Ohh, remek. Nem olyan régen elszöktem a korábbi lakhelyemről, a pandából, mert majdnem lecsuktak. Idióták voltak a fiúk, hogy megbíztak egy ismeretlenbe, aki végül elárult minket, de ha ez nem lenne elég, akkor még fura dolgokat is történnek velem. Fura egy pasas volt az a bár tulajdonos, de szerencsétlenem bedőlt a két szép szememnek, pedig elméletileg ő a híres Lucifer, még mit nem. Ennyire még én se vesztem meg, hogy elhiggyem neki azt, amit állít. Lehet, hogy farkas vagyok, de attól még nem őrült. Legalábbis remélem, mert ez a sok fura dolog, ami övezi mostanában minden léptemet. Nos, az egyszerűen idegtépő. Nem szokásom félni, de mostanában sokszor hallok mások sikolyát, esetleges szenvedését és nem értem miért. S az se mellékes, hogy mind emellett még fura dolgok is történnek. Nem értem, hogy miként és kicsi talán úgy is érzem, mintha nem lennék már teljesen a holdgyermeke, de lehet csak túlzottan bevertem a fejemet. - Szóval Jezabel, igaz? – szólal meg a rendőr, mire én ártatlanul fordulok felé, majd bólintok egyet, hiszen most már ez a nevem. Nem túl régóta, de már így hívnak. – Felhívtuk a hozzátartozóját, de még mindig nem értem, hogy miért Penelopé nevet kellett mondanunk neki. - Tudja ez középiskolás dolog, mármint amolyan színjátszos, s így biztosan tudja, hogy én keresem, s nem más. – szólalok meg ártatlanul, majd körbe pillantok a helységben, hiszen nem csak én vagyok itt. Valami fura oknál fogva valaki betört a boltba, én pánikot kaptam, s fura dolgok történtek, de szerencsére a kamera nem vette fel és jó páran megsérültek, míg akik könnyebb sérülésekkel úszták meg, azokat a kapitányságra hozták, hogy kihallgassák. - Szóval azt állítja, hogy egyszer csak valaki fegyvert rántott, ki akarta rabolni a boltot, majd jött egy földrengés, amit csak ott lehetett érezni és mire magához tért, addigra a helység romokban hevert, a fegyveresen meg egy szekrény landolt? – kérdezi hitetlenkedve a rendőr, mire megrántom a vállamat és ártatlanul nézem őt. - Pontosan, nem értem, hogy mi ezzel a gond. Sose hitt még abban, hogy vannak csodák? – kérdezem tőle ártatlanul, majd amikor megpillantom Leslie-t, akkor sietve pattanok fel. - Leslie. – s mint egy riadt kismadár, úgy fúrom magamat az ölelésébe, hiszen még a javát meg se kérdezték, hogy miként került egy golyó a rablóba. Ha én azt tudnám, viszont azt érzem, hogy én tettem, de nem tudom, hogy mégis miként. Nem szabad pánikba esnem, mert különben ez a hely is romokban fog heverni…
|| Bocsi, hogy nincs kód, meg semmi, de ma a lustaság világnapját élem. Elírásokat meg írd a meló számlájára. Azért remélem tetszeni fog
Mexikóból hazaérve a barnaságom már-már engem is meglepett. Közelgett a Telihold, már csak pár nap volt hátra, és ezt testem egy része meg is érezte. Amikor viszont a telefonom megcsörrent, felkaptam a fejem. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy csörögni fog és reménykedtem, hogy az egyik munkalehetőség miatt hívnak, de ilyesmi helyett egy idegen szám mellé a vonal túlvégén egy idegen hang köszöntött. Penelopé... a név, amit jó ideje nem hallottam és őszintén szólva fogalmam sincs, mibe keveredett, részleteket nem mondott a rendőrtiszt, akivel beszéltem. Hozzátartozót keresett, aki én voltam. Felkapom a táskám és motorra pattanva indulok a rendőrség felé, szívverésem heves és egyszerre vagyok ideges, dühös és félek. Olyan volt, mint a testvérem, így természetes reakció volt ez tőlem. És tekintve, hogy ő is olyan volt, akárcsak én...egy elveszett lélek, pláne féltem, hogy vajon mibe keveredhetett. Az őrs elé érve, talán a régi emlékeknek köszönhetően, de kicsit belém szorul a levegő és a gyomrom borsónyi méretet ölt fel. A motorom a parkolóban hagyom, majd az ajtót kicsapva magam előtt, a pulthoz sietek, elmondom, hogy ki vagyok, mit keresek itt vagyis inkább kit, aztán felveszik az adataim, kapok egy bilétát, ami a további lépéseket segíti elő, hogy nem csak úgy belógtam, és mikor meglát Penelopé, reagálni sincs időm, azonnal a karomba veti magát. -A frászt hoztad rám, jól vagy?-mérem végig kicsit csapzott külsejét és az azonnal felém forduló rendőrre nézek. -Gondolom maga lenne ez a bizonyos Leslie Elizabeth Shay.-olvassa a nevem fel a papírról, mire akaratlanul is felmordulok. -Látom, néhány rendőr modora még mindig a régi.-reagálok a kissé lenéző hangnemre, szavaim nem válogatom meg, ezért még nem dughat a sittre, hisz nem mondtam semmi sértőt, éppen csak megfejtettem egy tényt, és rávilágítottam arra, mire csak egy gúnyos mosolyt kapok. Gyanítom nem én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit szóvá tesz egyáltalán. -Mi történt, egyáltalán hogy kerülsz a városba?-fordulok vissza a rég nem látott lányhoz, mert velem ellentétben ő kizártnak tartottam, hogy ilyen városba jöjjön, mint ez. Igaz, a híre sokakat inkább vonz, mint taszít.-Ugye nem öltél meg senkit?-felejtem el, hogy nem a falkával vagyunk, nem farkasokkal, akiknek az ilyesmi természetes volt, hanem egy rendőrőrs közepén, ahol az összes hallgatózó fülhöz tartozó szempár elkerekedik. Ekkor kapcsolok, hogy talán ezt nem így kellett volna előadni.-Ez csak egy szófordulat arra, hogy mi lehet ennél rosszabb.-próbálok magyarázkodni, de kicsit bevallom, én is leblokkoltam a "hírtől", ami idehozott.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 02, 2016 4:01 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Tényleg nem értem, hogy mit vár tőlem Mr. Gibson, de semmi se látszódik a kamerán, én meg ott heverek a földön, így mit is kellett volna látnom? Meg honnét kellene tudnom azt, hogy miért csak pont ott volt földrengés. Minek néz engem? Nem vagyok se időjós, se semmi ilyen, aki ezzel foglalkozna. Régebben életeket mentettem, de azt abbahagytam, amikor az életem szétcsúszott, persze erről nem szóltam Leslie-nek se, mert akkor tuti nem költözik ide. Bár azt se értem, hogy mi vonzotta őt a jazz hazájába, de tényleg. Mennyivel jobb volt már Chigaco is. Egyszerűen tényleg nem értem, hogy mire jó ez az egész. De persze nem tehetek semmit se. Válaszolok, ahogyan egy jó kislány tenné, majd szerencsére megjelenik ő is, így már nem kell félnem attól, hogy valami olyat mondok, ami miatt a bilincs a kezemen csattan. Már csak az kellene. - Igen, jól vagyok. Csak már mennék haza. Hosszú volt az út, s semmi kedvem tovább itt lenni. – jegyzem meg picit talán túl hangosan, de még ez se érdekel, majd egyszerűen visszafordulok a rendőr felé. - Ezért esetleg valami kitüntetést kér, hogy erre magától is rájött? Ahelyett, hogy engem faggat, miközben lehet, hogy agyrázkódásom is van, talán az igazi tettes után kellene erednie, nem gondolja? – pillantottam rá kicsit pimaszul, hiszen tényleg nem értem, hogy mit vár tőlem. Pontosan a földön feküdtem, ahogyan a többiek is, mert féltünk, hogy fejünkre szakad a plafon, az épület. - Ne foglalkozz vele, biztosan valami kitüntetésre hajt. – pillantok a barátnőmre, majd leülök a székre. Amikor meghallom Leslie szavait, akkor csodálkozva pillantok rá és úgy, hogy ez most komoly?! Egy rendőrőrsön vagyunk, s pont ilyet kell kérdeznie? Fülemet és farkamat behúzom, mert nem akarok rontani a helyzeten, de szerencsére kivágja magát. - Hmm, ez eléggé érdekes. Maga idejön a városba és ilyen fura eset történik, maga meg egyből ezt kérdezi… - szólal meg morfondírozva Mr. Gibson és még kicsit közelebb is hajol. - Régebben mentős voltam, s ha nagy volt a gáz, akkor azt jelentette, hogy nem tudtuk valakinek az életét megmenteni, ergo meghalt. Innét ered ez a fura mondásunk, arra vonatkozóan, hogy nagy-e a baj. – próbálok hozzá cuki fejet vágni, s úgy néz ki, így már elhiszi azt, amit hall. Remek, talán végre mehetünk is. - Rendben, elmehetnek, de ne hagyják el a várost. Lehet lesz még egy-két kérdésem önökhöz! – mondta szigorúan, majd azzal a lendülettel az ajtóra mutatott. Sietve kapom el a barátnőm kezét és indulok el vele kifelé. Majd alig, hogy kilépünk fellélegzek és sietve ölelem meg újra őt. - Annyira örülök, hogy itt vagy, mert azt hiszem az én művem volt az. – súgtam a fülébe, majd aggódva pillantottam rá. Fogalmam nem volt arról, hogy ő esetleg tudja azt, hogy nem csak farkas lehet valaki, hanem kettő dolog is egyszerre…
Kezdőlap
Azért remélem tetszeni fog 
