|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Aug. 05, 2013 12:31 am | - Biztos lehetnél benne. Hidd el, nemcsak a levegőbe beszélek. - kacsintottam rá. Nem érdekelt az túlzoittan hogy kettőnk között még elég feszélyezett a viszony, hisz nem tisztel engem apjaként. Volt apja, s ezt el is ismerem neki, ha kéri. - Tudod mit? Hagyjuk a bulit. - legyintettem. - Amennyire anyádat ismerem, Klaus miatt elkerüli. Tudsz te Klausról? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de kizártnak tartottam a tényt. Felállva a kanapéről, letettem az üres poharat, majd a vendégszoba felé sétáltam. - Remélem, ezt a lakást választod lakhelyednek, míg itt vagy. / ne haragudj, de hétvégén nem voltam itthon, nem tudtam volna aktív lenni a bulin.  / |
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Aug. 05, 2013 2:35 pm | Fellélegeztem, ahogy azt mondta, inkább hagyjuk azt a bulit. Senkit sem ismertem ezen a helyen és eleve úgy kellett volna megjelennem valahol, hogy tökreteszem egy nő estéjét, akit az anyámnak kellene hívnom? Tényleg nagyon kecsegtető ajánlat, Christopher mindössze annyit felejtett el, hogy a felmenőimmel és néhány utódommal ellentétben én nem vagyok az a balhés, bosszúálló, odaszúrós fajta, ám volt egy olyan érzésem, hogy Christopher segíteni fog abban, hogy ilyen legyek... még a hideg is kiráz a gondolattól.
- Klaus? Nem ismerek semmilyen Klaust. - Csóváltam meg a fejem. - Ki ő? Biztosan fontos lehet Erin életében, ha már megemlítetted és azt mondtad, hogy miatta kerülne el egy rendezvényt. - Pislogtam információkra szomjazva. Be kellett vallanom, hogy nem voltam tisztában szülőanyám jelenlegi életével, de ha valamit tenni akarok ellene, akkor muszáj tudnom róla mindent. Utálom ezt a tervezgetést... mindig ilyen rossz érzés lesz?
- Nem is nagyon tudnék máshol lakni. - Nyeltem egyet a vendégszoba felé pillantva. Bárcsak kislánykoromban is együtt lakhattam volna az igazi szüleimmel! Akkor minden máshogy alakult volna.
|részemről semmi baj| |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Aug. 12, 2013 4:37 pm | - Klaus anyád egy nemrégiben lezáródó kis... ügye. - húztam el ajkaimat, hisz nem volt éppen kellemes nekem erről beszélni, s mi több, úgy általánsságban szívesen megöltem volna Klaust, amiért a feleségemhez egy ujjal is hozzá mert érni.
- Nem tudom, hogy a múltból érkezve Te mennyire vagy tisztában az ilyen téren bekövetkező változásokkal, de annyit mondhatok, hogy bizonyára nagyon sokat veszített mindkettő, mikor otthagyták egymást. - húztam el méginkább a számat. Utáltam a témát, de tisztában kellett, hogy legyen ezzel is. Ne gondolja olyan jónak az anyját ő se.
- Belőled kinéztem gyermekem, hogy bárhol elalszol, csak itt nem. - billent oldalra a fejem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Aug. 13, 2013 3:02 pm | Nem akartam túlságosan belefolyni a témába és egyébként sem lett volna rá lehetőségem, hiszen Christopher nem sok mindent mondott el. Nem ma jöttem le a falvédőről, arra már csak a hangsúlyából is rájöttem, hogy mi lehetett Erin és e között a Klaus között. Úgy látszik, hogy az anyám egyáltalán nem él szent életet. De hát mit is várhatnánk egy olyantól, aki maga mögött hagyja a családját?
- És mi értelme volt felhozni ezt a... Klaust? Ha anyámnak már semmi dolga nincs vele, akkor mi sem leszünk előrébb tőle. - Megijedtem magamtól. Kezdtem úgy beszélni, mint egy hivatásos bosszúálló és nagyon nem tetszett, ahogy viselkedek. Ha már most ilyen vagyok, akkor milyen leszek, ha maradok egy ideig?
- Bárhol ellennék, de ha jól tudom, akkor a mai világban nem nagy divat az önállóság. - Megvontam a vállamat. Talán kibírom egy lakásban és ugyanazzal a levegővel a magát apámnak nevező férfi társaságát. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Aug. 22, 2013 10:47 pm | - Tudod, kedvesem.. csupán annyi értelme volt, hogy Niklaus Mikaelsonnak gyengéi a Petrova nők. Vagy a Petrova nőknek gyengéje Niklaus Mikaelson. - gondolkodtam el a sorrenden. De végül úgy láttam, hogy az utóbbi a helytálló, hisz Niklaus Mikaelsonnak nem egy nő lesz a gyengéje. Főleg nem egy egész vérvonal. - Tehát jobb, ha vigyázol. Anélkül is felfigyelhet rád, hogy tudná, ki vagy. De ha rájön, hogy Erina lánya vagy, még nagyobb célpont leszel. - néztem mélyen szemét, majd felsóhajtva ültem le a kanapéra megint.
- A szobádat már megtaláltad. Ha szeretnél, pihenj le. - ittam bele a whiskymbe. - Lesz még miről beszélnünk, ha friss és üde leszel. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 25, 2013 1:57 pm | Felvontam a szemöldökömet. Anyám férfiügyei valahogy nem hatottak meg, figyelmen kívül hagytam azt is, hogy akár még én is "veszélyben" lehetnék ettől a Klaus-tól. Engem nem érdekelt semmi más, csak az, hogy mégis mit kellene csinálnom és hogy lássam Erin arcát, ahogy megdöbben, ha meglát. Kezdek megijedni saját magamtól...
- Nem tudom, hogy pontosan mit tervezel. - Fordultam vissza Christopher felé, amikor pár lépésre voltam a másik helyiségben lévő ágytól. Tényleg elfáradtam, a halottak közül visszatérni az élők közé nem mindennapos útvonal. - De nem biztos, hogy én vagyok a megfelelő eszköz számodra. Nem vagyok olyan, mint az anyám. Soha nem tudtam volna megtenni a férjemmel és a gyermekemmel azt, amit ő tett veled és velem. Nem vagyok érzéketlen, bosszúálló sem és nem azért segítek neked, mert akkora kedvem van hozzá, hanem azért mert... Erin megérdemli, hogy csak egy kicsit úgy érezze magát, mint én, amikor megtudtam, hogy eldobtatok magatoktól. De ettől függetlenül te sem leszel jobb ember. - Pillantottam még rá, aztán egy sóhaj kíséretében ledőltem az ágyra. Lehunytam a szemeimet és próbáltam elaludni, ám nehézkesebb volt, mint képzeltem. Végig az járt az eszemben, hogy Erin mégis az anyám, nem tehetném ezt vele... de ő sem gondolt rám soha...
A hozzászólást Gretel D. Seawer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 03, 2013 3:45 pm-kor. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Szept. 01, 2013 9:45 pm | - Én leginkább arra leszek majd kíváncsi, hogy mit vált ki belőled édesanyád közelsége.. jelenléte.. és a többi. Mindegyikük úgy állt a másikhoz, hogy nem egyformák. De bármi megtörténhet, érted? Természetesen én nem fogom engedni, hogy kövesd az őseid ribanc modorát, és azt sem, hogy minden férfinak te légy az ágybetétje. Számomra ez... kellemetlen lenne. - fogalmaztam meg nagyon szépen, majd még egyszer szemügyre vettem Gretel gyönyörűséges arcát.
- Tudnod kell, hogy nagyon szerettünk.. .mikor az a kis csecsemő voltál.. annyi boldogságot adtál nekünk, mellyel senki más nem áldhatott volna meg minket. - sóhajtottam őszintén, majd nagyot nyelve ittam bele whiskys poharamba. - De mindennek egyetlen okból lett vége.. ezzel neked is tisztában kell lenned.. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Szept. 03, 2013 3:49 pm | Felültem az ágyon és nagyot sóhajtottam. Ez a helyzet túl sok nekem. Hogy itt vagyok, hogy találkoznom kellett vele és majd szembe kell néznem Erin-nel is. Képes vagy rá? Az életem mindig is nyugodt volt, ez a lehető legfelforgatottabb része, pedig nem is hosszú ideje tanyázom itt.
- Értem. Az anyám a hibás. - Bólintottam. Én is tudtam, hogy az a nő megérdemli, hogy szenvedjen. Lelkileg... az a legrosszabb... tudni, hogy valakinek szeretnie kellene, mégsem teszi.. átéltem már. - Mikor akarsz találkozni vele? Mikor akarod, hogy ÉN találkozzak vele? - Tettem fel nagyot nyelve a számomra jelenleg legfontosabb kérdést. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Szept. 16, 2013 4:38 pm | Tekintete olyan sokatmondó volt, melyet eddig éveim során ritkán láttam. Nem voltam amondó, hogy a szem a lélek tükre, de ezen esetben teljesen el tudtam hinni, vagy... vele el tudtam hitetni azt, ami az eredeti célkitűzésem volt.
- hogy mikor? - néztem az órámra, majd egy félmosollyal néztemn vissza szemeibe. - Reggel. Megkeressük. Kiderítem, hol van. Vagy hol lesz. - emeltem a mennyezetre a tekintetemet. - Tudod.. a vámpíroknak vannak besúgói. A nagyanyád is örömmel él ezekkel a lehetőségekkel. Valami csodának tartom, hogy anyádra soha nem állított rá egyet sem. - vontam egyet vállamon, de ez jóformán nem volt lényeges a tárgyhoz. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Szept. 16, 2013 5:49 pm | Bólintottam egyet. Valamiért még mindig nem akaródzott belemennem a részletekbe, elég volt annyit tudnom, hogy mit kell tennem. Hogy tönkre kell tennem az anyámat lelkileg. Az anyám? Nem, nem érdemli meg, hogy így nevezzem.
- Én itt leszek... és készen állok. Ha megtalálod, mehetünk. - Pislogtam párat kissé bizonytalanul, magamban mégis éreztem az eltökéltséget.
Ám felkaptam a fejem és összevontam a szemöldököm későbbi szavai hallatán. - A nagyanyám? Ő is itt van? - Mi ez, családi gyülekezet? Christopher szavaiból kivéve pedig egyáltalán nem jó a kettejük viszonya sem... úgy látszik, ez örökletes. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Szept. 20, 2013 8:43 pm | Már készültem hátat fordítani neki, tekintve azt, hogy úgyis bevonul a hálószobába lepihenni, de aztán csak meghallottam még hangját, és meglepetten kaptam felé pillantásomat.
- Hogy mi? - kérdeztem meglepve, hisz nem tudtam, hogy.. ezt még nem mondtam. - Igen. Ami azt illeti, a nagyanyád a városban van. És kedves, mint mindig. - húztam el ajkaimat. Ebből érezhette, mennyire ironikus is ez. - Vele ne húzz ujjat. Bár ki tudja.. talán rajtad bármikor kiélné az anyai ösztöneit, ha már anyádon nem sikerült. - hjúztam ki magam. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 21, 2013 7:35 pm | Megcsóváltam a fejem. A leírásából arra következtettem, hogy a nagyanyám sem az emberiség mintapéldája. Az ironikus hangvétel legalábbis ezt támasztotta alá.
- Nincsen senki a családban, aki normális lenne? Vagy csak egy kicsit... nem is tudom... emberi? Egy kicsit jó? - Néztem rá kérdőn és reménykedve, bár szemernyi esélyt sem láttam arra, hogy a válasza az lesz, hogy de, vannak olyan rokonok is, akikre büszke lehetnék. Az anyám, a nagyanyám, az apám.. senki. Ez hatalmas csalódás. Ám ha minden igaz, ehhez hozzá kell szoknom. - Mindegy, hagyjuk. - Legyintettem egy keserű sóhaj kíséretében. - Biztos az jönne most, hogy senki sem lehet normális abban az életben, amit él. Hogy a körülmények rontottak meg mindenkit. - Forgattam meg enyhén a szemeimet és összekulcsoltam a kezeimet a térdeim körül. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Szept. 26, 2013 1:52 pm | - Bizonyosan létezik ilyen is. Csak már nem él. De a Petrova ág nagyon szerteágazó. Ki tudja, kik... vagy mik lettek a család többi tagjából. Egy jó tagja van. A legifjabb. Bár ő már vámpírrá vált, ha jól tudom. - dörzsöltem meg az államat. - Vele barátkozhatsz.- kacsintottam a lányomra. - Valami Gilbert a neve. - sóhajtottam fel. - És anyád kivételesen nem utálja. Talán mert nem ismeri. - vontam egyet a vállamon, de még továbbra is vigyorogva tettem mindezt. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Szept. 27, 2013 7:23 pm | Megnyugtató, legalább egyetlen egy személy van, aki talán jónak nevezhető. Christopher szerint. Bár az ő szavában sem bíztam, hiába ő hozott vissza az életbe, amit ismétlem, még mindig nem értek. Biztosan találhatott volna valaki mást is, akinek a bevonásával keresztbe tudott volna tenni Erinnek. Miért kellett engem ebbe belekeverni? Ám kénytelen voltam elfogadni a helyzetet.
- Látom jól szórakozol. - Csóváltam meg a fejem keserűen. - Te sem vagy jobb, mint az, akit tönkre akarsz tenni. - Vontam meg a vállamat lemondóan és úgy döntöttem, nem is érdemes foglalkozni a helyzettel. Nem jutnék előbbre. - Most tényleg pihennék egy kicsit. Fel kell készülnöm a szerepemre. - Dőltem le az ágyra és felhúztam a térdeimet. Egyedül akartam lenni. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Okt. 03, 2013 6:29 am | - Nem is az az életcélom, hogy jobb legyek. - súgtam még halkan, majd mikor bejeelntette, hogy pihenni kíván, kivonultam a szobából, és becsuktam magam után az ajtót. Reggel amint felkel, alapos a gyanúm, hogy már tudom, hová kell majd mennem. És ez... már most felborzolta a kedélyeimet.
Leültem a kanapéra, kézbe vettem a mobilomat, majd fülemhez emeltem. - Tudni akarom, hogy hol jár a feleségem. Derítsd ki! - vált hevessé a hangom, majd kimeredve az ablakra, vártam a pirkadatot... és a telefonhívást. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 05, 2013 1:07 pm | Már nem is csodálkoztam. Elég volt ez a rövidke idő ahhoz, hogy rájöjjek, ebben a családban nincs olyan, hogy valamit önzetlenségből, esetleg szeretetből csináljunk. Abban a csoportban legalábbis nincs, ami engem érintett... az apámról süt, hogy nem ilyen és az anyám sem valószínű, hogy akármikor mutatna valami emberit magából. Bele kellett törődnöm. És túl kellett valahogy élnem azt a háborút, aminek a kellős közepébe csöppentem.
Éjjel a szüleimmel álmodtam. Először azokkal, akik felneveltek, utána viszont a biológiai anyám és apám kúszott be az elmémbe. Kislány voltam, mindenki nevetett, mosolygott... jól éreztük magunkat, láttam a tekintetükben, hogy szeretnek és soha nem követnék el azt a hibát, amelyet a való életben sajnálatos módon megtettek. Álmomban mintha azt éreztem volna, hogy büszkék rám és akárhányszor rájuk pillantottam engem is átjárt a bizalom. Olyasfajta, amit felkelve egyáltalán nem tekinthettem igazinak.
Kellett pár perc, míg magamhoz tértem a kábulatból. Én lettem volna a legboldogabb személy, ha az álmom a múltban is megtörtént volna... de így nem maradt más, mint a képzelgés és a valóság hatalmas pofonja, ami arra kényszerített, hogy felejtsem el a bolond, nem létező vágyaimat, mert az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Csak a jelenen lehet alakítani.
Kiszálltam az ágyból, lenyomtam a szoba ajtajának kilincsét. Meg sem próbálkoztam a visszaalvással, nem lett volna értelme.
- Jó reggelt. - Köszöntem udvariasan Christopher-re nézve. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 12, 2013 9:35 pm | Feszültségem az éjszaka folyamán tetőfokára hágott. Nem volt többé jókedv, nem volt semmi, mert a bosszú, melyet kitaláltam, úgy elvakított, hogy nem is tudom, képes leszek-e valaha még mást látni. Képtelen vagyok tisztán gondolkodni.. nem megy. Megőrülök, ha tovább kell ezt éreznem. Egyszerűbb, ha nem gondlok erre.
- Jó reggelt, kedvesem. - szólaltam meg ezután, majd ráemeltem tekintetemet, s úgy figyeltem fel rá, mintha legalább egy csillag szállt volna le az égből.
Fülemhez emeltem a telefont, majd nagyot nyelve vettem fel, hiszen csörgött. - Szóval tudják, hol van. Akkor.. ezesetben hozd ide őt. - tettem le rögtön a telefont, majd Gretelre néztem.
- Hamarosan vendégünk érkezik. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 13, 2013 7:16 pm | Mintha csillogást véltem volna felfedezni a tekintetében, de nem akartam ezzel foglalkozni és olyasmi álmokba ringatni magam, hogy ebben a teremtményben valamiféle jóság előfordulhat. Ha erre gondoltam volna, akkor én magam lennék a megtestesült naivitás. Ugyanúgy az anyámról sem mertem semmi kellemeset gondolni. Miféle elfuserált családba csöppentem?
Csörgésre lettem figyelmes és néztem, ahogy Christopher a füléhez emeli a telefont. Furcsa. Én magam sohasem használtam ilyen készülékeket, de tisztában voltam a tudomány fejlettségével és a világ jelenlegi állásával. Legalább nem volt teljesen ismeretlen számomra ez a korszak.
- Vendégünk? Ki jön ide? - Kérdeztem inkább unottan, mint kíváncsian. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Okt. 25, 2013 8:49 pm | - Némiképpen nagyon lelkesedést vártam. - jegyeztem meg, de ezúttal nem volt hangulatom ahhoz, hogy bántsam ezt a lányt, vagy csupán egy rossz szót is szóljak hozzá, hiszen a lányom. És nagyon komoly terveim vannak vele kapcsolatban. Tehát jobb, ha vigyázok a számra, mielőtt még kitalálna valamit.
- Az anyád. Személyesen. Igaz... nagy eséllyel nem éppen örömében fog idefáradni. - vontam egyet a vállamon nemtörődöm stílusban. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Okt. 29, 2013 8:32 pm | - Mégis miért lelkesednék? - Kérdeztem vissza úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb kérdése. Miért kellene örülnöm annak, hogy valaki rögtön látogatósdit szeretne játszani. Főleg, hogy később meghallottam, ki is lesz az. Az anyám... hát így reggeliben lehet, hogy nem erre van a legnagyobb szükségem.
- Akkor ne várjak könnyes összeborulást? - Vontam fel a szemöldökömet némiképp modortalanul, pedig ez nem volt szokásom. Kezdem azt hinni, hogy ez a környezet felettébb rossz hatással van rám.
- És mikorra várható? - Pillantottam rá apámra. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 12, 2013 2:45 pm | - Nos.. - nyúltam el kényelmesen, míg intettem fél kézzel, hogy fáradjon a kanapé irányába, ha gondolja, és üljön le. Állva cseppet sem kényelmes, legalábbis nekem nem szokott az lenni. Én már csak ilyen.. reménytelenül ülő típus vagyok.
- Ne. Anyád nem egy érzelgős típus. És ha ki is akarna önteni néhány érzést, te nem akarsz majd, igaz? - vontam fel szemöldökömet kérdőn, és úgy néztem rá, mint valami cinkosra.
- Egyébként még egy kis ideig biztosan nem. A barátaim emberek.. nem működnek olyan gyorsan. - kacsintottam rá. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 12, 2013 3:00 pm | Hirtelen gondolat folytán egy tükör elé léptem, hogy belebámuljak, mégis hogyan festek ezekben a modern göncökben. Mit ne mondjak, hozzá kell még szoknom, de tetszett a stílus. A szoknyám végre nem ért a bokámtól is lejjebb és az a fránya fűző sincs sehol, helyette inkább kényelmes, mégis csinos felsőrész. Legalább ennyi jó van abban, hogy visszatáncoltam a hosszú évszázados halálból. Kipróbálhatok néhány új dolgot.
Meglepődtem, amikor szinte utasított arra, hogy ne mutassak majd ki érzelmeket. Ezt szűrtem le a szavaiból és emiatt megfordultam, hogy egyenesen rá nézhessek. - Értettem. Teljes érzéketlenség, akárcsak egy beteg elménél. - Állapítottam meg. Nem mintha szerettem volna az anyám nyakába borulni és könnyes jelenetet rendezni. Ahhoz túl nagy volt bennem a tüske.
- És addig mi lesz? Mit fogunk csinálni, míg várunk az anyámra? - Kérdeztem és egyáltalán nem tetszett, ahogy az emberekről beszélt, főleg, hogy sejtettem: a barát szót nem éppen komolyan gondolja. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Nov. 21, 2013 1:50 pm | - Olyan vagy, mint az anyád. Sokat kérdezel. De hát... én nem vagyok olyan szörnyű ember, mint a nagyapád. Említettem, hogy ő is a városban időzik momentán? - vigyorogtam szélesen továbbra is. A hideg nem rázott ki Cedrictől, hiszen az egyike voltam azoknak, akik sose féltek attól a nyomorult idiótától, de ettől eltekintve egyesek félhettek.
- Nos... meghallgatnék tőled egy-két történetet... a Petrova vérnek tovább kellett mennie... hát kíváncsi lennék, hogy te milyen családi életet éltél - sóhajtottam fel. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Nov. 23, 2013 1:24 pm | - Bocsásd meg, hogy érdekelnek dolgok. - Biccentettem felé, mint az én koromban egy jól nevelt kislány, de jelenleg szarkasztikus üzenetnek szántam a mondandómat. Azon pedig szintén meglepődtem, hogy megemlítette a nagyapámat. Valószínűleg nem arról a nagyapámról beszélt, akit én tekintettem annak. Akkor vajon melyikről? Az ő apjáról vagy az Erin apjáról? - A nagyapám is szörnyű ember volt? Azt hiszem, ez már nem lep meg. - Jegyeztem meg mellékesen.
- Mesélek neked, ha elmondod, mit szeretnél tudni és ha te is mesélsz nekem. Ha elmondasz nekem minden egyes részletet attól kezdve, hogy hogyan ismerkedtél meg az anyámmal. - Ajánlottam. Nem ő volt az egyetlen, aki meg akarta tudni, hogyan éltem. Én is kíváncsi voltam, az ő életük milyen volt, amikor még nem taszítottak el maguktól... mindent tudni akartam! |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Dec. 21, 2013 7:35 pm | - A kíváncsiságod is a helyén van. Le sem tudnád tagadni, hogy Petrova vagy. - jegyeztem meg még mellékesen, majd egy aprót sóhajtva vontam egyet a vállamon, így fogva kezembe egy újabb pohár italt, s meghúzva leültem a kanapéra.
- Egy piactéren ismert meg engem az anyád. Az apjával indultak el, hintón, ahogyan az egykoron szokás volt még.. - mélyedtem a gondolataimba, s halványan el is mosolyodtam. - Rögtön felfigyeltünk egymásra. Az apja tiltotta tőlem az első perctől fogva.. de segítettem neki megszökni, miután számtalan alkalom után kiszökött hozzám. - telt meg furcsa melegséggel a interleukin. |
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap