i just can't calm down

Horrorfilmek ezrei mutatnak be különböző módokat a halálra. Ezer meg ezer rémtörténet van a világon, ami szájról-szájra terjed egy kisebb módosítással. Mégis, ha a saját rémtörténeted kellős közepére kerülsz, amire egyáltalán nem számítottál, hiszen csak tanulni akartál, de az élet közbe szólt. A filmeknél eltakarjuk a szemünket, vagy becsukjuk és a kezünket pedig a fülünkre tapasztjuk, de itt nem volt ilyen menekülési lehetőségem. Egyszerűen végig kellett szenvedem ezt az egészet. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek elfelejteni ezt az egészet. Minden egyes porcikám beleremeg és a sírást sem tudom abbahagyni. Az emlékképek hívatlanul törnek elmémbe, míg végül nagy nehezen ráveszem magam, hogy lemosom magamról a sok mocskot, ami pár perc töredéke alatt ragadt rám, de van, amit nem tudok lemosni. A lelkemről ezeket a pillanatokat soha nem leszek képes lemosni. – Lehet, hogy vadász volt, de ez még nem jogosítja fel, hogy ilyen dolgokat csináljon. Egyszerűen nem.. – Megrázom a fejemet, mert nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ilyen makacsul vetette magát a veszély kellős közepébe az apám. Szeretem őt és tudom, hogy csak engem akar megvédeni, hogy miattam akar igazából bosszút állni, de ha valami baja esik azzal csak még inkább bűntudatom lesz. Legyen szó egy apró karcolásról, bármiről. Nekem mindez rengeteget jelent. Aggódom érte..
Egy darabig csak figyeltem a vizet, ahogy folyik, majd ledobálva magamról a mocskos ruháimat elmerültem benne és hamarosan már nem a habfürdő színe volt főlényben, hanem sokkal inkább vörösessé változott a víz színe. Egyszerűen csak áztattam magam. Nem volt energiám arra, hogy lesikáljam magamról. Éreztem, ahogy a saját magam által megsebzett karomat erőteljesen marja a víz, de még ez sem számított. A szemeimet marták a könnyek, de mit sem törődtem vele. Teljesen belemerültem a vízbe, csak az arcom látszott ki és a plafont bámultam. Az üres, fehér plafont, ami furcsa módon tökéletes megnyugvást nyújtott a számomra. Mintha csak erre lett volna szükségem. Üres, sima felületre. Ami minden gondolatomat magába szippanthatja, minden egyes érzésemet magával ragadhatja és vissza sem adhatja. Mindez csak egy pontot igényelt, aminek könnyedén átsugározhattam a fájdalmam, a rettegésem és az aggodalmam. Szépen, lassan megkönnyebbült a testem. Nem felejtem el. Tudom, hogy visszatér, ha másképpen nem is álmomban kísért majd. De most félretolom. Elraktározom és lelakatolom. Mikor már kezd kihűlni a víz gyorsan lemosom megmosakszom és ügyelek a kezemen lévő sebre is. Mikor végzek kikászálódom a kádból és belebújok a köntösömbe, majd nedves hajjal nyitok ajtót. – Jól vagyok. – Félretoltam a fájdalmat, de most hirtelen üresség lett úrrá rajtam. Mintha valamitől megfosztottam volna önmagam.

The most important persons

Egyáltalán nem tetszett az, amire Nate készült, de mégis próbáltam valamilyen szintem elfogadni azt, hogy ő döntött és hosszú idő után ellent mondott annak, amit szerettem volna. Nem értettem vele egyet és féltettem, mert lehet régen vadász volt és most még mellette vámpír is, de én már láttam azt, hogy mire képes egy őrült vámpír és egyet se szeretnék a családom közelében tudni. Próbáltam megnyugodni, de a karjaim között zokogó lányomat hallva egyáltalán nem ment. Most már nem csak Bells miatt kell aggódnom, hogy miként fog ezzel az egésszel megbirkózni, hanem még a férjemért is kell, mert önfejűen elment megkeresni azt a vámpírt. Nagyon reménykedek abban, hogy minden rendben lesz, mert ha meghal, akkor tuti, hogy azt még meg fogja keserülni. Sok éve már annak, hogy újra egymásra találtunk és egyáltalán nem álltam még arra készen, hogy elveszítsem és szerintem soha nem is fogok, mert még a mai napig tisztán emlékszem arra, hogy milyen érzés volt az, amikor azt hittem, hogy meghalt. Egyszerűen arra nincsenek szavak, de úgy éreztem, hogy abban a pillanatban még én magam is megsemmisültem és egyedül a pocakomban lévő gyermek adott valamennyi erőt ahhoz, hogy próbáljak talpon maradni, de szerencsére ott volt édesapám is. De azt hiszem a legnagyobb szerencse az volt, hogy a vérem hatott és sikerrel jártam… Nem kellett elveszítenem azt a személyt, aki mindennél fontosabb lett számomra egy-két nap alatt.
Nem fog semmi se vele történni, hiszen pontosan tudja mit csinál. Régebben édesapád vadász volt. – mondom neki bizakodóan és reménykedek abban, hogy elhiszi nekem Bella azt, amit mondok, hiszen az igazat mondom. Természetesen féltem és izgulok érte még ennek ellenére, de ha legalább a lányuk emiatt megnyugszik, akkor már fél sikerrel jártam.  Nem sokkal később már Bella szobájában vagyunk, ahol leülök az ágyára és aggódva nézem azt, ahogyan eltűnik a fürdőben. Egyáltalán nem értem, hogy miért kell ennek így történnie, hiszen még gyerek, de máris olyat kellett átélnie, amit senkinek nem kellene. Beletúrok idegesen a hajamba, majd amikor már sok idő eltelt, akkor bekopogok a fürdőjének az ajtaján. – Minden rendben van kicsim? Esetleg valamire szükséged van? – kérdeztem tőle kedvesen és úgy, ahogyan egy aggódó édesanya kérdezné a lányától, de közben egyre inkább fülelni kezdek, mert féltem őt. Még szerencse, hogy vámpír vagyok, így van esélyem meghallani a legkisebb vészjósló jelet is.
 

i just can't calm down

Nem szeretném, hogy bárkinek is baja essen. Talán nem is kellett volna hazajönnöm azelőtt, hogy rendbe szedem magam és akkor talán még képes lettem volna elrejteni valahol a történteket és bezárni az elmém egy olyan sötét zugába, ahonnan soha többé nem kerülhetne a felszínre, mert most a saját apám akarja veszélybe sodorni magát. Éreztem rajta, hogy idős vámpír, szóval nem mondhatnám egy kispályás elmebetegnek. Talán már maga a kora volt az, ami rátett a dolgokra egy lapáttal és ezek tették őt őrültté. De az alkoholt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ami abban a pillanatban talán a 90%-át is kitöltötték a testének. Egyszerűen undorítóan áradt belőle az alkohol szaga. Az arcát pedig soha nem fogom elfelejteni. Ahogyan felém tornyosult és lenézett rám.. Annyira magas volt. A haja pedig aranylón szőke. A felsőteste pedig.. Hát, ha csak ennyit tudnék róla talán még azt is mondanám, hogy nem lehet rossz alak, de túlságosan is beleláttam a lelkébe pusztán a cselekedetei alapján és nem szívesen kerülnék túlságosan közel hozzá, de azt sem akarom, hogy a családomnak miattam essen baja. Így is meghalt az a srác még nem szükséges, hogy az apám is meghalljon miatta. Nem bírnám elviselni.
– De azzal, hogy egyedül megy utána nem önmagát sodorja veszélybe? Én nem akarom, hogy miattam történjen vele is valami.. – Egy pillanatra sem hagyom abba önmagam ostorozását a fiatal srác halála miatt. Talán főiskolára gyűjtött és azért dolgozott ott. Nem tudom, hogy milyen élet állt mögötte, vagy mi volt előtte de azt határozottan tudom, hogy volt még jövője egészen addig, míg én fel nem bukkantam a grillben és vetettem véget az életének. Még ha nem is én öltem meg a két kezemmel a vére szó szerint a kezeimen szárad. De nem csak ott. Még mindig az egész testemet szinte az ő alvadt vére teríti be és egyre inkább gyomorforgató illata van. Jobb lenne végre lemosni ezt az egészet magamról.
Nagyot sóhajtok, amikor apa elmegy. Megállíthattam volna. Megpróbálhattam volna varázsolni, de azt hiszem, hogy a jelenlegi állapotomban még ez sem sikerült volna. Anya szavaira csak bólintok és lassan feltápászkodom, majd elindulok a fürdő felé, hogy végre ledobhassam magamról a véres ruhadarabjaimat és lemoshassam a bőrömről a vért. A ruháimat pedig el fogom égetni. Ha máshogy nem is szabadulhatok meg az emléktől legalább ilyen emlékeztetőre nincs szükségem. A fürdőbe érve jó forró vizet kezdek engedni és figyelem, ahogy a gőz a plafon felé kúszik, miközben habfürdőt öntök a kádba.