Az országúton száguldani, segíteni egy bajba jutott szőke dögös cicababán, aki utána természetben fizette meg a kocsi bügykölését, felbecsülhetetlen érzés. De ugye csak egy röpke fél órám volt, mert csak az apámat akartam meglátogatni, mégsem veszhetem el a célt holmi cafka miatt.
Könnyes búcsút vettem Lizzie-től..nem..Giselle-től..a f.szba nem tudom mi a neve. De jó menet volt, más meg nem számít többször úgysem látom, kár is erőltetni a drága agysejtjeimet. Azokat el kell innom, nem holmi neveket megjegyezni.
Aztán megláttam a New Orleans táblát amiben üdvözölnek, biztos jó ötlet ez? Még nem tudják ki szabadult be a városkájukba, a szívtipró vámpírboszorkány. Nem voltam olyan régen vámpír, körülbelül tizenöt éve ért ez a hatalmas megtiszteltetés, haldokoltam , mert megtámadtak, aztán jött az a vörös..vagy szőke szépség, és megmentett. Aztán visszaadta az erőmet, az a gyönyörű istennő, én meg nem tudtam a combjai közé férkőzni.
Tovább brütyögtem az úton, majd halvány vigyor kúszott a képemre mikor befordultam a bóvlikat áruló bolt utcájába. Most komolyan ebben a lebujban mi a jó retkes eget csinál? Nem való ő ide, vagy amióta láttam besavanyodott öregember lett? Majd én felrázom, ha az kell még rendelek neki valami luxus prostit.
Leparkoltam a járgányt a parkolóba, majd lehúztam a cipzárom a dzsekimen, és lazán belöktem az ajtót. Nem pattant elém senki, nem kérdezte meg senki, hogy miben segíthet. Na és persze a drágalátos szülőmet se találtam, de határozott léptekkel indultam az irodába, s kopogással nélkül csaptam ki az ajtót.
- Sza’sz fater, régen láttalak. Mondd csak miért vagy ezen a förtelmes helyen? – vágódtam le a székbe, és a hátas kedvéért rágyújtottam a cigimre.

- Nahát a szemed még a régi, örülök, hogy felismersz. Mit mondtál eltöröd a lábam? – nyújtózkodtam vigyorogva, és csak azért is keresztbe raktam fel a lábam a tölgyfa asztalra.
- Ne nevettess, szerintem te sem vagy vak, és érzed is, vámpírt csináltak belőlem, egy mocskos vérszívót. Mire megmozdulnál a zörgő csontjaiddal már árkon-bokron túl vagyok. A woodoo varázslatokat is felejtsd el, az erőm is megmaradt. Az a gyönyörű hölgyemény megmentette az életem, majd visszaadta az erőmet is. Hát nem egy angyal? De ennyi, nem csináltam vele semmit, nagy bánatomra. – slukkolok nagyot a tökéletes sodrása bűzrudacskámból.
- Szóval pénzt mosol.. Remek, én bérgyilkos vagyok, csak egy hónapja nincs munkám, na nem mintha itt akarnék dolgozni félre ne értsd, csak erre jártam, és gondoltam beugrom hozzád, mert régen láttam a képed. – tettem le végül a lábam, mert nem volt olyan kényelmes a testhelyzet, mint ahogy gondoltam. Kíváncsian néztem körbe, miért nem nyitott inkább bárt, hatalma mellű lányokkal, vagy valami, komolyan csalódtam benne, ez a régiség bolt..nem az én stílusom.
- Mondd csak miért pont ilyen hülyeség jutott az eszedbe? – álltam fel és kiszolgáltam magam, szemtelen lennék? Meglehet, imádom az idegrendszerét pengetni, mint valami kib.szott rock sztár. Mert a rock örök és halhatatlan, pont, mint én.

- Persze, amint találkozom vele megköszönöm eme remek képességet. – vontam meg a vállam egy sóhaj kíséretében, valószínűleg sosem fogok vele találkozni, ami nem nagy baj, nekem legalább is.
- Követelsz? Nem vagy kicsit gyerekes? De rendben van elmondom neked mi történt velem. Szóval úgy harminc évvel ezelőtt dolgoztam a francicáknak. Éppen az egyik lebujból indultam el, azt hittem nincs már senki abban a kib.szott épületben, de nem néztem át rendesen a helyet, így történt, hogy sikeresen átlőtték a gyomrom, már éppen elfogadtam, hogy meghalok, mikor megjelent a képben az a személy, aki megmentett. Már a nevére se emlékszem. De lehet nem is mutatkozott be, ha ő nincs valószínű a fejfámon táncolnál, és szidnád a fajtámat mert megmertem halni. Légy hálás annak a nőszemélynek, csak egy kicsit. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy elfogadd a dolgot, hogy egyetlen és istenkirály fiad él. – nem kértem, hogy vámpír legyek, azt sem, hogy visszakapjam az erőmet, a jótevőm miatt történt ez, pedig már elfogadtam a dolgot, hogy meghalok, és nem tudom elmondani ennek a vénlókötőnek, hogy amúgy köszönök neki mindent, végtére is embert faragott belőlem, egyedül. Biztosra veszem lett volna más jobb dolga is, mint engem pesztrálni, de anyámat idejekorán ragadták el mellőlem.
- Mi a f.szt kerestél a vágott szeműeknél? Egyetlen jó dolog történt a sárgáknál, a vietnámi háború, szerettem azt az időszakot. Ja igen a könyvmolyos identitásodhoz, nincs ezzel semmi baj. Az MI6 nem hagyott nekem túl sok szabad teret, ez azért már szabadabb munka számomra, sosem szerettem, ha megmondták mennyi embert hagyjak életben, vagy ne öljek meg senkit, járulékos veszteségek, adóból simán leírhatták volna. Szóval néhány alak, drága vagyok, mint egy luxus k.rva remélem megtudnak fizetni a klienseid. – pillantok rá, és csendben maradok, ismerem már a mozdulatát, és azt is tudom mi fog következni.
- Te vagy az apám, inkább az előbbi, de teljesen igazad van a vén trotty is eszembe jutott. Mert az is vagy, és mondd csak legalább van valami ágymelegítőd, vagy évek óta remeteként élsz a gyönyörű szemöldököddel? – még nem értem el a kellő hatást, de ne aggódj apus, hamarosan tépni fogom az idegeidet.
- Pénzt tarhálni? A legutóbbi célpontom másfél milát ajándékozott a számlámra. Igaz abból már elment pár dolcsi, új fegyverek, nők.. és egy kis pia is belefért, na meg itt vagyok, az is pénzbe került. Ha felbéreltelek volna ellened, nem fogadtam volna el. Ennyire még én sem vagyok hálátlan. Élve jóval többet érsz nekem, mint holtan. Remélem extra sajttal kérted. – villantok egy vigyort felé.
- Tehát mesélj mi történt ebben a szűk hatvan évben? – ültem vissza a székre és megint feltettem a lábaimat, csak a móka kedvéért.

- Kösz, akkor kihagyom az öreg könyvét, nem akarok valami alient a csodás pofimba. Kár lenne értem. – engedek meg magamnak még egy széles mosolyt. Nos, egész nap bámulgatnám magam, de nem akarok szerencsétlen Narcisszusz sorsára jutni, még a végén belehalnék a saját csodálatomba.
- De, és gyerekes is vagy, apám. – vágtam vissza kedvesen,
- Igen, csatlakoztam a légióhoz, jó murinak tűnt egy ideig, de ugyanaz a helyzet, mint az MI6-nál, szabály, szabály hátán. Igen, tényleg nem kellett volna azzá tennie, talán mégis ragaszkodtam a szánalmas kis életemhez. Nem lett volna kötelező megölnöm egy embert, mégis a túlélési ösztönöm k.rvára előtört belőlem. Tehát nem az ő hibája hanem az enyém részben. De megúsztam a fejfa rugdosásomat, éljen! – sóhajtottam fel halkan.
- Nana, én élveztem a vietnámi háborút, de hát én majdnem minden csetepatét élvezek, ezt is annak néztem. Hagynod kellett volna, hogy azt csináljak amihez nagyon is értek, nekem belefért volna egy harmadik világégés is. A képedet kellett volna bevernem akkor, mégis elvoltam azzal, hogy Johnsont vertem péppé. Szegény flótás azóta halott. Kétségbe esett fazonok mindig vannak, ezért vagyok még itt, hogy segítsek nekik, ha meg még pénzt is adnak érte még jobb. Jól van papus, maradj csak a könyveidnél, talán azzal is életet menthetsz, vagy vehetsz el. – csendesen bólogatok az érveire, teljesen jogos, hogy előadja magát, mint egy aranyos kis antik bigyókat áruló árus.
- Feleség? – kis híján hanyatt estem mert elkezdtem hintázni, és ez a hír nagyon sokkolt engem. – Elment neked az a csöppnyi eszed is? Vagy csak lázas vagy? Mi a lószarnak kell neked feleség, anélkül már nem lehet manapság dugni? Annyira nem vagy reménytelen eset, hogy egy nőt láncolj magad mellé, használd a sármod, vagy midet..van egyáltalán neked olyanod? Vagy mindet megörököltem tőled? – tettem le a lábaimat a padlóra, és a térdemre támaszkodtam.
- Ó, hisz még mindig ismersz, naná, a Barretthez mindig kell új cucc. De ha van egy új darabot az is jöhet, más fegyvert nem szeretek nagyon használni, a kicsit Betsy pedig kezd elhasználódni. Viszont valami hely kell ahol alhatok néha napján. Ha már a csekkfüzeted nem keresed meg. – közben a poharam is újra töltődött hála neki.
- Mert egy kib.szott kaméleon vagy, azért tudtál oda is bejutni. Van még egy húgom? Nem lesz ez már kicsit sok? Még nekem sincs kölköm, vagy hát fogalmam sincs, lehet van, de még nem keresett egy sem. Na mindegy azért örülök, hogy jól megvoltál, és nem volt rám szükséged, még a végén büszke leszek rád. De a pizza már jöhetne, mert ölni tudnék valami kajáért. -

- Remek, akkor nem szólok Predator cimborámban, hogy intézze el Alient, legalább nyugodtan alszom. Köszönöm a csoffadtságomat nem szeretném, túl jó képű vagyok hozzá. – intéztem el egy vállrándítással az egészet.
Anyám említésére csak bosszúsan sóhajtok fel, nem ismertem éppen elég nagy érvágás ez nekem. Csak hallomásból tudok róla néhány infót, és ez is kurvára zavar, nem volt mellettem anya, hanem csak ez a vénlókötő. Aki ugyan megtett értem mindent, de egy anya mellett nem lennék ennyire elkanászodva, még akkor sem, ha több, mint a kétszázat taposom.
- Ősi átok? De izgisen hangzik, na igen nőcskéket, de nem is akármilyeneket, színésznők, drogbárók hölgyeményei az én ágyamba másztak be, és ez jövedelmező dolog volt számomra. – kérdésére, hogy láttam-e Cassandrát csak elgondolkodom. Megcsóváltam a fejem, aztán bevillan a kép harminc évvel korábbról, amikor a felismerés belém csap dobok egy hátast a hintázásom miatt.
- De igen..ő mentett meg engem. Cassie volt azt aki megmentett a biztos haláltól, de mégis mi a francot keresett a légióban? – tápászkodom fel, majd a térdeimre támaszkodva pillantok fel Mr. Szemöldökre.
A többi dologra már csak bólogatok, vagy intek egyet, felőlem aztán kirobbanhat a harmadik világháború is, de nem érdekelt volna az egész dolog.
- Csak mert vámpír vagyok még nem éhezem vérre, csak néha amikor elfelejtem, hogy megkellene csapolnom valakit. Amúgy két-három havonta jön mozgó ember az életembe, aki vér nélkül távozik. Legtöbbször maradok a zacskós vérnél. – mondtam egy lemondó sóhajjal. Kelletlenül veszem el a dobozt, és rágcsálni kezdem, még mindig a vörös angyalkámon jár az eszem.
- Jól van, csinálj nekem még féltestvéreket, majd igyekszem jó példát mutatni, vagy nem. - teszem fel megint a lábamat az asztalra. - Remélem most már jól fogod csinálni a dolgot, és nem cseszed el, éppen elég szar helyzet, hogy nem ismertem az anyámat, a többi kölyökkel ne legyen így. -