Ezt szerettem még benne, hogy udvarias és türelmes volt. Soha se akart volna rám kényszeríteni bármit is. Ő tisztelte a nőket és nem pedig eszköznek gondolta őket, nem szeretett velük játszadozni és ez még inkább vonzóbbá tette a szememben őt. Fogalmam nem volt arról, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy háromszor is eljuttasson a csúcsra, de egyáltalán nem bántam, hiszen soha se volt még ilyen jó, mint amit neki köszönhetek. Figyelmes volt és mesterien csinálta a nyelvével és a kezével is. De egyszer még biztosan vissza fogja ezeket a kényeztetéseket kapni, bár nem hiszem, hogy most, hiszen hamarosan újra a darabokra fogok hullani neki köszönhetően. Fogalmam sem volt arról, hogy mivel érdemeltem meg őt. Miért pont engem szeret, hiszen annyi éven át éltem már és még soha se éreztem így senki iránt. Két dolgot szerettem volna nagyon, hogy mindig boldog legyen és mindig mellette, vele lehessek.
Nem nagyon hittem már a szerelemben, majd aztán hirtelen megismertem őt és ahogy a filmekben mondani szokás megtaláltam a "Nagy Ő"-t. Így visszagondolva azért az életünk is kicsit ahhoz hasonlít, hiszen megmentett, majd jött a boldogság, a bonyodalom, a lány eltűnt, a fiú megkereste és most minden happy. A legjobb dolog ami valaha is történt velem az Nate. Soha nem szeretnék elszakadni az öleléséből, a mámorító csókjait, vagy éppen perzselő csókjait egész nap el tudnám viselni. Mellette szeretnék maradni örökké, vagy legalábbis addig, amíg ez lehetséges. Soha  többé nem futok el.. soha..
Éreztem, ahogy egyre gyorsabban kényeztetett ott lent délen. Nem tudom, hogyan csinálja, hogy ennyire rövid idő alatt képes engem a csúcsra juttatni, de nem bántam. Nem sokkal később újra beszippantott az a "kéjes köd". Testem kicsit megfeszült és hangos nyögés hagyta el a számat, amikor egy újabb orgazmus ért el. Amikor leguggolt, akkor lemásztam és neki dőltem a falnak. Szaporán vettem a levegőt és próbáltam egy darabig talpon maradni és visszatérni a valóságba. Megéreztem a kezét magam körül, viszonoztam a csókját, majd a fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam szívének az egyenletes ritmusát. Egy darabig nem mozdultam, csak beszívtam az illatát és élveztem azt, hogy újra a karjai között lehetek. Felpillantottam rá mosolyogva figyeltem őt. Ujjamat végig húztam az ajkán, majd gyengéden megcsókoltam őt. Ezek után kibújtam az öleléséből és mögé sétáltam. Végig húztam az ujjamat a sebei mellett, majd mindegyik sebre egy apró csókot leheltem. - Sajnálom..- suttogtam neki.

Sok ember szimpla tárgyként kezeli a nőket, ennyiben különbözök még tőlük, én türelmesen vártam volna még akár egy fél évig is. De ha most ilyen jó volt az egész, és így kimarta a hátamat, mi lett volna akkor? Darabokra szed, de legalább tudom, hogy a szimpla gyönyör miatt. Kétszer már sikerült kielégítenem, három a szerencse számom, szóval nem véletlenül kezdtem bele még egy kis játékba. Kétszer így is viszonoznia kell már, míg én egyszer, ő háromszor élvez el. Akárhogy nézve is, ez nem fair. De nem érdekel, én napokig ellennék szimplán az ajkai falásával, és hogy egyedül csak őt elégítem ki. Nagy öröm nekem az is, hogyha az én ujjaim, nyelvem, ajkaim által jut fel a csúcsra Shan. Minden vágyam az, és egyben az életem egyetlen célja, hogy őt boldoggá tegyem. Legyen az bármilyen áron. Ha ő nem boldog, én sem vagyok az.
Nem tudott semmi más érdekelni, csak hogy újra feljuttassam a csúcsra. Fel-felnézegettem a szemeibe, miközben a nyelvemmel a kis játékom egyre gyorsabbá vált. Minden egyes érintése jól esett, már szimplán azzal ahogy a hajamba túr, legszívesebben leteríteném ott helyben. Egyszer sem fogott még el ez az érzés. Tudom, hogy ő a "Nagy Ő" vagy hogy mondják az ilyen szerelemguruk. Nem is ez a lényeg, ha tehetném akkor egy-egy ölelés után el sem engedném őt, a csókoknál azt kívánom, hogy az a pillanat soha ne érjen véget.
Elmosolyodtam amint újra a nevemet kezdte el nyögni, nem sokkal később mar éreztem, hogy mindjárt sikerül eljuttatnom az eddig kétszer megtörtént dologhoz. Így hát gyorsítottam a tempón, és még egy hangos nyögés kíséretében éreztem amint a teste megfeszül, és néhány másodperc múlva elélvez. Leguggoltam, hogy le tudjon szállni, majd a derekánál magamhoz húztam, és adtam neki egy gyengéd csókot.

Vámpír vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem nincsenek érzéseim, vagy nagyobbak lennének az igényeim ilyen téren. Egyszerűen csak jobban bírom, de amikor elönti a testemet az a bizonyos mindent elsöprő érzés, akkor ugyan úgy én is kifulladok egy kicsit, persze nem olyan hosszú időre, mintha ember lennék. De vámpírként sokkal erősebbek tudnak lenni az érzéseim, mint emberként, szóval szerintem normális dolog az, ha egy rövid időre én is csak pihenni szeretnék. Rég volt már ilyen érzésben részen, hiszen régóta nem kerestem férfiak társaságát ilyen téren, hiszen nem éppen van jó véleményem a mai társadalomról és nem szeretem, ha egy férfi a játékszerének tekint egy nőt, lányt.
Élvezem, hogy az ölelésében lehetek és tényleg eszméletlen menet volt. Megérte ilyen téren is várni vele és nem elsietni, legalábbis szerintem, de arról fogalmam sincsen, hogy ő mit gondol erről. Bár a légzését figyelve neki is éppen annyira jó lehetett, mint nekem. Ezek után nem csak nekem lesz szükségem fürdésre, hanem neki és az ágyneműnek is. Biztos vagyok abban, hogy már most véres lett minden, de engem ez nem zavart, főleg most, hogy tudom őt se zavarta az amit műveltem vele, hiszen nem éppen valami fényesen nézett ki a háta, de viszont a bútorok éppen maradtak, talán egy dolog esett le közben. Pár pillanattal később pedig egy csókot nyomtam az ajkára, majd eltűntem a fürdőben, de persze előtte egy kisebb "műsort" azért adtam neki, hiszen miért ne húznám őt, ha megtehetem?
Nem lepődtem meg azon, hogy megéreztem a testének a közelségét, majd éreztem a gyengéd csókját. Sokkal inkább az lepett meg amit utána csinált. Egyáltalán nem számítottam rá, de ő már csak ilyen. Mindig sikerül meglepnie valamivel. Éreztem gyengéd simogatását a hátamon, miközben a víz teljesen beborított mind a kettőnket, láttam ahogyan a lábujjaim között a véres víz szép lassan tovább csorog és eltűnik végül teljesen. Nem láttam még, hogy mit műveltem a hátával, de ebből kiindulva nem lehet túlzottan szép. Majd pár pillanattal később a keze tovább indult a fenekemről. Éreztem, amint eléri a legkényesebb pontomat és gyengéden simogatni kezdi, majd pár pillanattal később újra megmutatta a mesteri kézügyességét. A kezemet az zuhanyzó falának nyomta, hiszen egyszerűen észvesztő volt az amit csinált. Egy apró nyögés hagyta el ajkamat. Pár pillanattal később már megfordított és ott guggolt előttem és hamarosan megéreztem nyelvének az izgató játékát. A hajába túrtam, majd pár pillanattal megéreztem az izmos karjait és hamarosan már fel is kapott. A lábaim a nyakában voltak, de ő továbbra se hagyta abba. Egyszerűen szép lassan az őrületbe kergetett, természetesen jó értelemben.
A hátam a zuhanyzó falával találkozott, majd a fejem kicsit hátra csuklott. A szememet lassan lecsuktam, majd újra a hajába túrtam. Hallottam ahogyan a víz cseppek végig folynak a testünkön, majd a zuhanyzó padlójára esnek, de szép lassan egyre halkabban hallottam ezt és éreztem, amint újra az a mámorító érzés hatalmába fog keríteni, hiszen a testemet egyre jobban kezdte belepni az a "kéjes köd". - Nate..- mondtam ki a nevét egy-két nyögés kíséretében, hiszen pontosan tudtam már, hogy mennyire a peremén táncolok annak az érzésnek és nem kell sok és újra elmerülök benne.

Egyszerűen nem tudott érdekelni a fájdalom, ami végighasított, miközben a vérem lassan csorgott végig a hátamon. Az izzadtság belefolyt a sebeimbe, csípett, de még mindig nem tudott érdekelni, elvette minden érzékemet a tömör gyönyör, amit Shannal éltem át hosszú, hosszú évek után. 3 év után az első szex, amit végre azzal a nővel élek át, akivel le akarom az egész hátralévő életemet, akármennyire sem lesz az hosszú. Azesetben viszont még mindig ott van az átváltozás lehetősége, elvégre akkor soha sem kéne elhagynom őt, egy idő után viszont nagy valószínűséggel elege lenne belőlem. De hova gondolkodok még? Míg nem jön semmi vészhelyzet, addig élem az életemet mint ember, ha meg eljön az idő akkor megkérem Shant. Akármennyire is fáj, de az még jobban fájna ha el kéne vesztenem őt. És neki is ugyanúgy fájna, akár tagadni akarja, akár nem.
Először a legnehezebb kimondani, de nagy valószínűséggel mostantól kezdve már naponta fogom szajkózni neki, csak hogy tudja, nem gyúlt ki a láng. Elmosolyodtam a szavai hallatán, és a csókot viszonoztam olyan szenvedéllyel, ahogy csak tőlem telt, miközben köré fontam karjaimat, és az ágy felé vettem az irányt. Lefektettem őt, majd befeküdtem mellé, és átkaroltam. Egy fürdés lehet jól jönne. Mind úgy le kéne mosni a vért a hátamról, és az izzadtság sem tesz jót a sebeknek. Próbáltam kissé lenyugodni, kifújni magamat, elég elképesztő menet volt ez. Valószínűleg jobban kifáradtam mint Shan, elvégre én csak egy szimpla ember vagyok ellenben egy vámpírral, aki már ki tudja hány éve él már ezen a Földön. Nem is számít, sikerült kielégítenem első alkalommal, így már csak a későbbi viszonzása van hátra. A következő mozdulatsorral meg csak még inkább rásegített az egészre. Követtem őt a fürdőbe, majd beálltam mögé a fürdőbe, és egy lágy csókot nyomtam a nyakára. Kétszer jobb viszonozni, mint egyszer, és erre itt is volt a tökéletes alkalom, a másodikra. Lassan simítottam végig a kezemmel a hátán, egészen le a fenekéig, aminél kissé több időt elidőztem, majd hátulról alá nyúlva kezdtem el újra kényeztetni a legérzékenyebb pontját. Eleinte csak simogattam azt a részt, majd pedig bevetettem az ujjaimat is az egész fokozása végett. Felnéztem a plafonra, ami szintén nem volt túl alacsony. Ötletet is adott. Néhány percig játszottam az ujjaimmal, majd pedig leguggolva álltam be elé az arcomat nyomva az előbb említett testrészhez, és a nyelveimet használva kezdtem el újabb hullám gyanánt kényeztetni. Az egyik lábát a nyakamba helyeztem, a szimpla kényelemért, majd nem sokkal később a másikat is oda helyeztem, és szintén a falhoz nyomva álltam fel lassan, miközben nyelvem még mindig azon a ponton játszott vele, és tartottam a lábát, nehogy leessen vagy valami hasonló. Ezért is jó, hogy nem vagyok egy pálcikaember, mert az esetben nem tudnám ilyen játszi könnyedséggel felemelni őt sem.

Egy-egy nyögés között a nevét is mondtam már, persze nem mindig sikerült teljesen kimondanom, hiszen tényleg egyszerűen mámorító volt ahogyan csinálta. Biztos voltam abban, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy mi ezt csináltuk, vagyis nagyon reméltem. A hajam a verejtékes testemre tapadt itt-ott, de most még ez se zavart. Fura volt látni a mosolyát, amikor éppen a körmeit vájtam bele a hátába, de így legalább kisebb volt a bűntudatom, hogy fájdalmat okozok neki és a tökéletes bőre miattam fogja megadni magát és vérezni. Ő nem fog olyan gyorsan meggyógyulni, ha csak nem adok neki a véremből, bár fogalmam nincs, hogy ő mennyire vágyik arra, hogy a véremből igyon, vagy hogy vámpír legyen, de most nem is ez a lényeg. Ezen ráérek később is agyalni.
Körmeim egyre mélyebbre hatoltak a bőrében, mire a vére szép lassan kicsordult. Nem szándékosan csináltam, részben ezt magának köszönheti, hiszen ennyire jól csinálja, hogy már teljesen elvesztettem az önkontrollt ilyen téren. Érzem a vérének csalogató illatát, de nem szabad elcsábulnom, mert végén tényleg ártanék neki. Lehunyom a szememet, majd pár pillanattal később az orgazmus teljesen magával ragad és hangos nyögés hagyja el a számat. Egyre gyorsabb és vadabb lett, egy pillanatig még észhez se tértem az előző mámorító érzéstől és már éreztem, hogy hamarosan sikerül újra odaröpítenie. Ajkaink újra és újra egymásra találtak, szinte faltuk egymás ajkát és éreztem a gyengéd simogatását a combomnál, ami még inkább fokozta a vágyaimat iránta. Éreztem ahogyan mozog bennem egyre vadabb ritmusban, majd amikor elérte őt is az orgazmus, nos akkor tényleg megtapasztalhatta, hogy egy vámpír mire képes. A körmeim automatikusan vájódtak újra a hátába, még mélyebb sebet hagyva a bőrén és még nagyobb utat engedve a vérének, mintha a vére csak szökni akarna és én megadom neki a lehetőséget rá. Csók közben véletlenül kicsit ráharaptam az ajkára, majd nem sokkal később még egy orgazmus járta át a testemet. Meg van az előnye nőnek is lenni, hiszen egymás után többször is hamar átjárhat minket ez a mámorító érzés. Éreztem, amint a teste megremeg az enyémmel együtt, hiszen testünk egy-két helyen teljesen összeért. Szaporábban vettem a levegőt és úgy éreztem teljesen más helyre kerültem. Mámor köde borított be. Éreztem az egyre lassuló mozgását, majd kezének érintését az arcomon. Homlokunk szinte összeért, majd mosolyogva pillantottam fel rá. Kimondta azt az egy szót, amit a pasik nem túl gyakran szoktak mondani. A szívem még hevesebben vert, mint előtte és mosolyogva figyeltem őt.
Én is szeretlek téged...- suttogtam az ajkai fölött és egy hosszú szenvedélyes csókot adtam neki. Éreztem, amint a karjait újra körém fonja, majd nem sokkal később már az ágyban találtam magamat. Óvatosan lerakott rá, majd ár pillanattal később ledőlt mellém és magához húzott. A fejem a mellkasán pihent, majd játékosan elkezdtem cirógatni a mellkasát. Pár pillanatig még így feküdtem mellette és próbáltam visszanyerni a normális légzésemet, majd végül kibújtam az öleléséből és magam köré csavartam valami fehér ágynemű dolgot. Talán a lepedő lehetett az, hiszen elnézve az ágyat, azt sikerült az elején már rendesen összegyűrni és elmozdítani a helyéről. Fölé másztam, majd a hasára ültem és mosolyogva figyeltem őt. A hajamra előre omlott a vállamon át, ahogyan lenéztem rá. Egyre apró csókot nyomta az ajkára, majd az orrára játékosan és készen voltam "megszökni" a fürdőbe. Pár másodperccel később már talpon is voltam, megigazítottam a lepedőt magam körül, majd elindultam minden szó nélkül a fürdőbe. A hajamba túrtam kicsit és lassú, emberi léptekkel sétáltam. Fogalmam sem volt arról, hogy utánam fog-e jönni vagy nem. Ezt úgymond rábíztam, vagyis nagyjából. Megálltam az ajtóban és játékosan kicsit feljebb húztam a hosszú lepedőt magamon és közben őt figyeltem. Végül besétáltam a fürdőbe, de persze az ajtót résnyire nyitva hagytam, így tökéletesen láthatta azt, ahogyan a lepedő végig siklik a hátamon, majd a földre hull. Ezek után pedig eltűntem a fürdő másik végébe, ahol megengedtem a forró vizet és beálltam a zuhany alá.

Milyen is lenne egy szex egy-két karcolás nélkül? Mások utálják, ha szétmarják a hátukat, én viszont élvezem. Nem vagyok mazochista, szimplán ez a jele annak, hogy mindent jól csinálok. Egyébként meg ha fájna nekik, akkor nem hangos nyögések közepette vájnák ki a hátadat, hanem ordibálva, az összes körmüket a hátadba mélyesztve, hogy szállj le, jobban mondva ki belőlük. De éreztem Shanon, hogy amint egyre keményebb és gyorsabb tempóban csinálom, annál inkább élvezi. Ellenkező esetben nem nyögte volna szinte torkaszakadtából a nevemet sorra. Amint megéreztem karmait a hátamon elmosolyodtam, és a csókját viszonoztam. A karmait jégcsákánynak használva marta végig a bőrömet, amiből lassan, de biztosan kiserkent a vér. Más ember itt hagyná abba az egészet, és tűnne el, ha ilyen mennyiségben marnák ki a hátát. De én nem, vadász vagyok, strapabíróbb a többi embernél, történt már ennél rosszabb is velem. Példának okáért, mikor egyszer egyik ujjamat is sikerült majdnem elvesztenem. A harmada legalábbis már eltávolodott a tenyeremtől, de nem volt nagy dolog, ezért vissza tudtam varrni a helyére. Másrészt éreztem rajta, hogy elöntötte a mindent felülmúló érzés, egy hangos nyögés kíséretében. Néhány ember ismeri az érzést, mikor valaki hazaront, és úgy ordibál, hogy az ember azt hiszi, meg fog némulni az illető. Na, közel ugyanez volt a helyzet Shannál is, amint egyre keményebben, és mélyebben tettem magamévá. Amint a végéhez közeledtem, kissé gyorsítottam a tempón, miközben még mindig az ajkait faltam, és a combját simogattam. Tartani sem nagyon kellett, a lábai a derekam köré fonódtak, karmait meg hátamba mélyesztve kapaszkodott, így szabad út volt a simogatása is. Már elérte a csúcsot, de én még nem. Szeretném kiélvezni egészen addig amíg tart. Olyan fél perccel Shan után végül engem is elért a mindent felülmúló orgazmus, amibe közel egész testem kissé beleremegett. Egyik kezemmel még mindig a combját simogattam, míg a másik kezem az arcához támadt, és végül az egészen hosszúra nyúlt csók után megsimogattam az arcát, és ajkaiba súgtam.
- Szeretlek… - Még egyszer sem mondtam ki így hangosan, mert úgy gondoltam magától értetődő, de most már ezt sem tudtam visszatartani. Vicces, hogy előbb történik meg a szex, minthogy ezt a rövid, ámde sokat jelentő szót kimondanám.

Nem kerestem szerelemet anno, mert úgy éreztem, hogy már soha se találhatom meg, majd ahogyan a filmekben szokás megpillantottam és beleszerettem, pedig akkor még nem is ismertem őt. Megmentett, pedig nem szorultam rá, de ő ezt nem tudhatta. Jól tudtam, hogy micsoda, hiszen ennyi év után teljes mértékben megtanultam őket kiszúrni, persze azért néha én is hibázok, hiszen senki se tökéletes eme világban. El kellett volna futnom, ott hagyni őt, de nem tudtam megtenni. Egyszerűen csak ott maradtam és amikor megfordult, akkor ott álltam előtte. Életem legjobb döntése volt, hogy nem tűntem el, hanem inkább megvártam, hogy megpillanthassam a megmentőmet. Először a szemei babonáztak meg, majd a személyisége és persze akkoriban se panaszkodhatott a külsőjére, de valahogy soha se azért szerettem valakit ahogyan kinézet, hanem azért amilyen.
Sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon mi történt volna akkor, ha nem lépek le azon az estén, de fölösleges ezen rágódnom, hiszen a múlton már nem tudok változtatni és nem is akarok, hiszen most itt van velem és csak ez számít. Csakis az a lényeg, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást.
Igyekeztem nem bántani őt, nem akartam sebesre karmolni a hátát, de ez egyre nehezebben ment. Más esetben nem érdekelt volna, de szeretem őt és így egyértelmű, hogy nem akarok neki fájdalmat okozni. Egyre gyorsabb és gyorsabban mozgott bennem, mire egyre gyakrabban hagytál el ajkaimat vággyal itatott nyögések, majd végül nem bírtam tovább és a körmeim találkoztak a hátával. A fejem kicsit hátrébb csuklott és éreztem, hogy hamarosan a mindent elsöprő érzés hatalmába kerít. Álla alányúltam az ujjammal, majd felemeltem és megcsókoltam őt, miközben egyre gyorsabb lett a mozgása. Kezemmel a hajába túrtam, majd végül a mindent elsöprő érzés elért. Testem kicsit megfeszült és megremegett, az ujjaim pedig a hátába fúródtak. Mondhatni szó szerint, hiszen éreztem, amint a vére az ujjaim között folyik. Alsó ajkába haraptam abban a pillanatban, majd végül egy nyögés hagyta el ajkaimat a szája fölött. Soha se volt ennyire jó még senkivel se, mint vele és még a tempót is bírta, hiszen ő ember, én meg vámpír vagyok. Egyre gyorsabb, és keményebb tempóban hatolt belém újra és újra. Biztos voltam abban, hogy hamarosan megadja magát és már vártam, hogy újra magával rántson az a remek érzés.

Vajon mi történt volna, hogyha azon a napon nem veszek össze a húgommal, és megyek el egy esti sétára? Valószínűleg nagyobb vérfürdő lett volna, mint ami történt. De számomra nem is ez a fontos. Talán nem találkoztam volna Shannal, nem estem volna szerelembe, és idegességben, unalomban, magányban tengetném mindennapjaimat. Lehet mondani, hogy Shan hozott vissza az életbe, még ha csak tudat alatt is. Akkoriban húgomnak minden baja volt, de tényleg minden, majd megjelent életem szerelme, és újra értelmet adott az egyébként unalmas életemnek. Újra fellobbant bennem a láng, ami azelőtt jó néhány évvel történt meg utoljára. Vagy más körülmények közt találkoztunk volna, és akkor szeretek bele? Esetleg akkor gondolkodás nélkül ölöm meg, hisz azelőtt nem is tudtam megismerni? Ezek a kérdések is csak a „mi lett volna, ha…” kérdések, amiket az ember nem szeret boncolgatni, főleg akkor, hogyha jó az élete, boldog, szerelmes. Ha rossz, akkor sem szeretik, mert akkor elképzeli, hogy az ellenkezője milyen lett volna, és csak még keservesebb lesz az egész. Nem mellesleg ez a „kis” idő távollét is kellet csak hogy az érzéseink változnak-e ilyen távolság és idő mellett, vagy még jobban felerősödnek. Ez utóbbi történt a mi esetünkben, és ezért érzem magam szerencsésnek.
Számomra az igazán jó szex az, amikor szinte már darabokra tépik a hátamat az érzéstől, amit okozok nekik. Shan vámpír, így nehezebb is a kedvére tenni, de eddig lehet hogy még túl gyengéd voltam. Egyre gyorsabb, és keményebb tempóban hatoltam belé újra és újra. Tudtam, hogy nem porcelánbaba, nem is szeretem az olyanokat, de akármennyire a csípőmozgásom egyre erősebbé vált, a számmal csak apró, lágy harapdálásokkal illettem meg a nyakát, és az ajkait egyaránt. Az eddigi teljesítményemmel is sikerült már szerintem emlékezetessé tennem ezt az alkalmat, de szeretek minden végére pontot tenni. Kezdtem érezni, hogy már én sem fogom sokáig bírni a tempót, de húzom addig, ameddig csak tudom, egyedül azért, hogy neki jó legyen.

Mind a kettőknek meg volt a saját kis élete, majd hirtelen pedig egymás életébe csöppentünk bele úgy, ahogy korábban még soha se, hiszen eddig is megvoltak az érzelmek közöttünk, de akkoriban egyik se hagyta, hogy befolyásolja a tetteit, illetve nagyon idő se volt. Meg persze az a tény se volt a legjobb ötlet tőlem, hogy leléptem egyszer csak, de akkor azt éreztem helyesnek és talán akkora hibát nem is követtem el, hiszen így még biztosabb az, hogy szeret engem, hiszen melyik mai férfi lenne képes akár féléven átkutatni azért a nőért, akibe egyszer beleszeretett és a világot jelentette számára. Kicsit féltem attól, hogy milyen lesz az, ha együtt lakunk, élünk, de semmi extra dolog nem történt, mivel szinte egyből teljesen egymásra tudtunk hangolódni ilyen téren. Természetesen a mai napig vannak olyan dolgok, amiket a másik nem tud a másikról és meglepetéssel szolgál, ilyen volt például az, hogy Nate tud főzni. Ezt tényleg nem tudtam, mondjuk nem csoda, hiszen nekem nincs szükségem emberi kajára, de örömmel fogyasztom el azt is, mert még mindig szeretem.
Éreztem gyengéd simogatását és az egyre gyorsabb tempóját is, amihez szép lassan az én mozgásom is alkalmazkodott. Nem volt se lassú, se gyors ez a tempó. Ez amolyan "ráérek tempó" volt, hiszen hova siessünk, ha már ennyit vártunk egymásra és arra, hogy a szerelmünk kiteljesedjen. Természetesen egy idő után fordítottam a helyzeten, hiszen szeretek a másik kedvére is tenni, nem csak a saját élvezeteimet hajszolni és azokat megkapni. Azt akartam, hogy Nate-nek is jó legyen, mert már nekem így is maga volt a tökély. Soha se élveztem még ennyire a szexet, szóval teljes mértékben megérte rávárni. Elmosolyodtam, amikor éreztem a kezének az útját a hónomaljától egészen le a csípőmig és egy picit bele is borzongtam, természetesen jó értelemben. Ezek után pedig jött az ő "kínzása", vagyis az előbbi jó dolgok viszonzása, persze nem sokáig jutottam ebben, mert nem hagyta. De legalább tudtam, hogy nagyon is élvezi, hiszen hallottam a halk sóhaját, de nem sokkal később a fejemet felemelte mellkasáról és magához húzta, mire ajkaink újra találkoztunk és nyelvünk pedig örült táncra kelt.  Éreztem férfia kezeinek gyengéd érintését a combomon, majd pedig szép lassan felült a csók közben. Kezemmel a hajába túrtam és játékosan megharaptam alsó ajkát. Végül pedig felkapott, a combomnál fogva megtartott és nem sokkal később a hátam a falnak "csapódott". Nem vagyok porcelán baba, bár lehet néha sokan azt hiszik rólam a kinézetem alapján, de Nate pontosan tudja, hogy nem kell engem félteni. Viszonoztam a csókját és közben a lábamat a dereka köré fontam, hogy még könnyebben megtudjon tartani és az egyik lábfejemet gyengéden végig húztam előtte ott ahol elértem.
Pár pillanattal később pedig már újra a nyakamnál kezdett el kényeztetni. Fejemet kicsit oldalra billentettem, hogy minél jobban hozzáférjen, majd egy apró sóhaj hagyta el a számat. A hajába túrtam és a kezemet pedig végig húztam a hátán. Éreztem amint az izzadságtól verejtékes testünk, újra és újra összeér a csípőnknél.

Ha úgy vesszük nem is siettük el ezt az egészet. Egy hónapig vártunk, pedig már régóta egymásra vagyunk hangolódva. Bár Shan jobban rám, bizonyítja ezt az első nap talált dolgok. Még midig nehezemre esik elhinni, hogy most komolyan az én képemmel kezdte el kényeztetni magát, mikor unatkozott, vagy bármi. Bár ezzel együtt jöttem rá, hogy tényleg kíván engem. Kívánt, de tudom, hogy az kevésbé sem tetszett volna neki, hogyha elsietjük a dolgot. Az érzéseimet biztos kétségbe vonta volna, hogyha egy hét után már az ágyba kényszerítem. Fokozatosan történik a dolog, és ez így van jól. Bár az kissé nekem volt gyors, hogy már első nap azt kérte költözzek ide, de mondjuk azelőtt én meg ott meztelenkedtem előtte, szóval fair volt.
Nem egy nővel volt dolgom életemben de érzem, még úgy hogy be se fejeztük, hogy mással nem is fogok. Látszólag élvezi, amit csinálok vele, elvégre ha zavarta  volna bármikor leállíthatott volna, ahogy mondtam is neki, de nem tette. Nem tette, elvégre tényleg vágyott már rám ő is. Amint a derekam köré fonta a lábát, én azt kezdtem el simogatni, miközben fokozatosan, de gyorsítottam a tempón. A csókot viszonoztam, miközben a csípőmozgásom egyre egyenletesebbé vált. Nem túl gyors, nem túl lassú, az a „ráérek tempó” inkább aminek mondanám. Nem sokkal később a fordított helyzetet is élveztem. Végigsimítottam a kezeimet a hónaljától egészen lassan a csípőjéig, miközben a tevékenységét figyeltem. Át akarja venni az irányítást, bárki le tudná szűrni ebből, de ne legyen a nevem Nathaniel Kwanten, hogyha ezt itt hagyni is fogom neki. A csókot viszonoztam, majd pedig egyre jobb érzéssel töltött el a férfiasságommal végzett munkája, egy halk sóhaj is elhagyta a torkomat, majd rájöttem, hogyha most nem fordítok a helyzeten, akkor sosem. A mellkasomról felbillentettem felém a fejét, és adtam egy csókot neki, miközben a kezeim a combjaira tévedtek. A csók közben felültem, még mindig a combjait tartva a kezemet, végül felálltam, az ágyról leszálltam. Lassan a falhoz sétáltam, miközben a kezeimmel még mindig tartottam, majd nekinyomtam a falnak, miközben a csípőmmel újabb mozgásokba kezdtem. Lassabb, de valamivel keményebb tempóban kezdtem újra játékba, miközben még mindig tartottam őt a magasságomba. Pehelykönnyű volt, meg sem kellett erőltetnem magamat, hogy felemeljem. Megtartani meg végképp nem volt nehéz, elvégre ott volt még a fal is mögötte. Nem sokkal később pedig eltávolodtam ajkaitól, hogy újra a nyakát vegyem kezelésbe.

Nem akartam semmin se agyalni közben, csak ő és én voltunk. Egyszerűen megszűnt a világ, ami akár veszélyes is lehet, hiszen régóta élek és talán sikerült olyan ellenséget szereznem, aki tényleg meg akar ölni, vagy esetleg a bátyámat keresi, de ez se érdekelt most. Élvezi akartam minden egyes másodpercét, hiszen ki tudja még mennyi mámorban fürdő pillanatunk lehet együtt, ha én dönthetnék, akkor azt választanám, hogy örökké. Jó, mégis egy pillanatra elkalandoztam, de a lényeg, hogy most is csak ő járt a fejemen.
Soha se voltam ellene a jó előjátékoknak, hiszen akár már ezek is olyan jók lehetnek, hogy az ember megkapja félig azt amire vágyik, hogy eljusson a csúcsra és Nate pontosan tudta, hogy mit csináljon. Az egész olyan volt, mintha már most pontosan tudna olvasni minden egyes testi reakcióból, pedig azért minden nő kicsit másabb, de neki valahogy egyből ment. Egyből megtalálta azokat a dolgokat és úgy csinálta, hogy már most a nevét mondtam a vággyal fűtött nyögések közben. De ez ellen nem lehet semmit se tenni, hiszen tényleg remek volt és őrjítő az amit művelt velem. Minden egyes érintése még inkább lökött rajtam egyet a bódulatba és egyszerűen egy rövid időre teljesen ki is kapcsoltam és hagytam, hogy a testem átvegye az irányítást felettem, hiszen a testem helyettem is és a gondolataim helyett is beszélt és kifejezte azt, hogy mennyire is élvezem ezt az egészet.
Hallottam amint a nadrágjának a cipzárát lehúzta, hiszen vámpír vagyok és még ilyenkor is minden kis neszt meghallok, de nem mozdultam. Élveztem tovább és átadtam magamat a gyönyörnek, amit neki köszönhetek. Éreztem, hogy már majdnem eljutok a csúcsra, de nem engedte, hogy már most hatalmába kerítsen a mindent elsöprő érzés. Abba hagyta és már éppen felpillantottam volna rá, amikor megéreztem a férfiasságát, amint szép lassan belém hatolt. Egyre beljebb és beljebb hatolt bennem, a csípője is egyre jobban mozogni kezdett és közben pedig a kezével kezdett megint újra megőrjíteni. Éreztem a simogatását a combomon és a hasamon és egy aprót a saját ajkamba haraptam, hogy kicsit féken tartsam a vággyal teli nyögéseimet. Röpke pillanat után pedig egyszerre kezdtem elmozogni vele, vagyis nem teljesen egyszerre, hiszen a csípőmet elébe toltam, hogy még jobban belém tudjon hatolni és az egyik lábamat gyengéden a dereka köré fontam, miközben az állánál fogva közelebb húztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam, majd ajkai fölött egy újabb sóhaj hagyta el a számat. Kezemet végig húztam a hátán és együtt mozogtam vele és közben figyeltem őt egy darabig, majd hirtelen egy kicsit erősebben fontam köré a lábamat, s a vámpír erőmnek köszönhetően fordítottam a helyzeten.
Ő került alulra én pedig fölülre. Mosolyogva végig néztem rajta, majd egy aprót az ajkamba haraptam. A hajam a mellkasomra és a hátamra omlott, majd közelebb hajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam őt és ajkaimmal elindultam az álla vonalán át, a nyakán át a mellkasára és sok apró csókkal jutalmaztam, közben pedig a csípőm továbbra is mozgott, ezzel kergetve az őrületbe őt ott lent. Fogalmam sem volt, hogy meddig fogja hagyni, hogy én legyek fölül, de mindenképpen szerettem volna elkezdeni "törleszteni" neki, és ez még csak a kezdet volt.

Sokszor elgondolkozom, vajon húgommal mi van... Jól van-e, boldog-e, hiányol-e engem. Örülök, hogy tud vigyázni magára, igy nem kell állandóan ráfigyelnem, de akkor is hiányzik nekem. Egész életemben vigyáztam rá, ahogy mostantól pedig Shanra fogok. A húgomra vigyáz a pasija, ha meg akar, akkor felhív... Másfél hónapja, hogy eljöttem, de egy egyszerű hívást sem kaptam még tőle. Ez mondjuk kicsit fáj... Segítettem, mindenben támogattam, erre egy SMS-sel sem bír megdobni. Viszont itt van nekem Shan. A nő, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek, akiért életemet adnám, csakhogy a biztonsága garantált legyen. Bár ki tudja, lehet visszatérnék szellemként, hogy őt kísértsem.
"Zene fülemnek"- gondoltam magamban, amint meghallottam hangos, ámde szenvedélyes, szívből jövő nyögéseit. Én is azon kevés ember közé tartozom, akik úgy gondolják, az előjáték maga jobb mint a szex. Örömmel töltött el, hogy a szó szoros értelmében megízlelhetem minden egyes finom porcikáját. Megérte eddig várni ugy gondolom. Nem akartam sok ideig húzni a dolgot, elvégre már magaménak akartam tudni őt, ahogy ő is engem. Talán még jobban. De amint egy nyögés kíséretében mondta a nevemet csak még jobban tudtomra adta az előbbi dolgot. Folytattam még, egészen addig míg már attól a bizonyos csúcstól egy karnyújtásnyira volt. Hogy meglepetésként érje a dolog, míg ő mozgolódott, és csukott szemmel a nevemet nyögte sorra, addig másik kezemmel én is levettem a maradék  ruhámat. Észre nem vette úgy gondolom. Felemelkedtem a legérzékenyebb pontjától mielőtt a csúcsra feljuthatott volna, és mire bármit is szólhatott volna, belé helyeztem a férfiasságomat, és lassú mozdulatokkal kezdtem el mozgatni a csípőmet. Egyik kezemmel a combját simogattam, másikkal pedig a csípőjét.

Nem zavart az, hogy szinte nem borotválkozott azóta, hogy itt van, ha zavarna, akkor már régen szóltam volna neki, persze azt se akarom, hogy túl nagyra megnövessze, szóval rajta tartom a szememet. Egyikünk se olyan volt, aki ne tudná elfogadni a másik véleményét, akár az legyen pozitív vagy negatív. Felnőtt emberek vagyunk, így eléggé fura lenne, ha nem tudnánk normálisan megbeszélni ezeket a dolgokat, vagy éppenséggel elmondani a másiknak azt amit gondolunk. Meg szerintem minden kapcsolat alapja az őszinteség, illetve az hogy elfogadjuk a másik véleményét, vagy ha nem is értünk vele egyet, akkor megbeszéljük és ez eddig működött is és nagyon reméltem, hogy mindig is fog. Természetesen nem mindig azonnal szólunk vissza a másiknak, néha már teljesen másról beszélünk, amikor valamelyiküknek valami eszébe jut a korábbi dologgal kapcsolatban, aminek általában egy adag nevetés a vége. Talán még soha nem is veszekedtünk, de nem is bánom, hiszen boldog vagyok mellette és szerencsésnek érzem magamat. Ha nem akartunk sehova se kimozdulni, akkor mindig találtunk egy-egy filmet amit szívesen megnéztünk, de talán ami meglepő volt mind a kettőnk számára az, hogy a "Egy rém rendes család"ot mind a ketten szerettük és Nate nevetése olyankor, nos az tényleg leírhatatlan, de mindent megér.
Fura volt minden akkor, amikor mi találkoztunk, hiszen részben menekültem a családom, a múltam és a pasik elől, mert tényleg elegem lett már belőlük és abból, hogy játékszernek gondolnak engem a kinézetem miatt, de általában ők jártak porul. Majd amikor megismertem Nate-et, akkor valami különös érzés kerített hatalmában, amit akkor még nem tudtam hova tenni, ma már tudom. Első látásra beleszerettem, persze ilyen általában csak a filmekben van, de hidd el a való életben is megtörténhet, ha szerencséd van és velem megtörtént, szóval igazi mázlista vagyok.
Pontosan tudta, hogy hogyan kergessen az őrületbe, illetve hogyan fokozza a vágyaimat, bár már a külseje is eléggé nagy hatással volt rám, de persze nem a külseje miatt szerettem bele, hanem a személyisége fogott meg és még mindig imádom azt amilyen. Éreztem, amint a keze végig siklik a hasamon keresztül egészen délre, majd nem sokkal később már a fehérneműm alatt volt a keze. Erre azt hiszem már rá lehet mondani, hogy sima, mint egy baba popsi, hiszen teljesen tiszta volt a felület, mivel nem régen egy kis időre eltűntem a fürdőbe, bár fogalmam nincs, hogy mit hihetett, hogy mit csinálok ott, de van egy sejtésem. Óvatos volt és olyan, mint aki előbb fel akarja deríteni az "ismeretlent" és utána birtokba venni. Eleve amit ajkaival csinált már az megőrjített, de amikor precíz mozdulatokkal az ujjaival is elkezdett kényeztetni, akkor egy újabb nyögés hagyta el a torkomat és még inkább belemarkoltam a lepedőbe. Nem értem meddig akar még kínozni, persze ez nem panaszkodás, hiszen eszméletlenül csinálja és egy szavam se lehet, de na...
Egyre inkább mozogni kezdtem alatta és még a szememet is becsuktam és teljesen átadtam magamat annak a felemelő érzésnek, amit neki köszönhetek. Biztos vagyok abban, hogy látta is, illetve érezhette is azt, hogy milyen hatással van rám, hiszen már eléggé nedves voltam, persze ő ezt még jobban fokozta azzal amit csinált. A légzésem is egyre szaporább lett, de még többet és többet akartam belőle. Viszonoztam a csókját, majd éreztem amint a testemet csókokkal borítja, hiszen ajkai érintése szinte perzselte a bőrömet, de jó értelemben. Követtem őt a tekintetemmel, majd amikor megéreztem a nyelvének a játékot ott lent, akkor a testem kicsit megfeszült, hiszen tényleg tudta jól, hogy mit csinál. Nem kezdő volt. Éreztem, amint egyre jobban "megízlel" mire a csípőm egy kicsit hevesebben kezdett el mozogni. A lepedőt pedig csak úgy gyűrtem magam alatt, vagy legalábbis a kezemmel, hiszen amikor az ujjait is bevetette, akkor már tényleg teljesen elvesztem. Soha se volt még korábban ennyire jó ez, mint most. Majd a kezemmel a hajába túrtam és a lábaim kicsit fel voltak húzva, hogy még jobban hozzám férjen. Majd amikor teljesen beszippantott az az érzés, akkor egy hangos nyögés hagyta el az ajkaimat, miközben a nevét mondtam.

A nevetést csak arra tudtam vélni, hogy az arcom nem épp baba popsi féle sima, sőt úgy egyáltalán nem. Mióta ideköltöztem nem nagyon akartam megborotválni sem az arcomat, hisz minek? Ha majd zavarja, akkor szól, de jelen pillanatban leginkább úgy tűnik élvezi, mintsem zavarja. Tudja, hogy eltudom fogadni mind a pozitív, mind a negatív kritikát anélkül, hogy leharapnám a fejét, vagy megsértődnék. Valami vissza választ úgy is találok. Néha mondjuk vicces mikor már eltelik egy óra, és akkor ugrik be. Teljesen másról beszélgetünk, és akkor hirtelen belevágva a szavába mondom el a visszavágást. Akkor szimplán csak mind a ketten elkezdünk nevetni, komolyan mintha valami tévés családi műsorba lennénk. Oké, nem az Egy rém rendes családban, mert az frenetikus. Régi műsor már, de legnagyobbakat azon tudok csak röhögni.
Elmosolyodtam a zavartságán, aranyosnak találom, mint ahogy bármit amit csinál. Bár amit most fogunk csinálni, az kevésbé sem az aranyos kategóriába tartozik. A csípőmozgása, és nyögései csakis azt bizonyíthatják, hogy értek még a dolgomhoz. Attól eltekintve, hogy közel 3 éve nem voltam már mással, egész jól tudom még az embert kínozni. Mármint nem a vadász féle kínzás, sokkal inkább az élvezetért történő kínzás. Miután megláttam először Shant, nem is vágytam másra, egyedül csakis rá.  És egész életemben másra nem is fogok. Nem is akarok.
Míg a melleivel játszadoztam, az egyik kezem lecsúszott az alsóneműjébe. Tiszta felület, szóval akkor az volt az a múltkori hang a fürdőszobából, nem a vibrátor. Bár rám sem lehet ilyen szempontból panasz, attól független, hogy az arcomat nem borotválom, ott még figyelmet fordítok magamra. Amint lent is sikerült felmérnem a terepet, csak hogy még inkább fokozzam az élvezetet, elkezdtem az ujjaimmal kényeztetni odalent, miközben a melleivel is tovább folytattam a tevékenységemet. Elég nedves volt már így is odalent, szóval tényleg nem csinálom a dolgomat túl rosszul. Kisebb idő után feljebb húzódtam, és egy csók után végigpuszilgattam a testét, míg nem leértem a kezem előbbi helyére. A bugyit lehúztam róla, és odalent is elkezdtem játszadozni a nyelvemmel, és számmal egyaránt. Nem sokkal később már az ujjaimat is csatlakoztattam a számhoz.

Biztos voltam abban, hogy nem fogja hagyni azt, hogy felül kerekedjek, ismertem már ennyire. Ő a férfi, szóval ő akar "irányítani", de ez engem nem is zavart egyáltalán, hiszen biztos voltam abban, hogy éppen ugyan annyira akarja azt, hogy nekem jó legyen, mint neki, ami azért ritka manapság. Ha csak úgy összejönnek az emberek és kielégítik egymás vágyát, akkor nem biztos, hogy figyelnek a partnerre is, pedig egy együttlét pontosan attól jó, hogy a másiknak is jót akarsz és nem csak magadnak. Persze nem bírtam magammal és úgy gondoltam túl sok a ruha rajta és amúgy is már megszoktam őt póló nélkül, szóval hamar megszabadítottam tőle, majd nem sokkal később egy apró sóhaj hagyta el ajkaimat, hiszen ajkainak az érintése a nyakamnál az őrületbe kergetett és még egy apró nevetés is elhagyta a számat, hiszen kicsit csikizett is. Na, igen. Én ilyen vagyok, hogy csikis vagyok egy-két helyen, persze nem mindenkinek sikerül megcsikiznie, de neki akaratlanul sikerült, hiszen a nyakam úgymond egy gyenge pont. Ajkainak érintése egyszerűen mámorító volt.
Majd játékosan lekonyult az ajkam, amikor abba hagyta a nyakam, vagyis az én kényeztetésemet, de nem sokkal később megéreztem a kezét a pólóm, vagyis az ő pólója alatt, amint egyre följebb halad és megáll a halmaimnál. Éreztem kezének érintését, játékát a melleimnél, amik egyre jobban fokozták a vágyamat, majd amikor lekerült a póló, akkor egy kicsit zavarba jöttem. Nem értem, hogy mi van velem, hiszen voltam már mással, de akkor is, valahogyan Nate másabb és magamat se értve kicsit zavarban voltam és az ajkamba haraptam.
Még inkább pirosabb lett az arcom a szavai hallatán, majd még egy pillanatra a kezemet az arcom elé kaptam és próbáltam normálisan viselkedni, de ezt most sehogyan se ment. - Te se nézel ki rosszul, de a ruháid nélkül még jobb volta látvány. - próbáltam lazán mondani, de valójában még mindig kicsit zavarban voltam és magamat se értettem, hogy miért.
Viszonoztam gyengéd csókját, majd éreztem ahogyan ajkai egyre délebre vándorolnak és közben érintik minden egyes porcikáját a testemnek. Majd megállt a nem túl nagy, de kerek halmaimnál és elkezdte a szájával kényeztetni. Éreztem nyelvének az őrjítő érintését, majd a gyengéd harapdálásait, mire a szívem egyre hevesebben kezdett elverni, majd a kezemmel a lepedőbe markoltam és egy idő után nem bírtam tovább és pár nyögés elhagyta ajkaimat. A testemmel kicsit mozogni kezdtem alatta, hiszen tényleg őrjítő volt ahogyan csinálta, pontosan tudta, hogyan őrjítsen meg. Legszívesebben a falhoz nyomta volna és letéptem volna ruháját, de még se tettem. Azt akartam, hogy ő "irányítson", illetve minden egyes pillanatát élvezni szerettem volna ennek. Nem csak a mellkasom emelkedett, hanem a csípőmmel is kicsit elkezdtem mozogni, hiszen azt amit csinált nem lehetett volna kibírni egy helyben és a lepedő is pont kapóra jött, bár azt nem garantálom, hogy a bőre épségben megfogja úszni ezt, ha már most ennyire tudja, hogy hogyan bódítson el.

Nagyon a 30-as éveim elején jártam, mikor megismertem Shant. Addig nem hittem volna a „szerelem első látásra” dologban, hiszen soha életemben nem történt még azelőtt ilyen. A végzős lánnyal is úgy történt, hogy először megismertem, majd szerettem belé, de Shannál más volt. Egyszerre rémültem halálra, és estem szerelembe. Halálra rémültem, mert azt hittem mire a kis gengsztereket elintéztem, ő már két utcasarokkal arrébb van. Kissé meglepődtem, mikor felnéztem, és ott állt előttem.
Azokat a perceket, amiket anno együtt töltöttünk soha életemben nem fogom elfelejteni. Miután elfogadta, hogy vámpír létére nem akarom bántani, egész nyugodtan állt hozzám, és lett végül szoros barátságunk. És ez nem olyan, mint ami mondjuk két lány között jön létre, hogy „Örökkön örökké barátok maradunk.”, mert ezek általában 2 hónap múlva elmúlnak. Olyasmi inkább mint ami két fiú között jön létre, a sértegetésekbe burkolt jókedv. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy megismertem, más esetben valószínűleg már rég halott lennék. Sok esetben inkább választottam a vele töltött időt, mintsem egy vadászatot. Erről nem tudom hogy tud-e, mivel általában öreg barátom adott egy hívást, hogy segítenem kéne neki, de ezt egyszerűen lezártam egy „Bocsi, most nem érek rá” mondattal. Próbáltam ekkor is minél inkább félrehúzódni, hogy ne hallja. Nem tudom miért, nem akartam talán, hogy azt higgye fontosabb számomra egy néhány hónapja kezdődött barátság, mintsem egy olyan dolog aminek az életemet szenteltem. Pedig ez volt az igazság, akkoriban viszont még nem akartam beismerni. Egyszerűen csak jól éreztem magam mellette, és láthatólag ő is. Nem láttam még lányt annyit mosolyogni azelőtt. Sőt úgy senkit sem. Tudniillik, a zenélés mellett még a fotós élet is érdekelt, ezért készült néhány egész jó kép Shanról, általában mikor mosolyog. Akkor volt a legszebb, egy lánynak nem is a melleivel, vagy a kirívó ruhájával kell hódítani, elég egy őszinte, természetes mosoly.
Nem fogom hagyni neki, hogy átvegye az irányítást, ezt így magamban le is szögezem. Én kezdtem bele, én is fejezem be. Amint lekerült rólam a póló, elhúzódtam a nyakától, és a pólója…vagyis az én pólóm alá nyúltam, kis felderítő útra indultam. Mivel alatta semmi nem volt, így könnyű volt az út a melleihez. Az ujjaimmal elkezdtem játszadozni azon a helyen, majd kis idő után a pólót is lehúztam róla, amit a földre dobtam. Elmosolyodtam.
- Jól áll rajtad a pólóm. De nélküle csak még szebb vagy. - Annyira ismerem már a nőket, hogy tudjam, csak még jobban feltüzeli őket néhány gyengéd bók. Adtam ajkaira még egy gyengéd, lágy csókot, majd lejjebb haladtam egészen a melléig. A nyelvemmel elkezdtem a mellbimbója körül körözni, majd később ez is gyengéd harapdálásokba váltott át. Szerettem volna ha ez az alkalom felejthetetlen lenne neki is, így próbálok kitenni magamért.  

Majdnem egy hónapja együtt éltünk, vagy talán kicsit több ideje. Nem tudom pontosan, hiszen mellette gyorsan repül az idő. Tudod ez olyan, mint amikor jól érzed magad valakivel, vagy valahol, akkor gyorsan repül az idő és ez így volt most is. Persze rajtam nem fog meglátszani az időmúlása, de rajta igen.  Sokszor eszembe jutott, hogy beszélni kellene erről is, hiszen én biztos nem fogok lelépni mellőle és mindig mellette leszek, legyen bármi is a döntése. Szeretem őt és ez soha se fog változni, persze soha se tudnám végig nézni a halálát, hiszen akkor én magam is meghalnék, de nélküle nem is akarok élni.
Sok mindent nem tudtunk még a másikról, de pont emiatt tudtunk meglepetéssel szolgálni a másiknak, emiatt volt még izgalmasabb a dolog. Soha se gondoltam volna, hogy tud főzni, hiszen ha valaki ránézz, akkor biztosan nem ez lenne az első gondolata, amik eszébe jut róla. Izmos, magas és eszméletlenül jóképű. Láttam róla fiatal kori képeket is, hiszen a húga megmutatta, így ezt Nate nem is sejti, vagyis soha se mondta ezt. Nem értem, hogy maradt facér és hogyan lehetek olyan szerencsés, hogy ő csak engem akar, hiszen megannyi lányt megkaphatna, de neki én kellek, nekem pedig ő.  Örültem annak, hogy nem lát a gondolataimba, mert nem mindig voltak jó kislányhoz illő gondolataim vele kapcsolatban, főleg amikor láttam őt egy szál törölközőben, illetve amikor első nap meztelenül megjelent előttem.
Én vagyok a legszerencsésebb nő, hogy az enyém vagy.   – mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon és bólintottam. - Ebben igazad van és tetszik az, hogy mindig meg tudsz valamivel lepni.    – mondtam neki még mindig mosolyogva. Megettem az egészet, hiszen vámpír létemre nem vettem meg az emberi kaját is, még egy fura tulajdonságom van, majd megittam a gyümölcslevet. - És most mindjárt szétpukkadok.   – mondtam neki nevetve és játékosan kinyomtam még a hasamat is hozzá, így a tála kicsit megmozdult. Nem sokkal később pedig elvette a tálcát és fölém mászott.
Kíváncsian néztem rá, majd viszonoztam a csókját és a közelebb húztam magamhoz. – Tudom. – suttogtam az ajkai fölött, majd kicsit lejjebb csúsztam az ágyban. Majd picit oldalra billentettem a fejemet és élveztem minden egyes csókját.  Kezemet végig húztam a pólóján, majd kibújtattam belőle és gyengéden megcsókoltam őt. 

Hihetetlen, hogy olyan 4 hónapja csak álmodoztam még az előbb felvázolt helyzetről, erre tessék, kitartás mellett meg is lett az eredménye. Volt egy-két mélypont, mikor úgy álltam hozzá, hogy abbahagyom, mert zsákutcába kerültem. De aztán elég volt megnéznem a képet róla, és visszagondolni, milyen érzés volt vele lenni. Álmodoztam, de mindig fel is voltam készülve arra, hogy nem fogja a szerelmemet viszonozni. Akkor meg leittam volna magamat a sárga földig, és másnap folytattam volna a vadászatot, arra várva mikor jön el egy olyan lény aki ellen nem akarok megküzdeni, és megtörten halok meg. Ha vele nem, nélküle végképp nem.  
Szeretek főzni, mindig is szerettem, mikor még Shan sem volt képben. A suli után el akartam volna költözni, ehhez kellett a főzés, hogy el is tudjam tartani magamat. Meg kinek ne kellene egy főzni tudó pasi, most komolyan? Bár nem látok bele mások fejébe, ami jól is van így. Ki tudja milyen piszkos gondolatok járhattak Shan fejében mikor meztelenül álldogáltam előtte. Az tudom mi járt az enyémben, mikor ő fehérneműben mászkált előttem.
-  Csak meg akartam lepni a világ legszebb nőjét. És sok mindent nem tudsz még rólam, többek közt ezt is. - Viszonoztam a csókot, majd pedig nemlegesen bólintottam, mivel nem szeretem az omlettet személy szerint, másrészt hadd egyen.
Amint befejezte, a tálcát leraktam a földre, és Shanra másztam, és fölötte megtámaszkodva adtam egy csókot neki. Szándékaim érezhetőek voltak, eleget vártunk már.
- Egy szavadba kerül és abbahagyom. - Majd pedig a nyakát kezdtem el gyengéd csókokkal sorozni. Ha neki még ez is túl gyors, akkor részemről rendben van. De nem nagyon éreztem ellenvetést.

Fura belegondolni, hogy kb. egy hónapja még azon gondolkoztam, hogy lehet továbbállok, hiszen semmi se volt már ami idekötne egy-két baráton kívül. Majd egyszer csak minden megváltozott, hiszen megjelent Nate és szinte természetesnek gondoltam azt, hogy költözzön ide egyből, persze mindenkinek legyen meg a saját kis privát része, de legalább így kiderül az, hogy mennyire is menne az együtt élés, hiszen ő vadász és én vámpír. Én is meglepődtem azon, hogy mennyire simán ment minden, nem hittem volna azt, hogy ennyire már most egymásra vagyunk hangolódva és féken tudjuk tartani a bennünk lakó démonokat. Voltak kisebb balestek is, de még ilyenkor se zavart a vérének az illata, persze én is próbáltam nem előtte enni, vagy a tudtára adni, hogy éppen mikor indulok vadászni, mert fogalmam sem volt arról még ennyi idő után se, hogy hogyan viszonyul ehhez az egy dologhoz.
Voltunk ruhát venni is, amibe persze volt beleszólásom mivel nem csak ő fogja hordani. Szerettem magamon viselni az ő pólóját, vagy ingjét. Főleg egy-egy lazább napon is, amikor csak egy szál pólóban, illetve fehérneműben szaladgáltam a lakásban is, mintha direkt húzni akarnám őt, de szerettem néha kicsit az agyára menni, majd utána megjátszani az ártatlan lányt. Szerettem volna megszabadulni először a kicsit rongyossá hordott kabátjától, de elfogadtam a döntését, hogy ő szeretné megtartani, majd szép lassan rájöttem, hogy miért. A ballon kabátja ugyan úgy fűződik a mi kis történetükhöz, mint ahogyan egy-két tárgy. Végül is abban volt az elmúlt félévben,  vagyis akkor amikor keresett engem.
Körülbelül egy hete van az, hogy egy szobában vagyunk, hiszen szerettem volna minél több időt eltölteni vele, illetve szerettem a karjai között elaludni.  Korábban is aludtam már a karjai között, mondjuk egy-egy késő esti filmnézés közben, vagy egy esti csillagnézegetés közben.   Tegnap este is mellette és az ölelésében aludtam el, szorosan hozzá bújva, a fejem a mellkasán pihent, persze megint nem a saját ruhámban, vagyis nem teljesen. Kölcsön kértem tőlem a piros sólyom mintás pólóját és fehérneműben aludtam el, miközben a fejem a mellkasán pihent. Vámpír vagyok és talán ezért is szeretek reggel tovább aludni, s este inkább később aludni menni.  Általában reggel mindig arra ébredek fel, hogy ő figyel engem és közben érzem gyengéd simogatását.  Eleinte fura volt, de nagyon is jól eső érzés, majd szép lassan teljesen hozzá szoktam és nagyon hiányozna már, ha nem minden reggel őt és a mosolyát látnám meg először, hanem valami mást.
Éreztem a napsugarakat az arcomon, mire nyújtóztam egy nagyot és fordultam egyet. Éppen hozzá akartam volna bújni, de sehol se volt. Álmosan pislogtam és próbáltam rájönni, hogy hova is tűnt, de nem sokkal később megjelent és mosolyogva néztem rá.
Jó reggelt neked is, kicsim. – mondtam neki mosolyogva, majd az ajkamba haraptam, hiszen volt kicsi semmilyen értelemben se, hiszen volt szerencsém már látni őt teljesen meztelenül, de nem is értem miért így hívtam most őt, valószínűleg még mindig félig aludtam. Majd meglepődve pillantottam az ölembe rakott ételre. - Ez most nekem? Mivel érdemeltem ki?   – kérdeztem tőle játékosan és megcsókoltam őt gyengéden és megkóstoltam azt amit csinált. - Ez nagyon finom, te csináltad? – kérdeztem tőle meglepődve, majd felé nyújtottam egy falatnyi ennivalót.

Közel egy hónapja annak, hogy ideköltöztem, és ilyenkor érzem csak igazi sikerét annak, hogy nem adtam fel a keresését. Néha még mindig nem hiszem el,  hogy alakulhattak ilyen jól a dolgok. Karma meg hülyeség, hisz egész életemben Szüleim halálát kívántam, másrészt sok ártatlan vámpírt is megöltem. Szimplán csak szerencsés lennék? Igen, valószínűleg ez az... Hisz saját magaménak tudhatom a világ legszebb nőjét, aki minden defektem ellenére is ugyanúgy szeret. Eleinte nehezen indult a kapcsolatunk, a vadász - vámpír dolog miatt, de mostanra már egyikünket sem érdekel. Nem akarjuk egymást bántani, soha nem is akartuk.
Amint ruhákat is vettem magamnak, végre tenyleg ugy érzem, hogy itt élek, megvan minden ugyanis. Bár a ruha választás természetesen nem ment zökkenőmentesen, hisz jött velem Shan is, és inkább ő választotta a ruhákat mintsem én. Csak a felét raktam vissza a helyére, mert viszonylag hasonló ízlésünk van. Viszont a veteránnak számító ballonkabátomat nem dobjuk ki, ehhez mind a mai napig ragaszkodom, ahogy a sálat, és a sapkát sem.
Egy hete talán, hogy azt kérte tőlem enyhén burkoltan, hogy költözzek be a szobájába. Azt hittem kiugrok a bőrömből, olyan boldog voltam.  A dolgokat nem siettük el eddig, ezért is látott még csak ő engem meztelenül. Viszont a pólóimat nyugodt szívvel veszi fel, mivel én estére nem szoktam felvenni. Ez most sem volt másképpen, este megint elkérte a piros sólyom mintás pólómat. Alá viszont semmit nem vesz, csak egy alsóneműt, és ennyi.
Mindig is koránkelős voltam, Shannal ellentétben, aki két órát minimum alszik még. Én pedig a karját simogatva figyelem, ahogy alszik, ugyanis mióta beengedett a szobába, azóta a karjaimban kel és hajtja álomra a fejét. Most viszont még korábban keltem... Ügyesen kimásztam az ölelésből anélkül, hogy felkelteném. Futó ruhámat felvettem, és elkocogtam a boltig, ahol vettem néhány hozzávalót  a reggelihez. Hazaérve egy gyors fürdőt követve el is kezdtem csinálni az omlettet. Húgom imádja a kajákat, amit én csinálok, meg úgy akik megkóstolták az ételeimet. Velem született adottság ha lehet ezt mondani. Amint kész lettem vele, egy tányérra, majd egy tálcára tettem az elkészült étel. Egy pohárba öntöttem még egy kis gyümölcslevet, és azt is a tálcára pakoltam. Majd elindultam a szoba felé, ahol Shan épp ébredezett.
- Szépséges reggelt gyönyörűm! - Majd az ölébe pakoltam a tálcát, és leültem mellé, egy csókot nyomva az arcára.

Valahogy még mindig nem tudtam kiverni a fejemből azt amit lent mondott, talán poénnak szánta, talán nem. Az a baj, hogy még én se tudok kiigazodni rajta teljesen, de melyik pasin lehet? Komolyan olyanok, mintha valami másik bolygóról származnának, de akkor is tudni szeretném, hogy tényleg szeretne-e ide költözni. Persze, nem egyből közös szobánk lenne, meg hasonlók, de legalább több időt tölthetnénk együtt és még jobban megismerhetnénk egymást, hiszen az már biztos, hogy mind a ketten ugyan azt érezzük. Szeretjük egymást és csak ez számít. Lehet kicsit régi módi vagyok, de nem is akarok hirtelen fejest ugrani közepébe, hiszen a sok együtt töltött idő, majd még inkább közelebb hozhat minket egymáshoz.
Egyszer voltam szerelmes, de talán akkor se igazán, mert ha arra gondolok, hogy mit éreztem akkor és mit érzek Nate közelében, akkor teljesen más a két érzés. Nate iránt sokkal erősebbek az érzéseim és jól tudom, hogy bármire képes lennék érte, még az életemet is adnám érte. Több, mint 700 éve élek, de úgy érzem, ha újra el kellene veszítenem őt, akkor már nem lenne értelme az életemnek, hiszen vele kerek/teljes a világ. Ő az akit a sors nekem szánt, vagy valahogyan így szokták mondani a "szerelem szakértők" vagy kik.
Fura volt, hogy már ennyire ismer, hogy tudja azt, hogy őt figyelem. Elkaptam a pénztárcát, majd kinyitottam kérdezés nélkül, hiszen úgy véltem engedélyt adott arra, hogy kotorászzak benne. Persze nem a pénzt akartam kivenni belőle, egyszerűen mást kerestem benne és meg is találtam. Kicsit gyűrött kép volt, de még mindig szép. Rólam készült a kép, de nem olyan kép volt, mint amilyet ő talált meg magáról, hanem az arcomról volt amikor neki köszönhetően teljes szívemből mosolyogtam. Mellette mindig jól éreztem magamat és pontosan tudta azt is, hogy mikor nem vagyok "toppon". Mondanom se kellett, egyszerűen csak megérezte és ott volt nekem, amikor szükségem volt, akkor is, ha nem érdemeltem meg őt.
Sajnálom, hogy eltűntem, de azt tettem amit a legjobbnak gondoltam akkor. - mondtam neki őszintén és kicsit lesütöttem a szemeimet. Szerettem őt, de mégis lemondtam ezekről az érzelmekről, vagyis nem lemondtam, hanem csak a biztonságát előtérbe helyeztem, hiszen nem akartam, hogy még több embernek, barátjának, vagy esetleg a húgának baja essen miattam. Talán ez az igaz szerelem, amikor a másikat előtérbe helyezi az ember saját maga előtt.
Inkább emlékezz a sok jóra amik velünk történtek anno, illetve azokra a jókra amik még történhetnek majd velünk. - mondom neki egy apró mosoly keretében, hiszen azt a raktárépületes dolgot én se tudom elfelejteni, mert még mindig úgy érzem, hogy részben az én hibám volt annak a férfinak a halála. Élveztem édes ajkainak az érintését és viszonoztam mámorító csókját miközben a nyaka köré fontam a karomat és közelebb húztam magamhoz, majd mosolyogva pillantottam fel rá.
Futni? Nem félsz, hogy egy fiatalabb lány le fog téged hagyni, nagy fiú? - kérdeztem tőle játékosan, hiszen vámpír vagyok, szóval sokkal gyorsabb vagyok, mint ő. Majd játékosan adtam egy csókot ajkára és utána az ajkamba haraptam és figyeltem őt. - Remélem nem valami hotelban szeretnél megszállni. - mondtam neki kicsit burkoltan, hiszen még se fogom nyíltam kimondani azt, hogy mennyire örülnék annak, ha ideköltözne. Nőből vagyok, szóval olvasson a sorok között. Kíváncsian vártam a válaszát és közben figyeltem a szemeit. Mindig eltudtam veszni a szemei színében, illetve a tekintetében, meg a mosolyában is.

Nem állt szándékomban feldúlni a szobáját, és nagyjából minden kis titkára rájönni ilyen hamar, de amint szobát tévesztettem, természetesen teljesen véletlenül, nem tudtam megállni. Előjött ez az énem is, a kíváncsi énem. Későbbiekben kevesebb meglepetés fog érni, mi tagadás, de legalább ezen a mai napon később jókat fogunk nevetni… Én legalábbis biztosan. „Ezer éve” nem kaptam már ilyen röhögőgörcsöket. Sőt, úgy egyáltalán ilyet még soha sem. Legalább ez is Shanhoz kapcsolódik, amit nem bánok.
Eddig összesen volt két barátnőm, egyikbe szerelmes voltam, de ugye az a kapcsolat halálra volt ítélve, másikba meg egyáltalán nem, őt a szüleim által ismertem meg. Komolyan, mintha valami kényszerházasságba akarnának belevezetni, úgy éreztem magam. Ő vele is csak azért akartak összehozni, mert: „Okos, szép, kedves, gazdag lány.” Amint a gazdag szó elhangzott, már ott ordibálásba kezdtem velük, hogy most komolyan egy pénzes macával akarnak összehozni? Nem elég az, ami nekik alapból van? De nem, a szüleim pénzéhesek voltak még amellett is, hogy rengeteg pénzünk volt. PÉNZÜK, mert én nem vettem ki sohasem a részemet belőle. Nem szép ilyet mondani, de örülök, hogy meghaltak… Pokollá tették az életemet néha, ezek után meg végre szabad embernek érezhettem magam. Habár vigyázni kellett a húgomra, de még mindig ezerszer jobb, mintha mosolygós arcot vágni minden hülyeséghez.
Oda se kellett néznem, éreztem, ahogy engem figyel. Majd ránéztem, és a farzsebemből kivettem a pénztárcát, és odadobtam neki. Tudom, hogy mire figyelt, nem is tudná letagadni, nem épp a legjobb hazudozó. Ahogy vicceket sem tudja olyan hosszan elhúzni, mint én. A kép, ami róla volt benne, kevésbé érdekes módon nem fürdőruhás, meg nem valami alig takaró ruha, hanem szimplán csak az arca volt benne, amint őszintén mosolyog.
- Nap mint nap nézegettem ezt a képet, ez adott erőt, hogy egyszer újra foglak látni. Hogy ne adjam fel a keresést. - Mosolyogtam rá, eszem ágában sem állt volna hazudni, meg minek is tenném? Szerelmes vagyok, nem akarok előle semmit eltitkolni, ahogy azt sem, hogy pompásan tudok főzni. De ezt nem tudja, ezt majd eljátszom vele később, valamelyik reggel hamarabb kelek, egy fincsi kis omlettet hozok neki reggelinek, valami gyümölcslével. Szeretek előre tervezni, de csakis rövid távra, és ez pontosan az volt.
- Természetesen emlékszem, hiszen akkor láttalak u… Ja várj, nem utoljára, az a raktárépület volt… Na mindegy, azt nem tudtam elfelejteni, ahogy az azelőtt eltöltött napjainkat sem. Szóval inkább úgy mondom, hogy nem hittem volna, hogy megtartod. - Majd pedig közelebb sétáltam hozzá, és nyomtam az ajkaira még egy lágy csókot, miközben szintúgy magamhoz öleltem mint eddig is. Majd pedig a csók után meg is szólaltam.
- Viszont csak hogy tudd, én nap mint nap járok futni, néha örülnék, ha te is csatlakoznál. - Nyomtam egy puszit az arcára, miközben a kezeim még mindig a derekánál voltak összekulcsolva.

Komolyan nem akartam elhinni, hogy körbe nézett a szobámban, hiszen soha senkinek se szoktam megengedni azt, hogy betegye ide a lábát. Ez az én kis privát zúgom, ahol a saját cuccaimat teszem. Persze sejtettem, hogy ez után meg fog változni minden, hiszen szeretem őt és nem akarok semmit se elrejteni előle, hiszen már jól tudom, hogy szeret annak ellenére, hogy egy-két dolgot tud a múltamról. Hiába vagyok kedves és szelíd vámpír, azért én is öltem már meg embert. Képzelj el egy nagyon rossz napos lányt, aki kb. mindenen hisztizik és minden baja van, na ehhez adj hozzá még egy vámpír temperamentumot és szerintem jól tudod, hogy mi lesz a végeredménye. Viszont attól még, hogy esetleg ide költözik nem feltétlenül kell a szobámat felderítenie, hiszen ha mindent tud, akkor hol marad a meglepetés ereje. Óvatlanul is a tekintem a mögötte lévő fehérneműs szekrényre vándorol és meglátom, amint a fekete fűzöm kilóg. Ez most már több a soknál és ez volt az a pillanat, amikor automatikusan hozzávágtam a könyvet. Nem érdekelt az se, ha tönkre megy a könyv, de ez már több volt a soknál.
Majd amikor a könyv címét mondta, akkor kíváncsian oda néztem, de nem kellett volna, hiszen még inkább zavarba jöttem. - Csak nem unalmas óráidban azt olvastad? -kérdezem tőle nevetve, de inkább csak a zavaradottságomat próbáltam leplezni a nevetéssel. Nem arról van szó, hogy nem láttam még férfit meztelenül, mert jó párat láttam a 700 évem alatt, de ez másabb volt. Itt nem csak a testiségről volt szó, hanem többről. Szerelemről, szenvedélyről ami egy jó nagy adag veszéllyel volt megfűszerezve, hiszen mind a ketten akár halálosak is lehetünk a másikra. A válaszát meg se várva próbáltam kijutni a szobámból, de hirtelen elállta az utamat és engem figyelt a fülig érő mosolyával. Éppen mondani akartam valami nem túl kedveset, amikor megéreztem testének a közelségét, majd a csókját. Viszonoztam a csókját és közben éreztem amint a nedves teste a száraz ruhámmal érintkezik, majd magamat se értve hirtelen lekevertem neki egy nem túl kicsi pofont. Nem hiszem el, hogy mindenen mosolyog.
Miből gondolod, hogy az élő jobb, mint a másik? - kérdezem tőle kicsit gúnyosan és incselkedve, majd amit művel a csípőjével azt egy újabb pofonnal "jutalmazom". Komoly nem értem, hogy miért csinálja ezt, hiszen már így is tényleg vérvörös az arcom. Hajamat kicsit az arcomba igazítom, majd felpillantok rá és őt nézem. Nem mozdulok és a tekintetét fürkészem, majd meghallom azt a tipikus hiéna nevetését, amire megforgatom a szemeimet. Figyelem ahogyan elsétál mellettem, de várok még egy darabig, majd mire felveszi a boxerét addigra megfordulok és figyelem őt. Meg kell hagyni még mindig eszméletlenül izmos és jól tartja magát, de most nem szabad erre gondolnom.
Tényleg nem emlékszel? - kérdezek vissza mosolyogva és figyelem őt. Figyelem minden egyes mozdulatát és közben elgondolkozom azon, hogy vajon mi lehet a pénztárcájában. Vajon van rólam régi kép benne, vagy nincs? - Emlékszel még az utolsó parkos sétánkra? - kérdezem tőle mosolyogva, hiszen ott eléggé sokat hülyültünk és sétáltunk együtt. Ott már volt egy eldugott kis csendes helyünk is, de most nem is ez a lényeg. Nem sokkal azelőtt, hogy én eltűntem ott sétáltunk és egyszer csak elkapott minket egy nagy vihar. Bőrig áztunk és akkor került hozzám egy tiszta boxerje, hiszen rövid nadrágnak poénnak felvettem és megvicceltem őt és akkor maradt nálam, hiszen persze hozzá menekültünk fel. Azóta is őrzöm, talán pont azért, hogy legyen egy indokom megkeresni őt, de már nem kell indok, hiszen ő talált meg engem és most már nem akarom elengedni őt soha se.

Miért is zavart volna, amit láttam? Tökéletes teste van szerintem, minden porcikáját szeretem, viszont ezt is a sajátos módomon adom tudtára, egy poénba burkolva. Nem akarom elsietni a dolgokat, ha eddig tudtam várni, akkor még várhatok egy kis időt… Ezt ki kéne emelni, hogy kis, mivel ugye ember vagyok… Így is harmincas éveim elején járok, a csúcspontomon ha mondhatom így. De ezt majd ha eljön az idő, Shan elmondja, egyelőre élvezem azt is, hogy viszonozza a szerelmemet.
Nem vagyok szégyenlős, főleg a választottam mellett, aki mellet le akarom élni a hátralévő életemet. Miért is kéne? Sokszor fog még így látni, ha minden jól alakul. Viszont észrevettem, hogy ő is átöltözött. Egyre csinosabb lesz, amint ezeket a ruhákat magára ölti. Bár lehet csak a bennem lévő szerelmes beszél. Kétlem, mikor még nem is estem belé úgy ahogy most, már akkor is csinosnak tartottam. De most, hogy már tényleg életemet adnám érte, csak még inkább fokozódott bennem az érzés. Viszont nem hittem volna, hogy az én képemet nézegetve szokott magával játszadozni. Őszintén ki sem néztem volna belőle. Épp ezért jó, hogy nem az én lakásomban vagyunk, mert ki tudja mit találna ott. Bár nekem semmi olyan nincs elrejtve. Sőt, semmi nincs elrejtve. A könyv elől szándékosan nem hajoltam el, inkább próbáltam elkapni, ami sikerrel is járt. Majd megnéztem a könyv címét, ami miatt még inkább görcsöt kaptam.
- A Szürke Ötven Árnyalata?? - Kezdtem bele a röhögésbe, majd pedig utána mentem, még mindig egy szál semmiben. Tapintható volt a zavara, de épp erre mentem ki, puszta kíváncsiságból. Meg úgy érzem, néhány poént még el tudok sütni ezután. Elé álltam az ajtóba, és magamhoz öleltem, majd pedig adtam neki egy csókot. Érződött, hogy mérsékeltebb lett már a zavara, de a pofon amit utána kaptam, azon szintén elmosolyodtam.
- A kis játékszereddel most is játszhatsz, legalább nem egy képet kell nézegetned, és nem is csak a felét. Egészben egész más a látvány. - Engedtem el, majd lágyan megráztam a csípőmet, kezeimet felemelve, aminek következménye még egy pofon lett. Ezen viszont megint elkezdtem nevetni, a szokásos hiéna nevetésemmel, ami mások számára akár idegesítő is lehet. Majd pedig odasétáltam a boxeremhez, és magamra húztam, rá pedig a bátyja gatyáját.
- Egyébként nem tudom mit keresett nálad a gatyám, de jól jött. - Mondtam mosolyogva, majd a szintén ágyra kirakott tárcámat a farzsebembe csempésztem vissza. Nem volt benne semmi, egyedül az a 700$ készpénzben, meg egy kis kép Shanról. Abba nyugodtan nézegethet,mást nem talál benne ezeken kívül.

Neki senki se lenne elég jó. Túl egoista. - mondtam neki egy vállrándítás keretében, hiszen a bátyám tényleg az, nem is kicsit. Igaz az, hogy Nate vadász, de a testvérem idősebb nálam és kegyetlenebb is sokkal, szóval még szép, hogy nem engedném, hogy valami kakasviadal kialakuljon.- Azt hiszem a kakasviadal későbbre marad. - mondtam neki kuncogva, hiszen eléggé érdekes lenne és lehet egy darabig még nézném is, hiszen mind a kettőnek van egy húga és az egyik pont a másik húgát szeretné megkaparintani. Talán egyszer összeeresztem őket, akár még a poén kedvéért is.
Most mondtam el neked. Menj fel, majd balra, ott a szobája és a fürdője is. - mondom neki kicsit viccelődve, hiszen tényleg az előbb mondtam. Szolgálja ki magát, mert én aztán nem akarok kutatni a bátyám cuccai között. Nem akarom látni a magán élete apró darabjait, így is néha már túl sokat tudok. Elmosolyodom, amikor éreztem pusziját a homlokomon, majd a gyengéd simogatását. Érzem, amint minden egyes porcikán legbelül beleremeg, hiszen az érintéseivel és a mosolyával mindig is az őrületbe tudott kergetni.
Majd megforgattam a szemeit arra amit mondott, ezt most már nem hiszem el. Játékosan utána vágtam az egyik cipőmet, de persze nem találta el, hiszen direkt pontosan mellé dobtam.- De téged gondolom nem zavar az amit látsz. - mondtam neki egy féloldalas mosoly kíséretében és figyeltem őt. Komolyan nem hiszem el ezt. Még csak most jött, de máris kezdi.
Figyeltem az egyre távolodó alakját, majd amikor eltűnt, akkor levettem a másik cipőmet is és mind a kettőt a helyére raktam. Ezek után pedig csináltam kaját a macskának és oda adtam neki. Lassú léptekkel sétáltam vissza a konyhába, de már valami furát hallottam. Olyan volt az egész, mintha valamin nagyon röhögne, de ekkor még nem is nagyon érdekelt, hiszen tuti vannak érdekes dolgok Ren szobájában is. Öntöttem magamnak egy kis vért és szép lassan elkezdtem kortyolgatni, mintha valami nemes bor lenne. Élveztem minden egyes kortyát, majd egyre jobban hallani kezdtem azt az ismerős nevetését. A hajamat a fülem mögé tűrtem és hallgatózni kezdtem, de nem onnét hallottam ahonnét gondoltam volna, hogy van.- "Nem, az nem lehet"- mondtam saját magamnak, majd még a pohár is összetört a kezemben. Gyorsan kidobtam a pohár maradványát, megmostam a kezemet és elkezdtem felfelé rohanni. Persze addigra már hűlt helye volt, de persze tetteinek a darabkáját szem előtt hagyta.
Nem, ezt már ő se teheti meg. Ez most több volt a soknál, tényleg úgy éreztem, hogy mindjárt rárontok, de azzal semmit se értem volna el, így inkább gyorsan előkaptam egy tiszta ruhát és gyorsan belebújtam, majd a megtalált dolgaimat, gyorsan visszasüllyesztettem a helyére. Éppen az utolsó dolgot tettem a helyére, amikor meghallottam, hogy a fürdőm ajtaja nyílik, majd a lépteit. Nagy sebesen megfordultam és éppen le akartam tépni a fejét, de nem bírtam megszólalni. Teljesen meztelenül ott állt előttem és az a kaján vigyor ott csücsült az arcán. Egy pillanatig még őt néztem, majd az ajkamba haraptam és félre pillantottam. - Persze, véletlenül kint hagytad. - mondtam neki kicsit ironikusan és néha-néha pillantásom oda téved, de persze nem sokáig, hiszen folyamatosan próbáltam máshova nézni és nem rá. Totálisan idióta, de pontosan ezért szeretem, mert nem éppen egy merev pasi, na jó nem olyan értelemben értettem. A kezemben lévő könyvet szorongatom, majd célirányosan neki vágom. - Idióta vagy! - mondtam szinte üvöltve, majd vérvörös arccal igyekeztem kijutni a szobámból. Nem azért, mert nem tetszett az ami elém tárult. A látvánnyal és Nate-el nincs semmi baj se, egyszerűen csak zavarba jöttem és fogalmam sem volt, hogy mit kellene csinálnom és a menekülés tűnt a legjobb választásnak jelenleg.