Elena Gilbert Salvatore
(ház)
Elővettem a nagy táskát, amivel érkeztünk és közben hagytam, hogy Delena lekösse magát a régi fényképek nézegetésével, amik a kis szekrényre voltak téve. - Ő ott a nagymamád és nagypapád. Emlékszel még rájuk? Egyszer mutattam neked fényképet róluk... - pusziltam meg a kezét, amivel birizgálta a kép szélét, majd vigyorogva kapott le egy másik fényképet is onnan, amin egy körülbelül 4-5 éves kislány lehetett.
- Megtaláltad anyukádat is a szekrényen? - mosolyogtam rá, miközben már az utolsó simításokat végeztem.
Felkaptam a táskát, majd megfogtam Delena kezét, de ő nem adta ki a másik kezéből a fényképet. - Jól van, jól van. Akkor hazahozzuk magunkkal - néztem rá elnéző mosollyal.
(Ház)
Damon Salvatore
(konyha)
Gyorsan az ágyra ültettem, és felöltöztettem Delenát, majd magam is felkaptam a ruháimat.
- Gyere kicsim, ne várakoztassuk anyut. Sétálunk egy nagyot, aztán sajnos megyünk haza... - sóhajtottam. - De otthon is lesz állatkert. Fred cica már biztosan vár - vettem őt az ölembe, és újra a konyha felé vettük az irányt.
(konyha)
Damon Salvatore
Arra ébredtem, hogy egy apró kéz csavargatni kezdi az orromat ébresztő gyanánt.
- Jó, már ébren vagyok - nyögtem elkínzottan. - Ne kicsim, apunak ez fáj - leheltem lehunyt szemekkel, és bambán felnéztem. Delena felettem térdel, és Elena része üres.
- Anyád újfent besurranó tolvajt játszik - ültem fel az ágyba, mire Delena azonnal az ölembe mászott. - Felkelek, kelek már - nyújtóztam. - Gyere, megnézzük mi a reggeli. Mert az illatát idáig érzem - szimatoltam a levegőbe.
(konyha)
Elena Gilbert Salvatore
- Én is szeretlek... - suttogtam neki, már lehunyt szemekkel, majd lassan elnyomott a békés álom...
Órákkal később a sötétítőfüggönyön keresztül is besütött már a nap. Nyitogatni kezdtem a szemeimet, de Delena meg Damon még mindig békésen aludtak és látszólag nem is álltak még az ébredés mellett.
Hát kikászálódtam mellőlük, majd felöltöztem nagy csendben. A szép kiránduláshoz szép reggeli is tartozik...
(Konyha)
Damon Salvatore
- Igen, tényleg fáradt vagyok. De még mindig nem úgy, mint egyesek - nevettem Delenán, akinek ágyút is lehetett volna sütögetni a füle mellett. - Szép álmokat - simogattam meg még Elenát. - Nagyon szeretlek - kacsintottam rá, aztán lehunytam a szemeimet.
Elena Gilbert Salvatore
Már lehunytam a szemeimet, de mikor Damon megfogta a kezemet, elmosolyodtam. - Ennél szebb napom már régen volt... - suttogtam neki válaszul, aztán nagyot sóhajtottam. - De most már aldjunk... te is fáradt vagy, és nem mellékesen én is - mosolyogtam továbbra is.
Damon Salvatore
(ház)
Befelé jövet lepakoltam a tányérokat a konyhában, aztán belépve a hálóba, csendesen kiakasztottam száradni Elena vizes ruháit, majd megtörölközve melléjük bújtam.
- Ez már nagyon hiányzott - mormogtam álmosan. - Látom az én angyalkám meg sem rezzen - derültem csendesen Delenát nézve. - Ugye jól érezted ma magad? - nyúltam át felette, és megfogtam Elena kezét.
Elena Gilbert Salvatore
(Ház)
Halkan léptem be a szobába és vetettem le az összes vizes ruhadarabomat. Belebújtam a pizsamámba, majd Delena mellé bújtam a takaró alá és megsimogattam az arcát mosolyogva, ahogy háborítatlan békével aludt.
Elena Gilbert Salvatore
(Ház)
Delena már elaludt a karjaimban, mire beértem vele a nappaliba. Így óvatosan fektettem be az ágyba, gondosan elpakolva mindent az útból és ráhúztam a takarót. - Anyu és apu is jön nemsokára... aludj jól, kicsim - simogattam az arcát, majd mikor láttam, hogy semmi nem zavarja már álmát, kisétáltam.
(Ház)
Elena Gilbert Salvatore
(Ház)
Letettem Delenát az ágyra, és kibontottam a törülközőből. - Hát kicsim, neked még eléggé hideg ez a víz - sóhajtottam, aztán finoman lehámoztam róla a vizes fürdőruhát és ráadtam a kényelmesebb ruhadarabokat, de előtte még bekentem naptejjel.
Delena egy ideig szagolgatta a levegőt, aztán a nyakamba nyújtózott. - Oké. Megyünk is - suttogtam a fülébe mosolyogva.
(Ház)
Elena Gilbert Salvatore
- Apu még azt a kis látványt is sajnálja anyutól - sóhajtottam mosolyogva, miután Damon kivonult, majd gyorsan ráadtam Delenára a fürdőruháját, ő pedig ahogy végignézett magán, tapsikolt egyet, hiszen tudta, hogy mi fog ezek után következni.
- Na gyere, te kis hableány - mosolyogtam rá.
(Ház)
Damon Salvatore
- Anyu előtt bármikor, de itt a gyerek is - mondtam mikor Elena a kezembe nyomta az úszónadrágot. - Talán nem most akarnék belekezdeni a magyarázkodásba, apunak mi van ott - mondtam kajánul. - Azt majd rád hagyom. Szóval, öltöztesd fel Delenát, addig én ezt odakinn felkapom. Leviszem a nyugágyat, meg felfújom az úszógumit, és lenn várlak titeket - ültettem Delenát az ágyra, aztán a gatyával a kezemben távoztam.
(ház, tópart)
Elena Gilbert Salvatore
(Konyha)
Elengedtem Delena kezét és a ruhákat kipakoltam az ágyra, de elsősorban Delena kis ruháját, majd Damon fürdőgatyáját tettem külön és előpakoltam a törülközőket is és a különféle krémeket is. - Talán nem árt majd Delenát bekenni valamivel. Tudom, hogy még nem olyan erős a nap, de mindig jobb az elővigyázatosság.
Aztán felvettem Damon alsóját is. - Tessék, uram. Bátorkodjon nyugodtan anyu előtt felvenni - vigyorogtam rá.
Stefan Salvatore
(háztól)
A kinti havon szinte szikrázott az a kevés napfény, ami kikandikált a felhők mögül. Ha így haladunk, a tél már nem sokáig tartja magát. Jön helyette a latyak, de mögötte nem is olyan messze, már ott a tavasz ígérete...
Felemeltem az ágytakarót, szemrevételeztem a csupasz párnákat és takarókat, aztán addig matattam, amíg az egyik szekrényben becsomagolt ágyhuzatra nem bukkantam. Tökéletes. Eggyel kevesebb cuccot kell hozni magunkkal. Bár ami azt illeti, Delenának kell majd egy saját hely, ahol alhat. Mit csináljunk, cipeljük el a kiságyát?
Átmentem a fürdőbe, de ott semmi dolgom nem volt. Látni, hogy Elena járhatott itt utoljára, ő mindig is szerette a rendet és a tisztaságot.
(ház)
Elena Gilbert Salvatore
(Nappali)
Az ajtót még lefelé jövet nyitva hagytam, így most simán be tudtam sétálni és felmértem, mit is kell csinálni.
Megigazgattam az ágyat, a párnákat is a helyükre tettem és kisimítottam a lepedőt, utána pedig a ruhákat tettem táskába, egy gyors hajtogatás után.
Már csak az éjjeli szekrényen maradt kaja maradt és a pezsgő, aminek szerencsére megtaláltam a dugóját, így egy utolsó korty után azt is táskába tettem, már azt sem bántam, ha felmelegszik és a csokikra is rátettem a doboz tetejét.
Csak az epret és a tejszínhabot vittem le kézben és el is indultam a kocsi felé.
(Ház)
Elena Gilbert Salvatore
Ajtócsukódásra ébredtem, és álmosan nyúltam magam mellé, hogy Damon ment-e ki, vagy képzelődtem. És mikor arra is néztem, láttam, hogy egyedül vagyok.
Halványan elmosolyodtam, miközben nyújtóztam egyet, majd körülnéztem, hová is tettem le a ruhákat. És mikor megláttam, felkaptam egy felsőt és egy nadrágot, és elindultam a nappali felé.
(Nappali)
Damon Salvatore
Egy jókora tüsszentéssel ébredtem reggel, és a fejem felkapva figyeltem, Elena vajon megmozdul-e a karjaimban. Valamit dünnyögött álmosan, de aludt tovább, én pedig egy puha puszi után kibújtam mellőle. Felkaptam a nadrágomat, és egy pólót, aztán egy nagy nyújtózással kitántorogtam a konyhába.
(folyt. ott)
Elena Gilbert Salvatore
Csak pár lépés volt a kádtól az ágy és úgy estem bele, mint egy kis óvodás. - De jó puha... - motyogtam a párnába, utána pedig felemeltem a fejemet. - Remélem nem lesz kényelmetlen és szokatlan - sóhajtottam, és Damonre néztem. - És reméltem is, hogy nemcsak én leszek tök pucér - húztam fel az orromat, majd megfordultam, hogy átölelhessen.
Aztán halkan motyogott még valamit, de már az álmosság teljes mértékben felemésztette a hangját. - Aludj jól... - suttogtam halkan és behunytam a szemeimet, felkészülve az álomra.
Damon Salvatore
(fürdőből)
Alig vártam, hogy beérjünk a hálóba, és a takaró alá másszunk mindketten.
- Úgy döntöttem, nekem sem kell pizsama - mormoltam, és ahogy Elena oldalra fordult hátulról magamhoz öleltem. - Csak te kellesz - súgtam. - Igy lesz a legjobb aludni - motyogtam ezt már nagyon halkan, az álom és ébrenlét határán.
Damon Salvatore
Ahogy felöltözött, és elindult a konyhába, én magam is kipattantam az ágyból. A szeretkezés nemhogy elfárasztott volna, valami új energiával töltött fel. Gyorsan magamra kaptam egy rövidebb nadrágot, és egy pólót, aztán körbenéztem a tűzrakó hely után.
(folytatás ház és folyópart)
Elena Gilbert Salvatore
Felült az ágyban, a mosolyom pedig az arca láttán nm tudott szünetelni. - Oké, munkamegosztás megfelel! - bólintottam egyet és én is felültem, majd a ledobott nadrágomért nyúltam. - Akkor én lemegyek a konyhába és utána a ház mellett... találkozunk. A nyársakat még keresni sem kell, tudom, hogy a szüleim hol tartották őket - bújtam bele a felsőmbe is, majd felálltam. - Csak nehogy megégesd magad - kacsintottam rá, majd kinyitottam az ajtót és a konyha felé indultam.
(Konyha)
Damon Salvatore
Követtem a tekintetét, és úgy ültem fel az ágyban, mint a kisgyerek, aki alig várja hogy valami csínyt tegyen.
- Rendben! - mondtam vidáman. - Mit szólsz ahhoz a munkamegosztáshoz, hogy keresel nyársakat, és kihozod azokat, meg a cukrokat, én pedig addig vállalom a tűzgyújtást - mondtam, és hiába ettem meg a tejszínhabot, epret, és csokoládét, a nyalánkság úgy vonzott, mint a méhet a virágpor.
Elena Gilbert Salvatore
- Igen, értem - bólintottam halványan, mikor megérintette az ajkaimat, majd mellém feküdt és mosolyogva fordítottam arra a fejemet. - Mindent megtennék, hogy boldog légy - fogtam meg a kezét és egy mély levegőt vettem. - És ami azt illeti... nagyon sok dolog van még, ami vár ránk. Látod? - mutattam a függöny felé. - A nap hamarosan lemegy és... ez tökéletes a mályvacukor-sütögetéshez.... a ház mellett van egy kis hely, ahol szabadon lehet tüzet rakni.... és ami azt illeti: bár már nem fogja a nap fűteni a vizet, de nincs is szebb annál, mint a holdfényben... úszni...? - kérdeztem halkan nevetve.
Damon Salvatore
Nagy keservesen, erőfeszítések árán felemeltem a fejem a szavai hallatán.
- Hát persze, hogy olyan - suttogtam mosolyogva, és kisimítottam haját nedves arcából. - Hiszen szeretjük egymást. Akik pedig szeretik egymást, sosem unnak rá a másikra. Ezért minden csók, minden ölelés, minden szeretkezés olyan, mintha az első lenne. Ugye érted? - cirógattam meg ajkait az ujjam hegyével, aztán mellé feküdtem, és eltüntettem a használt óvszert.
- Ami azt illeti, az eddigi programmal ki vagyok békülve - húztam magamhoz elégedetten. - Hihetetlen vagy.... ezt az egészet kitalálni, és összeszervezni - ráztam a fejem boldog arckifejezéssel. - Sosem tett még értem senki ennyit, hogy boldoggá tegyen - vallottam be csendesen.
Elena Gilbert Salvatore
Pillanatokon belül követett engem és még mindig nagyokat sóhajtoztam, mikor ő is feljutott oda, ahová én...
Majd percek elteltével, mikor még mindig a testemet takarta tűzforró testével, halványan elmosolyodtam, a verejtékcseppekkel arcomon. - Ez olyan jó volt... Veled mindig olyan, mint legelőször... - suttogtam lágyan.
Damon Salvatore
Teste izmai szinte pattanásig feszültek alattam, és még hallottam tördelve elnyögdécselt suttogását, aztán felsikoltott, belemarkolt a vállamba, és elérkezett a kéj országába.
- Akkor most.... én jövök - fulladoztam már szinte, hogy a következő pillanatban ráboruljak, szememet összeszorítsam és engem is elérjen a robbanás.
- Te jó ég - nyögtem, még mindig oxigénért könyörögve, de nem feküdtem mellé, ott maradtam a testén, vigyázva, hogy ne nyomjam testem teljes súlyával, csak próbáltam visszatérni lelkileg a nyaralóba, a hálószobába.
Elena Gilbert Salvatore
Ismét alá kerültem és a gyorsuló mozgása szinte már pont volt az i-n. - Kérlek... ezt... ne hagyd abba... - nyögtem fel hangosan, mintha nem is belőlem jönne ki ez a hang, majd egy mondata után már nem is tudtam féken tartani magamat.
Egy halk sikoly jelezte, hogy elérkeztem a mámorok világába, a testem megremegett és megfeszült, miközben bizsergett a testem a további mozgásától.
Damon Salvatore
Ahogy rám hajolt, és mellei a mellkasomat súrolták, már úgy éreztem, a szívem valahol a testemen kívül dobog, és ahogy meghallottam szavait, hogy még nem akarja, hogy vége legyen, magamhoz szorítottam, aztán átfordultam vele, és egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam benne.
- Majd... elkezdjük előlről.... - ziháltam egyre jobban levegőért kapkodva, fejemet hátravetve, ahogy közeledett a kéj pillanata.
Elena Gilbert Salvatore
Buzdító szavakat suttogott, és nekem nem is kellett több: nagyot nyelve gyorsítottam én is a mozgáson és hatalmasat nyögtem, mikor kezei rátaláltak a melleimre.
Lejjebb ereszkedtem, a melleim a mellkasát súrolták, és behunyt szemekkel folytattam a mozgást, de már éreztem a közelítő érzést.... - Nem akarom, hogy vége legyen... nem akarom... - suttogtam lassítva a mozgásomon.
Damon Salvatore
Nyakamba temette a fejét, valamit suttogott, de szavainak csak a dallamát fogtam fel, értelmét nem, és egy pillanatnyi megállást kihasználva óvatosan - hogy testünk ne váljon szét egymástól - én kerültem alulra, ő pedig fölém, és miközben mellkasomra hajolt, most ő folytatta a mozgást.
- Ez az... - biztattam halkan, és simogatni kezdtem a melleit. - Elena, ez.... ez annyira jó... - nyögtem már a fulladás határán, aztán hátravetettem a fejem, bele a párnákba, éreztem a saját verejtékem ízét a számban, de nem számított most semmi, csak a csoda, amit adtunk egymásnak.
Elena Gilbert Salvatore
Mozogni kezdett bennem és úgy éreztem, a világ minden boldogsága az enyém, a miénk... kettőnké...
- Rád... az érzésre, amit csak Te tudsz adni nekem.... arra vágyom... - nyögdécseltem folyamatosan és a nyaka hajlatába temettem a fejemet, ahogy gyorsult a mozgása és szinte hallottam, szíve őrült ritmusát.
Aztán a karjaiba martam. - Várj... - suttogtam és óvatosan, úgy, hogy a testünk nem szakadt szét egymástól, fölé kerültem és a szájára hajoltam, miközben mozogni kezdtem. - Egész életemben itt tudnék maradni... így...
Damon Salvatore
Megcirógatta az arcomat, de éreztem lélegzetén, hogy milyen hevesen kapkodja a levegőt.
- Ma én akarok megtenni érted bármit - súgtam halkan, miközben határozottan, de nem vadul mozogni kezdtem. - Csak mondd el.... hogy mire vágysz - sóhajtottam fel magam is, aztán a vállába temettem a fejemet, behunytam a szemem, és elmerültem a testében, újra és újra. A szívem őrült törzsi dobként vert, zúgott a fülem, és forró bőre ahogy az enyémhez ért, csodáltam, miért nem váltam még azon nyomban hamuvá... de nem tudtam gondolkodni, mert a vágy, és a kéj egyre jobban eluralta az agyamat, és azt akartam, hogy tartson sokáig, akár egész éjszakán át, hogy ez a tökéletes nap, hogy ez a tökéletes pillanat soha ne érjen véget.
Elena Gilbert Salvatore
Amint magára húzta az óvszert, és visszafeküdt a testemre, a szavai és a szeme elég volt ahhoz, hogy tudjam, lássam azt, amit ő érez és amit én is éreztem. A vágyat és a szerelmet...
Utána pedig testembe hatolt, amire testem egy jól időzített nyögéssel reagált és behunytam a szemeimet, a lábaimat pedig derekára fontam és pár pillanatig élveztem a mozdulatlanságot, őt magát.
- Én is szeretlek... - suttogtam, mikor már képes voltam megszólalni és megcirógattam az arcát. - Nagyon... kérlek... szeress és... tégy magadévá úgy, ahogy még sosem... - néztem a szemeibe kérlelően és a szememben csak egyszerű vágy csillogott... nem vadságra vágytam... csak arra, amit ő tudott adni nekem.
Damon Salvatore
- Semmi az égvilágon - motyogtam, mikor éreztem, hogy megszabadít az alsómtól, aztán feltérdeltem, és magamra ügyeskedtem a kis tasak tartalmát, majd visszafeküdtem rá.
- Elena... - suttogtam, két kézbe fogva az arcát, és belenéztem a vágytól csillogó tekintetébe. - Nagyon szeretlek - sóhajtottam, és szinte azonnal bele is hatoltam, majd mikor csípőmre kulcsolta a lábát, kicsit megálltam, és kiélveztem ennek az érzésnek minden pillanatát.
Elena Gilbert Salvatore
- Ha muszáj, hát muszáj - sóhajtottam kicsit és az utolsó mondata hallatán először nem is tudtam mire gondolni és már kérdezni akartam, mire céloz, mikor végignéztem a testén és láttam, hogy az alsója még rajta van. - Oppá... kicsit figyelmetlen vagyok... - pirultam el halványan, majd az egyik lábamat bevetve letoltam róla a feleslegessé vált ruhadarabot. - Egyéb ellenvetés, vagy kifogás?
Damon Salvatore
- Hiába, a barátnőm egy zseni - sóhajtottam megkönnyebbülten, mikor a kis fiókból előhúzott egy kis tasakot, és orrom előtt lóbálta.
- Nem olyan vészes ez, nyugi. Nekem semmi gondom vele - mormoltam, aztán a szemébe néztem, és elmosolyogtam magam.
- Viszont én még most is fel vagyok némiképpen öltözve - tettem egy halvány utalást.
Elena Gilbert Salvatore
- Világ életemben türelmetlen voltam - mosolyodtam el, vágytól csillogó szemekkel, aztán mikor felhozakodott valamivel, csak megszélesedett a mosolyom és megcsóváltam a fejemet, miközben kihúztam az éjjeli szekrény fiókját és meglóbáltam előtte a kis csomagot. - Elena mindenre gondolt - mondtam neki mosolyogva, miközben kibontottam a tasakot. - Bár utálom ezt a vacakot, de a balesetek elkerülése érdekében... - sóhajtottam egy halvány mosollyal az arcomon.
Damon Salvatore
Épp az utolsó tejszín-pamacsokat tüntettem el róla, mikor meghallottam hangját, és felkúsztam az arcához, hogy oda is adjak egy tejszínhabos csókot.
- Nocsak, milyen türelmetlen lett valaki - suttogtam tréfálkozva, majd valami az eszembe villant, és kissé lelombozódtam.
- Van egy kis probléma - böktem ki. - Nem tudtam, hová jövünk... és otthon maradt a "biztonság", az éjjeliszekrény fiókjában - néztem rá, hogy most akkor mi is legyen.
Elena Gilbert Salvatore
Lenyalta az ujjamról a habot, majd egy mondata hallatán felemeltem a fejemet és értetlenül tekintettem rá, mindaddig míg meg nem éreztem a hideg habot a combjaimon, majd a tüzes nyelvét, ami lassan kezdte el eltüntetni rólam és megremegtem, mikor néha megérintette az érzékeny pontomat.
Már szinte kínzott a lassúság és nem tudtam betelni annyival, hogy elértem a haját és a vállait és még az a gondolat sem segített, hogy annyi mindennel lehetne még húzni az időt. - Akarlak! - motyogtam tüzesen
Damon Salvatore
Csak hallgattam elégedetten a nagy sóhajokat, amik kiszakadtak belőle, majd némileg értetlenül néztem, ahogy a kaja felé kezd mutogatni. De értetlenségem csak mindaddig tartott, míg tejszínhabos ujjaival a szám felé nem kezdett közelíteni.
Nem kérettem magam, lenyalogattam ujjairól az édességet, majd kajánul elmosolyodtam.
- Tudok én ennek jobb helyet is - emelkedtem fel, aztán lehúztam róla a maradék ruhadarabot is, majd kiadós adag tejszínhabot kentem a két combja közé, és nyelvemmel kezdtem el eltűntetni onnan, lassú mozdulatokkal, és néha érzékeny pontjára is rá-rátévedtem.
Elena Gilbert Salvatore
A kezei bejárták mindkét mellemet és már sóhajtani is elfelejtettem, a levegő bennragadt a tüdőmben minden egyes simogatása után.
De mindez csak fokozódott, mikor ajkai vették át mindazt, amit azelőtt a kezei csináltak és ujjai pedig az alsóm alá csúsztak, mire az a hatalmas sóhaj, amire addig készültem, kiszakadt belőlem. - Nincs... nincs ellenemre semmi... - nyögdécseltem behunyt szemekkel, és tenyeremmel és körmeimmel masszíroztam a hátát, amennyire eszembe jutott a mozdulat, majd nagy nehezen kinyitottam a szememet és az éjjeli szekrényre néztem. - Van még itt valami, aminek el kellene fogynia... - böktem a pezsgőre, a gyümölcsre és minden másra, amit ő már megkóstolhatott, majd néhány ujjamat amennyire lehetett, tejszínhabba mártottam és az ajkai felé közelítettem vele.
Damon Salvatore
Segített, hogy kipattinthassam a melltartóját, aztán kezeimet a melleire húzta.
- Ezt kissé később terveztem, de legyen ahogy kívánod - csókoltam meg, miközben ujjaim finoman és gyengéden masszírozni kezdték a domborulatait, aztán ujjaim közé fogtam a mellbimbóit, majd elhúztam a kezeimet, és a következő pillanatban már nyelvem művelte mindezt, "haszontalanná" vált kezeim pedig utat találtak a bugyija alá.
- Remélem, az sincs ellenedre - néztem fel rá, és boldog voltam ahogy megláttam a mámort az arcán.
Elena Gilbert Salvatore
Alá kerültem és az egész testemet borzongatta az az érzés, amit művelt velem. - Ez annyira... jó... - nyögtem hangosabban, mikor a fülemet kényeztette. - Nem... nem fogom... - csóváltam a fejemet, a homlokomon pedig már megjelent egy verejtékcsepp.
Segítettem neki abban, hogy könnyebben ki tudja csatolni a melltartómat.
A hajába markoltam az elborító érzéstől. - Nem tudnám azt mondani, hogy... hagyd abba... - suttogtam alig hallhatóan és megfogtam mindkét kezét, majd a melleimre húztam őket.
Damon Salvatore
Rámosolyogtam, aztán magam alá gyűrtem, miután elszakadtunk egymástól egy hosszú és mély csók után.
- Rendkívül csábító az ajánlat - mormoltam a fülébe. - Amit csak akarok... csókoltam meg a nyakát, hogy aztán nyelvemmel simogassam végig, majd kicsit feljebb csúsztam, hogy elérjem a fülét, és finoman belefúrtam a fülem, aztán ráharaptam a fülcimpájára. - Nem fogod ezt majd megbánni? - kérdeztem, de már ekkor a hasára csúsztam, a kezem pedig a háta alá csúsztattam, és kikapcsoltam a melltartóját.
Elena Gilbert Salvatore
Elmosolyodtam a szavait hallva és az arcát látva, majd egy aprót bólintottam. - Miért ne? Mondjuk... egy csóknál többre is vágynék... - suttogtam vágyakozva, az egyik karomat átfonva a mellkasán, majd feljebb hajoltam és a száját kezdtem csókolni, ujjaim pedig a csípőjét cirógatták. - Tégy velem, amit csak... akarsz. Bármit megkaphatsz tőlem... bármit, amit eddig csak a legvadabb álmaidban mertél elképzelni... - sóhajtottam a szájára.
Damon Salvatore
Eltűntek ajkai, és elengedtek. Csalódottan felmorrantam, de tudtam azért tette, hogy ne legyek gyors, és ne nélküle lépjek át abba a másik, csodálatos világba...
Mellém bújt, éreztem, ahogy forró bőre az enyémhez ér, keze a hasam simogatta, és az illatból rájöttem, hogy ő maga is megkóstolt egy szem epret, majd a következő pillanatban leráncigálta rólam a kendőt, és mikor megpillantottam őt a fekete fehérnemű-csodában, a lélegzetem is elakadt.
- Édes istenem - néztem rá úgy, mint egy testet öltött istennőre. - Elena.... egyszerűen gyönyörű vagy! Megcsókolhatom ezt a csodálatos nőt? - kérdeztem mosolyogva.
Elena Gilbert Salvatore
A hangja felért egy csodálatos muzsikával, ahogy eljutott a fülemig és nem is hagytam abba egy ideig, csak mikor észbe kaptam, hogy nem így, nem most akarom még eljuttatni őt a mámoros világba.
Ezért elengedték az ajkaim és miután levetettem a nadrágomat is, odabújtam mellé és tenyerem a hasa kockáit simogatta, miközben másik kezemben egy szem epret kóstoltam meg én magam is.
Majd végül az ajkaimmal húztam le róla a kendőt finoman, hogy rálátása nyíljon arra, amit eddig nem láthatott, csak érezhetett. - Remélem a látvány sem szomorít el - mosolyodtam el, mikor a szalagot a párnák közé dobtam.
(Ez van Elenán:
[You must be registered and logged in to see this link.]Damon Salvatore
Abbahagyta testem simogatását, aztán kimászott alólam, minek következtében a puha párnára huppant a fejem, és már épp méltatlankodtam volna egyet, éreztem hogy lejjebb húzza az alsót rólam, és finoman simogatni kezdett a keze újra, aztán megéreztem hogy forró ajkai közé fogad, és felhördültem.
- Elena.... ez csodálatos - nyöszörögtem, és hajába túrtam. Átadtam magam a kényeztetésnek, és hagytam, hogy a mámor minden porcikámat átjárja.
Elena Gilbert Salvatore
Azt hittem, bírni fogom ép és tiszta gondotokkal, de már kezdtem elveszíteni a józan eszemet is a hangját hallatán. - Akkor... jó... - sóhajtottam pár józan gondolat megkaparintása érdekében, majd óvatosan feltérdeltem ismét, így a feje kiesett az ölemből és teste fölé hajoltam, és ekkor már lejjebb húztam róla az alsóját is, hogy a kezem simogatni kezdje, majd pár pillanattal később ajkam barangolta végig ugyanezt a területet testén.
Damon Salvatore
A kívánságom szinte azonnal teljesült, kaptam még egy darab csokit, tejszínbe mártva, és jólesően mormoltam, mint egy doromboló macska. Aztán hirtelen eltűnt rólam, mögém kúszott, és hideg folyadékot éreztem meg a testemen, amitől kissé azonnal össze is rándultam, de a pezsgéséből már tudtam, hogy mi is ez.
Kinyalogatta a köldökömből a nemes nedűt, majd újra egy eperrel vándorolt végig rajtam, aztán már csak azt éreztem, hogy a keze az alsóm alatt matat, és felsóhajtottam az engem elöntő érzéstől.
- Hát persze.... hogy élvezem - nyögtem. - Nagyon is élvezem....
Elena Gilbert Salvatore
Beleharapott, majd újabbat követelt magának és nem is volt ellenemre, hát megadtam neki, amit kért, a következő csokidarabot pedig tejszínhabba is mártottam, úgy tartottam a szájához.
Utána pedig óvatosan lekászálódtam róla és mögé csúsztam, hogy a feje az ölemben lehessen és közben ledobtam magamról a felsőt.
A pezsgős üvegért nyúltam, hogy elismételjem vele azt, amit ő tett velem nemrégiben, a köldökébe öntöttem a hűs nedűből, majd megfogtam egy tejszínes epret és ezúttal a nyaki ütőerén húztam végig, lefelé a köldökéig, és most sem késlekedett a nyelvem követni. Kilefetyeltem a pezsgőt a köldökéből, majd nehezen, de előrébb hajoltam és bár némileg zavart az alsója, de a kezem és néhány ujjam befért alá. - Csak mondd, hogy... élvezed... - suttogtam már én magam is vágyakozva és a hasán játszott a nyelvem.
Damon Salvatore
Éreztem, ahogy kihalászott nyelvével egy apró eperdarabot a számból, és elnevettem magam halkan.
- És mi jön most? - kérdeztem, de hamarosan megkaptam a választ mikor először végigsiklott ajka a nyakamon, amitől hatalmasat sóhajtottam, aztán egy darab csokit tartott a számhoz.
- Kérek még - suttogtam, miután leharaptam belőle egy darabot, és éreztem nyelvemen még az eper-csoki-tejszín kavalkádot, Elena csókjával édesítve, és ez valami soha nem tapasztalt élmény volt a számomra.
Elena Gilbert Salvatore
Elszakadtam a szájától és lenyeltem az apró kis gyümölcsdarabot, amit sikerült megkaparintani a szájából. - Nagyon finom... - mosolyodtam el, majd a hangját hallva még szélesedett a mosolyom. - Tetszik? Hm... - hajoltam ismét a szájához, de nem csókoltam meg, ezúttal a nyaki ütőerére siklott az ajkam és közben a kezem kivett egy darab csokit a dobozból és halkan nevetve a szájához tartottam, majd hozzáérintettem felső ajkához és vártam, hogy belé harapjon.
Damon Salvatore
Éreztem, hogy valami a hasamhoz ér a köldökömnél, és halad felfelé a testemen, a mellkasomon át, a nyakamon, és ezt a dolgot Elena ajkai és nyelvei követték. Nem tudtam mi az, csak egy édes illatot éreztem, de Elena elvarázsolt, nem is figyeltem most semmi másra, csak arra, hogy mit tesz velem.
Aztán a kissé nyitott ajkaim közé csempészte ezt a dolgot, és mikor ráharaptam, már rájöttem mi volt ilyen édes. Eper... friss eper. És még valami más is... talán tejszínhab?
Nem volt időm sokat gondolkodni rajta, mert Elena már csókolt is, olyan intenzitással, hogy azt kívántam, bár sose maradna abba.
- Ez nagyon tetszik nekem - mosolyogtam, még mindig a kendővel a szememen.
Elena Gilbert Salvatore
- Szeretlek.... mindig szeretni is foglak, ezen nem változtathat semmi... se ember, se katasztrófa... semmi más... - csókoltam meg finoman a száját, majd utána eltávolodtam az arcától és megfogtam a tejszínhabos tálat, utána pedig az epret, majd egy eperszemet belemártottam az édes habba és a köldökénél kezdve húztam felfelé, végig a hasán és a mellkasán, a nyakán, mindvégig követve az utat az ajkaimmal és a nyelvemmel. Lassan nyaltam le róla az édességet, majd megálltam, mikor az eper a szájához ért és mikor beleharapott, nem is vártam, hogy lenyelje, rögtön a szájára tapadtak az ajkaim.
Damon Salvatore
Leültetett - alighanem az ágyra, hová máshová is - és végigsimított az arcomon, a következő pillanatban pedig már a hátamon feküdtem.
- Hogy mit csinálj? - kérdeztem csendesen. - Csak szeress engem. Semmi mást. Csak szeress.
A csípőmre ült, átvetve rajtam az egyik lábát, és hozzám hajolt.
- Hogyne lennék éhes - mormoltam lágyan. - De most nem ételre vágyom... hanem valami másra - nyeltem nagyot, és kezem a lábát simogatta finoman.
Elena Gilbert Salvatore
Bár a szemeit nem láttam, de tudtam, hogy tetszik neki a dal és miután ismét elmondta, hogy rám bízta magát, és az ágyhoz értünk, óvatosan leültettem. - Hát mit csináljak én most veled... - kérdeztem magamtól évődve, az arcát cirógatva, majd elmosolyodtam és hátradöntöttem. - Azt hiszem, tudom, de ahhoz... -húztam végig a mutatóujjamat a mellkasán és a hasán, majd én magam is leültem egy pillanatra, hogy pár másodperccel később feltérdeljek és így fogjam közre a csípőjét, majd a szájához hajoltam. - Remélem tényleg nem vagy éhes... - adtam puszit a szájára finoman.
Damon Salvatore
Csak azért éreztem, hogy egy pillanatra elengedi a kezemet, és egy ajtó halk nyílását hallottam, az orromat pedig valami nagyon jó illat csapta meg, és lelkesen szippantgattam a levegőből.
Mire megszólalhattam volna, eltűnt mellőlem, de hallottam a lépteit, majd egy csendes kattanást, és egy gyönyörű dal dallamai csendültek fel a szobában, amik szinte azonnal a szívemhez értek.
- Hát persze, hogy nem haragszom - motyogtam csendesen, de belülről majd szétvetett az öröm. - Mondtam, hogy rád bízom magam - bólintottam, mikor vezetni kezdett újra valamerre.
Elena Gilbert Salvatore
(Konyha)
Egy pillanatra megálltam a szobaajtó előtt és elengedtem az egyik kezét, hogy be tudjak nyitni, aztán behúztam őt ide és körbenéztem a szobában, amit ő egyelőre még nem láthatott és felmértem a halványan pislákoló illatos gyertyákat, a csodás illatot, ami a szobát ellepte és mélyeket szippantottam nem is egyszer.
Utána pedig másik kezét is elengedve a zenelejátszóhoz léptem és elindítottam.
(https://www.youtube.com/watch?v=iLi_osYNsOU)
Utána pedig ismét elé léptem. - Ha nem haragszol, az a kendő egy ideig marad még rajtad - fogtam meg a kezét és alig észrevehetően húztam az ágy felé.
Elena Gilbert Salvatore
- Igen, legalább gyorsan ágyba kerülünk és alhatunk - mondtam ártatlan szemekkel, majd ahogy végignéztem és láttam, hogy minden megvan és a konyhába is bepakoltunk, megragadtam Rose karját. - Már csak egy dolog van. Gyere! - ráncigáltam kifelé a szobából mosolyogva.
(Ház és tópart)
Rose
Elena gyorsan leszaladt az illóolajokért és be is rakta őket a fürdőszobába.
- Igen, legalább nem kellesz sokat ingáznotok a fürdő és a háló között - kacsintottam rá és benéztem a fürdőbe is - Ez a ház egyszerűen lenyűgöző. Nagyon jól néz ki. Mit kell még csinálni? A hűtőbe be van pakolva, az ágy rendben, a fürdő rendben... van még valami?
Elena Gilbert Salvatore
Pár másodperccel később végeztem, mint ő, aztán pedig láttam, hogy az ablakokat nyitogatja ki. - A konyhában maradt még a szatyorban néhány üveg ilyen... illóolaj - mosolyodtam el. - És ha az emlékezetem nem csal, akkor van még masszázs olaj is, az majd a fürdőbe kell - motyogtam, majd hagytam, hogy ő hadd nézze a kilátást, addig én az említett dolgokat felhoztam és mindent a fürdőbe tettem le. - Valamiért jó, hogy ezt a fürdőt csak egy ajtó válassza el a hálótól - néztem a távolságot nevetve.
Rose
- Pontosan - mosolyogtam - Persze, add csak - mondtam és utána már a kezemben is voltak a párnahuzatok. Nem siettem, így normális tempóban húztam rá a párnákra. Megvártam, míg Elena is végez a takaróval, utána pedig szépen elrendezgettük az ágyat - Így még csak jobb lett - csaptam össze a kezemet, majd az ablakhoz sétáltam, hogy kinyissam őket - Egy kis friss levegő nem árt!
Elena Gilbert Salvatore
- Hát itt lesz a hétvége, hogy véget vessünk a hófehér napoknak - mosolyodtam el, aztán pedig megigazítottam az ágyon a némileg gyűrött ágyneműt és ekkor eszembe jutott valami.
- A szekrényben van tiszta ágyhuzat. Ez már csupa por, talán három éve nem is járt itt senki - magyaráztam. - Segítenél? - léptem a szekrényhez, majd miután kiválasztottam a megfelelő zöld árnyalatú ágyhuzatot, Rose kezébe nyomtam a párnákra valót és én a takarókkal kezdtem foglalatoskodni.
Rose
- Vámpír vagyok, védjegyem a fehér bőr és a sápadtság - mosolyogtam és én is elkezdtem pakolni a gyertyákat - De talán téged még lebarnítana a nap.
Megálltam egy pillanatra és körbenéztem a helyiségen.
- Szép ez a szoba és nagyon hangulatos. A gyertyáktól meg csak még jobb lesz - kacsintottam rá.
Elena Gilbert Salvatore
(Konyha)
Kinyitottam a szoba ajtaját és eleinte vak sötét fogadott, hiszen a sötétítő függönyök be voltak húzva, de úgy döntöttem, míg pakolunk, addig széthúzom és így is tettem. - A napsütés most ránk fér, barnulhatnánk egy kicsit - kuncogtam, majd a szekrényhez lépve letettem pár gyertyát, majd az éjjeli szekrényre is pakoltam belőle. - Szerencse, hogy a szüleim már nem szólhatnak, mi történik az ágyukban - néztem végig a hatalmas francia ágyon.
Kezdőlap
