A kanapén terpeszkdve fel voltam készülve, hogy direkt húzni fogja az időt, pont ezért kaptam a lehetőségen, nehogy meggondolja magát. Ugyan azt mondja próbálkozik, de nem tudom meddig találom ilyen kedvében és mikor találom szembe magam azzal a Faye-jel, aki már átesett a pálforduláson a hormonoknak köszönhetően és megint épp a pokolra kíván valami miatt, amit egyszer régen mondtam vagy tettem és minősíti az apai ambícióimat. Őszintén szólva azt sem tudom, hogy a 22 perces út alatt hányszor akar majd inkább visszavonulót fújni és egyáltalán révbe ér-e a tervem. Nem merek nagyon elmerengeni ezen, ráérek akkor tanakodni azon, hogy nem fogjuk kitépni egymás torkát ma éjjel, majd ha már a célnál leszünk. Már ha előtte nem akar majd valóban megfojtani, mert levegő nélkül elég nehezen magyarázok el bármit is.
- Köszönöm .. - szólok utána én is némi hezitálás után, hátha vet rám még egy kis jó fényt, ha tényleges adok-kapokká tudom alakítani a helyzetünket. Bár nem tartom fairnek, hogy még azért is balhéznom kell, hogy egyáltalán vegye figyelembe a próbálkozásaimat, de ha ez lenne a legnagyobb problémám vele, én lennék a legboldogabb.
Figyelem az alakját, ahogy elvonul, ismét könnyedén meg tudom állapítani, hogy hátulról abszolút nem látszik rajta egyetlen jele sem a terhességnek.. Normális ez? Eddig sose vettem jobban szemügyre egyetlen terhes nőt sem, most is csak azért nézegetem, mert Faye az.. Hiába vár gyereket, nem lettem érzékenyebb tőle más állapotos nőkre. Ez van. De legalább a taktikám beválik nála. Nagyon alaposan átgondoltam ezt, ha azért nem is jönne velem mert magamhoz képest elég szépen kértem, majd jön azért, mert a kíváncsisága hajtja. Leplezetlenül erre játszottam azóta, hogy felvetettem neki a programot, és bár elég sokat veszekedtünk már azon, hogy szeretem magamnak osztani a lapokat, most mégsem tette szóvá, még csak rá sem kérdezett. Ha naív lennék és nem ismerném, azt mondanám nem akarja elrontani a meglepetést, de biztosan valami más áll ennek a hátterében.
Elég hamar végez ahhoz képest, amire számítottam, így csak bólintok a kérdésére. - Csini pocak.. - húzódik mosolyra a szám, mikor meglátom, hogy a ruha végigköveti a hasa vonalát, ahogy kidomborodik azon a helyen, ahol a fiam lubickol. Egyébként sem szokta rejtegetni, de talán most látszik leginkább az állapota. Hallgatott rám és tényleg melegen öltözött, ezt legalább jó alapnak vehetem az estére, aztán majd meglátjuk. Az ajtóban előre engedem, hagyom, hogy zárjon, miközben egy gombnyomással én is inaktiválom a zárat az autón, sőt ki is nyitom neki az ajtót. Miután beszállt, megkerülöm a kocsit az orra előtt, közben szórakozottan feldobom egyszer-kétszer a kulcsot, majd a vezetőszékbe ülve már csak azt ellenőrzöm, hogy bekötötte-e az övét. Még számomra is meglepő, hogy ilyesmivel foglalkozom, így inkább próbálom leplezni, mielőtt saját magamat hoznám zavarba előtte.
- Szóval mióta is fáj a derekad? - kérdezem aztán, miután elindulok a kikötő felé. Azt már csak nem várhatja, hogy egész úton úgy üljünk egymás mellett, mintha megkukultunk volna. És minek után a társalgásaink mostanában nem voltak túl sikeresek, érdemesnek érzem, ha nem tarolok bele semmi olyanba, ami a falkáját vagy a város helyzetét érinti. A mentőötletem az egész hét forgatókönyve alapján az, ha inkább felőle érdeklődöm. Egyszer már óva intettem attól, hogy túlhajszolja magát, de csökönyösségben még rajtam is túltesz olykor. Ha ez összeadódik, a fiúnk lesz a világ legkeményfejűbb gyereke. Jó kilátások..

Drágám, a reagodat ide várom ►►►

Hogy szeretem-e egy kicsit? Jelen pillanatban nem pont a szeretet az, amit érzek iránta. Az viszont tagadhatatlan, hogy ő áll hozzám a legközelebb egy ideje, még akkor is, ha a jelenlegi helyzet nem erről tanúskodik. Tiszta sor, hogy vannak felé érzéseim, de mostanában ezek kimerülnek annyiban, hogy tanácstalan vagyok vele kapcsolatban.
- Egy darabig én is azt feltételeztem rólad.. - rántok aztán vállat, de nem csak azért csúszik ki a számon, hogy reagáljak valamit. Visszagondolva a Monaco előtti időkre nem csak az tűnik fel, hogy minden más volt, hanem hogy olyannyira összecsiszolódtunk, hogy nem esett nehezünkre telejsen természetesen viselkedni a másik előtt. Akkor volt köztünk valami, ami mára teljesen eltűnt, néha úgy érzem magam vele, mintha két idegen lennénk egymás számára, pedig ennek közel sem így kellene lennie, főleg ha számításba vesszük, hogy lesz egy közös gyerekünk. Azt hiszem érdemes lenne erről is szót váltanunk, mert én egyedül édeskevés vagyok ahhoz, hogy családdá kovácsoljam magunkat. Meg hát azt is jó lenne tudni, hogy ő ezt az egészet hogy képzeli?
- Mi? Ez komoly? - ráncolom a homlokom meglepettségemben, mert magamban már temettem a mai terveimet. Ezzel szemben nagyon úgy látszik, hogy Faye végre hajlandóságot mutat arra, hogy velem töltse az idejét, ami eléggé feldob ahhoz képest, hogy az előbb még úgy éreztem magam, mint akinek a lába alól épp kihúzzák a talajt. Éles váltás, és hezitálok is egy rövid ideig, várva hogy hol jön a képbe a feltétel vagy a csapda, de csak még inkább ledöbbenek, mikor még egy ajánlatot is kapok. Biztosra veszem, hogy szórakozik velem, halkan fel is nevetek, aztán csak finoman hárítok.
- Ne fáradj, elviszlek valahová. Persze eszemben sincs azt állítani, hogy rossz szakács vagy, de már mindent elintéztem. És nem én főztem, még mielőtt azt hinnéd, hogy teljesen bekattantam. - Van, ami nem válotzik. Például az, hogy én a konyhában valaha szendvicsen kívül bármi ehetőt fogok csinálni. Az éttermek baromi jól járnak velem, ha most nekiállnék összeszámolni mennyit költöttem eddigi életemben arra, hogy vacsorát rendeljek magamnak, abból valószínűleg egy egész étteremláncot tudtam volna alapítani. De ez van, ha valaki teljesen alkalmatlan arra, hogy a konyha közelébe menjen, ráadásul még nem is nagyon akaródzik próbálkozni vele.
- Öltözz melegen aztán részemről akár indulhatunk is, amint kész vagy.. - telepedek le a kanapére, amíg várok. Nem adok neki túl sok támpontot, de a kora őszi időjárás elég szeszélyes, kint már most hűvös van, hajnalra pedig még jobban lehűl majd. Annak pedig egyáltalán nem örülnék, ha összeszedne valami betegséget.

Úgy jöttem ide, hogy semmi sem tudja elrontani a kedvemet, de sikerült Faye-t nagyon alábecsülnöm. Jelenleg épp a kákán is csomót keres, erre viszont egyáltalán nem mentség a terhesség. Ez szimplán csak rosszindulat a részéről és bár sok esetben simán visszavágnék neki valamivel, bármivel, kénytelen vagyok magamban dúlni, míg nem ad tényleges okot a kifakadásomra.
- Klassz, alig várom, eddig minden Charpentier-t sikerült a szívembe zárni.. - sóhajtok nagyot ironizálva. Persze megfordul a fejemben, hogy ha két embernek sikerült összehoznia egy ilyen kis méregzsákot, akinek semmi sem jó, meg hát engem is legyártottak a szülők, és nem vagyok egy díszpinty kategóriás, akkor a mi gyerekünk a kettőnk jelleméből mennyit fog örökölni. Egyáltalán nem túl bíztató ránk nézve. Nagyon úgy tűnik, hogy egymással sem bírunk el. Az egyetlen létező pozitívuma a dolognak, hogy a gyereket legalább szeretni fogja, egy szerettével meg nem viselkedik így egyik épeszű ember sem. Nem mintha nagyon tudnám, de így hírlik.
- Teljesen mindegy, felőlem aztán balettozni is járhatsz.. - tárom szét a karomat tehetetlenül. Nem mondja meg, mitől lenne jobb, én meg nem vagyok gondolatolvasó. Csak normalizálni kellene végre a kettőnk közötti kapcsolatot, mert nem lenne hátrány, ha nem akarnánk majd megölni egymást, ha meglátogatom a fiamat. Mert meg fogom. Bármennyire is nem tetszik neki, nem hagyom, hogy valaki más álljon be vígan és dalolva az apa szerepbe. Nem érdekel a férje, az se ha három lesz, de a gyereknek egy apja van és az én vagyok. Valahogy tudatosítanom is kellene végre benne, hogy jobb ha hozzászokik a gondolathoz, mert nem tágítok, akkor sem ha minden alkalommal felölti a házsártos szipirtyó jelmezt. Végső soron meg tudok én is seggfej lenni, nem is kell nagyon erőlködnöm rajta.
- Egyszerűbb, mint mi? Elhinni, hogy nem vagyok annyira rossz, mint amilyennek hiszel? Na, az tuti.. Azt hiszed, hogy ismersz, de ha tényleg ez a véleményed rólam... - rázom meg a fejem. Nem vártam el, hogy fejetse el az elmúlt három hónapot, de nem vagyok képes felfogni, hogy ez a nő csak úgy képes keresztülgyalogolni rajtam, miközben életemben talán először valóban, két kézzel és szívvel-lélekkel tenni akarok azért, hogy jobb embernek lásson, mint amilyen vagyok. Vagy legalább ne olyan rossznak, mint amilyennek ő hisz. Már az is nagy haladás lenne. De amilyen mélyen vagyunk a gödörben, már azt is előrelépésnek tudom be, hogy bocsánatot kért. Nem győzöm ámuldozni rajta, viszont teljesen biztos, hogy soha többet nem akarok a közelemben terhes nőt látni. Kikészít.
- Csak egy vacsorát. Lehetőleg Hannah nélkül. - enyhül meg az én hangom is, az övé hatására. Mintha tényleg feltűnt volna neki, hogy kezd messzire menni, majdnem biztosan ki merem jelenteni, hogy a korábbi bocsánatkérést is komolyan gondolta. Majdnem.

- Tudtad, hogy jövök, ergó vártál. Vagy nem, ha nagyon ragaszkodsz hozzá - rántom meg a vállamat. Nem állok le vitatkozni vele ilyen apróságokon, főleg akkor nem, ha tudom, amit most tudok. És valószínűleg már ő is kezdi sejteni, hogy átlátok a szitán.
- Hannah sem igazán zavartatja magát, ha hangot kell adni a véleményének, és mivel nagyon úgy néz ki, hogy nem tudtok kihagyni engem ebből a család buliból, neki is szoknia kell a képemet.. - adok egyszerű magyarázatot, miért nem ódzkodok attól, hogy egyszerre két Charpentierrel huzamosabb ideig egy légtérben legyek. Attól jobban tartanék, hogy Faye egy hevesebb pillanatában spontán belémállítja a villáját. De tekintettel arra, hogy egyszer majd az egész familiával meg kell ismerkednem, igyekszem adni egy esélyt. Vagy túl jól aludtam éjjel, vagy elkezdtem nagyon pozitívan látni a világot.
- Óh, én meg a jóga? Hírből se... De van egy klassz barátom, akivel egész jóban vagyok... Úgy hívják internet.. - kapom elő a telefonomat és pillanatok alatt beütöm a keresőbe, mikor is ajánlott jógázni. - Áh, meg is van. - nyitom meg az első weboldalt, majd miutánbetöltött, hangosan olvasni kezdem a szöveget. - "Általánosságban véve jógázás előtt 3-4 órával nem szabadna enni..." Oké, ez még csak egy vélemény, egy véleményre meg csak nem adunk... Nézzünk egy másikat is. "Mivel nem ajánlatos teli gyomorral jógázni, legalább három órának el kellene telnie az étkezés és a gyakorlás között...." Úh, ez nagyon egy kaptafára megy.. Na, várj, ez jó! "A jóga tradíció javaslata az, hogy üres hólyaggal, üres belekkel és gyomorral gyakoroljunk, mivel a blablabla hajlások és csavarások hatnak a hasüregben és a mellüregben lévő szervekre." Esetedben meg mondjuk még a gyerekre is... - teszem hozzá, mielőtt újra felnéznék rá a képernyőből. Hát drágám, így buknak meg a hazugok.. De legalább ne lehetne ilyen könnyedén megdönteni az állítását, nincs benne semmi kihívás, sokkal inkább sértő. - Szóval elmondanád kérlek, hogy mi a francért kell a szemembe hazudnod? - ráncolom a homlokom, még mielőtt nekiállnék felhúzni magam. Én itt teszem a szépet, próbálom elérni, hogy bízzon meg bennem, lássa hogy nem csak viccből vagyok itt, hanem tényleg akarom.. Erre képes a szemembe hazudni. - Hannah tud egyáltalán arról, hogy együtt vacsoráztok? - csattanok fel mégis. Egész eddig tudtam tartani magam ahhoz, hogy nem csinálok semmi meggondolatlanságot, de mélyen megbántva érzem magam mindazok után, hogy mennyire készültem erre az estére. Szépen menetrendszerűen megterveztem mindent, de csak ide kellett érnem, hogy lehervadjon az arcomról a vigyor. Komolyan ezt érdemlem? Szar alak vagyok, ez tény, de nem ennyire.. Ha esélyt sem ad arra, hogy bizonyítsak, ha egyáltalán nem is akarja észrevenni a változást, akkor mi értelme van ennek az egésznek?
- Egyszerűen mondhatnád azt is, hogy nincs kedved, fáradt vagy, nem akarod látni a pofám.. Az legalább fair play lenne. - vágom bele végül a mackót csalódottan a kukába, mintha ezzel együtt megszabadulhatnék attól a tanácstalanságtól, ami egy hete emészt. Kell a jó? Nem.. Kell a rossz? Kell hát.. Egyre inkább azt érzem, hogy kettőnk kapcsolata nem áll másból, mint vitából és vegetálásból, ami idő alatt csak sérelmeket gyűjtünk a következő menetre. - És mivel látszólag valóban nincs kedves, fáradt vagy és nem akarod látni a pofám egyszerre, teljesen mindegy, hova akartalak vinni.. Tudod, egyáltalán nem könnyű veled. Sose vártam, hogy az lesz, de nem kellene ennyire megnehezítened a dolgomat. Neked jó ez? - kérdezek rá végül őszintén. Baromi kíváncsi vagyok rá, hogy élvezi-e a helyzetet? Elvégre ő van fölényben, én meg teperek, hogy a gyerekemet néhanapján majd láthassam.

Nem vagyok túlzottan elragadtatva a hallottaktól, de valahogy számítottam rá, hogy nem tervezhetek csak meg egymagam egy estét, mert valami komplikáció úgyis fog adódni, ha másból fakadóan nem is, abból biztos, hogy Faye még mindig igyekszik a lehető legkevesebb időt velem kettesben tölteni. Majdnem kicsúszik a számon, hogy én is fültanúja voltam, milyen szórakoztató is az alfája lenni egy olyan bandának, aki átkiabálja, mikor nem ad neki igazat valamiben, és bár ebben most épp Faye-nek adtam volna igazat, még mindig lakat volt a számon. Fogja ő még kérni a véleményemet, ebben teljesen biztos vagyok. Csak az a kérdés, hogy kell-e addig fél lábon állnom, míg ő megpukkad mellettem a morgásban...
- Azt hittem estére engem vártál.... - vigyorodom el. Épp az előbb vágta a fejemhez, hogy korán jöttem, most meg már más tervei vannak? Ugyan, aranyom. Előbb kell felkelned ahhoz, hogy ilyen amatőr módon próbálj meg lerázni. - De ha így áll a helyzet, szívesen csatlakozom hozzátok. Csak hogy egyik programodat se kelljen lemondanod.. - megyek bele a játékba végül. Ha valóban van programja, biztosan heves tiltakozásba kezd majd, ha nincs, akkor meg valami még átlátszóbb kifogással fog jönni. Vagy fordítva. Bár megvallva az őszintét nem szeretnék jelen lenni, mikor a húgával a jelenlegi kapcsolatunkat vesézgeti és én kerülök terítékre. Feleslegesen nem hallgatnám végig újra, hogy mi mindent tudnak ezek ketten a fejemre olvasni, azzal pedig egyébként is tisztában vagyok, hogy vélekedik Faye az apai kompetenciáimról.
- Jógázni? Vacsora után? Biztos vagy te ebben? - sejtek én itt is némi hárítást, de ha kimagyarázza magát, ám legyen. A lelkesedésem töretlen, bár némiképp másra számítottam. Eleve meglepett a falkányi farkas, most meg azzal jön, hogy egyik programot a másikra szerveztem, vagyis lényegében engem kidobott a napirendjéből. Akár meg is sértődhetnék ezen, elvégre egy hete a nyakára járok, igazán eszébe juthatna, hogy nem hagyom magam olyan könnyedén lerázni.
- Terveztem, de ha más programod van, áttehetjük holnapra, hogy holnap hirtelen el tudj menni pedikűröshöz, akkortájt, vagy holnaputánra, hogy sürgősen macskákat menthess a patakból. Igazán nem fontos.. Csak tudnám mi a bánatért félsz velem kettesben maradni?! - forgatom meg a szemeimet a költői kérdés után. Nem ártottam neki, igyekszem a legjobb formámat hozni, és már nem azért, de egy újjal se nyúltam hozzá.. Mellesleg cirka egy hete nem veszekedtünk. Volt pár élesebb szóváltásunk, de magunkhoz képest egész jól megvagyunk két lépés távolságból, bár mindketten elég stresszesek vagyunk a helyzet miatt, ez való igaz.
- Egy kisfarkassal a kezemben jobban néznék ki, nem? - sóhajtok nagyot. Égen-földön nem találtam plüss farkast, pedig csak az illene igazán a fiamhoz. Ahogy átfut az agyamon, egyből a hasára téved a pillantásom és meg mernék rá esküdni, hogy napról-napra egyre jobban észreveszem a változásokat. Egy deka felesleg nincs rajta, viszont a fiam kezdi magát egyre jobban megmutatni. Három hónapja még biztos nem gondoltam volna, hogy ez engem egyszer büszkeséggel fog eltölteni.

Elégedetten nézek végig az én kicsikémen, alig várom, hogy ki is próbálhassam végre, de nem, néhány utolsó simítás még hátra van. Nem csak néhány tollvonás az egész, nekem legalábbis nem. Erről a monstrumról valószínűleg senki másnak nem a kellem és a báj jutna eszébe, de pillanatok alatt különleges lett a számomra. Ugyan megfogadtan, hogy két hétig mindennemű üzlettől és munkától távol tartom magam, ez valahogy mégis köthető a gyerekemhez, pont ezért akarom minél hamarabb elmondani Faye-nek, jobban mondva megmutatni. Már amennyiben lesz benne hajlandóság... De látnia kell, hogy tényleg túlléptem a múlton, és jelenleg semmit nem tudok kitalálni, ami jobban demonstrálná, mint az egész heti titkos ügyködésem, amivel sikeresen minden napom jelentős részét.
- Örök hálám, Joe! - intek be még az irodába, mielőtt a parkoló felé indulnék. Az öreg tipikus értékesítő, de mivel lerí rólam, hogy nem vagyok egy kimondott balek alkat, hamar megtaláltuk a közös hangot. Én közöltem mit akarok, ő meg teljesítette, és lám mindketten baromi boldogan futottunk neki a délutánnak.
A várost körülbelül 22 perc alatt tudtam megkerülni, direkt a hosszabb úton mentem, mint eddig is minden nap, mikor a telefonom kijelzője betelt Olga üzeneteivel és e-mailjeivel. Akár az év főnöke is lehetnék, hisz így pontosan 22 percet adtam neki arra, hogy a legfontosabb tudnivalókat megossza velem és nyaggasson, mert ideje lenne visszamennem a városomba. Őt eddig még nem tájékoztattam arról, hogy hamarosan kétlaki életet fogok élni, de egyelőre nem is tűztem ki időpontot erre. Nincs szükségem arra, hogy felmondjon és valóban a feje tetejére álljon minden odahaza.
Már a a tornácon állva fél füllel hallottam, hogy miről folyt odabent a diskurzus, de megfogadtam, hogy a múltkori után addig nem fogok beleszólni a helyzetbe, míg Faye nem kér meg rá. A csendes megfigyelő szerep viszont sosem az én pályám volt, nehezen tudtam csak magam annyira megemberelni, hogy egyetlen megjegyzést se hintsek el. Most kivételesen jól jött mikor én lettem a zavaró tényező, mégis mindenki más kezdett el elszivárogni a terepről. Bár Faye arcát látva nem is csodálom... Még mindig nem szokta meg a jelenlétemet, pedig többet látott a héten, mint eddig egy évben...
Falnak vetett háttal várom, hogy mindenki elhagyja a házat, külön megmosolyogtat, ahogy óva inti a farkasait, bár nem tudom, hogy a vámpírok elleni lázadást tiltja nekik, vagy azt, hogy kifelé menet eszükbe se jusson belém egyiknek se belém kötni, de vagyok annyira hiú, hogy a második felé hajlok. Nem tetszik nekik, hogy itt látnak, és jelen esetben ezt nagyon is meg tudom érteni. Egy alfa nem megy csak úgy be egy másik területére, kivéve ha az az alfa én vagyok, a terület pedig Faye-é. Tudniillik azzal, hogy a gyerekemet hordja, kvázi őt magát is megjelöltem, ami talán kevésbé zavarná őket, ha nem lenne nekem is egy falkám vagy ha mindezek után csak úgy önmagamat nem meghazudtolva eltűntem volna a képből. Bár őszintén szólva kezd idegesíteni, hogy ennek a Dave-nek még a színét se láttam, mióta itt vagyok. Jó kis férj lesz belőle...
- Te meg azt, hogy napközben nem érsz rá, mert a húgoddal ebédelsz és vele töltöd a délutánt.. - szalad magasra a szemöldököm a hangom viszont nem számonkérő. Hannahnak viszont nyomát sem láttam a nappaliban, elvégre ő nem lépne csak úgy le, miután betoppantam, sőőt. Valószínűleg messziről szúrós szemmel méregetne azután is, hogy mindenki más elment. A Charpentierek mostanában nem túlzottan kedvelnek.
- Terveztél valamit estére? - kérdezek rá aztán, miközben felveszem a kék nyakkendős plüssmackót, amit valamelyik nap szereztem be és jelenleg ott árválkodott a sarokban, legalább annyira parkolópályán, mint amilyenben én is vagyok most. Minden nap küldettem valami vackot, az első nap azért, mert Olga minden vacakkal megtalált, így a nap nagy részében használhatatlan voltam, utána meg azért, mert láttam Faye arcán, mennyire elképedt, mikor meglátta a futárt, aki babaholmitól kezdve mindennel megtalálta Faye-t. Még a Galériában is. Az utolsóval mondjuk beláttam, hogy túlzásokba estem, miután hozzámvágta a távirányítóját... Egy kicsit elragadott a hév, na. Minden esetre, ha akkor le volt döbbenve, képzelem mit fog reagálni, ha megtudja mit műveltem ma. Ha épp morcos kedvében van, szerencsém lesz, ha nem folyt ott a helyszínen vízbe...

Hiába tűnik úgy, hogy ez a terv alaposan elő van készítve, és hiába van mögötte tényleg komoly munka, nekem is furcsa, hogy ezután férjként mászkálok majd, és az üzletben is ehhez kell tartanom magam. Ez egyrészt biztosíték, másrészt a lehető legnagyobb önuralmat kell produkálnom, ami csak lehetséges. Néha erény, ha a farkamat a gatyámban tartom, főleg, hogy nem tűnnék túl hitelesnek, ha pár nappal a találkozó után bejelenteném a válásomat. Remélem azzal Faye is tisztában van, hogy ennek a kis ügyletnek lehetnek még következményei is.
- Nem mindenre, kedvesem. De vagyok annyira magabiztos és önhitt, hogy tudjam, sok mindenre vagy hajlandó a szövetségünk megtartásáért. Ki tudja, mikor lesz még hasznodra ez a kis kaland. Vagy az én befolyásom.. - rántok vállat magyarázatomat alátámasztva. Nem az a fajta, aki elé ha odagördítek egy akadályt, bedobja a törülközőt. Ezt be is bizonyította, hisz számításaim beigazolódtak. Vagy így, vagy úgy, de valamilyen indíttatásból mégiscsak az életre szóló partneremet fogja játszani. A miértje igazából nem is érdekel, az emberek haszonorientált világában én már csak azzal foglalkozom, hogy én mit teszek a zsebembe. Most speciel egy üzlet előkészületeit.
- Hát persze. A nejem előtt nincsenek titkaim, de minden az időzítésen múlik. Főleg, ha rólad van szó. Igazán nem esne jól, ha az információk tömkelegével a válladon vágnál neki Monaconak. Bízz bennem, és kérdezz keveset, akkor nem törik belém a bicskád. - simítok végig kedveskedve az arcán, de szavaim közben óva intik attól, hogy a kelleténél jobban belefolyjon. Elvégre nem ő köti az üzletet, nem kell az apró részletekkel foglalkoznia ahhoz, hogy én nyélbe üssek egy jól fizető üzletet.
- Egészen addig, míg nem a talaj forrósodik a talpam alatt.. - helyeselek rá. Naná, hogy szeretem a tüzes nőket, melyik az az idióta, amelyik nem? Ha lennék olyan bolond, hogy valaha ténylegesen is házasságra adnám a fejem, biztosan valami hasonló kaliberű bombázót vennék el. De sose fontolgattam komolyabban a dolgot, mindig is az agglegények életét éltem, nem futotta komolyabb érzelmekre, és a bizalom is sarkalatos pont volt az egyenletben. Magamon kívül ugyanis sosem lehetek teljesen biztos abban, hogy ki lojális hozzám a végletekig. Ezért is remélem, hogy a választásom hűségről tesz majd tanúbizonyságot és nem kell csalódnom Faye képességeiben sem. Rosszul érintene, ha elveszíteném ezt a kapcsolatot, a játszmáról nem is beszélve.
- Hmm.. Biztos vagy benne? - tartom vele a szemkontaktust, s ha már kedvemre való a játék, miért ne hagyjam tetőzni? Ujjaimmal a nyaka vonalát követve térek át mellkasára, hogy a mellei közötti puha bőrön addig vezessem mutatóujjam, míg bele nem akad melltartójába. - Nem járnál rosszul, ha maradnék.. - hevítettem tovább, ne nem addig, hogy a saját tűréshatáraimat is próbára tegyem vele. Arra lesz még időnk bőven. - De megvan, amiért jöttem, pakolj össze és intézd el az ügyeidet. És szokj hozzá, hogy legközelebb, mikor találkozunk, már Mrs. Godbert leszel.. - távolodok el tőle végül, és könnyed, ruganyos léptekkel indulok meg a kijárat felé. - Hagyd csak, kitalálok egyedül is... - hagyom magam mögött, de az elégedett vigyort le se tudnám vakarni az arcomról. Nem is kell. Tudom, hogy kijátszottam ellene a sármomat és a partner-kártyát is. De cserébe olyan élményekkel gazdagodhat, amit a saját világában is tud majd kamatoztatni. Ha ügyes...

kevin && faye

my handsome, we need each other

- Csak pakolj össze és ne törődj semmi mással… kezdesz belejönni a fontoskodó, irányító férj szerepébe. – Hányszor hallottam, hogy az apám ezzel a mondattal indított útjára az anyámat. Hannah még kicsi volt ahhoz, hogy felismerje anyám arcán a rejtett egyet nem értést a másik szülőnkkel, a gyerekeknél ilyenkor túl sokat számít két év korkülönbség… hála legyen, hogy ő kevésbé élte ezt meg és mire felfoghatta volna a dolgokat olyannyira, hogy totális ellenszenv alakuljon ki nála, az apám a változás talajára lépett. Én nem viccből hagytam itt a várost az első adandó menésre kínálkozó alkalommal és csak akkor tértem vissza, amikor az anyám közölte, ők végleg maguk mögött hagyják New Orleans-t az itt uralkodó állapotok miatt. Ha akarok tartsak velük, ha nem, akkor remélik jól érzem majd magam. Én pedig elkértem a hát kulcsát és maradtam. Visszatérhettem a szülővárosomba, nem figyeltek óvó, vagyis inkább korlátozó szemek és kiépíthettem a saját rendszeremet. Mondhatni birodalmamat. És az egyik legmegbízhatóbb és leginkább kedvelt külsős segítőm miatt voltam muszáj kilépni ebből a cseppet sem unalmas gépezetből egy kis időre. Bántam? Már nem… még nem.
- Tudtad, hogy belemegyek ebbe a cserébe. Ezért utállak ennyire, mindig mindenre számítasz. – Akárcsak én, ám most tényleg ő volt lépéselőnyben és ugyan magamnak is nehezemre esett bevallani, de tepertem ahhoz, hogy utolérjem őt. A legkevésbé sem számítottam arra, hogy a délután végére ide fogunk kilyukadni. Túljárt az eszemen és bevallom, ez az eddig lehetetlennek tűnő esemény igenis figyelemfelkeltő volt, valamint tökéletes jel arra, hogy új távlatokat kellene megnyitnom a véleményem szerint egyébként sem szegényes gondolkodásomban. – Most leteszek arról, hogy tovább kérdezgesselek, de nem fogod megúszni ennyivel, úgyhogy töröld le ezt a jókedvű vigyort az arcodról. – Nekem is mosoly játszott az ajkaimon és az sem érdekelt, hogy felháborodott az álláspontomra, miszerint a maffiával tárgyalni ostobaság. Biztosan van az a pénz… az én érdekeltségembe nem tartoztak bele az alvilági tagok, viszont elve az utazásunk helyszínét tekintve nem kis bohócokra számíthattam. Az én világom más volt, mint az övé eltekintve attól, hogy mindketten benne voltunk az üzletek világában, csak éppen más oldalakon és érdekeltségekben.
Abban biztos voltam, hogy a közeledésem nem taszító hatással lesz rá. Tisztában voltam az adottságaimmal és félelem nélkül használtam őket, ha szükség volt rájuk, mégis az esetek legtöbbjében szerettem megtartani magamnak a bájaimat. Közel sem az a fajta nő voltam, aki a kinézetével tervezte a lába elé térdepeltetni a világot, ugyanakkor nekem is jólesett egy kis szórakozás.
- Azt hittem forrón szereti, Mr. Godbert. - Pislogtam kissé ártatlanul, majd megragadtam a tekintetét. Látva a szemeit ismét mosoly ült ki az arcomra. Nocsak, már én lennék a nyerő pozícióban? - Menned kellene. Elintézni a papírokat, készülni, felvenni a gyűrűdet... - Suttogtam aztán az ajkaira, mivel nem kényszerítettem sem őt, sem engem a távolodásra. - Vagy ítéletnapig itt akarod rontani a levegőt? - Ínyemre volt a társasága, de húzni az agyát még mindig jobb mulatságnak bizonyult, mint bevallani azt, amit természetesen ő is sejthetett.

Nem vetítettem volna előre, hogy a mai napom szerencsére van ítélve. Összességében nem volt olyan kemény dió meggyőzni Faye-t, hogy játsszon szerepet a kedvemért, de nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, a sármomnak köszönhetem mindezt. Csak nem szeret tartozni. És talán az is közre játszim egy cseppet, hogy élvezi, ha kihívást gördítenek az útjába. Olyan, mintha az én női verziómmal találnám magam szemben. Csak én a helyében sokkal jobban kihasználnám az adottságaimat.
- Forrón szeretem.. - nevetem el magam reakcióján, de hamar úrrá is leszek szórakozottságomon. Nem venném el a jókedvét azzal, hogy tovább töröm a borsot az orra alá. Azzal nem segítem elő az ügyemet, éppen ellenkezőleg. Egy kiszámíthatatlan feleség rosszabb, mint Berenice a maga összes kiállhatatlanságával együtt. Pedig alapjáraton ég és föld a különbség a két nő között. Nem véletlenül nem szeretnék semmilyen komolyabb kapcsolatba kerülni azzal a sárkánnyal a kötelező üzleti ebédeken vagy vacsorákon kívül. A tőlem telhető legkegyesebb hazugság pedig, ami még az üzleti életemen is lendíthet egy nagyot, mi más lenne, ha nem az, hogy már foglalt férfi vagyok?! Ésszerű, nem?
- Mindent meg fogsz tudni kellő időben, ne aggódj. Neked másra ne legyen gondod, csak a csomagjaidat készítsd el.. - zárom rövidre a bizalmatlankodását. Legalábbis remélem, hogy nem firtatja tovább. A legkevésbé sem szívügyem pont most hazugságba bonyolódni, de ha szükséges, megteszem. Az ügy és a saját érdekem, hogy mindent akkor fedjek fel előtte, amikor már végképp muszáj. Addig pedig az a stratégiám, hogy elaltatom a gyanakvását. - Ami a gyűrűmet illeti, van nekem is, de kiszúrtad volna, ha azzal állítottam volna be. Semmit sem bízok a véletlenre.. - nyugtatom meg, ezzel pedig azt is felfedem előtte, hogy ez egy igencsak szépen előkészített haditervet feltételez, amit sikerrel véghez is vittem. Igent mondott, és ez a lényeg.
- Hiába ringatod magad tévképzetekbe. Elhiheted nekem, hogy hiába szimpatizálsz vele, nem fogod kedvelni. Még akkor sem, ha rá tudott kényszeríteni, hogy az ő szabályai szerint játsszak. - mosolyodom el jóízűen arra gondolva, hogy ha Faye tudná miféle perszóna az a nő, még az üzletkötés előtt megfojtaná egy kiskanálnyi vízben. Legalábbis én valami ilyesmi reakciót várnék el tőle, ha másért nem is, azért igen, mert bepróbálkozott a férjénél. Pechére még azzal sincs tisztában, hogy voltaképp egy kígyó fészkébe viszem látogatóba.
- Mit gondoltál, fagyit árulok? - fakadok ki reakcióján. Azt hittem tisztában van vele, hogy alvilági körökben legalább annyira jártas vagyok, mint az ő ügyeiben vagy éppen az ágyában. Csak a fontossági sorrenden szoktam variálni néha napján. Mint például most, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal. Mondanom sem kell, hogy Faye ezzel a lépésével egy fokkal feljebb került a potenciális partnereim listáján. A kifejezetten kellemes partnerek között. Nem semmi, hogy nem látom rajta, mennyire játszik rá a szerepre már most. Csóknak ugyan nem nevezném, amit kapok tőle, de ízelítőnek nem rossz. Épp ezért el is kapom, amíg még nem távolodott el tőlem annyira, egyik tenyeremet a tarkójára csúsztatom és visszahúzom magamhoz. - Most akkor ki játszik kivel, Mrs. Godbert? - súgom a szájára, le se tagadhatnám, mennyire élvezem a helyzetet, és csak egy pillantással adom tudtára, hogy az érzékiség játéka nem ismeretlen terep számomra.

kevin && faye

my handsome, we need each other

Tudtam olvasni az emberekben és ezért próbáltam meg magamban kifejleszteni azt az értékes tulajdonságot, ami lehetetlenné teszi az én kiismerésemet. Csakhogy Kevin-ben partneremre találtam, tökéletesen rendezte az arcvonásait és pontosan tudta, mit tervezek, mit csinálok. Sőt, tetszett neki, ezzel pedig elérte, hogy én is jól szórakozzam, ám kérdések hada dogozott bennem, messze földön híres kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Nem teljes jelentést vártam, tisztában voltam vele, hogy soha nem fogom megkapni, én sem mesélem neki többet a saját üzleteimről annál, amit feltétlenül tudnia kellett... de most egy komplett szerepbe rángatott bele. Történettel, háttérsztorival, cselekményekkel, mindennel együtt, ez nem csak arról szólt, hogy elbeszélgetett velem és meglátott néhány dolgot, amit én belsős szemmel nem vettem észre.
- Játszol velem, Godbert. Meg fogod égetni magad. - Jelentettem ki. Végighallgattam én, amit mondott és raktároztam is magamban, hiszen minden egyes szava arra irányult, hogy okosan kell viselkednem. Bőven elég volt egyszer meghallgatni, mit kell tennem, nem voltam kezdő... ha kellett, még villanyszerelőszerepet is magamra öltöttem volna, mert egy eset, üzlet, bajból való kirángatás vagy belesodrás azt kívánta volna. Az amatörizmus távol állt tőlem és bízhatott bennem attól függetlenül, hogy tudatában voltam annak, ez a bizalom egyáltalán nem mély értékű és feltétlen, viszont inkább én rángattam volna ki a gödörből, mint bármelyik más társa. Ezért fordult hozzám. - Valamit elhallgatsz és ez nem tetszik. Válás lesz a vége... főleg úgy, hogy nem hordod a gyűrűdet. - Rápillantottam a kezére, amit a combomon pihentetett. Csak a munka, soha nem láttam őt eddig más vonatkozásban ennek feltérképezése volt az igazán érdekes rész számomra. - És egyre jobban felcsigázol. Nagyon kíváncsi vagyok arra az emberre, aki képes volt megszorongatni téged. - Halvány mosolyra húztam az ajkaimat. - Elismeréssel kell majd adóznom előtte, hiába szeretem annyira a férjemet, hogy az már elmondhatatlan. - Soha nem éreztem még olyan fokú szerelmet senki iránt, hogy elképzelhetetlennek tartsam a nélküle való életet. Még Brett iránt sem, pedig az egyesek szerint hideg szívem igenis minden alkalommal hevesebben dobbant meg, ha megláttam őt. De a szándék Kevin segítésére megvolt bennem... ennyi talán elég lesz ahhoz, hogy elfogadható színvonalú alakítást hozzak. Főleg, hogy hiába ismertem őt nagy vonalakban, ha nem lettem volna észnél nem sok időre lett volna ahhoz szüksége, hogy magába bolondítson. Evolúciós szempontból biztosan nyereséges lett volna az agyam eldobása.
- Szóval a maffia. Jobbnál jobb. - Állapítottam meg halkan. A maffiával még nem volt dolgom, kezdett egyre újszerűbbé válni a szituáció. Fő a változatosság ugyebár... érdekes napok elé néztem, amelyeknek a hangulatát elkezdtem magamra venni. Emiatt hajoltam közelebb Kevin-hez, halvány mosoly kíséretében találtam meg lassan, finoman az ajkait. Összesen pár másodpercre. - Bemelegítésképp. Hogy tudd, majd én kihúzom a hátsódat a bajból.

Kedvem lett volna mégis a szájába rágni, hogy meddig mehet el. Nem akarom, hogy sablonos, egyszerű vagy hiteltelen legyen a megjelenésünk. Itt aztán tényleg minden lépésnek úgy kell tűnnie, mintha összeszokott páros lennénk mi ketten és nem csak néhány havonta töltenénk együtt némi időt. Faye fantáziáját nem ismertem még ki, pont hogy őt magát sem teljesen, de a rizikófaktor jóval kisebb, mintha másik nőt választok, így bele kell nyugodnom ebbe és szabad kezet adnom. Tudom, hogy így kell, de nyugtalanít, hogyha kiadom a kezemből a gyeplőt, valószínűleg ezért irányítok mindig én és ezért intézem az ügyeimet egyedül.
- Rád.. - nyugtázom végül, bár kissé kelletlenül. Csak azt remélem, hogy nem akarja alattunk elvágni a fát, mert mindketten sokat veszíthetünk, ha ez az egész félremegy. Ilyenkor hátrány, hogy magamnál jobban senkiben nem bízok és Faye ugyan rászolgált már arra, hogy magas szinten kezeljem a lojalitását, azért még mindig érdemes szem előtt tartanom, hogy furmányos egy dög.
Kezemet combján nyugtattam, nem zavartattam magam, ha nem tetszik neki, úgyis kiböki seperc alatt, nem olyan nő, aki nem meri megmondani a véleményét. Egyébiránt nem is olyan sokára ennél azért jóval komolyabb fizikai kontaktusokra lesz rákényszerülve. Bár talán a kényszer elég kemény kifejezés, és nem is túl barátságos.
- Ó drágám, ha lenne megfelelő eszköz a kezedben, te is képes lennél patthelyzet közeli helyzetbe sodorni.. - sóhajtok nagyot. Itt nem az a bökkenő, hogy sakkban tart, de a teljes igazságot nem állt szándékomban az orrára kötni. Mindig tartogatok némi meglepetést, aki velem üzletel, az már erre rájöhetett. - De én ebből elég sokat nyerhetek. És közvetve persze te is.. - bólintok és egy cseppet sem zavartatom magam, mikor azon kapom, hogy árgus szemekkel figyeli minden rezdülésemet. Hazudni már pólyás koromban megtanultam, de ha most rájönne, hogy elhallgatok valamit előle, akkor sem tudna sok mindent tenni ellene. Az én érdekem, hogy mindenről a megfelelő időpontban szerezzen tudomást. Egy perccel sem előbb.
- Egy gonddal kevesebb.. - siklottam tovább azonnal a téma felett. Ő nem akar róla beszélni, mert elég mufurc lesz, ha segítségen kívül az ügyeit firtatom, én meg nem akarok feleslegesen időt pocsékolni, mikor abból a közelgő találkozóig elég csekély mennyiség áll rendelkezésünkre. Na meg persze nem tervezem, hogy azt a rövid időt mind vele töltöm, a saját dolgaimat is rövidre kell zárnom, míg nem vagyok jelen. Mármint hogy a többit.
- Nos, a megbízóm.. - dőlök hátra, aztán oldalra fordítom a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Meg sem próbálom elrejteni a szám sarkában bujkáló apró mosolyt, mikor meghallom a szájából, hogy pasi. Aha.. Szóval úgy nézek én ki, mint aki csak és kizárólag férfiakkal üzletel? - Elég céltudatos. Sajnos nehéz rá hatni, nem fogékony az eddigi módszereimre, úgyhogy kénytelen voltam ahhoz folyamodni, hogy engedek neki. Hátha akkor ő is enged. Mestere a hazugságoknak, ezért is kell remekül játszanunk. Én egyébként csak egyfajta híd vagyok a két fél között. Jobbnak látják, ha nem ők személyesen kötnek ügyletet, így elkerülhető a maffiaháború. Vagy legalábbis nekik valami ilyesmi a felfogásuk. Ha valami balul sül el, akkor egyszerűbb egy embert eltüntetni, mint egy egész hálózatot felszámolni. - rántok vállat. Ezzel én is abszolút egyet tudok érteni. Az ő érdekük ez, az enyém meg az, hogy a lehető legjobb döntést hozzam meg. Cserébe a jutalékom olyan magas, hogy a brit királyi családot ki tudnám vásárolni a vagyonából. Kétszer. Erről viszont véletlenül sem teszek megjegyzést, még a végén kevesellné azt a sok követ a gyűrűjében. Elvégre nő, ki tudja mikor kap vérszemet a drágám.

kevin && faye

my handsome, we need each other

Felvontam a szemöldökömet, de az apró mosolyom, ami az egész helyzetnek szólt és sokkalta inkább volt ravaszkásabb, mint normális emberekre jellemző, szüntelenül az ajkaimon ült. - Rám bízod vagy nem? Egyébként sem hiszem, hogy bárki kinézné belőled a romantikát, elvégre azok az emberek nagyjából már tudják, mire számíthatnak tőled, nem? És ha megismernek, rólam sem a barbie baba képe fog lejönni. Nem lesz bajunk. - Hagytam, hogy a lábaimat az ölébe emelje és közelebb húzzon magához. Nem zavart a közelsége, éppen ellenkezőleg, elég régóta ismertem már ahhoz, hogy ne pír üljön ki az arcomra már csak attól, ha rám nézett. Talán mások így reagáltak volna, hiszen Kevin tudott elragadó lenni, ha nagyon megerőltette magát, akkor akár még kedves is, amire a lányok elméletben buktak. Nekem nem volt időm arra, hogy kapcsolatokba lovaljam bele magam, azzal foglalkozni pedig végképp nem, hogy tegyek-vegyek a férfiak előtt. Kevin más volt. Tartoztam neki és ez kellőképpen élvezetes módja lesz a behajtásnak. Kedveltem őt.
- Nehogy a végén még Európában maradjak. Már csak azért is szimpatikusak, mert sakkban tudnak téged tartani. Nem hittem volna, hogy van valaki, aki feltételeket állíthat eléd és te azon töröd magad, hogy teljesítsd őket. - Ujjaim végigsimítottam a haján, jobban megfigyelve az arcának rezdüléseit. Eddig sem ódzkodtam az e fajta nyomolvasástól, arra viszont szükség volt, hogy ismerjem a férjem mimikáját. Elvégre hogy játszhatnám a törődő feleséget, ha nem tudok rájönni a szája elhúzásából arra, mi jár a fejében?
- Ne az én ügyeim érdekeljenek. - Jelentettem ki elkapva a tekintetét, komollyá téve a sajátomat. - A húgomra az életemet is rábíznám, jó kezekben lesz a falkám, amíg vissza nem jövök. Nem az a fajta, aki önkényuralomra törne és pár nap alatt át akarná venni a hatalmat... az irányítás nem az ő világa, de rendben lesz. - Ennyit bőven elégnek éreztem mondani. Nem szerettem a saját dolgaimról beszélni, hiába segítséget kértem tőle és ezért is kötöttünk ki itt, volt egy határ attól függetlenül, hogy ő nem ebben a városban volt érdekelt. A legfontosabbakat megtartottam magamnak és mostanában Hannah-nak. Eddig neki sem mondhattam el, így hozzászoktam a hallgatáshoz.
- Mesélj a megbízódról. - Kértem anélkül, hogy felmerülhetett volna annak a lehetősége, hogy beérem a jellemzés megtagadásával. - És az üzletről. Nekem tudnom kell arról, hogy miről van szó, ha nem akarod, hogy úgy pislogjak, mint hal a szatyorban, akárhányszor találkozunk a pasival. - Tényleg nem terveztem buta libának tűnni, ahogy ő sem ezt várta el tőlem. De ha arról sem lesz fogalmam, egyáltalán mi a fenének vagyunk az országban, nehéz lesz jó képet vágni a dologhoz.

Egy csapásra úgy éreztem, hogy minden tökéletesen el is van rendezve. Nem kell felesleges köröket lerónom, szervezkednem és több időt elfecsérelnem, mint amennyit ténylegesen eddig tettem. Innentől kezdve ismét a kezemben a vezetés előnye. Voltaképp minden a számításaim szerint ment eddig, ennél elégedettebb nem is lehetnék a saját és Faye teljesítményével is. Azt pedig csak remélni tudom, hogy így is marad. Nem szívesen buknék el egy gyümölcsöző üzletet egy elbénázott jelenet miatt.
- Ugyan már... - legyintek egyet, mintha tényleg nem lenne rám jellemző. Holott igenis birtokló típus vagyok, ami az enyém az az enyém és senkinek semmi köze hozzá. Akarva-akaratlanul meg fogja tapasztalni ezt bájos feleségem. - Csak lefektetem a szabályokat. Nem szeretem, ha meglepetés ér, főleg nem akkor, ha negatív. Szóval azért annyira ne szaladjon el veled a ló, ami a romantikát illeti. A végén még az egész öreg kontinensen híre kél annak, hogy egy nyálas mitugrász vagyok.. - húzom el a számat. Nem derítene jó kedvre, ha sorra veszíteném el a megbízásaimat egy ilyen húzás miatt. - Különben sem hiszem, hogy el tudnád adni magad, ahogy a romantikának hódolsz. Hát még engem. Csak rám kell nézni.. - emelem tekintetem a csillárra, aztán vissza rá. Látom rajta, hogy somolyog, és azt is, hogy nem mondja ki, de tetszik neki az új felállás. Mi tagadás, elég hasonló habitusunk van, mindketten szeretünk veszélyesen élni.
- Jajj, ne.. Kérlek.. - tettetek színpadias felháborodást. - Legalább hazudd azt, hogy megtartod emlékbe.. Remélem tudod, hogy a lelkembe gyalogoltál.. - ráncolom csalódottan a homlokom. Valószínűleg ő is tisztában van azzal, hogy én az életben nem fogok senkit sem feleségül venni, mármint hogy hivatalosan. Így azzal nem is számolok, hogy a valódi arámnak is vásárolnom kell valami hasonlót. Elég volt, hogy egyszer gratulált és szép házaséletet kívánt az ékszerész.
- Majd meglátod, hogy az európaiak nem éppen úgy működnek, mint mi. Még én sem tudom pontosan, mire is kellene számítanom, szóval jobb ha felkészülsz és annyiban hagyod. - rántok vállat. Mást amúgy sem nagyon tudna csinálni, mert az nem megoldás, hogy végigidegeskedi az elkövetkező pár napot. Máskülönben pedig nem jellemző rám, hogy csak úgy belegyalogolok az ismeretlenbe, de csak egy tökéletes partner kell ahhoz, hogy minden apró rezdülésre megfelelő legyen kettőnk reakciója. A partner pedig adott.
- Jut eszembe, rendezd úgy az ügyeidet, hogy onnan is te tudj irányítani. Feltételezem nincs túl sok bizalmasod, viszont.. Gondolod, hogy a húgod megbirkózna vele pár hét erejéig? - emelem ölembe lábait, mintha mi sem lenne természetesebb, aztán így húzom közvetlenül magam mellé és ujjaimmal combján kezdek dobolni. Ilyenre és hasonlókra számíthat tőlem az elkövetkező hetekben.

kevin && faye

my handsome, we need each other

Vennem kellene egy doboz nyugtatót. Nem is ideges voltam, hanem csak a szemforgatás állapotáig jutottam el tekintve, hogy hagytam magam ebbe belerángatni. Nem mondom, jó érzés volt, hogy ebben az esetben én voltam az, aki mondhatni a kezében tarthatta a gyeplőt, hiszen rám volt szüksége. Én voltam az elérhető és a személy, akit megfelelőnek gondolt és ismertem annyira Kevint, hogy tudjam, nem lenne kedve tovább keresgélni, mivel az felesleges gondot jelentene neki. Aztán jönne az időkiesés és az emiatti üzleti veszteség, ami aztán tényleg a falra kenné. Elvégre neki nincs semmi, ami fontosabb lenne az üzletnél és ez volt az, ami az én számra az övéhez hasonló önelégült mosolyt rajzolt fel. Tartoztam Kevin-nek, de mondhatnám, hogy bocs, nem érdekel ez az ajánlat. Ekkor a fejemhez valami teljesíthetetlen árat vágna hozzá... szóval mindketten kölcsönös függtünk egymástól. Nekem ennyi elég volt a jó érzéseshez, nem voltam én túlságosan nagyravágyó. Na jó, nem mindig.
- Még a végén rám zárod a szobaajtót. Ilyen viselkedést nem viselek el, kedvesem. - Színpadiasan sóhajtottam. Miért is ne próbálna lekorlátozni... bár kicsit sértő volt, hogy azt hitte vagy olyan idióta, hogy míg a feleségét játszom, addig másokat fogok nézegetni. Nem említette, hogy egy kiégett házasságot kell megjelentenünk, amiben az unott háziasszony félrekacsintgat, nem is így készültem. - Ne aggódj, kitalálok valamit. Aztán majd ne reklamálj, ha túl romantikusra sikerülnek a történetek, ki tudja milyen romantikus hajlamokat hoz elő belőlem a kamuházasság. Ha már igazit nem tervezek, a hazugságban hagy éljem ki magam. - Halvány mosolyra húztam az ajkaimat. Szükségem volt arra a kis italra, ami a poharamban maradt, meglötyögtettem a kezemben lévő kristályt és lehúztam azt az egy kortyot. Hogy fogom én ezt előadni Hannah-nak anélkül, hogy felakadjon a szeme és őrültnek nézzen? Bár szerintem semmi nem volt, ami akár őt is meglephette volna velem kapcsolatban... valakire mégis rá kellett bíznom az ügyeim igazgatását, míg nem tartózkodtam itthon.
Ismét felé fordultam, amikor matatni kezdett a zsebében. A fejemben éppen az járt, mit és hogyan fogok elintézni másfél hét alatt, hogy lehetőleg ne hagyjak a hátán pörögni semmit, de a gyűrűt meglátva az én szemeim voltak azok, amelyeket megzaboláztam, hogy ne nyíljanak túlságosan tágra, főleg, hogy a következő pillanatban már az ujjamon pihent a kövekkel kirakott ékszer. - Ugye tudod, hogy nem fogod visszakapni? Ha végeztünk lehet, hogy eladom, hogy nekem is legyen egy kis hasznom ebből az üzletből. Muszáj leszel másikat keresni az igazi jövendővelidnek. - Elvigyorodtam, a szavaim messze álltak a komolyságtól, de egyre több és több meglepetést okozott. - Miféle népekhez megyünk mi, hogy fotózni fognak? Kivel álltál össze? - Érdeklődtem.

Nem vártam, hogy majd a nyakamban fog csüngeni a hírtől, hogy világot láttatok vele. Ő nem az a fajta nő. Az viszont előre borítékolható, hogy helyzetéhez mérten minden adódó alkalmat ki fog használni csak hogy borsot törhessen az orrom alá. Persze megteheti. Ideig-óráig még el is tűröm, különben sem lenne olyan ostoba, hogy túl messzire menjen. Itt elég komoly pénzek forognak kockán.
- Élvezni fogod. Csak azt ne felejtsd el, hogy indulástól érkezésig te a feleségem vagy. - kötöttem ebet a karóhoz. Az egy dolog, hogy az amerikai embereket le lehet fizetni, de az óceán másik oldalára már nem ér el a kezem. Hitelesen kell alakítanunk a szerepet, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy idilli párként kell megjelenni. Elég unalmas lenne évekig egy tökéletes házasságban, ahol nyoma sincs a perpatvarnak.
Az elégedett vigyor továbbra is ott trónolt a képemen, amíg hallgattam zsörtölődését. Igazi zsémbes asszonyt találtam magamnak, valószínűleg évekig hallgathatom majd ezeket a sztorikat.
- Ugyan kedves, butaság azt feltételezni, hogy emberkereskedő lennék. Habár jól fizetne és oda-vissza működne az államok meg Európa között. De nem áll szándékomban veled kereskedni, ha már egyszer a feleségem vagy. Viszont azt elvárom, hogy ne kacsintgass másfelé, míg a szerepedet játszod. Nem most jött el az alkalom, hogy európai fickóval bővítsd a repertoárodat. - intem óva. Utálnám, ha féltékeny férjet kellene játszanom, mikor még azt sem tudom, a férj szerep mennyire lesz nagy falat a számomra. Azt valószínűleg nem nehéz kinézni belőlem, hogy a romantika nem az asztalom. - Ja és jó lenne, ha kitalálnál történeteket a megismerkedésünkről, a lánykérésről, az esküvőről, nászútról, meg még mit tudom én, mikről szoktak fecsegni a nők... - rántok vállat. Áh, túl sok meló lenne azzal, ha megpróbálkoznék én női aggyal gondolkozni és összebogarászni mindent figyelve a részletekre. - Van rá mondjuk másfél heted. Addig elrendezem a papírokat és bejelentem, hogy érkezünk. - gondolkozom hangosan. Annyi idő elég, hogy hamis iratokat szerezzek neki, amik megtévesztésig hasonlítanak az eredetikre. Az ellenőrzéseken simán átmennek.
- Az üzleteimről neked hivatalosan nem kell tudnod semmit, a végén még veszélybe kerülnél. Viszont kérdezz arról, ami érdekel, amiről úgy gondolod, hogy egy férjes asszony biztosan tudna a férjéről.. Csak egy pillanat.. - álltam fel, hogy beletúrhassak a zsebembe. Nem nagy kunszt rájönni, hogy ez most nem az a féltérdre ereszkedős lánykérés lesz, ez a fapados Kevin-verzió. De ha már lúd, legyen kövér. Megadom a módját neki. Nem is akármilyen gyűrűvel. - Fogalmam sincs, hogy tükrözi-e az ízlésedet, de ez volt a legdrágább és ebben volt a legtöbb kő.. - rántok vállat. Egy kicsit talán csicsás, de így életszerű, ha már megengedhetem magamnak. Potom összeg ez a sikeres üzletért. - Hordd, arra az esetre, ha képeket készítenének rólad. Nem tudom mennyire elszántak az európai népek.. - sóhajtok nagyot, aztán fogom és az ujjára húzom, ha tetszik neki, ha nem.

kevin && faye

my handsome, we need each other

Szívesen képen töröltem volna, hogy eltüntessem azt az önelégült vigyort a képéről, ami jelenleg is játszott rajta. Kezdhette volna ezzel az egész történetet, bár jobban belegondolva valószínűleg ebben az esetben sem kapott volna nemleges választ tőlem, hiszem még mindig előrébb való volt a tartozásom letudása, mint az, hogy egy komplett farkasfalkával törődjek és magára hagyjam a frissen megérkezett húgomat egy háború közepén. Végül is, felelősségteljes húzás volt, csakhogy Monaco gondolata igenis kecsegtető volt… az ég a fajtádat, Kevin Godbert! Egyszer még jócskán megfizetsz azért, amibe belerángattál.
- Nos, mivel te fogod állni a nyaralásomat, talán megbocsátom, hogy elfelejtetted közölni a másik földrészre utazás tényét. Talán. Majd egyszer. – Figyeltem, ahogy megitta a maradék italát, én pedig hátradőltem a kanapén, beletúrtam a hajamba, hogy a hosszú szálak ne lógjanak a szemembe. – Nincs is jobb, mint nézeteltéréssel kezdeni a házaséletet. – Teljesen másfajta mosoly ült ki az ajkaimra, mint amit eddig gyakoroltam, inkább somolygás volt és az is a rosszabbik kosárból. Nem is vagyok ténylegesen a felesége, de már borítékolható volt, hogy Kevin és az üzletei fognak a sírba vinni tekintve, hogy én is partnere voltam a bizniszben.
- És szeretnéd közölni a határozott és céltudatos nejeddel, hogy mégis mikorra pakoljon össze? Vagy van még valami, amire esetleg késztetést éreznél, hogy elmondd? Mondjuk, hogy az európaival az alkud része, hogy nem is tudom… neki adj engem? Belőled ezt is kinézném. – Megforgattam a szemeimet, hangom gunyorosan csengett, pedig nem voltam megsértődve. Nem, ha meg lettem volna, Kevin-nek már nem lett volna a helyén a szeme, hanem a pohara alján pihenne és onnan figyelne rá. Ez csupán évődés volt, valami, amihez hozzá kellett szoknia, ha akár ezen a rövid távon is tervezett elviselni. Mint mondta, nem asztaldísznek szerződtem mellé ás most már a lehetőség is elveszett arra, hogy visszafogjam magam. Elvégre is, szeressen olyannak, amilyen vagyok, nem?
- Bármilyen meglepő, alig tudok rólad valamit. Túl titokzatos vagy férj-alapnyagnak, szóval ha nem akarod, hogy az első mondatnál leégjek, vagyis inkább mindketten eláshassuk magunkat, akkor kénytelen leszel megnyílni előttem. – Mosolyom ismét váltott, újra elkezdtem élvezni a helyzetet. Hogy mi fog kisülni ebből… felettébb furcsa mód szórakoztattak a lehetséges kimenetelek, előadások közbeni történések, régóta nem volt részem ilyesfajta titokzatosságban és váratlanságban, amit a jövendőbeli helyzetek tartogattak.