- De azért egy kicsi, sosem árthat nem? - Vigyorogtam, és halkan kifújtam a levegőt. A csók közben amit kezdeményeztem, éreztem ahogy megfogja csípőmet, de nem álltam le a csókkal, míg el nem vált ajkaimtól. -Akkor pont szerencséd volt velem.- Suttogtam alig hallhatóan. Hajamat elhúztam nyakamtól, amint a nyakamhoz hajolt, és bőrömbe harapott, majd nyelvével kényeztetni kezdte a nyakamat. Reagáltam rá, és halkan felsóhajtottam. Kezem a vállára csúszott, és egy kicsit megszorítottam azt.

Csak beleolvadtam abba, amit művelt velem. Felajzotta minden idegsejtemet, és ebbe már most beleborzongtam. Igen, ez volt a jó szó. Egyszerűen kikészített azzal amit csinál, még ha csak a csókomat viszonozta, rám már az is jó hatással volt. De még mennyire! Hjaj, nyilván kezd ez a város megtelni kis rosszlányokkal. De ezek szerint én élvezni fogom itt az életet.
Levettem a vállaimról a kezét, és a falnak szorítottam, így tapadva vissza a szájára, és elvigyorodtam ahogy már éreztem a saját és az ő lihegését is.

De rég voltam ilyen helyzetben utoljára. Persze ez nem azt jelentette, hogy ez bármiben is akadályozni fog, sőt! Csak még jobban élveztem, ahogy vággyal telve, szenvedéllyel csókolta ajkaimat.
A végére már kezdtem egy kicsit türelmetlen lenni, de hagytam, hogy azt tegye velem amit szeretne. Elmosolyodtam, ahogy a falnak szorított, és újra az ajkaimra támadt, én pedig viszonoztam neki. A légzésem felgyorsult, de az övével sem volt másképp, de aztán félbeszakítottam a csókot. - Nem megyünk fel inkább hozzám, vagy hozzád? - Kérdeztem egy kicsit kifújva a levegőt, és elvigyorodtam közben.

Perpillanat az sem érdekelt volna, ha egy fél trombitaszóló harsog a fülembe, egyszerűen akartam ezt a testet, mindenestül. Csókolni a porcikáit, mindenhol ahol csak érem. Mert egy ilyen lehetőséggel élni kell. Kár, hogy Letti elszaladt. De vele valószínűleg soha nem lettem volna képes gyengéd lenni. Pontosabban: vele SE lettem volna képes.
- Menjünk hozzád. Az én lakásom kicsikét.. - sóhajtoztam, és lihegtem egyszerre. Mondhatni, szellemjárta hely az enyém. Bár a szellem inkább bennem él.

- Legyen akkor az én lakásom.. - Mosolyogtam, és könnyedén kicsúszva a karjai közül, de még előtte nyomtam ajkaira egy hosszabb csókot.. Ez is a játék része volt, habár most már ehhez már aligha volt kedvem. Túlságosan is akartam már őt. - A hotelben lakok. - Biccentettem fejemmel amerre volt a hotel. vigyorogva.

- Követlek téged. - lihegtem a fülébe egyetértően, és kívánóan. Igen, megjött a kedvem hozzá de ezt minden egyes cselekedetem tanúsíthatja. Én meg tudom hogy hol a hotel, de szeretek hülyét játszani. Bár egyesek szerint nem csak játszom, de... okosabb vagyok én mindenkinél. Ez van, ezt kellene szeretnie mindenkinek, és nem azt, ami nem vagyok képes lenni.
- Vigyél oda.. - csókoltam meg újra.

- De ha így haladsz nem jutunk el odáig. Itt a sikátor közepén kell magadévá tenned! - Vigyorogtam a csók után, és kezemet a mellkasára téve kicsit eltoltam magamtól, és hátat fordítottam neki. - Na akkor jössz? - Néztem hátra vállam fölött. Nem volt innen messze a hotel így szinte még szerencse is volt, hogy pont itt a sikátorba találkoztunk össze. Megvártam míg követ, majd vele elindultam a hotel felé.

Emily lakása

> Erin birtoka <

Enni akartam, tépni, és zúzni. Nem vártam a drága nejemtől szent életet, de.. mégis valahol nagyon rosszul esett nekem ,hogy más férfiakkal osztja meg az ágyát. Eddig is tisztában voltam vele, de most meg aztán valaki mossa ki a fejemből ezt az érzést!

Ezer évig nem kezdtem más nőkkel, még ha vámpírként ez nehezen hihető is. Mégis így történt. Nincs eltitkolt kalandom. A nejemre vártam és vágytam. A bosszúra amit be kell hajtanom rajta. Csak szövetségesek kellenek..

Christopher-nek

-Alexander lakása-

Megpillantottam egy nőt akit könnyű lenne megigézni nem akartam sokat lacafacázni a lényegre tértem:-Kövess!-mondtam, a lány pedig engedelmeskedett. Becsaltam a sikátor legsötétebb zugába és agyaraim belemélyesztve inni kezdetem a vérét. Meglehetősen finom volt viszont nem akartam megölni így mielőtt teljesen kiszívtam volna a vérét abbahagytam és újra megigéztem:-Nem emlékszel semmire! Ha valaki kérdezi egy vadállat megtámadott! Most pedig elszaladsz!- a lány elszaladt én pedig élveztem, hogy újra erős vagyok.

Zajokat hallottam a sikátor vége felől. gondolhattam volna, hogy egy ilyen sötét hely, egy olyan helyen, ahol hemzsegnek a vámpírok.. biztos nem marad sokáig üres. Főleg hogy a vámpírok gyakran éheznek valami édesre és finomra.
Egy fiatal lány szaladt el mellettem, a nyakából folyt a vér, és ez gonosz vigyort váltott ki belőlem.

Közeledni kezdtem arrafelé ahonnan jött, és megpillantottam egy magas, középkorú férfit. - Állattámadás? Nem rossz szöveg. - vigyorogtam. Szerettem a talpraesettséget. És ha már nem nyuszi diétán van, hát csak jó lehet.

Valaki megszólított a szagán éreztem, hogy vámpír. Letöröltem a számról a vért és megfordultam.
-Hát mit mondjak nincs nagy fantáziám.-vigyorodtam el én is. Közelebb mentem hozzá és odanyújtottam a kezem.-A nevem Alexander Wake. Három napja érkeztem a városba.
Te is vadászol vagy csak sétálgatsz?

Remek ösztönök. Igen, az arcára volt írva, hogy nem kispályás. És ezt ki is óhajtom használni. Mert minden bizonnyal neki is vannak információi. Olyasnok, amik nekem kellenek.

- Örvendek, Alexander. Az én nevem Christopher. De a barátoknak csak Chris. - kacsintottam rá, és határozottan megráztam a kezét. - Keresek valakit. Pontosabban már megtaláltam, de... keresem azt a módszert, amivel borsot törhetek az orra alá. Talán ismered. A neve... Erin. - ejtettem ki ravasz gúnnyal a nevet.

Óó...Már megint Erin?! Hát ez a nő tényleg mindenhol ott van, de úgy látszik már nem sokáig, ennyi vámpír úgy kitépi a szívét, hogy ideje sem lesz végiggondolni mi is történt.
- Hát, tudod Erin egyre népszerűbb kezd lenni. Úgy értem gyűlnek az ellenségei. Én személy szerint nem utálom, de egy kedves barátomnak is segítek ez ügyben.-a kedves barátomnál elvigyorodtam, mivel eszembe jutott Tatia.- Szóval segítek....Persze csak ha szeretnéd?! Egyébként ő az átváltoztatóm!-tettem hozzá.

Elvigyorodtam. Olyan módon ahogy ezer év alatt talán még egyszer sem. Máris csíptem a pacákot. És egy másik csatlós, aki szintén a feleségemen akar bosszút állni... remek! Nem vagyok egyedül... Erinnek adóznia kell azért, amit velem tett... és az nem lesz kutyaütő!

- Tudod, ő a feleségem. Nem megölni akarom, de.. mondjuk úgy, hogy móresre akarom tanítani, méghozzá igencsak tisztességesen. - húztam ki magamat. - Nyilván te is megteszed, hisz' ő változtatott át téged. Valami bosszúnak fűtenie kell téged is.

A felesége?! Jó hallani, hogy elméletileg Erin is kötődik valakihez. Nem szeretek vissza gondolni az átváltozásomra, mivel előhozza az emberi énem, de végül is kinyögtem: - Nos nem azért vagyok dühös amiért átváltoztatott, hanem ahogy! Ő volt az első igazi szerelmem és ha megkérdezte volna, hogy átváltoztathat- e én igent mondtam volna. Ehelyet letámadott, átváltoztatott, és ott hagyott.-mély levegőt vettem és vissza fojtottam az érzelmeim.- Szóval, igen egy kicsit bosszús vagyok!

Megköszörültem a torkomat. Nehezemre esett hallani. Bár bizonyos voltam abban hogy Erin csak szórakozott egyet ezzel a férfival, mert Ő.. messziről se ismeri a szerelmet emberkora óta.
- Nekem az pont tökéletes, ha te bosszús vagy. - dörzsöltem össze mindkét mancsomat. - A segítségedre lenne szükségem. Valamivel, de kicseszni vele... vagyis Erinnel. - magyaráztam.

Próbáltam elfeledni a múltat, de Erin emléke örökké kísérteni fog.
Kicseszni?! Szeretek kicseszni emberekkel, főleg ha az az ember, vagyis vámpír Erin.
-Benne vagyok! De ahhoz, hogy Erint elintézzük kell egy jó terv! Van valami ötleted?

Az államat kezdtem dörzsölni mikor a tervet említette. - Egy jó tervem mindig van. Jelen pillanatban az, hogy... a közelébe férkőzöl és behízelegsz hozzá. - kezdtem bele a rizsába. A legjobb, ha attól kapja a támadást akihez közel áll. Már amennyire Erin képes közel állni valakihez. Ritka gonosz egy nőszemély.
- És mikor már megbízik benned... ketten, együtt döfjük át a szívét. Képletesen értve, persze. Nem akarom megölni, mert.. szeretem. - motyogtam.

Férkőzzek a közelébe...az menni fog! Erinnek is meg kell néha bíznia valakiben, de ez a férjének nem menne könnyebben?
-Oké a közelébe tudok férkőzni, de nem neked menne ez könnyebben? Úgy értem a férje vagy, vagy mi?!-kezdtem magyarázni kicsit bizonytalanul mivel még nem tudom milyen kapcsolatban voltak.-És ti ketten, hogy váltatok el...vagy mi a te okod a bosszúra?

- Igen, a férje vagyok. Vagy vboltam, mert már mindketten halottak vagyunk, és a halál ugye szétválasztó tényező. Itt kezdődik a bökkenő. A mai napig hiszi azt, hogy én halott vagyok. És mikor megtudja, hogy mégsem így van, annak nagyot kell robbannia - vigyorodtam el szélesen. - Tudod.. ő ölt meg engem. Én voltam az első áldozata. Valahogyan túléltem. De elvett tőlem mindent, ami a miénk volt. Többé nem láthattam a lányomat, mert nem tudtam, hová került. - sóhajtottam elmerengve a múlton.
- Tehát nem mehetek még egy ideig a közelébe.

Tyűha Erin tényleg megkeseríti az ember életét. Megteszem...ha másért nem ezért a férfiért.
-Oké! Közel férkőzök hozzá., abban profi vagyok!-vigyorodtam el.-Viszont most el kell mennem, de amint tudok elkezdem a mi kis tervünket.-azzal rákacsintottam és elindultam a sötét sikátorból a napfénybe. Egy kicsit álltam a napfényben, mindig élveztem ahogy a nap fénye a halott de mégis érző bőrömön táncol anélkül, hogy megégetne. Mély levegőt vettem és elindultam a hotel felé.

-Alexander lakása-

Már egy ideje vándoroltam errefelé. És pontos célom nem volt. Míg nem meg nem hallottam, hogy lakik az én drága egykori kedvesem. Erre ravasz vigyor ült ki a képemre. Csak eszembe kellett jutnia. De vadásznom kell előtte, mielőtt felkeresem.

Beszippantottam az éjszakai levegőt.. és vártam a prédát úgy, ahogyan életem 800 éve alatt mindig.

[Katie lakása]

Meguntam a Katie-re való várakozást,és a vámpír énem eléggé éhes is lett,úgyhogy elhatároztam hogy vadászni fogok. Bár a várost még nem ismertem,könnyen odataláltam a sikátorhoz. A vámpír erőimet bevetve kerestem az áldozatomat,miközben fel s alá járkáltam a nagy helyen,hátha a szemem közé akad valami...

Egy szőke lányra lettem figyelmes. Igen jellegzetes arccal rendelkezett. De még mennyire vonzó volt! Te jóságos ég, hogy miért nem jöttem én ide előbb... éreztem az illatán, hogy nem ember. Mert egy hozzám hasonló idős vámpír ezt már simán megérzi. De mégis valami szennyezte a vámpír vérét.

Ott termettem előtte szinte észrevétlenül és a szemeibe mélyedtem. - Csak nem vadászat, kislány? - vicsorogtam felé.

Éppen a szemembe akadt egy emberke,aki a sikátor előtt sétált el. Indultam is volna felé,amikor valaki megállt előttem. Idős vámpír volt,lerítt róla,és valami marhára ismerős. Tudom hogy láttam valahol! Tudom hogy ismerem régebbről,de nem rémlik honnan...
-Lenne,ha nem avatkoztál volna bele! -fejeztem be a mondatát miközben az áldozat után néztem. Végigmértem őt,és tényleg ismerős volt,nagyon is. Nem mellesleg elég jóképű is..