Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Ragnar & Louis & Ariana (18+)

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 26, 2015 10:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
S
EMMIHEZ sem tudnám hasonlítani ezt az érzést. Ragnar valóban különleges lény, s legalább annyira különleges férfi is. Pontosan tudja, hol és hogyan érintsen ahhoz, hogy elérje a kellő hatást. Mérhetetlen önuralma lehet, hiszen még akkor sem veszíti el a fejét, amikor újra ajkai között érezheti vérem számára oly mámortó ízét. Ez azt jelenti, hogy különleges helyet foglalok el az életében már most is.
Ajkaimon szüntelen halk sóhajok törnek fel, testem minden porcikájában érzem a változást, amit Ő okoz bennem.
A kéj leírhatatlan. Kínzó mámor, mint valamiféle forgószél, ami felkap és magával sodor, miközben egyáltalán nem érdekel, hová. Érzem, mennyire akar, s ez az érzés eszméletlen hatással van rám. Érzékien nyögök ajkai közé, csípőm követi mozdulatait, míg le nem lassít. Testemben már a végletekig fokozta a kéjszomjas vágyakat, minden sejtem forrón izzik, lényem egésze sóvárog a gyönyör érzése után. Mégsem sürgetem Őt, porrá égve a kínzó élvezetben igazodom minden mozdulatához.
Halk sóhajjal vetem hátra fejem, ahogy a beteljesülés leheletnyi közelségre van csupán, ám.. ez csak illúzió, mert a következő pillanatban újra távolabb kerülök tőle. A vágyakozás kérlelő sóhaja tör fel belőlem, csípőm kissé türelmetlenebb mozdulatot tesz, majd mégis újra átadom az irányítást Ragnarnak, hiszen Ő sokkal tapasztaltabb nálam és jobban tudja, mit csinál. Én csak érzek, követem ösztönösen a vágyaimat, átélem mindazt, amit okoz bennem, amit tesz velem.
- Ragnar... - súgom elhalóan a nevét, mintha valamiféle ima lenne, mintha tőle remélném, hogy teljesíti testem minden csendes fohászát. Csak lebegek ebben a távoli, mégis nagyon közeli kéjtengerben, testem minden apró pontja áhítozik a beteljesülésre, mégis... elmondhatatlanul édes kín ez, amit magam sem értek még.
- Én... - lehelem szinte hallhatatlanul. - Én... - lehunyom szemeimet, ujjaim az aktuális “ágyunk” anyagába marnak, csípőm ösztönösen mozdul újra és újra. - Ahh, kérlek... - nyögöm érzéki vágyakozással hangomban. Egész lényem különös mámorban úszik, mintha már nem is ebben a világban léteznék, s így is egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre átcikázik egész testemen a vágyott gyönyör minden hulláma. Hosszan, nagyon hosszan időzöm ebben az állapotban, legalábbis nekem annak tűnik. Sosem fogom megérteni, hogyan lehetséges ez, de abban biztos vagyok, hogy soha semmi nem lesz már a régi. És nem is szeretném.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 27, 2015 11:02 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7




Ashes from darknes,
bones from the night, only remain our ethernal fight


Sosem hittem volna, hogy végül ennyire odaadó lesz a kis lázadó. Ariana életében ez az első élmény, s mégis tökéletes az összhang, ha kétségeim lehettek volna, most már biztosan tudhatom, hogy nagyon bízik bennem, hiszen odaadóan követ, s teljesen átadja magát.
Sokkal inkább érzések vezetik a lányt, sem mint a szenvedély. Nehéz elhinni, hogy az után az oly kitartó ellenállás után ilyen hamar átadta volna nekem a szívét és egész lényét, de valahol mégis gyönyörű gondolat.
Igyekszem amennyire lehet felejthetetlenné tenni az élményt Ariana számára, s ő akár egy tökéletes táncpartner, hűségesen követ, s teljesen őszintén reagál minden mozdulatomra, minden érintésemre. Ha lehetettek volna kétségeim afelől, hogy jól választottam akkor mostanra már teljesen biztos lehetek benne, hogy kiváló döntés volt Arianát magam mellé venni, még akkor is, ha eleinte annyira tiltakozott ez ellen.
Mégis csak lassan vezetem el egészen a beteljesülésig, s hazudnék, ha azt mondanám, nincs részemről önzés a dologban. Ariana egész lénye egyszerűen varázslatos. A vérének mámorító íze, az illata, mely önmagában is vadító a fajtám számára, magában hordozva a következő érdes korty ígéretét. Ugyanakkor kifejezetten élvezem, hogy ennyire átadja magát nekem, hogy ennyire odaadó azok után, amennyire szabadulni akart tőlem, kifejezetten élvezem az őszinteségét, egész csodálatos lényét. Még a harapás okozta fájdalom sem jelent olyan kellemetlenséget számára, amely zavarná, sőt éppen ellenkezőleg. Mintha tetszene neki, mintha felizgatná, mintha kifejezetten örömét lelné a vámpír harapásában, ez pedig csak még különlegesebbé teszi az élményt, így az együttléteknek ez is része lehet anélkül, hogy bármi zavart okozna, tovább fokozva számomra a lánnyal töltött édes percek mámorát.
Lehetőségem van végre megismerni egész lényét, a lehető legőszintébb, s leg leplezetlenebb formában, nem csoda hát, ha odafigyelek minden apró rezdülésére, hiszen minden pillanatban kicsit jobban és jobban ismerem meg őt, minden pillanatban tanulok róla valamit.
Egy ilyen együttlét nem csak testiségről szól, úgy nem jelentene igazi élményt. Nekem már volt lehetőségem megtapasztalni mindkettőt hosszú életem alatt, s egy szerelmes nő teljes odaadásával még a legtapasztaltabb velencei kurtizán társasága sem érhetett fel. Most pedig már aligha lehet kétségem felőle, hogy Ariana valóban belém szeretett.
Lassan elvezetem a lányt a beteljesülésig, de itt még nem ér véget a közös tánc, kicsit tovább húzva a dolgokat, tovább élezve számára a pillanatot, s tovább feszítve a húrt folytatom a játékot egészen addig, amíg én is el nem jutok a csúcsra. Szebb lett volna egyszerre elérni, de biztosabb volt így. Bármennyire is igyekszik átadni magát, bármennyire is igyekszik tökéletesen követni, azért még nem volt lehetőségünk arra, hogy a teljes összhang kialakuljon közöttünk. Az első alkalommal az még nem elvárható, s éppen ezért lesz majd mindig szebb és szebb minden újabb együttlét, hiszen egyre jobban megismerjük majd egymást ezen a téren is, már előre tudva a másik vágyait, vagy egyre inkább átérezve, mi játszódhat le benne.
Egy sóhajjal jutok el én is a beteljesüléshez, mi után újra magamnak követelem ajkait, hogy gyengéd csókkal zárjam le őket, s ölelem magamhoz a lányt, egybeforrva vele még egy pillanattal, még egy érzéssel tovább vele.
Ariana különleges helyet választott az első együttléthez, s ezzel számomra is sikerült meglepetést okoznia, s valami újat mutatni. Repülőgépen a felhők fölött a naplemente fényében fürödve még nem volt részem hasonló élményben, s bár valóban csodálatosan romantikus, mégsem a leg kényelmesebb közeg ez számunkra.
Más nem révén kéznél, a zakómat húzom közelebb magunkhoz, bár a repülő klíma szabályozója kifogástalanul működik, a nekem nincsenek már ilyen problémáim, de az elmúlt pillanatok hevessége után Ariana esetleg találhatja hűvösnek, az annak előtte még olyan kellemes közeget. Azt pedig még én nem szeretném, ha véget érne a pillant meghittsége, s öltözködni kezdenénk. Attól nem kell tartani, hogy bárki ránk nyitna, hiszen a stewardess sem fog megjelenni egészen addig, amíg jelzést nem kap, hogy szükség van rá.
Bár a nap sugarai már eltűntek a horizonton, s odakint sötétbe borult a világ, a csillagok fénye még mindig szikrázik a felhőkön, s a Hold sugarai az ablakon besütve gyönyörű fátyolt rajzolnak ki Ariana teste körül, mintha valóban a régi időt egyik istennőjét tartanám karjaiban, s talán ahogyan telik-múlik majd az idő, nem is fog ez a hasonlat oly sokban sántítani. Gyönyörű és érzéki lány, akinek az öregedése megállítható, az idő múlásával pedig a mágia művészetében való fejlődése, valamint az idő meghozta tudás és tapasztalat csak egyre különlegesebbé és különlegesebbé fogja tenni őt.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 27, 2015 8:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
M
INDEN félelemem ellenére, valahogy sokkal varázslatosabb ez az egész, mint reméltem. Egyáltalán nem zavar az a kis kellemetlenség, mely Ragnar vámpírlényének igényeivel jár. Sőt, szeretném közelebbről megismerni lénye egészét, minden vágyát és szokásait. Még a vámpírét is.
Hosszasan lebegek a gyönyör keltette hullámok felszínén, egész testem szuperérzékeny minden érintésre és mozdulatra, de egyáltalán nem zavar, hogy Ragnar nem áll meg ezen a ponton. Csípőm ismét mozdul, idomulva mozdulatainak ritmusához, sóhajaimba most néhány apróbb nyögés is vegyül, hiszen minden mozdulat, minden érintés, mintha égetné bőröm, édes kínokkal ajándékozva meg egész lényemet. Érzem, hogy Ő is eléri azt a kifejezhetetlenül gyönyörteli pontot, s újra magának követeli ajkaimat, én pedig engedek a csóknak, olyan természetesen, mintha mindig is így lett volna.
Ajkaimon elégedett, kissé fáradt mosollyal bújok hozzá, miközben magához ölel és testünket zakójával fedi el. Egészen hozzápréselődöm, elrejtőzve a zakó anyagában, apró sóhajjal élvezve a ránk telepedő meghitt csendet. Hosszú percekig még képtelen vagyok megtalálni a saját hangom, szavakat formálni vagy egyáltalán kiejteni őket. Még mindig annyira hihetetlen, hogy ez megtörténhetett, hogy Ragnarral és... mindazok után, ami történt. Érzem testének közelségét, Ő pedig érezheti lassan csillapodó szívem minden dallamos dobbanását.
- Most már... hivatalosan is a szeretőd vagyok? - kérdezem végül halkan, suttogva. Csendesen pislogok magam elé, gondolataimban ismételgetve a szót. A szeretője. Vajon miért érzek némi űrt, ha erre gondolok?
Még közelebb húzódom hozzá, csendesen szuszogva, s szégyenlősen pillantok fel rá. Nem tudom, benne mi változott vagy egyáltalán változott-e bármi most, hogy egészen átadtam neki magam. De szeretném, ha ez többet jelentene számára is, még ha nem is úgy éli meg, mint egy egyszerű halandó. Abban biztos vagyok, hogy jobban vágyott rám, mint eddigi életem során bárki. Betartotta az ígéretét és törődik velem. De vajon minden szeretőjével ugyanígy bánt? Mindannyian ugyanazt jelentették számára, amit én is? És ha igen... remélhetem hogy ez valaha is több lesz?



Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 27, 2015 9:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7




Ashes from darknes,
bones from the night, only remain our ethernal fight


Ariana nagyon édes, és nagyon ártatlan most is, ahogyan mindig mióta csak megismertem, de még sokkal valószínűbb, hogy ez a lány egész életében ilyen volt, s talán örökre ilyen is marad, hacsak mellettem nem érik olyan sérülések a lelkét, melyek megváltoztatnák őt.
Betakargatom a zakómmal, mert nem szeretném, ha fázna, hiszen minden bizonnyal kimelegedett az elmúlt percek alatt, s valahogy nekem sincs még kedvem felkelni, felöltözni, mert azzal véget érnének a meghitt pillanatok, újra vissza csöppennénk a valóságba, mely sosem lesz igazán idilli, s most is Afrikában megoldandó nehézségek várnak minket, amelyekről Arianának még nincs is igazán tudomása, s azt sem tudom, mennyire jó ötlet őt odavinni.
Ez a lány nagyon sok mindenre nincs még felkészülve, s nekem sem volt még időm igazán felkészíteni őt azokra a dolgokra, melyekre az én oldalamon sor kerülhet, vagy amit az élet sodorhat elé. Nem tartom magam igazán hatalmasnak, hiszen sosem érdekelt a politika, de az, amit az évek, évszázadok során összeszedtem már önmagában értéket képvisel, s mindig akad olyan, aki úgy gondolja, hogy sokkal inkább őt illetné az, amit én mondhatok most magaménak.
Ezek a találkozások, konfliktusok pedig a legritkább esetben veszélytelenek, vagy békések, s tartok tőle, hogy Afrikában is egy ilyen közepébe fogunk bele sétálni, arról pedig még csak elképzelésem sincsen, Ariana mindezt hogyan fogja fogadni, hiszen igazán felkészíteni sem volt időm arra őt, ami ott vár majd rá.
Gyengéden simogatom meg a lány arcát a kérdésre, mely mosolyt csal az arcomra. Hogy hivatalosan is a szeretőmmé vált-e? hogyan lehet egy ilyen dolog hivatalos? Azt hiszem, sehogyan sem. Nem kötöttünk házasságot, s talán nem is lenne igazán helyén való egy vámpírnak, vagy egy boszorkánymesternek bármely egyház áldását kérnie egy boszorkánnyal kötendő frigyére. Tartok tőle, hogy hivatalosan közöttünk aligha lehet bármi is, hiszen a világ még csak nem is igazán tud arról, hogy a fajok, melyekhez tartozunk, léteznek, pár kiváltságos embertől eltekintve, de az igazán nem sokat jelent ebből a szempontból.
Gyengéden csókot lehelek a lány arcára, de még így sem tudom megállni, hogy ne lássa a mosolyt az arcomon. Valóban ennyire naiv és ennyire ártatlan? Azt kell gondoljam, hogy igen, hiszen egészen idáig aligha játszhatta meg magát nekem ennyire hitelesen.
- Nem kedvesem. Hivatalosan sosem leszel a szeretőm, hiszen mi hivatalosan nem is létezünk ennek a világnak a törvényei szerint. Sem a boszorkányokat, sem a vámpírokat nem igazán ismeri el a halandók törvénye.
Újra gyengéd csókba vonom őt, ha nem ellenkezik, s magamhoz húzom. Persze értem én, mire kíváncsi. Eddig szűz volt, s most hogy megkaptam a testét is valamit elvettem tőle, de nem tudja igazán, mire fog kelleni nekem, vagy mire számíthat tőlem. Számára ez nagyon komoly változás, amit most fel kell dolgozni, s amihez szüksége lenne egy kis érzelmi biztonságra, vagy stabilitásra.
- Ha arra vagy kíváncsi, hozzám tartozol-e a válaszom igen, hiszen te magad is így döntöttél, s onnantól kezdve már aligha lehet ebben visszaút. A magunk fajtának viszont úgy gondolom, nem feltétlen kell a halandók normái szerint élnünk. Amint a tested és a mágikus tudásod készen áll rá, megmutatom neked, hogyan őrizheted meg a testedet fiatalon örökké az idők végezetéig.
Na már persze, ha erőszakkal ki nem oltják a lány életét, mint amire már sajnos volt példa a múltban is. Sajnos én sem lehetek mindig mindenütt ott, s nem védhetem meg őt sem mindentől, de talán ez nem is feladatom, hiszen a sorsát, az istenségek rendelését senki nem kerülheti el.
Játékosan simogatom a lány testét, kezemmel fedezve fel újra és újra minden gyönyörű és érzéki porcikáját. Nem, még nekem sem akaródzik felöltözni, még nekem sem akaródzik visszatérni abba a világba, mely elől nem menekülhetünk el sokáig, de amelynek nem csak kihívásai lesznek számunkra, de szépségei is.
Most viszont még lehetősége van Arianának is kérdezni, feldolgozni a dolgokat, a történteket, hiszen most valóban mindentől távol vagyunk a felhők fölött, most tényleg nincs itt más csak ő és én, ilyen helyzetben pedig nem egy hamar kerülünk majd újra, s addig sok mindennel szembe kell néznünk, míg a következő ilyen beszélgetésre újra sor kerülhet.
Azt viszont már talán most is érezheti, hogy nem csak a testére vágytam, hogy már ennyi idő alatt is különlegessé vált a számomra, még akkor is, ha egy magamfajta ős öreg szörnyetegnél lassabban történnek meg a dolgok.

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 28, 2015 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
M
ÉG jó néhány percig az elmúlt pillanatok ránk hagyott meghittségét élvezem. Megesik, hogy az agyam egyszerűen kizárja a tényt, mi is Ő, hogy... mik vagyunk. Olyankor teljesen boldognak érzem magam. Mint most is...
Ám a kérdés elmémbe erőszakolja magát és ki kell ejtenem a kikívánkozó szavakat. Mert ha ennek az egésznek csupán az a lényege, hogy “kiérdemeljem” a szerető címét, arról tudnom kell! Kíváncsian fürkészem tekintetét, azt a különös, mégis őszinte mosolyt ajkain. Vajon a kérdés mulattatja ennyire? A válasz az én arcomra is halvány mosolyt fest, mégis... Valami többre vágyom. Valamire amiben egészen biztos lehetek. Sosem éreztem még magam ennyire kielégültnek, édesen fáradtnak, mégis... ennyire kiszolgáltatottnak és tanácstalannak sem.
Viszonzom a gyengéd csókot és engedem, hogy újra közelebb vonjon magához. Halk sóhajjal hunyom le szemeimet, ujjaim kissé bizonytalanul simulnak mellkasára. Hangja megnyugtatóan hat rám, ugyanakkor szavai nagyon meglepnek. Megajándékozna a tudással, amit arra használhatok, hogy évszázadokat éljek meg, miközben megőrzöm fiatalságomat? Mellette? Végig...? Szeretnék ennél többet is jelenteni neki, de egyelőre meg kell elégednem azzal, hogy fontos lettem számára. Nemcsak azért szeretném, mert beleegyeztem és mert én átadtam neki magam. Nem azért, mert ez visszavonhatatlan. De talán idővel benne is változhat valami...
- Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy fejlődjek. Nálad jobb mesterem nem is lehetne. - mosolyodom el, leheletfinom csókot hagyva mellkasán. - Türelmes leszek, mint te velem. - ígérem meg halkan, s mielőtt még folytatnám, pár pillanatig a csendbe burkolózom.
- Szeretnék mindent megtudni Afrikáról. Mielőtt megérkezünk, tudni szeretném, mire számítsak. Hogy felkészülhessek. Gondolom, lesznek ott mások is... vámpírok vagy boszorkányok, akiket ismersz. - találgatok csendesen. - Utána pedig pihennék kicsit, mielőtt landolunk. Maradj velem. De ébressz fel előtte! - mosolyodom el játékosan. - Ruha nélkül nem megyek sehová.
Nem tudom, mennyire jó ötlet ilyen nagy mértékben belefolyni Ragnar ügyeibe. Nem tőle tartok, sokkal inkább saját magamtól. Mi lesz ha csalódást okozok neki? Ha megbánja, hogy engem választott? Hiszen nem egyszer olvastam le az arcáról ezt a kételyt...  Tudom, lehetett volna simább az út idáig. De az én oldalamról nézve is érthető, miért lázadtam olyan hevesen. Nem szeretnék többé kellemetlenséget okozni neki vagy bármivel is megbántani Őt. Meg kell ismernem, hogyan működik egy vámpírboszorkány világa és ami a legnehezebb... hogy hogyan fogadhatom el a tényt annak, hogy vámpírok vesznek körül. Vámpírok, akikben képtelen vagyok bízni.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 29, 2015 11:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7




Ashes from darknes,
bones from the night, only remain our ethernal fight


Bár a maga kedves és végtelenül érdes módján, de Ariana a szavaival véget vet a meghitt pillanatoknak. A kérdései valahol jogosak, érthetőek, de ugyanakkor megint felszínre kerül a lány naivsága is.
- Kedves, hogy ezt mondod, de ez nem igaz. Sosem voltam kifejezetten jó tanár, talán azért, mert engem is leginkább az élet tanított. Nem voltak igazán mestereim, vagy ha úgy tetszik túlságosan sok is. Egy pillanatra bárki mesterré válhat számodra, akitől tanulni tudsz valamit. Ugyanakkor az életnek az én világomban meg vannak a maga veszélyei is.
Nem kell hatalmi harcokba keveredned ahhoz, hogy legyen olyan, aki úgy gondolja, hogy szebb lenn a világ nélküled, vagy kifejezetten tenned azért, hogy ellenségeid legyenek. Elég, ha csak valami olyat mondhatsz magadénak, ami mások érdeklődését is felkelti. Ezek a dolgok nagyon egyszerűen, szinte egyik pillanatról a másikról alakulnak ki, sokszor előjelek nélkül. Elvégre úgy hová lenne a bajkeverő részéről a meglepetés okozta előny.
Ez az afrikai út sem egy kéjutazás lesz, s talán még én sem tudom igazán mi vár ott ránk, így aztán Arianát erre felkészíteni nem lesz egyszerű. Az üzenet, amit kaptam igen csak szűkszavú volt, de nem is nagyon lehet többre számítani akkor, ha valaki ismeri a feladóját.
- Él egy barátom Afrikában, egy törzsi sámán, szambóma, ahogyan ők hívják. Ő kért segítséget, de hogy egészen konkrétan miről lesz szó, azt még én sem tudom. Csak annyit sejtek, hogy veszélyes lesz és nehézkes. Nem szokott segítséget kérni, csak akkor, ha igen komoly oka van rá.
Ez pedig ezen a földrészen aztán akármi lehet. A természettől kezdve egy másik törzsön keresztül a megjelenő és bajt keverni kívánó fehér emberen át tulajdonképpen akármi. Még rákészülni is nehéz lenne így, nem hogy valaki mást rákészíteni arra, ami ott majd ránk várni fog.
- Nézd Ariana nem fogok hazudni neked. Fogalmam sincs ezúttal, mi vár ránk Afrikában, csak azt tudom, hogy egy régi fogadalom köt, hogy segítsek, ha szükség van rá. Ugyanakkor megértem, ha te nem szeretnél előre nem látható veszélyekbe keveredni. Igen sok nagyon szép szálloda van azon a földrészen is, s megvárhatsz engem egy ilyenben is. Akkor olyan lenne számodra az egész, akár egy luxusnyaralás.
Talán így a legtisztességesebb vele szemben. Én megszoktam már, hogy ilyen helyzeteket kell megoldanom, őt viszont nem sodorhatom egyetlen szó nélkül olyan helyzetbe, amiről az sem biztos, hogy túléljük. Öreg vagyok már, s nem csak vámpírként, de mágusként is erős, láttam már pár dolgot az életben, s eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, ahol ne találtam volna megoldást, vagy kiutat. Valószínűleg ezért vagyok még életben. Ariana ugyanakkor mindezt nem mondhatja el magáról.
- Ha gondolod, azt is megoldom, hogy legyen, aki felügyel a biztonságodra, amíg én a végére járok annak, hogy miért is kellett ide utaznom, aztán ha végeztem, egyszerűen csak a következő géppel mehetünk Párizsba.
Rábízom a döntést. Akár a segítségemre is lehet, de akár komoly veszélybe is sodorhatja magát, de ez mindenképpen olyan dolog, amit neki kell eldöntenie.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 29, 2015 5:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
E
lgondolkodva hallgatom szavait, s bár tudom, hogy van igazság abban, amit mond hiszen mindenből és mindenkitől tanulhatunk, de... akkor is tartom a véleményemet. Sokat fogom még tanulni tőle. Ám nem ellenkezem, s nem kezdem bizonygatni, hogy igenis így gondolom és ez lesz, mert nem szeretném elrontani a kedvét, sem pedig feldühíteni. Halk sóhajjal pislogok fel rá, halvány mosollyal fürkészve arcát, miközben a választ hallgatom.
Sejtettem, hogy ne egy gondtalan kirándulás vár ránk, de már tudom, ki is Ő. Nem szeretném, ha hátráltatnám bármiben is. Ugyanakkor felébreszt bennem némi kételyt és erős kíváncsiságot is amit hallok. Egy sámán? Sosem találkoztam még sámánnal ezelőtt. Izgatottá válok, ami mosolyomon és szívverésem ritmusán is érezhető. Azonban... Az izgalom mellé hamarosan kétségek és apró félelemdarabka is vegyül.
- Ragnar, nem. - hangom halk de határozott. Ujjaim mellkasán barangolnak szelíden. - Nem szeretnék egy luxusszállodában raboskodni, veled szeretnék menni. Mindenhová. - ezt már eldöntöttem és semmi sem tántoríthat el. - Már hozzád tartozom. És nem számít, ha veszélyes, szeretnék a világod részévé válni, azt is látni és átélni veled, ami nem a legkellemesebb. Így... ha néha nehezebb is lesz, ott leszek melletted, hogy átöleljelek. - tudom, van, amikor ez nem sokat segít, de igenis van jelentősége. Én ott szeretnék lenni vele és azt szeretném, hogy érezze, hogy mellette vagyok és számíthat rám.
- Még nem vagyok erős boszorkány. De a felmenőim azok és tudom, ha kitartó vagyok, egy nap én is erős leszek. Abban segítek, amiben jelenleg tudok és csak remélhetem, hogy elegendő lesz. - finom csókot lehelek ajkaira, majd lassan közelebb húzódom hozzá. Nem tudom, mi vár rám, de Ragnar már az életem része. Én pedig az Ő világához tatozom és soha nem fogom visszavonni vagy megbánni a döntésemet. A szavainkért felelősséget kell vállalnunk... És ha a szavak mögött érzések is vannak, ez nem lehet olyan nehéz. Csak engedje, hogy végig mellette legyek!
- Simogass álomba... - súgom halkan, kérlelve, s egészen hozzábújok. Nem is kell sok idő, hogy elnyomjon az álom.

Miután Ragnar felébreszt, nem húzom az időt. Gyorsan felöltözöm, kicsit összeszedem magam, ne legyen annyira szembetűnő mindenki számára, hogy szexeltem a gépen. Hiszen még én is nehezen hiszem el.
Bekötöm magam, ezúttal nem Rangnar karjaiban landolok, s amint megérkezünk, tekintetem máris felfedezi Louist. Tekintetemben apró harag szikrája lobban, vetek egy pillantást Ragnarra, de nem szólok semmit. Louis maga az ördög! Képtelen vagyok kiverni a fejemből, hogy kis szörnyetegnek, mi több, gyilkosnak nevezett és letépte rólam a törülközőt. Átkozott vérszívó! Igyekszem lecsillapítani indulataimat, amit inkább félelem és csalódottság szül, hiszen soha senki nem bánt még így velem. Megfogom Ragnar kezét és kicsit megszorítom, miközben közelebb sétálunk hozzá és beszélgetni kezdenek. Nem bízom benne azok után, hogy közölte, csak Ragnar miatt hagy életben. Ha még egyszer olyan ellenségesen bánik velem, használni fogom a képességeimet és ő is megtapasztalhatja, miféle fájdalmat tud okozni egy egyszerű boszorkány neki.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 29, 2015 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7




Ashes from darknes,
bones from the night, only remain our ethernal fight


Kedves, naiv, tele tett vággyal, kíváncsisággal és bizonyítási vággyal. Erős vérvonalból származik, s voltak idők, amikor egy Montgomery boszorkány jelenléte eldöntötte egy csata kimenetelét. Csak ezek az idők már elmúltak, Ariana pedig még igen csak tapasztalatlan, s nem esett át a tűzkeresztségen sem. Ezzel együtt is lehetnek hasznosak a képességei, de evvel együtt fog járni az is, hogy rá is vigyáznom kell, amivel pedig az én dolgom válik nehezebbé.
Az érmének azonban mindig két oldala van. Ha sosem engedem éles helyzet közelébe, sosem szerzi meg azokat a tapasztalatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy végül valóban képes lehessen biztonsággal helyt állni bizonyos helyzetekben.
A kérését nem esik nehezemre teljesíteni. Éppen ellenkezőleg. Tetszik, hogy a lány ennyire érzelmes és bújós, még akkor is, ha én ezt még nem tudom úgy viszonozni, ahogyan azt ő várná, vagy szeretné. Számomra több idő kell ahhoz, hogy bizonyos érzelmek felébredjenek, vagy kialakuljanak, s le kell zárnom életem egy szakaszát, mely talán a valóságban már évtizedekkel ez előtt lezárult, s amelynek folyománya az is, hogy most kétségeim vannak azt illetően, mennyire jó döntés őt magammal vinni egy olyan terepre, ahol még én sem igazán tudom, mi vár rám.
Magamhoz húzom őt, s gyengéden simogatni kezdem a testét, megigazgatom rajta a zakót, bár az így sem fog mindent eltakarni, s messze nem a legjobb választás takarónak, ha meztelenül szeretne aludni mellettem. Én nem fogok megfázni, de melegíteni sem igazán tudom őt. A vámpír létnek is meg vannak a maga hátrányai.
- Majd meglátjuk kedvesem.
Ariana érdekes szemszögből nézi a dolgokat, olyan szemszögből, amelyből csak egy igazán tiszta, romlatlan lélek lenne képes, s talán éppen ezt fogja elveszíteni azzal, ha igazán elmerül az én világomban, hiszen az se nem tiszta, se nem romlatlan, se nem szép.
Mégis hibáztam, amikor őt választottam, s ezt most már biztosan tudhatom, hiszen egy ilyen virágot a napfényben kellene nevelni, s nem az örök éjszakában, amelyben én élem a világomat.
A szót viszont kár lenne tovább szaporítani. Minek beszélni arról, amiről egyikünk sem tud semmi biztosat. Nem szeretném áltatni őt. Ez a kaland mindenképpen tökéletes próbája lesz annak, hogyan képes az én világomba beilleszkedni, s mennyire akar majd akkor is a része lenni, ha kicsit mélyebben bele lát majd.
Nekem nem lesz szükségem alvásra, alapvetően egyáltalán nincs. Ami pihenésre, vagy kikapcsolásra szükségem lenne, az is inkább az elmém, mint sem a testem szempontjából fontos, bőségesen elég rá a meditáció is.

Órákkal később ébresztem fel őt. Igazán nyugalmas út volt ez a légi kísérő számára. Nem mondhatni, hogy sok munkája akadt. Ariana számára, ha szeretné rendbe hozni magát, hát ott a gép mosdója, nekem bőven elég lesz csak felöltözni. Az én testem már nem izzad, s aligha kell egyéb olyan dolgokra odafigyelnem, amire egy emberi test esetén szükség lenne. Ezzel együtt is szeretek tisztálkodni, de nincs rá szükség olyan gyakran, mint egy embere esetén ez normális.

A gépről leszállva megvárom, amíg Louis előkerül. Mire barátom megérkezik a géphez, már kiszálltunk Arianával, s ő úgy láthat meg minket, hogy gyengéden átkarolom a lány derekát, magamhoz húzva őt. Még Louis sem igazán tudja, mi vár itt most ránk. Arról ellenben, amiről én sem tudok sokat, neki sem mondhattam többet.
- Üdvözöllek barátom. Arra kérnélek, vidd el Arianát a Blood Moonba. Az elkövetkezendő pár napot valószínűleg ott töltjük. Nem sokára én is megérkezem.
Vezető nélkül nem vágnék neki annak a túrának, amire majd vállalkozni fogunk. Márpedig elő kell készítenem a terepet arra, hogy a szambóma kapcsolatba tudjon lépni velem ezt pedig jobb, ha egyedül teszem. Arianának és Louisnak pedig nem fog ártani, ha kicsit marad idejük megismerni, és elfogadni egymást.
- Szeretném, ha megértenétek, hogy itt senki másra nem számíthatunk. A közöttetek lévő ellentét mindannyiunk számára végzetes következményekkel járhat.
Nem fogom szaporítani a szót. Louis nem először kerül éles helyzetbe, tapasztalt ezen a téren, és pontosan tudja, hogy egy csapatra nézve a leginkább végzetesen a belső ellentétek hathatnak.
- Amíg távol vagyok, Louis te vagy a rangidős.
Ezt sem hiszem, hogy nagyon indokolni kellene, révén a vámpír a tapasztaltabb. Gyengéd csókot lehelek a lány homlokára búcsúzóul, majd ideje lesz nekem is a dolgom után nézni. Nem szeretnék a kelleténél több időt feleslegesen eltölteni abban a szállodában.

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 31, 2015 7:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7


Jó ideje az a dolgom és kötelességem, hogy kövessem Ragnart. Akkor is, ha ezzel az Ariana nevű nőszeméllyel kell közösködnöm ahhoz, hogy némi figyelmet kapjak. Nem mintha annyira vágynék erre, megvan a magam élete, s örömmel folytatom is azt, kivéve mikor ez a nő a közelenben van. Meg kellene tanulnom elfogadni Ragnar választását, tiszteletben tartani azt, s felfogni, hogy nem Ariana tehet egy másik boszorkány hibájáról. Ám számomra minden boszorkány egyforma. Sosem fogom kedvelni őket, s ha lehetőségem adódik, hát kamatostul adom vissza a fájdalmamat bármelyik példányon.
Ez a kalnd még előttem is rejtély, nem tudom, hogy mit keresünk itt, ám sosem kérdőjeleztem meg Ragnar döntéseit. Bíztam abban, hogy nem a vesztünkbe vezet. - Rendben, viszem. - biccentettem, majd végigmértem Ariana-t, tekintetembe pedig undor vegyült. Sosem fogom megkedvelni, legyen szó két együtt töltött óráról vagy egy szobáról, ahová bezárnak minket. Gyerekes módszerek vannak két földi lény megbékítéséhez, de rajtunk már - ha rajtam múlik - semmi sem segít. Akkor sem, ha Ragnar szerint végzetes lehet. A szavakra csak biccentettem, de láthatta rajtam, hogy továbbra sincs rajtam hatással semmiféle végzetes eredmény. Meg tudom védeni magam, s ha most az a feladatom, csupán Ragnar iránti tiszteletemből, de kibírom, hogy ne én fojtsam meg.
- Viszem a... nődet. - biccentettem ismét, majd megigazítottam öltönyöm két gallérját. Tekintetemmel az autó felé pillantottam, melyet én magam rendeltem a repülőtérre, tudtam, hogy hasznunkra lesz, s amúgy is, általában ez az én feladatom.
- Csak semmi abrakadabra, vagy megjegyzés, különben két füllel és egy nyelvvel is kevesebb leszel. - indultam meg a jármű felé Ariana-val az oldalamon, míg Ragna a saját ügyeit intézte. - Beszállás. - böktem aztán a hátsó ajtó felé.


new adventure together

to ariana & ragnar

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 01, 2015 12:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

to Ragnar & Louis



Vetek egy bosszús pillantást Ragnarra, miután megkéri Louist, hogy vigyen el a Blood Moon nevű... akárhová. Nem tudom elhinni, hogy csak így rábíz, azok után, ahogy bánt velem és amit gondol rólam! Ha van valaki, akitől tartok Ragnar környezetében, az Louis és az irántam érzett ellenszenve. Nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy nem gyűlöljön ennyire, de abban sem vagyok már biztos, hogy nekem kell lépnem a helyzet javulásának érdekében. A kedvességem számára puszta színjáték, amit megvet.
- Siess! - csak ennyit mondok még Ragnarnak, mielőtt kissé bizonytalan léptekkel indulok Louis oldalán az autó felé. Egy szót sem szólok hozzá, nincs kedvem a vádaskodását hallgatni, amit örömmel elegyít némi fölényes gúnnyal. Nagy és erős boszorkányok leszármazottja vagyok, és nem engedhetem meg magamnak, hogy egy vámpír kihozzon a béketűrésemből.
Ahogy az várható volt, képtelen kibírni, hogy ne mondjon valamit, amivel sértegethet. Ha egy magamfajta boszorkány képes volna ölni egyetlen gyilkos tekintettel akkor Louis ebben a szent pillanatban intene búcsút az öröklétnek. Ragnar szerint a véremnek különleges illata van, ami vonzza a vámpírokat. Ez alól pedig Louis sem lehet kivétel. Nyilván nagyon bosszantja, hogy gyűlölete ellenére is megízlelné az ereimben lüktető édes, vörös nedűt. Ez a későbbiekben még hatásos fegyver lehet vele szemben...
Nem vágok vissza. Még nem. Engedelmesen beszállok az autóba és bekötöm magam, mint minden normális ember, még ha kezdem is elfelejteni, milyen az. Miután a motor halk moraját követően elindulunk, hosszasan, szótlanul kémlelem az elém táruló ismeretlent az ablakon át, s csak néha-néha pillantok a visszapillantó tükörbe, mielőtt végül képtelen vagyok elviselni ezt a feszült csendet, így szinte maguktól törnek elő a szavak belőlem.
- Ne gondold, hogy parancsolgathatsz nekem, Louis! Nem kell tennem semmit, amit nem akarok és Ragnar elnéző lesz velem, ha véletlenül kénytelen lennék használni a képességeimet. - nem szeretném választás elé állítani Őt és tudom, ezzel csak magamra haragítanám. De Louis azt gondolja, csak mert olyan régóta hű barátja Ragnarnak, előnyt élvezhet velem szemben. Még ha van is ebben igazság, szeretném elbizonytalanítani. Különben... könnyen sakkban tarthat, amit jelenlegi helyzetemben nem engedhetek meg neki.
- Ha már úgyis kénytelenek vagyunk elviselni egymást, elárulhatnád, miért gyűlölöd ennyire a boszorkányokat! Ragnar említette, hogy okkal érzel így. - kezdeményezek aztán beszélgetést, valamivel szelídebben, kedvesebb hangnemben. Ha először nem is, hátha most beválik ez a taktika...


|| ©©||
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 16, 2015 8:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7



Egy pár másodperc erejéig az ég felé emeltem pillantásomat. Nem tűnt könnyű ügynek a nő, még mindig nem tűnt annak. Esetleg belegondolhatnék abba, hogy netán az én ellenszenves viselkedésem váltja ki belőle, hogy egy utálatos hárpia, és ez több mint valószínű. Eleinte barátságot akart kötni velem, már ha az emlékeim nem csalnak, hisz ha már hű barátom és csatlósom oldalán tetszeleg, mint valami dísz, nem árt, ha kettőnk között is rendezett a viszony. Egy apró bökkenő azonban akad: köpök az etikettre, s arra, hogy tisztelnem kellene azokat az áldott érzéseket, amelyeket éreznek egymás iránt. Rám miért nem gondolt senki, mikor megölték életem egyetlen őszinte szerelmét? Ráadásul egy olyan boszorkány, mint amilyen ő is. Mind egy vérből származik. Mind.
Beszállt a kocsiba, ezt követően be is vágtam mögötte az ajtót, és a másik oldalról szálltam be. Először az anyós ülést akartam választani, de rájöttem, hogy minek után remek tárgyalóképességem ellenére sem kaptunk sofőrt az autó mellé, volán mögé kell ülnöm. Kényelmesnek tűnik, de tény, hogy hátul kényelmesebbnek tűnne.
Beültem, kényelembe helyezkedtem, de nem néztem a visszapillantó tükörbe, nem szükséges, hogy még ott is őt kelljen bámulnom.
- Képességeidet? - kérdeztem aztán vissza. Ezek szerint csak sikerül kihoznom belőle valamit, amelyre vagy büszke lesz vagy sem. Mindenesetre nyilván nem néz el neki sem mindent Ragnar. Ha mégis, hát nagyot fogok csalódni barátomban. Ennyi év után... leváltani egy bögyös barnára. Ilyen szempontból valószínűleg előnyösebb mint én, ezt nem vitatom. - Hát legyen. Változtass békává, törjön rám a fejfájás, csinálj, amit szeretnél. Ettől eltekintve még mindig úgy beszélek veled, ahogy kedvem tartja. Ragnar nincs itt. - vontam egyet a vállamon, némileg gyorsabbra kapcsolva, majd felsóhajtottam, és a GPS-t követve lefordultam jobbra.
- Túl sokat kíváncsiskodsz. Olyan ne érdekeljen, amihez semmi közöd. A mocskos fajtádnak annál inkább. - köszörültem meg a torkom, de továbbra sem néztem rá a tükrön keresztül. Miért akarnék beszélgetni vele? Az égvilágon semmi okom arra, hogy bízzak benne. - Nem tudom, hogy mi célból vagy itt, vagy Ragnar mit tervez veled, de egyet tudj. Ha bármivel megbántod, én filézlek ki. - pillantottam rá ekkor a tükörből, majd még nagyobb sebességre váltottam, és elvigyorodtam. - Egyébiránt... nem lennék ilyen karót nyelt... de tudod, a hozzád hasonlók elvettek tőlem valamit, ami belőlem azt a kicsi jót is de képes volt előcsalogatni. Azóta számtalan más lehetőséggel élve inkább ölöm a boszorkányokat mintsem imába foglaljam szent nevüket, maiért megölték a legdrágább ajándékomat, ami csak világra jöhetett ebben az életben. - szólaltam meg végül rekedten, de nem akartam kimondani. Azt hittem, csak fejben hangzik el. De mégis kimondtam.
Csak megráztam a fejem, és megkönnyebbültem, mikor megpillantottam a hotel nevének kijelzőjét. Megálltam előtte, majd intettem, hogy szálljon ki, én is így tettem. - Itt is vagyunk.


new adventure together

to ariana & ragnar

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 28, 2015 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
LEZÁRT JÁTÉK
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Vissza az elejére Go down
 

Ragnar & Louis & Ariana (18+)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

 Similar topics

-
» St. Louis városa
» St. Louis katedrális

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Múlt-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •