Oldalra billentett fejjel, összehúzott szemöldökkel figyelem az előttem kibontakozó monológot. Nem is tudom, mi az, amit érzek közben. Egy adag meglepettség, egy adag értetlenség, egy kis zavar. Egy rész elégedettlenség és egyet nem értés. És ez olyan maszlagba gyúrva, amitől fintor jelenik meg az arcomon, és egy kisebbet sóhajtva ingatom a fejem. De nem szólok semmit. Csak nem... nem értem. Klaust nem olyannak ismertem meg, aki ilyen könnyen feladná, aki azonnal a végrendeletét kezdi írni, amint olyan falba ütközik, ami áttörhetetlennek bizonyul. Hallottam róla ezt-azt már akkor is, amikor személyesen még nem ismertem. A szememben legendássá vált a kitartása, amivel végül sikerült is megtörnie az átkát... ezer év után. És ez a férfi megtört, csak mert kapott egy karót? Te drága, hát még nem hallottad Dávit és Góliát történetét? Nem mindig az erősebb győz. Gyakran inkább arra felé billen a mérleg, amerre az ész van. Csak meg kell találni a másik gyengepontját... mert mindenkinek van. Az ősieknek, Klaust is beleértve. Senki nem teljesen elpusztíthatatlan. Nyilván Silas sem az. És ha mégis, még mindig ott a lehetőség rá, hogy lepaktáljunk az ördöggel... aki most épp a Silas nevet viseli. Az, hogy ő jelenleg szövetkezett Mikaellel - aki mellesleg látszólag máris elárulta - nem jelenti azt, hogy nem lehetne meggyőzni... Ha Silas valóban olyan erős, mint ahogy hírlik, Klaus soha nem jelentett veszélyt rá, csak egy porszem a gépezetben, amit el akar törölni. De ha Klaus önként vállna kulcsfigurává Silas játékában, máris fordulna a kocka.
Hmm... talán azért gondolkodom így, mert az évek alatt megtanultam túlélni a tőlem sokkal erősebbek között. Hasonlóan Katherine Pierce-hez, aki fél évezreden át menekült sikeresen a tőle jóval erősebb hibridünk elől. Mindig vannak egérutak, vészmegoldások, csak meg kell keresni őket. Klaus talán még nem tanulta volna meg ezt a leckét? Szerintem még nem késő, de nem fogom félbeszakítani a könnyes búcsúját. Csak sóhajtok egy újabbat, és a pincérünket keresem a tekintetemmel. Éhenhalok.

Érdekes, hogy tényleg szinte senki nem hallotta még Silas nevét, aztán persze amikor kiderül, hogy ki is, mi is ő, akkor már mindenki felkapja a fejét. Mondjuk pár hete én is még csak egy legendának hittem, valami ősi történet, aminek Shane a megszállotja volt, de eszembe nem jutott volna, hogy az említett halandó boszorkány, vagy mi, veszélyt jelenthet bárkire is. Vagy hogy egyáltalán feltámadhat abból a kövé dermedésből, vagy miből. Emlékszem, nem is olyan régen, a bálon, még Klaus is értetlenül kérdezgette, hogy ki a fene az a Silas. És most tessék...
- Silas egy kétezer éves, halhatatlan boszorkány... vagy olyasmi - teszem hozzá Klaus szavait kiegészítve. - Nem rég ébredt fel egy jó hosszú alvásból, és gondolom most kedvére akarja formálni a földet - húzom el a számat. - A gyógyírról, ami visszaváltoztat bárkit emberré, biztosan hallottál már - pillantok Elenára. Annak a löttynek már akkor híre volt, amikor Silasről még fogalma sem volt senkinek. - Azt külön az ő számára készítette egy boszorkány, Qetsiyah, bosszúból, hogy Silas újra elpusztítható legyen. Valami szerelmi dráma áll az egész dolog hátterében - mondom még el azt, amit Shanetől hallottam régebben, de ennyivel be is fejezem a közbekotyogást. Hagyom őket tovább diskurálni.

- Engem ugyan nem zavar - emelem szinte már védekezőn a levegőbe mindkét kezem. Ha beszélgetni akarnak, rajtam ne múljon. Igazából semmi bajom Elenával. Az a beszélgetés a konyhájukban kicsit sokkolt, de drágám... Klausszal vagyok. Ha az ő szeszélyeit többé-kevésbé elviselem, akkor egy megtervezett gyilkosságon már meg sem kéne lepődnöm, nem igaz?
Silas? kapom fel a fejem a nevének említésére. Talán megtudtak valami újat róla? Mivel még nem találkoztam azzal az alakkal, először nem érzékelhettem igazán, mekkora veszélyt jelenthet, de lassan kezdek aggódni, már csak ha a nevét meghallom, akkor is.
- De ugye nem bánjátok, ha rendelünk is közben? - pillantok rájuk könyörgőn. Szerintem nem ettem, mióta eljöttünk New Orleansból, és akkor még Klaust is kiszolgáltam a véremmel utána. Az a gyümölcslé pedig, amit Mikaelsonéknál ittam, nem sokáig lát el energiával. Pedig mióta farkas vagyok, nagyon jó az étvágyam, most meg különösen... szerintem képes lennék végigenni a fél átlapot.

Egy kisebb fintorral az ajkalom, összevolt szemöldökkel, és kicsit értetlenül pillantok Elenára. Nem vele van a bajom, inkább azzal, amit mond rólam. Miért jön ezzel mostanában mindenki, hogy rosszul festek? Komolyan ennyire sápadt lennék folyamatosan? Pedig most nem is érzem magam rosszul, leszámítva, hogy éhes vagyok, és hogy az imént Rebekah a frászt hozta rám. Sóhajtok egyet, és közben figyelmesen hallgatom a beszélgetésüket. Megint az a furcsa érzés tör rám Klaus szavaitól, hogy nem veszek észre valamit, ami pedig épp az orrom előtt van. Lehet a saját rossz tapasztalataim miatt, vagy mert ismerem Klaust, már hírből is, de úgy érzem, ez a felém intézett nagy kedvesség a részéről inkább kifelé szól, Elenának, mint nekem. Ha így is van, igazából nem zavar annyira a dolog, csak épp nem tudok hogy reagálni rá. Végül csak visszamosolygok Klausra.
- Jól vagyok - mondom egy határozott bólintással mindkettőnek. - Legalábbis jól leszek, amint lesz valami a gyomromban - vonok vállat, és visszahajolok az étlapom fölé. Legalább megbeszélhetik, amit akarnak, amíg én választok valamit.

Életemben először tényleg őszintén, szívből örülök Klaus felbukkanásának, mert már lassan, de biztosan szorult a hurok a nyakam körül. Ez az őrült liba még képes, és kinyírt volna, csak mert olyan napja van. Örömmel konstatálom azt is, hogy Klausnak eszébe jut, hogy kettőnk közül valakinek ennie is kell néhanapján. Hálásan mosolygok rá, ahogy kitessékel a házukból, majd be az autóba.
- Kösz, hogy időben érkeztél. Szerintem a húgodat nem ártana beíratnod egy dilidokihoz. Vagy valami dühkezelő terápiára - sóhajtom. Aztán hamar megérkezünk az étteremhez, és az illatokat érezve eszembe jut, mennyire éhes is vagyok már.
- Nem tudom. Nekem jó lesz, amit te iszol. Én már az ételre koncentrálok - nevetem el magam halkan. Aztán követem Klaus pillantását. Elena Gilbert. Vagy Salvatore? Mindegy, de Klaus szavaiból ítélve biztos, hogy a legfiatalabb Petrova az. Nem tudom, mi oka lehet a csajnak idejönni. Nyilván lemaradtam valamiről, amíg Rebekahval "bájcsevegtem". Nem vagyok benne biztos, hogy akarom tudni, mi történt.