Azt hittem, valamit nem jól csináltam (nem mintha csináltam volna bármit), mikor kihúzódott belőlem. De már hallottam is a miértjét, mire lassan, remegő végtagokkal engedelmeskedtem neki, miután megnyugtatott, hogy nem fog kikötözni.
- Tégy velem, amit csak akarsz. - suttogtam, úgy állva meg előtte, ahogyan kérte.

- Én is... szeretlek - tördeltem, majd kihúztam magam a testéből, levegőért kapkodva nézve rá. - Fordulj meg... - súgtam. - Állj a térdedre - simítottam végig a lábán. - Nem foglak kikötni, megígérem - tettem hozzá őszintén.

Most mondhattam volna, hogy az ábra azt mutatja, miszerint én nem fogom élvezni, ha kikötöznek. Vagy csupán hozzá kell szoknom ehhez, mert talán Klaus az egyetlen, akinek ezt hagynám. De nem foglalkoztam ezzel a gondolattal tovább, ahogyan mozogni kezdett bennem. A kezdetekben volt bennem kis fájdalom. De másodpercről másodpercre múlni kezdett, és nyakába hajtottam az arcomat, miközben továbbra is hátán pihent mindkét tenyerem.
- Szeretlek. - nyögtem a fülébe hangosan.

- Én élvezem, ha velem ezt teszik - motyogtam. - Azt hittem, te is.... - sóhajtottam egyet, majd a vállába temettem a fejem, már kissé megnyugodva, és újra mozdultam testében, ezúttal már nem állva meg. Állandó, de lassú tempót tartottam, és éreztem, hogyan veszi át a kezdeti, apró fájdalom helyét Erinnél is az élvezet.
- Iszonyú jó vagy... - nyögtem hangosan.

Rögtön megkönnyebbültem, amikor éreztem a csuklóm szabadulását, és ez a lélegzetvételemen is érezhető volt.
- Én csak... még soha nem kötözött ki senki. Soha nem éreztem még azt, hogy ennyire ki vagyok szolgáltatva valakinek. - ráztam meg a fejem. Te jó ég, még egy ilyen, és totálisan visszafejlődök hisztis p*csa szintre.
Lassan felemeltem a kezem, végigsimítottam hátán, és karja izmain, így tévedve le a fenekére. - Ne... ne hagyd abba... nem ezzel volt problémám... - suttogtam halkan. Ez a kis közjáték segített abban, hogy méginkább hozzászokjak.

Meglepve kaptam fel a fejem, és valamit láttam az arcán, ami nem tetszett.
- Jó, persze... hogyne - nyúltam fel, eltépve mindkét csíkot, ami az ágyhoz kötözte, de közben megálltam a mozgással.
- Valami baj van? - kérdeztem aggódva. - Akarod, hogy abbahagyjam? - simogattam az arcát. - Ne haragudj... nem akartam fájdalmat okozni...

Már nem hunytam le a szemeimet, így élveztem minden simogatást és csókot, amivel ő maga is próbált ellazítani engem. Ki gondolta volna, hogy nekem is van még mit tanulnom és megismernem ebben az életben?
Felnyögtem, kontroll nélkül, mikor megmozdult bennem, magam sem tudva, hogy mennyi fájdalmat adva ki ebben a gesztusban magamból, de saját vágyakozásomat már újra éreztem.
- Kérlek... engedj el... engedd el a kezeimet... - néztem rá kérlelően. Magam sem tudom, hogy miért, de így túlságosan is... kiszolgáltatottnak éreztem magam. És ez valamiért simán rémületet keltett bennem.

- Várok... bármeddig - csókoltam meg újra a forró, édes ajkakat, és mellét simogatva hagytam, hogy megszokja az érzést. Nem vagyok én vadállat, hogy fájdalmat okozzak... na jó, nem mindig vagyok az. Erinnel szemben nem.
- Nekem nagyon jó... - motyogtam lehunyt szemmel. - Azt akarom, hogy neked is az legyen. Mozogni fogok, Erin - néztem rá, egy aprót moccanva benne, majd újra megálltam. - Van időnk... csak nyugi - lihegtem, újra mozdulva benne, majd ismét stopot parancsoltam magamnak. - Jó így? Nem fáj?

Szabaddá váltak a lábaim, és végre terpeszbe tehettem őket, ahogyan azt ebben a helyzetben már megszokhattam. Furcsa is volt eddig lekötözve... de még mennyire. Soha senkinek nem hagytam eddig ilyesmit, előbb vágtam el a torkukat a kötéllel.
Csak egy apró bólintás volt a válaszom, és viszonoztam csókját, de ekkor már érezhettem Őt, ahogyan beljebb furakodik a testemben... a feszítő érzés ekkor visszatért, de mire fájdalmat okozhatott volna, már meg is állt, hogy "pihenni" hagyjon. Másodpercek teltek el, kisebb szünetek, és amikor teljesen megéreztem őt, újra visszatért a lihegésem. Nem voltam félős kislány, most sem féltem, de ma éjjel úgy éreztem, mintha mindent először tennék meg az életemben. Mintha újra írhatnám az életemet...
- Csak... várj egy nagyon picit... - súgtam neki a választ, közben azon törekedve, hogy újra ellazuljak, ami hamarosan sikerül t is.

- Akkor gyere - dobtam a sarokba az alsómat, majd visszafeküdtem a testére, de előbb eltéptem a lábait rögzítő "köteléket", és óvatosan, bokájánál fogva felnyomtam a lábát úgy, hogy teljesen hozzáférjek.
- Bármikor megállok, amikor akarod - csókoltam meg végre az ajkát, és lassan, nagyon lassan nyomtam magam a testébe... olyan helyre, ahol még soha nem jártam. Minden centi után megálltam, hagytam, hagy szokja az érzést, és ahogy teste folyamatosan elernyedt, úgy jutottam egyre és egyre beljebb.
- Eddig rendben? - kérdeztem rekedten lihegve, mikor már teljesen beértem.

Ismét nem hagyta, hogy elszálljak, de ezt nem is bántam, ahhoz képest, hogy az előbb még szívesen kiabáltam volna miatta.
Feltérdelt mellettem, és szinte szánt szándékkal kínzott engem, hiszen én sehogyan sem érinthettem meg őt. A kezem megfeszült, próbáltam elszakítani a "láncomat", de nem tudom, hogy mit művelt ezzel az anyaggal, egyáltalán nem akart szakadni... vagy én voltam teljesen legyengülve az eltelt percek után.
- Nem akarok könyörögni... menekülni sem.. - ráztam a fejem, nyelve egyet, de őszintén nézve a szemeibe. - Tedd meg! - vált hevessé a hangom.

- Majd igyekszünk, hogy hozzászokj - súgtam, elszakadva tőle, és felkúsztam a mellkasa mellé, a teste mellé térdelve, és letoltam magamról a bokszert.
- Ez a tiéd... látod? - tettem a kezem magamra, ingerlően simogatva izgalmamat, csak annyira tőle, hogy sehogyan se érhesse el. - És most nincs menekvés... sem könyörgés - mosolyogtam rá. - Tettél egy elhamarkodott ígéretet, hát viseld a következményét - vigyorogtam szemtelenül.

Elhallgattam, ahogy csitítását meghallottam, bár a reflexszerű hangokat nem voltam képes elfojtani. Nem is akartam... tovább sóhajtoztam, hol a mennyezetet, hol Klaus arcát figyelve, ha éppen volt bennem annyi ész, hogy felemeljem a fejemet.
Testem már teljes mértékben ellazult, legalábbis azt hiszem, és már szavakba sem tudtam volna önteni, mit éreztem, mikor egyszerre már két helyen kezdett kényeztetni... szokatlan volt ugyan, de azt hiszem, hozzá tudnék szokni.
- Annyira jó vagy... - hagyta el csak ennyi a számat.

- Csssss.... - nyugtatgattam, a szemem le sem véve az arcáról, hogy a legelső fájdalmas fintorra megálljak. - Lazíts.. és élvezd - motyogtam, majd óvatosan még egy ujjam becsúsztattam, nyelvemmel közben visszatérve az előbbi tevékenységemhez.
- Élvezd... mert nemsokára más is következik - dünnyögtem, átadva magam annak a jóleső érzésnek, hogy két helyen is kényeztethettem őt egyszerre. Mert ez nemcsak neki volt öröm... de nekem is.

Megállt a nagy pillanat előtt, és épp készült kibukni belőlem egy nem túl kedves kifejezés, mikor ujja vette át a nyelvének helyét, és most valami más is végigborzongatta testemet, hiszen másik ujja már olyan részeknél járt, ahol eddig még nem.
Újabb nyögés szállt ki a számból, és valami sosem tapasztalt feszítő érzést éreztem, ahogyan ott is elmélyült testemben.
- Kla... Klaus... - ziháltam, de hallhatta hangomon, hogy egyáltalán nem a fájdalom birtokolja testemet.

- Azt már nem, bébi - súgtam, felemelve a fejem. - Ezt nem engedem... - mosolyogtam kissé kegyetlenül, majd testébe csúsztattam ujjamat, de csak alig néhány másodperc erejéig... majd folyamatosan az arcát figyelve megindultam egy másik nyílás felé.
- Szólj, ha álljak meg, vagy ha fájdalmat okozok - mondtam komolyan, és lassan, milliméterről milliméterre kezdtem ujjammal teste ezen részét is birtokba venni.
- Nagyon jó lesz... megígérem - motyogtam közben.

Egyre szaporábbá vált a légzésem, a mellkasom gyorsan emelkedett és még gyorsabban süllyedt, miközben éreztem forró és tüzes nyelvét érzékeny pontomon...
- Istenem... istenem... - feszült meg egyre inkább a testem, és tudtam, szinte tudtam, hogy ha ezt fél percnél tovább folytatja, én itt és most elszállok...

- Épp azt csinálom - lihegtem a vágytól, aztán Erin lábai közé temettem a fejem, nyelvemmel rátalálva érzékeny pontjára, és lehunyt szememmel olyannyira belefeledkeztem abba, amit csinálok, hogy szinte el is felejtettem, hol vagyok... de még így is készen álltam rá, hogy a végső pillanat előtt megálljak.

- Büntess meg... - néztem a mennyezetre, elfojtott hangon suttogva, és felnyögtem, amikor szájával tévedt le melleimhez, hogy pár másodperc elteltével megharapjon. Éreztem testem megfeszülését, ahogyan erre reagáltam, egy apróbb nyögés is kiszaladt a számon, és ha tehettem volna, most túrok a hajába, de a felsőm darabjai emlékeztettek arra, hogy mozdulni sem tudok.
Lehunytam szemeimet, és úgy vártam, mi lesz a következő lépése, de tudtam, hogy ezt így nehezen fogom bírni... már most megőrjített.

- Túl nagy a szája, kedves hölgyem - ráztam a fejem. - Nem gondolod, hogy érdemelsz érte... valami büntetést? - mormogtam, és megcsókoltam a vállát, egyre lejjebb haladva, míg a kezem a mellén felváltotta tűzforró ajkam. Beborítottam számmal, és nyelvem lágyan simogatni kezdte mellbimbóját, majd a következő pillanatban haraptam, hogy szám azonnal megtelt édes vérével.
- Annyira finom vagy - súgtam aztán, már a hasánál csapongva, mígnem megálltam combja belső hajlatánál.

Már vártam a közeledő csókját, de megállt, és nagy szemekkel pislogtam rá, ahogyan elhangzott a kérdése. Mit tennék meg? Mintha nem tudná, hogy neki bármit megtennék.
- Ha úgyis azt teszel, amit akarsz... nem mindegy, mit adok én egy csókért? - kérdeztem, semmit sem veszítve a pimaszságomból.

Ráfeküdtem Erin testre, nekinyomva a csípőmet és heves izgalmamat, majd ajka felé közelítettem, de alig néhány centire onnan megálltam.
- Mit tennél meg? - kérdeztem. - Mit ajánlasz fel egy csókért? - markoltam bele a mellébe lágyan, mégis hevesen. - Ma azt teszek veled, amit csak akarok. Ugye érted? - néztem Erin szemébe mosolyogva.

Oké, abban biztos voltam, hogy a kezeimet meg fogja kötözni, a lábaimra viszont nem számítottam. Mégsem elleneztem. Igaz, úgy csinálta, hogy még véletlenül se szabadulhassak ki, hiába vagyok vámpír. Cseles... de nem hiszem, hogy akarnék majd szabadulni.
Végigborzongott a testem, minden simogatása nyomán, és láttam, hogyan nyúl a boxer alá. Ezt látva már nagyot kellett nyelnem, és visszahajtottam a párnára a fejemet. - Kérlek... csókolj meg... - néztem a tekintetébe, szinte égve a vágy forró tüzétől.

- Jó kislány - suttogtam, majd odaléptem, és két kezét, két lábát is az ágyhoz kötöztem. De fájóan, mégis keményen, hogy ha akarjon se szabadulhasson ki.
- Gyönyörű vagy - hordoztam rajta végig a szemem elismerően, majd kibújtattam a rajta maradt fehérneműből is, de kezem már hevesen simogatta végig teste minden porcikáját. - Teljesen megőrjítesz - nyögtem, ahogy kezem a bokszerembe tévedt, és saját magamat is végigsimogattam néhányszor.

Megállított, és az a tűz, amelyet ekkor láttam a szemeiben, szinte parancsolva hatottak rám. Már tudtam, hogy kitalált valamit, és ez általában soha nem rossz.
Nem fordítottam neki hátat, így hátráltam meg az ágyig, de a ruhám darabokra szaggatásakor rájöttem, hogy mi is a célja ezzel.
Kényelmesen elfeküdtem, de éreztem, hogy az ereimben csak úgy forr a vér, mintha negyven fokos láz emésztene.