Annyira sajnáltam, ennyi borzalmat át élni, csupán ennyi idősen az én szerelmem elvesztése eltörpül e mellett. Igyekeztem meg vigasztalni.. - Hé, nem megyek én sehova te vagy nekem az új kiskedvencem.. túlélem a vészt, kitartok melletted. -simogattam meg ismét és ezúttal már az arcát is. - Gyere ide...-Mondtam, majd megöleltem és elengedtem, majd egy puszit akartam nyomni a homlokára, de ő elfordult és a szájára adtam egy csókot, egy pillantra meglepődtem, de furcsa módon jól esett és nem rántottam el azonnal a fejemet. Élveztem, hiszen már rég volt, hogy csókkot lophattam.
Nem tudom, hogy mégis mivel érdemeltem ki egy olyan barátot, mint Aaron. Mert egy szörnyeteg vagyok. Neki is menekülnie kellene, hogy mentse az életét.. Ez lenne a legésszerűbb dolog most.. Menekülnie kell.. Ameddig teheti, mert lehet, hogy nem lesz többször lehetősége erre.. Nem szeretném, hogy miattam még valaki életét veszítse. – Nem akarom, hogy baja essen.. Tizenkettő lehettem.. Talán több.. Talán kevesebb.. A szemem láttára ölték meg a szüleimet csak azért, mert védeni próbáltak. Az egész világot az ellenségemnek tartottam.. Aztán közelebb engedtem magamhoz a bátyámat.. Nem sokkal később őt is elragadták tőlem.. Egyedül vagyok.. Mindenki meghal körülöttem.. Egyszerűen én vagyok a két lábon járó halálos ítélet. – Egy olyan dologba avattam be, amit még soha senkinek nem mondtam el.. Úgy tettem, mintha nem fájna.. De most, hogy majdnem elveszítettem Neal-t.. Mindent a felszínre hozott. Igaz most is elveszítettem, de legalább életben van. – Nem.. Nem szeretnélek téged belevonni ebbe. Félek bajod esne. – Ráztam meg a fejemet, majd megfogtam a kezét. – Köszönöm, hogy vagy nekem. – Szipogtam.
Próbáltam először is fel fogni, hogy mi is van. Szemem csak úgy cikázott, még ő ledarálta a mondani valóját, majd a poló láttán kicsit én is meghökkentem, de ha még meg is csalta volna, akkor se érdekel, nem ítélkezem, mert a barátom. Én annak tartom. Mikor befejezte, oda térdeltem az államat a térdére tettem és megsimogattam őt. - Ajjh.. te nő.. Miért mondtál ilyet annak akit szeretsz? Figyelj, mond el neki az igazat.. -mondtam, majd mellé ültem és a kezemet még a lábán tartottam. - Ha szeret megérti, hogy segítettél egy baráton, vagy fogd rám, hogy az az enyém, nem kell megtudnia, hogy kié... - Mondtam, majd mosolyogtam rá egy nagyot.
Olyan jó érzés volt, hogy van kivel beszélgetnem.. Soha nem gondoltam volna, hogy valakinek képes leszek megnyílni.. Neal volt az első személy, aki felolvasztotta a szívemet most pedig Aaron-ra úgy tekintek, mint egy nagyon jó barátra még akkor is, ha nem ismerem olyan régóta. Mély levegőt vettem és belekezdtem abba, ami már azóta, hogy kimondtam nyomta a lelkemet.. – Hazudtam. Azt hazudtam annak az embernek, akit a világon mindennél jobban szeretek, hogy megcsaltam.. Meglátta Thayer felsőjét.. – Böktem a fejemmel az említett póló felé. – Mielőtt még te is rosszra gondolnál Thayer a barátom.. Csak barát. Azért jött a városba, hogy kiderítse miért halt meg egy közös barátunk.. Megengedtem neki, hogy itt aludjon.. A szobámban. Persze én nem vele aludtam.. Én Neal szobáját választottam. Úgy éreztem, hogy legalább velem van.. A párnáján a mai napig ott volt az illata.. De most kiderült, hogy miért tűnt el.. Az életét kockáztatta… MIATTAM! Körülöttem mindenki vagy meghal vagy megsérül. Senki nincs biztonságban! Neked is jobb lenne, ha elkerülnél nagy ívben.. De, hogy visszatérjek arra, hogy mi a gond.. A pólót felhasználva azt hazudtam neki, hogy lefeküdtem mással és soha nem is szerettem és ezzel összetörtem a saját szívemet is.. Nincs még egy ilyen idióta, mint én a Földön.. – Beletúrtam a hajamba, majd az ágyamhoz sétáltam és leültem rá térdeimet felhúztam és átöleltem őket.. Olyan jó érzés volt kiadni magamból..
Mikor kinyította az ajtót a szívem repesett, hogy nem lett baja. De hirtelen felrángatott én, mint egy báb követtem őt. Mi akarhat ez az örült nőszemély tőlem? Volt még annyi, hogy oldalra pillantsak és lássa, hogy valami hapek áll a konyhában. Becsukódott mögöttünk az ajtó Adélra meredtem, össze fontam a karomat és csak néztem. - Elárulnád, hogy még is mi folyik itt? Miért rejtegetsz? Ne haragudj, hogy meg jelentem, csak aggódtam érted... -simogattam meg az arcát és mosolyomat vetettem rá.
Ha nem zavart volna meg egy kopogás, biztos, hogy valamit összetörtem volna. Elegem van Adél helységeiből. Még ő van, megsértve mondjuk el is gondolkozatna, hogy mit is csinál. Mikor kopogtak egy fickó állt az ajtóban. Összeráncoltam a szemöldökömet és figyeltem, ahogy szó szerint felrángatta, remélem egy ismételt orgiára lett hivatalos. Ittam egy pohár vizet, majd úgy döntöttem vissza megyek Leenához. Ahogy lépdeltem azért eszembe jutottak a szép emlékek is. Épp csak elértem Adél szobáját, megálltam. Tudni akarom mi volt ez a nagy öröm és hát, hallani is akarom, hogy megteszi. Felforrt az ideg bennem és megremegtek a kezeim. De türtőztetnem kell magam.
Elköltöznek? Együtt? Ez az egész nem kicsit szíven ütött, viszont sokkal jobb lesz így. Nem kell minden áldott nap tetetnem, hogy ami köztünk volt az egész nem több puszta hazugságnál. Most is legszívesebben a karjaiba vetném magam és elmondanám neki, hogy mennyire sajnálom, hogy hazudtam.. Mert az életemben rajta kívül nem volt senki. Talán nem is lesz. Sőt, biztos. Nem engedhetek senkit közel magamhoz, mert csak megsérülnek. Legalábbis ez van jobb esetben.. Aztán még ott van annak a lehetősége is, hogy meghalnak.. Miattam. Nem az ő hibájukból.. Bár, ha ügy vesszük a saját hibájuk, hogy nem kerültek el nagy ívben, mikor megláttak. Vagy nem rohantak el, mikor még meg volt az esélyük. – Remek. Segítsek pakolni? – Tettem fel a kérdést, amit fel kellett tennem. Mert most ez volt a helyes reakció. Össze kell szednem magam. Kopogtatást hallottam és nem is foglalkoztam tovább Neal-el. Mégis ki jön ide? Kis híján kirántottam az ajtót a helyéről, hiszen megint egy tárgyon akartam kitölteni a dühömet aztán meg is könnyebbültem, mikor megláttam Aaron-t. Pont rá volt most szükségem.. Valakinek el kell mondanom.. Ő pedig tulajdonképpen nem ismer, szóval.. Tökéletes lesz. Ha bármit mondana bárkinek.. Amúgy is letagadnám. – Aaron. – Mondtam mosollyal az arcomon, majd megöleltem és behúztam magammal bevágva a bejárati ajtót és még csak oda sem néztem, hogy Neal még a konyhában van-e vagy sem felrángattam őt magammal a szobámba és becsuktam mögöttünk az ajtót és megkönnyebbülten sóhajtottam. Valószínűleg a legrosszabbra gondol és ez pontosan így jó. Nekidőltem az ajtónak és most már nem tartottam vissza a könnyeimet.. Nem volt értelme.
Istenem, nem bírtam nyugodni. Végre tallok valakit ebben a városban aki segít nekem, főleg az olyan problémáimban, mint a vérfarkas átok és szomorúnak látom, megnéztem a címet és addig nem nyugodtam még meg nem találtam. Éreztem az illatát ami meg könnyítette az odajutást. Oda léptem a bejárathoz és kopogtam. Remélem nincs semmi komoly, de ha még is rám számíthat. Mert tudom, hogy én is rá. - -
Komolyan, ez a csaj, mintha kifordították volna. Itt áll és próbál meggyőzni, hogy egyáltalán nem sírt és hagymát pucolt. Nem tudtam, hogy varázsló képességekkel jeleskedik és el tudja tüntetni a bizonyítékokat. Dühös voltam és marcangolt a bűntudat és a düh. Bár most nem tudom eldönteni, hogy melyik fáj jobban. Hogy elhagyott és megcsalt, vagy, hogy most kezd leomlani az, az erős kapocs, amit nagyon nehezen felépítettünk. Ideges lett, hogy kérdőre vontam, ha nem is mutatta láttam rajta. Visszakerült az álarc, amikor semmit nem hajlandó mutatni, csak a nyersességet. - Elköltözünk Leenával. – ezzel biztos vagyok, hogy megadom az utolsó döfést, nem akarom tovább őt nézni. Na és persze neki is jobb, ha minket nem lát. Néha felmorrant bennem valami, hogy mennyek oda hozzá rántsam magamhoz és csókoljam meg. De nem tudom félre tenni azt, hogy Ő mással volt, mással fetrenget. Elegem volt ebből az egészből, ami kettőnk között folyik. De nem tehetek, elenne semmi, hülye voltam már akkor is, amikor belementem az olcsó kis játékába. De legalább kibújt a szög a zsákból, tudom, hogy mennyire egy semmire kellő egy nő.
Nehezebb ez az egész, mint gondoltam. Mellette nem tudok erős lenni. Gyengévé tett. Mindketten rossz hatással vagyunk a másikra. Ő a halálba kergeti saját magát csak azért, mert engem szeret.. Vagyis inkább szeretett én pedig elgyengülök miatta. Nem akarok egy törékeny virágszál lenni. Mindig is megvetettem az ilyen embereket és ezután is meg fogom. – Szóval te tényleg azt hiszed, hogy ismersz.. Tudod ez nagyon, de nagyon vicces. Semmit nem tudsz rólam. Az ég világon semmit. Csak azt, amit akartam, hogy tudj.. Vagyis inkább higgy. – Hideg. Fagyos. Rideg. Pontosan ilyennek kell lennem ahhoz, hogy megértessem vele köztünk, már nem lehet semmi, mert nem volt semmi. Talán egy nap, már elégszer fogom magamnak mondani ahhoz, hogy én magam is elhiggyem. – Miért is tartoznék neked bármiféle magyarázattal? Ja.. Épp ez az, hogy nem tartozom. Szabad ember vagyok és azt csinálok, amit akarok. Amikor csak akarom. Ilyen egyszerű. – Rántottam meg a vállamat mosolyogva. Igen.. Kezdek visszatérni a régi önmagamhoz és ez nagyon is tetszik. Nem vagyok gyenge. Erős és határozott nő voltam és leszek is. Nem engedem többé, hogy Neal bármilyen hatással legyen rám.. Bármennyire is szerelmes vagyok belé. Miatta nem dobhatom önmagam.
Adél előttem állt, és inkább tűnt egy védtelen kisgyermeknek, mint sem egy erős nőnek, aki a kávézóba leborított egy nagy adag kávéval. - El is kéne hinnem? Te meg a főzés? Adél, előbb ölelnél meg egy vámpírt, mint sem a konyhába ügyeskedjél. – emlékeztettem rá, ne akarjon nekem hazudni, nem olyan régóta ismerjük egymást, de azt tudom, hogy én előbb feltalálom magam a konyhába, mint ő. Mellesleg, még egy edényt sem láttam, amibe a hagyma lenne. De mindegy, ma már nem fogunk sokra jutni, én fáradt vagyok, ő meg eleve ilyen szóval. Beletúrtam a hajamba és felé fordultam. - Miért csaltál meg? – tudnom kell a választ, és ha ezer darabra is hullok, akkor is tudnom kell. Mert ez már elviselhetetlen számomra, Leena is lelépet már egyszer és most Adél. Olyan érzésem volt, hogy bennem van a hiba.
Sokkal könnyebb volt akkor hazudni neki. Miután meglátta azt az inget nem is nagyon figyelt oda arra, hogy mit mondok vagy éppen, hogyan viselkedem.. Most pedig nem tudtam leplezni, hogy belülről teljes mértékben összetörtem. Ez az egész az én hibám, de azért van, mert el kellett őt engednem. Pontosan erre volt szükség ahhoz, hogy biztonságban tudhassam. Nem akarom, hogy bárkinek miattam kelljen meghalnia. Ha ő meghalna.. Én sem élnék, már tovább túl sokáig, mert minden gondolkodás nélkül rohannék a gyilkosához, hogy végezzek vele, ami kétségtelen, hogy nem jönne össze. Szóval.. Inkább jobb, ha fenntartom a távolságot. Mikor odalépett mellém és felemelte az arcomat úgy éreztem, hogy itt a vége.. Megtörök. Zokogásban török ki, majd pedig a földre hullok mindenféle magyarázat nélkül. De nem tehetem ezt. Nem adhatok neki lehetőséget arra, hogy újragondolja jó ötlet volt-e ez az egész Leena-val.. Valahogyan még segítenem is kellene őket.. Oké.. Azt mondtam megcsaltam, de még valamivel hajthatnám felé. Mert minél hamarabb gyűlöl engem.. Annál hamarabb tűnik el a listáról, amit Milena talán, már el is kezdett összeállítani az utolsó találkozásunk óta. – Nem sírtam.. Egyszerűen csak hagymát pucoltam és a szemem rendkívül allergiás rá tudod… Gondolom neked is csípi a szemed.. Na szorozd meg azt hárommal. – A probléma csak az, hogy hagyma sehol nem volt. De nem is ez a lényeg. Csak higgye el.. Meg, ha nem is hiszi teljesen mindegy. Az a tény, hogy sírtam talán még inkább felzaklatta, szóval.. Talán jobb lenne, ha felmennék a szobámba és ki nem jönnék onnan többet.. Egészen addig, míg ők el nem hagyják a házat.
Valami furcsa, rossz és egyben megnyugtató érzés kapott hatalmába, mikor Adél ott állt nem messze tőlem. Ha türelmes lett volna, már rég a konyhapulton ülne és falnám ajkait. De nem, neki türelmetlennek kell lennie és össze-vissza félre dugnia. Mérges voltam, és mivel nem találtam semmi említésre méltót a hűtőbe, így lassan becsuktam. Amikor láttam, hogy két kézzel fogja, a poharat fel kellet, hogy fogjam, baj van. - Adél, minden rendben? – léptem mellé, ekkor láttam meg, hogy a szeme környéke teljesen elvörösödött. Olyan, mint mikor kidörzsölöd, vagy allergiás leszel. Most már mart a kíváncsiság, hogy melyik lehet, de ha a sírás miatt, akkor rossz ajtón kopogtat, mondjuk, nem mással kellet volna lennie, és türelmesen várni, tudta jól mit érzek iránta. És nem csak úgy leléptem, elviseltem minden egyes apró hisztijét. De nem, ő nagysága belekóstolt a szexbe és most meg nem bír leállni vele. Megingattam a fejem és óvatosan az álla alá csúsztattam az ujjam, majd felém fordítottam az arcát. Rettentően nézett ki, a szemei megdagadtak, tiszta piros volt és úgy nézet ki, mint akit kimostak. - Komolyan sírtál? Adél megcsaltál, mit hittél? – szakadt el a cérna és emeltem meg a hangomat. Nőt sose ütnék meg, kiabálni sem kiabálnék, de a hangomat megemelem. Sosem értettem azokat, akik lefekszenek mással, majd visszasírják, mert nem gondolták komolyan. Dehogynem, a vágy erősebb volt akkor és az önuralom semmi. Nekem nem kell magyarázkodnia. Elengedtem az arcát és az asztalhoz sétáltam. Ideges voltam, a kezeim remegtek, így megtámaszkodtam az asztalon.
Meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ki közelít. Egyszerűen éreztem a bensőmben. Megremegtem, de nem szabad gyengének mutatkoznom. Anélkül az egész álcám darabokra hullana és tulajdonképpen a pár órával ezelőtti jelent teljesen értelmét vesztené. Szóval.. Erősnek kell maradnom. Mindkettőnk érdekében. Azt kell hinnie, hogy tényleg megcsaltam. Mikor még csak meg sem fordult a fejemben.. Persze Aaron is nagyon jól néz ki, de számomra Neal az egyetlen. Vannak olyan emberek, akiknek csak egy szerelem jut az egész életükben.. Azt hiszem én is ilyen vagyok. Hálát adhatok az égnek, hogy neki van egy exe, akit bármennyire is rühellek.. De biztonságban tudja tartani.. Meg tudja védeni nem úgy, mint én. Mert fogalmam nincs miféle bajt hozhatok még a nyakára. Látszólag így is én voltam az, aki miatt kis híján meghalt és még csak segíteni sem tudtam rajta. Nem engedhetem meg, hogy ez még egyszer megtörténjen. Nem és kész. Megszorítottam a konyhapultot, ahogy a közelembe ért. Próbáltam átvenni az élettelen bútor érzéseit. Mert nekem is pontosan ugyanúgy kell reagálnom a közelségére, ahogy ennek a bútornak a szorításomra. Méghozzá sehogyan. Nagyon sóhajtottam, majd éreztem, ahogy egy könnycsepp végigcsordul az arcomon.. Gyorsan letöröltem, mielőtt megláthatta volna.. Nem fogok a szemébe nézni, hiszen egyértelműen megállapítható, hogy egész idő alatt sírtam. Nem akarom, hogy megsajnáljon és meggondolja magát azzal kapcsolatban, ami már nyilvánvaló. Újra fogja kezdeni az életét. Méghozzá az exével. Nem állok az útjukba, mert így helyes. Kezembe fogtam egy poharat, amit kis híján leejtettem, hiszen remegett a kezem. Ennyit arról, hogy viselkedjek úgy, mint akinek nincs az ég világon semmi baja és egyáltalán nem hatja meg az a tény, hogy itt van az a srác, akivel csak szórakozott. Bár így lenne. Hogy tényleg nem lett volna több számomra, mint egy játék. Valamivel sikerült felolvasztania a szívemet és ez egyszerűen megmagyarázhatatlan.. A poharamat megtöltöttem vízzel, hogy egy kis folyadékot csempésszek a szervezetembe, mert a sok sírástól kezdtem kiszáradni. Immáron két kézzel fogtam, hogy ne lehessen látni mennyire remeg is a kezem.
ŐŐrjítő. Az első dolog, ami eszembe jutott Leenáról. Mikor végre összeszedtem magam, csak elmosolyodtam, hiszen ujjai a hajamba szaladtak. Mindig volt benne valami kislányos, gyermeki én. Amivel magához tudott láncolni, de még is mit tehetnék? Mindenki számára meg van az első nő, akit soha az életben nem tud kiverni a fejéből. Eldőltem mellette és kezeimet a fejem alá suvasztva néztem a plafonra. Megtettem. Megcsaltam Adélt. Furcsa, rossz és közben még is mennyei érzés volt. De persze, megint nekem van lelkiismeret furdalásom, mikor ő már régen más férfi ágyában fetrenget. Soha többé nő az életembe nem kerülhet. Leenát meg még majd meglátom. Egyelőre jó, így ahogy van, de meddig? Hiszen bármikor kalap, kabát és volt nincs Leena.. - Te is. – ennyit bírtam kinyögni, valahogy ez a pár pillanat, összezavart és felültem. Ki kell, szellőztessem a fejem, vagy inni valamit. Bármit. Nem tudtam koncentrálni, gyönyörű nő feküdt mellettem és egy másik a folyosó végén lévő szobába… Miért kell mindent ennyire összebonyolítani?! Próbáltam kizárni a fejemből a lányokat, félre tenni az érzelmeket és reálisan gondolkodni. Igen, erre van szűkségem, hogy reálisan gondolkodjak. - Lemegyek, hozok inni. – pattantam fel és az alsó gatyámat megkerestem és belebújva indultam is kifelé. Amint becsuktam az ajtót és Adél szobájára néztem szinte az egész testemet elöntötte a düh, nem ilyennek ismertem meg. Éreztem, ahogy megremeg a kezem, legszívesebben bemosnék egyet annak a szemét disznónak, aki rávette Adélt, hogy bújjon vele ágyba. Lassan sétáltam le a lépcsőn, mikor megpillantottam a nőt, akiért eddig a halálba is eltudtam volna menni, most pedig a szánalom érzése lesz úrrá rajtam, ha csak rá kell nézzek. Egy pillanatra megálltam, hezitáltam, hogy érdemes-e lemennem. De nem kerülhetjük egésznap egymást. Így fogtam magam és lementem. Mikor oda értem mellé megcsapott a kellemes illata, amit akkor éreztem a legjobban, mikor szeretkeztünk. Nem, Neal fejezd be! Szóltam magamra és megkerülve sétáltam a hűtőhöz. Egy szót sem szóltam, úgy is tudja mit csináltunk és remélem neki is annyira fájt, mint nekem a gondolat, hogy ezt tette valaki mással.
Már, mikor kezdtem azt hinni, hogy a helyzet nem lehet rosszabb a sors bebizonyította, hogy tévedtem. Nem is kicsit.. De végül is mindegy.. Én löktem a karjaiba, szóval nem hibáztathatom, amiért képes volt azok után, amiket mondtam neki egy kellemes pillanatot eltölteni az exével.. Vagyis.. Nem hiszem, hogy sokáig az marad, de próbáltam nem hallgatózni, mert a gyomrom felfordult az egésztől. Nem csak a takarót, de már a paplant is magamra húztam, hogy az ég világon semmit ne halljak. De ez az egész, mintha felerősített volna mindent. Legszívesebben világgá rohantam volna, de most valahogy nem volt kedvem belerohanni az éjszakába. Kimásztam az ágyból és megtöröltem a szemeimet, hiszen akaratlanul is kicsordult pár könnycsepp. Leindultam a konyhába, hogy magamhoz vegyek valamit, mielőtt kidobnám még azt is magamból, ami nincs bennem. Pocsékul éreztem magam. Forgott velem a világ és olyan hányingerem volt, amilyen még soha. Csak rágcsálnom kell valamit.. Remélhetőleg a földszinten, már nem kell hallanom a műsorukat. Ha tudtam volna, hogy ez lesz.. Amikor megveszem a házat tettem volna még egy kikötést. Mégpedig azt, hogy a szobák legyenek hangszigeteltek. Nem vagyok erre kíváncsi.. Nem csak azért, mert felkavarja a gyomromat, hanem azért is mert folyamatosan karcolgatja a már így is sebes és vérző szívemet. Csináltam magamnak egy teát, amit igazából csak kavargattam, mert valahogy nem tudtam rávenni magam arra, hogy meg is igyam.. Nem kívántam. Sőt egyenesen visszataszítónak tartottam. Ezért is landolt a mosogatóban.. Valahogy élni sincs kedvem. Mennyivel egyszerűbb is lenne.. Talán egyenest a vesztembe kellene rohannom. Azaz Milena lakására. Igen.. Ez egyfajta megoldás lenne. De igazából semmi értelme. Úgy akarok meghalni, hogy sikerült bosszút állnom. Nem adom fel ilyen könnyen.
Kiélveztem minden egyes elnyújtott pillanatot és azon voltam, hogy ez az együttlét mind közül az egyik legfelejthetetlenebb legyen, ha nem is a leg.. Szorított, húzott magához és én is hasonlóképp cselekedtem. Már amennyire ködös elmémben kavargó tompa gondolataim engedték, hogy bármi épeszűt cselekedjek. Hihetetlen energiák szabadultak fel és el bennem, ahogy egyre kéjesebb nyögések hagyták el a számat. Tisztán éreztem, mikor érte el a gyönyört, és nálam sem váratott magára az érzés.. Szinte egyszerre remegett meg testünk, és míg ő arcát nyakamba temette, én belemarkoltam sűrű hajába, és alsó ajkamba haraptam. Nem akartam, hogy feltörő sikolyomba az egész ház, de legalábbis az emelet biztosan beleremegjen. Épp elég összetett volt ez így számunkra.. El is veszítettem az irányítást egy pillanat alatt a testemben és elmémben végigsöprő érezelmek miatt. Megszakadt a kapcsolat elméink között, de nem is próbáltam ismét összekötni magunkat. Zihálva feküdtem alatta, cseppet sem bántam, hogy testével betakar és rám nehezedik, így öleltem magamhoz. Testét végtelenül óvatosan cirógattam, hisz tudtam, az elkövetkezendő percekben érzékeny lesz, pont annyira, mint én. Másik kezemmel haját simogattam, és csak most vettem észre, hogy izzadt és csapzott kissé.. Így még nagyobb élvezettel túrtam bele. Szerte szét álltak tincsei, én pedig fáradt mosollyal pillantottam le rá, miközben lefejtettem lábaimat csípőjéről. Nem akartam eltávolodni tőle, és megszólalni is csak akkor tudtam, mikor vad zihálásom lassú pihegésbe váltott. - Nagyon hiányoztál.. - suttogtam halkan. Remélem azt már maga is tudja, hogy nem a szexre értettem csekély vallomásomat.
Már olyan régen élveztem így a dolgokat, szinte éreztem, ahogy Leena szelleme bennem éled és felkorbácsolja az így is izzó érzelmeket. Nagy sóhajok és Leena halk nyögései szinte már az őrületbe kergettek. Erősen fogtam továbbra is a combját, nem akartam elengedni. Egy pillanatra beugrott Adél és a gyöngyöző mosolya, de megráztam a fejem. Nem akarom! Most nem. Hamar ki is vertem a fejemből. Nagy érzelmek közepette azon kaptam magam, hogy nemsokára átlépem azt a határt, amit már régóta feszegetünk. Erősen belemarkolva a combját csókoltam bele a nyakába és azzal egy pillanatban átléptem a gyönyör kapuját és nagyot sóhajtva próbáltam elnyomni a hangos nyögést, ami kikívánkozott belőlem, persze szívesen kiengedtem volna magamból, de inkább Leena vállába fúrva arcomat ziháltam és kissé ránehezedtem. Mivel minden izmom megfeszült és elernyedt, nem tudtam megtartani magam, de még kissé mozogtam rajta, hogy ő is elérje ezt a gyönyörű és varázslatos érzést.
Láttam rajta némi hezitálást, hogy nem épp az volt első gondolata, hogy éreztünk kell, mit él át a másik. Pedig nincs is annál jobb, mint ha saját élvezetünk mellett annak is tudatában vagyunk, hogy a másik felünknek legalább annyira jó az együttlét, mint nekünk. Ez az egész annyira bensőséges, annyira elképesztő.. Látni és érezni, a másik miként éli meg szeretkezésünket..Csak erre tudtam gondolni, csak erre vágytam most. ÉS meg is kaptam. Szenvedélyünk pillanatokon belül olvadsz eggyé, testem beleremegett a hirtelen jött érzésekbe, hisz nem voltam ehhez hozzászokva. Minden kétszer olyan erős volt, mint eddig. Éreztem saját gyönyörömet, de csípőmet már úgy mozdítottam, hogy belőle egyre hangosabb nyögéseket csaljak ki. De én is egyre inkább zihálva vettem a levegőt. Szemeimet lehunyva magamat láttam, az ő szemén keresztül, éreztem simogató kezeit a combomon, majd azt is, hogy keményen megmarkolta, de minden még izgatóbb volt az ő szemszögéből nézve.. Heves csókjáért ácsingóztam, és ahogy egyre inkább gyorsult a mozgása, én úgy nyögdécseltem a szájába. Fogaink összekoccantak, ahogy egyszerre martam vállába körmeimmel, emeltem a csípőm még feljebb és kulcsoltam lábamat dereka köré. Ennél közelebb már akarva sem lehettünk volna egymáshoz, mégsem tudtam betelni vele.. Nem először adok hálát a képességeinkért.. Mások nem is gondolnák, mekkora élmény így együtt lenni a szerelmükkel... Elmondhatatlan.
Pont, mint régen, Leena forró bőre szinte égette a testem, amint hozzá értem. De minden, amit eddig éreztem, megvetést, gyűlöletet, szerelmet.. Mindent, most elveszet, Adélt kitöröltem magamból. Most minden porcikámmal Leenára koncentrálok. Amint egymásba simultunk, tudtam jól, hogy minden, ami történt, a múlté, az a lényeg, ami most van. Persze az ember nehezen töröli ki az olyan erős érzelmeket, mint a gyűlölet a másik iránt, de egy próbát megért. Lassan mozdultam, nem akartam kapkodni, hiszen össze is csaphattuk volna, zsip-zsup megdugtam volna és mehetnénk vacsorázni. De nem mindig van lehetőség erre, hogy a másikba elidőzz, és a leheleteddel simogasd a bájait. Elengedve a kezét simítottam végig a testén egészen a combjához, amit egy kicsit megemeltem. Ezzel is beljebb férkőztem és nem tagadás, imádom a combját. Olyan selymes és feszes. Először megrémültem, hogy mit kért. Eddig mindenki elől elzártam, hiszen olyan kuszaság volt a fejemben. Most pedig arra kér, hogy nyissam fel. A sóhajai csak jobban korbácsolták az idegeimet, hogy csináljam. És, hát miért ne? Azonnal levetkőztem minden záramat, a fejemből és hagytam, hogy beférkőzzön. Bólintottam egy aprót, hogy nyitva a kapu és egyenesen az ő fejébe kutattam, az első az pont ez volt, hogy ami az én fejembe is motoszkált. Az első szeretkezésünk, ami még jobban felgyújtotta bennem a lángot és egy csöppnyit gyorsítottam a tempón. Erősen fogva a combját szenvedélyes csókkal áldottam meg, hiszen mindig is tudta, hogy mitől lesz jobb és jobb. Halk sóhajok belőlem is szakadtak fel, de mit ér a dolog, ha nem adjuk a másik tudtára, mennyire is jó amit csinálunk.
Kikívánkozott már belőlem, mert tudtam, hogy ha csupán rajta múlna, most torolná meg az elmúlt két évet és azt hogy elhagytam. Képes lenne kínozni, míg aztán teljesen el nem veszítem a fejemet, de nem tudok várni. Minden csókjával tovább ingerelt, minden érintésével feszegette a határaimat. Nőiességem már-már fájó lüktetésétől nyögtem fel, elmém el is tompult néhány pillanatra. Éreztem, ahogy nekem feszül, majd megemel és várakozón néztem szemébe. Teljesen biztos voltam benne, hogy ő is emlékszik az első éjszakánkra.. Legalábbis reméltem, hogy nem csak bennem hagyott nyomot. Akkor egész sokáig kérettem magam, most viszont már követelem magamnak őt. És meg is kapom. Teljesen. Érzem, ahogy kitölt és újra egész vagyok. Vele. Kissé rekedt sóhaj szakad fel mellkasomból, aztán újra ajkaira nyomom az enyémeket. Szenvedélyünk illata körbeleng minket, és ezzel együtt az egész szobát. Érzem, bár csak tompán, mert minden lehetséges érzékemet Ő köti le. Szívem nagyot dobban, mikor összekulcsolja ujjainkat, és tudom, hogy ami most köztünk történik, nem pusztán szex. Élvezettel nézek csillogó szemeibe, bőrömön érzem forró lélegzetét és hagyom, hogy azt csináljon velem, amit csak akar.. Legalábbis ezt gondolom. Hangos sóhajaim közepette, azonban elmémbe villan a kép.. Egy régi.. Kettőnkről. Nem tudom, mennyire lenne korai a dolog, és mennyire jöttünk már helyre hozzá mentálisan, de azt hiszem muszáj megkockáztatnom. - Nyisd meg az elméd.. - kérem suttogva. Így igazán együtt lehetnénk, érezve, amit a másik, mégis önmagunk.. Csak sokkal érzékibb.. Erre közösen jöttünk rá, lassan tökélyre is fejlesztettük. Itt az idő újra használni ezt a nem mindennapi képességünket.
Ú gy látszik Leena ebből a szempontból semmit nem változott, ugyan az a türelmetlen nőszemély, mint aki volt. Felsóhajtva csókoltam meg a nyakát, és kiélvezve minden percet, óvatosan már a lábai közé furakodtam. Ennyit arról, hogy az őrületbe kergetem, ezt inkább saját magammal teszem. Valahogy nem vett rá az isten, hogy tovább időzzek el nélküle. - Shh. – csitítottam, nem mintha zavart volna, hogy valaki meghall minket, csak még is, annyira imádta mikor a halk sóhajai búgtak fel és nem az akaratos hangja, hogy tegyem már magamévá. Úgy döntöttem, hogy el is jött az én időm. Kezemet végig húztam a combján, a hasáig, majd végig simítva az oldalán, a derekára érve, picit megemeltem. Aztán eljött az a pillanat, amire mindannyian vártunk. Ő és én eggyé válunk. Feljebb csúszva, lassan hatoltam belé. Úgy, mint eddig soha. Hangos sóhajjal éreztem ismét őt, elmondhatatlan érzés volt vele lenni, így. Mint aki ezer éve erre várt volna. Lassan elkezdve mozogni rajta, a szabadon lévő kezemmel megkerestem a tenyerét és összekulcsolva a kezünket, adtam át magam az ösztönnek, ami oly régóta kikívánkozott bennem. Egyre mélyebbre kerülve csókoltam meg ajkait és néztem a szemébe. Remélem ő is annyira ezt érzi, mint én. Lehet, hogy én vagyok a legostobább ember, de nem érdekelt. Vágytam rá, akartam és ennek nem tudok gátat szabni.
Tudta, mivel lehet engem bosszantani és ami igazán hergelt, hogy kinevetett.. Ez azon dolgok körébe tartozott, amiket nem szerettem. Kész listám volt róla. De szándékos volt a részéről ez a viselkedés, ebben biztos voltam. Pont olyan, mint régen.. - Ühhüm.. - helyeseltem végül, incselkedve. Tudtam, hogy tisztában van vele, mennyit jelent nekem és miként érzek iránta. Testem akkor is reagál, ha elmémmel megálljt parancsolnék. De nem teszem. Miért tenném, mikor erre vártam?! Simogató, cirógató ujjait megérezvén combom belső felén azonban, tudtam, hogy szavaimat akarja megtorolni és bizonyítani, hogy igaza van és megveszek érte. Ugyan nem volt kinek bizonygatni, mert mindketten tudtuk.. Sürgető csókjával belém fojtotta az esetleges ellenkezést.. Tovább kínzott, idegszálaim pattanásig feszültek, ahogy csípőmhöz nyúlt, majd babrálni kezdett az utolsó ruhadarabommal. Visszafojtott vággyal néztem rá, fogaimmal ajkamba csíptem, még mielőtt mondanék valamit. Azt hiszem nem is kellettek már ide szavak. Testem elárult. Bőrömön bizsergés futott végig, mint valami áramütés, mellem feszült, miközben igyekeztem kibújni belőle. Hezitálás nélkül húztam ismét magamhoz, csókoltam, ahol csak értem, kezeim pedig utat találtak karjai alatt átbújva hátára, majd formás kis fenekére, amibe bele is markoltam, miután lecsúsztattam róla az alsót. - Akarlak... - súgtam szájába, egy nyögés kíséretében. Már így is túl sokat vártam, képtelenség tovább kibírni. Nem hiába, a kémia is mindig tökéletesen működött közöttünk..
Ú gy éreztem még mindig kicsit feszült lenne, én pedig próbálom ellazítani. Aztán hangos nevetésbe fogtam, ahogy felháborodva ejtette ki a nevemet. Aztán éreztem, ahogy a teste minden kis részlete ellazul, vagy épp összerándul a teste. Néha olyan volt vele ez az egész, mint egy álom. Pont, mint régen. Mikor kimondta, hogy nem miattam, felháborodva ültem fel és néztem végig rajta. - És nekem ezt el kell hinnem? – húztam fel az egyik szemöldökömet és simogattam a combját. Valahogy nem hittem el, hogy nem izgattam fel, hiszen éreztem, hogy a vére szinte forr a bőre alatt. A teste pedig küldte a jeleket, hogy csináljam, és ne hagyjam abba. A combja belső felére csúsztatva kezemet próbáltam őt az őrületbe kergetni. Finoman ismét fölé hajoltam és láttam rajta a vágyat, ami azt sugallta, hogy gyere és csókolj meg. Így hát nem is kínoztam, csak fölé kerekedve azonnal ajkaira lecsapva tovább simogattam, ott ahol épp elértem. Talán még bűntudatom sem volt, hogy ezt mind, vele és nem Adéllal csinálom. Szenvedélyes csókok közepette ujjammal megkerestem a bugyijának szélét és játékosan babráltam vele, hogy még ezzel is az agyára mennyek. De nem csak az ő határait feszegetem, hanem a sajátomat is. De ez megér mindent. Újra vele lehetek, és ezt nem akarom elkapkodni.
Nem is ő lenne, ha hagyná magát.. Valahogy mindig sikerül neki ellenszegülnie, mégsem tudok emiatt bosszankodni. Sőt, inkább szórakoztat, hogy valóban harcolnom kell vele a pozícióért. De tudhatja, hogy nem hagyom magam.. Megadja magát? Könnyen lehet, de ezzel a résszel már nem is foglalkozom.. Csókolom, szeretni akarom minden lehetséges módon, és most azonnal. Kívánságom azonban még egy kicsit várat magára, de legalább segít megszabadulnom a nemkívánatossá vált ruhadarabtól. Szavait hallva viszont hangosan felmorranok. - Neal Davis.. - mordulok rá, aztán ahelyett, hogy bármit is tennék, hagyom, hogy hátradöntsön és fölém kerekedjen, ezáltal pedig átvegye az irányítást. Persze jobban szerettem, ha az én kezemben van a gyeplő, de egyetlen rossz szó nem sok, annyi nem hagyta el a számat. Igaz, hogy nem is nagyon tudtam megszólalni, mivel értelmes gondolatok híján csak nyögdécselésre futotta. Kellett néhány pillanat, hogy összeszedjem magam, és visszavágjak neki, és már előre tudtam, hogy ezért kapni fogok, mégsem fogtam vissza magam. - Én a helyedben amiatt aggódnék, hogy nem miattad nedves.. - kuncogtam fel, ahogy ajkai leheletfinoman cirógatták végig bőrömet. Ujjaimmal haját szántottam, és nyakát simítottam. Kihasználta a gyengéimet.. Tudja jól, hogy csiklandós vagyok.. Mikor megrázkódtam alatta és a hasfalam is összerándult, bizonyosodott, hogy ebben semmi sem változott. - Rossz vagy.. - próbáltam elhúzódni, majd miután ez nem sikerült taktikát váltottam, és inkább őt húztam volna fel magamhoz. Érezni akartam ízét a számban, ha már az ostobaságommal annyi közös pillanattól fosztottam meg magunkat.
Kezdőlap
•• 