(Konyha)

Ledobáltam magamról a ruhákat, hogy pizsamába bújjak, és bekapcsoltam a tévét, miközben az ágyba bújtam, egyenesen a takarók alá.
Valami furcsa és idétlen műsor ment, de teljesen mindegy volt, valószínűleg úgyis minket is gyorsan el fog nyomni az álom.

- A botodat csak akkor fogom, ha már összeraktad - vontam egyet a vállamon mosolyogva, majd néztem utána egy ideig nevetve, csak utána indultam a konyha irányába.

(Konyha)

- Szóval fogni akarod a botomat - jegyeztem meg kajánul. - Nem, majd én viszem - vettem fel a sarokból, és mellé a kis horgászládikát is. - Innentől átveszem a tó feletti irányítást - mosolyogtam. - Asszony! Indíts kávét főzni - haraptam finoman Elena nyakába.

(konyha)

Nagyot sóhajtottam. - Jól van, apu, akkor légy szavatartó - mosolyogtam, majd én is felültem, és nagy nehezen talpra vergődtem, egy nagy nyújtózás után.
- Megyek és főzök neked egy kávét. Addig te... bajlódj a botoddal - kuncogtam, miközben öltözni kezdtem. - És majd viszem utánad.

- Hát ja - dünnyögtem, visszaülve az ágy szélére. - De mire én összeszerelem a botot, meg kipakolok a tóhoz, az legalább egy óra. És szeretném meglepni a srácokat. Ha felmegy a nap, már nem nagyon harapnak a halak. Szóval, mivel apu szavatartó ember... - veregettem meg Elena kezét - fájó szívvel bár, ki felkel. Választhatsz, hogy visszaalszol, vagy kávét főzöl nekem - vigyorogtam rá Elenára.

Még javában aludtam, mikor meghallottam Damon nyöszörgő hangját, és a csontropogtató nyújtózását.
Nagy ásítással kezdtem el nyitogatni a szemeimet, megállapítva, hogy még csak a hajnalnál tartunk, de végül én is felültem, és hátulról átöleltem Damont. - Hát akkor még maradj egy kicsit. Egy óra alvás ide, vagy oda... a gyerekek még úgyis alszanak egy ideig a tegnapi kifárasztás után - mosolyodtam el álmosan.

Korán volt még, alig hajnalodott, mikor kipattant a szemem, és szinte azonnal fel is ültem az ágyban.
- Jaj de hajnal van még - dünnyögtem, de lelendítettem a lábam a padlóra, és recsegve-ropogva nyújtóztam egy hatalmasat.

Csak mosolyogtam, miközben beszélt, és elfészkeltem magamat a karjai között, hogy a nyaka hajlatába tudjam dugni a fejemet, és így hunytam le a szemeimet. - Én szeretem, ha kamasz vagy... - kuncogtam, majd egy sóhajtással bólintottam egyet és felnevettem az FBI-os megjegyzésén.
- Oké, akkor legyen ez a holnap délelőtti menetrend - mondtam még, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Jó éjt - suttogtam a fülébe, majd lehunytam a szemeimet.

- Tökéletesen megfeleltél az igényeimnek - suttogtam, és mókásan az orra hegyére koppintottam. - Inkább félő, hogy én nem feleltem meg neked. De inkább ez, minthogy gyorsan elszálljak, te meg hoppon maradj. Mert mióta végre elfelejtettük Klaust, úgy érzem magam melletted, mint egy kamaszgyerek, aki életében először kap meg egy nőt - vigyorogtam. - Szóval sajnálom a gyorsaságomat édesem... majd legközelebb igyekszem - fúrtam be magam a takaró alá, és Elenát is magammal húztam, hogy aztán átöleljem.
- Aludjunk... - dünnyögtem. - Holnap korán kimegyek a tóhoz, megpróbálok halat fogni, ha már ígértem. És ha a srácok felkelnek, el ne felejtsük felhívni Izit. Ha nem jelzünk neki, hogy minden rendben, hajlandó ránk küldeni az FBI-t is - vigyorogtam el magam.

Rám borult, az én kezeim pedig a hátát simogatták boldogan, és önfeledten, de még mindig lihegve. Egy mosoly jelent meg a szám szélében. - Igen... jó volt - bólintottam suttogva, majd a szemeibe néztem, és így mosolyogtam tovább.
- Majd legközelebb... próbálok a te igényeidnek is megfelelni... - mondtam kissé bánkódon, hiszen hmm... mondhatni, hogy "nem volt megelégedve" az én előadásommal.

Addig a pillanatig tudtam csak tartani magam, míg az ő teste is megfeszült, és a következő másodpercben nálam is bekövetkezett a robbanás, hogy néhány csodálatos pillanattal ajándékozzon meg...
Ráborultam Elena testére izzadtan, fáradtan, mégis boldogan, majd összeszedve magam felemeltem a fejem, és kisimogattam izzadt tincseit az arcából.
- Ez nagyon jó volt - súgtam mosolyogva.

Már nem voltam képes válaszolni, mert minden idegsejtem csakis egy helyre, és dologra koncentrált... már nem tudtam kontrollálni magamat, egy nagy nyögés szaladt ki belőlem, és a testem feszülését ő maga is érezhette... megérkezett hozzám a mámor, hogy magával ragadjon, és néhány másodpercre még azt is sikerült elfelejtenem, hogy egyáltalán hol vagyok...

- Persze, hogy jó.... de így jobb - mormoltam, és ahogy megéreztem, hogy egyre közelebb ér hozzám a gyönyör, úgy mozogtam egyre gyorsabb tempóban, hogy őt is csillagokig tudjam juttatni.

- Én azt hittem, hogy... neked is jó... - motyogtam, amikor maga alá fordított, de nem volt több időm ezen gondolkodni, mert azonnal mozdulni is kezdett, már határozottabban és gyorsabban, mint én az imént fölötte.
Sóhajok és nyögések buktak ki a számon, összeszorítottam a szemeimet, de közben megfogtam az egyik kezét, és máris éreztem azt, hogy az ő gyors tempója nem sokáig fogja késleltetni a gyönyört...
A szájához hajoltam, gyengéden megcsókoltam, néha belenyögve a szájába, de aztán mindig visszabuktam a párnára.

- Most komolyan.... - motyogtam - direkt húzod az időt meg az idegeimet? - kérdeztem, aztán a hátára tettem a kezem, és magam alá fordítottam.
- Akkor most én diktálom a tempót - mondtam neki. - És nem adok sok időt sem magamnak, sem neked - kezdtem el újult erővel mozogni benne, már kissé gyorsítva az eddigi tempón.

A szavai szinte egyik pillanatról a másikra még inkább melegítették a szívemet, és viszonoztam a csókját, miközben egy pillanatra sem álltam meg.
Néha felnyögtem, ahogy belemarkoltam a fenekembe, és kissé gyorsítottam a ritmusomon is, de most nem akartam elsietni semmit... néhány napja mindketten vihargyorsak voltunk, most nem ezt akarom...
Kezeim a mellkasára tapadtak, gyengéden cirógatva a mutatóujjammal felsőtestét, és igyekeztem mindent úgy csinálni, hogy neki jó legyen.

- Akárcsak én... - suttogtam. - Én is nagyon szeretlek... - húztam magamhoz közel, hogy megcsókolhassam, és nem voltam hajlandó elszakadni a szájától akkor sem, mikor mozogni kezdett rajtam.
A fenekére csúsztattam kezem, simogatva őt, néha bele-belemarkolva a két feszes domborulatba, közben rámosolyogtam kedvesen, miközben a párnára ejtettem a fejemet.

Eleinte nem erre számítottam, hiszen ilyenkor már volt egy szokásos "menetrend", de végül is... a változások sosem ártottak... főleg hogy igaza volt, és már én is vágytam rá.
Felnyögtem, mikor megéreztem magamban, de próbáltam csillapítani hangomat, hogy ne lehessek túl hangos, és lehunytam a szemeimet, de közben a nyakába hajoltam. - Szeretlek... - suttogtam nagyon halkan, pár másodperces szünet után, majd megmozdultam a csípőjén, a testemet pedig rögtön átjárta valami meleg érzés, ami általában ilyenkor mindig.

- Sajnálom édesem, de az az igazság, hogy ne várj ma tőlem maratoni együttlétet - dünnyögtem, és a combjai közé irányítottam magam. - Mert ami azt illeti, már nagyon vágyom rád - húztam őt magamra, és néztem arcán a reakcióját.

Tovább folytattam a kényeztetését, és az elfojtott hangokat is hallottam, már amennyire az lehetséges volt... de akármiben is "állapodtunk" meg, most is élvezetet akartam okozni neki, mielőtt bármi másba belekezdtünk volna.
- Nos, igen... tényleg ebben állapodtunk meg... - bólogattam, amikor felhúzott magához, és ahogy kezét megéreztem a két combom között, a szájára hajolva csókoltam meg. - De akkor te se vidd túlzásba... - kuncogtam.

Felnyögtem, ahogy szájával a merevségemre hajolt, és mivel a szomszéd szobában aludtak a kicsik, hát beleharaptam alsó ajkamba, hogy féken tudjam tartani a hangokat, amik ki akartak törni a torkomból.
Nem is bírtam sokáig megállni ezt, felhúztam magamhoz, és megcsóváltam a fejemet.
- Nem arról volt szó, hogy bírjuk sokáig? - pimaszkodtam, de kezem már közben utat talált két combja közé.

- Hát... a tejszínhab meg lehetett volna az én meglepetésem, de... kiment a fejemből - sóhajtottam kissé szomorkásan, hiszen ahogy magamban letisztáztam, hogy eper nincs, úgy következtettem, hogy tejszínhab se kellhet.
De nem törődtem sokáig ezzel a gondolattal, tovább vándoroltam oda, ahová az előbb már nem jutottam el, és kényeztetni kezdtem a férfiasságát, lassan és gyengéden.

- Ne, most nem vágyom semmi hidegre - borzongtam meg a gondolattól is, és felsóhajtottam, ahogy csókjaival haladni kezdett a testemen. - Kár, hogy nem hoztunk tejszínhabot - sóhajtottam. - Azt most szívesen bevetném - kacsintottam, és a párnára ejtettem a fejemet, mikor a hasamhoz ért.

- Már ebben az évszázadban sem tisztelik a nőket - tettem hozzá nyűgösködve, persze tréfának szánva, majd ráfeküdtem, hogy a mellkasa az én mellkasomat érinthesse. - Ahhoz, hogy terülj, terülj asztalkám légy, alaposan ki kellene pakolnom a hűtőt, és azt mind rád pakolni... de annyi türelmem nekem sincs - kuncogtam pimaszul, ráhajolva a felsőtestére, és játékosan kezdtem el csókokat lehelni a mellkasa különböző pontjaira, néhol finoman beléharapva, és így vándoroltam lentebb.

- Előszedem azt az énemet - vigyorogtam. - És megparancsolom, hogy... te kezdd el - gurultam le róla, szemtelen mosollyal nézve Elenára. - Mondjuk úgy, most én vagyok a terülj-terülj asztalkám.