|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 18, 2015 5:12 pm | || én is köszi a játékot, hamarosan kapsz egy kezdőt valahová! <3 || |
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Feb. 27, 2015 10:25 am | Még mindig nem igazán tudtam elhinni és feldolgozni a helyzetet. Ben meghalt, erre szellemként megjelent mellettem, közölte, hogy van esély a visszatérésére és ha ez megtörténik, akkor mellettem akar élni és családot alapítani. Túl sok ez egy óra leforgása alatt és az utolsó résznek igazán szívből örültem volna, ha ehhez nem kellett volna átélni az elsőt egyikőnknek sem. Hiába éltem már itt régóta nem voltam befolyásos boszorkánykörökben, sőt semmilyen természetfeletti klubban azon kívül, hogy a szerelmem egy félig vámpír, félig vérfarkas hibrid volt, a húgom és a férje pedig vámpír. Most pedig egy boszorkány segítségért kell majd könyörögnöm azért, hogy az életem egyik értelme ismét az enyém lehessen. Valaki nem cserélne vele egy kicsit? - Én is szeretlek. - Mondtam a lehető legőszintébben belepréselve ebbe a három szóba annak a reményét, hogy nemsokára újra itt lehet velem, megpróbáltam kitartásra ösztönözni és lelket önteni belé. Bár lehet, hogy egy test jobban jönne neki. - Megyek és.. nemsokára minden megoldódik. Ígérem. - Még egyszer rápillantottam, aztán erőt véve magamon fordítottam hátat a szellemének, hogy kilépve az ajtón a hotel felé induljak, ahol a lány élt. Segítenie kell nekem, bármit megtennék azért, hogy sikerüljön Ben terve. köszönöm a játékot! <33 |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Feb. 15, 2015 2:56 pm | Bárcsak képes lennék jelenleg oxigént szívni a tüdőmbe! Igaz, nem biztos, hogy jól is járnék... hiszen miközben vártam a válaszát, vajon mit fog mondani a feltevésemre, elkezdtem aggódni... hogy megeshet, ő nem tervez velem ilyesmiket. Azok után, ahogyan elbántam egy másik nővel, és otthagytam... azt gondoltam, hogy Kate is vigyázni fog velem, mint a tűzzel, nehogy olyat tegyek a szívével, amit nem kellene. Próbálkozom, isten a tanúm rá, de... most érzem azt először, hogy mellette a helyem. Vele nem kapok meglepetéscsomagokat, vele csak... én lehetnék én. Önmagamat tudom adni vele mellette, és oké, vissza kell fognom magam, de ha ő velem van, nem kell más, hogy boldoggá tegyen. Csakis ő... - Szeretlek, Kate... - bukott ki belőlem, mikor meghallottam a válaszát. Nem fulladtam meg. Igaz, ennél halottabb nár nem tudnék lenni. Lehunytam a szemem. - Menj... és tedd, amit mondtam neked... már nem sok választ el minket a közös... jövőtől - motyogtam halkan. Belegondolni is frucsa... én, egy nővel? Örökké? Ha másról lenne szó, most köddé válnék... de ő Kate... örökké Kate marad... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Jan. 06, 2015 8:32 pm | A fejemben már próbáltam összerakni azt a képet, miszerint megkeresem azt a boszorkányt és megpróbálom neki előadni, hogy milyen helyzet állt elő. Helyzet... milyen szép megfogalmazása annak, hogy az elméletileg mindenkinek segítő kezet nyújtó húgom konkrétan megölette a szerelmemet csak azért, hogy neki jó legyen. Emiatt még vár kettőnkre egy beszélgetés, bár ha jól tudom, jelenleg a nem messze lévő főiskolán tanul. Ha engedném, hogy a kelleténél is mogorvább gondolatok jussanak eszembe azt mondanám, hogy végre meghozott egy értelmes döntést és megpróbál úgy viselkedni, mint ahogy az korához illik. Az ajtó felé indultam és mivel tudtam, hogy Ben velem jön nem volt más hátra, minthogy felkapjam a kocsikulcsot és meg se álljak a hotelig. Ez lett volna a dolgom... de Ben hangját hallva megtorpantam, tekintetét látva pedig a padlóba gyökerezett a lában. Nem hittem el, amit mondott... annyira furcsa volt ilyesmit az ő szájából hallani még akkor is, ha halott volt... megkérte a kezem? Családot akar? Ő, a menthetetlen rosszfiú, aki néhány hónappal ezelőtt még mindenféle kötöttség elől menekült? - Én...- Hirtelen azt sem tudtam, mit lehetne vagy mit kellene mondanom, annyira groteszk volt a helyzet. Ennek ellenére mosoly húzódott az ajkaimra és nagyot nyelve próbáltam elfojtani azokat az örömkönnyeket, amelyeket éreztem, hogy biztosan el fogok hullatni. - Én lennék a legboldogabb, ha mindez teljesülne. - Vallottam be kissé elcsuklott hanggal. Ismert már és tudhatta, hogy én semmit nem erőltetnék rá. Emiatt is esett ennyire jól az ajánlata... hogy magától vallotta be, hogy mellettem akar lenni. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Nov. 30, 2014 4:05 pm | Évszázadokig kerültem a szerelem csodáját. Magam sem tudom, hogy mi késztetett erre... miért lettem én más? Nekem miért nem volt szükségem erre soha? A rajongásom egykoron Katherine iránt olyan volt, mint valami drog. Egyfolytában ő járt a fejemben, és sikeresen ellenségeket gyűjtöttem miatta. De nem érte meg. Ahogyan sok más sem érte meg az életemben. Egyedül Kate az, amiről elmondhatom, hogy... igen, büszke vagyok arra, hogy az enyém... elvégre azt hiszem, hogy az enyém... vagy tévednék? Nem, ebben nem akarok tévedni... az egyetlen dolog az életemben, amiért hálás lehetek... Felkapta a kabátját, én pedig lélegzetvisszafojtva néztem, ahogyan kapkod. Ideges volt. Megkockáztatom, hogy idegesebb mint én. Mégis, milyennek kellene lennie? És ez... ez adta meg nekem a választ... tényleg szeret. Engem. Valaki. Szeret. Jó ég. Valami hihetetlen. - Jönni fog... hidd el, hogy jönni fog - köszörültem meg a torkomat, majd hirtelen jött minden más a számból... - Kate, várj! Ígérj meg nekem valamit, mielőtt elmész... - suttogtam, és belenéztem a szemeibe. - Ha ennek vége.... ha sikerrel járunk... ígérd meg, hogy... hozzám jössz majd. Hogy lesz egy családunk... hogy sosem hagysz el... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Nov. 08, 2014 12:30 pm | Legszívesebben megfojtottam volna valakit annak ellenére, hogy nem voltam agresszív ember. Mindegy lett volna, kit kapok a kezeim közé, nem érdekelt volna, hogy ismeri-e Bent vagy engem... sőt, ha lehetett volna, akkor magának Ben-nek ugrottam volna neki. Egyszerűen hogy lehet ennyire felelőtlen és ostoba, hogy mindig ilyen helyzetekbe keveredik? Persze, ő a totális ellentétem. Míg én a lassú víz partot mos fajtámnak eleget téve ha valamit el is kell érek próbálok nyugodtan, higgadtan és minden veszélyt elkerülve a dolgokhoz állni, addig ő olyan, mint egy időzített bomba. Temperamentumos, feszült és bosszúálló. Valljuk be, igazi rosszfiú, akiben azért van egy kis lélek. Az első pillanattól kezdve ez fogott meg benne. - Oké, akkor... elmegyek a hotelba és megkeresem Victoriát. Ha tartozik neked, akkor segítenie kell majd... biztosan segíteni fog, mert... - Magamra kaptam a kabátomat, a hajamba túrtam és szinte már csak magamnak motyogtam. Meg akartam győzni magam arról, hogy az nem lehet, hogy ne segítsen... hiszen ha Ben-nek csak ő jutott eszébe, akkor csak ő segíthet. - Van még valami, amit el kellene mondanom neki? Vagy... amit csinálnom kellene... - Fordultam ismét felé. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 05, 2014 7:37 pm | Csak álltam ott. Egyelőre nem tudom, hogy mennyi időm van, meddig fog még látni engem... ki kell használnom minden egyes másodpercet, hogy megtalálja az utat... hogy higgyen kettőnk kapcsolatában. Tudom, hogy utána mi fog következni... bosszú. Azt nem tudom, hogy Kate mire gondolt, de részemről nem riadok vissza a fizikai fájdalomtól és bántalmazástól sem. Eddig csupán azért nemtettem, mert nem volt indítékom rá. Már komolyan megfordult a fejemben, hogy leszállok róluk. És ekkor meglépnek egy ilyen lépést... nem, itt nincs bocsánat. És tudom, hogy most már Kate-re is számíthatok. Milyen elégedett lehetnék...! Ha nem lennék jelenleg halott. Nem tudom, hogy mibe fog kerülni a visszahozatalom. De bizonyára... lesz ára. Vagy számomra vagy Victoria számára. - A hotelban él... legalábbis legutóbb még ott élt. A neve Victoria de Bellefleur, és segíteni fog neked... hogy ismét egymásra találjunk... - bukott ki belőlem őszintén. Ez nem vall rám, nem szoktam ennyire érzelgős lenni. Sőt mi több, egyáltalán nem szoktam ilyen lenni. De... most mindent meg kell tennem annak ügyében, hogy ismét élhessek. - Ha elmondod neki, mi történt velem... tudni fogja a dolgát. Jön nekem eggyel - tettem még hozzá. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Júl. 17, 2014 7:10 pm | A szemeimhez nyúltam és megpróbáltam eltüntetni a sarkaikban felgyülemlő és kibuggyanni akaró könnycseppeket. Nem akartam sírni, nem akartam gyengének tűnni Ben előtt akkor sem, ha pár perc leforgása alatt hozta a tudtomra, hogy meghalt és a húgom, az állítólagos családom keze van a dologban. Túl kell tennem magam ezen a tényen... most csakis arra kell figyelnem, hogy a Ben által talál utat elkezdjem járni, hogy a végén visszahozva itt lehessen mellettem. Aztán majd ráérek elkezdeni foglalkozni Elenával és a számomra igenis árulásnak felfogható tettével... amit biztos, hogy nem fogok elfelejteni csak azért, mert a testvérem. - Rendben. - Megköszörültem a torkomat és Ben szemeibe pillantottam. Olyan valóságosnak tűnt, olyan élőnek... pedig tudtam, hogy ha itt is van velem, a jelenléte nem teljes és ki tudja, meddig fog még fennállni ez az állapot. Minél hamarabb tennem kell valamit. - Hol találom ezt a Victoriát? Mit mondjak neki? Hogy... megöltek és hozzon vissza az életbe? - Kimondva még szörnyűbben és irreálisabban hangzott annak ellenére, hogy tudtam, pontosan ezt kellesz tennem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Júl. 16, 2014 12:43 am | Láttam az arcán a néma kétségbeesést. De miket is beszélek...?! Cseppet sem volt az néma. Nem. Üvölteni tudott volna. Ha talán nem szellemként lennék előtte, talán engem ütött volna ott, ahol csak ér. De ha nem lennék halott, nem lenne ez az egész szituáció... ez az egész gondolatmenet feleslegessé válna. - A neve Victoria - suttogtam halkan, és belenéztem a szemébe. Azt hiszem, amit ott láttam, elárult mindent. Azt, mennyire csalódott Elenában... a saját testvérében... mennyire csalódott mindenben, amelyet eddig ismert. És igen, az az ismert dolog maga a család megvétózása volt. Az egyetlen élő rokona, legalábbis ha jól tudom... most őt árulta el a legjobban. De miért is lepődik meg? Talán mert nem ismeri a Petrovákat. A felszínen mind odaadó volt emberként... de vámpírként mindegyik gyalázatos senkiházi, önző, manipulatív ribancok, akik előbb-utóbb minden emberségüket elveszítették. És ez a sors el fogja érni az Ő húgát is. - Hé... - léptem oda elé. Mit meg nem adtam volna azért, hogy végig tudjak simítani az arcán. A kétségbeesés már szinte betegesen összecsapott a feje fölött, míg én nem tudtam mást tenni, mint... nézni, ahogy a szíve széjjelszakad. - Nyugodj meg. Most nem... a bosszú a legfontosabb. És tudom, hogy ez hülyén hangzik az én számból, de... egyelőre az a lényeg, hogy ismét... megtaláljuk az utat... az egymáshoz vezető utat... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 16, 2014 1:58 pm | Jelen pillanatban bármilyen ötletre vevő voltam, nem számított, kit kellene megkeresnem, mit kellene csinálnom, hány emberen kellene keresztül lépnem... hiszen az elmúlt órákban éreztem csak igazán, hogy rajtam is keresztül léptek. Méghozzá nem más, mint a saját húgom, akit mióta ismerem tisztelek és szeretek. És aki tisztában volt azzal, hogy már képtelen lennék Ben nélkül élni... mégis megölette. Az az Elena, aki mindig mindenre talált egy "másik megoldást", csak nehogy valakinek baja essen... és erre most, hogy Ben-ről volt szó, nem volt képes. A képmutatás netovábbja... - Persze. Hová kell mennünk? - Kérdeztem rögtön. Nem volt vesztegetni való időnk, egyetlen másodperc, amit Ben feleslegesen tölt halottan is sok volt... ki tudja, milyen következményei lehetnek ennek az újabb halálnak... hiszen mióta csak én ismerem másodjára látogatta meg a túlvilágot. Aztán megpillantottam az arcán valamit... valamit, amit eddig én sem nagyon láttam. Félelmet. Le mertem volna fogadni, hogy tart attól, mi lesz, ha nem sikerül őt visszahozni... - Esküszöm, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik. Addig megyek, míg vissza nem jössz az életbe, oké? Nem fogom hagyni, hogy így maradj... nem volt joguk megölni... és ezért még megfizetnek. - Túrtam bele a hajamba. Megijedtem saját magamtól, de ha bárki, akinek köze volt Ben halálához itt állt volna előttem, puszta kézzel fojtottam volna meg. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Ápr. 28, 2014 5:15 am | Nem tudom, hogy láttam-e már valaha őt ilyen gyönyörűnek. Egyszerűen... akkor volt a legszebb, mikor így beszélt, viselkedett... kár, hogy ennek kellett történnie ahhoz, hogy ilyen szépségesnek lássam... az arcát. Őt magát. Talán az színezte ki ennyire, hogy tudtam, az én életemről beszél. Az én... mellette lévő életemről. Nagyot nyeltem, és hallgatni próbáltam, de nem ment.
- Egy boszorkány... az kell nekünk. De Tyler megint elment a városból... nála már próbálkoztam, hátha a vérségi alap jelent neki valamit... - forgattam meg a szememet, majd közelebb léptem Kate-hez. - Hé, ne aggódj. Nem lesz itt semmi baj... nem engedem, hogy baj legyen... - csitítottam megtépázott idegeit, és ugyan nagyon szerettem volna végigsimítani arcán, egyeőlre nem próbálkoztam. Nem akartam, hogy csalódás érjen.
- Eszembe jutott egy régi ismerős - köszörültem meg a torkomat aztán. - De nekem egyelőre... nehéz lenne vele kommunikálnom. Velem tudnál jönni? - pillantottam rá nagy nehezen, és ekkor talán láthatta azt, hogy... én is mennyire félek. Így is én vagyok a helyzetben az, aki próbál nyugodt maradni, mikor az én életemről van szó. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Ápr. 04, 2014 11:29 am | Legszívesebben ordítottam, törtem-zúztam volna, hogy kiadjam magamból mindazt, ami hirtelen belém költözött: a keserűséget, a szomorúságot és a fájdalmat. Azt a mérhetetlen fájdalmat, amit szüntelenül éreztem, ha Ben-re pillantottam, aki itt állt előttem, de tudtam, hogy halott... hogy ez csak a szelleme, nem ő egész valójában. És a tudat, hogy talán soha nem lehet mellettem... szívrepesztő volt. Az ellenségemnek sem kívánnám, hogy ezt kelljen átélnie.
De a könnyeimet sem akartam kiereszteni, nem akartam, hogy Ben gyengének lásson. Elég probléma volt neki, hogy meghalt... probléma? Milyen szép megfogalmazás. Összepréselt ajkakkal pillantottam rá ismét, miközben próbáltam lenyelni a könnyeimet, nehogy kibukjanak.
- Én... tudod, hogy utáltam belefolyni ebbe a világba... a természetfelettibe... - Kezdtem bele rekedt hangon, miközben az ujjaimat tördeltem. - Nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni vagy kihez lehetne fordulni... ha te tudod, akkor mondd el és... elintézek mindent... nem érdekel hogyan, de valahogy elérem, hogy újra életben lehess. - Megfogtam volna a kezét, viszont jelen helyzetben képtelen voltam beérni azzal, hogy láthatom. Talán tényleg nem értek a vámpírok, hibridek, boszorkányok világához, talán nem vagyok különleges, de ha kell, bármit el tudok érni. És nekem szükségem volt Ben-re, hiszen szerettem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 15, 2014 5:23 pm | Eddig nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz... nem tudtam felfogni, hogy nehéz, ha nem érinthetem meg azt, akit szívem minden szerelmével szeretek. Mintha ezer kést szúrtak volna ott a szívembe, ahol Jeremy Gilbert végzett velem... egy seb, melyet nem lehet begyógyítani. Egyszerre fájt, mart, de közben éreztem, hogy mégsincs ott már a heg... hiszen halott vagyok, nem érezhetek testi, fizikai fájdalmat. Elég volt a lelkemnek a teher, és azt hiszem, hogy... nem is tudom, mit hiszek. Bolond vagyok. Nem is kétség. Bolond vagyok.
- Kate... - suttogtam úgy, mintha ezer halált haltam volna egyszerre, arcomra pedig sajnálat és fájdalom ült ki. - Mindent meg fogok tenni, hogy... hogy ismét melletted legyek. Sok évig nem tiszteltem a nőket... nem tiszteltem a szerelmet... míg meg nem találtalak téged... - simítottam volna végig az arcán, de átsiklottak rajta ujjaim. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Feb. 12, 2014 12:36 pm | A hajamba túrva, vagyis inkább markolva hallgattam Bent. Nem gondoltam volna, hogy a húgom képes ilyesmire. Ben mindig is mondta, hogy én nem látom az igazi énjét, aki képes másoknak is ártani azért, hogy az ő kis álomvilága sértetlen maradjon és most rá kellett jönnöm, hogy igaza volt. Mióta megismertem az hittem, hogy Elena önzetlen, mindig azt a megoldást keresi, ami mindenkinek jó, de nem... tévedtem, félreismertem a testvéremet és ezt az érzést nem kívánom senkinek. Mérhetetlen csalódottság lett úrrá rajtam, ami vegyült a szerelmem elvesztésének érzésével is, ezzel fokozva a fájdalmamat. Istenemre esküszöm, hogy légszomjam lett, a pokolba kívántam mindent, főleg a húgomat! Ha itt állt volna mellettem nem gondolkoztam volna, hanem szívfájdalom nélkül kulcsolom az ujjaimat a nyakára, hogy megfojtsam. Csakhogy én még mindig nem voltam olyan, mint ő... nem tudtam volna neki vagy a családjának ártani.
- Sajnálom... - Teltek meg a szemeim könnyel Ben-re nézve. - Annyira sajnálom... sajnálom, hogy ezt tették veled.. és hogy nem tehettem semmit ellene... - Próbáltam tartani magam, de fogalmam sem volt, meddig leszek rá képes. Nem tudtam mit mondani vagy tenni, mert nem tudtam visszahozni Bent... nem tudtam élővé varázsolni... csak egy egyszerű ember voltam, senki más. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Jan. 26, 2014 7:17 pm | - Persze, hogy ő! Meg a drágalátos húgod... soha életemben ennyire nem kívántam még a pokolba Gilbertet, mint most! - mondtam olyan dühvel, hogy ha élő lennék, talán lángra lobbant volna tőlem az egész függöny, a kanapé, vagy talán az egész lakás. Nem akartam arra a haragra gondolni, de másra kénytelen voltam... nem tudtam elvonni a figyelmemet. Egyszerűen... nem ment.
- És ha tudnád, hogy... mennyire meg akarom bosszulni... - sziszegtem, és összeszorítottam mindkét szememet. - Azt akarom, hogy éppen annyira fájjon neki, mint nekem fájt... fájjon az egész rohadt családjának úgy, mint ahogyan nekem fájt... - nyeltem egyre nagyobbakat. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Jan. 02, 2014 8:32 pm | Ismét megpróbáltam őt megérinteni, ismét sikertelenül. Soha nem éreztem ehhez hasonló fájdalmat magamban. Talán csak akkor, amikor láttam a halott szüleim arcát, de azóta nem. Most pedig itt állt előttem a férfi, akit szerettem és aki szintén halott volt. Így, hogy láttam őt sokkal rosszabb érzés járt át, mintha csupán annyit tudtam volna, hogy meghalt... de felkaptam a fejem. A húgom? Elena? Nem, az nem lehet. Annyi idő után még most is keresztbe tesznek egymásnak? Főleg úgy, hogy ez lett a vége.. kezdem azt hinni, hogy a húgom cseppet sem olyan, mint amilyennek látszik.
- Mit csinált? - a szemeim megteltek könnyel és a lélegzés is egyre nehezebben ment. - Mit tett veled? Ez az egész az ő műve? - nyeltem hatalmasat. Ez volt az a pillanat, amikor teljes mértékben egyetértettem Ben álláspontjával: a húgom egy kétszínű dög, akinek senki sem számít saját magán és a boldogságán kívül. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Dec. 29, 2013 2:04 pm | a számat össze kellett szorítanom, hogy megpróbáljak tisztán gondolkodni, megpróbáljak... valami logikus magyarázatot találni, hogy egyáltalán miért vagyok még mindig itt... de hát talán pont ez a legegyértelműbb! Van itt feladatom, van itt... küldetésem. És meg kell tennem azt, hogy bosszút állok az illetékeseken.
- Szépen indult... majd egy karóval magamban végeztem... - súgtam egészen halkan. - A húgod alaposan kivette a részt ebből, szóval... remélem, hogy nem várod el tőlem, hogy keblemre öleljem ezek után - sziszegtem dühösen. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Nov. 26, 2013 1:23 pm | Az, hogy megijedtem nem elég kifejező arra, amit éreztem. A rémület pillanatok alatt járta ás a testemet és képtelenségnek hittem, nem akartam felfogni, hogy csak úgy átsiklottak az ujjaim Ben testén. Legszívesebben sikítottam volna és az ő elkeseredett arckifejezése sem segített a helyzeten. Mi történt? Teázás? Igen, rájöttem, hogy nem azért ment oda... megölte Bent? Mindössze erre tudtam gondolni és a teóriám miatt könnycseppek kezdtek gyülekezni a szemeimben. Lehetetlen! Nem, nem.. nem veszíthetem el őt... mert az egyetlen logikus magyarázat, hogy nem érhetek hozzá az az, hogy... Ben halott.
- Ben... - Nyögtem ki a nevét egyre sűrűbb és keserűbb levegővételek között. - Mit tett veled? - Kérdeztem már hatalmas gombóccal a torkomban. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Nov. 22, 2013 8:26 pm | Az, hogy lát engem, mondhatni, egyáltalán nem könnyíti meg a szituációt. Elvégre... így hogyan magyarázzam meg neki, hogy soha többé nem jövök haza? Hogy... egyszerűen képtelenségnek tartom azt, hogy akár egyszer is hozzáérjek anélkül, hogy bántanám... félelem öntött el annak ellenére, hogy már nem is lehetnének rendes érzéseim.
- Kate, hiába... - suttogtam halkan, és elkeseredetten, majd elléptem előle, hogy megpróbáljak beletúrni a hajamba. Én képes voltam rá, de ő már aligha lett volna.
- Klaus nem azért hívott oda, hogy csak teázgassunk... - motyogtam, és elkeseredettségem nyoma megjelent az arcmon. Olyan fájdalmat éreztem, hogy azt hittem, itt helyben bele tudnék halni. Ha már nem lennék halott... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Nov. 08, 2013 6:34 pm | Összevontam a szemöldökömet és kezdtem azt hinni, hogy Ben vagy szívott valamit vagy átmosta az agyát az a hibrid, de... hogy látom-e őt? Nem voltam vak, hogy ne lássam, így elnevettem magam kérdése hallatán.
- Miért nem látnálak? Minden oké? - kérdeztem mosolyogva és közelebb lépdeltem hozzá, hogy üdvözlésképpen egy csókot adjak neki. Kezemet az arcára csúsztattam... vagyis csúsztattam volna, de olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottam. A kezem... átsiklott rajta. Szó szerint, egyszerűen nem tudtam megérinteni őt, mert olyan volt, mintha csak... egy hologram lenne. Mi történt? Mi folyik itt?
A szemeim kikerekedtek és újra megpróbálkoztam az előbbi mozdulattal, ám ugyanaz volt az eredmény. Hevesebben kezdett verni a szívem, annyira megijedtem, nem tudtam mire vélni, ahogy megszólalni sem voltam képes.
- Ben... mi... mi történik? Mi van veled? - Néztem rá már nem kissé pánikolva. Láttam őt, itt állt előttem, de képtelen voltam hozzá érni! |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 04, 2013 8:20 pm | Mi a fenére számítottam? Én, istenek szemtelen marhája, komolyan... ilyen hülyeségben, miszerint érzékelhet engem jobban, mint... nem tudom... hát nem kellett volna abba a hitbe ringatnom magamat, hogy ez lehetséges.
Már kezdtem végleg feladni. Mert... nagyon is úgy tűnt, hogy hiába... keresnem kell mást, aki átadja majd az üzenetemet Kate-nek... de ekkor történt, hogy hozzám szólt. Belenézett a szemeimbe!!
- Kate... - kérdeztem elszoruló torokkal. - Te látsz engem? |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Okt. 23, 2013 1:28 pm | Összerezzentem, amikor a kanapé felől hallottam egy csattanást. Megfordultam, de ismét nem láttam semmit. Kezdtem magam úgy érezni, mint akinek vagy az agyára ment valami vagy arra próbálják rávenni, hogy azt higgye, nincs ki a négy kereke.
Nagyot nyeltem és lehunytam a szemeimet, hogy megnyugtassam magam. Mély levegő és minden egyéb, ami ilyenkor jól jöhet. Körülbelül fél perc elteltével vettem rá magam arra, hogy felnyissam a szemhéjaimat és milyen jól tettem! Hirtelen lett rajtam úrrá a megkönnyebbülés, amikor megláttam Bent, bár az arca nem sok jót sugárzott.
- Legközelebb ne szórakozz velem. Tudom, hogy már vámpír is vagy, de ez az ijesztgetés nem vicces. - fújtattam és megforgattam a szemeimet, ennek ellenére örültem, hogy Ben végre befutott. - Sokáig tartott ez az ügy. Mit akart a főnököd? - mutogattam idézőjeleket a levegőbe. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Okt. 11, 2013 9:40 pm | - Nem tudom, mit tegyek... olyan tanácstalan vagyok, Kate. Mit tegyek, hogy érezz magad mellett? Mit tegyek, hogy... kicsit is, de... észrevégy? Pedig... ha a szellem kötődik az emberhez, látnod kellene... de nem értem... talán még nem vagyok elég ideje halott... - suttogtam, és keserűen bámultam rá, még ha ő nem is látott.
- A csudába is az egész Salvatore családdal, és a Mikaelsonokkal! - csaptam a kanapé párnájára, észre sem véve, hogy ez is sikerült a dühöm következtetéseképpen. - Mindannyian megfizetnek majd, és a bosszú olyan édes lesz, hogy... - jelent meg egy ravasz vigyor a képemen, már most megannyi gonoszsággal csillogva szemeimben. - Érezzék azt, amit én éreztem... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 05, 2013 6:08 pm | Tettem egy lépést az előszoba felé, hogy megnézzem, valaki járkál-e a házban, de hirtelen csattanásra lettem figyelmes. Megijedtem, a szívem majd' kiugrott a helyéről, amikor arrafelé fordultam és láttam, hogy az egyik kis szekrényről esett le egy keretbe foglalt kép. Az összetört üveg szétterült a padlón, odasétáltam, hogy felvegyem a képet. Fura... pont az a kép szeretett volna a földre zuhanni, amin éppen Ben-nel vagyok?
Ezen még gondolkozni sem volt időm, mert hűvös fuvallat csapott meg és mintha... mintha halkan, nagyon halkan valamiféle hangot is hallottam volna... mintha Ben szólt volna hozzám olyan csendesen, mint a lehelet... de semmit sem láttam. Emiatt pedig kezdtem kétségbe esni.
- Kezdek megőrülni. - suttogtam maga elé a fejemet csóválva, mintha a zavaró gondolatokat akartam volna elűzni a fejemből. Még a szemeimet is lehunytam, hátha jobb lesz. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 28, 2013 9:08 pm | Nem, nem, nem és nem! Én soha nem adom fel. Nem vagyok én olyan! mindenki tudja, hogy amit én akarok, azt megszerzem bármi áron! És most Kate tudata az, melybe be kell lopóznom... és meg kell látnia... meg kell érintenie engem... valahogyan.
Kihúztam magamat, mikor érzékeltem némi sikerélményt, és nagy szemekkel pislogtam a kérdő szemekkel néző Kate-re.
- Én... vagyok itt, Kate - suttogtam, és odaálltam elé. - Kérlek, mondd, hogy látsz... vagy... hallasz! - bukott ki belőlem keserűen, és egy rohadt elkeseredett pillanatomban suhintottam egyet a képtartó felé a kis komódon. Ami... valami csoda folytán a földre pottyant. |
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
