..

(Forbes ház)

Egész közel hajtottam a helyhez, hogy minél kevesebbet kelljen cipelnem mert semmi kedvem hozzá meg amúgy is fárasztó.
Nagy nehezen lecipeltem az egyik helységbe és beleültettem a székbe, majd mielőtt odaláncoltam volna a láncokat verbénába áztattam. Ahogy ráraktam mindegyiket a csuklójára láttam ahogy égetni kezdi a bőrét. A napvédő gyűrűjét elhajítottam olyan helyre ahol nem érhette el.

Körbenéztem a helyen és praktikusnak tűnt, hogy a szellőző rendszeren keresztül jutassam el hozzá verbénát. El lehet szórakozni még a nappal is, nem hiába vettem le róla a gyűrűjét. De ezeket a dolgokat inkább Staceyre bízom. Még erővel is lehet szórakozni. Bár jobban jár, ha valami álcát felvesz.. Mert nem lenne a legjobb ha felismerne. Kimentem az ajtó elé és vártam, hogy felébredjen.

Nem tudom mennyi idő telhetett el pontosan, de amikor kinyitottam a szememet egy sötét helyen találtam magam. Meg akartam mozgatni a kezeimet, de aztán elkezdte a lánc azt marni. A légzés se volt valami kellemes. Mintha egy verbénával teli rét kellős közepén ücsörögnék. Jobban felmérve a helyzetet se a jegygyűrűm nem volt rajtam, sem pedig a nap gyűrű. Most kezdtem el igazán gondolkodni, hogy ki a fene hozott el idáig.

- Hé. Van itt valaki? - Ordibáltam ki, majd el is kezdtem köhögni, mert a tüdőmbe szinte rögtön beszivárgott ez a verbénás gőz. Fogalmam sincs mit csináltam azért, hogy itt kötöttem ki.

Egy ideig vártam, majd mikor semmi életjelet nem adott magáról kimentem a kocsiba keresni valamit amit a fejemre húzhatok, mert hát ugye nem szívesen fedném fel magam előtte és még ha sikerül is valamilyen módon elmenekülnie azért ne szerezzen arról tudomást, hogy ki volt az aki ezt tette vele. De jobbik esetben el akarja felejteni az egészet. Viszont a vámpíroknak a bosszú vágya általában elég magas.

Találtam is valami maszk féleséget a kocsiban nem gondoltam volna, hogy ilyesmit is találok a kocsimban bár kész bazár ami a csomagtartóban van. A hajamat egy sapka alá rejtettem és próbáltam kevésbé nőiesnek kinézni, hogy még a nemem se tudja felismerni.
Mikor leértem már mocorgást hallottam. Remek akkor kezdődhet a móka. Vigyorral az arcomon beléptem, majd megálltam vele szemben.

Egy ideig még semmi jelet nem kaptam afelől, hogy lenne itt bárki is itt. A tüdőmet már teljesen szétmarta a verbéna és a levegő vétel és elég nehézkes volt a számomra. Jelen pillanatban az életem lepörgött a szemem előtt és még egy könnycsepp is végig gördült az arcomon, hogy mit gondolhat most Tyler. Vajon aggódik vagy elintézték, hogy ne is akarjon megkeresni? A jegygyűrűm eltűnése legalábbis ezt magyarázza. Istenem, most mennyire dühös lehet rám. Pedig nem rám kellene.. Nem én csináltam.

Lépteket hallottam közeledni és reméltem, hogy végre kideríthetem ki is volt az aki ezt tette velem. Mikor ránéztem láttam, hogy maszk volt rajta. Nem igazán tudtam beazonosítani a nemét sem, de azt majd a mozgása úgy is elárulja. - Csak nem félsz annyira egy kikötözött vámpírtól, hogy az arcodat se mered felvállalni? - Kötekedtem picit jelezve, hogy még most sem adom be a derekam.

-Hogy kinyílt a szád. Pedig nem én vagyok kiszolgáltatott helyzetben. -lépdeltem hozzá egészen közel, hogy két karommal megtámaszkodhassak a szék karfáján ahova kiláncoltam.
-Gondolom nem tudod miért vagy itt. -billentettem oldalra a fejemet, úgy nézve szemeibe. Szinte fülsértő volt az a hörgés amit kiadott a verbénás levegő miatt, de cseppet sem zavart, sőt mondhatni élveztem is a dolgot. Ki hitte volna, hogy ennyire fogom élvezni ezt a kis pluszt amit Stacey miatt csinálok. Na persze mindennek megvan az ára.
-Nyugalom lassan mindent meg fogsz tudni, csak várd ki türelmesen!-nevettem el magam gúnyosan. Épp ideje volt hasznát venni annak a kis szellőzőnyílásnak ami a börtön egyik falán ékeskedett egy koszos ronggyal lefedve.
-Túl fehér vagy. Nem akarsz egy kicsit napozni?-gúnyolódtam és odasétálva a szellőzőhöz lerántottam róla a leplet hagy szűrődjenek be rajta a lemenő napnak sugarai.

Legszívesebben a nyakára vetettem volna magamat, de mindenféle mozdulattal csak ártottam magamnak még jobban. Vágytam a vérére nem tagadom, de ez a tehetetlenség kezdett megőrjíteni. És amilyen stílusban beszélt hozzám egyszerűen felidegesített.
- Igazán megoszthatnád velem, hogy még is mi a francot ártottam neked. Vagy legalább felvállalhatnád, hogy ki is vagy valójában, mert ez így elég nevetséges. - Mondtam ki párszor beleköhögve. Habár már kezdett megszűnni a szellőzőből áramló verbéna füst még mindig volt elég a levegőben ahhoz, hogy kimarja a tüdőmet.
- Nem igazán lenne most.. - Nem is tudtam befejezni a mondatomat megéreztem a bőrömön a nap perzselő hatását ami sikítást váltott ki belőlem. - Hagyd abba. - Könyörögtem. - Inkább mondd el, hogy mi a fenét akarsz.

-Szóval szeretnéd tudni, hogy ki vagyok? Hát legyen. -húztam le a maszkot a fejemről és vigyorogva meredtem a képébe. Minden egyes köhintése egy másodpercnyi örömmel töltött el.
-Nem igazán lenne most..? -kérdeztem rá a mondatára gúnyolódva és akarva akaratlanul is hangos nevetésben törtem ki. Eszembe sem volt visszatenni a rongyot a szellőzőre. Még élvezni akartam egy darabig ahogy szenved.
-Nem én akarlak kínozni, de ha már itt tartunk egyre jobban kezdem élvezni. -vigyorogtam és a fájdalmára rátetéztem még egy kis fejfájással is.
-Na jó..Nem bírom kivárni, hogy az illetékes személy mondja el neked..-vigyorogtam továbbra is és közelebb sétáltam hozzá.
-Szerinted miért nincs rajtad a jegygyűrűd? -kérdeztem felvont szemöldökkel-Tudod ez az én kis extra ajándékom számodra..Tyler azt hiszi, hogy elhagytad és elmentél a városból. Eléggé összetörhetett szegényke lelkivilága..-gúnyolódtam- Ki kell, hogy ábrándítsalak. Senki nem fog a segítségedre sietni. -pacskoltam meg a már-már naptól elégett arcát.

Hátrasandítottam és láttam, hogy lehúzza az arcáról a maszkot, de nem bírtam tovább koncentrálni, hiszen a napnak minden egyes sugara teljesen égette a bőrömet és semmi másra nem tudtam jelenleg gondolni, mint a fájdalomra.
Gúnyolódva megismételte a mondatom. Nem érdekel ki ez a csaj és miért csinálja ezt velem, de az itt és most megígérem magamnak, hogyha innen valahogy sikerül kiszabadulnom.. Élve nyúzom le róla a bőrét egy nagy vigyorral az arcomon. Soha nem voltak ilyesfajta gondolataim még senki iránt sem most mégis megjelentek a fejemben az ilyen képek. Talán a természetem miatt lehet.
A fejembe is kezdett behasítani az a fájdalom amit akkor éreztem amikor kiléptem a házból. Komolyan egy boszorkány mióta kínoz vámpírokat? Mert még ilyenről se nagyon hallottam. Csak árulná már el az indokát.
- Hogy mekkora egy pszichopata beteg hülye ribanc vagy. - Fakadtam ki. Tyler.. Most biztosan gyűlöl. Nem hiszem el.. És talán tényleg nem fog keresni. Miért is tenné eléggé rosszul eshetett neki ez az egész. - És mégis megtudhatnám, hogy mi a francért csinálod ezt, unatkozol vagy mi? - Megpróbáltam elhúzni a fejemet ahogy az arcomat kezdte el pacskolni.

Egy gúnyos vigyorral az arcomon néztem végig perceken keresztül azt ahogy szenved. Nem tudtam, hogy most éppen mi játszódhat le a fejében, de valahogy nem is érdekelt. Egy haragossal több. Na és aztán???
-Micsoda jelzők..-vigyorogtam továbbra is. Párszor már megkaptam ezeket a szavakat, de ez van.
-Jobb dolgom is lenne elhiheted csak egy "barátnőm kedvében akarok járni". -jelent meg egy gúnyos fintor az ajkaimon. Elég volt már a visításából ezért inkább lefedtem a szellőzőt. Végül is Stacey-nek is kell hagyni valamit. Láttam az arcán, hogy szomjazik és bármit megadna egy kis vérért...az én véremért.
-Talán ez kéne?-kaptam elő a zsebemből egy kisebb kést és megvágtam vele a tenyeremet és egészen közel toltam az arcához, hogy érezhesse a vér illatát. Na meg persze azért is, hogy még jobban szenvedjen az éhségtől.
-Ha valami csoda folytán kijutnál innen akkor se tudnál megölni. Ne is álmodj róla! Erősebb vagyok mint te. -vigyorogtam és a zsebemből előkapva egy verbénával átitatott karót a kézfejébe szúrtam.

Csak megforgattam a szemeimet. Ki akartam innen szabadulni. De túl gyenge voltam ahhoz, hogy bármit is csinálják. Egyszerűen már a levegő vétel is nehezemre eset és teljesen kiszáradtam már. Vérre volt szükségem, de mindennél jobban.
- Mégis megtudhatnám, hogy ki az a barátnő akinek ennyire segíteni akarsz? - Keserves mosoly futott végig az arcomon. Nagyot sóhajtottam amikor végre letakarta a szellőzőt. Bár lehet, hogy nem kellett volna mert megint csak a verbéna jutott be ezáltal a tüdőmbe. Ilyenkor kívánom vissza a régi kis életemet ahol a legnagyobb problémám az volt, ha nem én irányíthatok mindent.
Ha nem lett volna elég ez megvágta a kezét, hogy még jobban vágyam a vérére. Éreztem ahogy átalakul az arcom amikor közelebb tolta hozzám. Amikor előre akartam hajolni, hogy átadjam magam az élvezetnek és itt a helyben végezzek ezzel a kis boszorkánnyal a kezembe döfött egy karót ami marta is a tenyerem szóval gondoltam, hogy verbénába áztatta azt is.
- Mégis kikötözve verbénával tömködve mersz csak okoskodni. Legalább lenne fair a játék. Mert így nem tűnsz másnak, mint egy beképzelt gyenge kis boszinak. - Vigyorodtam el. Ha minden jól megy a büszkesége fontosabb annál, hogy engem így itt tartson.

-Ennyi kérdést...Komolyan nem tudod befogni a szád legalább egy percre? -fontam össze a karjaimat-Ha azt mondom, hogy egy gyerekkori "barátod" akiről nem feltételeznéd ezt akkor rájössz, hogy ki az?-tettem fel a kérdést, és ismét az a gonosz vigyor ült ki az ajkaimra.
Ahogy meglátta a kezemből kiáramló vért az arca szinte azonnal átváltozott aminek hatására egy még szélesebb vigyor rajzolódott ki az arcomon.
-Ez az amit napokig nélkülöznöd kell majd egészen addig amíg ki nem száradsz. -mutattam fel a véres tenyeremet.
-Tudod te mit beszélsz egyáltalán? Vagy a fájdalomtól már téveszméid vannak? -sétáltam oda a táskához amit magammal hoztam be és előkaptam belőle egy üveget ami teli volt valami verbénás löttyel.
-Ekkora egy hülye ribancot. -nevettem el magam és ismét odasétáltam elé-Azért vagy csak kikötözve, hogy nehogy megszökj mert ugye úgy mi értelme van a kínzásnak ha kereket oldasz? -csavartam szépen lassan le az üveg kupakját.
-Tylernek is meglesz a maga kis vigaszdíja amíg azt hiszi rólad, hogy elhagytad. -nevettem fel ismét és lelocsoltam az üveg tartalmával.

Stacey. Ő volt az első aki eszembe jutott. Most jött a városba gyerekkori barátom is és említett egy itteni barátnőt. Akkor hát ő lenne az. Azért viselkedett furcsán. És akkor gondolom Tyler miatt van az egész ő kell neki. De ha ilyen úton tudja csak megszerezni. Annak semmi köze az igaz szerelemhez ami közte és köztem van. Ez a dolog miután minden kiderül, csak közelebb húzz minket egymáshoz.
Napokig itt akar kínozni? Hát remek. De ezzel se ér el sokat. Hisz már megvan köztünk Tylerrel egy bizonyos kötelék amit nem lehet ennyivel szétrombolni. Legalábbis részemről megvan. Az más kérdés, hogy ő pontosan mit érez. Megcsalt párszor az biztos.
- De úgy látom nem bízol magadban annyira, hogy tudd képtelen lennék arra, hogy megszökjek. Ha annyira erős vagy oldozz el és küzdjünk meg így. Szerintem te is tudod, hogy elég kevés az esélyem főleg így, hogy elszökjek. Szóval mersz, vagy csak egy félénk beképzelt ribanc vagy? - Tudom, hogy nem sok az esélyem, de ami düh felgyülemlett bennem talán egy kicsit több erőt ad.
Majd mikor leöntött a verbénás vízzel egy őrületesen nagyot sikítottam. Az egész marta a bőrömet és alig akart begyógyulni. Tele voltam sebekkel.

-Korábban kell felkelned ahhoz, hogy meggyőzz..Ne nézz már ennyire hülyének! -forgattam meg a szemeimet és a maradék cuccot is rálocsoltam.
-Nyugalom már csak pár napig kell szenvedned aztán minden fájdalmad megszűnik. -ült ki egy gonosz vigyor az ajkaimra. Sikításai hallatán elnevettem magamat. Lehet, hogy nem is kell napokat várnom és előbb megdöglik. Azzal csak én járnék jobban.
-Egyébként eléggé meglepett, hogy Tyler eljegyzett téged. Valahogy Stacey jobban passzol hozzá, de meglehet, hogy vele is eljutnak odáig. -dörzsöltem meg az államat, majd elnevettem magamat.
-Csak az a kár, hogy te már azt nem nézheted végig. De, hogy lásd milyen nagylelkű vagyok viszek valamilyen gazt a sírodra. -nevettem továbbra is és a másik kézfejébe is beledöftem egy karót.
-A következő már ott fog landolni.-mutattam vigyorogva a szíve felé.

- Mi az csak nem félsz egy megkínzott vámpírtól? - Nyögtem ki nagy nehezen. Hiszen a maradék verbénás löttyöt is rám öntötte. Csak érjem el, hogy elengedjen. Utána beleadok apait anyait annak érdekében, hogy legyőzzem. Az életem a tét úgyhogy azt hiszem képes leszek minden erőmet belefektetni.
- Staceynek az ég világon semmi köze nem lesz Tylerhez. Erre megesküszöm. - Mondtam teljes indulattal a hangomban mindkettejük szívét ki akartam tépni a helyéről és eltenni egy díszdobozba emléknek, hogy aztán mosollyal az arcomon gondolhassak vissza rá.
- Látom nagyon bátor vagy. Fenyegetsz egy verbénával leöntött napgyűrű nélküli vámpírt. Tényleg nagyon erős boszorkány lehetsz, ha csak ennyire vagy képes. Meg egy kis fájdalmat tudsz okozni a fejemben. De úgy látom a harcot eléggé kerülöd. Csak nem félsz, hogy felülkerekednék rajtad? - Kúszott egy vigyor az arcomra. Elég sok energiámba került, de megérte. Mert teljesen őszinte volt.

-Na jó már tényleg kezdesz irritálni. -sóhajtottam és közelebb lépdelve hozzá kioldoztam a láncokat a napgyűrűjét pedig hozzávágtam.
-Na gyere mutasd meg milyen egy igazi szőke ribanc vámpír. -gúnyolódtam és egy percet sem akartam hagyni neki, hogy esetleg legyőzzön. Rákoncentráltam és bevizesítettem a tüdejét, hagy fuldokoljon.
-Máskor kétszer gondold meg, hogy kit alacsonyítasz le a te kis pitiáner szintedre.-nevettem el magam.
-Nem tudsz megölni. Túl gyenge és szánalmas vagy ahhoz. -vigyorodtam el és közelebb lépve hozzá egy jól irányzott mozdulattal oldalba rúgtam.

Leszedte rólam a láncokat ami egyfajta megkönnyebbülés volt, a napgyűrűmet rögtön az ujjamra húztam többre nem is volt időm már el is kezdtem fuldokolni.
Gondoltam, hogy nem lesz nagyon egyszerű, de nem fogom feladni. Már csak azért sem, hogy Tylernek bebizonyíthassam az igazat. Nem érdekel engem semmi más csak, hogy valahogy rendbe hozzam a dolgokat.
Oldalba rúgott ez már kezdett picit felidegesíteni. Sőt minden energiámat az iránta érzett gyűlöletbe vetettem így szerezve erőt ahhoz, hogy elrugaszkodjak és a nyakára tapadhassak és érezni kezdjem a számba jutó lüktető meleg nedűt.

Csak egy ideig élvezhettem ameddig fuldoklott, mivel hirtelen erőt vett magán és a nyakamnak esett.
-Szállj le rólam te elfajzott ribanc!-rivalltam rá és megpróbáltam lelökni magamról, de valahogy most sehogy se akart összejönni. Túlságosan is rosszkor kapott el és még csak arra sem volt időm, hogy összeszedjem a gondolataimat, hogy mi legyen ellene a következő lépésem.
Kezdtem érezni ahogy a vérveszteség miatt elhagy a maradék kis erőm is és izmaim elgyengülnek. -Ezt még nagyon megfogod bánni!-hörögtem, de már elég halkan mivel ehhez is erőt kellett venni magamon. Egy utolsó trükköt megpróbáltam bevetni, mégpedig azt, hogy kiütöm egy egyszerűbb varázslattal, de ez már sajnos nem sikerült mivel elájultam.

Egyszerűen vágytam a vérére. Észre se vettem ahogyan erőtlenül fekszik már a karjaim között. A szavait se igazán hallottam, mert mindent felemésztett a vér utáni sóvárgásom. Miután elváltam a nyakától rongybabaként esett össze.
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy mit is csináltam. Megöltem.. Vagyis azt hiszem. Próbáltam megtalálni a pulzusát, de nem sok sikerrel. A véremmel is próbáltam megitatni, de nem nyelt le egy kortyot sem.
Talán Stacey majd érte jön.. Ha miatta csinálta akkor tudja, hogy valószínűleg itt tartott engem fogva.
Elfutottam a helyről az egészet magam mögött akartam hagyni.

(Erdő)

Nem tudom pontosan, mennyi idő telhetett el amíg a földön feküdtem de valahogy felébredtem. Egyáltalán nem éreztem magam rosszul. A nyakamhoz nyúltam rögtön, de nem volt ott semmi. Csak nem jótét lelket játszott és megitatott a vérével? Kétlem, de akkor nem értem.
Leporoltam magam és összeszedtem mindent, hogy semmi nyom ne maradjon utánam majd elkezdtem kifelé haladni.
Mikor kiértem a nap szinte vakító hatással volt rám. A szemeimet rögtön eltakartam és próbáltam eljutni a kocsimig. Kisebb nagyobb nehézségekkel de el is jutottam odáig. Beülve elkapott egy kisebb éhség valami iránt ami a táskámban volt. Elkezdtem kutatni, majd amikor a kezembe akadt rögtön ki is vettem. Egy vértasak. Nem az nem lehet. Alig futott végig ez a fejemen, már inni is kezdtem belőle, majd mikor megittam csak félrehajítottam.
A francba! Nem mostanában akartam vámpírrá válni, de hát várható volt. Viszont nekem kell az erőm, szerencsémre ott van Stacey. Remélhetőleg segít. Muszáj lesz.

(Violet háza)

[Park]


Csak követtem a démont, sétáltunk teljesen be az erdőbe. Rettenetesen dühös voltam amiért egy démon csak így parancsolgat nekem, de a lány érdekeit kellett néznem.
-Mégis, hova viszel? Engedd el a lányt, ahogy megállapodtunk! üvöltöttem neki de ő csak annyit mondott "Majd ha odaértünk." és csak ment. Végül egy elhagyatott börtön épülethez érkeztünk, nem értettem mit akar itt, de biztos voltam benne, hogy semmi jót. Bementünk a börtönbe ami eléggé romos és omladozó hely volt, de volt egy szoba ami egész jó állapotban volt oda vitte én pedig követtem.
-Egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem engeded a lányt. kiáltottam rá majd csak megálltam.

Sétáltunk az erdőben végig csak cibáltam a lányt aki már sírva jött utánam.Folyton azt hallgattam enged el enged el,mint ha engem érdekelne mi lesz a lánnyal.Mikor oda értünk alig vártam a kis csapdámat.Drága jóság minta példánya egyre csak hajtogatta,hogy meg állapodtunk!
-Ahogy akarod!-vágtam el a lány karját majd lelöktem a földre pimaszul rá néztem a férfira még a lány szélnek eredt.
-Hupsz!-tettettem magam.majd zsebemből elővettem egy gyufát és meg gyújtottam és ledobtam a földre.Egy körbe tűzkarika rajzolódott ki.Amibe ú fogságba estet.
-Na milyen érzés alul maradni angyikám-Becézgettem és nevettem majd az egyik kő mögül egy tőrt melyet régen egy angyaltól szereztem és utána végeztem vele, hegyét ujjamnak szegeztem és pörgettem majd rá pillantottam fekete szemekkel a férfira.
-Szóval Castiel!..-jegyeztem meg a nevét.
-Az urad elhagyott??...ccccc...-ciccegtem neki.
-Lesheted,hogy jön a megmentő!Mert eljött hozzád a pokol!-néztem rá még mindig feketén izzó szemekkel.Én a fájdalomból a dühből táplálkozom és élveztem castiel rettegését ,hogy ne bántsam a lányt.

Amikor megláttam, hogy ez bizony egy angyalcsapda rettentő dühös lettem, mivel ha azt átlépem rögtön meghalok, az, hogy nevetett rajtam csak ráadás volt. Nem tudtam mit tenni, csak ott álltam és vártam, hogy mire készül velem ez a szörnyeteg és imádkoztam urunkhoz segítségért.
-Hát jó, itt vagyok bezárva, most szerintem elmondhatnád mégis mi a fenét akarsz tőlem?! mondtam neki komoly tekintettel a helyzethez képest nyugodtan. Aztán elővette azt az angyalölő tőrt, amin nagyon meglepődtem, az rendben, hogy vagy angyalcsapdához olaja, az is ritka de az megtalálható a Földön, de hogy egy angyaltőr?! Ilyen csakis angyaloknak van.
-Azt mégis honnan szerezted? felemelt hanggal kérdeztem tőle meglepetten.

Csak úgy szívtam magamba az energiát amit Castiel adott.Erősödtem tőle és még jobban mosolyogtam.Ott állt tehetetlenül majd a tőrrel végig húztam a testén egy hosszú csíkot.
-Loptam!-láttam ezen meg se lepődött majd még apránként kezdtem el vagdosni.
-Meg foglak ölni.-néztem rá elégedetten majd körbe sétálva a másik oldalon is belevágtam.Élveztem mindent percét ahogy ordított.

Ahogy végighúzta a tőrt a testemen csak üvöltöztem tehetetlenül, lattam az arcán, hogy élvezi. Én csak imádkoztam urunkhoz egész végig, de nem kaptam választ. Úgy éreztem cserbenhagyott. A démon folytatta és folytatta, de én nem mondtam neki semmi a mennyről.
-Sosem fogsz kiszedni belőlem semmit, akár meg is ölhetsz, de sosem adnám ki a testvéreim. Próbáltam arra gondolni, hogy valami fontos dolog miatt nem kapok választ és segítséget, de ez egyre valószínűtlenebb lett.