A butik nem is rossz ötlet. Mert ahogy szétrántotta rajtam az inget... lehet, hogy én is rá fogok szorulni néhányra.
Csak elvigyorogtam magam, a következő másodpercekben pedig máris Erin lábai között matattak ujjaim, és felhördültem, érezve, hogy máris készen áll rám.
- Várj! - állítottam meg a kezét, mikor rólam is le akarta cibálni a nadrágot. - Csináld, amit mondok - telt meg a szemem tűzzel.
- Menj az ágyra... és feküdj rajta végig. Hanyatt - mondtam, és saját magam rúgtam le a farmert, majd az eltépett felsőjéből néhány széles csíkot szakítottam.

A légzésem felgyorsult, pedig alig értünk be a szobába, és a felsőm csak egy rántás volt. Ez tetszett nekem, igazán izgató élmény, főleg hogy éreztem minden mozdulatában a vágyát, ami felém irányult...
Lehunytam a szemeimet, miközben kettőnk közé nyúltam, és egy heves mozdulattal rántottam szét rajta az inget. A gombok millió felé repültek, a reccsenés hangja egy pillanatra elborított az agyam, de a következő pillanatban már kigomboltam a nadrágom, ami lassan lecsúszott rólam, és kezét megfogva az érzékeny pontomhoz húztam alsóneműn keresztül, hogy kitapintsa, én is mennyire vágyom rá máris...
- A tiéd vagyok.. - suttogtam rekedten, szenvedélyesen visszatapadva szájára, és másik kezem már a nadrágja övénél babrált.

Szinte magam előtt toltam Erint a szobába, miközben bekulcsoltam az ajtót, bár előtt a "ne zavarj" táblácskát is kitettem.
- Biztos, ami biztos - motyogtam, majd ígéretemhez híven a felsője máris rongyként landolt a sarokban.
- Elviszlek a legjobb butikba... vehetsz magadnak, amennyit akarsz - tapadtam máris a vállára, szomjasan csókolva forró bőrét. - Vedd le... könyörgöm... már most megőrjítesz - morogtam, megrángatva a nadrágját. - Még sosem kívántalak ennyire.

- Utcák -

Az agyam csak egy dolog körül forgott, és azt hiszem, valami vörös köd már rá is telepedett. Nem hiába, ez Párizs, ilyen hatással van az emberekre. Még ha mi nem is vagyunk emberek.
- Magára bízom az ajtót, Mr Mikaelson. - vigyorogtam rá. Kíváncsi voltam a ruhaletépős műsorszámára.

- Áldásomat? Mi vagyok én, lelkész? -forgattam a szemem, majd Erin vállára nyomtam egy csókot. - Gyönyörű vagy édesem, ez az igazság. És büszke leszek rá, hogy nekem van a városban a legszebb barátnőm - nyújtottam neki a kezem magától értetődően. Ami már csak annak tükrében is fura, hogy ha valaki fél évvel ezelőtt ezt mondja nekem, személyesen ölöm meg az illetőt.
- Irány az Eiffel torony. Párizs már vár ránk.

(Eiffel torony)

- Ne, ne érts félre. Akkor ember voltam, törékeny ember. Most már vámpír vagyok, méghozzá erős vámpír. - vigyorogtam, majd felnevettem a gyomrát hallva. - Na jó, na jó. Menjünk, nem akarom, hogy éhenhalj. - sóhajtottam, felvéve a kabátomat, de az ajtóban még megálltam és felé fordultam.
- De előtte még áldásodat kell adnod erre a ruhára. - néztem végig magamon, leginkább a ruha hosszúságát illetően. Van pár férfi, aki nem kedveli azt, ha a partnerük lába ennyire fedetlen. De ki tudja, Klaus melyik kategóriába tartozik.

- Vigyázni fogok rád, ne félj. És bármikor leállíthatsz. Neked nem akarok fájdalmat okozni - fogtam komolyan a két kezem közé Erin arcát. - Azt akarom, hogy jó legyen neked. A legjobb, amit csak el tudsz képzelni - sóhajtottam, mikor iszonyút kordult a gyomrom. - Jól van na, éhes vagyok - nevettem fel. - Ha készen állsz, szerintem mehetünk.

Én is a ruha után léptem, és végignéztem a fekete anyagon. Kétségtelen, hogy ettől a színtől nem vagyok képes megszabadulni.
- Soha nem szegem meg az ígéretemet. Ma este bármit behajthatsz rajtam. - mosolyogtam felé. - De most épp úgy érzem magam, mint emberként, mikor először került szóba a szex, mikor eljött az ideje. Igaz, akkor nem éppen ilyen irányzatú volt Christopher érdeklődése, de deja vu érzésem támadt tőle. - kuncogtam fel, felvéve a fekete ruhát, és végignéztem magamon, közben a sjaát szavaimon jártatva az agyamat.

- Én pedig ezer éve nem mondtam ilyet senkinek - ismertem el, majd nevetve elengedtem Erint. - Jól van, jól van. Nehogy azt mondd, miattam ugrott a vacsora - pimaszkodtam. - De emlékszem, ígértél nekem valamit - simítottam végig a fenekén. - És vacsora után, ha nem lesz ellenedre, elveszem a jussomat - rángattam magamra egy másik felsőt.

- Azt hiszem, ezer év alatt senki nem mondta még nekem ezt... amin nyilván nem lepődsz meg. - suttogtam halkan. De nem is akartam visszaemlékezni. Az a múlt. És ez a jelen. Talán a jövő is. Vagy a jövő egyik lehetséges változata.
Kedvesen simogattam az arcát, halvány mosollyal a szám szélében, majd viszonoztam a csókját.
- Én is szeretlek. - motyogtam csendesen, mikor elszakadtam tőle. - De... ha vacsorázni akarsz, és pezsgőt inni, meg egyebek, még most engedj el, mert húsz másodperc múlva már én nem engedem magamat levakarni rólad. - mondtam pimaszul.

- Miért bánnám meg? - kérdeztem Erint. - Szeretlek. Elmondtam már néhányszor, de talán sosem gondoltam olyan komolyan, mint most. Amikor veled vagyok, egyesül bennem a hibrid uralma, és a szerelmes férfi. És ez jó érzés. Tatia sosem fogadott el ilyennek. Mindig, és minden körülmények között ilyennek. Te igen. Szereted mindkét oldalamat... én pedig téged szeretlek. És azt hiszem, ennyi a lényeg - hajoltam oda, hogy megcsókoljam Erint.

- Jogos gondolat. - bólogattam az összevérezős részletre, majd egy pár pillanatig meglepetés lett úrrá rajtam, amikor magához vont, és szenvedélyesen megcsókolt. Hátam a falnak nyomódott, lábaimat pedig a csípőjére emelte.
- Igen, határozottan tetszik. Ahogyan ez a helyzet is. - mosolyodtam el utalva a testhelyzetünkre, és a vállára tettem mindkét kezemet. - Remélem, hogy... nem fogod megbánni ezt az egészet. - suttogtam.

- Nem kell a végletekig elegáns - ráztam a fejem. - Kár lenne utána összevérezni - motyogtam, majd Erin után léptem, és szenvedélyes csók közben a falnak szorítottam, lábait a csípőmre emelve. - El sem hiszem, hogy itt vagyok veled. Sosem volt még részem ilyenben, hogy egy nőt elvigyek valahová. De azt hiszem... ez tetszik neked - simítottam végig az arcán.

- Nos, ami azt illeti, én rád bízom magam. - suttogtam a fülébe még mindig, de le sem vettem tekintetem a toronyról. Innen is gyönyörűen festett, hát milyen lehet a tetejéről nézni a várost? Látni mindent, de mindent...
- Hm, ez sem hangzik rosszul. Már így is majd' egy napja, hogy igazi vér került a számba. - sóhajtottam fel, majd kiléptem a karjai közül és a bőröndök felé indultam meg.
- Elegánst öltözék, igaz? Azt nem árt kikészíteni. - kacsintottam rá.

- Akkor jöjjön a mai este kettes számú fénypontja - mosolyogtam Erinre. - Úgy készülj, hogy ma este ott vacsorázunk - mutattam a torony tetejére. - Van ott egy kis étterem. Ma beülünk oda, és bámulunk le az éjszakai városra. Mintha csakugyan istenek lennénk a világ tetején - csókoltam a nyakába. - Aztán az éjszakai utcákon folytathatjuk az étkezést - kacsintottam, hogy értse Erin, mire is gondolok.

Csak bambultam Klausra, miután beértünk a szobába. Erre ő csak annyit mond, hogy megjárja? Hm... azt hiszem, ha legközelebb házat fogok nézni, akkor olyat veszek, amit én rendezhetek be. A francia fog dominálni, ezek értenek a stílushoz és divathoz, meg kell hagyni.
Nem figyeltem Klaus és a hordár 'csevejét', máris néztem kifelé az ablakon és mosolyogva átöleltem Klaus karjait, amivel ő karolt át engem.
- Az Eiffel torony már innen is egészen gyönyörű. - suttogtam a fülébe, és egy puszit nyomtam az arcára, akárcsak egy félénk kislány, aki így akarja megköszönni azt a monumentális ajándékot, amit álmaiban sem remélt.

(hotel)

A liftből kiszállva a hordár elkalauzolt minket a szobáig, én pedig kinyitottam és belöktem az ajtót.
Egy kis előtér... egy nagy bárpult a nappaliban. Egy aranyozott fürdőszoba, és egy csodálatos háló.
- Megjárja - biccentettem, majd intettem, hogy rakja le a fickó a csomagokat, és borravalót nyomtam a markába.
- Küldessen fel egy üveg pezsgőt. A legjobból. Ár nem számít - mondtam, mire szapora hajlongás közepette kisietett, én pedig átöleltem hátulról Erint.
- Neked is úgy tetszik, ahogy nekem? - kérdeztem, kinézve az ablakon, ahol látni lehetett az Eiffel torony éjszakai fényeit.