- Nem zavarsz, örülnék ha bejönnél - feleltem, s az ajtót kinyitva léptem be, majd vártam hogy Noah is kövessen. Közben megérkezett az előszobába a szomszédom is, és mosolyogva közölte hogy Lucy már alszik, és nagyon jó kislány volt mindvégig.
- Köszönöm a segítséget. Jó éjszakát - köszöntem el Tőle kedvesen, majd mikor Noah-tól el elköszönt, és kilépett a házból, becsuktam mögötte az ajtót, és visszafordultam Noah-hoz. - Öhm... ha megkérlek, megvársz a nappaliban? Leveszem ezt a ruhát, még mielőtt leönteném kávéval, vagy ilyesmi. Sietek, ígérem.

- Örömmel elfogadnám a kávét. Még nem vagyok túl fáradt, meg egyébként is... a Kávé legalább segít ébren tartani hazafelé úton - magyaráztam. - Persze, csak ha tényleg nem zavarok.

(Ősök villája)

Mikor hazaértünk, és Noah az ajtóhoz kísért, füleltem befelé kicsit, észrevétlenül. Lucy szuszogása az emeletről jött, a szomszédom pedig a nappaliban volt és szólt a tévé. Így fordult pillantásom Noah-ra, a küszöbön állva.
- Ha nem vagy még nagyon fáradt, esetleg bejöhetnél egy... teára, kávéra, vagy ilyesmi... - javasoltam, hisz olyan jó kis este volt ez, miért ne ihatnánk meg még együtt valamit?

- Ennek örülök. Sajnálatos módon nem tudok hintót vezetni. Nincs rá jogosítványom - nevettem, majd gázt adtam, és elindultam.
/Ősök villája/

- Nem szoktam hozzá a bókokhoz - feleltem kissé megrázva a fejem, s pár hajfürtöm előrehullván táncolt a mozgástól az arcom körül.
Boldogan fogadtam el a karját, s belé karolva követtem az autóhoz.
- Szerintem az autó is tökéletes - mosolyogtam, miközben odaértünk, és beszálltunk. - Kényelmesebb is és melegebb is mint egy hintó - kuncogtam, amikor Noah is beült a vezető felőli ülésbe.

- Ne süsd le a szemed. Én csak az igazat mondom - mosolyodtam el, majd a karomat nyújtottam neki. - Sajnos hintóm nincs, de tudok ajánlani egy nem is olyan régi autót, ami képes elfuvarozni a bálra - mondtam.

- Köszönöm - sütöttem le kicsit pironkodva a szemem amikor megdicsért. Jó, jó, tudom hogy nem kéne zavarba jönnöm, de hát nem voltam hozzászokva hogy dicsérjenek. Bár tagadhatatlanul jólesett.
- Igen, indulhatunk, kész vagyok - bólogattam, s még sietve visszaléptem a szekrényhez a vállkendőmért és a táskámért. A felvigyázó hölgy idehozta Lucy-t hogy elköszönhessek, én pedig mosolyogva öleltem Őt meg, majd adtam puszit az arcára. - Jó legyél, Kicsim, szép álmokat neked - búcsúztam Tőle, majd mikor visszamentek a nappaliba, én követtem Noah-t a szabadba. - Na most már tényleg kész vagyok - mosolyogtam.

Szinte azonnal ő nyitott ajtót, egy dícséretettel köszöntve engem.
- Te pedig csodaszép vagy - mosolyodtam el. Komolyan így gondoltam. Persze délután is gyönyörű volt, most viszont komolyan elgondolkodtam azon, hogy veszek egy napszemüveget, nehogy elvakítson a ragyogása. - Látom készen állsz. Indulhatunk?

Felkaptam a fejem amikor megszólalt a csengő, és már léptem is az ajtóhoz, hogy kinyitva azt, szembetaláljam magam egy nagyon elegáns doktorral.
- Helló - köszöntem mosolyogva, amikor találkozott a tekintetünk. - Ejha, milyen elegáns - néztem végig rajta elismerően, és be kellett vallanom magamnak, igazán tetszett a látvány.

/Noah háza/
Viszonylag hamar odaértem, még útbaigazítást sem kellett kérnem. Még szerencse, hogy jártam már itt, mert legalább nem tévedhettem el. Könnyed léptekkel odasétáltam a ház elé, és csengettem. Most legalább örülök, hogy nem betegség, hanem bál miatt kellett jönnöm. Az mindig mókásabb.

(Hálószoba)

Leérve bekukkantottam a nappaliba de Lucy a tévében szaladgáló rajzolt nyuszikat nézte, és ingatta a fejét az aláfestésül szóló dalra. Én az ajtóhoz érve már nyitottam is ki, és beengedtem a szomszédot.
- Jó estét, köszönöm hogy átjött. Lucy a nappaliban van – mosolyogtam Rá, miközben Ő megdicsért mennyire csinos vagyok. – Köszönöm, nagyon kedves. Öhm… a hűtőben bőven van ennivaló, kérem Ön is érezze otthon magát. Lucy elvileg hamarosan éhes lesz, nemrég sütiztünk, szóval hamarosan aktuális lesz az evés neki, de addig semmi gondja Rá, most még a nápolyi és a gyümölcslé elég neki.
A hölgy bólogatva mosolygott Rám, és megnyugtatott hogy ne aggódjak, Lucy most is a legjobb kezekben lesz.
- Igen, tudom, még egyszer nagyon köszönöm hogy átjött – mosolyogtam Rá hálásan, s mikor Lucy kíváncsi gagyogással fordult felénk a járókában, Ő rögtön ment is, hogy szórakoztassa a kislányomat, míg én az ajtóban állva néztem Őket, várva a ma esti "lovagomat."

(Édes Álom Cukrászda)

Hazaértünk, és mivel már időszűkében álltam, Lucy-t egy kis nápolyival és a cumisüvegével leültettem a tévé elé a járókába, ott biztosan ellesz egy kicsit. Én pedig felszaladtam az emeletre. Menet közben előszedtem a mobilom a zsebemből, és felhívtam a szomszéd nénit újra, hogy nem-e tenné meg nekem hogy újra vigyáz Lucy-ra. Magammal vinni nem akartam, kicsi még, és ha már van kire bízni, a szomszédban meg bíztam, és Lucy-val úgyis jól kijöttek. Szerencsére felvette, és azt mondta szívesen átjön.

(folyt. köv. Fürdő)

(Ház és előszoba)