Éreztem, hogy valami megváltozott, valami másabb lett, de magam sem tudnám megmondani, hogy mi. Egyszerűen féltem attól, hogy esetleg meggondolta magát vagy megbánta a dolgot, de amikor rám nézett akkor a szemében láttam a szenvedélyt és a ragaszkodást, de ugyanakkor a félelmet is vagy talán a kételyt. Magam sem tudom, de minden erőmmel azon voltam, hogy ne kezdjem el faggatni, de ez egyre nehezebben ment. Egyszerűen szerettem volna azt, ha nem titkol el előlem semmit se. Lehet még mindig nem régóta ismertük egymást, de úgy érzem, hogy volt közöttünk egy kapocs aminek köszönhetően még inkább úgy éreztem, hogy helyes ez az egész dolog.
Csendesen ültem az asztalnál és közben figyeltem őt. Néha talán kissé aggódva néztem rá. Minél több idő telt el, annál inkább kezdett elmenni az étvágyam is. Elkezdtem túrni az ételt, majd végül óvatosan rápillantottam, majd a kezemmel megérintettem őt.  – Minden rendben van? – kérdeztem tőle kissé halkan, mert féltem attól, hogy újra mindent elkezd majd tagadni, hogy nincs semmi baj és miből gondolom. Látom rajta, hogy valami nagyon emészti, de nem értem, hogy mi és ez egyre jobban kezd megőrjíteni. Mielőtt bármit is mondana vagy tenne, hirtelen felállok és összeszedem az ételt, aminek a nagy része a kukában landol, mert ha ránézek, akkor már el fog a hányinger a gyomromban lévő idegességtől. Lassan megengedem a vizet, de valójában nem mozdulok és még mosogatni se kezdek el. Egyszerűen csak állok ott és várok valami csodára, hogy beszélni kezdjen és újra közel engedjen és ne csak akkor, amikor a bennünk lakozó vágyakat elégítjük ki.
Carlos, mi történt? – kérdeztem tőle kissé remegő hangon végül újra és neki dőltem a konyhapultnak és közben összefontam a karomat magam előtt és őt figyeltem.  Egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy szép lassan kezdek megörülni a titkolódzástól és ha még mindig nem kapok választ, akkor nem tudom, hogy mit fogok tenni… Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy ennyi idő után és ilyen hirtelen egyszer csak minden változni kezdett és nem éppen jó irányba.

Jó pár hónapja már annak, hogy minden megváltozott. Az életem teljesen felfordult és egyszerűen még mindig alig tudom elhinni. Azt is mondhatnám, hogy vére otthonra leltem. Lehet nem az én tulajdonomban volt a ház, mint arról egy koron ábrándoztam, hogy lesz egy saját házam, de úgy éreztem, hogy most nem is ez a lényeg. Egyedül az számított, hogy végre lett egy otthonom, ahol akkor jövök és megyek, amikor szeretnék vagy amikor a drága életem a karjai közül elenged. Nem mintha panaszkodni szeretnék, mert nagyon is élvezem azt, hogy a karjaiban tart, s elkényeztet, amikor csak teheti, de nekem már az is elég lenne, ha mámorító csókjaival ajándékozna meg. Nem kell nekem mindenféle drága ékszer. Nekem csak ő kell és semmi, illetve senki más.
Lassan a hűtőhöz sétáltam és kivettem egy-két alap anyagot a reggelihez. Elmosolyodtam, amikor megéreztem a felkelő nap első sugarait, amint a bőrömet csiklandozzák, illetve a gyönyörű konyhában megcsillannak a dolgokon. Egy kisebb dúdolás közepette készült a reggeli, de figyeltem arra, hogy ne csapjak nagy zajt, hiszen a ház ura még aludt. Ahhoz képes, hogy vámpír volt szinte mindig tovább aludt, mint én, de az is lehet, hogy csak azért történtek így a dolgok, mert imádtam nézni azt ahogyan alszik. Azt hiszem nem tudnék kiemelni egy bizonyos dolgot, hogy mit is szeretek legjobban benne, mert az egész lényét pont olyannak szeretem, amilyen. Pár pillanat múlva megterítettem és mosolyogva pillantottam meg őt.
Jó reggelt. - mondtam neki mosolyogva és egy apró csókot leheltem az ajkára. Annyi emberi ételt csináltam, hogy ő is tudjon enni belőle, ha esetleg megkívánná. Lassan leültem az asztalhoz és figyeltem őt. - Ha szeretnél ehetsz ebből is, de talán még van vér a hűtőben is, ha esetleg arra vetemednél. - mondtam neki könnyedén, majd pedig türelmesen vártam azt, hogy csatlakozzon hozzám. Láttam rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik, meg egy-két napja furán is viselkedik. Egész olyan, mintha történt volna valami. Próbáltam már kideríteni, de soha nem ad választ. Egyszerűen csak eltereli a dolgokat.