- Ezt sajnálattal hallom. - szontyolodtam el magam is egy percre, majd további kedveskedésképpen megsimítottam karját. Nincs menthetetlenül letörve, de nem ismerem őt, így nem hiszem, hogy tőlem felvidítást vár. Sőt, ami azt illeti, fogalmam sincs, hogy mit vár tőlem, miért ült ide. Nem mintha zavarna, csak kíváncsi vagyok.
Kikaptam az italom, aztán eszembe jutott, hogy valójában azért jöttem, hogy álláslehetőségre kérdezzek rá, így átnyújtottam az önéletrajzom... A grillbe meg beadom holnap.

- Felesleges szomorkodnod olyan miatt, ami elmúlt - fordultam vissza, kezemben a poharammal Kol felé. - A boldogságra! - emeltem a z italom koccintásra, nagy és vidám mosollyal az arcomon.

- A boldogságra - emeltem fel én is a wihskys poharamat, és szinte egy hajtásra lehúztam az egészet. Nem vagyok olyan könnyen kiüthető, de azért éreztem, hogy kezd megártani. Elvégre Elsa érkezése előtt is iszogattam már, és most már két pohárkával elfogyott. Így vihetett rá a lélek, hogy váratlanul felpattanjak, és odalépjek mellé.
- Igazad van. Nem is akarok én búsúlni, kifejezetten boldog vagyok. Szóval... van kedved táncolni? - kérdeztem. A felkérhetlek táncolni már túl udvarias ebben a korban, és max az anyám bálján használhattam volna.

El sem telt egy pillanat, de amint megitta italát, méghozzá egy húzásra, már állt is fel, pontosan mellém. Tetszett benne, hogy "nem akar búsulni"... Miért? Ismer olyat, aki akar? Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten boldognak titulálta magát. Na, remélem legalább közöm is van hozzá, szeretek benne lenni a dolgokban. Kérdésére mosolyogni kezdtem.

- Igen... De ne várj túl nagy tánctudást, kedves Kol. - nevettem el magam halkan. Nem akarok beégni, de akinek nem tetszik, amit csinálok, lője le magát. Oké, az is elég, ha elfordul, na...

- Tánctudás? - nevettem fel. - Minek az? - kérdeztem vissza. Nem tudom... furcsa volt az új kor egy magamfajta ősvámpír számára, ahol a tánc nem a keringőt (ami kiválóan alkalmas volt az egyébként illedelmesnek tűnő fiatal hölgyek fogdosására) vagy az egyéb táncokat, hanem a teszem azt, techno zenére való lötyögést jelentette. Vagy inkább a discozene? Sajnos erről fogalmam sincs amiatt a jópár évnyi kihagyás után. - Ne aggódj... Én sem szoktam olyan sokat táncolni - kacsintottam rá.

Kicsit biztatóan hatott, hogy ő sem szokott sokat táncolni. Viszont, ha úgy körbetáncol, hogy elszédülök, meg csak ámulok azon, amit művel, tutira lelépek. Mármint... már most mehetnék, de tetszik a társaságom.

- Akkor legyen! - pattantam fel magam is, majd Kol mellé álltam. Megszerettem volna inni a maradék italom, mielőtt odamegyünk a többi ember közé, de sajnálatos módon annyira kapkodtam, hogy levertem a poharam. Persze a bárpult belső felére, nehogy megpróbáljam legalább elkapni.

- Ó, te jó ég! Menjünk gyorsan - vigyorogtam Kol-ra, majd elkapva a kezét, elkezdtem a táncolók felé húzni. Oda kellett figyelnem, hogy ne tapossak meg senkit, miközben topogok közöttük. Én sem örülnék, ha egy tűsarkú szúródna a lábamba..

Vigyorogva figyeltem, ahogy az italával szerencsétlenkedik, majd egy kissé elpirulva azt mondja, ideje lenne eliszkolnunk. A fene hitte volna, hogy ilyen jó társaságot találok az ünnepléshez! Hm... azt hiszem, azt is megérdemli még a végén, hogy nem hagyom sikoltozni.
A táncparkett közepére vontam, és a többiekhez képest jól, de magamhoz képest ügyesen kezdtem el táncolni, de azért igyekeztem felvenni az ő ritmusát.

Próbáltam mindig úgy táncolgatni, hogy a pultost takarja előlem Kol teste. Ez persze nem mindig sikerült, de nagyjából sikerrel zártam a feladatot. Meglepett, hogy milyen ügyesen táncol. El ne felejtsem utólag megköszönni neki, hogy azzal, hogy földbe döngöl a parketten, mennyire leéget, amiért ilyen béna vagyok mellette. De most miért is vagyok én a hibás? Ezek a picsák úgy rázzák magukat, hogy szabályosan fellöknek.

- Jézus, ne haragudj! - szálltam ki Kol kezei közül, mikor valami béna nekilökött. Finoman arrébb tessékeltem, aztán minden ment úgy, ahogy eddig. Kezdett a hangulatom jobb lenni, és a feloldódás is folyamatban volt, köszönhetően a vodka-áfonyának.

Amikor valamelyik csajnak köszönhetően a karjaimban kötött ki, valahogy sikeresen beindultak a férfiúi ösztöneim. Hm... azért szívesen elviseltem volna még, hogy a karjaimba esik párszor. Talán ha kimenne mosdóba, megigéznék pár csajt, hogy lökjék direkt hozzám, aztán... ha úgy dönt, elfárad, jön a tipikus hazakisérősdi.
- Semmi baj, nyugodtan, máskor is - jegyeztem meg egy pajkos mosoly kíséretében. Tudom, hogy Liznek rosszul fog esni, hogy akár csak ránéztem erre a lányra, meg hogy otthagytam a kórházban, de... nem láttam jobb módját a dolognak. Egyértelmű, hogy megbántottam, amiért... lényegében nem akartam a nevemre venni a saját fiamat, és ebből még a féltése sem ment ki.
Egy darabig még táncoltunk, majd egy jó idő elteltével úgy éreztem, egy normális ember már épp kezdene kifáradni, főleg ha saját bevallása szerint nemigen szórakozik. - Meghívhatlak még egy körre? - kérdeztem a pult felé intve.

Máskor is? Hmm, elfogadható ajánlat... VOLNA, ha nem egy szoknyavadász lenne az illető.
Még táncikáltunk egy ideig, de rövidesen megkérdezte, hogy nem-e iszunk inkább. Pontosabban engem hívott meg, ami betudható annak is, hogy eléggé elfáradhatott. Nem csoda, úgy ropta itt, mintha ez lenne a munkája.

- Ha gondolod, mehetünk. De igazából feleslegesnek tartom, hiszen lassan úgyis lelépek haza. - feleltem talán túl tágan.

- Azért én meghívnálak még egy italra. Aztán hazakísérlek - igéztem bele a szemeibe. Oké, szemét húzás volt, de attól tartottam, hogy ha ezt nem mondom, akkor nézhetek új csaj után, aki valószínűleg nem úszná meg egy kis kóstolóval. Sőt... azt hiszem, ez egészen biztos. Arra számítva, hogy egészen biztosan követni fog, elindultam a bárpult felé, azzal a kéréssel, hogy egy wihskyt, meg egy olyant, amit Elsa is ivott.

Egy minutum alatt változott meg a véleményem. Mégis megakartam inni azt a pohárkát... Utána úgyis megyünk, ő meg hazakísér.

- Rendben. - mondtam, de talán már nem is hallotta, mert a pult felé indult. Örömvigyorral követtem, majd leültem mellé egy bárszékre. Kikérte az italainkat. Kivettem egy szívószálat a helyéről, majd visszafordultam a társaságom felé.

- Köszönöm, nagyon kedves tőled. Hát... Akkor igyunk a remek tánctudásodra! Amiért egyszer még megverlek, eléggé leégettél - vigyorogtam a poharat felé nyújtva, s már ittam is, miután a két üveg koccant.

Siker. Legalábbis követett, és úgy tűnt, végre egy igazán gyanútlan embert fogtam ki. Liz... Nos, ő már a kezdetek kezdetén tudta, mi vagyok.
- A botrányos tánctudásra - emeltem fel a poharamat, hogy koccintsak vele, majd egy húzásra megittam. Na, ez kellett. Az ital elnyomta a vér iránti vágyam egy részét, bár így is meg tudok állni, ha kell.
- Indulhatunk? - kérdeztem, miközben nagy kegyesen odadobtam pár dolcsit a csaposnak. Legyen egy jó napja, nekem is az van. Apa lettem!

Egy húzásra tüntette el az italát. Én is próbáltam, de nekem kellett egy második nekifutás is. Rég nem ittam már..

- Igen, persze, mehetünk. - feleltem, majd lassan leereszkedtem a székről. Nem akartam felnyalni a padlót ennyi ember előtt, mindennél jobban vigyáztam mások és főleg a saját testi épségemre. Miután a műveletet sikeresen zártam, el is indultam a kijárat felé.

- Rendben - bólintottam. Ügyes... Bár kicsit imbolyogva, de elindult a kijárat felé, én meg azért, hogy ne essen el, és kezdjen idő előtt vérezni, átkaroltam, és úgy vezettem ki a népes tömeg táncoló és/vagy iszogató egyénei közül. Azt hiszem, az utcán jó lesz, mert ilyenkor már alig vannak emberek odakint, főleg az állattámadások óta, szóval szemtanúktól nem kell "félnem".
/Utcák/

Az éjszakai kiszökésekben már bőven volt tapasztalatom ezért elég könnyű volt elszökni otthonról. Az utamat pedig már körülbelül egy éve tervezem. Legbelül reménykedtem, hogy itt talán újra találkozom vele.. De azt hiszem ez sem mostanában fog teljesülni. Talán már meg is feledkezett rólam. Biztos sok lányt karolt így fel.. De mégis annyi mindent tudott rólam, mintha figyelt volna már egy ideje... Ezen töprengtem az egész idevezető úton.

Nem azért jöttem ide, hogy unatkozzak szóval az első feladatom valami szórakozóhely megkeresése volt. Hát valami olyasmit meglátva leparkoltam a környékén megigazítva a sminkem magabiztosan beindultam. Reméltem, hogy találkozok pár helyes sráccal akivel játszadozhatok.

(Lockwood birtok)

Gyalog jöttem egészen idáig, mivel nem volt túlzottan messze a hely..talán 20 percnyire lehetett..
Amint beléptem szinte alig lehetett elférni a sok embertől, így hát az első utam a pulthoz vezetett. -Egy whiskyt.-szóltam oda a csaposnak, majd megtámaszkodva a pulton figyeltem az embereket.

Beérve végig legeltettem az embereken a szemem, de nem láttam olyat akivel érdemes lenne foglalkozni. Így hát odasétáltam a bárpulthoz hátha még később befut valami srác. Így jobban megnézve a bárpultos srác se volt olyan rossz, de vele inkább nem kezdtem. - Valami jó töményet, ha lehet. - Kacsintottam rá amire egy kicsit elpirult én pedig szokás szerint elvigyorodtam. Majd oldalra fordítottam a fejemet és rögtön rávágtam magamban, hogy 'Jackpot'. Már megérte eljönni a bárpultig. Nem is értem miért nem vettem eddig őt észre. Egy mosolyt dobtam felé, mikor felém pillantott.

Pár perc múlva egy lány sétált a pulthoz. Vettettem rá egy-két pillantást, amire ő csak rám mosolygott.
Visszatértem az újonnan kihozott italom felé amit kortyolgatni kezdtem. Fél szemmel pedig azt a lányt néztem. Soha életemben nem láttam még itt a városban, bár mostanában sok az új arc erre felé.

Miután kihozta a pincérfiú félénken mosolyogva az italomat megfogva azt a kiszemeltem mellé pattantam. - Helló. - Mondtam nagy vigyorral az arcomon. Igazából szerintem van barátnője, de ez eddig sem volt számomra akadály ezentúl sem lesz. Majd pont engem fog érdekelni.

Hirtelen mellettem termett..Először nem mondtam semmit, de aztán kapcsoltam. -Szia!-köszöntem vissza és utána le is húztam a poharam maradék tartalmát. -Még egyet!-néztem ismét a csaposra, majd vissza a lányra.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak azért ült ide, hogy barátilag társalogjon velem.

Halkan felnevettem, hiszen aranyos volt ahogy nem tudott hirtelen reagálni a helyzetre. Hmm, és még iszik is. Így könnyebb lesz a dolgom. Csak valahogy rá kellene vennem, hogy többet igyon. Nem mintha anélkül nem tudnám elcsavarni a fejét. - Még kettőt. - Vigyorogtam a csaposra, majd meghúztam a saját italomat is ami tényleg jó töményre sikeredett de egyben nagyon finom is volt.

-Remélem mindkettőt magadnak kérted, mert én nem iszok többet.-ráztam meg a fejemet és belekortyoltam az italomba. Szemrevaló volt az már biztos, de akkor sem szabad elragadtatnom magam tőle, és ilyenkor inkább nem is iszok többet, mert kitudja mi sülhet ki belőle..

- Hmm, csak nem félsz attól, hogy a keleténél picit többet iszol? - Vontam fel a szemöldökömet lebiggyesztett ajkakkal. Azt hiszem ezzel eleget ösztönözzem arra, hogy megmutassa igen is képes arra, hogy többet igyon.. Ha meg nem akkor sem fogom feladni. Nem vagyok olyan típus. Már nem.

-Tudod mit?!-ragadtam meg az egyik poharat és lehúztam egyszerre az egészet. -Egyébként Tyler vagyok..Tyler Lockwood.-mutatkoztam be és intettem a csaposnak, hogy hozhatja a következő kört. -És mi szél hozott ide a városba? -érdeklődtem vigyorogva...mindenki okkal jön ide.

- Na ez már tetszik. - Mondtam nevetve, majd mikor bemutatkozott elgondolkoztam, hogy megtegyem-e én is, de végül is az igen mellett döntöttem. - Brynn. Brynn Dewdney. - A másik poharat, pedig én öntöttem fel a garatra. - Egy kis izgalmat akartam vinni az életembe. Na meg picit szórakozni. - Kezem majdnem a combjára helyeztem, de úgy gondoltam még korai nem ivott hozzá eleget. Amennyire erkölcsösnek látszik ezért inkább a hajamba túrtam.