- Mi a fészkes fenéért vergődjek még veled? Menj és tanulj. Ha méltó ellenfelem leszel, akkor úgyis megtalállak, és nem engedlek el addig, míg élet marad benned. - sóhajtottam, és megtámasztottam a falat. Kényes kérdés, mert soha nem szoktam ilyet csinálni. Nőkkel főleg. Őket ott bántom, ahol csak tudom. De ez egy kezdő vámpírvadász. Jobb lenne csírájában kiírtani, de hagy fejlődjön még. Tudja jó helyre szúrni azt a karót, mielőtt meghal. Talán szorult belé kis tehetség is, így nem kell olyan sokat várnia arra, hogy elsajátítson valamit.

Felvont szemöldökkel hallgattam a szavait. Most minimum arra számítottam, hogy kiráncigál és kitekeri a nyakamat, de ezek szerint nem ez érdekelte. Amikor megemlítette, hogy még anno felkerestem valamiért, szinte azonnal görcsbe rándult a gyomrom.
Először nem is tudtam mit reagálni rá, és erősen küszködni kellett azért, hogy ne könnyezzem meg a dolgot. Nem, nem én nem sírhatok.. Évek óta nem sírtam.. Nem most fogok elkezdeni érzelgősködni.
-Nem, nem találtam meg... -nyeltem egyet, majd lesütöttem a szemeimet és az üres poharamat méregettem- De nincs is rá sok esélyem, mivel elvileg halott és én egyedül nem tudom megtalálni... -túrtam bele a hajamba, majd megtámaszkodtam a pulton. Hogy én mennyire utálom ezt a témát, már csak azért is mert tehetetlen vagyok.

Próbáltam együttérzően nézni arra a kis ribancra, de mit is tagadjam azt, hogy egyáltalán nem akart menni? Talán az tehet róla, hogy leginkább... hm... nem is tudom. Ellenszenves volt minden mozdulat, amit produkált, és ha olyannyira választanom kellett volna, hogy belevágom a fejét a pultba, vagy hallgatom a csiripelését, akkor az előbbit választom.
- Szóval nincs meg.. - sóhajtottam fel kárörvendően. - Talán anyu és apu halottak maradnak? Vagy kiket is akarnál visszahozatni vele? - kérdeztem mihasznán. - De ahogy halllottam.. már más is érdeklődik Silas felől - vontam egyet a vállamon.

Láttam rajta, hogy nem képes semmi együttérzést mutatni, úgy látszik ebben az egyben hasonlítunk attól függetlenül, hogy legszívesebben egy vödör verbénába mártanám azt az egoista képét.
-Egyébként az apám... -váltottam kissé ridegebb arckifejezésre, megvetően meredve a szemeibe- Ó, ne hidd azt, hogy nem tudok róla.. Tisztában vagyok mindennel. Többet tudok mint te azt hinnéd. -rántottam meg a vállamat vigyorogva. Tisztában vagyok azzal, hogy nem csak nekem van szükségem Silas-ra, de erre az esetre is vannak terveim.

- Az apuci.. - fintorogtam továbbra is. - Nem értem, hogy miért akarod visszahozni. Egyesek egész életükben azért rimánkodnak, hogy csak apuci ne lenne. Erre Te meg... vissza akarod hozni az életbe. De ostoba vérfarkas vagy te! - forgattam meg szemeimet, majd újra szembefordultam vele, és érdeklődve, szinte kérdőn meredtem rá.
- Akkor most hallgatlak. Mit tudsz te, amit én nem tudhatok? - vigyorodtam el. Valószínű, hogy csak blöfföl. Ha nem, akkor meg.. nem is tudom..

-Fogd be! -rivalltam rá arrogánsan- Persze, hogy nem érted, túl kevés hozzá az agykapacitásod...Nem is fogod megérteni, de pont neked nem fogom magyarázni.. -forgattam meg a szemeimet. Legszívesebben itt helyben átharaptam volna a torkát, de sajnos nyilvános helyen vagyunk.
-Komolyan azt hiszed, hogy NEKED elmondom? Még akkor se ha elevenen megnyúzol. -nevettem fel, annyira röhejesnek találtam a kérdését. Hülye ha azt hiszi, hogy pont neki elmondom.. Nemhogy még neki, de senkinek se mondanám el, azzal elveszteném a saját előnyömet másokkal szemben.

- Nekem legalább van agyi kapacitásom. Ti rohadt dögök agy nélkül születtetek. - forgattam meg a szemeimet, és újabb whisky után intettem. Nehogy nmár ő oktasson engem ki hogy mi merre hány méter! - Talán a helyedben elgondolkodnék, hogy mivel akarom felborítani a természet egyensúlyát. Tudod.. a boszorkányok nem szoktak túl hálásak lenni, ha valaki csak úgy mókából feltámasztgat valakit. - fintorodtam el.
- És nem mellesleg.. oké, akkor ne mondd el. És én sem mondom el, hogy kit kell keresned Silas-ügyben. - mondtam, és megvontam a vállamat. Ha annyira okos lenne, már régen nem itt ülne. Tehát nem tudja, kihez kell fordulnia.

-Sajnos, még így is okosabb vagyok nálad. -vigyorodtam el gunyorosan. Imádom amikor egy hozzá hasonló vérszívónak nagyobb az egoja mint az IQ-ja.. - Tudod már sokkal előrébb járok ez ügyben.. Nem mindegyik boszorkány olyan szent mint amilyennek te hiszed őket, és képzeld csak, már nekem is van egy. Szóval akár már most elindulhatnék, mert megtehetem. - jelentettem ki önfeledten pedig egy szó sem volt belőle igaz, de hagy higgye csak azt, hogy előrébb járok mint ő.
-Hiba volt, hogy anno egy magadfajtához fordultam. -néztem rá megvetően, mert igen egy hatalmas nagy hiba volt..

Nem tudtam elhinni mindazt, amit mondott. Mégis miért kellene, hogy bevegyem? Nyilvánvalóan csak a madzagot húzogatja.. boszorkány? Ki olyan ostoba boszorkány hogy szövetkezik egy vérfarkassal? Nem képesek cserébe adni semmit sem..
- Persze, majd elhiszem, ha az orrom elé lököd a boszorkányt. - vontam meg a vállasmat, majd közelebb hajoltam hozzá, sztinte egy centire a szájától. - Atticus Shane-t keresd meg előtte. Silas nem fog segíteni neked.. míg nem végeznek el valamit. A prof a vezető. - súgtam, mint valami bizalmas infót. Remélem, átverésnek veszi.

Olyan helyre kellett jönnöm, ahol tudtam, hogy bűnös lelkek várnak rám. Mert a bűnös lelket még könnyebb befolyásolni... ők gyengék. Mi másnak köszönhetik azt, hogy ilyenek lettek? Egy ilyen nevű bár, mint a Morning Star Pub... máris kamatoztató számomra. Szükségem van egy testre, míg nem találok más megoldást. Ricky küzdött ellenem, de egy idő után feladta. Brilliáns test volt!
Megálltam egy helyben, és vigyorogtam. Csak várnom kellett, hogy kiszúrjak egy valakit, akit.. piszkálgathatok.

MATTHIAS

Még sohasem jártam ezen a helyen, de valami azt súgta, hogy itt még jobb áldozatokra lelhetek, mint a Grillben, az erdőben vagy éppen a temetőben. A vámpírok imádnak inni és szórakozni, ez az életük értelme, így a kocsmákban a nap minden szakában megfordul egy-kettő. Már beesteledett, amikor beléptem az ajtón és az orromat megcsapta a cigaretta, valamint az alkohol szaga, ám ehhez mondhatni, hogy már hozzászoktam.
A pulthoz sétáltam, mivel általában innen tökéletesen be lehet látni az egész helyet. Leültem egy székre és hogy ne legyek túl feltűnő rendeltem egy whisky-t. Nem terveztem meginni, de hát a látszat... mire pedig kihozták, addig már végig is pásztáztam a helyiséget.

[Scott lakása]

Amikor bementem, egyenesen a pulthoz sétáltam, majd leültem. Még mindig azok a dolgok jártak a fejemben otthon és egész úton idáig. A családom... Bár most már annak egy másik része, az a része, amelyik azért felelős ami most vagyok. Még mindig nem tudtam meg, hogy pontosan mi is történt apámmal. Abba már biztos vagyok, hogy nem autó baleset áldozata lett, ahogy azt nevelőanyám mondta. Ahogy azt sem, hogy történt nagybátyámmal, aki állítása szerint engem tanítani és óvni érkezett a városba. De az erdőben való találkozásunk óta nem is hallottam róla. Nem mintha bánnám, hiszen elég fura egy alak, veszélybe sodorta a barátaim életét, csupán egy teszt miatt. Ezek után viszont furcsa, hogy csak felszívódott. Bár lehet, hogy jobb is így...
Mindegy, azért vagyok itt, hogy kiürítsem a fejem. Ami azt jelenti, hogy most hanyagolnom kell a családi gondjaimat. Jeleztem a csaposnak, hogy rendelni szeretnék.
-Valami töményet kérek, mindegy csak gyorsan hasson. rendeltem a csapostól, nem érdekelt, hogy mit csak azt akartam, hogy elterelje a figyelmemet a történtekről. Kicsit ki szerettem volna kapcsolódni, amihez erre szükség van.

-Sort keríthetünk akár arra is. -mondtam egy gunyoros vigyorral az arcomon. Továbbra sem terveztem, hogy elmondom neki az igazat, hogy se boszorkányom, se semmim. Hülyén is jönne ki, hogy meghazudtolom saját magamat. Amikor közelebb hajolt hozzám, alig egy centire a számtól, teljes egészében megborzongtam tőle, bár azt hiszem ez már megszokás. Viszont amit mondott az annál érdekfeszítőbb volt. Atticus Shane... aki ráadásul egy professzor. Érdekesen hangzik. Még hasznomra válhat.
-Kösz, az infót. Észben tartom. - Még szép, hogy észben tartom. Ezzel is egy lépéssel mások előtt járok. Szükségem van Silas-ra, bármi áron.
Intettem a csapos fiúnak, hogy hozhat még egy kört. Nem vagyok az a nagy alkoholista, de most különösen jól esik.

cassidy & matthias

Egyre nagyobb lett a közönség. Alig vártam hogy megpillantsak végre valakit, aki... testet adhat nekem. Vagy ha nem, hát csupán szórakozást, hiszen az még jobb, mint a test, nemde?
Meg is pillantottam.. gyönyörű barna haj.. ismerős volt valahonnan. Néhány vonás emlékeztetett engem valakire. Talán Elena Gilbertre? Rokonok lennének? Ezt meg kell tudakolnom. Valahogyan.
- Gondolom, nem látsz engem. - álltam meg mellette, rezzenéstelen arccal bámulva a szemeit, vajon reagál-e rám valahogy.

Hiába voltak itt is vámpírok, most nem éreztem ellenállhatatlan vágyat aziránt, hogy felálljak a székről, odaüljek az egyik mellé és kb. 10 perccel vagy esetleg fél órával később belé mártsak egy karót. És egyébként is, gondolkozni kezdtem azon, amit Galen mondott... gyógyír a vámpírlétre. És mi lenne, ha nem ahhoz kellene felhasználni, hogy az a Silas vagy ki meghaljon? Sokkal hasznosabb céljai is lehetnének ennek a valaminek. Már ha létezik egyáltalán.
Meglepődtem, amikor egy hangot hallottam, mire pedig odapillantottam, egy férfi állt előttem. Összevontam a szemöldökömet. - Miért ne látnálak? - Kérdeztem érdeklődve. - Ha olyasvalakit keresel, aki átnéz az embereken, akkor az nem én vagyok. - Mosolyodtam el kissé. Elég érdekes mondtad volt ez, nem is tudtam hová tenni.

( Bailey lakása)

|| Scott & Bailey ||

Furcsa volt újból visszatérni ide. Hiszen múltkori alkalommal jóval többet ittam a kelleténél és valószínűleg ha akkor nem Jasonbe futok bele sokkal rosszabbul végződött volna számomra az este. De most nem azért jöttem, hogy leigyam magam.. hanem, hogy szórakozzak. Ami ha jól láttam a múltkori alkalommal simán összejöhet.
Amint beértem a bárpulthoz vettem az irányt, hogy rendeljek magamnak valamit. Intettem a csaposnak aki elég furcsán nézett rám. Pár percbe után le is esett, hogy miért. Ő volt akkor is amikor annyira leittam magam. Hát gondolom meg van rólam a véleménye. De nem nagyon tud érdekelni. Rossz passzban voltam, hiszen elveszítettem az édesapámat.. Megint. Szóval semmi joga nincsen ahhoz, hogy beleszóljon mikor ihatok és mennyit. Meg jobb lesz, ha visszavesz ebből a lenéző tekintetéből, mert ha tovább folytatja esküszöm bemosok neki.
Miután nagy nehezen kiszolgált körbepillantottam és megakadt a szemem egy helyes srácon.. Hmm, hát egyszer élünk és nem azért jöttem, hogy várjak a csodára. Megfogtam az italomat és azzal együtt ültem le mellé. - Helló. - Köszöntem neki halvány mosollyal az arcomon.

Hamarosan meg is kaptam az előbb rendelt italomat, amit rögtön le is húztam. Ezt követően pedig kértem a következőt és a következőt, felejtésre ugyanis ennél jobb orvosság nincs. Sosem voltam az a nagy iszákos, elég visszahúzódó voltam az emberi életemben. Talán akkor engedtem így el magam utoljára, amikor még élveztem amivé váltam. Élveztem azt, hogy suliban azok akik előtte szekáltak... Most fordult a kocka és én uralkodhattam felettük. Hirtelen népszerű lettem és azok is tiszteltek akik addig lenéztek. Jó is volt az az élet, de az a helyzet, hogy a hatalomnak ára van. Amit nekem hamar meg is kellett tapasztalnom...
Ez után egy lány ült le mellém, ilyenkorra már eléggé a fejembe szálltak az előtte megivott felesek. Eléggé szemrevaló volt, szóval köszönésére, nem csak ránéztem, de végig is mértem.
-Öööhm... helló! köszöntem vissza neki egy kis hatásszünettel, ekkor már a szemébe nézve, elmosolyodva.

Mikor melléültem észrevettem, hogy már bőven van benne pia. Talán jobb lenne, ha távol maradnék tőle.. De nem miért? A múltkor én is ilyen voltam. Biztos meg van rá az oka. Nem tűnik annak az alkoholista típusnak mellesleg nagyon jól nézett ki. Felejteni jöttem ide és remélhetőleg ő segít nekem ebben, mert ahogy elnézem neki is arra van szüksége.
- Csak nem felejteni jöttél ide? - Néztem az előtte lévő poharakra. Nem fogok rákérdezni, hogy mit akar felejteni mert rohadtul semmi közöm hozzá és nem is lelki szemetesnek jöttem ide. Kikapcsolódni ami nem arról szól, hogy végighallgatom minden egyes problémáját.
Felhúztam a saját italomat, majd intetettem a csaposnak. - Még kettőt. - Ehhez ketten kellenek és ha az egyikünk túlságosan is józan talán elronthatja a szórakozást. Amit én most nagyon nem szeretnék. El akarok szakadni a felelősségteljességtől.. Daryl.. Bár azt hiszem tud ő vigyázni magára.. Legalábbis remélem.

Nem éppen azért jöttem ide, hogy valaki társaságában iszogassak. De végül is nem bántam, hogy odajött, hisz legalább eltereli a figyelmemet a dolgokról. Kérdésére eleinte csak furán néztem rá, nem értettem mégis honnan tudja. De amikor megláttam, hogy tekintete az előttem lévő poharakon van, leesett.
-Jaah.. de, pontosan ezért vagyok itt. mondtam már kissé kótyagosan, nevetve rajta. És te, mi járatban? kérdeztem tőle érdeklődve, bár egy kocsmába mi másért jönne valaki, mint inni... Ez után rendelt még magának és nekem is egy felest, habár nem terveztem társaságot, hülye lennék egy ilyen lányt elutasítani.
-Amúgy a nevet Scott. mondtam mosolyogva nézve rá, majd meghozták az italunkat. Amit egy vele való koccintás után le is húztunk.

kendra

- Kicsit hálásabb is lehetnél nekem, ha már ilyen segítőkész vagyok, nem gondolod? - kérdeztem vigyorogva. Nem tudta mivel letörni a kedvemet, én voltam az örökké vigyorgó ifjú.
- Remélem, ezt nekem kérted. - súgtam neki, és egy szó nélkül halásztam el az orra elől az italt, amit most kért. - Finom. - intettem felé vele, és az arckifejezése megért egy estét.

|| Scott ||

- Ugyanazért vagyok itt amiért te. - Hülye kérdés volt, de azt hiszem én sem tudnék jobban kérdezni, már ennyi feles után. Bár kevesebbtől is kiütöm magam.. Legalábbis a múltkor se túl sok kellett ahhoz, hogy elveszítsem a józan eszemet. Szegény Jason azóta se keresett. Bár egyáltalán nem okolom. Haza kellett cipelnie aztán pedig türtőztetnie magát, hogy ne ölje meg a pasimat.. Voltaképpen miatta volnék itt. Hiszen semmit nem jelentettem neki, de ezt ki kell vernem a fejemből.. Sürgősen.
- Bailey. - Mutatkoztam be én is, majd koccintás után egyszerre hajtottuk fel az italt amit rendeltem. Tetszett a srác és még az ital sem rontott annyit a kisugárzásán. Többnyire mások ilyenkor már a széken is alig bírnak megmaradni, de ő tartja magát és mondhatni emberi formája van. Nem azért vagyok itt, hogy ítélkezzek bárki felett is. Remélem, hogy nem issza le annyira magát, hogy még a végén menni se tudjon.

Kérdésemre azt a választ kaptam amit vártam, nem is értem miért tettem fel, egyértelmű volt. Hiszen ő sem tűnt valami iszákosnak, a magunkfajtákat pedig ez szokta az ilyesfajta helyekre vonzani. Hogy egy kis időre kizárjuk azokat a dolgokat, amik olyan nagy bonyodalmakat okoznak életünkben. A lánynak valami furcsa kisugárzása volt, amit már éreztem máskor. Amiből rögtön rájöttem, hogy ő bizonyára nem ember. De nem is akarta tudni micsoda, nem érdekel, odáig vagyok már ezzel a faji különbségek dologgal. Az egész életem azért tart most ahol tart mert farkas vagyok. Ezzel vagyok megbélyegezve és viselnem is kell ezt egész életemen keresztül. Én ezt elfogadtam és megbékéltem vele. Viszont azt nem hagyom többé, hogy másnak essen emiatt bántódása. Ajj... nem hiszem el, hogy már megint a problémáimon jár az agyam.. Úgy tűnik nem nagyon tudok tőlük elszakadni.
Miután lehúztuk a felest kértem még kettőt, majd próbáltam teljesen a mellettem ülő lányra koncentrálni. Elég vonzónak találtam..
-Dögös vagy. mondtam ki hangosan gondolatomat róla, amit utána meg is bántam. Csakhogy már nem bírtam visszaszívni, hát ezt teszi velem a sok pia. Uh bocsi... nem is értem mi ütött belém, vagyis tudom, de... próbáltam kimagyarázni a dolgot.

Akkora hülye voltam, hogy abban a pillanatban nem öltem meg őt amikor esélyem nyílt rá. Hiszen ő mindenféle bűntudat nélkül végzet volna velem. Nem is értem miért törődtem vele ennyi ideig. Nem érdemli meg. Csak egy púp a hátamon. Semmivel sem több. Nem is szabadott volna megbocsájtanom neki az egészet. Még, hogy van jó oldala is. Komolyan úgy érzem, mintha átmosták volna az agyamat az egész kapcsolat alatt. Még jó, hogy nem terveztük hosszabb ideig. Csak a kipróbáljuk fázisig jutottunk. Soha többet nem akarom látni. Egyszerűen felfordul tőle a gyomrom. Nem azért, hogy ő micsoda. Hanem, hogy kicsoda legbelül. Mert hiába akartam látni benne a jót.. Egyszerűen azt csak odaképzeltem. Mert ő egy szörnyeteg.
Jobb lenne ha nem ezen kattogna az agyam, hiszen ez az amire nagyon nem akarok most gondolni. Azért jöttem, hogy elszakadjak ettől. Próbáltam minden erőmmel a fiúra koncentrálni. Akinek volt valami különleges kisugárzása.. Talán ő sem túlzottan ember.. Vámpírral volt dolgom azt meg tudom különböztetni szóval az ki van zárva a listáról.
Szavaira felnevettem. Aranyos volt ez a megnyilvánulása még ha csak a piának köszönhető is akkor is. - Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. - Mondtam miközben alsó ajkamba haraptam.

Kissé kellemetlenül éreztem magam miután ezt kijelentettem. Hisz én nem vagyok ilyen, nem szokásom csak így letámadni a lányokat. Most azonban a pia valahogy kihozta belőlem ezt. De végül is jó érzés volt kicsit megszabadulni attól a gátlásos énemtől. Azért kicsit féltem a lány reakciójától, de meglepetésemre jól fogadta.
-Igen...? kérdeztem vissza kacér mosollyal az arcomon. Egyáltalán nem voltam önmagam... Mintha a bennem lévő bestia és a ital kiegészítették egymást, ezt kihozva belőlem... Beleharapott az ajkába, amit elég izgatónak találtam, amire eléggé beindultam. Közelítettem felé és ennek hatására egy pillanatra megvillantak aranybarna szemeim is, amit talán meg is láthatott. De nem akartam most ezzel foglalkozni, így gyorsan becsuktam a szemem majd úgy nyomtam csókot ajkaira. Most kizártam mindent dolgot, ami az imént zavart. Nem érdekelt, hogy mit fog hozni a jövő, arra próbáltam koncentrálni ami a jelenleg történik. Bejött nekem a lány és abban a pillanatban csak ez számított, senki és semmi nem érdekelt, ami körülöttünk zajlott.