- Hm... - hümmögtem. - Lehet, adtál egy jó ötletet. Leláncollak a szobába, napjában kétszer megetetlek. És amikor kedvem szottyan némi szexre, csak feljövök, és rád mászom - vigyorogtam. - De most ne beszéljünk Oliverről. Ne akard elvenni a kedvem... vagy épp ez a célod? Az elterelő hadművelet? Nem bírod tovább, kis hasonmás? - tettem hozzá pimaszul. - Megértelek. A te korodban már két élvezet egy óra alatt beteheti a kaput - húztam még jobban magamra a kezét.

- Mert nem a megfelelő férfival kezdtél - mondtam kissé öntelten és beképzelten. - Vagy amikor mégis hozzám jöttél, nem volt sok időd, mert rohantál haza a Damonkád karjaiba - forgattam meg a szemeimet a végén, aztán elhallgattam. Muszáj is volt, mert mindaddig, míg kezeivel a derekam alatt simogatott, megcsókolt, és eközben beszélni elég nehéz...
- Tudod, mit szeretnék? - suttogtam a fülébe, mikor elszakadtam tőle, és megmarkoltam a fenekét. - Azt, amit eddig csak Damonnak adtál meg - néztem sokat sejtetően a szemébe. - De ez egy olyan pont, hogy ha nemet mondasz sem sértődök meg.

Megforgattam ismét a szemeimet. Atyaég, tényleg ennyire szende, vagy csak játssza magát?
- Édesem... - csóváltam a fejem, és egyik ujjammal lágyan körözni kezdtem ölén - a tested eme porcikáját már jól ismerem. De ezt még... - csúszott kissé hátrébb a kezem - még nem. És szeretném megkapni. De mint mondtam, ebben szabad kezet kapsz. Vissza is utasíthatsz - hajoltam le, és végigcsókoltam a nyakát. Miért ilyen nehéz a nőkkel? Ha az ember nem rág a szájukba mindent, hát nem is értik.

- Mintha nem tudnád, hogy tudok mérhetetlenül gyengéd lenni, ha kell. Tapasztalhattad már te is, mindkét oldalamat. A gyengéd oldalamat is - válaszoltam. - De nem kényszerítelek semmire, nyugodj meg. Ha nem vagy benne biztos, nem kell csinálnunk. Megelégszem a hagyományos módszerrel is. Az is roppantmód élvezetes tud lenni - emeltem fel hirtelen, nekinyomva hátát a csempének, lábait pedig magamra kulcsolva, de nem hatoltam bele. - Nos... a döntés a tiéd, kis hasonmás.

18+

- Tudom, hogy tudsz gyengéd is lenni, nem is erről van szó - motyogtam, majd ahogy a hátam a hideg csempéhez ért, lábaim pedig a csípőjére fonódtak, tanácstalanul néztem a szemeit. Egyszerre volt bennem menekülési ösztön és az, hogy egyszer élünk, és addig kell élnünk a lehetőségekkel, amíg még megtehetjük... elvégre nem fog örökké megadatni az, hogy Klaus Mikaelson kitüntet a figyelmével... legalábbis azt hiszem, minden elmúlik egyszer...
Felemeltem az egyik kezem, és azt a vállára csúsztattam, így bólintottam egyet, mintegy zöld utat adva neki és vágyainak. Bízom benne... azt hiszem.

©

[/quote]

Belenéztem a szemeibe, aztán megcsóváltam a fejem.
- Nem, Elena Gilbert, nem. Ezt most inkább hagyjuk - válaszoltam, és a következő pillanatban belehatoltam... a már jól ismert helyre. Megálltam a mozgással, mert még be akartam fejezni a mondandómat. - Látom a szemedben a hezitálást és a félelmet. És így nem akarom. Nem szeretném, ha majd a fejemhez vágnád, hogy olyat tettem, amit nem akartál, vagy amit megbántál. Látod, nem vagyok én olyan vadállat, mint ahogy te hiszed - mozdultam meg aztán nagyon lassan, és nagyon finoman.

18+

Lehunytam a szemeim, és vártam, hogy mikor történik meg az, amire engedélyt kért, de annál nagyobb volt meglepetésem, amikor ez nem történt meg, és lényegesen meg is könnyebbültem. Valamiért egyáltalán... nem volt most szimpatikus a gondolat, hogy ilyen módon szeressen engem...
Testembe mélyedt, ám ahogy nyögtem egyet, rögtön hallottam, hogy beszélni kezd... A szavait hallva pedig hirtelen olyan gondolatok suhantak végig a fejemen, amik vele kapcsolatban még soha. - Tényleg nem vagy egy szívtelen szörnyeteg... - suttogtam halkan, majd nagyot nyeltem. - Ne akard elérni, hogy... hogy... - akadt bennem a gondolat végül. Mit kellett volna mondanom? Ne akarja elérni, hogy ne csak úgy tekintsek rá, mint barátra extrákkal? Hogy... ne kezdjek el érzéseket táplálni iránta. Bár ezzel már így is, úgy is elkésett..

©

- De igen, szívtelen szörnyeteg vagyok - reagáltam, aztán halkan felnyögtem magam is. - De nem vagyok az mindig... és nem mindenkivel - sóhajtottam nagyot, aztán ringatni kezdtem a csípőmet, de megtorpantam a következő szavait hallva.
- Ne akarjam, hogy....? - ismételtem meg a befejezetlenül hagyott kérdését. Mindig zavart az ilyesmi, aminek nem tudom, és nem látom a végét. - Fejezd be, amit elkezdtél. Szeretném tudni, mi a mondat vége - néztem bele mélyen Elena szemeibe.

18+

Én voltam ostoba, hogy hagytam kibukni azt a fél mondatot a számon. Jelenleg nem maradt más lehetőségem, mint magyarázkodni, hogy vajon mit akartam mondani. És nem tudom, vajon hogy kellene ezt kimondanom úgy, hogy ne értse félre es ne higgye azt, hogy hirtelen szerelmes lettem, hiszen ez nem igaz.
- Én csak... nem akarom, hogy érzéseim legyenek irántad... Úgy értem, hogy komolyabb és mélyebb érzéseim... - hajtottam le a fejem. Ez így roppant kényelmes... Testem jelenleg az övével van összkapcsolódva, én pedig erről beszélek... Előre féltem mit fog mondani...

©

Kissé meghökkentem, az tény. Az oké, hogy annak idején Tatia és Katerina és halálosan szerelmes volt belém, de nem akartam, hogy ebbe a sorba Elena is beálljon.
- Ne légy belém szerelmes - mondtam őszintén. - Nincs értelme, és nem is lenne szerencsés. Hidd el, nem járnál jól velem. Nem vagyok az a fajta, aki úgy viselkedik, ahogy te elvárnád. Maradj a férjed mellett. Jobb lesz mindenkinek - csókoltam aztán meg, hogy befogja a száját, és erősebben kezdtem el mozogni. Ettől függetlenül a hideg kissé végigfutott a hátamon. Más sem hiányzott az életemből, csak egy szerelmes nő... örültem, hogy Hayley már kiábrándult belőlem.

18+

Nem kellett volna ennek az egésznek megtörténnie. Nem akartam hangosan kimondani azt, hogy ha másra is kérne, sosem hagynám el Damont, aki tényleg az igaz szerelmet képviseli az életemben... Azt ami egy ember életében csakis egyszer jön el... És aki hagyná ezt elúszni, az őrült.
Egy csókkal fojtott belém minden szót és ismét mozdulni kezdett, ezúttal már gyorsabban mint eddig, de vele ellentétben én már nem tudtam mindent kizárólag a mamorra gondolni... Nem a válasza miatt, hiszen a szerelem iránta... Azt hiszem, elképzelhetetlen... De nem állt szándékomban az, hogy lássa, itt maximum az ő gyönyöre fog beteljesülni, ezért arcomat vállába temettem, néha egy aprócska sóhajt hallatva..

©

Láttam a pillantásán, hogy lélekben elkalandozott valamerre, és fogadni mertem volna, hogy a drágalátos férje jár az eszében. Reméltem nem most kapja el a lelkifurdalás-roham, hogy "jaj nem kéne ezt tennünk", és nem tol el magától. Azt most kevéssé viseltem volna türelmesen és kedvesen.
Szerencsére nem ez történt. Arcát sóhajtozva temette a nyakamba, én pedig igyekeztem, hogy csípőm mozgatásával kiverjem kis időre a fejéből Salvatorét. Vagy akár sokáig is. Azt akartam, hogy ha erre az éjszakára visszatekint, tisztában legyen vele, hogy ilyet Damontől soha nem kaphatott volna.
Felemeltem egyik kezem, és mutatóujjammal a szája felé közeledtem.
- Rajta, bébi... - súgtam, és reméltem tudja, mi a dolga.

18+

Próbáltam arra koncentrálni, ami jelenleg történt, próbáltam magam is eljutni addig a pontig, hogy hamarosan az égető mámor kapjon markába, de egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy míg neki bárkivel és bármikor gond nélkül lezajlik az ilyesmi, nekem ez nem így megy... annak viszont örültem, hogy úgy tűnik, neki ez nem tűnt fel, és tovább mozgatta a csípőjét, és semmi nem utalt arra, hogy ne élvezné, amit csinál.
Ám mikor fejem felemeltem, és belenéztem a szemeibe, ujjával már a szám sarkánál járt, és valahogy rögtön tudtam, hogy mit vár tőlem. A fejemben hirtelen két verzió is lejátszódott, az egyik jó volt, a másik kevésbé... és a Klaus Mikaelson-féle sértődés most abszolút nem fér bele a napirendembe...
Sóhajtottam még egyet, majd ahogy ujja végigsimította alsó ajkam, én magam kissé kinyitottam a szám, és nyelvemmel kezdtem masszírozni mutatóujját...

©

Imádtam, ahogy ajka az ujjamon járt... izgató volt, őrjítő és még feljebb srófolta bennem az amúgy sem kevés vágyamat. Ahogy nyelve végigsimított ujjamon újra és újra, a nedves, forró szája...képzeletemben máshová képzeltem ezeket az ajkakat, nem az ujjam köré.
Nagy sóhajjal elszakítottam kezem tőle, és miközben fél kezemmel erősen tartottam, ezzel a bizonyos ujjammal lassan tapogatózni kezdtem lefelé, mígnem eljutottam oda, ahová nemrég még őrülten kívánkoztam... csak a szemébe néztem bele, beleegyezést várva, hogy szeretné-e így.

18+

Próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy ne mondhassa, önző vagyok, bár ezt már lényegében nemrég a szememre vetette... igaz, akkor sok más mindent is a szememre vetett, de lényegtelen, ez most már egy... egészen más szituáció. És láttam az arcán, hogy élvezi, amit csinálok...
Ám mikor ujjai végigsimítottak derekamon, majd még lentebb kalandoztak, hirtelen néztem a tekintetébe, és nagyot nyeltem.
- Ezt most... ezt most ne, kérlek - suttogtam rekedten, ahogy leesett, hogy mi is a célja ezzel az egésszel, és hová akar eljutni...

©

Csak morrantam egyet dühösen-lemondóan, aztán feladtam minden próbálkozást. Hát ha nem, hát nem. Valahogy nincs kedvem veszekedni, és az orra alá dörgölni, hogy kb tíz perce még ő maga mondott igent.
Megfogtam hát két kézzel jó erősen a csípőjét, hogy lehetőleg mozdulatlanul tartsam, és olyan sebességre kapcsoltam, amiből érezhető volt, hogy ezúttal gyorsan el akarok jutni a végére... és az sem érdekel, ő követ-e engem, vagy sem.

18+

Láttam az arcán, hogy cseppet sem tetszik neki a nemleges válasz, elég volt ránéznem, hogy tudjam, nagyjából milyen gondolatok zajlanak le a fejében... de nem fogok csak azért igent mondani valamire, hogy neki jó legyen... bár jelenlet nem pont ezt csinálom?
Halkan felnyögtem, ahogy mozdulatai egyre vehemensebbek lettek, egyre dühösebbek, de azt a vadságot, amit élveztem még a hálószobában, itt egyáltalán nem... de nem állítottam meg... hagytam, hogy testem segítségével lépje át a gyönyör kapuját, és egy rövid idő elteltével arra lettem figyelmes, ahogyan teste megfeszül...

©

Alig néhány perc kellett hozzá, hogy egy utolsó mozdulat átlökjön engem a gyönyör kapuján, és összeránduló testtel élveztem ki a mámor legutolsó pillanatát is, aztán fejemet a vállába temetve lihegtem, amíg kissé össze nem szedtem magamat. Azt még a saját kéjemen át is éreztem, hogy ő ezúttal nem követett engem.
- Ez csodálatos volt - mormoltam, és óvatosan kihúztam magam Elena testéből, aztán letöröltem magamról a vízzel kevert verejtéket.
- Isteni vagy, Elena Gilbert - ragadtam meg a haját finoman, mégis uralkodói vággyal telve, és így adtam neki egy utolsó, mély csókot.

18+

Nagyot nyeltem, ahogy teste minden egyes porcikáját megérintette a mámor, és ezt halk hangokkal is a tudomásomra adta... arról nem is beszélve, hogy ehhez nem kellett külön hatodik érzéket kifejleszteni.
Kezem végigsimított a hátán, ahogy elszakadt tőlem, és bókokat súgva mély csókot lehelt a számra, de megremegett a kezem a mozdulat közben. Már magam sem tudtam hová tenni a viselkedését, főleg ahogy a hajamba markolt a csók előtt. Összezavart. Teljes mértékben. Egy madárnak érzem magam, aki kalitkába szorult...
- Örülök - suttogtam végül, amikor elengedte ajkaimat.

©

Felvontam a szemöldökömet látván Elena reakcióját.
- Ennyi? Egy örülök, és ezzel le van tudva az egész? Valami viszontválasz, hogy én is isteni vagyok, és utolérhetetlen az ágyban? - dünnyögtem, aztán elzártam a vizet, ami még mindig permetezett ránk.
- Itt akarod tölteni velem az éjszaka hátralévő részét? - kérdeztem. - Szívesen aludnék veled, és kelnék melletted. Most még csak a családodhoz sem kell hazarohannod. Igazán maradhatnál. Mindig is jó beszélgetőpartnerek voltunk.

18+

Eleinte nem tudtam mit mondani. Pontosabban de, tudtam volna mit mondani, de azt lenyeltem. Főképpen azt, hogy miélrt mondanék jelenleg bármit, amely őt dicsőíti, miközben itt momentán csak ő élvezkedett. Arról pedig, hogy utolérhetetlen, szintúgy eszembe jutott valami.
De végül minden békát lenyeltem, és egy halk nyelést megejtve néztem a szemeibe, közben egy törülközőért nyúlva, amit magam köré tudtam csavarni.
- Nincs... nincs semmi kifogásom ellene. Hazamenni nem akarok, az túl messze van... a Whitmore-ra pedig már nem igazán tudnék beosonni sem - ráztam meg a fejem, kilépve a zuhanyfülkéből.

©

- Helyes - biccentettem, miközben magamra rángattam a bokszeralsómat, aztán nagyot sóhajtottam. Eléggé kimerültem magam is... igaz, kellemesen. Nincs ellene kifogásom.
- Gyere... - fogtam meg Elena kezét, majd kivezettem a hálóba, és bedőltem az ágyba, magammal húzva őt is.
- Választhatsz, hogy akarsz aludni... te bújsz hozzám, vagy én bújjak hozzád? - mosolyogtam, és betakargattam mindkettőnket. Nem mintha félni kellett volna akár egy kósza náthától is...