Ahogy mondani szokás, a sors mindig szeszélyesen keveri a kártyákat, de ebbol a kiszámíthatatlan váratlanságból néha a legjobb dolgok képesek kisülni. Ide sorolhatom Miss Dreyfuss néhány nappal ezelotti, félreértésen alapuló látogatását is. Az az este, és a társaságában töltött egy óra kifejezetten szórakoztatott, és bíztam a miharabbi viszontlátás ígéretében. A hölgy túlságosan is felcsigázta az érdeklodésemet ahhoz, hogy engedjem csak úgy kisétálni az életembol, ahogy megjelent, mint valami látomás. Ehhez pedig a legjobb úton nem más vezetett, mint a hatékonyság, és a cselekvés: ez alkalommal csakugyan nem hazudtam mikor megígértem, hogy a legjobb embereimet állítom rá az ügyre. Aztán az elmúlt pár napban végigült tárgyalások, a projektek fejlesztése, igazgatósági ülések és egyéb munkával kapcsolatos teendok háttérbe is szorították elmémben Miss Dreyfuss puszta tényét. Legközelebb akkor bukkant fel gondolataim között, mikor egy rövid üzleti út Mystic Falls környékére szólított. Mindösssze néhány telefonba, meg persze az embereim teljes erkölcsi gátlástalanságára volt szükség ahhoz, hogy még aznap a kezemben tartsam Miss Dreyfuss születési anyakönyvi kivonatát, illetoleg a kórház által kiálított születési lapját. A befolyás és a pénz nem csak Seattle-ben olajozza meg tökéletesen azokat a bizonyos fogaskerekeket... Talán még egy óra sem telt el azóta, hogy hazaértem, még az átöltözés is csupán annyiban merült ki részemrol, hogy megszabadultam a nyakkendomtol, amely most a nappali egyik székének karfájáról lóg alá, mint valamiféle halott kígyó. Bekapcsolva szól a rádió, épp az öreg Boss, Bruce Springsteen énekli karcos hangján, hogy a szerelem lángjaiban ég. A gyomrom korgása viszont jelenleg szinte áthangzik még a zenén is: reggel óta nem ettem. Mystic Falls és környéke számomra ismeretlen terep, és nem szeretek ott vadászni, ahol bármely pillanatban lebukhatok, vagy épp csapdába eshetek, így hát kényszerű diéta töltötte ki napomat. Most szívem szerint útra kelnék, és vagy legyilkolnám az első velem szemben jövőt, vagy épp hozatnék egy adaggal a szintetikus vérnek nevezett borzalomból, amit a laborban tenyésztettek ki számomra. Ettől csupán az tart vissza, hogy látogatót várok - Miss Dreyfussnak hagyott üzenetem nem hagyott kétséget afelől, hogy meglehetős gyorsasággal fog felkeresni még ma este. Elvégre a kíváncsiság ösztönös női tulajdonság. Viszont mivel nem szeretném Sonja hullájával dekorálni a nappalimat - legalábbis egyelőre - Nem marad más választásom, mint a vámpírok végső megoldása: a lealacsonyító vérbank szolgáltatásai. Ez persze össze sem hasonlítható a gyilkolás mámorával, de időnként jól jön, mert rávisz a kényszer. Talán nem véletlen, hogy jómagam dollárszázezrekkel támogattam a véradások széles körű terjesztését. Épphogy lenyelem a kis üvegnyi vért, és a szemetesbe dobom étkezésem bizonyítékát, mikor kopogás hangzik fel a bejárati ajtó felől. Ahogy kinyitom, rögtön azonnal szembe találom magam Miss Dreyfuss ezer wattos mosolyával. - Jó estét - viszonzom hasonló gesztussal a látható örömét, majd félreállok, hogy bejöhessen. A kinti szakadó eső nem hiszem, hogy a kedvére való lenne. Láthatóan némileg újfent zavarban van a társaságomban, még ha igyekszik is talpraesettségével palástolni, majd kezembe nyomja a magával hozott üveg bort. - Köszönöm, de igazán nem kellett volna - válaszolom, és ez nem puszta udvariasság. - Vizet az óceánba? - kérdezem aztán aprót nevetve - igaz, ő nem tudhatja, hogy odalenn a pincében komplett borválogatás is helyet foglal. - Viszont úgy látom, tisztában vagy a minőséggel. Ahogy azzal is, hogy a vöröset preferálom. Talán benned is vannak nyomozói hajlamok, ha egy találkozás után is képes vagy eltalálni az ízlésemet - követem őt aztán a nappaliba, és nézem, ahogy tekintetét elismerően körbehordozza a lakáson. - Nos, köszönöm. Bár ez a dicséret a tervezőket és az építészeket illeti - vonom meg apró mozdulattal a vállamat. - Sajnos ebben a kései időpontban nem láthatod milyen akkor, mikor napfényben úszik - kínálom hellyel Sonját egy kézmozdulattal. - Ha már itt tartunk, nyilván felvetődik benned, miért eme kései időpont, így meg is válaszolnám az egyelőre fel sem tett kérdésedet. Ugyanakkor kérlek bocsásd meg, hogy most, és ilyen váratlanul hívtalak ide, de alig egy órája érkeztem meg Mystic Fallsból. Ahhoz már öreg este van, hogy meglátogassam a Tornyot, de gyanítottam, hogy minél hamarabb szeretnéd megtudni, minek sikerült nyomára jutnom - sétálok el a hűtőig, hogy betegyem a bort a hidegre, és ez meglehetősen szükséges manőver is részemről, mert meglehetős erőfeszítésembe kerül, hogy tekintetem ne tévedjen újra és újra a felsője meglehetősen mély kivágásába.
Valamiért még nem állok készen arra, hogy elmenjek Seattle-ből. Furcsa érzések kavarognak bennem, mintha valami itt akarna tartani. Mindig is komolyan figyeltem a megérzéseimet, hallgattam is rájuk, éppen ezért egy hosszas telefonálgatás után sikerül csak ma éjszakáról holnap éjszakára áttennem a repülőjegy foglalásomat. Nem volt egyszerű eset, némi felárat is felszámoltak, de ebben a pillanatban mindezzel nem törődöm. Maradnom kell, ezt érzem. A kikötő környékén sétálok és fogyasztom el a reggeli kávémat ezen a borús és felhős délelőttön, amikor érkezik a telefonhívás. Először azt hiszem, ez csupán a játék része és Elias próbálna a "bármire" szócska felhasználási jogával élni, de hamar kiderül, hogy ez bizony komoly. Alig pár napja találkoztunk, s neki máris információi vannak a vér szerinti szüleimről. Amint lebeszéljük a későbbi időpontot egy újabb találkára, onnantól mintha megállna az idő. A percek lassan vánszorognak csak tovább, az én gondolataimat pedig képtelenség lekötni, hiábavaló minden eddigi próbálkozásom. A bőröndömet feltúrom egy normális ruha után, de az egyetlen koktélruha, amit elpakoltam az talán túlságosan sok lenne erre az estére. Éppen a térdem fölé érne a vöröslő ruha, ráadásul mélyen dekoltált is, s ahogy próbálom lebeszélni magamat róla, addig bele is bújok és már a tükör előtt nézem az összhatást. És tipródom. Jól állni jól áll... talán soha az életben nem állt még jól ennyire egyetlen ruhadarab sem. De ez akkor is sok. Egy megvilágosult pillanatomban végre belátom ezt, s azon nyomban vissza is költöztetem a ruhát a bőröndöm aljára. Végül az egyszerűség mellett döntök és a farmeremhez párosítok egy sima, fekete kötött pulóvert. Kevés sminket még felteszek, éppen csak annyit, hogy ne veszítsem el a természetességemet, s már bele is bújok a magas sarkúba. Egy utolsó pillantást vetve a tükörképemre, elégedett bólintással nyugtázom, hogy az összhang a visszafogottság ellenére így is a tökéletességet súrolja. Bár megjegyzem, hogy a tűsarkú azért sokat dob az összképen. Órát lehetne igazítani hozzám, olyan pontossággal parkol le Elias háza előtt a taxim. Miután kifizetem a sofőrt és kiszállok az autóból, lassú léptekkel indulok meg az épület felé, de ezt csupán azért teszem, mert valójában maga a látvány megbabonáz. Nem mintha nem számíthattam volna hasonló kaliberű házra, főleg miután jártam már a White Tower-ben is. Az ajtóhoz érve megigazítom a hajamat és rögtön be is kopogok, mert nem akarok értékes másodperceket elvesztegetni. Az ajtó hamar ki is nyílik, én pedig mosolyogva belépek a házba. - Szia. - köszönök barátságosan és átnyújtom felé az ajándékba hozott egy üveg vörösbort. - Tessék, ezt neked hoztam. Remélem jó évjárat! - tudom, hogy ez egy üzleti megbeszélés, de akkor se lett volna képem üres kézzel ide állítani. Múltkor pedig ha jól emlékszem vörösbort ivott, tehát annyira mellé csak nem lőhettem az italválasztásommal. Legalábbis mertem remélni. Miközben a kabátomat veszem le magamról, felnézek a hatalmas üvegablakokra, a látvány pedig ismét ámulatba ejt. - Nagyon szép az otthonod! - igaz, még alig léptem be az ajtón, így szinte semmit nem láttam még belőle, de ettől függetlenül még igazat szóltam. Habár furdalta az oldalamat a kíváncsiság, mégse akartam egyből rátérni a lényegre. Szerettem volna, ha oldódna a hangulat. Ha nem épp üdítő információkkal tudott szolgálni, akkor pedig különösképpen szükségem is volt erre a kis átmeneti, bájcsevej jellegű beszélgetésre.
|| kicsit bénácska, de legalább megérkeztem || ® ||Inspirate by ®
Kezdőlap
