- Ahogyan te sem nekem. - válaszoltam egyszerűen. - Nekem nem kell tőled semmi kézzelfogható olyasmi, amit te kértél. - mondtam neki szemrehányóan, majd mikor megitta a whiskymet felálltam és egy gyors mozdulattal megszorítottam a nyakát. - Eyal, mi olyan jó barátok voltunk. Miért kellett így elcseszni? - kérdeztem tőle higgadt hangon, de közben még az ujjaim a nyakát szorították. Most jön majd az a rész, hogy ő is nekiáll a nyakamnak, de én itt nem kezdek el vele veszekedni. Egyébként is, nőket nem szoktak bántani...

Ahogy a nyakamra tette a kezét, megfogtam, és levettem.-Ahogy mondod...Nagyon jó barátok voltunk...Túl jók is.-mondtam halkan, és végig simítottam karján, aztán ajkain.-De már rég volt.-sóhajtottam.

Visszaültem a székre, és amint végigsimította karomon a kezét pimaszul elmosolyodtam. - Eyal, a mai napig ilyen nagy nőcsábász vagy? - utaltam az előbbi elérzékenyülésére. Nála nem létezik fiú - lány barátság. De annyi év alatt biztos szerzett magának barátnőt, viszont én úgy ismerem, hogy nem áll le egy nőnél...

-Hát tudod, hogy nagy nőcsábász voltam....Na meg Ripperként vagyok is.-mondtam nevetve-De a Ripper énemet elnyomom, mivel most már muszáj...Néhány ember miatt...-gondoltam erre Lettire, Jasminera, és a babára..

- Csak nem elpuhultál néhány nő miatt? - kérdeztem tőle nevetve. Ha ennyire kis gyenge, hogy még a Ripper énjét is megtudják törni, akkor könnyű lesz a bosszú. Van is már ötletem, hogy mi legyen az. - És ki az a néhány ember? - kérdeztem rá végül, csak úgy a kíváncsiság kedvéért.

Elnevettem magamat..-Hát figyelj, azt hiszed hogy elmondom neked?-néztem rá pici gúnnyal.-Ne is álmodj róla, hogy elmondom.-mondtam mosolyogva

Meglepődve figyeltem rá. - Ez csak egy szimpla kérdés volt. Nem kell mindenen úgy felkapni a vizet. Ha nem szeretnéd elmondani, hát nem. Én nem fogom erőltetni. - legyintettem egyet Eyalra, majd a csapos felé fordulva, rendeltem magamnak még egy whiskyt. Mivel az előzőt Eyal szépen megitta...

-Jó jó....csak hamar felkapom a vizet.-sóhajtottam-Kettő lesz, mert nekem is kell egy.-mutatta a csaposnak.-Na, és mesélj...Hogy hogy élsz?

- Egyszerűen vámpírrá változtattak még réges-régen. Én sem fogok mint az orrodra kötni, mivel te sem avatsz be az életedbe. - rántottam vállat, és a csapos máris ideadta a két whiskyt. - Tessék igyál! - toltam elé a sajátját.

Megittam a Whiskeyt.-Na Corrina...én most megyek.-mondtam egy apró mosollyal, és fel álltam.

Meglepődtem, ahogy azt mondta máris elakar húzni. - Hová olyan sietősen? Talán vár már a barátnőd? - néztem rá gúnyosan, és én is megittam a whiskyt. - Ne hidd, hogy ezzel az apró mosollyal elintéztünk mindent! Még találkozunk, és nem foglak elengedni bosszú nélkül, Eyal Lestwick! - vetettem rá egy gonoszkás mosolyt.

/Kórház/
Nem is tudom, mi vezérelt erre. Talán az ünneplés? Oké, egy normális apuka valószínűleg maximum pezsgővel ünnepel, de én nem vagyok sem normális, sem pedig átlagos, sem pedig semmi egyéb, akinek ez lenne a dolga. Dehogy! Ma este a pad alá iszom magamat örömömben, és közben talán még el is szórakozom valakivel... Vagy legalábbis megkóstolom.
Odasétáltam hát a bárpulthoz, és rendeltem egy üveg whiskyt. Simán megiszom mindet, ha arról van szó.

April és Nathalie háza


Be kell vallanom, azért szeretem ezt a helyet, mert nem egy alkalommal buliztam itt jókat... Néha a ruhámból is kitáncoltam magam, de akkor nagyon... nagyon csúnyán be voltam rúgva. Bár arra is gondoltam, hogy valamit a piámba tettek, de végül senkinek sem sikerült hazavinnie, így ha ez lett volna, nem jött össze a terve... Sikeresen őriztem meg az ártatlanságom.
Legutóbbi alkalom is ilyen volt, így kicsit szégyenlősen köszöntem a pultosnak, miután leültem a pulthoz. Tudja, hogy a vodka-áfonya a kedvencem, így hozta is nekem, ahogy helyet foglaltam. Lemosni nem tudom magamról, amiket itt műveltem, de már nem is érdekel... Jobb dolgom is van, mint mások véleményére adni.

Hamarosan elkezdett gyűlni a tömeg, én pedig két pohárka között nézelődni kezdtem az emberek között. Hamarosan ki is szúrtam egy kedvemre való barna lányt, aki minden bizonnyal törzsvendég volt, mert azonnal megkapta a kedvencét, amint leült. Intettem hát a pincérnek, hogy jöjjön oda hozzám, mert egy fenomenális, ugyanakkor költségmentes dolog jutott az eszembe.
- Mondd azt a hölgyeménynek, hogy meghívtam az italára, de közben te fizetsz titokban - igéztem meg. - Most pedig indulj! - parancsoltam neki az üveges tekintetébe, mire el is indult felé, nekem pedig nem volt más dolgom, mint figyelni azt, hogy hogyan fog reagálni. Végülis... hűséget nem fogadtam még.

-Ahhoz nekem is lesz, egy két szava, drága Corrina.-mondtam az arcához közel hajolva,és elmentem onnan./folyt valahol/

Nézelődni kezdtem, hátha felbukkan valami ismerős arc.. Nem is értem, mit várok, hiszen a legtöbb barátom elköltözött már innen. De attól még jó betérni egy helyre, ami ilyen sok emléket őriz.
A csapos odaszambázott hozzám, majd közölte, hogy egy csóka meghívott az italomra. Hát... Ez jó kör volt. Rámutatott a tőlem pár székre ülő illetőre. Rámosolyogtam, majd kértem egy tollat meg egy szalvétát a pultostól. Mindössze annyit írtam rá, hogy "igazán kedves, köszönöm", aztán megkértem, hogy vigye neki oda. Meglepett ezzel az egésszel, biztosan nem helyi. Rájuk nem jellemző ez az udvariasság.

A csapos hamarosan visszatért a rövidke, szalvétára vésett üzenettel, hogy köszöni. Kicsit úgy tűnt, mintha le akarna rázni, de engem nem lehet olyan könnyen lepattintani, főleg nem arról, akit kinéztem magamnak ma éjszakára.
Felálltam hát, és odasétáltam hozzá.
- Úgy tűnik, elég sokan szoktak meghívni, hogy ha ilyen könnyen veszed a dolgot - jegyeztem meg, majd se szó, se beszéd, helyet foglaltam vele szemben. - Persze ez nem tántorít el attól, hogy most idejöjjek. Fogadok az eddigi meghívóid közül egyik sem volt olyan szexi és titokzatos, mint én - kacsintottam rá.

Az előbbi kedves pasi egyszerűen csak felállt, és odajött hozzám. Ezután le is ült. Nem tagadom, így közelről már látom, hogy vészesen szívdöglesztő. Fura párosítás, hogy valaki udvarias is legyen, meg jó képű.

- Egyszerűen csak nem tudtam, hogy mit reagálhatnék. - válaszoltam egyszerűen, s belekortyoltam a tőle kapott italba. Talán bele is pirultam az ivásba, amikor rám kacsintott. - Te mit iszol, kedves ...? - néztem rá érdeklődőn.

- Kedves? - kérdeztem vissza, bár tudtam, hogy a nevem felől érdeklődik. Azért nem vagyok én olyan kedves... inkább tudatosan alattomos. - Hát én mindig kedves vagyok a hozzád hasonló csinos lányokkal, az már egészen biztos. Egyébként Kol, és whiskyt iszogatok - adtam meg végül magamat, és bemutatkoztam. - És a te személyedben kit üdvözölhetek? - érdeklődtem. Azért az udvariasság mindig fontos... Főleg, hogy nem tűnt egy könnyen törhető nádszálnak.

Kol... Fura név, ami azt illeti még egyetlen Kol-t sem volt szerencsém megismerni. A whisky a kifinomulságról árulkodik, legalábbis számomra. Eddig csak a nagy embereket láttam whiskyt inni. A tekintete is elég szilárd. Egy dolgot biztosan leolvashatok róla : mocskosul gazdag. Ez már az első perctől ordított róla.

- Szóval, Kol, aki whiskyt iszik, mi járatban itt a morningban? - kérdeztem inkább ismét, amolyan kitérésként az előbbi neves téma elől. Bár jó kérdés, hogy mit vrsztek azzal, ha megadom a nevem egy pasinak.

- Elsa. - mutatkoztam be röviden. Azt hiszem nem kell már többet innom, ha ilyen férfitársaságm van. Nem akarok hülyeséget csinálni...

Ügyes kis kérdések, meg kell hagyni. Annyira ügyesek, hogy mosolyt csaltak az arcomra. Tényleg jól sejtettem, és nem ejtették a fejére ezt a csajt.
- Unalmas folyton a Grillben inni -vontam vállat. Ebben volt is valami. A Grillben szinte törzsvendég voltam, bár az más kérdés, hogy soha nem is fizettem ott sem. Pedig volt pénzem. Ezer év alatt sikerült egy kisebb vagyont összeszednem, bár amikor koporsófogságban voltam, azt hiszem, Klaus félretett egy kis részt a vagyonból. - Elsa. Szép név - tettem még hozzá. Egy kis iszogatás, táncolgatás, aztán felajánlhatom, hogy hazakísérem. Aztán meg egy kis szórakozás. Ez az igazi, vámpír módi ünneplés, nem igaz? Bár... elég jó kedvem van ahhoz, hogy csak egy kicsit igyak belőle, de ne öljem meg.

Mosolyogva emeltem meg a poharamat, miután megdicsérte a nevem. Oké, illik, meg minden, de attól még nekem is eshetnek jól dolgok, nem?! Lehúztam a maradékot. Kicsit erősre sikeredett, de nem lehet mindig ugyanolyat csinálni.

- Áruld el nekem, hogy egy magadfajta pasi mit keres itt egyedül? Hiszen, nézz csak körbe. Itt a pasik legalább párosával járnak, hogy becsajozhassanak... De ők közel sem annyira jó képűek, mint te. Meg aztán, te egyedül vagy. Értem én, hogy a grillben inni unalmas, de itt inni egyedül sem élvezetesebb, nemde? - érdeklődtem hosszasan kifejtve.

Érdeklődve hallgattam a kérdéseit, amiben közben engem is magasztalt, ezzel az egyébként is magasban szárnyaló egómon lökve egy nagyobbat.
- A válasz egyszerű, nem szeretem a konkurenciát. Jobban mondva azokat, akik amúgy sem rúghatnának labdába mellettem - vigyorogtam. Na ja... azért megnézném egy-két fazon arcát, ahogy valami buta pipi a gatyájába töm egy húszdolcsist, hogy beszéljen meg egy randit velem... Érdekes lenne, az biztos. - És én soha nem maradok egyedül. Mindig találok magamnak megfelelő társaságot - mértem végig még jobban. Tényleg nem nézett ki rosszul. Sőt... kifejezetten csinos volt.

Nem semmi a fickó. De a baj az, hogy teljesen érthető, hogy ilyen kinézettel elvan szállva magától. Persze megtörténhet, hogy a teste meg petyhüdt.. Nem mintha érdekelne, de nem... biztos nem az neki.

- Ohh, Kol, mindenekelőtt tudnod kell, hogy rémesen irigyellek az arany életviteled miatt. De engedd meg a kérdést: Sosem fogsz megállapodni? A kis barátnőd otthon nem biztos, hogy örülne, ha látná, hogy egy vadidegen lánnyal beszélgetsz. - mosolyodtam el pimaszul, majd a pulton kopogtattam kettőt, hogy ugyanebből kérek még. +1 pohár nem fog sírba tenni.

Na, ez a kérdés igen csak szíven ütött. És elgondolkodtatott. Igen, Liznek valószínűleg nem tetszene a dolog. Ugyanakkor, van az az egészen aprócska (esetemben igen nagy) ördög, ami azt mondta, hogy ő hagyott el engem, Warren miatt. És ez... mélyen érintett engem.
- Hát, azt hiszem, most már egy jó ideje nem vagyunk együtt az úgymond barátnőmmel, és nem hiszem, hogy fájna neki, ha ezt látná. Vagyis igen, de nekem is fájtak dolgok - vontam vállat. Különben sem fogadtam cölibátust. Bár... azt hiszem, ez a játék a látszat ellenére nem arra megy ki, hogy ágyba vigyem. Csak kicsit dumálgatunk. Az már más kérdés, mi sülhet ki a dologból.