Mikor felállt, lelökött magáról mindent, és már azt hittem, hogy megindul utánam, de ehelyett megállt egy helyben, és mozdulataitól nagyon nagyot kellett nyelnem.
- Ez nem fair... te tudod, hogyan kell kenyerezni - suttogtam rekedten, még mindig nem mozdulva, majd hirtelen ott teremve előtte úgy tapadtam rá a szájára, mint medve a mézre, és szenvedélyesen csókoltam őt.

Felnevettem Elena hevességén. Tudtam én, hogy úgysem bírja sokáig!
- Elkapni? - kérdeztem ártatlan pislogással, aztán ledobtam magamról a takarót, és a törülközőt is, hogy az izgalmam immár leplezetlenül meredt az égnek. Ráfontam a kezem, és lassan simogatni kezdtem magam. Tudtam, hogy innentől szó sincs fogócskáról. Elena úgy jön majd, mint légy a cukorra.

Már vártam, hogy mikor teszi félre a poharakat, de ez nem történt meg, helyette enni kezdte a kanállal, és azt hittem, ez az a pillanat, hogy eldurran az agyam, és itt helyben elolvadok attól, ami bennem már régen tombolt.
- Kegyetlen vagy - biggyesztettem le ajkaimat, majd kivettem kezéből a poharat, és belemártottam ujjaimat a tejszínhabba, és végighúztam a mellkasomon, a hasamon, egészen a hasam aljáig. - Ez a tálalás nem tetszik? - kérdeztem ravaszkás vigyorral, majd hirtelen - vámpírsebességgel- felálltam az ágyról, hogy megálljak az ő oldalán. - De előtte el kell kapnod - kacsintottam rá szemtelenül.

- Csak nyugalom, édesem - mondtam rezzenéstelen képpel, bár nyilván Elena is érezte - még a takaró ellenére is - hogy én is vágyom rá. - A jó dolgokat mindig ki kell élvezni - fogtam kézbe a kanalat, és enni kezdtem a desszertet. Kíváncsi voltam, mikor hagyja el az önuralma véglegesen.

- Így is a rabszolgád vagyok, minek ezt törvénybe iktatni? - kérdeztem halk nevetéssel, majd megnyaltam az ujjaimat, miután megette a szem epret, és megrázkódtam picit a hűvöstől, mikor mellemre kente a tejszínhabot.
Lehunytam a szemeimet, beletúrtam a hajába, és egy kellemes sóhaj szakadt ki a számon.
- Szeretni akarlak... és már nem bírom tovább a várakozást - suttogtam szinte már szétrobbant hanggal a fülébe.

- Nos... támogatnám a szexrabszolgaság intézményét, ha valaha államilag meg akarnák szavaztatni a népet róla - jegyeztem meg kajánul, és ahogy Elena rám ült, engedelmesen kitátottam a számat, hogy belepottyantson egy szem epret.
- Az eddigi desszert nagyon finom. Remélem a többi is az lesz - nyúltam ujjammal a pohárba, kihalásztam némi krémet, és egy mozdulattal felkentem Elena mellére, hogy aztán fejem kissé felemelve lenyalogassam onnan.

- Hát, uram... ki tudja? Talán még azt is megérdemelné, hogy így legyen - kuncogtam, és ahogy húzott, hát nem kellett nekem kétszer mondani, másztam készségesen, és meg sem álltam addig, míg oda nem ültem csípőjére, annak ellenére, hogy őt még egy törülköző és egy takaró is takarta.
- Tehát... te vagy az uralkodó, én a rabszolgád? - vettem kézbe a poharát, és szándékosan hajoltam közel hozzá, így kínozva őt a saját testem bájaival. És éreztem is magam alatt, hogy hatással vagyok rá... nem is kicsit.
Megfogtam egy szem epret a pohárról, és tejszínhabba mártva tartottam a szájához. - Élvezze a kiszolgálást.

Nem kellett sokat várnom, hogy kinyíljon az ajtó, és belépjen Elena.... egy szál semmiben. Pontosabban egy tálcával... azon kívül semmiben.
- Ejha - mondtam elismerően, és szemügyre vettem a desszertet. Mindkét formáját. - Tökéletes édesség. A felszolgálás pedig... khm... még tökéletesebb - legeltettem a szemeimet. - Azt hiszem, el tudnék képzelni egy olyan világot, ahol én uraskodom, te pedig meztelenül szolgálsz ki, és sertepeltélsz körülöttem - nevettem, aztán odahúztam Elenát - desszertestől - az ágyra.

(Konyha)

Mivel három napot töltünk itt, jobbnak láttam, ha nem lövök el mindent az első estén. Tehát ez a kis édesség pont tökéletes lesz.
Fogtam a két poharat, és a hecc kedvéért még az ajtó kinyitása előtt leráztam magamról a törülközőt,hhogy teljesen pucéran lépjek be a szobába, és egy kacér vigyorral az ágy széléhez lépjek.
- A desszert előállt!

[You must be registered and logged in to see this link.]

(fürdő)

Úgy ahogy voltam, a derekamon az egy szál flottírral, bemásztam a takaró alá, és a tarkóm alá tettem mindkét kezem, úgy vártam Elenát. Kíváncsi voltam, mit is eszelt ki. Valahogy éreztem, hogy nem lesz okom panaszkodásra.

(Konyha)

Odaléptem a szekrényhez, ahová kipakoltuk a ruhákat, majd keresgélni kezdtem. Én magam sem akartam nagyon nagy dolgot keresni, ezért is állapodott meg a tekintetem egy kis kényelmes ruhán. A farmert elvetettem, mert ahhoz csak pólókat hoztam, hát... ez a kis térd fölé érő ujjatlan darab megfelelő lesz.
A tükör elé lépve gyorsan megfésültem a fürtjeimet, majd visszaindultam a konyhába.

(Konyha)

(konyha)

Besiettem, ledobtam magamról a szabadidőt, aztán csak egy farmert, és egy egyszerű fehér pólót kaptam fel. Kissé jobb, mint egy melegítő, de nem is kell amúgy sem nagy flanc. Nem kell frakk, sem esélyi... de azért mégse "játszóruhában" üljünk az asztalnál. Sokat rontana a romantikus hangulaton.
Beletúrtam az amúgy is kócos hajamba, aztán igyekeztem vissza a konyha felé.

(konyha)

Dobogó szívvel néztem Elena nyakát, ahogy felkínálta nekem magát, de aztán erőt vettem magamon, és megráztam a fejem.
- Bármilyen csábító is az ajánlat, nemet mondok rá. Most valami emberi étel kell, és téged sem akarlak kimeríteni. Ma még szükség lesz az erődre, babám - pattantam fel, aztán felkaptam Elenát, vállamra dobtam mint egy zsákot, és akárhogy visongott, így indultam vele a konyhába.

(konyha)

- Naaaaaa... - kezdtem el méltatlankodni, majd mikor a fenekemre csapott, hirtelen odafordultam hozzá, és mellkasára támaszkodva néztem a tekintetét.
- Szóval engem eszel meg... hol akarod kezdeni? - kérdeztem, és kicsit félrehúztam a nyakamat, hogy láthassa az ütőeremet. - Vagy talán máshol? - húztam fel a kezemet, ekkor a csuklóm ereire nézve.
- Vagy netán valami extrém elképzelésed van, hol akarsz elkezdeni megenni? - néztem a dekoltázsom irányába, majd felkuncogtam, és gyengéd csókot leheltem a szájára.

Kényelmesen heverészve, pimasz fütyüléssel néztem, ahogy Elena mindent elrendezett, csak akkor maradtam csendben, mikor mellém vetette magát az ágyban.
- Hát... ami azt illeti, kedvem lenne. De félő, hogy a közepén éhen halnék. Látod, ilyen vagy - vágtam sértődött arcot. - Dolgoztatsz, enni meg nem adsz. Csont és bőr leszek miattad - csaptam egyet a fenekére. - Ennivalót, asszony, vagy téged eszlek meg! - mondtam nevetve.

- Hm... - néztem felvont szemöldökkel, ahogy Damon végigvetette magát az ágyon, és pimaszul nézett rám.
- tehát azt akarod, hogy kifárasszam magam, és este csak aludjunk? - kérdeztem mosolyogva, mikor a karjaimba szedtem a fürdőszobai cuccokat. - Hát rendben. Felőlem! - kacsintottam rá, és átsétálva a fürdőbe mindent a helyére pakoltam, majd mikor ezek megvoltak, rögvest visszasiettem, és a ruhákat kezdtem el a helyükre pakolgatni, majd mikor végeztem, kihasználva a gyorsaságomat, ott termettem Damon mellett az ágyban.
- Azt hiszem, máris lenne javaslatom a további programot illetően, de azt hiszem, még nincs hangulatod a házavatáshoz... - biggyesztettem le az ajkaimat.

Míg Elena pakolt, kinyitottam a fa ablaktáblákat, hogy az őszi napfény akadálytalanul átsüthessen az ablakon. Mindjárt jobb volt így...
- Vigyem át? Van is eszemben! - vetettem el magam pofátlanul az ágyon. - Én cipekedtem, te pakolsz. Számomra ez a tökéletes munkamegosztás - mondtam kaján pimaszsággal.

(Ház)

- Na szóval... - léptem be, és rögtön elkezdtem kinyitogatni a szekrények ajtaját. Nem kellett túl sokat pakolgatni, de... ettől függetlenül szerettem, ha minden a helyén van, és nem a táskákból kel öltözködni.
- Ebbe raktam azokat a cuccokat, amik a fürdőbe kellenek... - kezdtem el szöszmötölni az egyik táskában, miután lehúztam róla a cipzárt, és félrepakoltam mindent, törülközőt, tusfürdőt, és minden apróságot, mely vagy Damon-é vagy az enyém a fürdőben.
- Ezeket átvinnéd a fürdőbe? - pillantottam át az üvegajtón. Ezért is szerettem ezt a helyet. A szobából nyílt a fürdő.

(Konyha)

Elővettem a táskát, és szépen belepakoltam az összes ruhánkat. Megágyaztam, a fürdőből kihoztam a tisztálkodó szereket, és leöblítettem a kádat, majd szépen visszahúztam a függönyöket is, hogy kellemes sötétség legyen a szobában. Éppen olyan, amilyen itt volt, mikor megérkeztünk.
Elpakoltam a gyertyákat még, és a poharakat, aztán megfogva a nagy táskát, indultam el a konyha felé vissza.

(konyha)

Elmosolyodtam, amikor magam mellett kezdtem tapogatózni, de nem éreztem már ott semmit. Felemeltem hát a fejemet, eléggé álmosan, de Damonnek nyoma se volt. Ezek szerint most ő ébredt korábban, és nem én...
Nagyot ásítottam, és felöltöztem pár kényelmes ruhába, így indulva meg a konyha felé.

(Konyha)

Reggel volt már, mikor felemeltem a fejemet, és láttam, hogy ezúttal én ébredtem gyorsabban, nem Elena.
Nagyot sóhajtottam a gondolatra, hogy ma már haza kell menni, de ugyanakkor hiányzott is a jól megszokott környezet.
- Na gyere anyaszomorító - mondtam Frednek halkan. - Adok neked kaját.

(konyha)

Átöleltem Damon karjait, és halványan elmosolyodtam, amikor a nyakamba csókolt.
- Jó éjt - suttogtam én is válaszként, majd lehunytam a szemeimet. Mindaddig vártam viszont az álommal, amíg őt el nem ragadta, és csak ezek után adtam át magam én is az álomnak.

- Egyetértek - sóhajtottam, és magamhoz húztam Elenát, hogy a karjaimat átfonhassam rajta. - De fura, holnap már a saját ágyunkban alszunk este - tettem még hozzá, és a nyakába csókoltam.
- Jó éjt szerelmem - suttogtam.

- Hát... - ásítottam egyet én magam is, mikor Damon mellém bújt, és bejelentette, hogy a gyerekek mind egy szálig alszanak.
- Akkor most rajtunk a sor, hogy kövessük őket. Holnap reggel nem ártana korábban kelni, hogy össze tudjuk szedni a cuccokat, még úgy, hogy a gyerekek alszanak - mondtam, miközben elfészkeltem magamat az ágyban.

(gyerekszoba)

- Parancsnokasszonynak jelentem, minden gyerek alszik, mint akiket levertek - léptem be a hálóba, és beengedtem Fredet is, majd ledobáltam a ruháimat, és Elena mellé másztam.
- Ami azt illeti - ásítottam hatalmasat - a mai levegő hatását én is érzem magamon. Nem csodálom, hogy a a srácok is kinyúltak - fordultam az oldalamra, és Elenára mosolyogtam.