zokszó nélkül. A fájdalmam viszont egyre erősödött, mellkasom egyre feszült és tüdőm is elnehezült néhány percre. Légvételem egyre kezdett hasonlítani egy láncdohányos zihálására, és úgy éreztem, nem bírom tovább. De nem olyan ember vagyok, aki csak úgy feladja.. Sosem tettem, semmit sem adtam fel még életemben, nem most fogom elkezdeni.. Ezt pedig csak tetézte, hogy Neal felől erős energiahullám ért.. Egész testem beleremegett. Tehát már félig sikerült.. Én nem éreztem volna magamtól, hol és merre tartunk, hisz fejem már épp elég kótyagos volt, de nem féltem. Már tudtam, hogy hasa Neal rendben van, akkor én is rendben leszek. A bizonyítéka pedig fokozatosan taszította ki belőlem is az átkot, ami az előbb még erőteljesen dolgozott sejtjeimben. Testem kissé elernyedt, majd miután elhallgattam vissza is hanyatlott az ágyba. Puha volt és kényelmes.. Éreztem rajta az illatát, habár nagyon tompán, mégis megnyugtatott. - Igen.. - feleltem, aztán arcomra simuló tenyerébe bújtam, hogy kiélvezzem érintését, de szemeimet csak pillanatokkal később nyitottam ki. Hangja túl aggodalmas volt.. - Tényleg! - biztosítottam róla. Már nem volt ott az a vad nyomás a mellkasomban, nem zúgott a fülem és tiszta volt az elmém is. Már amennyire egy ilyen eset után az tiszta lehet. Minden esetre mentálisan jobban éreztem magam, mint fizikálisan. - Nem ez volt az álmom.. - sóhajtottam nagyot aztán. Pontosan tudja mire gondolok, én pedig nem fogom elrontani a pillanatot azzal, hogy ki is mondom. Elég, ha látom rajta, hogy tudja... Érzi. Érti. - De tudod.. Soha nem mondok le a terveimről.. - rántottam vállat aztán és lendületet véve feltornáztam magam az ágyon. - Gondolod, hogy ez jó ötlet? - néztem rá kérdőn. - A barátnőd elég féltékeny típus, ahogy láttam... - forgattam szemeimet. Még mindig nehezemre esett minden grimasz nélkül kimondani, hogy az az Adél vagy ki a barátnője.. Persze eszem ágában sem volt elmenni, de azt mégsem ronthatok ajtóstól a házba.. - Nem akarom, hogy megcibálja a hajam.. Bár ismersz, tudod, hogy visszaadnám, de jelenleg ehhez nem vagyok elég erős.. - nevettem fel aztán. Jobbnak láttam poénra venni a helyzetet.. Ne vegye komolyan. Elég ha én komolyan gondolom minden egyes szavamat. Neal az enyém.. És ezt be is fogom bizonyítani.. Csak idő kérdése.
Ügyes kislány. Néztem a szemében, ahogy itta ezt a förtelmes löttyöt. Én biztos, hogy nem tudtam volna ebből inni, ha nem lennék rászorulva. Nagyon ügyesen összeszedte magát és éreztem, ahogy gyengül. Ő mindig erősnek és legyőzhetetlennek mutatta magát. Csak miattam. Én is mindig ezt tettem, tökéletes akartam lenni a számára, ha tetszik, ha nem. - Képzeld, egy tojásrántottát össze tudok még ütni. – nevettem el magam. Még ebben a pocsék helyzetben is próbál pozitív lenni. Amint kigyúlt a gyertya azonnal megragadtam a kezét és erősen szorítottam meg és bekapcsolódva az igébe mormoltam. Éreztem, ahogy kiszáll belőlem az, ami nehezítette a testemet és kezdtem megtelni energiával. Most már csak arra koncentráltam, hogy feltöltsem őt, aki annyi évig velem volt és együtt éltünk. Ez a varázslat, kissé össze is köt, mert együtt erősödünk. Így egy kis kapocs mindig megmarad közöttünk. Mikor végére értünk az igének lassan nyitottam ki a szemeimet és úgy pillantottam rá. - Jobb? – simítottam meg az arcát, valóban aggódtam érte. - Szóval Párizs. Még mindig szeretnék eljutni oda. Örülök, hogy ennyire összeszedted magad. Megvalósítod az álmaidat, ez olyan te vagy. – vigyorogva ültem le mellé és nem engedtem el a kezét. Még meg akartam róla győződni, hogy valóban jobban van. Olyan furcsa egy ilyen régi ismerőssel úgy mond egy ágyba lenni. Egészen másképp festett, hogy bent feküdt az ágyamban. - Ha szeretnél lefürdeni, van bent egy hatalmas kád, meg szerintem a gyertyák is bent maradtak. - gondolkodtam, hiszen az óta nem pakoltam ki, ha Adél nem játszott takaros barátnőt. De nem hiszem, ő nem az a fajta, kettőnk közül inkább én vagyok a rendmániás. Én pedig később fogom lemosni a sarat és a fejemről a vért. Éreztem, ahogy a seb kicsit húz, de ezt betudtam annak, hogy gyógyul.
Bármennyire is próbáltam magamnál maradni, egyre nehezebben ment. Már a gondolataim is kezdtek összemosódni a fejemben, nem hogy megszólaljak.. Mégis muszáj volt, nem csak magam miatt, hanem miatta is. A légzésemet még mindig próbáltam rendezni, hisz ha nagyon zihálok, azzal ismételten csak ártok magamnak. Nem akarok ideje korán elájulni. Az elmém játszadozik velem, vagy Neal most tényleg engem faggat?! Lehetséges.. Mindegyik variációra van esély, mégis felnyaláboltam a maradék józan eszemet és még ha lassan forgó nyelvvel is, de egy torokköszörülés után válaszoltam. - Megtanultál főzni? - fordítottam oldalra a fejemet, hogy tudjam, vagy legalábbis homályosan lássam, mit csinál, aztán folytattam. Gondoltam, hogy minden mozdulata után rám sandít, de ha egyfolytában beszélek, legalább megnyugtatom.. Vicces.. Eddig én aggódtam és én akartam megmenteni.. Mikor lettem megmentőből menthető?! Valószínűleg, mikor kockáztattam. - Párizsban voltam.. - mosolyodtam el és szemeimet engedtem résnyire szűkülni. Nem fog megijedni, még eszméletemnél vagyok. Különben is, ez egy érzékeny téma a számomra. Azt terveztük, hogy együtt megyünk oda.. De rég is volt.. - De nem olyan, mint ahogy gondoltam... - meséltem tovább. - Annál sokkal jobb. Kár, hogy nem voltál velem... - hallgattam el egy pillanatra és próbáltam kutatni, mit csináltam még. Igazából csupa lényegtelen dolgot. Nem mentem főiskolára és egyetemre.. Nincs semmi, amit felmutathatnék. De.. Rekord sebességgel tudok bajba keveredni. Azért ez is számít valamit, nem?! Szerencsémre, mielőtt még újabb téma akadt volna a nyelvemre, megéreztem tarkóm alatt az érintését, majd valami hideget az ajkamnak nyomott, és önkéntelenül kezdtem nyelni az átáramló folyadékot. Borzalmas volt.. Keserű és.. Föld ízű, mintha csak egy falat mocsarat adott volna a számba. Ha nem róla van szó, azonnal gyanakodni kezdtem volna valami kicsinyes bosszúra, de tudtam, hogy ez a szükséges rossz és Neal nem ártana nekem. Legalábbis a dolgok jelen állása szerint biztosan nem. - Ha a vacsorát is így csinálod, inkább kihagynám.. - köhögtem egyet és próbáltam poénnal takargatni magamat.. vagy inkább a helyzetet. Ha lehetséges ez, még pocsékabbul éreztem magam a keveréktől, de ez akár jó jel is lehet arra vonatkozóan, hogy épp elkezd hatni. Akár egy egyszerű lázcsillapítónál. Az is eőbb felviszi a testhőt, mielőtt lenyomná. Csak legyen így.. Nem sok erőm maradt ugyan, de ahhoz még elég volt, hogy az éjjeliszekrényen lévő gyertyát lángra lobbantsam. Valamiből muszáj lesz erőt nyernem és a tűz, nos elég erőteljes és változékony az elemek sorában. Megvártam, míg Neal is megissza a saját adagját, aztán kicsit feljebb tornáztam magam és keze után nyúltam. Innentől kezdve már mindketten tudjuk mit kell tennünk, halkan mormolni kezdtem a szükséges igét, és vártam, hogy Neal is csatlakozzon. Tény, hogy túl sokat reménykedek az utóbbi időben, de nagyra értékelném, ha a szerencse nem most pártolna el tőlem, mikor végre - bár igazából nem túl hosszú kutakodás után - megtaláltam ŐT.
Nem stimmelt valami. Annyira elfoglalt a mérgem, hogy nem vettem észre a mellettem lévő lányt, aki egyre rosszabbúl lett. A lépcsőnél mellé siettem és átölelve a derekát segítettem be a szobába. Ügyes kislány vagy, mindjárt vége. Biztattam magamban és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Megcsinálom a teát, ő addig lefekszik az ágyamba és pihen. - Leena, mesélj mi történt veled eddig. – próbáltam eszméleténél tartani és leültettem az ágyra. Én csodás módon jól voltam, semmit nem éreztem abból, amit eddig. Lehet, hogy Leena ezért van így? Az én szervezetem már küzdött ellene, de az övé nem akart. - Meghívlak egy vacsorára, oda lent a konyhába, ha elmeséled nekem merre jártál. – beszéltem hozzá és lefektettem az ágyamba, a takarót a hasára húztam és azonnal a szekrényhez rohantam. Dobáltam a növényeket jobbra-balra. Zsálya, menta, vérre hulló fecskefű. Azonnal összemorzsoltam és közben le sem vettem a szemem róla. Még gy megtörten is csodás volt. Amint megfeleő arányokban meglett, forró vizzel összeelegyítettem és egy pohárba öntve az ágyhoz léptem. - Bízz bennem. – kértem maga biztosan, és a fejét felemelve tartottam a szájához. - Rossz íze lesz, azt nem tagadom, de helyre pofoz és mint, ha kicseréltek volna, már kezdhetjük is a vacsora főzést. - próbáltam mosolyogni, kedveskedni, de nem ment. azon aggódtam, hogy nem sikerült, valamiből túl sokat, vagy keveset raktam. Ez a baj, hogy akkor borul az egész terv. Hangosan felsóhajtottam és beletúrtam a hajamba. Mikor megitta a megfelelő mennyiséget én is legyűrtem a magam adagját. Azért mert jobban vagyok, nem jelenti azt, hogy nem lappang bennem bármi. Lehet, hogy most csak az adrenalin segített eddig is életben maradni.
Ha úgy gondoltam, nem érhet több meglepetés, hát nagyot tévedtem. Néhány másodpercig erősen hittem, hogy csupán hallucinálok. Az átoknak lehet ez egy nem kívánt, sőt gyűlölt mellékhatása. De minden esetre, ha így lett volna, sem lett volna ellene kifogásom. Elvégre a nem szívesen látott harmadik fél gyorsan lelépett. Végül csak feleszméltem rá, hogy ez a valóság, és még jobban örültem neki. Persze csak magamban, hisz annyira nem voltam jól, hogy ezt ki is mutassam.. És talán Neal-nél sem szereztem volna vele jó pontot. Na igen.. A féltékenység és a feszültség tapintható volt a levegőben, ahogy Adél hátraarcot vágott, miután átadta a kulcsait. Ha nem lett volna feltett szándékom Neal-lel tölteni egy kis időt kettesben, most erősen gondolkoznék azon, érezzek-e bűntudatot.. De így esélytelen ez az érzet. Másrészt pedig én egy szót sem szóltam, nem lehet rám kenni semmit. - Sajnálom, ha gondot okoztam köztetek.. - néztem egy darabig, ahol Adél eltűnt, aztán vissza Nealre. Nem, igazából nem sajnálom.. Így csak könnyebb lesz a dolgom. Vagyis.. Tényleg csak lesz, ha ép bőrrel megússzuk mindketten. Ahhoz viszont előbb el kell innen tűnnünk, minél hamarabb annál jobb.. Még szerencse, hogy egy rugóra járt az agyunk, így már ki is mondta, amire gondoltam. De egy pillanat.. Hozzájuk? Együtt laknak? Na ne.. Ezt emésztenem kell.. Szótlanul követtem őt a kocsiig, és egy pillanatig sem jutott eszembe ellenkezni, mikor felajánlotta, hogy vezet. Bizonyára most jobban érzi magát az előbbiekhez képest, én viszont most kezdem csak megérezni, mennyire szar ötlet volt ez az egész.. Erre pedig vezetési stílusa is rátesz.. Bár nyilván ő is ideges.. Én inkább csak fáradt vagyok.. és rettentően nehezek a tagjaim... Pilláim is elnehezülnek és erőnek erejével kell tartanom magam, hogy ne aludjak el, hiszen Nealnek szüksége lesz rám a varázslat elvégzéséhez, hogy mindketten túléljük. Pedig nagyon.. nagyon szívesen hagynám, hogy magával ragadjon az álom. De tudom jól, hogy ez nem sima álom lenne.. Többé talán nem térnék magamhoz, hisz az átkok sokkal gyorsabban terjednek, ha az áldozat öntudatlan. - Jó.. Megyek.. - válaszoltam halkan és követtem az utasításait. Felmentem a lépcsőn, közben folyamatosan a falat támasztottam, végigvezettem rajta a tenyeremet és légzésemet próbáltam rendezni. Nem figyeltem meg sem a helyet, sem a környezetét, csak mentem előre, mint egy világtalan, akit semmi sem érdekel. Érdekelt engem.. Az, hogy mihamarabb túl legyünk ezen.. Ahhoz viszont fel kellett tornáznom magam az emeletre és mikor ezzel megvoltam, megkerestem az utolsó szobát. A növények illata még tompa tudatomba is beszivárgott, és csupán innen tudtam, hogy jó helyen járok. Reméltem nem látszik rajtam nagyon, mennyire nem viselem jól ezt az egészet.. Nem hiába.. Mindig is hiú voltam, Neal pedig különösen ezt hozta ki belőlem, hisz előtte mindig tökéletesnek akartam látszani, főleg most. Bár sanszos, hogy pont az ellenkezője virít rólam.. - Siess.. - kértem aztán. Kétlem, hogy 10 perc múlva egy szót is kinyögnék, nem hogy egy komplett varázsigét...
- Lehet, hogy elég sok személyt ismerek, de attól függetlenül nem mindegyik ugrik ki a bőréből, ha arról van szó, hogy segíteni kell nekem. - Nem igazán tudom, hogy hányadán állunk Neal-el, de ez most igazából nem is számít. Egyszerűen nem érdekel.. Láthatóan van fontosabb dolgom is, mint az, hogy vele foglalkozzak. Bár ehhez is az ő segítsége kellene.. A francba már.. - Na, nem.. Abban biztos lehetsz, hogy nem fogok attól a személytől segítséget kérni, aki megölte a testvéremet. Egyáltalán felfogadtad a tettének a súlyát? Soha, de soha nem fogok előtte megalázkodni azzal, hogy a segítségét kérem. - Nem is értem, hogyan juthatott ilyesmi ez eszébe. Megölni akarom.. Azt akarom, hogy szenvedjen. Nem pedig, hogy a képembe röhögjön azért, mert én a segítségéért esedezem egy olyan üggyel kapcsolatban, ami nem is igazán érdekel.. Oké.. A barátom volt, de a testvérem eggyel magasabban sőt.. sokkal magasabban helyezkedik el egy barátnál. Több volt a számomra.. Felnéztem rá.. A magam módján szerettem, még ha ez nem is volt mindig nyilvánvaló.
- Talán... talán nem lehetetlen! - telt meg hangom furcsa hévvel melynek nem tudtam volna nevet adni, s egy aprót nyelve tűnődtem el, vajon merre induljak eleinte...
- Nincs semmi esély arra, hogy az ismerőseid között boszorkányt találjunk? - néztem kérdőn tekintetébe, hisz ő már egy ideje itt van. Ki tudja, hogy kikkel találkozott csak futólag is. - Talán az a vámpír nőszemély, akire pikkelsz... ő is tudna segíteni. Vagy ez hiú ábránd? - fintorodtam el.
Láttam rajta, hogy meglepte ez az egész, úgyhogy inkább le is vettem a kezeimet a válláról. Szokatlan lépés volt a részemről, de nem gondoltam volna, hogy ennyire meglepődik rajta. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, szóval inkább egy picit még hátrébb is csusszantam.
- Nem igazán hallottam volna még olyanról, hogy egy ember akart volna keresztbe tenni egy vérfarkasnak.. - Biztos vagyok benne, hogy volt már ilyen is, de eléggé ritka. - Ha lenne egy boszorkányunk talán, de mivel az én drágalátos barátom, aki boszorkány lelépett ezért találnunk kellene egy másikat, de lehetőleg olyat, aki hajlandó segíteni.. - Nehéz munkánk lesz ezzel az egésszel.. Az egyszer biztos.
Meglepve fordítottam feléje fejemet, mikor vállamra helyezte ujjait, s olyan volt ez mint egy szürreális álom. Mi a pokol törtétnik itt, tényleg eljutott a szívéig ez az egész, vagy egy újabb trükk ez mert szüksége van a segítségemre? De jó lenne érteni a nőket.
- Tudod.. - köszörültem meg a torkomat. - Minden mögött a vámpírok állnak, csak ritkán az emberek. - szólaltam meg aztán, hisz rájöttem, hogy enyhén hülyén mutatok bamba pofával. - Valami boszorkányos trükkel nem tudunk az ilyesminek.. utána járni? - kérdeztem.
- Nem tudom, hogy ez az egész hová fog vezetni, de abban biztos lehetsz, hogy segítek neked kideríteni mi történt ezzel a sráccal. Ha pedig ő volt az, aki elterjesztette a saját halálhírét, hát jól seggbe rúgjuk. - Ez a legkevesebb, amit kapni fog a hülye poénja miatt, bár kétlem, hogy levágná az ujjait. Mi oka lenne rá? Meg amúgy is miért Thayer-nek küldte el őket? Egyáltalán semmi értelme nincs ennek az egésznek. Ha el akarná hitetni, hogy halott másnak küldte volna.. Bár ki tudja.. Annyira soha nem ismertem. - Megtaláljuk. Így vagy úgy, de a végére járunk ennek az egésznek. - Mondtam kedvesen, ami tőlem eléggé szokatlan volt és a vállára helyeztem a kezeimet így nézve a szemeibe.
- Nem tudok válaszokat, Adélaide. Azt hittem, hogy.. te majd segítségemre leszel valamelyest, vagy valami ebben az egészben. A nyomok idevezettek, és talán véletlen egybeesés, hogy te is itt vagy, de talán mégsem az. - vontam egyet a vállamon. - Ez a világ olyan elfajzott, semmiben nem lehetünk biztosak.. mindenkin kísérleteznek, egyeseket üldöznek, Charles pedig... a falkatársam volt. - nyeltem nagyot. - Nem tűnhetett el csak úgy véletlenül.
Kezdtek bevillanni emlékképek Charles-sal kapcsolatban és szépen lassan kialakult a vele kapcsolatos emlékeimből egy kis ajándékkosár a fejemben. Megajándékoztam magam az emlékeimmel. Fantasztikus. Tudni szeretném, hogy mégis mi történt vele, mert eléggé fontos személy volt a számomra, hiszen foglalkoztam vele és ez nálam elég nagy szó. – Szóval az ujjai.. Ettől függetlenül még élhet, vagy nem? Az is lehet, hogy Ő maga akarta elhitetni, hogy halott. – Nem tudom, hogy erre mekkora az esély, de minden lehetőséget meg kell vizsgálnunk. Nem zárhatunk ki semmit sem.
Kezdőlap
