Többek közt azt szeretem ebben a városban, hogy bármi, amire vágysz, öt percen belül elérhetővé válik. Például egy hotel is, egy tiltott légyotthoz.
- Egész jó, ahhoz képest, hogy csak egy hotel - néztem körbe én is, majd ledobtam a kabátomat, aztán az öltönyöm zakóját is. - Most már csak egy kis hangulatos fény kell... két pohár, és azt hiszem, egész jónak fog ígérkezni az este - nyitottam ki a kis bárszekrényt, hogy két poharat bányásszak elő, majd hangos pukkanással kihúztam a dugót az üvegből.

Kiöntöttem egy kis bort mindkettőnknek, de alig kortyoltam bele, Elena máris előttem állt, és az ingem gombjait kezdte el szétszedni.
- Milyen rámenős lettél, kicsi hasonmás - súgtam, lerakva a poharamat, aztán hagytam, hogy vetkőztessen. Hiába, tényleg úgy tűnik, a mi sorsunk az, hogy néha, éjszakáról éjszakára visszataláljunk egymáshoz. - Gyere ide... -morrantam fel, és magamhoz húztam egy forró csókra.

- Bűntudat - mormoltam, ahogy lekerült vállaimról az ing. - Nem túl jó dolog. Tönkretesz minden élvezetet. És különben is... ha Salvatore kilenghet néha, te miért ne tehetnéd? Legalább te mindig egy partnerhez térsz vissza - csúsztattam le ujjaimat a testén, hogy felemeljem a hosszú ruháját, és szememmel intettem, hogy emelje fel karjait, míg kibújtattam a csúszós selyemből. A végén csak fehérneműben állt mellettem, én pedig a lámpához léptem, lekattintottam, így csak az utcalámpák és a hotel neonreklámjának fénye világította be a szobát.

Nagyot nyeltem, szinte reszelősen, ahogy lebontotta magáról a melltartót, és megláttam a kebleit, ahogy ragyogott bőre a szobába beszökő fényben. A hőmérséklet mintha hirtelen megemelkedett volna, különös, vadító illat szállt a bőréből felém. A fenekéhez kaptam, ahogy bírtam megmarkoltam, élvezve a halk nyögést ami mozdulatom nyomán kiszakadt a torkából, szívének ritmusa pedig kihagyott egy ütemet, hogy utána még erősebben kezdjen verni. Szám visszatalált hozzá, csókjaink elmélyültek, és vörös köd kezdett leszállni a szemem elé.

Elmosolyogtam magam szavaira, aztán elfogadtam a kihívást, ami egy csókban érkezett, majd lassan tolni kezdem a szoba felé, ő pedig készségesen engedelmeskedett ennek a különös táncnak, mígnem a franciaágy szélének ütközött lába.
Lerúgtam a cipőimet, kicsatoltam nadrágomat, aztán átfogtam testét, így huppantunk együtt a takarók tetejére. Fölé emelkedtem, félig-meddig rajta feküdve, néztem magam előtt a teljesen beindult pillantását. Finom, édes puszikkal haladtam a nyakától egészen a hasáig, és mikor felemeltem a fejem élveztem a kacér tekintetét, amit vetett rám, majd közelebb dörgölőztem hozzá, hogy megérezze legkisebb rezdülésemet is.

Olyan heves volt, mint amilyen talán még sohasem. Nem tudom, annak tudjam-e be a dolgot, hogy egy ideje - a férje hiányában - nem elégültek ki a testi szükségletei - vagy annak, hogy még hihetetlenül lehengerlő tudok lenni, ahogy eddig is.
- Nyugi, kis hasonmás... - súgtam a fülébe, amikor nemes egyszerűséggel letépte rólam a ruhadarabokat. - Van időnk. Ne siessünk el semmit... csak higgadtan. Van rá egy éjszakánk, hogy először... és másodszor... akár harmadszor is... - mormoltam, és minden mondattöredéket egy apró csók kísért.
- Olyan éjszakát akarok adni neked, mint amit még sohasem - simogattam meg a csípőjét lágyan.

Levegővételeivel egy ritmusban, hevesen emelkedett-süllyedt mellkasa, minden alkalommal finoman megrezdültek mellei, én pedig nyakába temettem arcomat, magamba szívtam bőrének őrjítő, fűszeres illatát. Finoman leszorítottam karjait, majd csókjaimmal tovább haladtam a testén, különös tekintettel csípője és hasa tájékára. Szexi hangok törtek fel belőle, én pedig testemmel lenyomtam a matracra, két ujjam közé csippentve a bugyija szélét, rántottam le róla a semmi kis fehérneműt. Tenyerem először combjához simult, majd két ujjammal már benne is voltam.

Egyelőre én voltam, aki adott, mégis az én torkomból is fel-feltörtént egy-egy nyögés. Ő zihált, dobálta fejét, barna haja szinte teljesen beborította a párnát. Teste remegett, így hát kihúztam belőle ujjaimat. Nem akartam, hogy nagyon hamar érje el a kéj.
Két kézzel megragadtam csípőjét, és határozott mozdulattal belédöftem. Szűk volt, forró, finom... Mozdultam előre, hátra, ő két karjával átölelte a vállamat, miközben megbabonázva néztem csillogó ajkait, és bizseregve merültem el benne újra és újra.

Nyögéseink hangosabb, vehemensebbekké váltak. Combjaiba mélyesztett körmökkel emeltem meg kissé csípőjét, hogy mélyebben csapódhassak bele minden mozdulatommal, így nyelte el minden rezdülésemet, minden csapásomat. Szájára hajoltam, édes, elzsibbadt nyelvvel viszonozta a csókomat, aztán kihúzódtam belőle, és hasára fordítottam. Kissé döbbenten pislogott, de mire bármit is reagálhatott volna, máris újra benne voltam, felnyársaltam, megtöltöttem. Körmei a párnába vájtak, lihegett, de úgy éreztem tetszik, hogy így bánok vele. Miközben fenntartottam a ritmust, elindultam számmal végig a hátán, a gerince mentén, bevetettem mindent, amit a számmal tudtam.

Próbáltam támaszkodni a tenyeremen, de aztán mégis inkább az tűnt jobbnak, ha az alkaromra támaszkodom. Mindenhol éreztem teste remegését, még hajtincsei végei is szinte szikráztak és vibráltak. Tudtam, hogy szeretné elérni a kéjt, de ugyanakkor legszívesebben nyújtaná még a pillanatot, de úgy döntöttem, van még időnk akár második, harmadik körre is... gyorsítottam hát a tempón. Sodródtunk az orgazmus felé, szinte még a lélegzetvételünk is eggyé vált, az édes megváltást együtt éltük meg. Pár lökéssel teljesítettem be a menetet, majd félig a hátára rogytam, kontrollálatlan dorombolás tört fel közben a torkomon, és tátott szájjal kapkodtam levegő után.

A mámor csillapodtával megcsókolta a tenyeremet, én pedig lassan húztam ki magam belőle, hogy mellé hengeredjek az ágyon.
- Kezdésnek nem volt rossz, azt hiszem - vigyorogtam el magam győztesen és diadalmasan. Elena arcán is felragyogott egy mosoly. Féloldalas, kihívó kis mosoly volt, felforrósította volna a legkeményebb, legjegesebb férfit is. Még mindig áradtak belőle az érzelmek, amiket a szex váltott ki belőle, nyers, fülledt, izgató illat volt, noha a vágyunk csillapult, mégis ott vibrált köztünk az újra éledő izgalom.
Kezdett lecsendesedni mindkettőnk zihálása, pulzusunk szabályosabban lüktetett, és felemeltem kezem, hogy végigsimítsak kócos haján.

Néztem, ahogy maga elé húz egy takarót, nyilván zavarta a meztelensége, engem meg a túlzott szemérmessége zavart.
- Ne már... - dünnyögtem, közelebb araszolva hozzá. - Ne légy ilyen szégyenlős. Látni szeretnélek... - csúsztattam be kezem a takaró alá, és ráhunyorogtam, ahogy szemügyre vette lábait.
- Ne aggódj, hamar elmúlik. Vámpír vagy - jegyeztem meg, mintha magától nem tudná, és nekem kéne erről a tényről felvilágosítani. - De mintha nem lett volna ellenvetésed a ténykedésem iránt. Szólhattál volna, ha nem akarod, vagy ha fájdalmat okoztam. Viszont nem is vagy te olyan nebáncsvirág, hogy ilyesmi miatt sírdogálj.