Észreveszem az arcán a csalódottságot, amit egyébként nem szerettem volna egyszer sem meglátni az arcán akkor, ha épp velem van. Biztos, hogy most azt gondolja, hogy valójában milyen pocsék és béna vagyok akkor, ha épp rám kerül a sor és rajtam áll, hogy a saját kényem-kedvem szerint kényeztessem őt, de most valamiért teljesen tehetetlennek érzem magam. Ha helyesbíteni akarnék, akkor azt mondanám, hogy nemes egyszerűséggel jöttem zavarba az óta, amióta szabad utat adott most nekem. Tisztában vagyok azzal, hogy eddig tökéletesen érzékeltettem azt, hogy nem tűröm el, ha mégis holmi utolsó szajhaként tekint rám vagy épp mint egy szolgára, de valójában nagyon is beletörődtem abba, hogy nekem mindössze ennyi itt a szerepem, semmi más. Hiába akartam többnek érezni magamat, mint mondjuk az alku egyik szövetségkötője, de lássuk be, akkor is csak én vagyok alul. Nehezen tűröm, és fojtogat a gondolat, de ettől még lenyeltem és elfogadtam, hogy itt nincs egy árva szavam se. Most pedig benyögi, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok? Felötlött bennem minden ötlet, hogy mégis mivel tudnék neki még ennél is jobban örömöt okozni, mégis tétlennek érzem magam, akárcsak a parton vergődő, fuldokló hal. Most jelenleg pedig sokkal nagyobb helyet foglalt el a fejemben a gondok mennyisége, mintsem az, hogy valóban élvezzem a helyzetet. Élvezem, viszont vannak dolgok amik továbbra sem hagynak nyugodni.
Vele szemben vagyok épp és azon gondolkozom, hogy mégis én így mit tudnék úgy csinálni, hogy jó legyen és ne legyen panasza. Tudom, hogy az első alkalmakkor mekkora örömmel töltötte el, amikor a fenekemhez szabad utat adtam és most is gondolkoztam azon, hogy talán azon a tájamon kéne most őt befogadnom, hogy jobb legyen, de síkosító nélkül nincs hozzá akkora merszem. Lehet, hogy másnak könnyebb, de nekem nem. Egyébként sem volt túl sok partnerem életem során. Flört többel is történt, de csak három  férfi volt, akinek hagytam is magam. Abból az egyik a testvérem volt és ő volt az első nekem, és ő volt az egyetlen, akit nem öltem meg utána, míg a többieket azonnal az orgazmus után. És a bátyám után Elias a második, akinek szintén nem akarok ártani érthetetlen módon. És nem is az tart vissza, mert épp a legalján vagyok a ranglétrának, hanem mert szeretek vele lenni. Kedvelem őt. Miatta érzem úgy, hogy még életben vagyok; nélküle azonnal elvesznék. Nagyon boldogtalan lennék.
Kellett viszont két másodperc, mire összeszedtem magam, aztán megfordultam és újra magamba fogadtam őt, viszont másodjára most már sokkal könnyebben. Élvezem azt a jóleső fájdalmat, amikor mélyre kerül bennem teljes egésze. Mindössze csak megrezzenek, aztán körkörösen mozgatni kezdem a csípőmet néhányszor úgy, hogy bennem van, aztán amikor kellően megszoktam, nos, tenyereimet térdeire csúsztattam támasztéknak és nem túl gyors, de határozott tempóval mozgattam farka körül magamat fel és le. Néha hátrapillantok, habár nem láttam teljesen de biztos, hogy néha közénk pillantott; én is élvezném a helyében a látványt.
Azzal viszont több biztatást kapok, amikor előre nyúl és markai közé fogja mellemet. Akkor viszont hátrahajtom a fejem, és lehunyt íriszekkel harapok alsó ajkamba, amikor mellbimbóimat csippenti ujjai közé és morzsolgatni kezdi. Egy pillanatra így gyorsabbá válik a mozgásom amit én magam is megérzek; néha megugrok, amikor halvány súlyommal teljesen ránehezedem és a  maximumig bennem van. Aztán érzem, hogy a saját nedvem végigfolyik a combjaimon; hosszasan nyöszörögni kezdek.
Elias számára sem lehet túl sok, már akkor is óvatosan kellett vele bánnom, amikor a számba vettem a farkát. Viszont az a célom, hogy teljesen megtöltsön.
Viszont aprólékosan előre rogyok, amikor újra ránehezedem egész súlyommal és hüvelyem minden pillanatban pulzálni kezd a farka körül nagyon erősen; akkor pedig újra nyüszítek, amikor ennek hatására érzem, hogy spriccelni kezd bennem és lassan eloszlik bennem a forró magja.
Fejem már a térdén pihen, én pedig szüntelenül pihegek szívverésem felgyorsult pulzálásával egyszerre. Amikor pedig puhulni kezd bennem, egyszerűen lemászok róla a nélkül, hogy ránéznék, aztán azonnal az oldalamra fekszem le a földre hátat fordítva neki. Nem volt semmi bajom, csak egyszerűen elfáradtam.

Harley + Elias

A szex sok mindenre képes. Például, talán nagyon könnyen hozza a felszínre azt a valós érzelmeket, amiket érezhetünk a másik iránt. Itt nem jut eszünkbe az, hogy megjátsszuk magunkat, nem. Inkább önmagunkat adjuk, mert csak akkor tudjuk az örömöket a tetőfokra juttatni. Az ilyen helyzetekben mindketten nagyon kedvesek vagyunk a másikkal, miért is ölnénk egymást úgy, mint egyébként? Ezúton viszont Elias sem tudja a leplet magára ölteni, szinte visít róla, hogy mennyire másként tekint rám, mint az eddigi nők hosszú soraira. Úgy igazán megmondani sem tudom, hogy mi az, amit megkedvelt bennem és amit eddig a többi nőben nem talált meg. Biztos vagyok abban, hogy voltak nálam szebbnél szebb nők az ágyában. Nincsenek hatalmas idomaim, bár ennek csak hálát adok, hogy a melleim meg a fenekem nem nagyobbak a fejemnél. Átlagosnak tartom magamat, egyedül csak a vörös hajam az,ami kirívó - a legritkább természetes hajszín. Szóval, kétlem, hogy a külsőmmel bolondítottam volna meg őt ennyire, hisz lássuk be, egy kicsit tényleg fura lett tőlem. Az egyik pillanatban igyekszik eltaszítani magától, míg a másikban pedig közös programokat tervez velem.  Lássuk be, nem bántam vele eddig sem igazán nagyon szépen, bár ez fordított esetben szintén igazolható. Mivel van pénze, könnyeden megtud  adni bármit, ezúton pedig azt a gyógyszert is, ami egy kicsit segít csökkenteni a fájdalmakat. Bár azt hiszem, a történelem során is az volt a normális, ha a férfi udvarolt a nőnek, máskülönben az udvarló egyed rohadtul nem kapta meg azt, amit akart. Így Elias is kénytelen kedveskedni néhány dologgal ha valóban azt akarja, hogy konkrétan bármit megengedjek neki -amit persze velem szeretne tenni-. Tisztában vagyok, hogy milyen mocskos és sötét fantáziával rendelkezik, amit egyáltalán nem vetek meg, hisz tökéletesen kiegészítjük egymást ezen a téren. Azonban hiába a piszkos fantáziánk, ha konkrétan semmibe vesz és úgy bánik velem, mint egy riheronggyal. Akkor abban az esetben nem próbálnék meg ilyen sűrűn kezdeményezni, sőt, konkrétan el is kerülném jó messziről. Ilyesmi kilátásokra számítottam akkor, amikor először megláttam az otthonát. Nem  igazán láttam meg benne a szépet és a gazdagságot, sokkal inkább rémházat láttam benne. Azért, mert akkor még nem ismertem őt. Persze, most sem ismerem még teljes egészében, de annyira már igen, hogy van egy olyan oldala is amit én nagyon szeretek. Bár, összességében szükségem van mindkét énjére, hogy valóban kedveljem őt. Szeretem, ha kedves, ugyanakkor az is vonzz, ha van benne vadság. Nem, nem, én nem vágyok romantikára továbbra sem, hanem annál valami sokkal komolyabbra. Bár, ha belegondolok, mit akarok én itt már alig két hónap alatt? Annyira jónak hat minden, hogy aztán elfelejtem, hogy valójában mennyire szörnyű a helyzetem.
Szóval, nem igazán sikerült rájönnöm arra, hogy mi az bennem, ami kiváltja azt, hogy egyre jobban szeressen. Se a külsőm, a személyiségem pedig végképp nem. Nem, engem nem szeretett senki sem de erről én tehettem.   Nem szorultam sohasem szeretetre, viszont ez a helyzet más. Elias-tól akarom, hogy egy kicsit is szeressen. Ugyanakkor a büszkeségünk ezt nem fogja hagyni.
Nagyon óvatosan engedem őt magamba, próbálva visszafogni a szisszenésemet de nagyon nem megy. Látni rajt, hogy meglepi, hogy ennyire nehezen megy és akkor gondoljon bele, hogy mit éreztem akkor, amikor leszarta, hogy fáj -e vagy sem és ő egyáltalán nem óvatoskodott. Az volt nekem is csak a szerencsém, hogy piszkosul kívántam őt annyira, hogy ne akadjak ki rá.  Annyira viszont nem zavar, hisz talán észrevehette, hogy hozzá hasonló módon körülbelül annyira szeretem a durvább meneteket. Ami közben el lehet aludni, az nekem túl nyálas.
Mindössze csak pár másodpercet vett igénybe mire tökéletesen megszoktam - ezt az idővallumot talán ő is kibírta - , aztán előre dőlök és a fülébe suttogom, hogy akár ő is irányíthat. Viszont a válasza meglep. Elias Syden képes ilyesmit mondani az alárendeltjének? A meglepettségemet viszont takartam, és csak harapdáltam a fülcimpáját, miközben mozgásom egyre ügyesebbé válik rajta.
- Grrrr. - Megberregtetem egyet a hangszálaimat, miszerint épp tökéletes dorombolást imitálok. Inkább nem mondom, hogy mi jutott eszembe, még a végén vérig sértődne. Mr. Grey elbújhatna mellettem szégyenében. De, ez csak maradjon Elias dolga továbbra is, az jobb tetszik. - Pedig te sokkal ügyesebb vagy nálam. -  Hangom mézédesen hízelgő, ugyanakkor őszinte. - Nekem viszont tetszenek az egyenlő jogok. - Simogatom a haját, aztán akaratlanul is nyögök, amikor lejjebb csusszanok rajt és mélyebbre kerül belém.Érti, hogy mire mondom - Én nem fogok dirigálni, már csak miatta sem. Tény, hogy egész idáig az ő nemének kuss volt a szememben a nevük és úgy vettem őket semmibe, ahogy Elias a nőket, de ezúton vele nem fogom ezt az énemet megismertetni. Szeretem annyira, hogy nem tudnék megnyikkanni sem ilyen téren.  
Egy pillanatra viszont kihúzom őt magamból, aztán hátat fordítok neki: bokáira tapasztom a tenyereimet, miután újra magamba csúsztattam, de ezúton most már jóleső nyögéssel belekezdve. Ő most csak a hátamat látja, és az érintkező ölünkre most sokkal nagyobb rálátást kap. Ennek fejében tehát kiegyenesedem, combjaimra helyezem tenyereimet és most határozott mozdulatokkal kezdek el rajt csúszni és emelkedni. Élvezem, hogy ekkora a mérete és teljesen megtölt széltében és hosszában is. Néha viszont tenyereimet a hajamra csúsztatom és beletúrok, s közben látványosan táncoltatom a farkán az ölemet. Hangom egyszerűen szüntelen, de még messzebb állok az orgazmustól. Viszont továbbra sem zavarna, ha mégis átvenné az irányítást. Egyszerűen hozzászoktatott ahhoz, hogy ő diktál mindig.

Harley + Elias

Elias egyszerűen megrémít. Persze, nem a szó szoros értelmében, hanem egyszerűen csak elér olyasvalamit nálam, amit senki iránt sem akartam még kicsit sem érezni. Kötődés. Ragaszkodás. Nevezhetnénk bárhogy. Sokszor mondják, hogy ha egy nőt csak meg akarsz dugni, akkor eszedbe se jusson az, hogy magadba bolondíts. Nem szabad olyankor udvarolni, sem pedig kedveskedni semmivel sem neki. Baromságnak tartottam ezt, erre pedig... nagyon is igaz állítás. A saját nemem valóban nagyon érdekes. Egy velejéig romlott némber vagyok és sohasem gondoltam volna, hogy bárki előtt meghajolok és engedelmeskedem. Vagy egyáltalán azt, hogy bárkivel is ennyire könnyeden törődjek. Az elején ez nem volt nagyon elmondható, hisz mi a francot tett azért, hogy én kedves legyek vele?  Látszólag nem volt nagyon elvárás a kedveskedés, de hamar rájöttünk, hogy ha nem vesz egyikőnk sem vissza a stílusából akkor abból nagy bajok lehetnek. Adott szállást saját szobával. Visszafogta magát és engedékenyebb. Elvitt vacsorázni és párszor már együtt is ebédeltünk, sőt, együtt főztünk. Gyógyszert ad minden egyes nap. Reggelit készített. És még el is vitt magával egy városnézésre is madártávlatból. Habár a vége rosszul sült el, nos, minden hiszti nélkül vitt fel a szobámba és be is takart. Nem ez volt az első alkalom, hisz amikor az étteremben vesztünk össze, nos, akkor is törődően lerakott utána aludni. Elnézett sok mindent, amit én fordított helyzetben már nem biztos. Amikor magával hozott és bemutatta az ő birodalmát, egy másodpercre sem feltételeztem volna róla, hogy ennyi mindent fog értem megtenni pusztán néhány nap alatt. Én viszonoztam ezt egyáltalán? Nagyon rosszul érzem magamat miatta. Eléri, hogy megkedveljem és ha sikeredne egy kicsit tovább élnem, valószínű jó alaposan darabokra törne valamit a mellkasomban és kirakna, mintha sohasem ismertük volna egymást. Gyűlölöm őt emiatt, de ettől nem kell félnem, hisz én előbb el fogom hagyni őt. Lehet, hogy majd talán én fogom őt összetörni.
Volt pár másodperces néma csönd, amikor elhallgat és gondolkozva figyel engem. Mintha mondani akart volna valamit, de nem kötelezem arra, hogy  kimondja azt, amit gondol. Mint ahogy már mondtam neki: csak azt mond el, amit akar. Ezért is nem kérdezek rá, hanem szeretetteljesen végigsimítok az arcán, és gyengéd csókokat lehelek állára, ajkaira és nyakára.  (...) Jólesően élvezek el nyelvének a munkájától és biztosan tudom, hogy ő is észrevehette, hogy ez valóban a kedvencem legalább olyannyira, hogy ebből fél perc is alig kell és meghozza a hatását. Sokan úgy tartják, hogy nem az orgazmus a cél és előfordulhat, hogy a nőknek akár évek is kellenek, hogy megéljenek legalább egy orgazmust, de ez hülyeség. Ha elég jó a partner, jelen esetben aligha kellett egy perc és máris reszkettem az elélvezéstől.
Mire magamhoz tértem némileg, egyszerűen csak feltérdelek és vizes hajtömegemet a hátam mögé simítom, aztán elfekszem a hátamra és simogatni kezdem csiklómat jobb tenyeremmel, míg a másikkal az egyik mellem masszírozom.  Kicsit még a mellkasomat is megemelem, míg fejem hátravetem vigyorogva; szeretek magánműsort tartani, hisz egy szex csak akkor jó, ha a két fél kellően fel van korbácsolva.
Aztán nemes egyszerűséggel fordulok hasra, térdeimen megállva pedig feltolom a fenekem macskásan, míg fejemet lent hagyom a vizes földön. Hergelni próbálom őt a látvánnyal és közben azzal, hogy tenyerem és ujjaim szüntelenül járnak nedves puncimon, de csak azon kapom magam, hogy ő is kijön a vízből és mellém fekszik a hátára. Abbahagyom ekkor azt, amit csináltam, és halk sóhajjal jutalmazom, amikor végigsimít az oldalamon. Tetszik, amikor simogat.
Kérésére nem felelek semmit, viszont négykézláb megközelítem és fejemet lejjebb eresztem, hogy megízlelhessem újra az ajkait. Finoman kóstolom, néha becsalva a szájába a nyelvem, de aztán továbbá a nyakát érintem ajkaimmal és szeretetem jeléül nagyon gyengéden, de tovább haladok a számmal; csókolgatom a mellkasát, lejjebb haladva aztán a hasfalát és amikor kellően lejjebb értem, oldalra elfordítom a fejem, hogy könnyeden be tudjam kapni meredező farkát. Egyelőre még nem használom a kezeimet, csak a számat. Érzékien szopom a makkját, közben pedig ütemesen tolom rajt le a fejem, hogy néha a torkomat feszítse. Azt akarom, hogy legalább annyira élvezze, mint ahogy én azt, amit az előbb művelt velem. Viszont az ő esetében jelenleg az orgazmus nem jönne jól, bár nem lennék raplis, ha az miatt annyiban maradna.
Időközben viszont két markom közé fogom péniszét a nélkül, hogy mozgatnám őket rajt. Így pont csak a makkja látszik ki, amit viszont azonnal elsajátítok a nyelvemmel és ajkaimmal; Körkörösen nyalom nyelvem teljes egészével, akárcsak egy fagyit, aztán számba veszem és csak szívom, hozzátapasztva a nyelvemet. Lehet, hogy ez tetszik neki, de itt már abbahagyom és fölé kecmergek. Szemeibe nézek; az enyémben láthat  vágyat, amit csak egyedül ő csillapíthat. Viszont láthat benne mást is; másképp tekintek rá. Szerelmesen?  
Hamar viszont megszakítom a szemkontaktust, mivel nem akarom, hogy mégis kivegyen belőle bármiféle következményt. Folytatom tovább a dolgomat, és ölére nehezedem. Nem, még nincs bennem, hanem csak farkán pihentetem nagyon nedves nőiességemet. Finoman jobban ránehezedem, pont úgy, hogy csiklóm és nagyajkaim által érezhető legyen. Aztán finom mozgással elkezdem ringatni a csípőmet előre és hátra, pont úgy, hogy csiklóm teljesen végigsúrolja teljes egészét, aztán pedig a makkját is. Halkan sóhajtok, közben pedig tenyereimet a combjaimon pihentetem. Néha hátravetem a fejem, és végre ránézek, amikor megállok és lejjebb csusszanok annyira, hogy újra a számba vegyem hímtagját, de ezáltal úgy, hogy töményen érzem rajt a saját édes ízem.
Újra az öle fölé emelkedem, viszont most finoman magam alá nyúlok úgy, hogy farkát megfogom és óvatosan hüvelyem bejáratához illesztem a makkját, és testemmel finoman ereszkedni kezdem le rajt. Szemeimet és számat összezárom, habár az utóbbin mégis kipréselődik egy nagyon is hallható nyöszörgés. A levegőt egészen addig bent tartottam feszülten, és csak akkor fújom ki magamból kapkodva, amikor már teljes egésze bennem van. Most először ne várjon tőlem gyors mozgást, viszont előre dőlök rajt, hogy a füléhez érjenek az ajkaim.
- Ha akarod, irányíthatsz. - Végignyalok a fülcimpáján, aztán most csak egy lassú mozgásba kezdek, hogy szokhassam a méretet ami bennem van ráadásul mélyen. Felajánlásomon viszont azt értem, hogy akár ő is mozgathatja a csípőjét alattam, úgy legalább a neki tetsző mozgást nyerheti el. Mindennél jobban vágyom rá, és akárhányszor többször átesünk egy ilyen pillanaton, minden egyes alkalommal nagyobb iránta az étvágyam.

Harley + Elias

Lehet, hogy ismeri a nőket, de engem egyáltalán nem. Ez nem hencegés, hisz úgy, ahogy ő engem nem, úgy én sem ismerem őt. Mindössze csak felületesen. Ha úgy nézem, ez így helyes és nem is kell jobban megismernünk egymást, hisz, minek? Viszont vészjóslóan érzem, hogy elkövetünk mindketten egy olyasfajta hibát, ami a végén eléggé fájdalmas lesz talán mindegyikőnk számára. Nekem biztosan az lesz. Egyáltalán nem akartam az elejétől fogva kötődni hozzá, nyersen leordítottam a fejéről az arcát, hogy cseszettül nem érdekel ő maga és az sem, amit fog csinálni. Nos, igen, ez akkor nagyon is nyers, kézzelfogható igazság volt a részemről: valóban nem érdekelt engem akkor még. Ahogy sokan senki más sem. Képes voltam azokat is a semmivé tenni, akik tulajdonképpen nem is ártottak nekem. Egész életemben két ember szeretett engem összességében, és azokat is képes voltam hidegvérrel megölni. Ezek szerint akkor mit tennék azzal, aki árt nekem? Nos, volt az utóbbira is bőségesen példa, hisz rendszeresen elöntött minden nap a másik vére és alig sikeredett mindig levakarni magamról. Talán Elias továbbra is képes lenne bántani, ha annyira dühössé teszem, de igazán nem látom annak a közeledtét, hogy valóban elkövetnék valami olyasmi hibát, ami által valóban nem lehetnék más a szemében, csak egy gonosz szuka. Persze, még most is az vagyok, de egyelőre teljesen ártalmatlan vagyok a számára és eddig nem is tettem olyasmit, amiért megérdemelném a fájdalmat. Legalábbis számára. Lehet, hogy talán mégsem volt jó ötlet egy boszorkányt hozni a házába. Már eléggé régen feszegettem az erőmet és talán még mindig nincs annyira elveszve, mint amennyire én azt gondolom; legalább kell annyira tartania tőlem, mint ahogy nekem ő tőle. Próbáltak már engem bántani, de mondanom sem kell, hogy nem én voltam az, aki végül nyakig volt a szarban tátott szájjal.
Felvonom a szemöldökeim aztán csak mosolygok a dolgon. Úgy beszél, mint aki teljesen normálisnak tartja azt, ha bánthatja a másikat és még nekem kéne rosszul éreznem magamat, amiért minden egyes ilyen alkalommal konkrétan elleneztem a dolgot. - Már ne is haragudj, de megmondtam, hogy egy ujjal sem fogsz hozzám nyúlni és ez akkor, most, és máskor is érvényes lesz. - Felelem teljes nyugalommal, nyomát sem mutatva a feszültségnek. Mi értelme lett volna annak, ha most reggel ezt szóvá teszem? Szíve joga, hogy bántani akar. És nekem is szívem joga, hogy viszonozhatom is akár. Nem akarom megtenni, mert nekem nem szokásom kínozni valakit vagy épp megütni és még sorolhatnám. Én nemes egyszerűséggel megölöm a másikat mindenféle szórakozás nélkül. Ahhoz képest, hogy az elején még ő lepődött meg, amikor a szabályai után érdeklődtem... végül kiderült, hogy mégiscsak vannak.
Egyelőre viszont most nem akarok neki ártani és ez látszólag fordítva is érvényes. Sőt, én most jelenleg elmondhatatlanul kívánom őt és ezt egy pillanatra sem leplezem jelenleg. Ahogy eddig mindvégig én, úgy megint csak én vagyok az aki kezdeményez és birtoklóan fonom körbe csípőjén a lábaimat és ezzel is közelebb vonom magunkat egymáshoz. Érezni akarom, hogy ő is legalább hasonló módon akar engem, mint amennyire én őt.
Leszedem magamról a fürdőruha egyik részét és félreteszem azt, aztán felkapaszkodom hozzá, hogy ajkait elsajátítsam és annyira közel nyomulok hozzá, hogy melleim a mellkasához simulnak. Hatalmas bennem a vágy, talán még ekkora nem is volt mostanában. Ami pedig kedvező, hogy nem áll neki szenteskedni, avagy nem utasít vissza mint az elmúlt alkalomkor. Na igen, nem fogom azt egy hamar elfelejteni neki.
Combjaim alá nyúl és egyszerűen tesz fel a szélére. Kérdőn nézek rá, aztán meglepnek a mozdulatai; lehúzza rólam az utolsó ruhadarabot is, széttárja a combjaimat és közelebb von magához egy hirtelen mozdulattal ami végett kiszalad egy halk nyögés a számból. Ezt követően pedig ujjait kemény mellbimbóimra csippenti és finoman masszírozza azokat, néha pedig rájuk is szorít. Finoman beborzongok abba, amit művel, így is alig bírom magamat megtartani a karjaimmal amint hátradőltem kicsit. Érzem, hogy nemcsak az arcom, hanem az egész ölem forr a vágytól és csillapíthatatlanul éhezem arra, amit nyújtani tud.
Sejtelmesen mosolyog rám, aztán ajkai közé veszi a csiklómat és szívni kezdi. Nem csak a testem remeg bele, hanem a hangom is. Igen, jól tudja, hogy az ilyenekből pár mozdulat is elég és mindössze pár másodperc alatt képes vagyok eljutni az orgazmusig tőle.
Alsó ajkamba harapok vadul, visszafogva a nyögéseimet amennyire csak tudom, bár ez alighanem nem sikerül.
- Állítólag.. - Belekezdenék egy mondatba, de legalább fél percre elnémulok és sóhajtozom. - Férfiaknál négyezer idegvégződés, míg a nőknél tizenötezer idegvégződést aktivál az ilyesféle izgatás. - Elhadarom a mondatot nagyon gyorsan, hogy egyáltalán képes legyek egyszerre kimondani. Időközben Elias hajába fűzöm néhány ujjamat és szeretetteljesen simogatom vizes haját; iszonyatosan élvezem azt, amit művel és hálás is vagyok érte, mert lássuk be, a férfiaknak sokkal könnyebb készen állni, mintsem a nőknek. Nálunk ez nem ilyen egyszerű.
Szinte alig kell még egy perc, pillanatok alatt elélvezek hosszasan. Egy kicsit elhúzódom tőle és térdeimre állok reszketve,némileg megrogyva, mert még mindig a hatása alatt vagyok. Szabályosan zsibbad a hüvelyem és a csiklóm is, konkrétan az egész ölem. Ajkaimba harapok újra, aztán nulla erővel hanyatt fekszem a földön teljesen vizesen. Egyik lábamat feljebb húzom behajlítva, a bal tenyerem egyik mellemet masszírozza míg jobb tenyerem lüktető csiklómon jár.
- Gyere...- kérem őt szépen, mégis kábultan. Azt akarom, hogy kijöjjön hozzám, hisz úgy könnyebben részesíthetem én is őt örömökben, mintsem a vízben. Nagyon is szeretném tovább folytatni, ezért hanyatt fekvésből a hasamra fekszem és látványosan tolom fel a csípőmet úgy, hogy csak fenekem legyen fent. Szabályosan vonaglok előtte épp úgy, mint egy felhergelt állat; azt akarom, hogy minél inkább korbácsoljam benne a vágyat és azt, hogy egyáltalán ne érezzen óvatosságot.

Harley + Elias

Mi értelme lett volna annak, ha ma reggel duzzogva térnék be ide hozzá? Valóban, néhányszor zokon veszem ha megfenyeget, de ezúttal éreztem azt, hogy a fenyegetését nem lenne képes beváltani. Rengetegszer megígérte már eddig, hogy mit tesz velem abban az esetben ha nem viselkedem, de eddig még egyszer sem tette meg. Lássuk be, talán egy kicsit másképp állok ő hozzá, mint az eddigi nők hosszú sorai akikkel dolga volt. Voltak és vannak is hibáim, de eltekintve a néhai rossz viselkedésemtől, nos, én próbáltam vele mindvégig törődni nagyon leplezetten. Talán nem vette észre, sőt, nagyon mérges is volt érte, de amiért néhány virágot hoztam a házába, csak azt akartam elérni, hogy lássa azt, hogy valamilyen úton-módon törődöm vele. Persze, arról fogalmam sem volt, hogy ő nem szereti a virágokat de én viszont nagyon. Akit pedig nem kedvelek, annak biztos, hogy nem díszítem ki a lakását a legkedvesebb dolgaimmal. Nem igazán ismer és azt sem tudja, hogy én egyébként hogyan is viszonyulok másokhoz; hasonló módon, ahogy kezdetekben ő hozzám. Nem különösebben foglalkoztattak mások, sőt, rettenetesen haragudtam a világra. Igaz, hogy Elias érdekből hozott ide, de a maga módján nagyon is foglalkozik velem.  Főleg az utóbbi időkben és nagyon jól esik, mert valahol egyre nyugodtabb vagyok tőle és kezdem azt érezni, hogy biztonságban vagyok mellette. Vicces, de még saját magától is megvéd. Érzem rajt, hogy néha valóban megleckéztetne, de visszafogja magát.  Valamiért most sokkal jobban fájna lelkileg, ha bántana. Nagyon összetörne vele.
Gyönyörű mosollyal és csillogó íriszekkel figyelek rá, és meglepve hallgatom a szavait. Nagyon furcsállom azt, amit mond, de tisztában vagyok azzal, hogy igazat mond. Kedvel engem? Ha belegondolok, ennek nagyon örülök, de... valóban nem szabad nagyon megkedvelnie. Nem azért, mert szabályosan taszítanunk kell egymást, hanem mert én nem tudok itt lenni vele mindig, bármennyire is akarom, de nem lehet. Sajnos belül én is elkövetem minden egyes nap azt a hibát jobban, hogy egyre jobban kötődöm hozzá. Hihetetlen, de sohasem vártam úgy senkit sem haza, mint őt. Azt hiszem, hogy szeretem.
A kifinomult érzékeinek köszönhetően biztos hallja azt, hogy a  szívem az izgalomtól egyre sűrűbben ver és ráadásul hatalmasakat. Szerettem volna megszólalni, de ajkait az enyémekre tapasztja és lágyan, érzékien csókol. Ezúttal ez másabb az eddigi csókoknál. Nem vad, hanem sokkal érzékibb. Nem nevezném érzelgősnek, sokkal inkább csak érzelmesnek; sokkal jobban esik az eddigieknél és ezúttal én sem válok mohóbbá, hanem szeretetteljesen viszonozom lehunyt íriszekkel. Élvezem minden egyes másodpercét a pillanatnak és boldogan ízlelem tökéletes ajkainak az ízét, nyelvének a forróságát. Közben kicsatolom a fürdőruha melltartó részét és leszedem magamról, aztán a felszínre helyezem. Melleimet ellepi a víz, de amíg továbbra is csókolom őt szüntelenül és vágyakozva, karjaimat tarkója mögött fonom össze és felhúzom magamat hozzá és ezáltal teljesen hozzásimulok és csak belé kapaszkodom.
- Miért gondoltad azt, hogy duzzogni fogok? - Kérdezem tőle, miután nehezen, de megszakítom a pillanatot. Ugyanakkor még mindig levegő után kapkodok és még mindig belé kapaszkodom. Felkeresem tekintetét az enyéimmel, aztán jobb tenyeremet arcára helyezem és hüvelykujjammal cirógatom alsó ajkát. - Szerintem tökéletes este volt. - Elmosolyodom őszintén. - Az, hogy megfenyegettél... - magamhoz veszek egy nagyobb levegőt, aztán kifújom lassan. - Képes lennél megtenni? - Aztán megrázom a fejemet, miszerint nem. Nem vagyok ostoba. Ha bántani akart volna, akkor nem egyszer már megtehette volna. Sőt, a karjaiban vitt fel a szobámba azok után és még be is takart. Tökéletesen emlékszem mindenre.
- Ami pedig a kérdéseket illeti, - Elvonom tenyerem az arcától és újra tarkója mögött karolom át őt és nyakába temetem az arcom, miközben érzékien csókolom bőre felületét. - Mint mondtam, vannak dolgok amit én magam sem szeretek közzé tenni. Amit akarok, úgy is elmondom és ezzel te sem vagy másképp.  - Bármennyire is hihetetlennek tűnik, de annyira nem vagyok egy idegesítő némber mint amennyire azt hitte. A magam módján nagyon megértő vagyok és tiszteletben tartok dolgokat, pláne, ha róla van szó.
Kis szünet után viszont elvonom az arcomat a nyakától, aztán szemeibe nézek és elmosolyodom újra. - Én is kedvellek. - A mosolyom nagyobb lett, aztán alsó ajkára lehelek egy nagyon gyengéd, mégis érzelmekkel telt csókot. Túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy a ' szeretlek ' szócskát használjuk, mert ez több egy egyszerű kedvelésnél.
Többet nem mondtam már, csak újra megcsókolom őt túlfűtött vággyal. A szörnyeknek is van egymás iránt olyan oldaluk, amit csak egymással osztanak meg és pontosan ez él most közöttünk is. Viszont mindennél jobban nyugtat.
- Érezni akarlak. - Suttogom a fülébe kéjesen, miközben egyre forróbbnak hat a víz a hőmérsékletünk miatt, legalábbis az enyémtől mindenképp; forr a vágytól a vérem és igazán nem értem, hogy Elias miért nem akar inni belőlem. Most lehetnék a legédesebb a számára. Még akkor sem ellenkeznék, ha túl sok vért venne tőlem ami által meg is halhatnék; szebb és békésebb halált nem kívánhatnék magamnak. Többé nem kéne szenvednem.

Harley + Elias

Lebontom magamról a törölközőt, aztán a korlát melletti akasztóra rakom, hogy ne érintkezzen vízzel. Jobb lábamat előre lendítem, és eleinte csak lábujjaimmal érintem a víz felszínét a hőmérséklete miatt, aztán bemászok, miközben tovább magyarázok Elias számára. A hajamat elfelejtettem felkötni, ezért a hullámos, vörös tincseim az ősz tincsemmel együtt lesz tetőtől talpig vizes, de nem zavar.
Szinte azonnal a medence széléhez húzom magamat a vízben mert nem tudok úszni. Legalábbis, nem olyan jól. Eddig nem szorultam arra, hogy úszni tanuljak, mert egyébként sem rajongtam a vízért sohasem. Gyerekként sem igazán vonzott a dolog, inkább balettet tanultam, mintsem az úszást. Persze, voltak a balettal terveim. Vonzott a művészet és színházakban akartam szerepelni, hogy aki lát, csak megcsodáljon. Viszont... a fémkarikán szerzett sérülésem  miatt implantátum került a lábamba ami végett nem csinálhattam tovább. Akkor jutott eszembe, hogy ha művészet, akkor művészet; a család ahová kerültem, volt pénzük és mindenben támogattak anyagilag még akkor is, ha nem szerettek. Illetve, az apám és a fivérem szeretett. A koven miatt viszont meg volt írva a sorsom, és hiába szültem az álmokat, nos, teljesen felesleges volt. Nem egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ez a koven nem létezne és normális családban élnék. Ki tudja, talán már híres színházak ékköve lennék. Talán már lenne családom, szerető férjem és egy gyermek is, vagy több. Nem tapadna annyi vér a kezemhez sem és nem tartanék most itt, ahol. Még most is annyira fáj, hogy minden álmom pillanatok alatt tört össze velem együtt. Hát persze, a boldogság jó hely, csak... mindig tele van.
- Hm, nem hiszem, hogy eljössz velem. Ahhoz ki kéne mozdulni a városba. - Teszem hozzá, amikor megállok a medence szélénél és karjaimmal megkapaszkodom azokba. Lábaimat felváltva mozgatom a vízben előre és hátra, ezzel fent tartva magamat mivel eléggé mély a medence.
Továbbra sem foglalkozom Elias gúnyolódásaival, bár érzem a hangján, hogy nem akar megsérteni csak egyszerűen viccelődik. Nem veszem magamra, hisz határozottan elterveztem, hogy azt fogok csinálni, amit akarok. Adott gyógyszert, ami lehetővé tette a szedése óta, hogy nem épülök le olyan gyorsan. Itt éheznem sem kell, és egyébként is az utolsó heteimet rúgom. Miért mondanék nemet magamnak?  
- Nem történt nagy baj. Elég kreatívan megoldottad. - Nézek rá szépen, amolyan dicsérő hangnemben beszélve hozzá. Időközben ellököm magamat a szélétől a lábaimmal, és mindenféle úszástudás nélkül csusszanok a vízben mellé és lágyan megkapaszkodom a matracba tenyereimmel.  
- Elias Syden tart a kishúgától? - Meglepődötten kérdezem őt, nem várva rá bármiféle választ. Ezek szerint még is van egy nő, akitől tart - ez esetben ő a húga -. Egyelőre. Ami azt illeti, egy minimálisat hasonlít a múltunk. Amikor engem elvittek, később lett volna rá alkalmam, hogy találkozzak a bátyámmal. Tudni illik, Sed egy kicsit fura fiú volt. Ő és apám foglalkozott velem egyedül. De én beleszerettem a bátyámba. Később kiderült, hogy elvileg nem a vér szerinti ikertestvéremről van szó, de már semmit sem hiszek el így utólag. Én viszont azért nem mentem vissza hozzá Londonba utána, mert féltem attól, hogy nem fogom tudni őt elfelejteni és ott maradtam volna vele. A koven valószínű azonnal kivégzett volna. Na meg persze, ott volt az apám is. Imádtam őt és ő is nagyon szeretett engem még akkor is, ha nem a vér szerinti lánya voltam. Az anyám később nem egyszer meggyanúsította, hogy talán a férje szemet vetett a lányára, de ez baromság volt. Az a szuka... nyugtat a tudat, hogy szénné égettem. Sajnos az apámmal és a fivéremmel együtt két hónapja. Az utóbbi kettő nem érdemelte volna meg, de megtettem. Mégis történt ott valami, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. Penelope, az anyám olyan boszorkány volt akinek nem volt saját ereje. Mivel égett a házuk, nos, belém lőtt nyolc golyót. Az apám vére, a fivérem vére, és a saját vérem is áztatta a bőrömet. Azt hittem, hogy abban a pillanatban meg is halok, bár az lett volna a következő. Mégis másnap abban a házban tértem magamhoz, ahol Elias is járt. Egy darab lövésnyom sem volt rajtam, pedig tisztán emlékeztem a fájdalomra és a pillanatra. Valaki akkor megmentett és vissza is vitt New Orleans-ba. Márpedig az nem a koven műve volt, hanem valaki másé. Mai napig sem tudom, hogy ki volt az az elvetemült marha, aki megmentett egy olyan gonosz némbert, mint amilyen én magam vagyok. Valószínű erre már nem is fogok választ kapni.
- A család mindig is egy rossz ómen. - Hosszas némaság után ennyit mondtam, aztán egy hatalmasat löktem a matracán. Nem igazán akartam a családról beszélni, sem pedig az övéről mert a végén még kikotyog valamit aztán én leszek megint a bűnbak. A művem után viszont fogtam magam és azzal a lendülettel kapkodtam magam alatt a vizet, amerre csak láttam. Egy pillanatra hátratekintek, és istenem... annyira szexi látvány volt, ahogy hátrasimította a vizes haját, amint felért. Persze, titkon ördögien vigyorogtam, hogy kicsit kiszúrhattam vele. Már épp készültem volna kimászni, és kitűztem a fejemben a "szobám" célvonalat, de hiába tettem volna bármit, nos, a medence falának nyom és karjaival lezárja az utat balról és jobbról, előre meg nem mehettem, mert egyenesen ott állt előttem.
Egy kicsit pofátlan módon viselkedtem, de azt akartam, hogy viccnek fogja fel. Csak törődtem vele. Viszont látni rajt, hogy nem akarja emiatt a fejem letépni, bár tettem ennél már rosszabbat is vele.
- Elias. - Ejtem ki édesen a nevét, hisz tudom, hogy mennyire szereti hallani a nevét. Egyelőre nem szólok semmit, csak lábaimat megemelem és körbefonom azokat a derekán, hogy ölünk összeérhessen. Fura, de tegnap nem történt közöttünk semmi és egy kicsit hiányom van. - Tudom, hogy mostanában rossz dolgokat csináltam és szeretnélek kárpótolni. - Pislogok rá szépen, miközben még mindig a derekán pihentetem kissé szorosan a lábaimat. A tenyereimmel végigsimítom a nyakát, a mellkasát, aztán közelebb hajolok és vörös ajkaimat a nyakára tapasztom kéjesen. - Akarlak...- suttogom feltüzelt hangon. Igaz, megfogadtam magamban, hogy nem fogok kezdeményezni, de még mindig nem bírok a kurvás véremmel.  

Harley + Elias

Kényelmesen elkezdem felgörgetni a nadrágom szárát egészen a térdemig, aztán pedig elmerítem azokat a vízben amint leültem a szélére. Kissé langyos a víz, bár egy harminchét fokos víznek sokkal jobban tudnék örülni de ez is megteszi. A dobozt az ölemben tartom, és minden szívfájdalom vagy bűntudat nélkül bontogatom ki egyesével a csokilapokat és tömöm magamba. Bár persze, ő nem fogad el egyet sem belőle, de még mellé megjegyzést is tesz, hogy talán összemennek majd a ruháim az édességtől.
- Sőt, délután ha elengedsz, akkor valamelyik kajáldában bedörgölök egy hatalmas hamburgert kólával. - Megrántom a vállamat makacsul, nem foglalkozva azzal, amit mondott. Pont nekem kéne tartanom már attól, hogy elhízok? Őszintén szólva, teszek már rá. Tény, hogy eddig nagyon odafigyeltem arra, hogy mit adok a testemnek mert szerettem az egészséges étrenddel is elkerülni az esetleges betegségek kialakulását. Most viszont teljesen mindegy már nekem. Jelenleg az utolsó heteimet töltöm el, nem fogom magamat feleslegesen kínozni és nem fogom magamtól megvonni azt, ami jól esik, legyen az akármilyen káros. Egyébként is örülök, hogy végre  alkalmam adódik gondmentesen enni, nem kell spórolnom, nem kell tartanom attól, hogy kihányom a végén vagy egyáltalán le sem megy. Szóval, ennek a fejében nyugodtan ettem tovább az édességet, ringatva a lábaimat a vízben.
- Nem aludtál az éjjel? - Kérdezem őt kíváncsian, felkapott tekintettel. Mondott még közben valamit, hogy mérges volt akkor este, de már nem haragszik. Ez egy lényeges információ a mai napra tekintve, de mégis érdekelt, hogy miért nem aludt? Gondolom én, ha éjjel olyasmiken agyalt, hogy visszapillantó tükör kéne a helikopterre. - Nem, nem kell rá tükör. - Megrázom a fejemet védekezően. Már csak azért sem, mert nem direkt akartam őt kellemetlen helyzetbe hozni, meg egyébként sem az volt a célom. - Mostanában pedig nem fogok felülni egy helikopterre sem, szóval nekem ez bőven elég volt. Nagyon szép volt, de nem gondoltam volna, hogy olyan vége lesz. - Lehajtva a fejemet újra bekapok egy csokilapot, és csak arra eszmélek, hogy már a dobozból hiányzik a lapoknak a fele.  Ebben a dobozban legalább harminc darab csoki volt, mielőtt még nem bontottam ki. De nem baj, mert eszméletlenül finom.
Újra rápillantok, de csak akkor szólalok meg, amikor megettem a számban lévő édességet.
- Ne hibáztass. Egy szóval sem mondtad, hogy az alkalmazottad is részese a beszélgetésnek. Ha pedig visszagondolsz, akkor tudod, hogy épp dicséretet tettem a képességeidre és a küllemedre, hogy még egy faszi is képes volt ebbe az arcba belehabarodni. Furcsa lehetett számodra, de ahogy mondtad, az ő  érzéseinek köszönhetsz nagyon sok mindent, nem igaz? - Megrántom a vállamat, aztán újra felbontok egyet és két harapásból le is tudom. - Bár elsülhetett volna rosszabbul is. Még szerencse, hogy nem akkor taglaltam, hogy miután leértünk és hazamegyünk, hogyan dugj meg. - Próbáltam komoly arccal beszélni, de amint a mondatom végére érek, egyszerűen elvigyorgok a gondolat komikumán. Belegondolva is sokkal kínosabb lehetett volna. Sőt, tőlem az ilyesmi nem lett volna újdonság és hatalmas szerencséje, hogy akkor nem volt épp mocskos fantáziám.
Annak ellenére, hogy megfenyegetett és nagyon dühös volt, most egészen idilli állapotban van, sőt, ő is csak mosolyog az egészen már csak. Mégis meglepődöm, amikor azt mondja, hogy a legközelebbi programjában tengerpart szerepel. Hatalmasat nyelek - mert még mindig ettem, és már csak néhány darab maradt a dobozban-, aztán végül lerakom a dobozt. Nem tudtam eldönteni, hogy a sok édességtől lettem rosszul hirtelen, vagy attól, amit mondott.
- Te beteg vagy? - Nagy levegőt veszek magamhoz. Egy kicsit aggódtam miatta, hogy kísérti a sorsot és pont engem akar tengerpartra vinni. Mi a fene történt vele? Nem, egyáltalán nem bánom a dolgot, de pár nap alatt ilyen döntésekig és tervekig eljutni... nem tudom, hogy mivel érdemeltem ezt ki nála. - Szerintem neked tetszik, hogy néha sikerül téged megszívatnom. - Megrázom a fejemet, aztán csak újra elmosolyodom. - Tetszik az ötlet, bár ezt is ugyanannyira tartom merész ötletnek, mint azt, hogy elkísérjelek a bálra. Bár lesz időd addig megnevelni. - Hüvelykujjamat látványosan bekapom, hogy lenyaljam róla a maradékot aztán vigyorogva végül felállok onnét vizes lábakkal és nadrággal.
- Én az alkalmazottaidat nem akarom zaklatni. De ez még nem jelenti azt, hogy közösen ne hozhatnánk frászt néhány emberre. - Adok egy előnyösebb ötletet, még mielőtt valóban kárt okoznék a cégének és azáltal neki is.
- Jól aludtam. - Válaszolom, aztán egy pillanatra megpróbálok visszaemlékezni és valóban dereng valami, hogy ő vett ki az autóból és a karjaiban vitt fel. Igen, már tisztán emlékszem, mert Elias annyira magasnak tűnt nekem akkor, hogy attól tartottam, hogy talán ledob. Igen, igen, már tökéletesen emlékszem. Így visszagondolva igazán meglep, hogy felvitt minden szó nélkül pedig megtehette volna, hogy addig noszogat amíg én magam fel nem megyek. Bár talán csak a kanapéig jutottam volna és magamat ismervén, minden szívfájdalom nélkül elaludtam volna ott.
- Milyen lovagias, hogy a mérged ellenére is felvittél a szobába. - Nézek rá kedvesen, távol állva nagyon is a gúnytól mert én inkább csak nagyon örülök ennek. Amikor legelőször megismertem, nos, nagyon tartottam tőle aznap, amikor idehozott. Akkor valóban úgy tűnt, hogy tahó módon fog velem bánni, bár ezt el is kezdte volna, hogy ha én akkor nem veszekszem vele magasabb hangvétellel a kelleténél. Nem volt szép dolog kiabálnom és durva szavakat vágnom hozzá a saját házában, de én akkor, és most is, és mindig többre fogom magamat tartani holmi játékszernél vagy olyan kurvánál, aki azt is elviseli, ha jó alaposan megtapossák. Még ha csak ennek jelét is látom, azonnal itt fogom hagyni. Eddig viszont úgy néz ki, hogy az a pár nappal ezelőtti dührohamom miután megrángatott, nos, hatásos volt. Ha megkérdezném tőle, hogy így jobb-e, vagy úgy, hogy minden egyes pillanatban konkrétan kínoz vagy bánt, biztos vagyok benne, hogy nem az utóbbit mondaná. Lehet szebben is lenni a másik mellett. Sőt, ő is többet mosolyog és nagyon jól áll neki.
Leguggolok kényelmesen, amint megérinti a kezem, bár ettől akaratlanul is szelíden elmosolyodom kislányos zavarral. Kérdésére bólintok, bár körbenézek és kifújom magamból a levegőt. - Amikor kaptam ruhákat, maradt egy doboz amit nem bontottam ki. Azt hiszem, hogy azt mondta, hogy abban fürdőruha van a saját méretemben és tulajdonképpen azért sem bontottam ki azt, mert nem láttam annak esélyét, hogy használnám. De mindjárt jövök. -  Felvettem a csokisdobozt, amiben nagyon kevés volt már, de amíg felmentem a szobába, nos, útközben megettem azokat is. Ennyi kalóriától viszont éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok éhes.
Amint visszaértem, körbetekertem magamat egy rövid törölközővel, bár rajtam volt a fürdőruha ami két külön álló darabból állt; egy melltartó rész és egy bugyi, és ráadásul a legkedvesebb színembe, mégpedig pirosba.
- Én nem gondoltam volna, hogy a húgod miatt vagy itt. Sejtem, hogy ez neked kényes téma. Nos, nekem is vannak ehhez hasonló dolgaim amit nem szívesen mesélek, de mielőtt félreértenél... - Megállok a mondatom közepén, amint leszedem magamról a törölközőt és már csak a fürdőruci van rajtam. Karjaimat hasam előtt összefonom, mert attól, hogy látott már meztelenül, nos, attól még kicsit szokatlan ez és szégyellős is vagyok.
- Hol is tartottam? - kérdezem bizonytalanul, amint beérek és a szélén közlekedve jutok el nagyjából középig, hogy vele egy vonalban legyek. - Szóval, - Megállok, és felé fordulok, bár karjaimmal még mindig a szélébe kapaszkodom mert épp annyira erősségem az úszás, mint mondjuk egy elefántnak a repülés. - Azt hittem, hogy más oka volt annak, hogy itt élsz. Arra gondoltam például, hogy mondjuk szép a város vagy valami ilyesmi. Nem akartam személyeskedni. - Nem játszom az álszentet, de valóban nem akartam belemászni a magándolgaiba mert tudom, hogy nem tartozik rám. - Ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekelsz. Nézd, én néhány hét múlva sehol sem leszek és ebből kifolyólag egy teljesen megbízható kis napló lehetek a számodra ami úgy is megsemmisül. Azt mondják, hogy jó, ha van valaki akinek elmondhatsz bármit. - Kicsit közelebb lököm magamat hozzá, aztán kicsit lejjebb ereszkedem a vízben, hogy csak a szemeim látszódjanak ki. A levegőt magamban tartottam stabilan, aztán két tenyeremet a matraca széléhez nyomom és bájosan rebegtettem hosszú, fekete szempilláimat mélybarna bogárszemekkel. Épp úgy nézhettem ki, mint egy szirén, aki készülne elcsábítani őt, de titkon más céljai vannak. Nos, nekem is.
Vártam néhány pillanatot, aztán ha beszélt, ha nem, azzal a lendülettel megemeltem a matracot alatta, hogy leguruljon róla egyenesen bele a vízbe. Amint hallom a csobbanást, azonnal iszkolok vissza a széléhez, már, ha addig eljutok oda. Kicsit viccelődni akartam vele, hogy ne azon a matracon feküdjön végig, hanem jöjjön oda hozzám is. Ezek után biztos, hogy odajön hozzám.

Harley + Elias

Felülök, és elkezdem magamról lekapkodnia a ruháimat amikben elaludtam véletlenül. Elálmosodtam az idegességtől tegnap este és sok sem kellett ahhoz, hogy el tudjak aludni. Durva, de nem emlékszem arra, hogy az autóban hozzászóltam volna még -e hazafele, de erősen kétlem, mivel ha jól emlékszem, megint becsődlött az esténk. Talán ez annyira nem lehet véletlen, hisz a magunk módján előbb vagyunk ellenségek, mintsem szerelmes párosok, akiknek valóban szebben végződik az estéjük vagy épp bármely más programjuk. Miért is kötnének bele a másikba? A mi helyzetünk nem ilyen. Nagyon nem is tudnám magunkat hogyan leírni, hogy mik is vagyunk egymásnak. Nem, én nem a ribanca vagyok, sem pedig az ehhez hasonló nőcske, mert nekem hiába fizet, nos, előbb égetem el egy szálig azt a pénzt, mintsem attól jól érezzem magam. Nem lenne kötelező vele lennem már, mégis itt vagyok bár jómagam sem tudom, hogy miért. Barátok volnánk? Halvány gőzöm sincs.
Kimentem a szobából, aztán a folyosó végéig elrobogtam a fürdőig, hogy lezuhanyozhassak. A hajamat felkötöttem egy pár csattal, bár már megint annyira megnőtt a hajam, hogy konkrétan nem tudom hová felkötni, szóval néhány tincsem kicsusszan közben. Jól esik a fürdés, bár a jelenlegi érzéseim teljesen semlegesek; még próbálok feléledni, de újra kénytelen vagyok visszaemlékezni az estére, hogy mi is történt. Ő hozott volna fel talán a szobába is? Lehetséges. Viszont arra színtisztán emlékszem, hogy rámmordult utoljára. Nem tudom, hogy miért reagálja túl, amikor egy igézéssel megoldotta az egész problémát. Szerencsére nem nyúlt ahhoz, hogy bántson. Még bele sem merek gondolni, hogy akkor mi történt volna.
Amint végeztem a zuhanyzással, ráeszmélek, hogy elfelejtettem magammal törölközőt vinni. Résnyire kinyitottam a fürdő ajtaját, és amint láttam-hallottam, hogy Elias vagy bárki más nincs a közelben, tökéletesen csurom vizesen végighaladok egészen a nekem kihelyezett szobáig. Bár mire odaértem, már megszáradtam, szóval elkezdtem felöltözni. Magamra vettem egy kék farmernadrágot és egy másik váll nélküli felsőt. A nyakamra kötöttem egy szalagnyakláncot, aztán miután megfésülködtem, nos, kijövök a szobából és útközben még magamra kapom a piros körömcipőimet.  
Egyelőre színét sem láttam a tulajdonosnak, viszont a ház egyik része felől valami furcsát hallok, gondolom arra van. Talán még neheztel rám, de úgy sem fog sokáig haragudni meg morcoskodni rám. Amikor kint voltam egymagam a városban, vettem egy nagyon finom csokit. Tehát elindultam a konyhába, és elkezdtem keresni a hűtőben az édességet és amint kivettem a dobozt, elkezdem kibontogatni amíg oda nem érek Eliashoz. Kinyitom a dobozt, aztán látom, hogy nagyon vékony csokilapok vannak egészen elegánsan becsomagolva egyesével a dobozban. Mivel a hang a medencéhez csalogatott, léptem arra vezettek. Még mielőtt beléptem volna, lerúgom magamról a cipőimet és szerényen ugyan, de belopakodok a csokikkal együtt. Szeretek egészségesen élni és ezzel együtt egészségesen enni és nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem, de ha csokiról van szó, nos, nem lehet nekem parancsolni. Meg amúgy is, a csoki szeretethormon, nem?
- Amikor voltam a városban, vettem egy ilyesmit. Ezt még nem kóstoltam, mert sajnáltam rá ennyi pénzt. - Nem éreztem most alkalmát annak, hogy 'jó reggelt, drágám', vagy ehhez hasonlóval kezdjek, mert valószínű újra dührohamot kapna és eléggé szar lenne haragban eltölteni ezt a napot.
A nadrágom szárát feltűröm a térdemig, aztán leülök a medence szélére. Egy kicsit éri így a lábaimat a víz, de nem nagyon. Mondjuk eléggé zavarban voltam, mert nem tudom, hogy milyen hangulatban van. Ránézésre nem tűnik vészesnek. Olyan lazán fetreng a matracon sörrel a kezében, hogy irigylésre méltó ez az ellazulása.
- Kérsz? Nem tudom, hogy milyen, még nem ettem ilyent. - Csokit azt ettem, de nem ilyen drágát. Azért vettem ilyent, mert gondoltam, hogy ezt hajlandó lesz talán ő is megenni - és nesze, rá is gondoltam és nem csak magamra.
- Ne haragudj a tegnap este miatt. Viszont köszönöm a lehetőséget, hogy láthattam a várost olyan szemszögből. Valóban szép volt. - Nem akartam a bajról beszélni, szóval beszéltem a szépről is.

Harley + Elias

Nem nehéz rólam azt feltételezni, hogy képes lennék még mellette is mással hemperegni. Ahogy mondta: amikor megjelent, rá három perc után már épp szoptam őt. Feltételezheti, hogy egy könnyűvérű ribanc vagyok, de akkor hatalmasat téved. Szerencsére már nem ribancoz le, bár abban az esetben most már biztosan felpofoznám. Ebben a pár napban kellően kialakult közöttünk olyan viszony, amikor jobban megismertük egymást és elvileg nagyobb tisztelettel fordulunk a másik iránt. Lássuk be, a második napunkon, vagyis amikor visszajött New Orleansba, nem becézgetett túl szépen egészen addig, amíg le nem hordtam miatta és el is magyaráztam neki, hogy attól, hogy őt viszonylag hamar lekaptam még nem vagyok ribanc. Voltak partnereim, és egyikkel sem terveztem hosszútávú kapcsolatot. Esélyt sem adtam rá, ugyanis majdhogynem mindegyik holtan végezte az ágyamban, belefulladva a saját vérükbe. A szex régen is az életem részét képezte, de nagyon megválogattam a partnereimet épp úgy, ahogy Eliast is. Kiválasztottam őt azzal, hogy nekitámadtam és a gyűrűjét konkrétan tönkretettem úgy, mintha egy kenyérpirítóst vágnék a földhöz. Na igen, kábé használhatatlanná vált az ékszer.  Élveztem, mert tetszett a düh ami benne volt akkor, de az inkább csak a szexuális vágyat növelte bennem, semmi mást. Aztán jött a pofára esés, és eltűnt. nyilván a gyűrűje miatt, mert különben úgy égett volna porrá, mint a fene. Már akkor vágytam rá, még szép, hogy amint megjelent újra előttem, konkrétan rávetettem magamat de ennek ő sem volt ellene. Az már csak a karma, hogy végül én lettem a rabszolgája, nem pedig ő nekem. Valamilyen szinten rosszul, és valamilyen szinten jól jártam. Mindennek ellenére még az óta is csak ő iránta sóvárgok, nem pedig más iránt. Az utóbbi időben majdnem fél év is eltelt, hogy senkivel sem voltam. Tudtam, hogy haldoklom és én magam sem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy Elias-ra szemet vessek. És még mindig itt vagyok vele. És talán egyre boldogabb vagyok.
- Te is tudod, hogy vannak pillanatok, amikor nem szabad komolyan venni. Talán észrevetted, hogy... - mennyire kötődöm hozzád. De nem mondom ki ezt, tehát félbehagyom ezt a mondatomat. Jobb is így. (..) Hamar viszont az asztalhoz ülök, és ha csúnyán akarnék beszélni, akkor zabálásnak lehetne nevezni azt amit levágtam, de mivel leginkább szebb szavakat szeretek használni, szóval, tömtem a fejemet. Nem röfi módjára, de eléggé látszik rajtam, hogy mennyire éhes voltam. Ha most nem lennék a kaja varázsa alatt, akkor meglepődnék, hogy milyen könnyen eszek. Amióta adott abból a gyógyszerből, nem fáj semmim és még étvágyam is van. Pedig hitetlenkedtem egy darabig, hogy semmit sem ér az, amit ad, de ezek szerint mégis.
Észreveszem viszont, hogy Elias újra helyet foglal és ő is enni kezd, habár ő sokkal kifinomultabban eszik, mint én. Tény, hogy próbáltak valami illemet nevelni belém de ez sohasem sikerült. Ő szalvétába törli a száját, míg én épp abba amibe éri. De még időben észreveszem a mellettem lévő szalvéta részemet, szóval az abrosz helyett azt alkalmazom. Viccet félretéve.
- Ó... - Lebiggyesztem aztán ajkaimat, mint egy gyerek, amikor röviden tömören kifejti, hogy nem szeretné előre elárulni az esti programot. Az a típusú ember vagyok, aki utálja a meglepetéseket. De nem baj, mert nekem az az első, hogy velem legyen és a többi nem számít.
- Hm, jobbulást. - teszem hozzá  a mondata végén, amikor megemlíti, hogy a bejárónője testvére kórházba került. - Szívesen főzök, meg egyebek. - Folytatom végül. A takarítás is így rám marad, hisz a ház bejárónő nélkül nem takarítja majd magát. De semmi bajom sincs az ötlettel, nagyon szívesen megcsinálom. - Bár jobban járunk, ha leírod majd egy cetlire, hogy mit eszel meg. Nem szeretnék olyasmit főzni, amit nem szeretsz. -  Kérem meg egy apró dologra, talán nem esik majd nehezére eleget tenni ennek a kérésemnek.
- Ha jól emlékszem, akkor nem mondtam rá viszont nemet. Csak megjegyeztem, hogy merész húzás, amit még most is annak tartok. Ettől függetlenül ha addig még jól leszek, szívesen elkísérlek. - Felelem röviden, mert tovább folytatja, hogy utalt a kártyámra egy nagyobb összeget és menjek el belőle vásárolni valamit. - Legalább spórolsz magadnak egy külön számlán. Mi a francért költesz ennyit olyasvalakire, aki alig két hónap után sehol sem lesz? Ha akarnék se tudnék annyi pénzt elkölteni. Tekintve, hogy nem az enyém. - Érti, hogy értem. Hiába mondja, hogy ez a fizetségem, én ezért az ujjamat sem mozdítottam. - A helyedben inkább  éhező gyerekekre fordítanám ezt az összeget, azzal többre mész. - Fújom ki magamból a levegőt. Nem akartam ezzel felbosszantani, de rengeteg pénzről beszélhetünk, bár pontosan nem tudom, hogy mennyi az az összeg amit most átutalt. Ha megadódna nekem a hosszabb élet sem tudnék vele mit kezdeni. Viszont elfogadom, miért ne? Úgy is megmarad. Akkor majd visszautalja magának vagy kezd vele valami mást, amit akar. - Majd veszek belőle egy ruhát a bálra. - Megrántom a vállamat. Szépnek kell  lennem mellette, s bár hoztam magammal saját pénzt, nos, abból nem jönne ki egy normálisabb ruha, ami olyan közegbe való.   Amit magammal hoztam, csak arra elég, hogy visszamenjek majd később New Orleans-ba, hogy ott majd eltemessenek. Az ötletére elmosolyodom, aztán felállok a helyemről és a háta mögé lopódzom, majd végigsimítok tenyereimmel a nyakán, vállain, aztán mellkasán.
- Nagyon jó ötletnek tűnik, bár én inkább ezt a programot estére tenném, miután visszajöttünk. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy még nincs fürdőruhám. Remélem nem nagy baj. - Lehajolok hozzá, aztán sejtelmesen a nyakába csókolok. Tudja jól, hogy miféle mocskosságok járnak a fejemben és azt hiszem, osztozkodunk a gondolatokban.  

Harley + Elias

Apró kis hülyeségnek az lett a vége, hogy lassan a zokogás szélén állok. Borzalmasan rosszul éreztem magamat, mert én a lelkem mélyén nagyon jót szerettem volna, bár tény, nagyon rosszul kezdtem el mondani a szándékomat bevezetésként. De akárhogy is álltam volna neki, ugyanúgy nemleges választ kaptam volna és talán ugyanitt kötöttünk volna ki. Lássuk be, közöttünk nem nehezen pattan el a húr, viszonylag nagyon hamar kerülünk olyan konfliktusba ahol nem győzzük makacsan a szavakkal megszúrni egymást. Nem akartam vele így beszélni, de nagyon valamiért a mellkasomban egy hely elkezdett széthasadni, amikor azt mondta, hogy húzzak el. A félreértés egy nagyon ördögi jelenség.
Az ablakkal szemben állok meg, Eliasnak pedig háttal. Kénytelen voltam eljönni onnét és elfordulni, mert úgy éreztem, hogy hatalmas nagy teher rakódik rám minden egyes másodpercben. Nem akartam, hogy gyengének lásson miszerint sírni lát, illetve nem akartam dühömben kárt okozni bármiben is. Őt nem bántanám, bármennyire is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha mégis. Ahhoz túlságosan gyenge vagyok, de nem az erőmet tekintve. Én nem ártottam neki az óta, amikor legelőször találkoztunk és nem is fogok neki fizikai fájdalmat okozni. Fogy az erőm, de megtehetném.
Alsó ajkamba harapok, mert egyszerűen beleremegtek az ajkaim a közelgő zokogásba. Nagyon sok teher rakódik rám, de nem érzem magam ettől még gyengének. Az Isten szerelmére, én haldoklom! Már önmagában ezt a tudatot képtelen vagyok feldolgozni.
Érzem, hogy gyengéd érintés nehezedik a vállamra, akkor pedig hirtelen úgy érzem, hogy azonnal megnyugszom. Beleremegtem, de jólesően és nem az idegtől. Időközben felé fordulok, és csak csendben, hatalmas íriszekkel hallgatom végig mindazt amit mond. Egy szót sem szólok közbe, talán még levegőt is alig vettem. Csak a szemeim csillogtak a bennragadó könnyektől és minden erőmön azon voltam, hogy vissza is fogjam őket. Mégis jól esnek azok a mondatok, amit mond. Szinte már fájdalmasan hatalmasakat dobogott a szívem a mellkasomban, mert elhinni sem tudtam azt, amit mondott. Talán félreértettem, de azt hittem, hogy nagyon ideges azért amiért mellettem aludt. A mostani véleménye szerint ez nem így volt, bár ha ezt nem mondja el, akkor végig abban a tudatban maradtam volna, hogy konkrétan rühell engem a szexen kívül. Tudom, hogy többre nem kellek és nem is akarnám, de nagyon rosszul esett volna, ha mindvégig semmibe vesz. Én nem örömlány vagyok, akinek minden mindegy, hanem egy átlagos nő a többi közül. Az átlagos túlzás, de vannak érzéseim, pláne nő létemre. Engem világ életemben semmibe vettek. Viszont, így utólag meg is érdemlem, hogy így legyen.
- Én nem akartalak téged megbántani és arra sem gondoltam, hogy félreérted azt, amit mondok. Nem keresnék rajtad kívül mást, hisz mi értelme lenne? - Kérdezem kínos mosollyal az arcomon, halomnyi bánattal összeszőve. - Egyre kevesebb idővallumot tudhatok magaménak. Mégis mit kezdjek valaki mással ebben a kis időben? Eszembe sem jutott volna, hogy ilyesmi hülyeségre vegyem rá magamat. Meg egyébként is... - Szégyellősen rápillantok, aztán félretekintek egy pillanatra és erőteljesen vissza kell fognom magam, hogy ne mondjam ki azt amit nem akarok kimondani. Én csak mellette érzem jól magamat és csak rá van szükségem. De nem fejezem be a mondatomat, máskülönben kiröhögne vagy megint megrángatna. - És én nem akarok elmenni. - Egy pillanatra újra ránézek, de csak nagyon kis ideig. Hajlamos vagyok arra, hogy túlfecsegjek valamit, és pláne, ha a szemébe néznék valószínű végig kifejteném azt, amit érzek és nem akarom. - Elhiszem, hogy nem szeretsz kimenni sehova. De én csak veled szerettem volna lenni. - Megrántom a vállaimat kissé csökönyösen, mint akinek nagyon nehezére esett volna kimondani. Bár az arcom másról árulkodik. Félretekintek szomorúan, aztán lehunyva a szemeimet kiszalad egyetlen egy könnycsepp.
Hamar viszont ellököm magamat az ablaktól, aztán óvatosan letörlöm a könnycseppem útját az arcomról és mély levegőt veszek magamhoz.
- Még a sminkem is elkenődik mindjárt miattad. - Úgy teszek, mint aki duzzogna, bár a vak is látná, hogy csak kedvesen piszkálódtam mint egy szerelmes óvodás kislány aki fakockával kezdi el megdobálgatni a neki tetsző fiút.
- Nagyon éhes vagyok. - Jelentem ki, aztán korgó gyomorral újra leülök az asztalhoz, és enni kezdek kissé falánkan. Nem ettem az elmúlt napokban sokat, és ennek meg is éreztem most hirtelen az eredményét, ugyanis nagyon elkezdett fájni a gyomrom, de ez talán az idegességtől is betudható.
- Van este valamilyen érdekes? - kérdezem végül kíváncsian, próbálva elfeledtetni az iménti kis könnycseppemet. Valójában érdekelt, hogy mit szeretne. Teljesen mindegy, hogy hova visz, csak ne viseljen meg lelkileg, és, hogy mellette legyek. Nagyon rossz egyedül.

Harley + Elias

Némileg meglep amikor azt mondja, hogy velem aludt. Eléggé tőszavakban válaszolt, ami jobban bökte a csőrömet. Az egyik pillanatban jobb kedve volt, most pedig azonnal átvált megvénült öregember stílusba akit lehetetlen jobb kedvre deríteni.
- Aludtál már velem, nem ez volt az első alkalmad. De látod, egyben vagy és nem nyírtalak ki álmodban. Egyébként sem tehetek arról, hogy mellettem maradtál, úgyhogy ez a te hibáid számlájára írható. Én mosom kezeimet! - Képletesen megemelem magam előtt karjaimat, felé mutatva tenyereimet, aztán vissza is emelem magam mellé a karjaimat. - Hidd el, ha nem alszom el előbb mint te, azzal a lendülettel lelöktelek volna magam mellől. Lehet jobban jártunk volna. - Morgom gúnyosan. Nem löktem le volna magam mellől. De nem akarom, hogy úgy érezze, hogy én ennek örültem meg boldog vagyok attól, hogy végül mellettem aludt. Nem, ezt azért nem vallom be. Nem tehetek én arról, hogy mellettem aludt el, nem? Csak egy kicsit úgy éreztem a szavaiból, mintha engem okolna miatta. Igaz, azt kértem tőle, hogy aludjon velem, de nem azért, mert épp összebújós műsort akartam volna vele. Hah, a francokat. Még csak hozzá se érnék úgy, mert a végén még olyan rohamot kapna amit valószínű nem tennék egyhamar zsebre. Meg egyébként sem éreztem rá késztetést, hogy rátapadjak. Szerencsére ilyen problémák nem lesznek közöttünk. Mindössze csak azért akartam, hogy velem aludjon, mert rettenetesen utálok egyedül lenni. Vannak bennem bőven félelmek, és vannak olyan pillanatok, amikor ténylegesen úgy érzem, hogy az összes démon körülvesz. Nemcsak a testi állapotom romlik, hanem szellemileg is kezdek aprólékosan leépülni. nem akarok őrült lenni és nem akarok rémálmokat látni. Én hamarabb elaludtam mint ő, viszont valamilyen szinten érezhettem, hogy nem vagyok egyedül és ezért is sokkal kipihentebben és nyugodtabban keltem fel, mint az előző nap. Szerencsére még nem vette észre ott a tükör hiányát, hisz darabokra törtem mérgemben, amikor megláttam az ősz tincsemet. Nagyon feszült volt akkor a reggelem.
- Kiborítana, ha bajod lett volna a tegnap estével. - Jegyzem meg csak úgy átlagosan. Persze, nem azért, mert épp annyira szerettem volna neki jót tenni, ó, nem... csak egyszerűen tisztában vagyok azzal, hogy sohasem voltam rossz társ az ágyban. Most hagyott ő is jobban érvényesülni, így jobban tudtam kicsit a saját tudásom alapján kényeztetni őt. (..)
Megvárom, amíg kidühöngi magát. Váó, szóval ezek szerint komolyan vette amit mondtam és egyáltalán nem úgy értette, ahogy én, hogy ő lett volna képletesen az én partnerem. Az ötleteimnek se nagyon örült, bár szerintem van most annyira ideges, hogy bármit tennék se lenne jó neki. Nem mintha nagyon erőlködnék azért, hogy neki jó legyen, hisz nagyon ő se erőlteti meg magát azért, hogy nekem jobb legyen. Miért, mit csinált eddig amitől nekem hálálkodnom kéne meg meghúzódzkodnom? Hiába adott pénzt, magasról leszarom. Nem érdekel az autó sem, hiába adta kölcsön. Azt előbb értékelném, ha végre úgy bánna velem mint egy emberrel és nem pedig úgy, mint a kutyával.
- Ó, hogy van egy órám arra, hogy elhúzzak? Hidd el, tíz percre se lenne szükségem. - Sziszegem vissza úgy, mint egy legalantasabb kígyó akinek pillanatok kellenek, hogy megmarja az áldozatát halálos mérgével. - Azt hiszem, nagyon szarul járnál. Folytatódna az a féle undorító kör. Kifognál valami pénzéhes kurvát, akire aztán valóban költhetnél annyit amennyit ő kér és előtte nagyon még kilétedet se fedhetnéd. - Bökök oda szúrósan egy pillanatra, gondolván a vámpír énjére amit lássunk be, nem lenne szerencsés, ha kiderülne róla micsoda is valójában. Szar lehet úgy megpusztulni, hogy vadászok halmaza döfködik át karóval. Néha megérdemelné. - Mindenesetre: Jó reggelt nekünk! - Épp, hogy csak nem tapsolok színpadiasan egy merő iróniával a hangomban.
- Ha viszont nagyon meg akarsz szabadulni tőlem, akkor délután kivihetsz a repülőtérre. Nem alternatíva az, hogy megölj. - Leülök az asztalhoz, de egy pillanatra sem nyúlok az ételhez. Kellően felbosszantott annyira, hogy elvette legalább egy hétre az étvágyamat. Nem, nem fog engem megölni, hiába akar néha. Magammal rántom őt a Pokolba, ha megmeri tenni. - Van időd eldönteni.- Teszem végül hozzá most már nyugodtabb hangnemben, viszont komolyan gondolva azt, amit mondtam. Nem fog elküldeni. Nem vagyunk mi annyira rossz társaság együtt, de való igaz: az egyforma pólusú mágnesek taszítják egymást. talán mi is így vagyunk, hisz sok bennünk a közös. Lehet, hogy mellé egy cseléd riherongy lenne való aki úgy táncol ahogy ő fütyül. Ez esetben velem nem jár jól. Másfelől annál inkább.
- Este a várost úgy, ahogy te szeretnéd? - Felvonom vöröses, szépen ívelt szemöldökeimet, aztán hátradőlök a széken amíg az ő arcát pásztázom némileg feszülten. Nem örülök ennek a helyzetnek. De ki az, aki örül ennek? Sajnos én sem tudok az felett szemet hunyni, hogy úgy beszél velem mint a kutyával. Lehet, hogy talán a randizgatós ötletem nem volt valami jóra vezető, ettől függetlenül tisztelettudóan szóltam hozzá. Ez úgy látszik nem tetszett neki, szóval kommunikálhatunk így is, ahogy most. Rajtam ne múljék. - Felejtsd el. - Mondom ki feszülten, aztán felállok idegesen a helyemről és az ablakhoz sétálok, hogy lehiggadjak. Ha megint meg akarna rángatni és épp közeledne felém, nehogy megmerje tenni. Épp háttal vagyok neki, súrolva a sírás határát. Visszaszóltam neki és igyekeztem fenntartani magamat, ettől függetlenül pokolian esik az amit művelek és amit művel velem. Egyre jobban kezdem magamat rosszul érezni.

Kimerülten belesüllyedek a kád vízébe, aztán hátrahajtom a fejem és csendesen hátradőlök lehunyt szemekkel. Élvezem, ahogy közvetlenül a kád melletti ablakból árad a meleg napfény és csak cirógatja az arcomat. Fene se tudja, hogy hány óra lehet, de annyi szent, hogy dél még nem múlt el és ennek ellenére alig bírok magamhoz térni. Tudtam volna még aludni, bár a lentről felszivárgó edénycsörömpölések zaja és az illatok úgy felébresztettek, mintha épp az ágyat borították volna rám. Nem keltem túl jól tehát, de ez többek között azért van, mert sokat sem aludtam. Lássuk csak, mivel telt el a fél éjjel... hát persze. Mi mással, ha nem..? Na mindegy, legalább kicsit kezdek ébredezni.
A tusfürdőből rákenek a tenyeremre pár cseppnyit, aztán rutinszerűen masszírozom bele először a nyakamba, melleimen, és haladok egyre lejjebb tenyeremmel. Habár még mindig cikáznak bennem a gondolatok, mégis újra eszembe jutnak az éjjeli órák, és egyszerűen csodálatos volt. Amíg visszaemlékezés gyanánt leperegnek előttem ezek a képek, a tusfürdős ujjaim nőiességemhez érnek, habár abban a pillanatban felsóhajtok akaratlanul is. Jobban hátradőlök, de egyik lábamat óvatosan kijjebb teszem, ezáltal pedig könnyedén odafér az egyik kezem a két combom közé. Másik tenyerem egyik mellemre vándorol, kemény mellbimbómat pedig finom masszírozom, míg néhány ujjam egészen hevesen mozog csiklómon és kisajkaimon.  Szemeim csukva vannak, de képzeletem falain az éjjel emléke vetődik ki. A levegővételeim egyre nehezebbek és szaggatottabbakká válnak, aztán két ujjamat hüvelyemhez dörzsölöm és el is süllyesztem azokat benne. Szabad tenyerem a számra tapad, hogy még véletlenül se legyek hangosabb - de eddig is sikerült némileg hang nélkül élveznem-. Lassan mozgatom magamban két ujjamat, közben pedig másik tenyerem legérzékenyebb pontomra siklik és a lehető legerősebben igyekeztem befogni a számat. Halkan ziháltam, aztán remegve alig három perc után el is élvezek. A szívem a torkomban dobogott, ráadásul a forró víz gőze közben még jobban meg akart fullasztani. Körülbelül öt percig mozdulni sem voltam képes, de után nagyon nehezen összeszedtem magamat és magam köre tekerve egy törölközőt kimegyek a fürdőből csurom vizesen. Még mindig lüktetett akkor is az ölem attól, amit műveltem magammal.
A szobámban aztán leültem az ágyra, és hajszárítóval elkezdem szárítani a hajamat; mozdulataim lusták, fáradtak, és még mindig alig nyitottam ki a szemeimet. Tíz perc után viszont felöltözöm; választok egy csinos fehér felsőt, aminek a vállain pirosas fodrok is vannak. Választok hozzá egy piros rövid nadrágot is, ami alá be is tűröm a póló alját. Azt követően pedig egy térd fölé érő magas sarkút húzok a lábaimra. Amíg viszont öltözködtem, a hajamat is sikeresen begöndörítettem és kevés sminket is kentem fel magamra. Lássuk be, egy nő sem szép látvány smink nélkül.
Amikor a lépcső tetején megjelenek, kissé elbizonytalanítanak az illatok. Messzebbre pillantok, és egyszerűen tátva maradtak az ajkaim attól, amit láttam. Elias kezében fakanál és serpenyő? És ráadásul majd nekem kell majd elmosogatni. Szuper lesz.
- Jó reggelt. - Ismétlem meg a köszöntését a részére, miközben háta mögé settenkedek és onnét nézem, hogy mégis mit művel. Az arcom továbbra is döbbenetet tükröz, de alig párszor pislogok, aztán sikerül magamhoz térnem. Még a  macskát is megetette.
- Túl keveset. Na és te? - kérdezem tőle érdeklődően, miután válaszoltam a kérdésére miszerint jól aludtam -e. Éjjel még morgolódtam azért, hogy nem marad ott velem, de annyira vette a fáradtságot, hogy megvárta, amíg elaludtam. Ha így volt, akkor sokáig nem kellett várnia, hisz rá talán fél percre rá aludtam is. Mivel akkor a takarót neki hagytam meg addig, rettenetesen szétfagytam. Felkelni pedig pláne borzalmas volt a hideg érzetre.
- Remélem, hogy délutánra kapok némi kimenőt. Randevúm lesz valakivel. - Sejtelmes vigyorral leülök az asztalhoz, lábaimat keresztbe rakom egymáson és hátra dőlök. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy született hárpia; amit leginkább az arcom tükrözött. A francokat lesz randevúm. Csak kíváncsi vagyok a reakciójára, hogy vajon hogyan reagálna, ha netán közben másik férfi is szórakoztatna rajta kívül. Egyértelműen ezt nem akarnám megtenni. Azt, hogy miért, még én magam sem tudom. Egyszerűen csak Elias vonz egyes egyedül, nem pedig más. Délután viszont valóban nem akarok itt punnyadni. Nem tudom, hogy mennyire vevő a sétákra, de én szívesen elmennék vele valahova. A szavaimat pedig remélem nem veszi véresen komolyan. Ebben a kis időben szerintem tapasztalhatta, hogy engem nem érdemes komolyan venni mindig, viszont szeretek szórakozni másokkal és ez alól az ő idegzete sem kivétel. Meg... egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy mennyire akar a magáénak.
- Na jó, még mielőtt komolyan vennél. - Kifújom magamból a levegőt, aztán mellé sétálok és végigsimítok a hátán szeretetteljesen. - Csak eszembe jutott, hogy kimehetnénk sétálni. Megehetnénk egy sütit, de még jégkását is láttam tegnap. Mit szólsz hozzá? - kérdezem tőle kíváncsian. - Én még nem ismerem a várost. Tegnap majdnem még össze is törtem az autódat, képzeld el. - Vigyorgok halványan. Habár persze úgy tűnt, hogy poénnak szántam, pedig nem. Szegényt, egyik sokk után teszem a másik sokk alá. Legalább nincsenek unalmas percei mellettem, ha a jó oldalát nézzük. Nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam, de túl nyálasnak találtam volna szimplán megkérdezni, hogy van -e kedve eljönnie velem. Ez a randevús dolog csak felvezetés volt, meg persze kíváncsiság is. Tőlem nem kell tartania, hogy más férfit keresnék. Én már előbb tartok ő tőle, hogy egy napon majd egy másik ringyót hoz magával engem pedig kirak. Tény, hogy azt amit kapna azt nem tenné zsebre. És nem azért, mert épp szükségem lenne a pénzére, vagy bármi másra, hanem egyszerűen csak  megcsalva érezném magamat. Kedvelem őt, és ez a legnagyobb bajom.
- De ha a város neked túl unalmas, akkor kereshetünk valami erdőt is, én imádok sétálni. Egyébként is most rengeteg sok vad növény virágzik és csak most nagyon szépek. Pár hét múlva úgy is elhervadnak. - Dobok fel egy újabb ötletet annak ellenére, hogy ő rühelli a virágokat. De szerintem egy erdei séta semmihez sem hasonlítható. Kevésbé is vesznénk össze. Amikor elvitt magával az étterembe, nagyon feszült voltam. Sok volt nekem az a luxus és még nagyon keveset ismerhettem Eliasból. Nem mintha most sokkal többet, de pont ezért gondolkozom olyan kiruccanásokon ami nem kerül pénzbe és ahol én is jobban érezhetem magamat.
- Viszont, ha van más ötleted, kíváncsian hallgatlak. - Újra végigsimítok a hátán, aztán fel ülök mellé a pultra és figyelem, mit csinál. Ha nem nagyon figyelt oda, akkor az egyik ujjammal loptam az ételből.

Harley + Elias

Engedelmesen feltolom felsőtestemet a karjaimmal, míg testem többi részét lent hagyom nyugodni. Feltérdel elém és sóhajtozva számba mélyeszti merev hímtagját. Ezt követően én is feltérdelek nehezen de karjaimmal továbbra is támasztom magamat. Ráülök a vádlijaimra, aztán közelebb vonszolom magamat hozzá és amint tátott szájjal vonaglok előtte, hímtagját azonnal ajkaim közé dugja. Ajkaimat lejjebb csúsztattam rajt és ezáltal egyre mélyebben merül el a torkomban, de nagyon óvatosan és lágyan mozgatom rajt a számat;nem gyorsan, hisz látom, hogy nem sok kell ahhoz, hogy a számba élvezzen, és azt akarom, hogy ne legyen elsietett és én is szeretném kiélvezni ezt a pillanatot.
Alig kellett talán egy perc, szinte robbanásszerűen spricceli számba a különös, nyálkás nedvét, ami némileg édeskés ízként terjedt a számban, nagy mennyiségben. Nagyon szokatlan volt, mert az eddigi partnereimnek ezt nem engedtem meg sohasem. Előbb haraptam volna le a farkukat, mintsem ezt megmerjék csinálni velem. Ezúton most sokkal eltekintőbb vagyok ettől és sokkal engedékenyebb. Nem azért, mert nincs választásom, hanem mert én is akartam ezt. Ettől a húzásomtól meg is borzongok egy pillanatra, hisz túlságosan is tetszett ez az egész.
Tovább siklik az ajkaim hímtagján úgy, hogy a szájüregemben továbbra is benntartom a gyönyörét és csak úgy nyelem le apránként, amikor torkomban mélyebbre jut. Egy darabig így folytatom úgy, ügyelve arra, hogy egy csepp se folyjon ki ajkaimon keresztül, aztán amikor abbahagyom, csak lenyelem a maradékot amint már kiengedtem őt a számból.
Lerogy az ágyon mellém lihegve, de az erőm belőle is annyira tovaszáll hirtelen, hogy én is követem őt és oldalamra feküdve helyezkedem el mellette, felé nézve. Jó látni, hogy mennyi élvezet ül rajt még mindig, ez azonban rólam is hasonló módon mondható el, hisz én is még kapkodom a levegőt magam elől. Az ölem még mindig bizsereg, és halványan még mindig érzem a számban az ízét. Fáradtságom ellenére mégis úgy éreztem, hogy nagyon boldoggá tett és remélem nekem is sikerült őt is azzá tennem. Bár, ahogy végignézek rajt, látom, hogy mennyire kikészült – jó értelemben persze -.
Egy ideig csend uralkodik a szobában és a házban, csak a sóhajaink lüktetnek a falak között. A szoba végében lévő ablak kinyílik, de persze én miattam. Az esti levegő végigsimít parázsló bőrömön, s csak lehunyt szemekkel élvezem ezt a nyugodt, kielégült állapotot.
Azonban hirtelen kipattannak a szemeim, amikor azt mondja, hogy legközelebb fordítva fogja csinálni. Nem feleltem rá semmit sem, mert egyelőre megszólalni sem volt erőm. Borzalmasan melegem volt még a hideg levegő ellenére is.
Lehunyt szemekkel hallgatom végig azt amit mond, s bár majdnem elaludnék, amikor azt nem mondja, hogy el akar vinni magával a cégéhez. Nem tudom, már önmagától undorodom attól a cégtől, tekintve, hogy pont a miatt, rángatott meg a tegnapi napon. Holott, rohadtul nem érdekelt, amit mondott.
Csak kifújtam magamból a levegőt, aztán elmosolyodom halványan, miután elhallgat.
- Nagyon merész ötlet azok után, hogy utoljára mennyire rosszul sültek el a dolgok, amikor kimentünk a házból. Viszont, egy próbát megér, hátha kibírjuk együtt. – Felelem még mindig csukott szemekkel, aztán nehezen, de a hátamra fordulok mellette és hasfalam felett pihentetem tenyereimet.
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha a jutalmam most nem a pénz lenne, hanem az, hogy itt aludj velem éjjelre? Talán hagyok neked takarót is. – Mosolygok kajánul.

Harley + Elias