Ha tudtam volna, hogy ez lesz inkább valaki mással küldtem volna el a pénztárcáját. Nem volt kedvem kereszttűzbe kerülni. Egy testvéri civakodás kellős közepén álltam. Teljesen mindegy, hogy milyen fordulatot fog venni ez az egész. Én azon leszek, hogy a lehető leghamarabb lelépjek innen. Egyszerűen már nem bírom ezt az egészet. Eddig azt sem tudtam, hogy van egy testvére, de most már, hogy megismertem miért is ne nézhetnék végig egy veszekedést kettejük között? Feleslegesnek találtam leplezni, hogy mennyire nem szívesen vagyok itt. Nem tudom, hogy ki élvezné azt a műsort, amikor kis híján két testvér egymás torkának esik. Legszívesebben a falba vertem volna a fejet, amikor a veszekedésük tárgya a szőnyeg köré fonódott. Kicserélik nem nagy ügy. Ennyi erővel nekem pedig hisztiznem kellene az ágy miatt? Eszem ágában nincsen, hiszen nagyon is jó dolgok történtek rajta, mielőtt elég könnyen beadta a felmondását. De most nem szabad erre gondolnom.. Nem éppen ez a megfelelő hely, hogy visszagondoljak, hogy én és Ren.. Na, jó most már tényleg elég! Mielőtt még elindultunk a konyhába Ren megcsókolt, majd megfogta a kezem és úgy értünk be a helyiségbe. Aztán egy picit talán lesápadtam, amikor magamra hagyott a kicsit már-már túlbuzgó húgával. Nagyot sóhajtottam és próbáltam kikerülni a válaszokat meg úgy igazából mindenféle kommunikációt és reménykedtem, hogy Ren a lehető leghamarabb visszatér. Utána pedig én szépen eltűnik pont, ahogy a nagy könyvben meg van írva. - Lehet.. Valami olyasmi. De ez már a múlt. - Megrántottam a vállamat. Nem akartam a múltról beszélni és arról sem, hogy elhagyott. Elég sokat szenvedtem miatta most egyenlőre próbálom kihasználni az alkalmat, hogy itt van. Na, meg kíváncsi vagyok, hogy megtartja-e az esküjét és tényleg szólni fog-e, ha esetleg úgy dönt, hogy lelép a városból. Nem szeretem, ha valami váratlanul történik.. Bár ez is attól függ, hogy miről van szó. - Hogy mi? - Kicsit ledöbbentem attól, amit mondott. - Én nem játszadozom Ren-nel. - Mondtam, már szinte kidülledő szemekkel. Nem is értem, hogy jutott ilyesmi az eszébe. Ha valaki játszadozik ebben a "kapcsolatban" az szerintem Ren. Rajta nem tudok kiigazodni. Eleve nem ismerem annyi ideje, mint kellene.. De sok időm nem is lesz, hogy kiismerhessem, mert míg nekem egyetlen egy életem van neki több ezer. Hamarosan Ren visszatért és iszonyatosan megkönnyebbültem. - Jobb nekem állva.. Igazából úgy is jobb lenne, ha mennék. - Magyarázkodtam, hiszen nem akartam itt maradni. Úgy éreztem, mintha sarokba szorítanának és hamarosan megfulladnék. Elkezdtem szédülni és olyan volt, mintha megszűnt volna a világ.. Csak homályos foltokat láttam.. Hogy mondtak-e valamit vagy sem fogalmam nincs. Az utolsó dolog, amire emlékszem azaz, hogy a szívemhez kaptam és ennyi onnantól kezdve már minden elsötétült.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Kedd Okt. 29, 2013 10:00 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Brynn & Ren & Shanna
Téged miért is zavarna. -kicsit forgatni kezdtem a szemeimet. Nem is értem, hogy gondolhattam ilyet, hiszen ő büszke arra, ami és ezt nem is próbálja leplezni, de akkor meg miért tartja annyira rossz dolognak a vámpíriságot. Komolyan néha nem értem a saját bátyámat, de ez már annyira nem is meglepő. Persze, hogy ezt komolyan veszed. - mondtam neki higgadtan és álltam a tekintetét. Komolyan mire ez a beképzeltség, mintha nála jobb pasi nem élnének a földön. Én kapásból tudok egyet, de jobb nem is beszélni Brandonról, mert semmi kedvem ahhoz, hogy jelenetet rendezzen itt, hiszen ha megtudja, hogy egy vadászba lett szerelmes a húga, akkor tuti kiakad. A boszorkányt megölte, de vajon mit kezdene egy vadásszal. Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor a következő szavaival kizökkentett. Ránéztem nem túl kedvesen, de inkább megtartottam magamnak a véleményemet a hangyás dologról. Soha nem szerettem vele civakodni, más előtt meg pláne nem. Pár pillanattal később már a konyhában voltunk, ahol neki kezdtem a macska fürdetésének. Hallottam Bry egyre hevesebben verő szív verését, ami valószínűleg Rennek volt köszönhető, majd meghallottam a lépteik zaját is. Figyeltem ahogyan a bátyám elhagyta a helységet, minek következtében egy apró mosoly jelent meg az arcomon, mert pontosan tudtam, hogy mennyire nem akarta ezt. Nem akarta, hogy a farkaskájával egyedül maradjak. Most még is megtörtént az elkerülhetetlen, de ezt Ren is jól tudta, hogy előbb vagy utóbb úgy is találkoztam volna vele. Ha nem tévedek, akkor miatta lettél farkas és egy darabig még egyedül is hagyott. - mondtam neki habozás nélkül, majd ráemeltem a tekintetemet, mert tudtam, hogy csak ködösít, mert biztos voltam benne, hogy pontosan tudja, emlékszik. Ahogyan a testvéremre nézett, az a tekintett mindent elárult.- Szerintem pontosan tudod mire gondoltam. - mondtam neki még mindig mosolyogva és közben a Brynak a reakcióit figyeltem.- Megértem, ha zavarban vagy, csak hát ő az egyetlen élő rokonom, szóval tudod nem szeretném, ha bárki is játszana vele. - mondtam határozottan, mert Soren pontosan tudta, hogy milyen tudok lenni, ha felhúznak és bárki bántani akarja a hozzám közelállókat. Hiába civakodtunk sokszor, akkor is ő volt az egyetlen személy akire bármikor számíthattam. És mi jó testvér módjára mindig ki is álltunk a másik mellett és megvédtük egymást.- Sajnos Soren elég hamar megjelent, így nem tudtam több kérdést feltenni a leányzónak, de azt jól láttam, hogy megkönnyebbült, hogy a bátyám visszajött. Figyeltem őket és olyat láttam amit még előtte soha se. Talán kicsit zavarban volt Ren, de ami még furább volt, hogy törődött a lánnyal a maga módján. - Köszönöm.- Mondtam neki a szőnyeg dologra, mert tőlem azt ne várja, hogy a nyakába ugorjak örömömben. Hirtelen sütögetni támadt kedved? - kérdeztem tőle ironikusan, majd közben szárazra töröltem a macskát és leültem az egyik szabad helyre, hogy tovább kényeztessem az én kis szőrpamacsomat. Nagyon szép volt, de azt tudtam, hogy még mindig óvnom kell Rentől, ha nem akarom, hogy valami baja legyen.- Jól gondoltad, lehet te majdnem minden két lábon járó dologba belekóstolnál és megennéd, de én nem és szerintem Bry se. - mondtam neki kicsit rosszallóan, majd aggódva a farkaskára néztem, hogy vajon ő mit reagál a bátyám előbbi megnyilvánulására. Vajon ő is tudja, hogy éppen azt tervezi, hogy valakit megesz. -
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Okt. 28, 2013 9:25 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Brynn & Soren & Shanna
Az életem egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran rossz oldalon.
Eléggé furcsa volt számomra ez a helyzet. Shanna és Bry egy helységben. Valóra kelt a rémálmom, de ezen is túlléptem. Mint úgy általában minden rossz dolgon, ami körülöttem történt. Talán ezért is néztek egyesek szívtelen lénynek. Pedig volt szívem, legalábbis a röntgengépek szerint. Hasznát persze nem igen vettem. -Ha a származásunkat nézzük, az is vagyok! De nem zavar! – Jelentettem ki olyan mereven, mintha épp csak az időjárásról csevegtünk volna. Boszorkány családba születtem, majd vámpírrá váltam. Igazi korcs vagyok, de úgy őszintén, ez egy cseppet sem zavar. Nem fáj és egyébként is, bennem legalább sok lehetőség lapul, nem úgy, mint a mihaszna, törékeny emberekben és állatokban. Ez a macska is csak azért él még, mert játszadozni akartam vele. Elszámoltam magam, nem nagy ügy! Egyszer úgyis elkapom még a dögöt, és ha törik, ha szakad, megnézem, hogy tud repülni. -Ezt jól megfogalmaztad, húgi! – Néztem a kisasszony szemébe, hatalmas nagy magabiztossággal. Mindenki rám féltékeny, még szép! Hogy is lehetne máshogy? Több, mint 700 éves vagyok, elég szép vagyonom van és nem mellékesen, még jól is nézek ki. Ki akarhatna ennél többet? Ráadásul itt van nekem a szent húgom is, így a dolog család része is ki van pipálva. Szeretőkből sem volt hiányom, most meg úgy tűnik Bryvel is alakul valami. Miért ne lenne féltékeny rám bárki? -Elintézem azt a nyamvadt szőnyeget, megnyugodhatsz! Vagy tudod mit? Szedjél hangyát, az jót tesz az idegeknek! - Szóltam még a távolodó házisárkány után, mielőtt eltűnt volna végre a konyhaajtó mögött. Most volt pár percünk Bryvel úgymond kettesben és ezt, szándékomban állt kihasználni. Épp ezért vettem birtokba az ajkát egy pillanat alatt. Most is épp olyan élvezetes volt a csókja, mint máskor, ámbár éreztem benne némi feszültséget. Épp ezért is maradtam tapintatos, holott engem nem nagyon zavart volna Hanna jelenléte. Kézen fogva sétáltunk a konyháig, talán csak azért, mert így legalább megérinthettem. Amíg a jelenlegi két nő, akik az életemben voltak egymással diskuráltak, én egy telefonhívással elintéztem a szőnyeg jövőbeli sorsát. Na meg a vér takarítását is, hisz eszembe sem volt megcsinálni. Majd az ingatlanos takarít, mint a kis angyal. Kissé feszültnek tűnt a hangulat, mikor besétáltam a konyhába. Persze azt állították, hogy semmiről sem maradtam le, de én ebben nem voltam olyan biztos. -Még ma el lesz intézve a szőnyeg! – Közöltem Shannával, majd pár lépéssel Bry mellett teremtem, hogy egyik karommal amolyan védelmező stílusban átöleljem. Nem mintha attól féltem volna, hogy Hanna átharapja a torkát, inkább attól, hogy a kis farkas menten kiugrik az ablakon. -Miért nem ülsz le? – Néztem kérdő tekintettel a szőkeségre, majd pillantásom a macskára siklott. Basszus, túlélte a fürdetést! Nem tud ez a dög csak úgy megfulladni a kedvemért? Most már biztos, hogy kandúr, vagy langyi, különben a kedvemre tenne. -Ha már ilyen szépen összegyűltünk, süssünk muffint és tartsunk teadélutánt! – Kezdtem bele egy újabb agyfárasztó hülyeségbe, igen csak gúnyolódó hangon. Pont az a sütögetős, teázós fazon voltam mindig is, na, ja! Maximum akkor, ha embert kellett sütni, vagy csak szimplán hideg pizzát toltak elém a pizzériában! Nincs is jobb a sült szakácsnál! -Volna más ötletem is, de kétlem, hogy tetszene nektek! – Morfondíroztam tovább. Bryvel el tudnék játszani, de kételkedtem benne, hogy jelen pillanatban ez a terv a többieknek is tetszene. Shanna láthatólag vallató üzemmódba kapcsolt, Bry pedig, nos, arra szavakat sem találtam. -Esetleg rendeljünk kínait! – Nevettem el magam hirtelen saját ötletemtől. Bry megenné a kaját, mi meg az igazi kínait. Bár, nem túl gyakori az, hogy kínai futárt küld ki a kínai kajálda. Nagy kár érte, pedig láttam a dologban némi poént.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Okt. 18, 2013 11:45 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
brynn & ren & shanna
Az, hogy kellemetlenül éreztem magam az nem kifejezés. Annyira feleslegesnek éreztem magam jelen helyzetben plusz még az is bennem volt, hogy ez az egész, ami kettejük között zajlik le egyáltalán nem tartozik rám. Még mindig abban a sokkban voltam, hogy megismertem a testvérét. Eddig különösebben azt sem tudtam, hogy van családja. Igazából, ha őszinte akarok lenni azt hittem azért olyan, amilyen, mert elvesztette a családját. De semmi köze nem volt ehhez. Igazából még úgy komolyabban soha nem gondolkodtam el azon, hogy miért olyan amilyen, Ren. Egyszerűen csak olyan és kész. Én pedig elfogadom így, ahogy van. Mert megnevetett. Az egész stílusa magával ragad. Egyszerűen úgy vonz magához, mint egy mágnes. Nem tudom, hogy miért kellek én ide. Vissza kellett volna adnom a tárcáját, már az ajtóban. De akkor még nem is sejtettem, hogy van itt még rajta kívül valaki. Főleg, hogy ez lesz belőle.. Próbáltam úgy tenni, mintha itt sem lennék. A hangokat kizárni a fejemből. Azért mégis tudtam, hogy mi volt a vita tárgya.. Tudni sem akarom mi lenne, ha egy nagyobb dolog miatt esnének egymásnak. Az egyszer biztos, hogy nem akarnék jelen lenni, ha ez megtörténne. Amint Ren testvére megindult a konyha felé ő birtokba vette az ajkaimat én pedig kicsit feszengve, de viszonoztam. Nem tudtam olyan felszabadult lenni, mint a hotelban voltam. Oké, ott is volt közönség, de ott senkit nem ismerek.. Szóval az annyira nem számít. Most viszont a testvére előtt enyelgünk. Azért nagy különbség van egy testvért és egy vadidegen ember között. Megleptetésként ért, hogy megfogta a kezemet, de egyben meg is nyugtatott. Olyan volt, mintha tényleg jelentenék a számára valamit.. Nem tudom pontosan megmagyarázni egyszerűen csak jól esett. – Na! – Megforgattam a szemeimet halvány mosollyal az arcomon. Zavarba jöttem, mert valószínűleg a húga nagyon tisztán hallotta és még mindig nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy családtagja jelenlétében legyek. Fogalmam nincs, hogyan kellene viselkednem. A lehető leghamarabb el kellene tűnnöm. Valamire hivatkozva.. Steven-re nem hivatkozhatok, mert az elég bután jönne ki, habár amúgy is el akarok menni hozzá. Nagyot nyeltem, mikor Ren elengedte a kezemet és azt mondta, hogy mindjárt jön.. El sem hiszem, hogy félek a húgától. De jelen pillanatban így volt. Egy gombócot éreztem a torkomban méghozzá nem is kicsit. Halk léptekkel érkeztem meg a konyhába és habár tudtam nem fogom megúszni vallatás nélkül a dolgot próbáltam kétértelmű válaszokat adni neki, hogy különösebben semmit ne tudhasson 100%-osan. Reménykedek abban, hogy ki tudom húzni addig, amíg visszajön Ren. – Ha úgy vesszük nem olyan régóta. – Támaszkodtam meg a konyhapulton, miközben figyeltem, ahogy a macskával foglalatoskodik. Nem akartam elmondani a pontos dátumot, habár haloványan emlékszem rá, de jobb így. Nem akarok mindent az órára kötni. Hiszen nem ismerem.. – Az attól függ, hogyan érted. Többféleképpen is értelmezhető ez a kérdés. – Igazából még csak kétféleképpen se tudtam volna értelmezni a kérdést. Bár, ha nagyon muszáj előálltam volna valamivel, de hála az égnek még csak gondolkodnom sem kellett az ilyesmin, mert hamarosan visszatért Ren én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam. Nem, mintha olyan vészes lett volna kettesben lenni a húgával, de ez hirtelen túl sok volt nekem. – Semmi érdekesről. – Jelentettem ki egy amolyan hálás mosollyal az arcomon. Hálás voltam neki, amiért nem tűnt el mondjuk egy fél órára. Addigra biztos az agyára mentem volna az ilyen válaszaimmal.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Okt. 17, 2013 7:58 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Brynn & Ren & Shanna
Nem akartam elhinni, hogy felhozza ezt a témát. Nem akartam firtatni, mert nem tartozott Bry-ra az, hogy megölte a pasimat. Mert szerinte nem volt elég jó. Nem akartam Bry-t ezzel megrémiszteni, mert így is láttam rajta, hogy mennyire is kínos számára ez a dolog. Vettem egy mély levegőt és kitisztítottam a fejemet. Nem fogom hagyni, hogy ezzel a dologgal még mindig a lelkembe tudjon taposni a bátyám, így figyelmen kívül hagytam a szavait, mintha mit sem történt volna. Nem korcs, az maximum te lehetnél. - mondtam neki, mert igen is sajnáltam a cicát. Soha se értettem meg, hogy a bátyámnak egy cseppnyi szíve sincsen, hogy így bánt másokat. De talán Bry ezen tud változtatni. Soren következő szavai is csak ezt erősítették bennem, hogy gyengéd szálakat táplál farkas leányzó iránt. Ennek hatására megint mosoly kúszott az arcomra, mert ez azt jelenti, hogy igazam van. Mert rád mindenki csak féltékeny lehet. - mondtam neki miközben kicsit megráztam a fejemet nemlegesen. Ez annyira tipikusan ő. Senki se lehet olyan jó és helyes, mint ő. Csak ő kell a nőknek, mert ő legjobb. Nem is értettem, hogy Bry mit is eszik a bátyámon, de ez már csak mellékes. A legjobb dolog az, hogy hatással van a testvéremre és ezért nagyon is hálás vagyok neki. Amíg ki nem cseréled a szőnyeget. - mondtam neki természetesen miközben besétáltam a konyhába. Az eltűnésemmel való dologra jobbnak láttam nem reagálni, mert nem akartam elmenni és reméltem soha nem fog arra okot adni, hogy eltűnjek. Szerettem a testvéremet, s amíg távol voltam addig nagyon is hiányzott. Mindennél jobban. Ő volt az egyetlen ember akire számíthattam és számíthatok, az egyetlen élő rokonom volt. - Gondolkodás nélkül a mosogatóhoz sétáltam, hiszen mi soha se használjuk és nem is fogjuk. Komolyan mintha valami dísz lenne, de most pont jól jött. Beleraktam a cicát, hogy ne tudjon megszökni, majd elkezdtem kutakodni a szekrények között. Nem sokkal később találtam is konyha ruhát és törölközött is. Vámpír sebességgel ott teremtem a cica mellett, hiszen Soren és Bry még sehol se voltam. Már éppen kezdtem vizet engedni, amikor meghallottam a lépteiket. Egy mosolyt küldtem feléjük, de visszafordultam a cicához, hogy befejezhessem a vér lemosását, illetve kimosását a szőrzetből. - Szóval te és a bátyám mióta is ismeritek egymást? - kérdeztem kedvesen a farkastól amikor a bátyám kikerült a képből. - Kedveled őt igaz? - most már szemben voltam vele és úgy tettem fel a kérdést. Talán túlzottan is elkezdte rohamozni őt a kérdéseimmel, de tudni akartam választ. Vagy inkább csak biztos akartam lenni a megérzésemben. Miközben a válaszára vártam elkezdtem óvatosan megtörölgetni a kis fekete szőr pamacsot....- Még ezernyi kérdés volt amit meg szerettem volna kérdezni Bry-tól, de nem volt rá időm, mert a bátyám hamarosan vissza is tért....
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szer. Okt. 09, 2013 7:32 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
/Előkert és előszoba/
Brynn & Soren & Shanna
Az életem egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran rossz oldalon.
-Tudod, hogy én nem egy nyikhaj kis varázsló vagyok, akinek mindenre elég öt perc! – Elég durván és gúnyosan céloztam az exére és annak szexuális életére. Tudtam, hogy ezzel ismét megbántom, vagy ami még jobban tetszett általában, feldühítem, de nem érdekelt. Végül is, már megtanulhatta volna, hogy ne szólogasson be, ha jót akar magának. Ha ennyit sem képes megjegyezni, az már csak az ő baja. Azt azért elég furcsának találtam, hogy egy idegen előtt alakította magát a húgocskám. Ez soha sem volt rá jellemző. Mindig is szeretett kedves, jólelkű lánynak tűnni, pedig ízig-vérig egy boszorkány volt. Talán a külön töltött évek alatt megromlott a lelke, mint egy aszott gyümölcs húsa. Tetszett ez a gondolat. -Korcsnak néztem, mert az is!- Jelentettem ki nemes egyszerűséggel és egy vállrándítással, hogy jelezzem, mennyire nem izgat a kis dög. Egyébként sem voltak világmegváltó terveim vele, csak arra voltam kíváncsi, hogy milyen jól tud repülni, vagy zuhanni. -Nézem én! – Közöltem miközben szemérmetlenül végig siklott a tekintetem a szőke szépségen, majd unottan a húgomra pillantottam. -Szerintem kandúr a kis dög, azért nem fél Brytől, vagy enyhén langyi! Bármi is legyen, jó ízlése van, azt meg kell vallani! – A véleményem az üggyel kapcsolatban természetesen most sem olyan volt, mint amit a legtöbb élő személy mondott volna. Mindig is volt egy egyedi stílusom. Ez van, ha valaki utánozhatatlan! -Nem fél tőlem, csak féltékeny! Van ilyen! – Pókerarcom mit sem változott, miközben felvázoltam a teóriámat, hiába volt őrületes nagy hülyeség. Minden szót vér komoly arcot vágva jelentettem ki, elengedve a fülem mellett a tényt, hogy Shanna már megint gúnyos volt. -Igazán kedves tőled, hogy így felajánlod, hogy eltűnsz! Baromi nagylelkű vagy ma! – Hanna dühös szavaival ellentétben, én nyugodt hangon szólaltam meg, s úgy álltam szúrós tekintetét, mintha csak az időjárásról csevegtünk volna. -Meddig lovagolsz még a szoba témán? Egyébként, ha annyira oda vagy a szőnyegtől, majd abba csomagolom a hullád, ha nem hallgatsz el végre! Persze, utána kidobom, nehogy zavarja a szellemedet a piszkos lakás. Azt nem venném a lelkemre! – Gúnyolódtam dirigálónak tűnő megjegyzésére. Mostanában tényleg nagyon kinyílt a csipája, mintha csak az anyám lenne. Jobban belegondolva, ha tényleg az lenne, már rég fellógattam volna valahová. Egy nő, aki elfordul a gyerekétől, nem is érdemel mást. Hanna viszont, ő egy cseppet sem hasonlított a rég elhunyt családtagokra. Pár kósza szó után, végre elindult a konyha felé a kis méregzsák. Végre nem kellett az idegesítő csacsogását hallgatnom és Bryre koncentrálhattam. Most is, mint mindig, viszonozta csókomat a lány, de érezhető volt rajta, hogy feszélyezte a környezet. Talán épp ezért, biztatás gyanánt fogtam meg a kezét, hogy együtt induljunk a konyha felé. -Döbbenetes, hogy még ruhában is vadító vagy! – Súgtam út közben a szőkeség fülébe, úgy, mintha tényleg meglepődtem volna a dolgon. Igazából csak azt akartam jelezni ezzel, hogy szívesen megszabadítottam volna a rongyaitól. Meg is tettem volna, ha a kis farkas nem túl szégyenlős, vagy ha a húgom nem jelent volna meg. Közben elértünk a konyháig és elengedtem a lány kezét. -Menj csak be, ne félj, Hanna épp annyira szereti a farkasokat, mint a macskákat! Egy perc és jövök én is! – Biztattam a lányt, majd elő kaptam a mobilomat. Intézkednem kellett, ha mára el akartam hallgattatni a drága húgom, már pedig, ez volt a célom, lehetőleg nyaktörés nélkül. Jobb ötlet híján tárcsáztam az ingatlanos számát, de a neve, sehogy sem jutott az eszembe. Ingatlanos nőnek, mégsem hívhatom! -Szia.. ö..cica… - Szóltam bele a telefonba, tekintetemmel a konyhában lévő korcsra nézve. Még hasonlított is a nőre. Mindkettőt szívesen megröptettem volna a tetőről. Pár perc alatt megbeszéltem a nővel, hogy később ugorjon be, majd le is tettem a telefont. Új szőnyeg elintézve, nem is kell már más hozzá, csak egy kis vámpír vonzerő. Könyveltem el magamban a dolgot, miközben beléptem a konyhába. -Nos, miről maradtam le? – Pillantásom először Shannára esett, hogy aztán a kis farkasomon állapodjon meg. Miért nem hallgatóztam? Túlzottan lefoglalt, hogy eszembe jusson a gebe neve, aki a házvételt intézte. A francba! Pedig ügyelnem kellett volna arra, miket hord össze Brynek Hanna.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 06, 2013 11:40 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
brynn & ren & shanna
Legszívesebben már fogtam volna a fejemet, de az túlságosan is egyértelmű utalás lett volna, hogy ezt nem előttem kellene. Vagyis igazából én nem vagyok kíváncsi a testvéri civakodásokra. Örülök, hogy megtudtam egy apró részletét Ren múltjának, de mégis. Ez egyszerűen túlságosan is sok a számomra. Volt testvérem vagyis hát csak féltestvér, de nem igazán foglalkoztam vele. Mi is marakodtunk mondjuk kevésbé, mint ők. Mondjuk jelen helyzetben két vámpírról van szó, akik hogy is mondjam.. Teljesen másképpen rendezik le egymás között a dolgot. Most konkrétan a vita tárgya az, hogy Ren megijesztett egy macskát, de ezt természetesen nem a normális természetes módon, hanem sokkal inkább a saját stílusában. Ami elég kegyetlen tud lenni. Ha egy macskával képes volt ezt csinálni vajon mit tenne, ha megtudná, hogy mi volt köztem és Steven között. Na, meg még azt, hogy én még el is akarok hozzá menni legalább bocsánatot kérni vagy valami hozzá hasonló. Valószínűleg rögtön letépné a fejét a helyéről. Egyszerűen nem akarom őt bajba sodorni ezért jobb lesz, ha nem lépünk át semmilyen határt. Amúgy sem akarok, hiszen itt van Ren. Akiről azt hittem, hogy rám unt.. De most mégis itt van és ettől boldogabb vagyok, mint valaha. Mondjuk talán ez még a tegnap este hatása. A házból ítélve nem igazán tervezi, hogy megint lelépne mellőlem. Mondjuk amúgy is megígérte, hogy ha újból el akarna tűnni, akkor most kivételesen szólna előtte. De, ha nem így lesz, akkor ne várja el, hogy valaha is újból szóba álljak vele vagy egyáltalán ajtót nyissak neki. Mert az egyszer biztos, hogy nem olyan fogadtatásban lesz része, mint amilyenben most. Be kell valljam nagyon is élveztem és az sem érdekel, hogy az egész szomszédság hallotta az egészet. Ha annyira zavarta volna őket átkopogtak volna már vagy esetleg a fejükre húzták volna a párnát. De a mai reggelből kiindulva volt, akinek nagyon is tetszett a műsor. Mondjuk sürgősen intézkednem kell ágy ügyben, majd mert azért nem szeretnék a földön aludni csak azért, mert még az is kényelmesebb, mint az ágyam maradványai között pihenni. Természetesen Ren a maga módján megköszönte, hogy visszahoztam a pénztárcáját nem törődve azzal, hogy még a testvére jelen van. Mondjuk, mikor ideértem az ajtónál sem nagyon zavartatta magát, csak én vagyok zavarban ettől. Viszonoztam a csókját kicsit félénken, hiszen nem vagyok hozzászokva a nézőközönséghez. – Biztos. – Jelentettem ki határozottan. Igazából örülnék annak, ha hamar leléphetnénk innen. Ki tudja még a végén szemtanúja leszek egy testvérháborúnak. Ha ráunnak a szavakra még azt is kinézem belőlük, hogy egymás torkának esnek.. Akár szó szerint is. Gyorsan gyógyulnak, szóval nem lehet ebből akkora probléma. Jó érzéssel töltött el, hogy Ren megfogta a kezemet és úgy mentünk a konyhába. Valahogy nem gondoltam volna, hogy valaha is ez meg fog történni. Hiszen ez annyira átlagos és normális, hogy köztünk már ez furcsa.
Kezdőlap
