– Pedig ez egy olyan dolog, amiben teljesen biztos lehetsz. – Suttogtam, majd cirógatni kezdtem a kezét. Annyira tökéletes volt ez a pillanat, hogy nem is akartam semmi mozgolódással vagy éppenséggel további beszéddel megtörni. Sokkal jobb érzés volt így ez az egész, mintha már a végén felpattant volna és inkább el is tűnt volna. Így ezzel azt sugallja nekem, hogy azért többet jelent a számára ez az egész, mint egy egyszerű kaland. Bár nem sokkal több annál.. Igazából csak élvezi a társaságomat, ahogyan én is az övét. Ebben semmi rossz nincsen. Sőt még annak is örülök, hogy ilyenkor picit eltűnik az a Katherine aminek mutatja magát. Látszik, hogy mennyire sérülékeny tud lenni. De pont ez a gyönyörű benne, hogy elég ritkán tehetsz szert a valódi énjére. De én nem is bánom. Mindig van benne egy kis izgalom. Valljuk be az élet sokkal jobb, ha van benne egy kis izgalom. Mellette pedig nem lehet unatkozni.
Mosolyra húzódott a szám, mikor felkönyökölt és felém hajolt közben keze a mellkasomra simult. Kellemes bizsergés járta át a testemet. Pusztán már az érintésétől. Mit teszel velem Katherine..? Ezt a kérdést egyszer talán képes leszek hangosan is feltenni.
Ajkaink összeértek én pedig szenvedéllyel kezdtem el falni az ajkait. Tökéletes pillanat egy tökéletes nővel. Többet nem is kérhetnék azt hiszem..

Kérdése hallatán halványan elmosolyodtam. - Nem tudhatom... ezért is kellett reménykednem! - Mosolyogtam rá, és fejemet visszadöntöttem a párnára. Nem akartam hamar távozni... Stefan nem csak arra volt jó, hogy összefeküdjek vele, és aztán már el is húzzak összeszedve a cuccaimat. Szeretek vele egy kis időt eltölteni, még úgy is ha csak így egymás mellett fekszünk szótlanul. Nem kellettek ide szavak anélkül is megvoltunk mi kivételesen. Most amúgy se nagyon voltam a szavak embere.. inkább csendben maradtam, és pihentem a karjai között. Szemeimet jó ideig csukva tartottam. Nem voltam annyira fáradt hogy el is aludjak, de azért mégis csak jól esett, hogy egy ideig így feküdtem.
Kitudja most mit gondol rólam, tőlem azt szokhatta volna meg, hogy már el is megyek alig pár perccel a történtek után, erre most meg itt vagyok, és nem is nagyon akarok elmenni. Pedig már el kellett volna mennem, nem kellett volna itt maradnom! A bálon se pattantam ki rögtön az ágyból, de azért az mégse volt ilyen, nem voltunk szótlanok. Nem volt ilyen a hangulat.. nem mintha problémám lett volna ezzel a mostanival, mert nagyon jól esett, de azért mégis csak furcsa volt. A ribanc Katherine nem csinál ilyet..
Lassan felkönyököltem, és fölé hajoltam, úgy hogy egyik kezem a mellkasára simult. Továbbra sem szólaltam meg, de közeledtem felé míg nem ajkaink össze nem értek, és lágyan megcsókoltam, míg szabad kezemmel elhúztam a hajamat az útból.

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy mi egymás lenyugtatói vagyunk. Legalábbis valami olyasmi. Bárkivel összefeküdhetnénk, de vele azért mégis csak jobb. Remélni tudom, hogy ő is ilyen véleményen van. Legalábbis eddig semmi nem utalt arra, hogy nem így lenne. Nem rohant még egyszer sem sikítva a karjaim közül. Vagy éppenséggel nem törte ki a nyakamat azért, mert éppenséggel a közelébe merészkedtem.
Hála az égnek, hogy ezek közül egyik sem történt meg. Láthatóan örömet okozok neki és nem csak addig a pillanatig.. Mert hát akkor már itt sem lenne. Elcsente volna az egyik ingemet legalább, mert a ruhái darabokban hevernek a földön és eltűnt volna, mint szürke szamár a ködben.
– Pont ebben ne értenék egyet veled? – Mosolyogtam rá, majd kiélveztem ezt az apró, csendes pillanatot. Feleslegessé váltak a szavak csak feküdtünk egymás mellett. Iszonyat jó érzés volt.. Pedig igazából semmi nem történt. Olyan nyugodt volt ez az egész, hogy eszem ágában nem volt megszakítani. Főleg, mert láttam milyen békésen pihent. Már a szemei is csukva voltak.. Olyan sebezhetőnek tűnt ebből a szemszögből. Legbelül az is. Bármennyire is tagadja átlátok rajta.. De nem akarom, hogy erről ő tudomást szerezzen. Mert valószínűleg ez az, amit a legkevésbé akar a világon, hogy valaki átlásson rajta.

Egy furcsán jó érzés áradt szét bennem, ami mosolyra késztetett. Ez nem sűrűn szokott előfordulni, ez valahogy most más volt. Csak azt nem tudom miért.... egyszerűen nem tudtam erre választ találni, viszont egy biztos volt. Jól éreztem magam, és már nyoma sem volt annak a Katherine-nek, aki a hídon bóklászott céltalanul. Gondolom ez volt Stefan célja, és elérte amit akart, mert már nem is gondolok a gondjaimra. Mintha nem is lettek volna! Az viszont már kérdés, hogy majd később esetlegesen újra elő fognak jönni, de addig is kiélvezem a pillanatot amit így tölthetek vele. Elvigyorodott szavaimra, és viszonozta csókomat.
- Reméltem is, hogy egyet fogsz érteni velem! - Mosolyogtam, és karjai körbeöleltek, közelebb húzott magához, én pedig hagytam magam, és odabújtam hozzá. Kaptam egy csókot a homlokomra, én pedig halványan elmosolyodtam. Olyan nyugodt volt ez a pillanat, és csöndes. Egyikünk sem szólalt meg, inkább csöndben, összebújva feküdtünk, míg kezem mellkasára csúszott.
Túl jó volt ez a pillanat ahhoz, hogy ezt megszakítsam. Túl jó volt ahhoz. Inkább csendben maradtam, és pár pillanatra lehunytam a szemeimet.

Ez az érzés talán még soha nem volt édesebb. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam. Régen volt ilyesmiben részem.. Mármint, ami ilyen jó lett volna. Katherine-nel egy hullámhosszon vagyok valamennyire és ez itt is mindig bebizonyosodik aminek én személy szerint csak örülni tudok. Egyáltalán nem bánom, hogy akárhányszor találkozunk ez lesz a vége. Sőt örülök neki. Néha nem lehet szavakba önteni a problémát és nem is lehet azzal megoldani. De ezzel már annál inkább. Ha nem is teljesen, de egy időre megfeledkezünk róla. Ami már majdnem egyenlő a probléma megoldásával. Meg ő sem úgy nézett ki, mint akinek még mindig gondjai is vannak és azon töri a fejét, hogy hogyan tudná megoldani. De ennek örülök is. Valamilyen szinten ez volt a célom. Amit el is értem.
– Teljes mértékben egyetértek veled. – Vigyorogva viszonoztam édes csókját, ami nélkül csak úgy, mint az előbbi perceket a továbbiakat se tudnám elképzelni. Pont ugyanakkora szükségem van erre most, mint a levegőre. Szinte az éltető elememmé vált. Bár tudom, hogy hamarosan meg kell válnom mindezen kiváltságoktól. Viszont addig amíg megtehetem kiélvezem minden egyes pillanatát és úgy tekintek rá, mintha örökké tartana ez pillanat.
Odahúztam magamhoz és egy csókot nyomtam a homlokára. Olyan nyugodt volt ez pillanat.. Pont úgy, ahogy volt. Semmit sem változtatnék meg rajta.

Nem is kellett sokáig, be is következett mindkettőnknél az a bizonyos érzés, és csak utána váltam el az ajkaitól, de csak annyira hogy kicsit kifújjam magam, de ez nem nagyon sikerült. Légzésem heves volt, és jó időbe fog telni míg teljesen összeszedem magam ezután. Egy halványabb mosoly jelent meg arcomon, és úgy nyitottam ki szemeimet. Stefan szemeibe néztem, és egyik kezemmel végigsimítottam arcán. - Ennél jobb már aligha lehetett volna! - Mondtam halkan, mosolyogva, és közelebb húzva magamhoz, és lágyan, eléggé röviden megcsókoltam.
Nem bántam, hogy most ezt megtettem vele. Jó volt, élveztem, és mindent érzek, csak nem bűntudatot. Nem tettem semmi rosszat! Csak egy olyannal voltam akinek szeretek a társaságában lenni. És Stefan is élvezte, szóval ez a lényeg. Önző vagyok, de azért mégis csak jobb ha a férfi is élvezi a velem való együttlétet.
Nem szándékoztam annyira sietni, szóval még egy kis ideig itt maradnék ha Stefant annyira nem zavarja. Még egy ideig nem szeretnék hazamenni, úgy hogy csak ez az egyetlen lehetőségem. Mellette jól elvagyok, már csak azért is mert ismer, és most tudja, hogy nem éppen az érzékelten ribancot játszom. Mondhatni viszonylag sebezhető vagyok, és ez tudja is. A végén még kiderül, hogy talán túlságosan is ismer..

Amennyire szeretek a nőknek örömet okozni az meg sem közelíti azt, hogy Katherine-nek mennyire szeretek. Ő valamiféleképpen különleges. Habár ezt nem mindenki látja. Meg hát nem is igazán engedi látni, hogy milyen is ő valójában. A szokásos maszkját hordja ami mögött rejlik az igazi önmaga. Néha elkopik, de ekkor újra cseréli és minden megy vissza a régi kerékvágásba. De amíg a kopott maszkját hordja.. Látszik rajta, hogy sebezhető és igen még az is ott van, hogy szeretetre vágyik. De fél a következményektől. Mi lesz ha valakinek így megnyílik? Senki nem tudhatja előre és néha még Katherine Pierce is fél kockáztatni. Nem éppen arról híres, hogy ő lenne a szerelem megtestesítője. Mert nem akar gyengének tűnni. Amit meg is értek. De nem mindig tudja elrejteni az igazi valóját.
Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el a másiktól, miközben érezhető volt, hogy az a bizonyos pillanat egyre közelebb és közelebb van. Nem is kellett több pár percnél vagy talán egy perc sem telt el nem tudom pontosan. Mikor reményeim szerint egyszerre ért el minket az a bizonyos mámorító érzés.

Ohh bárcsak ne lenne vége ennek a pillanatnak. Túlságosan is élveztem az együttlétet vele.. Ahogy az ajkai az enyéimhez értek. Mindig is szerettem ezt, és sosem ellenkeztem ez ellen. A mostani alkalmat is kihasználtam amit vele tölthettem. Ilyenkor mindig van bennem egy furcsa érzés, amit általában csak akkor érzek ha vele vagyok. Mondjuk nem tulajdonítok ennek nagyobb figyeltem. Ott van az a kis érzés és kész, a lényeg, hogy azért van mert jól érzem magam Stefan-al.
Már csak azért is jó volt vele, mert nem feltétlen volt az neki az első, hogy Ő élvezze. Figyelt a nőkre az ágyba, ezt már csak tapasztalatból mondom. Bármelyik nő jól járhat vele, de most én járok vele jól jelen pillanatban, szóval most csak egy nő se akarja őt!
Ajkai nem engedték az enyémet, ezért én sem engedtem el az övét. Vad, határozott mozdulatokkal mozdult bennem, míg kezei elvándoroltak testemen, és éreztem, ahogy egyik keze a melleimen időzött el. Halkan belenyögtem a csókba az élvezettől, és már kezdtem érezni, hogy nemsokára itt a vég.

Katherine és az ő őrjítő közelsége. Ahogy bőre a sajátomhoz ér.. Hát az valami felbecsülhetetlen érzés. Felemelő, mintha a mennyországban lennék vagy valami olyasmi. Mindegy is nem azért vagyunk itt, hogy kielemezzük hova is repít ez a pillanat vagy éppenséggel mik lesznek a következménye. Számomra valószínűleg semmi, de neki jött vissza a múltjából két személy is. Akiknek lehet, hogy valamilyen szinten el kell számolnia. Nekem pedig egy olyan személy sincs az életemben aki megkérdőjelezhetni, hogy mit csinálok mikor hol és kivel. Egyáltalán úgy bármit.
Minden egyes lökéssel próbáltam magunkat közelebb juttatni a csúcshoz miközben még az is a céljaim között szerepelt, hogy ő a lehető legjobban élvezze. Valahogy mindig magam elé helyezem a hölgyeket. Nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyenek rólam. Ki örülne annak, ha rossz hírneve lenne az ágyban nyújtott teljesítményéről?
Ajkaim egy pillanatra sem eresztették el az övét. Eközben pedig a kezemmel simítottam végig testén, majd a mellén időztem el egy jó darabig.

Nem lesz annyira kellemes hazamenni, már csak azért is mert Victor megláthat, és akkor nem dicséretet fogok kapni. Rögtön tudni fogja, hogy Stefan-al voltam.. fogalmam sincs, hogy fog rá reagálni, egy biztos nem jól. Mondjuk igazán nem kéne ezen gondolkodnom, majd csak lesz valahogy, kitudja mennyire borul el az agya.. nekem is támadna.
Gyorsan elhessegettem a gondolatimat még mielőtt jobban belemerültem volna a témába. Sosem gondoltam a következményekre, miért pont most tettem volna ezt?
Most minden volt, csak nem gyengéd, de nem is bántam. Most nem éppen arra vágytam... a bálon lehet, hogy jól esett, de most nem kifejezetten azt akartam, hogy gyengéden érjen hozzám. Itt biztos csak ketten vagyunk, és senki nem fog megzavarni minket, míg a bálon meglett volna az esélye. Most nem kellett vigyáznunk, és ez meg is látszódott a viselkedésünkön, a mozdulatainkon. Mozogni kezdett bennem, én pedig halkan felsóhajtottam, de már tapadt is az ajkaimra. Szenvedélyesen viszonoztam neki, és kezeim hajába túrtak, így közelebb tartva magamhoz. Nem akartam elengedni ajkait, így tovább csókoltam.

Valószínűleg ha mással nem is legalább az egyik ingemmel eltakarhatja magát miközben hazamegy. Bár, ha ott várja valaki akkor elég furcsa szempárokra fog találni. Mondjuk lehet pont a gyerekének az apja. De ez engem nem igazán érdekel. Nem az én problémám. Bár, ha valami baja esne Katherine-nek.. Azt persze, hogy nem nézném tétlenül. Mert ez a pár alkalom, amit együtt töltünk igen is jelent valamit. Egyfajta kötődést a másikhoz. Megvan a magunk múltja, amit régebben talán még átoknak tekintettem, de most már kicsit másképpen tekintek rá. Hála neki megtapasztaltam nem minden az, aminek látszik. Vagy éppenséggel egyesek nagyon jó színészi tehetséggel születtek.
Most egyáltalán nem volt bennem gyengédség. Legalábbis nem olyan szinten, mint a bálon. Akkor valahogy úgy éreztem, hogy a helyzetnek az a megfelelő. Már a ruhájának óvatos lefejtegetése is afelé vezérelt. De most semmi olyan nem volt, ami miatt finomnak kellene lennem. Meg ezek után nem is hiszem, hogy erre vágyna. Ha pedig tévednék.. Úgy is szól. Nem az a típus, aki csendben tűri, ha valami nem tetszik neki.
Mozogni kezdtem benne mindenféle finomkodás nélkül közben pedig ajkait faltam teli szenvedéllyel.

Nem tudom hogy fogok így hazajutni. A ruháim használhatatlanok, most hogy Stefan szinte az összeset leszakította rólam. Neki nem nagyon lesz gondja, mivel azért Ő mégis csak itt lakik, neki legalább van ruhája, nekem nincs nem szoktam ilyen esetekre ruhát hordani magammal. Csak lesz olyan jószívű, és ad nekem egy inget a szekrényéből, amiben haza tudok menni, mert azért meztelenül már csak nem fogok hazaállítani, főleg most, hogy van egy vendég is nálam akit úgy hívnak, hogy Victor, és meg is fojt amiért megint Stefan-al voltam. Mondjuk annyira nem érdekel, mert túlélném de hát akkor is.
Nem akartam, hogy tovább húzza a dolgot, főleg, hogy már egyikünkön sem volt egyetlen ruha darab sem. Már szinte kínzott a várakozás, de már Stefan sem akart tovább várni. Nem kínozta tovább egyikünket sem, és egy határozott mozdulattal belémhatolt, én pedig erre rögtön reagálva halkan felnyögtem, és lehunytam a szemeimet. Most nem nagyon finomkodtunk a másikkal, de nem is bántam, itt most nem kellett arra figyelnünk, hogy ne szakítsuk le a másikról a ruhát, itt most ez nem volt nagyon lényeg. Ettől talán még most jobb is volt ez az egész. - Stefan... - Súgta heves levegővételek között, és magamhoz húzva ajkait, megcsókoltam

Azt hiszem egyikünk sem fogja felhúzni még egyszer ezeket a ruhákat. Legalábbis ahogy az anyag szakadását hallottam.. Én sem túlzottan kíméltem a ruháját ő miért kímélte volna? Amúgy is nekem legalább van itt ruhám neki még annyi sincs. Nem tudom miben fog elmenni innen, mert éppenséggel a ruháiról nem mondhatom el azt, hogy hordhatóak. Eléggé elszakítottam őket, de nem úgy láttam, mintha ellenére lenne ez az egész. Sőt.. Azt láttam rajta, hogy így talán még jobban is kíván. Mondjuk nálam biztosan nem jobban, de.. Nekem ez is elég.
Nem akartam tovább húzni egymás idegeit. Meg amúgy sem lettem volna rá képes. Túlságosan is kívántam őt ahhoz, hogy még kínozzam. Ez inkább önmagam kínzása lett volna. Egy határozott mozdulattal merültem el benne, aminek hatására egy nyögés szűrődött ki ajkaim közül. Kijelenthetem, hogy még jobb érzés volt ez most, mint a bálon. Határozottan. Már csak azért is, mert itt nem kellett finomkodni a ruhadarabokkal.

Szenvedélyesen tapadtak össze ajkaink, és közben már elkezdett megszabadítani a felesleges ruhadarabjaimtól. Itt már korántsem volt annyira óvatos, mint mondjuk a bálon. A ruháim gyorsan tűntek el rólam, és egy-egy ruhám szakadását is hallottam, de ez nem túlságosan érdekelt. A fehérneműm is szakadt, és már landolt is a szoba egyik sarkába. Ezt már biztos nem fogom felvenni ma, ez is biztos. Elképzelhető, hogy majd kérnem kell tőle legalább egy inget. A ruháim fele darabokba van, ha jól tudom, és hallottam az anyagok szakadását.
Nekem se kellett több, így hát én is elkezdtem megszabadítani a maradék ruhadaraboktól. A nadrágját is levettem róla, végül pedig a boxeralsóját is, ami inkább szakadt, mint hogy normálisan lehúztam volna róla. Ezek is a szoba egyik sarkában végezték, és újra megcsókoltam vággyal telve, szinte már türelmetlenül.
Talán most jobban is vágytam mind mondjuk a bálon.

Azt hiszem lassan már törvénybe foglalhatjuk vagy legalább feljegyezhetjük, hogy ő és én.. Teljesen mindegy hol találkozzunk vagy éppen hogyan találkozzunk. Mindig ugyanúgy kötünk ki. Ilyen közel egymáshoz miközben szenvedélyesen faljuk egymás ajkait. Az egész nincs ellenemre. Hülye is lennék, ha azt mondanám, hogy ellenemre van. Bár az ilyen kis alkalmakból nem hiszem, hogy bármi is kialakulna. Egyszer, majd sodor felém az élet valakit akivel ennél több lehet. De ez még nagyon messze van szóval rá érek ilyesmire gondolni. Addig élvezem azt amim most van. Jelen pillanatban őt.
Szenvedélyesen csókoltuk egymást eközben pedig őrjítően jó érzéssel töltött el, hogy felsőteste az enyémre simul. Nem akartam semmit elhúzni vagy bármivel is túl sokáig szórakozni ezért kezeimmel elkezdtem őt megszabadítani a feleslegessé vált ruhadaraboktól. Ellentétben a bállal most nem érdekelt, ha pár ruháját elszakítanom. Itt csak ő meg én vagyunk senki nem nézne meg, ha kicsit szakadt ruhadarabokban menne el.
A fehérneműjét úgy, ahogy volt letéptem róla.. Na ezt már biztos nem veszi fel újra.. Aztán el is hajítottam a szobának a másik végébe.

Nem hiszem, hogy bármit is elrontottam volna ezzel a aprócska szóval. Élvezzük egymás társaságát és ezt nem egy szó fogja megváltoztatni. Elég hülyén is jönne ki, ha most ezért felpattanna és eltűnne innen. Nem Katherine nem az a típus. Ha valamit elkezdett az be is fejezi. Nem fogja csak úgy abbahagyni a dolgokat. Amit eltervez az úgy lesz. Ha pedig mégsem. Mindig ott van neki a B terv vagy éppenséggel egy egész ábécényi terv. Mindig kihúzza magát a csávából.
Jó érzés volt a testemmel az övéhez simulni. Egyszerűen ez csak növelte a vágyat amit már így is éreztem irányába. Tökéletes egy nő jobbat nem is akarhatnék nála. Csak egyetlen egyszer.. Egyetlen egy olyan időszakot akarok amikor csak a magaménak tudhatom, hogy valamival úgy magamhoz láncoljam, hogy ne akarjon elszakadni tőlem. Nem mondom, hogy örökre meg feleségül veszem és ilyesmik. Csak pár hétre vagy hónapra. Esetleg egy évre. Kíváncsi lennék, hogy mennyire bírnánk ki egymás mellett.
Hamar eltüntette rólam a pólómat, ezért én sem tétlenkedtem az első ruhadarabot azaz a felsőjét le is szedtem róla. Kezeim a melleire kalandoztak és finoman végigsimítottam rajtuk. Nem olyan régen volt alkalmam találkozni ezekkel a gyönyörűségekkel, de már hiányoztak.
Elvigyorodtam mikor fordított a helyzetünkön és ő került felülre. Szemeimet gyorsan végigfuttattam tökéletes alakján, majd mint aki már nem igazán bír magával egy határozott mozdulattal lehúztam magamhoz és vadul kezdtem falni az ajkait.

(Wickery híd)

Itt sem mostanában jártam. Sőt elég régen. De nem is hiányzott. Ez a hely túlságosan is tele van emlékekkel. Ez az egyetlen hely ahol mindent megőrzök. Szóval.. Az életem nagy részére itt fény derülhet. Ha nem is képekből vagy ilyesmikből a naplóimból biztosan. Bár azokat sem mostanában írtam már. Nem érzem szükségesnek. Mondjuk lehet, hogy később tanulságosan lenne a mostani állapotom. Ez az egész ingadozás és önmarcangolás, de minek? A mostaniak sem szólnak másról csak önmagam kínzásáról. Ez egyfajta életcél számomra már vagy egyszerűen nem tudom..
Kezénél fogva húztam fel a szobámba ami talán minden emlékem székhelye. De most nem érek rá ezzel foglalkozni, hogy ilyenen kattogjon az agyam. Van sokkal jobb dolgom is ennél.
- Nem is ajánlom senkinek, hogy megzavarjon minket. . - Vigyorogtam rá, mikor felém fordult. A hídon elég érdekesre sikeredett volna ez az egész. Talán még szereztünk volna magunknak egy kis nézőközönséget is. Bár az itt sincs kizárva.. De nem hiszem, hogy bárki is unalomból benézne ide, hogy mi a franc is zajlik itt. Most itt vagyunk. Nem az a lényeg, hogy mi lesz később hanem, hogy mi történik most.
Katherine és a fura játékai. Ennek köszönhetően soha nem lehetne ráunni. Mindig tud valami újat mutatni, ha az éppen azt jelenti, hogy az érzéseinek egy halvány árnyékát mutatja meg akkor azt. Mert még ilyennek nem láttam. Egyszer sem. Pedig már jó ideje ismerem.
Ajkaink összeforrtak nekem pedig minden gondolatom elszállt. Karjaimba kaptam és elindultam vele az ágy felé úgy, hogy egy pillanatra sem eresztettem el az ajkait.

(vendégszoba)

Kitártam Stefan szekrényének az ajtaját, és láttam, hogy legalább annyi esze volt az öcskösnek, hogy a ruhákat huzatba tette, hogy ne zabálják fel a molyok.
Nem telt sok matatásba, hogy megtaláljam Lexi néhány holmiját, és loptam egy-két felsőt, zoknit és hasonlót Stefantól is. Ezer éve nem járt itt, kizárt, hogy majd pont most hiányoznának ezek neki.
Szétnézve felfedeztem egy kb derékig érő kis komódot. Begyűrtem a ruhákat, majd dobtam még oda egy jókora párnát, és tiszta ágyhuzatot, azzal megkaptam a szekrényt, és a terhemmel megindultam visszafelé a vendégszobába.

(vendégszoba)

Stefan Salvatore

(nappali)

Felrohantam ide, kikaptam a szekrényből egy utazótáskát, az utolsót a sok közül. De nem ruhákat akartam beletenni. Igazából KIVENNI akartam belőle valamit. VAgyis valamiket.
Zsebre tettem néhányat, aztán a többit gondos ellenőrzés után visszacsomagoltam, majd kézbe fogtam a táskát, és némi időhúzás után újra elindultam a nappali felé.

(ott)


Victoria de Bellefleur

Nem sok időbe telt, hogy meghallottam Damon hangját, mire egy mosoly jelent meg az arcomon és rögtön felpattantam az ágyból.
Ital... és vízcsobogás. Ezek szerint fürdik.

(Damon szobája)

Victoria de Bellefleur

(Damon szobája)

Tettem a konyhába egy kis kitérőt, hogy keressek pattogatott kukoricát, de nem csináltam meg, ki tudja, Damon mikor fog felkelni. Majd elindultam az emeleten.
Látszatra teljesen szokványos szobának tűnt. És nem is tudtam, jó helyen járok-e, mert körülbelül végigjártam már másik öt szobát is. Ez annyiban különbözött, hogy nagyjából be volt rendezve és... személyes tárgyak is ki voltak téve. Valaki élt itt.
És egy képet látva már biztosra vettem, hogy jó helyen járok. Megfogtam a képet Elenáról és Damon öccséről. Tehát ő az. Mondjuk nem rossz, ellenkezőleg... Salvatore, szóval rossz nem lehet. És ezen a képen még sárosnak se nagyon néz ki. De eléggé régi kép lehet már...
Körbefordultam a szobában még egyszer, majd leültem az ágy szélére és hátradőltem, a gondolataimba merülve. Elena nagyon ostoba... sőt, már hülye. De valami megoldásnak lennie kell, ami ezt a nyápic gyereket is... ha nem jó útra tereli, de legalább békén hagyja a testvére családját...

Stefan Salvatore

(Damonéktól)

Nem tartott hosszú ideig, hogy ideérjek, nyomtam a gázt, ahogy lehetett. Felrohantam ide, előkaptam két utazótáskát, és válogatás nélkül kezdtem el beletömködni a ruháimat. Igaz, ez a mennyiség nem két-három napra volt elég, hanem jóval tovább... de úgy gondoltam, már csak akkor jövök ide vissza, ha a maradékot is el kell vinnem innen. Mert addigra már beköltözök a bátyám megürült helyére.
Vámpírgyorsasággal pakoltam, így hipp-hopp meg is telt a két táska, alig tudtam a cipzárt behúzni rajtuk.
- Pá-pá birtok - intettem a bejárati ajtóból, aztán még mielőtt visszatértem volna Elenához, a pláza felé vettem az irányt.

(bevásárlóközpont)


Stefan Salvatore

Már eléggé benne jártunk a délelőttben, ahogy felébredtem. Álmomban is hallottam valami szuszogást a másik párnáról, és behunyt szemekkel is emlékeztem az éjszaka minden mozzanatára.
Felemeltem a fejem, és végigmértem Kate szép arcát, és tökéletes testét. Különös, hogy ennek ellenére a tegnap esti vágy elmúlt. Elszállt belőlem, mintha soha nem is lett volna. Nem kívántam már őt. Ő nem pótolhatta Elenát.
Kinyújtottam a kezem, és megráztam, közben néztem a nyakán kirajzolódó ereket. Nem Stefan, nem táplálkozhatsz! Ebből a lányból nem! Ha meglátnák rajta a sebeket, vagy megölném, hát erősen rontanám az esélyeimet Elenánál. Nem, Kate-re másképpen volt szükségem.
- Ébredj szépségem! – rázogattam Kate-et, és mikor kinyitotta a szemét, egy másodperc türelem nélkül mélyen belenéztem.
- Most szépen felkelsz, rendbe teszed magad, és hazamész. Elfelejted, hogy itt voltál, és hogy velem voltál éjjel. Nem emlékszel semmire! Valamelyik nap felhívod Damon Salvatorét, hogy menjen el veled a Grillbe. Azt mondod, az esküvő miatt akarsz vele beszélni. Ha vele beszéltél, felhívsz engem is, és elmondod, mikor találkoztok. Amikor meglátod, egy alkalmas pillanatban megcsókolod, megértetted? Tapadj hozzá, mint egy szerelmes nő. És úgy fogsz emlékezni rá, hogy azt a csókot ő akarta. Minden más egyebet el fogsz felejteni!
Elégedetten láttam, hogy kiürült a tekintete, és kényelmesen visszafeküdtem az ágyba.
- És most menj. Egyedül is kitalálsz, ugye? – követtem a tekintetemmel, ahogy felöltözött, és kisétált a szobámból, majd az ajtócsapódást követően a Salvatore birtokról is.


Kate Beckett

Mélyen a szemembe nézett és csak a hangját hallottam, semmi másra nem tudtam figyelni. Miután megszakította a szemkontaktust, muszáj volt pislognom egyet. - Megértettem - motyogtam és lejjebb csúsztam az ágyban, hogy aztán már lehunyt szemekkel várjam, hogy magéval ragadjon az álom.


Stefan Salvatore

- Helyes - bólintottam, aztán mélyen a szemébe néztem. - Még szép, hogy maradni akarsz. Reggel meg újra akarod majd... ugyanúgy, ahogy most. Megértettél? - kérdeztem, mikor láttam, hogy üressé válik a tekintete.
- Jó éjszakát, szépségem - tettem aztán elégedetten a párnára a fejem.


Kate Beckett

- Szeretnéd, hogy maradjak? - kérdeztem. - Nem is tudom, talán jobb lenne, ha mennék... - sóhajtottam. - Bár egy ilyen jó ajánlatra nehéz nemet mondani, szóval...maradok - cirógattam a mutatóujjammal a mellkasát.


Stefan Salvatore

- Akkor ennek örülök - mondtam büszkén. - És ha most nem mész haza, hanem itt alszol velem, akkor a reggel is lehet még ugyanilyen őrületes. Mit mondasz rá? Ugye nem hagysz magamra? Ha már ilyen jó az esténk... - feküdtem mellé, és derekát simogattam.


Kate Beckett

Pár másodpercig kiesett a valóság, de utána, amikor tudtam, hogy Stefan is elérte a gyönyört, próbáltam megnyugodni és rendezni a légzésemet.

- Miattad volt. Egyszerűen őrületes vagy - szólaltam meg, amikor már képes voltam értelmes szavakat kinyögni. Még egyszer megcsókoltam, aztán ahogy legördült rólam, oldalra fordultam. - Igazad volt.. ezt az éjszakát nem hiszem, hogy el fogom felejteni - mosolyodtam el, már amennyire képes voltam rá.

Stefan Salvatore

Ő is csókolt engem, de a teste érezhetően egyre többször remegett meg alattam. Nyirkos bőrünk összesimult, és a kifinomult hallásnak hála, hallottam szíve egyre hevesebb dobogását, és hogy milyen iszonyú iramban dobol a vére.
A következő pillanatban hátamra tette a kezét, magához szorított, és hatalmasat nyögött, ahogy felért a felhők fölé, és láttam arcán, hogy azt is elfelejtette, melyik világban van. Önmagammal elégedetten löktem rajta még néhányat, aztán nálam is bekövetkezett az orgazmus, és vadul pumpáltam tele a testét, aztán rárogyva lihegtem.
- Milyen gyors voltál - nyeltem nagyot, ahogy kicsit később már képes voltam felemelni a fejemet. - Nagyon szexi. És kívánatos vagy. És nagyon jó veled.



Kate Beckett

Apró csókokkal hintette a testemet, és az sem volt ellenemre, hogy néhány mozdulata keményebb volt. Sőt, nagyon is élveztem. Végighúztam a nyelvem a nyakán, majd a vállára és a karjára adtam csókot, miközben már éreztem, hogy ha így folytatja, nemsokára elér a kéj.

Az arcom már valószínűleg kipirult, a vérem csak úgy száguldozott az ereimben, a szívem pedig hevesen dobogott, amikor Stefan a lökéseivel eljuttatott a gyönyörhöz. A hátára csúsztatva a kezeimet, egy hatalmas nyögés kíséretében léptem át azt a bizonyos kaput és reméltem, hogy ő is nemsokára követ.

Stefan Salvatore

Lassan kezdtem mozogni, figyelve a légzésére, a nyögéseire, a kéj hangjaira, amik kiszakadtak belőle. Csodálatos teste volt, minden másodpercet úgy élveztem, ahogy csak nagyon, nagyon régen.
Egy pillanatra elhagytam a testét, és kihasználva az alkalmat hátára fordult, úgy húzott vissza magára. Átkarolta a nyakam, újra csókolni kezdett, én pedig visszatértem forró testébe, és már gyorsabban mozdultam, ahogy az ösztön hajtott előre, de a szám sem szakadt el a testétől, oda szórtam ezer apró csókot, ahol csak értem. Felváltva lassítottam és gyorsítottam a tempón, néha tövig nyomulva belé, és egyszer-kétszer egy-egy keményebbet is döftem rajta.


Kate Beckett

Örültem, hogy élvezi, amit csinálok, de úgy, ahogy én, ő is a vég előtt felhúzott magához, és miután már a hasamon feküdtem, megéreztem őt magamban. Hatalmasat sóhajtottam, és bólintottam is a kérdésére. - Igen - suttogtam végül, ő pedig mozogni kezdett. A szája a lapockámon és a hátamon csapongott és olyan jól csinált mindent, hogy az eszméletlen volt. Amikor egy pillanatra kihúzódott belőlem, a hátamra fordultam, átfontam a karjaimat a nyakán és miközben újra mozogni, már kicsivel gyorsabban kezdett, szomjasan csókoltam a száját.


Stefan Salvatore

Azt hittem, el is fog szállni, de tévedtem. Elszakadt tőlem az utolsó pillanat előtt, és fölém került, hogy ő kínozzon meg most engem, kéjes gyötrelmeket okozva. Mikor kézbe vette a férfiasságomat csak halkan nyögtem egyet, de mikor a szájába fogadott már nem bírtam, és halkan kiáltottam.
Hagytam néhány percig, hogy folytassa amit elkezdett, de féltem túl gyorsan szállnék el én is. Felültem, karjánál fogva felhúztam magamhoz, aztán egy gyors mozdulattal hasra fektettem az ágyon. Magamra húztam egy óvszert, és két mozdulattal tövig hatoltam a testébe, miközben a lapockáját csókoltam.
- Minden oké? - kérdeztem, még mielőtt mozogni kezdtem volna.

Kate Beckett

Megszabadított a még rajtam lévő fehérneműtől és az érzékeny pontomnál kezdett el kényeztetni. Egyre gyorsabban gyötört és a lepedőbe markoltam az érzéstől, amit okozott nekem. Amikor éreztem, hogy nemsokára átlépem a gyönyör kapuját, összeszedtem minden erőmet és fölé kerekedtem, hogy én is kényeztethessem őt. A csípőjére ültem, először a szájára adtam egy futó csókot, majd az ajkaimmal és a nyelvemmel végighaladtam a nyakán, a vállán és a mellkasán is. Néhol finoman megszívtam a bőrét az ágyékához érve pedig csigalassúsággal lehámoztam róla a boxerét, egy röpke pillanatra Stefan szemeibe néztem, elmosolyodtam, majd először a kezeimbe vettem a férfiasságágát, utána pedig a számmal is elkezdtem kényeztetni.

Stefan Salvatore

Kitapogatta a nadrágom gombját, és lehúzta a cipzáramat, és halkan néhány szót nyögdécselt, mikor pedig megérintette a merevségemet, megfeszült a testem. Érezhette, hogy már most készen állok rá.
- Ezt az éjszakát nem felejted el - mondtam lágyan, és a vadász, a gyilkos most háttérbe szorult bennem. Nem bánthattam Elena testvérét. Semmi esetre sem.
Lehúztam róla a maradék fehérneműt is, és nyelvemmel a kényes pontjára hajoltam, egyre gyorsabb nyelvmozdulatokkal izgatva őt a végsőkig.

Kate Beckett

Az ajkai a nyakamra és a vállamra vándoroltak, és amíg ő ott csókolt, addig én szépen, lassan elkezdtem kigombolni a nadrágját, utána pedig a cipzárt is lehúztam. Egyre lejjebb és lejjebb haladt a csupasz felsőtestemen és összepréseltem a számat, amikor leráncigálta rólam a nadrágot.

- Ma éjjel... - nyögtem fel és felemeltem a fejem, hogy elérjem a száját és hevesen csókoltam meg. - A tiéd vagyok...

A kezem az izmon mellkasán kalandozott, kitapogatva az összes kockát csúsztattam lejjebb az ujjaimat és finoman megérintettem a férfiasságát is.

Stefan Salvatore

Ahogy a hátamat simogattam, minden szőrpihe az égnek állt rajtam a gyengéd érintéstől.
- Kate - csókoltam a nyakát, a vállát, és kezem már a nadrágja gombjával babrált. - Olyan gyönyörű vagy...
Apró csókokkal haladtam le a hasa tájára, aztán fogaim közé vettem a nadrágja szélét, és úgy rángattam le róla, mint egy játékos kölyökkutya, és elakadt a lélegzetem, mikor megláttam őt a csábító apró fehérneműben.

Kate Beckett

- Ember vagyok... ez természetes - mosolyodtam el én is, a szemeimet pedig csak akkor nyitottam ki, amikor már a párnák közé zuhantunk. Forró ajkai a melleimet kényeztették, én pedig jólesően felsóhajtottam, közben pedig az ujjaimmal a hajába túrtam, hogy tudja, élvezem, amit csinál. Majd a hátát, valamint a vállait kezdtem el simogatni és már éreztem, hogy a vágy teljesen eluralkodik rajtam, pedig alig ismertem őt.


Stefan Salvatore

Nem fogta vissza magát, kicsit sem. Az ingem nagyon gyorsan leszedte rólam, aztán felemelte a karját, és kibújt a saját felsőjéből is, én pedig derekánál fogva húztam magamhoz, és meztelen felsőtestünk összesimult.
- Milyen meleg a bőröd - somolyogtam, aztán egy hirtelen mozdulattal az ágyra döntöttem, de szám és nyelvem már szomjasan szívta mellbimbóit.


Kate Beckett

Újra cskolni kezdett, de már a kezeit is megéreztem a felsőm alatt, ahogy pedig a kezei a melleimre siklottak, aprót nyögtem a csókunkba. - Most, hogy mondod, rajtad is - mondtam és miközben ismételten megcsókoltam, az én kezem sem maradt rest: egészen a csípőjéig húztam le az ujjaimat, majd szaporán kezdtem felfelé gyűrni a felsőjét, ahogy pedig megszabadítottam tőle, felemeltem a karjaimat, hogy a saját felsőm is eltűnjön rólam.


Stefan Salvatore

- Dehogynem szeretnék - zártam be magam mögött az ajtót, nem mintha bárki is zavarhatott volna minket. Odasétáltam Kate elé, magamhoz rántottam, és újra csókolni kezdtem, de kezem már a felsője alatt kutatott, hol a hátát simogatva, hol a melleit cirógatva.
- Sok rajtad a ruha - néztem rá, ahogy elszakadtam tőle.

Kate Beckett

Stefan szobája ugyanolyan volt, mint a ház többi része. Pár másodperc alatt átfutottam a szemeimmel a sötét helyiséget, ami szinte rögtön elnyerte a tetszésemet. Beljebb sétáltam, Stefan viszont megállt az ajtónál és úgy nézett rám. - Tényleg otthonos - bólintottam és kissé oldalra döntött fejjel, kedvesen mosolyogva néztem rá. - Nem szeretnél idejönni?

Stefan Salvatore

(nappali)

- Ez az én szentélyem - nyitottam be az ajtón, örülve, hogy rend van és tisztaság. Még ha akar is engem, sikítva rohanna el, ha egy pók mászna a takarón. Ne adj isten, egy egér.
- Nem olyan világi, mint Damon szobája, de nekem megfelel. Kicsi, de mégis otthonos - álltam meg az ajtóban mosolyogva, és néztem, ahogy középre sétál, és megáll az ágy előtt.


Stefan Salvatore

(Damon és Elena házából)

Két nap telt el azóta, hogy hazajöttem a tökfejű bátyámtól, és Elenától. Két napja hogy az az apró csók "véletlenül" Elena ajkára égett. Két napja, hogy hányódtam remények és kétségek között. Nem láttam rajta ellenkezést. De biztatást sem. Homályos volt minden. Bár tisztán láthattam volna!
Két napig csak jártam fel-alá a birtokon, bámultam a tévét, vagy csak a kandalló tüzét, ittam, és öltem. Noha nem volt nagy kedvem ráfanyalodni az állatvérre, muszáj volt ezt tennem. Legalábbis jelenleg. Túl sok hulla nagy feltűnést keltett volna.
A ma estém sem látszott fantáziadúsabbnak, mint az eddigiek, de most némi társaságra vágytam. Hát felöltöztem, és úgy gondoltam, ellátogatok a Grillbe. Úgyis rég voltam már a városban. És talán valami vacsora is felkínálja magát.

(Grill)


Stefan Salvatore

Mennyivel másabb volt az ébredés úgy, hogy tisztaság vett körbe, és nem pókokkal meg ki tudja milyen lényekkel kellett megosztanom a szobámat meg az ágyamat.
Ahogy kinyitottam a szemem, fürgén ki is pattantam a takaró alól, bár rájöttem, hogy nem ártana a kandallóba begyújtani sem. Tél van, és a hideg ház nem túl komfortos.
Hosszasan elszórakoztam a fával, meg a gyufával, de nemsokára átjárt a meleg, és hallgattam a fahasábok pattogó hangját.
A mai nap ebéd Elenával. Meg persze az idióta bátyámmal. Elképzeltem, hogy belefojtom Damont a krumplipürébe, aztán Elena meg a gyerek az enyém lesz, és ettől azonnal jókedvem kerekedett. De vissza kell fognom magam. Legalábbis egyelőre. Most az első, hogy fenntartsam a látszatot. A tökéletes látszatot. Valami ajándékot kell nekik vinnem, nem mehetek üres kézzel.
Magamra kapkodtam a ruháimat. Tegnap láttam, hogy a régi autóm még mindig a garázsban áll. Mintha csak hazavárta volna a gazdáját.

(folyt. pláza)


Stefan Salvatore

(birtok)

Felüdülés volt a tiszta szobába belépni, végre nem voltak pókhálók meg egerek semerre. A tisztaság szaga messze űzte őket.
- Ez a két lány megérte a mai napot. Minden értelemben - vettem le minden ruhámat. Felhajtottam a takarót, és az ágyba másztam, de nem tudtam aludni. Néztem a fények és árnyak játékát a mennyezeten, és lassan, kockáról kockára raktam össze annak az életnek a részleteit, amiért visszajöttem. Tökéletes terv volt. És már megvolt a tökéletes személy is, aki kellett hozzá nekem.
Kitettem Elena régi, gyűrött képét a párnámra, és megcsókoltam.
- Aludj jól szerelmem. Nemsokára az én karjaimban leszel.

Stefan Salvatore

Egy mozdulattal ébredtem fel, és elkaptam azt a lényt, ami már sokadszor futott át az arcomon, aztán hosszan néztem a ficánkoló egeret a kezemben.
- Reggeli Stefan - mondtam, aztán belemélyesztettem a fogamat. Nem volt sok, két korty és kész. Még éhesebb lettem tőle, mint voltam.
Körülnéztem, megszoktam már, hogy ébredéskor vagy fáradt kurvák, vagy halottak hevernek mellettem, de most senki nem volt, csak én, és az egértetem a takarón.
- Takarítás - jutott eszembe a gondolat, amivel tegnap este lefeküdtem. Hogy is csinálta annak idején a bátyám? Felvette a telefont, aztán jókora bankköteggel oldotta meg, hogy minél hamarabb el legyen intézve minden. Ehhez még én is értek.
Kerestem egy telefonkönyvet, és egy céget, ami ilyesmivel foglalkozott, ígértem egy szép összeget. Csak két lányt kértem, aki rendet tesz. Nem kellett a közönség. Aztán kimásztam az ágyból, felöltöztem, és lesétáltam a nappaliba, várva a két nőt.

(foly.t a nappaliban)

Stefan Salvatore

(birtokról)

Milyen régen jártam itt. Mennyi érzés, mennyi emlék kötött engem ide. Jók és rosszak egyaránt. De bármi is volt, én voltam minden. A jó és a rossz dolgok is. Én voltam, de az enyémek is voltak. Kitörölhetetlenül.
Ledobtam a nappaliban felragadott , és már üres tasakot, a fáradtság pedig eluralkodott rajtam.
Ledobtam a ruháimat, aztán ahogy felhajtottam a takarómat, egy jókora pók sétált a lepedőmön.
- Tényleg elég vámpíros - mondtam magamnak, aztán a földre pöccintettem. - Holnap takarítócéget keresek - tettem hozzá halkan, és nem sok idő kellett hozzá, hogy mélyen aludjak is.


Elena Gilbert Salvatore

(Salvatore birtok)

[You must be registered and logged in to see this link.]

Magam sem tudtam, mi vezetett ide, hiszen emellett a szoba mellett még millió másik volt a folyosón, de mégis ide tévedtem be... Oda, ahol annyi mindent megtudhattam. A szoba tulaja valamikor szeretett, és ha én nem bántom, akkor Ő sem bánt engem soha... hát őt is tönkretettem... az anyámat, Damont, Stefant... mint Katherine... átgázoltam mindkettejükön és szinte készakarva facsartam ki a szívüket.
Leültem az ágy szélére és a kezembe temettem hófehér arcomat. Rázni kezdett a zokogás, az emlékek és minden, ami idekötött. Stefan és az a szerelem, ami semmivé vált. És miért?? Azért, aki ma kételkedett bennem, szinte megölte ezzel a szívemet...
Majd hátradőltem és a hasamra tettem a kezemet. - Te az ÉN lányom vagy és csak jót akarok Neked! Nem ilyen szülőkre van szükséged! Csak JÓT kaphatsz, mást nem! A legjobbat érdemled! - hunytam be a szemeimet és még akkor is simogattam Őt.
De nem tudtam aludni... most nem... valahogy elkerült az álom, és nem is csodálkoztam ezen...
Csak gondolkodtam, mit is kellene tennem, vagy egyáltalán min kellene gondolkodnom, majd végül felálltam és sétálgatni kezdtem körös-körbe a szobában...
Annyi emlék, némelyik jó, némelyik pedig fájdalmas... de most csak a JÓRA volt szükségem... és tudtam, hogy azt ITT nem kapom meg...

(Gilbert ház)


Elena Gilbert Salvatore

Előzmények: [You must be registered and logged in to see this link.]


Utolsó hozzászólás: Katherine_Pierce: 2011.02.22, 18:54


Az egész Salvatore-birtokot körbejártam. Utoljára hagytam Stefan szobáját.

Az igazat megvallva, nem találtam semmi érdekeset a birtokon. És nem is tetszett. Olyan...emberi volt.

Az ifjabbik Salvatore szobájában(ahogy a többiben is) kinyitottam az összes fiókot és szekrényt. De itt sem találtam semmi olyat, amit a későbbiekben feltudnék használni.
Stefan íróasztalának legalsó fiókjában, annak is a legmélyén, azonban találtam egy kis ládikót. A fiók leghátuljában pedig megtaláltam hozzá a kulcsot.
Nem gondolkoztam azon, hogy kinyissam-e, vagy nem.
Kinyitottam. Miután azonban sikerült kinyitnom, arcomra kiült a meglepődöttség. A ládikóban ugyanis az én fényképem volt bekeretezve, amit még anno én adtam neki.
A meglepődöttséget egy elégedett mosoly váltotta fel az arcomon. Nocsak...elképzelhető lenne, hogy esetleg Stefan még mindig érez irántam valamit? Más különben miért tartotta volna meg a fényképemet?

Miközben ezeken gondolkoztam, hangos nyöszörgésre lettem figyelmes.
Úgy látszik Damon magához tért...
Na, akkor ideje lenne megnéznünk, hogy milyen állapotban van.

(folyt.köv. Damon szobája)

Stefan szobája

[You must be registered and logged in to see this image.]