Nem mindig kapjuk meg azt amit akarunk. Legalábbis nem akkor amikor akarjuk. Ezt bizonyítja Shan kínzása is. Ahogy az alsójával játszadozott hosszú ideig, azelőtt meg ahogy simogatta magát mi mást sem jelenthetett, mint hogy húzni akarja az agyamat, kínozni, míg már magam kezdek bele a dolgok megoldásába. De nem-nem, nem vagyok könnyűvérű, kitartok ameddig tudok. Habár érzem, ez hosszú menet lesz. Elvégre jó néhány hónapja már, hogy utoljára csináltuk. Bár ez eddig sem akadályozta meg Shant, hogy ne játsszon magával. Elvégre mikor megjelentem a ház környékén már akkor is egy képet találtam magamról, amellett meg egy játékszert. Én sem vagyok mindig itthon, jobbára mert gyakorta én főzök, Shan meg foglalkozik a kis Chloe-val. Bár van amikor megfordul a szerep, és én foglalkozok vele, ő meg… csinál amit csinál. Én azon kívül ugyanis, hogy bevásárlok, vagy Shannal elmegyünk valahova nem igen szoktam a házat elhagyni. Tehát igen, míg távol vagyok, addig Isten tudja egyedül, mit csinál ő. Elaltja a kis Chloet, majd magát is álomba kényezteti? Egyszer felszerelek egy kamerát, és majd bizonyosságot nyer az állításom. Vagy nem. De nekem ne lenne igazam pont ilyennel kapcsolatban? Hehh, kérlek… Nem fogom könnyen megkapni a kis ajándékomat, ezt már az elején tudtam, akármennyire is ki van éhezve Shan, szeret játszadozni. Egészen addig amíg nem vele játszanak, akkor mindig fordul a kocka. Lehet, hogy idősebb, de én meg sunyibb vagyok, vadász létemből következtetve. És ravaszabb… Amint keze leért a férfiasságomhoz, úgy automatikusan húztam közelebb magamhoz őt, és csókoltam meg őt. Majd újra folytattam a nyakamnál… És ott lent. Később éreztem, amint a fogai a húsomba hatolnak, és egy kis adag vért szív magába. Megmondtam neki, hogy nem gond ha ezt csinálja, mégis olyan gyengédséggel csinálta, hogyha nem érzem meg azt a hirtelen lecsorgó meleg vért a nyakamon, akkor észre sem veszem talán. Aztán éreztem, hogy már kezdek ott lent is közeledni a véghez, láthatóan ezt Shan is érezte, mert amint a nyakammal végzett egy olyan mosollyal adományozott meg, amit én szoktam adni neki a kis kínzásaim előtt.
Néha gondolkoztam azon, hogy vajon milyen barátnői lehettek előttem, illetve miért pont engem választott, mert biztos vagyok abban, hogy sok lány akarhatta őt. Idősebb vagyok nála, de ezt senki se mondaná meg és engem se szokott a kor érdekelni, mert szeretem őt és úgy érzem, ha két ember igazán szereti egymást, akkor a kor éppen ugyanúgy csak egy szám, mint a magasság, a súly és a többi ilyen dolog. Nem azért szerettem bele, mert ahány kiló, hanem azért amilyen. A személyisége fogott meg és hiába akartam titkolni még magam elől is pontosan tudtam, hogy soha többé nem fogom tudni őt elfelejteni, még akkor se, ha az élet egymástól messzire sodor minket. Illetve ott volt még az a dolog is, hogy úgy éreztem, ha a sors tényleg egymásnak szánt minket, akkor történhet bármi, akkor is meg fogjuk egymást találni és a sok külön töltött percet lesz időnk bepótolni. Néha szerettem volna megkérdezni tőle egy-két dolgot a múltról, de úgy éreztem, hogy szép lassan a múlt fátylai is felfognak lebbenni, amikor itt az ideje. A lényeg és a fontos az volt, hogy itt volt velem és hogy nem bántam meg azt, hogy közel engedtem magamhoz. Szerettem őt, úgy mint még soha senkit se... Nem szólaltam meg, csak egy aprót az ajkamba haraptam a szavai hallatán. Éreztem a hangjában a vágyat, illetve éreztem az illatot is, ami bejárta az egész zuhanyzót. Vámpír voltam, illetve ismertem már annyira, hogy tudjam azt mikor vagyok képes az őrületbe kergetni őt, illetve más testrésze is elárulta ezt és nem is próbáltam leplezni azt, hogy néha még a tekintetem is arra vándorolt. Éreztem, amint a keze a fenekemre vándorolt, majd pedig belemarkolt. Féloldalas mosollyal pillantottam rá, de végig őt néztem és nem mozdultam meg. Pontosan tudtam, hogy mit szeretne, de eddig se kapta meg mindig egyből, így most se gondolhatja azt. Éreztem, amint pár pillanattal később a testünk egymásnak simult és hirtelen még jobban akartam őt, vágytam az érintéseire, majd amikor egy-két apró csókot adott a nyakamra, akkor egy kisebb nyögés is hagyta el az ajkaimat. Végül pedig, amikor hátrálni kezdett, akkor játékosan kisebb csalódott arcot vágtam. Túlzottan is élveztem azt, amit csinált. Figyeltem őt és éreztem, amint a tekintete szinte perzselte a bőrömet. Lassan a hajamba túrtam, majd egy pillanat erejéig még a kezem is végig siklott a testemen, mintha csak a vízcseppeket akarnám "lesöpörni" magamról, de közben a tekintetemmel végig őt néztem. A kezem végül az fehérneműm peremén állt meg. Megfogtam a szélén lévő csipkét és lassan kicsit lejjebb kezdtem tolni, de természetesen csak játszottam vele és biztos voltam abban, hogy előbb-utóbb le fog neki is esni ez a dolog. Ártatlan tekintettel pillantottam rá, majd pedig egy újabb "huncut" mosoly jelent meg az arcomon miközben közelebb sétáltam hozzá. Lábujjhegyre álltam és loptam tőle egy csókot miközben a kezem bejárta a testének szinte minden egyes négyzetcentiméterét. Szép lassan halad a kezem lefelé a felső testén, miközben ajkammal elindultam az állán át a nyakára, majd pedig a kezemmel a férfiasságát vettem "birtokba" és kezdtem el kényeztetni.
Majdnem két éve már annak, hogy Shannal együtt élünk, mégsem tudom a mai napig sem a valós korát. Huszonéves lehetett mikor átváltozott de ez mikor volt? Nem mintha sok mindenen változtatna, csak néha elmélkedem ezen. És akkor ha már itt tartunk, vajon hány pasija lehetett előttem? Bár őt ismerve nem tud mindenkiben vakon megbízni, kell egy kis idő, hogy ez megtörténjen. Vajon ez nálam mikor következett be? Mikor kezdett el megbízni bennem? Nem hiszem, hogy ilyen hosszú idő után kéne megkérdeznem tőle, inkább rágódok magam ezen. Majd ha már idegileg kileszek ezektől a gondolatoktól, akkor talán. - Hmm.... Talán valamelyiket megcsinálom.... De először meg kéne szabadulni egy bizonyos ruhadarabtól. De csak szépen... És lassan... - Mondtam érzéki hangon, miközben elmosolyodtam a szívverése hallatán. Csókját viszonoztam miközben derekáról a fenekére csúszott a kezem, simogattam, majd rá is markoltam. Eléggé nyilvánvalóvá teszi a dolgokat a lenti állapotom. Biztos vagyok benne, hogy érzi, mert újra és újra lepillant oda, mintha tényleg ő is legszívesebben rám vetné magát. Óh, biztos vagyok benne, tegnap esti eset miatt. Még közelebb húztam magamhoz, egymáshoz simultak testeink, és nyakára adtam néhány csókot, majd abba hagytam, és mosolyogva pillantottam le Shanra. A viszonzásából még mindig nem törlesztett, viszont ő sem felejti el ezt, gondolom. Ilyen fontos dolgot ki felejtene el? Adtam még neki egy lágy csókot, majd elengedtem, néhány lépést hátra léptem, falnak neki dőltem, és mosolyogva figyeltem őt.
Eleinte nem tudtam volna elképzelni az életemet anyaként, persze vágytam rá és boldog voltam amikor kidrült, hiszen attól a személytől lettem állapotos, aki a világot jelentette és jelenti számomra. Féltem nagyon is az egésztől, de most meg már fura az, hogy a pici Chloe nincs itt, illetve hiányzott is, pedig csak egy napja nem volt velünk és azt is tudtam, hogy a legjobb helyen volt és semmi baja nem lehet. Talán most még inkább egy anya tigrisre hasonlíthattam, mert tényleg próbáltam megvédeni mindentől őt. 10 hónapos volt, így már a városba is jártunk vele, mert nem szerettük volna, ha a ház fogságában nevelkedik, de ilyenkor mindig eljött Nate is és ennek örültem, mert hála neki idővel egy kicsit feltudtam oldódni és már nem aggódtam annyira érte. Hálás voltam azért, hogy Nate nem adta fel a keresést és kitartott, mert ezek a dolgok nélkül az életem még mindig úgymond sivár és üres lenne. Neki köszönhetően lett teljes és igazán boldog életem. Hála neki lett egy szerető férjem és egy angyali kislányom. Tudtam jól, hogy értük bármire képes lennék, mert ők jelentik számomra a világot. Hangosan nevetni kezdtem azon, amint mondott, majd egy aprót az ajkamba haraptam, mert részben igaza volt. Tényleg szerettem aludni, de ez a dolog talán soha nem fog változni. Természetesen mostanában próbáltam kevesebb időt tölteni, mert most már nem csak az "álmaiban" lehettem boldog, hanem a valóságban is, így minden egyes percet szerettem volna kiélvezni, mert soha nem tudhatom, hogy mennyi ideig lesz lehetőségem a férjemmel és a lányommal tölteni. Reméltem, hogy még hosszú ideig. És beavatsz eme ötletekbe vagy esetleg megmutatod? - kérdeztem tőle kíváncsian, illetve játékosan. Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt, amikor éreztem gyengéd érintését, amint végig siklik a testemen, illetve amikor megéreztem a perzselő tekintetét, akkor még hevesebben kezdett verni a szívem. Nem egyszer voltunk már együtt, nem egyszer láttuk már így a másikat, de még mindig képes volt ilyen dolgot kiváltani belőlem, de persze ezt én egyáltalán nem bántam. Ajkamba haraptam pár pillanat erejéig és próbáltam visszanyerni a normális légzésemet. És mi van, ha nem szeretném megkönnyíteni a dolgodat? - mosolyogva pillantottam fel rá, s közben végig húztam gyengéden az újamat a meztelen testén és közben őt figyeltem, majd pedig szenvedélyesen megcsókoltam őt.
Talán legjobb döntésem volt az életben, mikor a keresésére indultam. Sőt, nem is talán, mert ennek következményeként rengeteg jó dolog történt velem. Apa lettem, van egy szerető feleségem, egy ház amiben lakhatok. Egyedül csak azt nem tudom, húgommal mi van. Nem láttam őt már jó másfél éve, ő sem próbált kapcsolatot létesíteni velem. Biztosan megharagudott rám, amiért egy vámpírt választottam helyette, vagy nem tudom. Mondta sokszor is, hogy nem tud megbízni benne, meg veszélyes. Én voltam az idősebb, mégis ő akart megvédeni engem. Bár mikor nem épp őt „szidta”, akkor meg vígan el volt Shannal. Ezt furcsálltam, nem is értem ez a játék mire ment ki nála. Még szerencse, hogy kitartásomról vagyok „híres”, más feladta volna már a keresést néhány nap, esetleg hét után. Én tudtam már akkor is, hogy nélküle nem akarok élni. De mikor egy nyomra bukkantam, kihűlt mire odaértem. Mintha menekült volna előlem, folyamatosan. Most már értem én is miért menekült. Az érzései miatt, amiket irántam érzett, és hogy ezzel mekkora veszélybe sodorna engem. Legalábbis ő szerinte. Egy vadász va… voltam, meg tudtam volna védeni magamat, viszont az a sorozatos pofára esés, hogy a semmiért jártam ennyi utat kicsit lelombozó volt. Végül csak sikerült megtalálni, azóta meg szinte mesébe illő életünk van. Nem bírnék ki egy napot sem nélküle, mert ahogy ő féltett, én is úgy szoktam őt félteni. Én őt, ő meg a kislányunkat, ördögi kör. Nem egész kör, mert szerintem a kicsi Chloe nem éppen félt egyikőnket sem. - Szívem… Nem szoktál sokáig? Téli álmot rövidebb ideig alszanak az állatok. - Mondtam mosolyogva. Néha tényleg nem értem, hogy bír ennyit aludni. Én még ha 3 napig nem alszok, aztán végre ágyba kerülök, akkor sem alszok tovább 10 óránál. Nála ez a minimum. - Hááát… Lenne egy-két…. ötletem. - Mutatóujjamat húztam végig a két melle közti résztől lefele miközben beszéltem. Aztán mondandóm végére el is értem a bugyijához, amit néhány milliméterrel lejjebb húztam. A szemem végig követte az ujjam útvonalát, majd mire a végére értem, felpillantottam rá. - A pólóm alá nem kéne fehérneműt húznod, sok dolgot könnyíthetnél meg. - Mondtam mosolyogva, miközben átkaroltam őt, és magamhoz húztam őt.
Minden egyes percét élveztem az új életemnek, mert tényleg úgy éreztem, hogy ez egy új fejezet volt az életemben. Boldog voltam az emberi életemben és mondhatni vámpírként is, de egészen eddig talán fogalmam sem volt arról, hogy mi az igazi boldogság. De amióta megismertem őt, illetve amióta mellettem van mindennap, azóta a nap minden egyes percében megtapasztalom ezt. Nem régóta voltunk házasok, de mégis olyan volt, mintha már ezer éve együtt élnénk, mert pontosan tudtunk azt, hogy a másik mire vágyik, illetve annyira nagy volt az összhang. Természetesen a mi életünket is megfűszerezte néha egy-egy kisebb összezördülés, veszekedés, de ez is olyan ritka volt, mint a fehérholló. Mondhatni szinte soha, mert csinálhatott a másik bármit egy-két napnál tovább nem tudtunk haragudni egymástól, de ezt nem is bántam. Természetesen nagy ritkán esetleg az is előfordult, hogy valami miatt duzzogni kezdtem, de ez se tartott soha sokáig, mert Nate pontosan tudta mindig azt, hogy hogyan csaljon mindig mosolyt az arcomra. Nála jobb személyt nem is kaphattam volna eme rejtélyes élettől és örültem annak, hogy édesapám is rájött erre, illetve annak is, hogy Nate már teljesen megbékélt azzal, hogy vámpírrá változtattam őt. Szerettem őt, s ő is engem, illetve ugyanannyira szerettük a lányunkat is, de ő valahogyan mindig kevésbé aggódott és szép lassan hála neki én is próbáltam kevésbé túl aggódni magamat, illetve túlzottan óvni őt. Nem próbáltam meg settenkedni, pedig képes lennék akár úgy közlekedni, hogy ne tudjon róla, de most még kicsit aludtam is és örültem annak, hogy nem lát most még így. Persze már sokszor látott kómásnak és hasonló állapotban, de a víz hamar felébresztett, majd a szavaira széles mosoly jelent meg az arcomon és viszonoztam gyengéden a csókját. Jó válasz, életem. – mondtam neki boldogan és éreztem, amint az egész testemet átjárja egy jól eső bizsergés már ennyitől, pedig a testünk még csak éppen, hogy egymáshoz simult. Hejj, nem szoktam annyira sokáig aludni. – mondtam neki kuncogva, illetve „ártatlan” arccal, majd boldogan pillantottam fel rá miközben a víz bejárta mondhatni az egész testünket, de most még ez a meleg víz is nagyon jól esett. – Felriadtam, hirtelen nem tudtam, hogy mi van Chloe-val. Szokatlan, hogy most nincs itt. – mondtam neki őszintén, majd pedig folytattam mielőtt bármit is mondhatott. - Illetve már te se voltál ott, így már visszaaludni se tudtam. Esetleg van valami terved mára, ha már „szabadnapot” kaptunk? – kérdeztem tőle kíváncsian.
Mikor kiderült, hogy Shan vámpír, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy itt fogunk kikötni. Már akkor is éreztem felé egyfajta kötődést, ez késztetett arra, hogy ne öljem meg, de akkor is. Rá bő másfél évre már a feleségem, és a gyermekem anyja? Elég mesébe illő történet. Mégis, boldog vagyok. A másik dolog meg, hogy vámpírrá tett csak köszönni tudom neki. E nélkül nem élhettem volna át azt a sok jót amit ő adott nekem, a kis Chloe-t, és egy szerető nőt, aki minden egyes hibám ellenére ugyanúgy szeret, csináljak bármit, mondjak bármit. Persze, fáradtan az ember jóval ingerlékenyebb, néha egy-két vita nálunk is becsúszik, de ez is olyan ritkán mint ahogy mostanában alszunk. Ha mondok valamit, akkor megsértődik, elkezd duzzogni, rá néhány napra meg már újra szent a béke. Vagy két órára rá, amikor a kicsi elkezd ordibálni. Néha meg látszik rajta, hogy csak szeretethiányos, és azért duzzog. A néha mondjuk nem jó szó, mert talán egyszer, hogy történt ilyen. Habár ő be nem vallaná, én egész jó emberismerő vagyok, az ilyet meglátom. Főleg olyasvalakinél akivel minden napomat együtt töltöm, és remélem ez mindvégig így is lesz. Ugyanis mással nem tudnám elképzelni az életemet, ezért csakis azon leszek, hogy minden bajtól megvédjem a lányokat. Bár sok baj nem érhet minket, mert ha a lányunkról van szó még nálam is ijesztőbb tud lenni. Próbálom leszoktatni a folyamatos aggódásról, de csak nem adja meg magát. Persze sajátos módszereket alkalmazva mindig sikerült kikényszerítenem belőle egy kis megnyugvást. Csukott szemmel ázattam magamat a zuhany alatt, kis relaxálás talán még nekem is jár. Aztán lépteket hallottam magam mögött, de meg nem fordultam. Tudtam, hogy Shan az, a léptekből sikerült megállapítanom. Lágy csókjait élveztem, majd amint meztelen felsőteste a hátamhoz simult éreztem, hogy kezdek alul is már ennyitől kicsit megkeményedni. - Te sosem zavarsz, szerelmem. - Majd pedig megfordultam, és megcsókoltam, miközben még közelebb húztam magamhoz. - Hogyhogy az én csodás feleségem ilyen „korán” ébredt fel? Meg vagyok lepve! - Mondtam csipkelődve, majd egy újabb puszit nyomtam az arcára.
Az elmúlt két évben igencsak megváltozott az életem, de egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Sőt, nagyon is boldog voltam és azt hiszem ez az időszak volt eddigi életem legboldogabb időszaka, persze vetekedett azzal, amikor megismertem Nate-t. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer a férjem lesz és tőle lesz egy tündéri kislányom, de titkom természetesen mindig is álmodoztam róla, mert az első pillanattól kezdve nem tudtam kiverni a fejemből. Nem volt egyszerű anyának lenni, de szerencsére volt segítségem. Igaz, hogy két férfi személyében, de akkor is néha azt éreztem, hogy nekik jobban megy ez az egész, pedig sokszor vigyáztam már babákra, de mégis csak másabb, amikor a sajátodról van szó. Féltettem és ez talán nem meglepő... Örültem annak, hogy édesapám elvállalta a kis Chloe-t, mert jó érzés volt már kicsit pihenni és kettesben lenni Nate-el. Régóta nem jutott már egymásra minden téren figyelem, illetve intimitás, mert az aprócska leányzó olyan volt, mintha mindig pontosan tudná, hogy mikor kell anya és apa után sírni. Igen, először próbálkoztam, de rövid időn belül feladtam, mert én is fáradt voltam és láttam, hogy bármit teszek, akkor se lesz most ebből semmi se. Bebújtam a férjem mellé az ágyba, majd hozzábújva, a gyengéd simogatására aludtam el. Nagyon fáradt voltam, így fel se ébredtem arra, hogy figyel engem, pedig már régóta aludhattunk. Éreztem gyengéd pusziját, mire egy kicsit megmozdultam, de nem zavartattam magamat. Aludtam tovább, mint amikor a medve téli álmot alszik, majd pedig az újabb ajkainak az érintésére megmozdultam, de mivel hamar abba maradt, így ez se volt elég ahhoz, hogy felébresszen. Általában én mindig tovább aludtam, mint ő, de éjszaka a lányukhoz meg mindig én ébredtem fel hamarabb, de ezt egyáltalán nem bántam, hiszen így reggeli órákban apa és lánya egy kis időt csak kettesben tölthettek. Majd végül hirtelen felriadtam, hogy mi mi lehet Chloe-val és miért nem hallom őt, de hamar rájöttem, hogy apukám vigyázz rá. Visszadőltem az ágyba és fülelni kezdtem, hogy megtudjam merre is kóricál az én drága férjem. Egy darabig még az ágyban maradtam, majd idővel lerúgtam magamról a takarót, beágyaztam és Nate után mentem, bár a szemeimmel még alig láttam. Igen, egy kis időbe telik még a kómás állapotból felébredek, de víz biztosan jót fog tenni. Kibújtam a pólómból és a földre ejtettem, majd pedig Nate mögé sétáltam és néhány apró, gyengéd csókot leheltem a vállára és éreztem a víz ébresztő és frissítő hatását is. Remélem nem zavarok. - mondtam neki szinte suttogva és nem mozdultam meg. Arcomból kitöröltem a vizet és közben végig őt figyeltem.
Már közel 1 éve, hogy megszületett a kislányunk, de még mindig olyan mintha tegnap lett volna. Emlékszem, amint a kocsival egy éles kanyart vettem, és a kórház fele váltottuk úticélunkat. De eltelt már bő 10 hónap ez óta. Nem tudunk gyakran éjszakákat végig aludni? Nem nagyon izgat egyikőnket sem, engem legalábbis biztosan nem. De most végre aludhattunk. Apósom a gyereket átvállalta egy napra, első dolgunk Shannal pedig mi más sem volt mint.... az alvás. A lányomnak nagyon jó érzéke van mikor kell sírnia, elmúlt 10 hónapban ha kétszer sikerült Shannal kis intimitást is elérni lehet sokat mondok. Legtöbb ember talán egyből az ágyban kötött volna ki, és.. ha úgy vesszük, mi is ezt tettük. Utolsó alkalom talán 2-3 hónapja volt... Mindkettő, de ezt most fontosabbnak tartottam, fáradtan még sem lehet akciózni. Habár Shanra ez nem volt igaz, 20 perc után végül csak fel adta, és ő is bebújt az ágyba. Karjaim közé zártam őt mikor elaludtunk, majd mikor kinyitottam a szemem még mindig ott volt. Szuszogott a mellkasomon, én pedig figyeltem őt egy jó darabig. 12 órát aludtunk bőven, de ő mindig rám tesz még néhány órát. Na jó, csak általában. Százból egy alkalommal viszont ő kel fel hamarabb. Adtam egy puszit a feje búbjára, majd kimásztam alóla, aztán a vállát is szintén egy kisebb lágy csókkal adományoztam meg. Betakargattam, majd elindultam a fürdő felé, útközben megváltam az alsómtól, vizet megnyitottam, és beálltam a zuhany alá.
Letöröltem a vért a számról és figyeltem őt. Szerettem volna segíteni neki, de egyértelműen a tudtomra adta, hogy nem kér belőle, ami kicsit fájt, de jogos volt dolog, hiszen tényleg majdnem megöltem. Féltem kicsit legbelül. hogy megváltozik a véleménye velem kapcsolatban, hiszen én is csak egy ugyan olyan gyilkos vagyok, mint a többi vámpír, csak én próbálok nem megölni senkit se, ami néha megy és néha nem, de ezért is inkább vértasakokból iszom. Majd, amikor úgy éreztem, hogy nem bírok tovább ott maradni, akkor egyszerűen kisétáltam, jobban mondva kifutottam a szobából. Nem használtam most a vámpír képességeimet, hiszen már így is elég bajt okoztam most vele. Egy pillanatra megálltam a konyhában és letöröltem a könnyeimet, hiszen rosszul voltam saját magamtól. Nem értettem, hogy lehetek ennyire szörnyeteg, hogy képes lettem volna őt is bántani. Megráztam a fejemet, majd sietve kirohantam az ajtón, de egyenest Nate-nek mentem neki. Ha nem kap el, akkor tuti, hogy még képes lettem volna elesni is, hiszen nem éppen lassan mentem neki. Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan került ide, vagy ..... Nem az nem lehet, hogy ilyen állapotan kiszámott volna. Legszívesebben leharaptam volna a fejét, de még se tudtam, hiszen mindennél jobban szerettem őt. Először ki akartam bújni az öleléséből, de nem engedett el és végül feladtam. Nem akartam még több bajt hozni a fejére, de figyeltem őt és hallgattam a szavait. Lassan a kezemet az arcára tettem és mélyen a szemébe néztem. - Soha se fogok mást szeretni, csak téged és ha egyszer te meghalsz, akkor már nem akarok élni. Mi értelme lenne az életnek anélkül, aki a világot jelenti számunkra? Nekem csak te kellesz és mindig is csak téged foglak szeretni. - mondtam neki szinte suttogva, de komolyan, hiszen ez volt az igazság. Végül egy apró mosoly jelent meg az arcomon. - Soha nem lesz még egy olyan személy akit szeretni fogok, akié a szívem lesz. Csak a tiéd. - mondtam neki és a kezét a szívemre helyeztem és közben végig őt figyeltem. - Szeretlek... -súgtam az ajkai fölött.- és szeretni foglak mindig. - majd végül megcsókolt, amit én viszonoztam. Reménykedtem abban, hogy soha többé nem lesz ilyen, mert nem szeretnék veszekedni, de a félelem, azért bennem volt. Egy darabig még kint voltunk és néztük az eget, majd végül pedig bementünk és elkezdtünk egy-két dolgot összepakolni az útra.
Fura módon nem tudok haragudni Shanra. A világot jelenti nekem, ennyi nem fogja feladni nekem. Legalább tudjuk, hogy ezzel többet nem szabad próbálkoznunk. Kivéve ha már tényleg Shan is a kiszáradás szélén áll, mármint abban az értelemben, hogy egy hónapja nem evett. Feláldozom ezer örömmel magamat, csakhogy ő neki ne legyen semmi baja. A hirtelen történt vérvesztés miatt kezdett el körülöttem forogni a világ, és csak magamhoz kellett térnem. Kissé kómásan fogtam meg Shan kezét, hogy visszahúzzam magamhoz. Nem akartam, hogy magát okolja mindezekért. Én ajánlottam fel, tudtam mire vállalkozok. Léptein hallottam, hogy merre halad. Már ekkora sikerült magamhoz térnem, az ablakhoz sétáltam, kinyitottam azt, majd kimásztam rajta. A párkányon a lábamat hamar felváltotta a kezem, és a magasságot szemléltem, és csak fél kezemmel kapaszkodtam ekkor már. Nem halok bele, ennyibe, szóval yolo…. Leugrottam, és egy vállon átfordulással álltam újra a lábaimra. Hirtelen vagy háromszoros fordulatot vett a világ, majd minden a helyére állt. Shan még nem futott ki a házból, ezért az ajtóhoz sétáltam, és vártam a pillanatot. Amint hallottam, hogy sírva rohan ki, ezért amint odaért az ajtóhoz, elé álltam, és magamhoz öleltem. Tettem vagy két lépést hátra, mert a kis vérveszteség még úgy ahogy érződött. Majd pedig rá néztem, és nem engedtem el, akármennyire is el akart szabadulni tőlem. Arra panaszkodott volna, hogy nem vagyok vele biztonságban, ezért erre is meg volt a válaszom. - Shan, nyugodj le. Jól vagyok, te meg jobban. Nekem ez az egyetlen fontos dolog. Életemet adnám érted, legyen az bármilyen dolog is. Ami az enyém, az a tiéd is, és akármennyire is hülyén hangzik, a véremet is akkor ontod amikor akarod. A lényeg, hogy te neked ne legyen semmi bajod. Én mennyi? Maximum 50 évet élek még, te viszont addig élsz, ameddig jónak érzed. És szeretném, ha ez minél hosszabb lenne. Amint én meghalok, úgy is találni fogsz valakit, aki még nálam is jobban szeret. Egy bökkenő van… - Simítottam félre a haját a füléről, hogy belesúghassam. -…olyan ember sosem lesz, aki felül tudja múlni az én szerelmemet. Élvezzük ki az életet, ameddig tart, ne veszekedjünk, féltékenykedjünk. Csak szeressük, és védelmezzük egymást. Ez az egyetlen fontos dolog. - Majd pedig elhajoltam a fülétől, és egy gyengéd csókot nyomtam az ajkaira.
Hangosna elnevettem magamat azon amit mondott, majd mosolyogva figyeltem őt. Sejthettem volna, hogy ehhez hasonlót fog mondani, de azért reménykedtem benne, hogy kicsit zavarná is a dolog, ha mások meztelenül látnának és le se vennék rólam a tekintetüket. Őszintén szólva nekem éppen elég volt az, hogy ő lát így engem, valahogy mások figyelme ilyen téren teljes mértékben hidegen hagyott és nem is vágytam rá. Fogalmam sem volt arról, hogy hol fogunk megszállni, már éppen kérdezni akartam, hogy tudjam mire számíthatok, de sikerült már megint megelőznie engem. Régi házatok? - néztem rá kíváncsian, majd amikor a pénzre utalt és a ruhákra, akkora mosolyogva figyeltem őt.- Pénz nem kell hozzá, anélkül is tudnék szerezni. - mondtam neki mosolyogva, hiszen képes vagyok megigézni az embereket, amit nem is egyszer tette meg, de ezzel sok ember életét megmentettem, hiszen nem emlékeztek rám, amikor menekülnöm kellett. Persze ezt a képességemet csakis akkor használtam, ha szükséges volt, ugyan úgy mindig mindent kifizetek, mint a jó polgárok manapság. Az emberek régen segítőkészebbek voltak, mint a mai világban. Talán ez hiányzik a régi időkből legjobban. Ajkamba haraptam és oldalra pillantottam, illetve egy pillanatra még össze is fontam a karomat magam előtt. 1 hónapja, vagy talán kicsit több ideje már nem került szóba a régi tanítója, a barátja, most pedig újra felhozta a dolgot. Pontosan tudtam, hogy kire gondol, hiszen elválaszthatatlanok voltak, ezért is kerültem Nate-t akkor, amikor vele találkozott, hiszen biztosan rájött volna, hogy Nate új parfümje vámpír illatú. Nem akartam bajba sodorni és végül mégis én okoztam a vesztüket. - Hálás vagyok azért, hogy megmentett téged és nagyon sajnálom, hogy végül én okoztam a vesztét. - mondtam szinte elcsukló hangon, hiszen tényleg hálás voltam neki, mivel nélküle most a vőlegényem nem lehetne itt és talán pontosan ezek a dolgok miatt éreztem még inkább rosszabbul magam, hogy miattam kellett meghalnia. Szerettem már akkor is őt, de soha se kértem volna tőle azt, hogy helyettem őt ölje meg. Sok időt éltem már és boldogan haltam volna meg már akkor is, hiszen végre igazán szerethettem valakit, még akkor is ha ki nem mondtam, illetve ha rövid ideig is. Tényleg nem akartam ezt, de mégis belementem, pedig okosabb döntés lett volna az, ha megmakacsolom magam és kitartok a nem mellett, de éhes voltam és az illata is egyszerűen csábított. Pár pillanattal később már a fogaim lyukasztották át a válla és a nyaka közötti rész és hallottam halk nyögését, mire egy apró mosoly jelent meg az arcomon, de hamarosan már a vér iránti vágyam átvette az irányítást. Hallottam halk szavait, amint próbál észhez téríteni és gyengéd simogatását, de valahogy nem hatottak meg. Éhes voltam, a vére pedig olyan volt, mint valami isteni nedű. Majd újra meghallottam a nevemet, majd éreztem, hogy el akar lökni, vagy legalábbis elszakítani magától, de én meg többet és többet akartam, így még erősebben vájtam a fogaimat belé, aminek következtében még mélyebb lett a seb. Majd egy hangosabb ordítás hagyta el a torkát és végül sikerült elszakítania magától és az ágyra lökött. Először még majdnem újból megtámadtam őt, hiszen teljesen hatalmába kerített a vér és a vámpír reflexek, de legalább megint tudom, hogy miért nem tanácsos nekem emberből inni. Figyeltem őt és összehúztam magamat, már éppen meg akartam szólalni, amikor újra rám szólt. A szívem a torkomban dobogott, majd felpattantam az ágyról és elindultam felé, de hirtelen megálltam. Láttam a tekintetében, hogy nem akarja azt, hogy körül ugráljam vagy segítsek neki, hiszen az előbb majdnem megöltem őt. Ajkamba haraptam, majd hátrálni kezdtem, majd végül megfordultam teljesen és elindultam az ajtó irányában. Éreztem, ahogyan a kezem után kap, de elrántottam előle.- Ne.. jól vagyok... az én hibám az egész- mondtam neki alig hallhatóan, majd pedig kifutottam a szobából. Nem bírtam tovább ott maradni, hiszen mardosott a bűntudat, hogy majdnem megöltem azt a személyt, aki a világot jelenti számomra, ha ő nem ennyire erős, akkor már a karjaim között lenne holtan. Nem akartam azt, hogy sajnáljon vagy bármi, hiszen ő volt az áldozat és nem én. Fogalmam sem volt arról, hogy csak a ház valamelyik zugába akarok eltűnni, vagy egyszerűen csak el akarok tűnni most a házból, de nem bírtam tovább ott maradni abban a szobában...
- Felőlem az is oké lenne. Legalább irigykedhetnének, hogy az enyém a világ legszebb nője. - Mosolyogtam, majd a következő kérdésén nem is gondolkoztam sokat. Ahogy a laptopon megnéztem az ő régi házát, az enyémbe is bepillantást nyertem. Ugyanott állt, és elvileg üres a ház. Vajon ez az elmúlt 10 évben így stagnált, vagy mi? Nem is baj, örülnék neki ha nem nyúlkáltak volna be a széfbe mondjuk. - Amiatt ne aggódj…. Ha a régi házam érintetlen, akkor bőven lesz pénzed venni magadnak ehhez hasonló dögös cuccokat. Bár rajtad minden jól áll, szóval… - Még mindig mosolyogva mondtam, mert tényleg… A széf olyan mintha valami drogdíleré lenne. Olyan értelemben, hogy tele van nyomva pénzzel. Néhány tízezer dollár volt benne minimum, úgy gondoltam akkoriban ugyanis, hogy még egyszer visszajövök. Vissza is fogok menni, és ha nincs ott a pénz, egyesével keresek meg minden, a házamban járt személyt. - Múltkorában is olyan 2 és fél-3 liternyi vérem maradt, mert egy vámpír éhes volt. Azt is túléltem. Mondjuk ott épp időben érkezett a segítség. Lecsapja egy vámpír fejét, én meg cserébe fejen lövöm. - Valószínűleg értette kiről beszélek. Az öreg, eszelős barátomról, aki helyett Shant választottam. Életem legjobb döntése volt, mi tagadás. Egyszerűen amiatt a kétségbeesett arc miatt nem tudtam végezni Shannal. A barátjának, sőt még többnek tartott már akkor is, és én nekem is voltak érzéseim irányába, ezért nem tudtam megtenni. Főleg, ha lassú halált szeretett volna a barátom. Komolyan, ne…nem akarom elképzelni az egészet, ahogy a karjaimban hal meg. Nem fogom hagyni. Amíg élek, védelmezni fogom ahogy tudom. Nem fogom hagyni, hogy megtörténjen ez velünk. Érződött Shanon, hogy nem akarja ezt az egészet, én viszont ha csendben is, de ragaszkodtam hozzá. Egy halk nyögés féle hagyta el a torkomat, amint belevájta a fogait a nyakamba. Hozzá kell még szoknom ehhez, pedig nem egy olyan vámpír bandával találkoztam, akik vér rabszolgákat tartanak. Olyan emberek, akikből vész esetén táplálkoznak, ha nem sikerül egy vadászat, vagy hasonló. - Oké kicsim, elég lesz. - Simogattam a haját, majd éreztem, hogy nem igen van már magánál. Ezért hangosabban szólaltam meg. - Shan…- Próbáltam leszedni magamról, de csak annyit éreztem, hogy egyre inkább gyengülök. Most kell lépnem, mert különben nem lesz túl kellemes végem. Pánikba még sem tudtam esni, szimplán csak nem akartam meghalni újdonsült vőlegényként. - SHAN!- Ordítottam most már rá, mikor vagy két-két és fél liternyi vért minimum kiszívott belőlem, és az ordibálással együtt végül magamtól is sikerült ellöknöm. Még mindig túl figyelmes vagyok, mert nem akartam, hogy ezek után még valami baja is legyen. Amint elkerült tőlem, úgy éreztem meg hirtelen, hogy kissé szédülök is. A mögöttem lévő szekrénynek támaszkodtam, miközben a kezem a fognyomra csúszott. Vettem egy mély lélegzetet, majd Shanra néztem, mielőtt megszólalhatott volna. - Egy szót sem! - Mondtam határozottan, nem akartam, hogy körülugráljon. Nem haragudtam rá, látszott rajta, hogy jobban van részben a véremtől, viszont attól kevésbé, hogy majdnem megölt.
Tényleg sejtelmem sem volt arról, hogy mióta nézhetett engem, mert talán már dilisnek is nézz, hogy van olyan dolog amitől ennyi idő után is tartok. Bármennyire is fura nekem is vannak fóbiáim, például a pókokat még az elmúlt 700 évben se sikerült megkedvelnem és ha meglátok egyet, akkor mondhatni menekülök vagy segítségért kiálltok, mintha valaki éppen meg akarna ölni. Pedig mennyivel gyengébb és sokkal kisebb, mint én, de akkor is félek tőlük. Egy darabig még a ruháimat figyeltem és közben persze egy-két ruhadarab az ágyon landolt, mert azért még se fogok teljesen üres kézzel menni, jobban mondva ruha nélkül,de közben teljesen máson járt az eszem. Folyamatosan a múltamra és a régi családi dolgokra gondoltam. Tisztán emlékeztem mindenki arcára, olyan volt az egész, mintha csak tegnap történt volna. Lehet vannak még élő családtagok a másik bátyám lévén, de igazából nem tudom. Egyszer láttam őt és csak annyi ideig, hogy minden rendben van vele, ezek után pedig már Velence környékére se mentem. Ebben biztos vagyok, de mennyire tudnád azt elviselni, hogy más is úgy lát engem? - kérdeztem tőle kíváncsian és mosolyogva, majd pedig követtem a tekintetemmel őt. Figyeltem, amint a fehérneműs szekrényemhez sétál, majd pedig valamit kivesz belőle. Megráztam a fejemet mosolyogva, majd a tekintetem a kezében lévő tűzvörös csipke melltartóra, és a hozzá tartozó alsóneműre tévedt. Egy pillanatig "megijedtem", hogy esetleg a fekete fűzőt, és hozzá tartozó harisnyatartót, illetve a szintén fekete harisnyát, és az ugyanilyen színű bugyit fogja megtalálni, mert azt nem akartam neki megmutatni. Gondoltam az jó lesz később ott, amolyan meglepetésnek és úgy nézz ki, hogy ez a tervem be is fog jönni. - És akkor ezek után hol marad a meglepetés, ha mindent megtalálsz? - kérdeztem tőle még mindig mosolyogva, hiszen tényleg el akartam vinni ezt a fehérneműt is, de nem akartam megmutatni neki, majd ott látta volna, de így most ennek lőttek. Miért kell ennyire kíváncsinak lennie. Elmosolyodtam, amikor megéreztem a karját a derekam körül és mosolyogva figyeltem őt, de a mosolyom hamar lefagyott a következő szavai hallatán. Igaza volt abban, hogy ennem kell, de hogy pont belőle egyek? Minden nap éreztem az édes vérének az illatét, de meg tudtam állni, de fogalmam sem volt arról, hogy képes leszek-e abbahagyni, ha meg is ízlelem a vérét. - Nem, erről szó se lehet Nate. - mondtam neki határozottan, majd kiléptem az öleléséből és figyeltem őt. Tudtam jól, hogy nem fogja meggondolni magát, de nem bíztam magamban. - Én viszont nem akarlak bántani és nem bízom magamban, hiszen a vér éltet engem. Olyankor megváltozom. - mondtam egyre halkabban és közben még a szememet is lesütöttem egy pillanatra, majd újra őt figyeltem. Egyre jobban hallottam a vérének a lüktetését, majd közelebb léptem hozzá és még egyszer utoljára rápillantottam, ha esetleg meggondolta volna magát. Mivel úgy éreztem, hogy még mindig áll az "ajánlata", így közelebb hajoltam a nyakához, majd az éles fogaimat belevágtam és elkezdtem inni a vérét. Éreztem a méz édes meleg vérét, amint átjárja az egész testemet és hirtelen éreztem, hogy most kellene abba hagynom, de nem ment. Egyszerűen nem bírtam megállni, hiszen annyira mámorító volt a vérének az íze, így még jobban elkezdtem szívni a vérét, mintha egyszerűen minden emberi dolog kikapcsolt volna bennem és csak a vér létezne számomra.
Aki kíváncsi, hamar megöregszik, ahogy a mondás is tartja. Hát akkor én hamar halok meg, mert kíváncsian figyeltem amint a laptopja előtt ül, de nem mer semmit sem csinálni. Amint a szekrényhez indult el, akkor még mindig gatya nélkül ültem oda a gép elé megnézve mit akart keresni. Gondolom a régi házat akarta megnézni, a névből ezt vettem le ugyanis. Megnyomtam az Entert, és egy találat ki is jött. Az utcát ismerem, ott laktam én is, sőt... Házszámot tekintve pont a szemben lévő ház volt a mienk. De hogy lakott-e benne valaki, mai napig nem tudom elmondani. Még egy meglepi a szerelmemnek. Az előző oldalra visszaléptem, mintha semmit sem csináltam volna, majd lehajtottam a laptop tetejét. Az ágyról leszálltam, majd felvettem az alsómat, és a nadrágot szintúgy. Majd pedig Shan felé fordulva néztem rá. Akármennyire is próbálja rejtegetni, mikor iszik vért, vagy megy vadászni, előlem nehezen tudja véghez vinni ezeket. Tudom, hogy lassan egy hete, pontosabban 6 napja nem táplálkozott, és aggódom is érte, mert a hűtőben, fagyasztóban nincs egy kis tasaknyi sem. Na de várjunk... Ha még kissé le is volt gyengülve, akkor ereje teljében mit tett volna a hátammal? Főleg, hogy akkor még inkább keményebben kellett volna csinálnom a dolgokat. Amint észrevette, hogy figyelem, már ugrott is a nyakamba. Gondolom akkorról maradt ez ki, mikor megkértem a kezét. Magamhoz ölelve viszonoztam a csókot, majd elmosolyodtam a kezében tartott bikinin. - Őszintén szólva én nélküle is elnézegetnélek. De ha azt hozod, akkor..... - Sétáltam a szekrény felé, majd kivettem egy tűzvörös csipke melltartót, és a hozzá tartozó alsóneműt is. -... ezeket is. - Mondtam mosolyogva, és ledobtam ezeket az ágyra, és Shan elé lépve húztam magamhoz a derekánál átkarolva. - Nem akarok ellentmondást hallani... Tudom, hogy régen ettél már. És arra kérlek, hogy igyál a véremből. Bízok benned, hogy tudod mikor kell megállni. -Mondtam mosolyogva, és félre hajtottam a fejemet, hogy tiszta utat kapjon a nyakamhoz.
↯ words: 317 ↯ music: ↯ note:
A hozzászólást Nathaniel Kwanten összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 04, 2014 5:59 pm-kor.
Velence a romantika és szerelem egyik városa, szóval biztosan jó lesz, bár a múltam nem nagyon hagyott békén. Visszatérni oda, ahova 700 éve vagy több ideje be se tettem a lábamat? Nem mondom, hogy nem jártam Olaszországban, csak egyszerűen Velence közelébe se mentem, hiszen túl sok jó és fájó emlék köt oda. Szembe kellene néznem azokkal a dolgokkal, hogy a szeretteim meghaltak és tényleg csak a bátyám maradt, akiről fogalmam sincsen, hogy hova tűnt, megint. Talán annyira nem is a másik bátyám, vagy édesanyám elvesztése fájna a legjobban, hanem az édesapámé, hiszen eléggé apás leányzó voltam és tényleg én voltam apuci kicsi lánya. A másik dolog amivel szembe kell néznem az, hogy mi is lett a családi birtokkal, ennyire elkerültem tényleg ezeket a dolgokat ennyi időn át, pedig nagyon sokszor visszavágytam oda, de még se tudtam oda menni. Beszélnem kell majd Nate-el erről, hogy jöjjön el velem a régi házba, birtokra, ha még egyáltalán maradt valami belőle. Egyedül nem menne, de az ő támogatásával igen. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt volna akkor, ha nem esünk bele az ágyban. Lehet normális ember módjára ünnepelnénk, vagy nem is tudom, de igazából nem is érdekel. Ennek így kellett történije és ameddig mellettem van Nate, addig minden tökéletes. Biztos vagyok abban, hogy nem lesz mindig minden tökéletes, biztosan lesz majd nekünk is néha-néha egy-egy szó váltásunk, de melyik kapcsolatban nincsen? Ettől se félek, mert pontosan tudom, hogy küzdeni fogok érte, értünk és a boldogságukért. Az pedig, hogy megkérte a kezemet csakis azt bizonyítja, hogy tényleg maga mellett szeretne tudni hosszú időre és ez még boldogabbá tett, hiszen boldogan leszek a felesége. Biztos voltam abban, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen vagy ehhez hasonló kényeztetése, illetve abban is biztos voltam, hogy fogom még őt kicsit, majd "húzni". Lesz lassú és szinte már kegyetlen ez a dolog, de most valahogy egy kicsikét gyorsan történtek a dolgok és én is gyorsítottam a tempón. Valószínűleg hozzá járult az a dolog is, hogy még részben még mindig az előző dolgok hatása alatt voltam. Vámpír vagyok, de vannak ugyan úgy nekem is érzéseim, szóval nem csoda, hogy kicsikét még mindig a sokk hatása bennem van, persze jó értelemben, hiszen nem minden nap kérik meg a kezemet. Amióta élek azóta Nate volt az első, aki megkérte a kezemet, de én ezt nem is bánom, hiszen nekem ő a "Nagy Ő". Gyorsabb tempót diktáltam, de még mindig figyeltem arra, hogy neki jó legyen és ehhez tökéletes segítséget jelent a vámpír képességeim, hiszen még jobban hallom a pulzusát, a szívének a ritmusát és az el-elhaló sóhajait. Nem sokkal később megéreztem a kezét a tarkómon, majd pedig hamarosan éreztem, amint eljut a csúcsra. Egyre lassú tempóra váltottam, majd végül mosolyogva pillantottam vissza rá, hiszen tisztán hallottam a zihálását. -Ne túloz, életem. - mondtam neki kedvesen, majd pedig nem sokkal utána elkezdtem rendbe szedni magamat. Ezek után pedig helyet foglaltam a gépemmel, amíg vártam rá és szép lassan elkezdtem beírni a régi családi birtok nevét. Lehet már nem is így hívják, de nem bírtam rányomni a keresésre, helyette inkább gyorsan lecsaptam a laptop tetejét, felpattantam és a szekrényhez sétáltam. Nem akartam túl sok ruhát vinni, hiszen tudunk ott is venni, ha bármire szükségünk lesz, csak egy két alap dolgot akartam magammal vinni, hiszen az út hosszú lesz. Ekkor jutott eszembe, hogy baromi régen nem ettem már és muszáj lesz az út előtt legalább kicsit táplálkoznom. Majd hirtelen egy-két ruhával a kezembe megfordultam és megpillantottam Nate-et, amint engem figyel. Fogalmam sem volt, hogy mióta figyel engem, de mosolyogva pillantottam rá, majd apró játékos szökdelésekkel siettem felé. - Egyedülállóan elképesztő vőlegényem. - mondtam neki mosolyogva és szinte a nyakába ugrottam és gyengéden megcsókoltam őt. - Szerinted elég lesz, ha csak ennyit viszek ? - kérdeztem tőle játékosan miközben arrébb léptem tőle és egy alig takaró falatnyi bikinit tartottam magam elé nevetve.
Készültem mondjuk az egész repülőút lefoglalása előtt egy kis B tervvel, miszerint ha a házzal történt valami, akkor valami hotelben szállunk meg. De ha a házzal történt valami az elég gáz, mivel elég nagy mennyiségű pénz volt az egyik széfben. Nem tudom, körülbelül olyan széf lehetett, mint amiben a Pepsi receptjét is tárolják. A kombinációra természetesen emlékszem, én állítottam be még mielőtt eljöttünk volna a szülővárosomból. De ezek után… Viszonozza az érzéseimet, ahogyan eddig még senki, igent mond, és a feleségem szeretne lenni, nem tudok pesszimista lenni. Hihetetlen mennyire gazdag volt a házunk, nagyjából akkora biztonsági rendszere volt mint a Fehér Háznak. Ha nem is az egésznek, elég az elnök fürdőszobája is. Fél órát álltunk minimum a fürdő alatt, ezután nem hittem volna, hogy amint kijövünk egyből az ágyban kötünk ki. Ha nem lettem volna olyan szerencsétlen… jobban mondva szerencsés, hogy beleesek az ágyba, akkor valószínűleg pezsgőt bontanák, és pakolnánk a kis kirándulásra. Ahova nem szándékozom sok ruhát vinni, elvégre pénzem is bőven van, plusz ha áll a ház, akkor végképp nem kell ilyen miatt aggódnom. Bár ezt inkább csak a normális emberek csinálnák, hogy isznak két pohár pezsgőt, majd… áhh egy ilyet általában az ágyban ünnepelnek. Bár fogalmam sincs, sosem jegyeztem még el senkit, így nem tudhatom a többi embernél hogy történik az egész. Most, hogy megvolt az első alkalmunk is, így egyre inkább érződik az egymás iránt érzett szexuális vágyaink. Csak tudjam tartani a tempót, mert egy vámpírral még is nehezebb lesz a dolgom. Tetszett, ahogy ő akar irányítani. Magabiztosan kezdett bele a dolgába. Szimplán csak fel akartam ülni, hogy adjak egy csókot neki, de egy biztos mozdulattal visszalökött a hátamra. Hátrahajtott fejjel élveztem a ajkait a férfiasságomon, amint egyre gyorsít a tempón. Szívverésem egyre hevesebbé vált, miközben egyre több sóhaj szökött ki a torkomon is. Éreztem, hogy nem sok és újra sikerül feljutnom a csúcsra. Az elsőt elég gyorsan le tudja mondjuk, de hát ő dolga, most én vagyok kiszolgáltatott helyzetben, ahogy előbb ő volt. A kezemet a tarkójára helyeztem, és így segítettem a dolgát amennyire tudtam. Nem telt bele sok időbe, hamar elért az orgazmus. Ha ezzel viszont azt hiszi, hogy le van tudva az egész viszonzás, akkor nagyot téved az én kedvesem. Miután sikerült feljuttatnia a csúcsra, egyből a tekintetem rá irányult, és kissé lihegve szólaltam meg. - Túl… jó vagy. - Vágtam egy lágy mosolyt.
Én se hiszem, csak szeretném, ha tudnád, hogyha bármire kíváncsi vagy, akkor szívesen válaszolok rá. - mondtam neki egy apró mosoly kíséretében, majd újra egy pillanatra Velencére gondoltam. Örültem annak, hogy oda megyünk, de más részről megféltem is. Biztos voltam abban, hogy egyedül nem leszek képes oda menni és nagyon reméltem, hogy Nate el fog kísérni, ha megkérem. Végül is több száz éve ott születtem, azt se tudom, hogy áll-e még a ház. Bár az is igaz, hogy feltudnék készülni rá, hiszen Nate is biztosan tud valamit mondani arról a helyről, illetve ott az internet. Viszont most ez se érdekelt, nem álltam még készen rá. Ott lesz Nate velem és akkor majd megkérem őt, addig fölöslegesen agyalok ezen. Hallottam az egyre szaporább szívverését amihez én is eléggé hozzájárultam, hiszen egy pillanatra még én is lefagytam és nem hittem el az egészet. Tényleg nem tudom, hogy miért nem vágtam rá egyből az igent, hiszen egyértelmű volt, hogy igent fogok mondani neki. Vele lehetek és viszonozza az érzéseimet, de az hogy még a felesége is lehetek az még inkább jobbá teszi az egészet. Szeretnék hozzá tartozni örökké. Pár pillanattal később amikorra sikerült felfognom a dolgot, akkor kimondtam azt a bűvös szót, hogy "igen". Ezek után pedig mosolyogva néztem őt és legszívesebben a nyakába ugrottam volna örömömben. Gyengéden megcsókoltam őt, majd éreztem a karját, amint a derekam köré fonja és magához húz. Hátrált pár lépést aminek az lett a következménye, hogy ráestünk az ágyra. Mosolyogva figyeltem őt egy darabig. Nem engedtem őt felülni és tényleg fölösleges volt felöltöznie, hiszen hamarosan újra lekerült róla a nadrág és az alsója, ha már annyi sok örömet okozott olyan értelemben is, így nem volt kérdéses, hogy viszonozni is fogom azokat a dolgokat. Elmosolyodtam, amikor meghallottam az első sóhaját, pedig még csak akkor ért a kezem a férfiasságához. Ez még több bátorítást adott nekem ahhoz, hogy folytassam, így egy kicsit gyorsabb tempóban kezdtem el kényeztetni őt a kezemmel. Nem sokkal később pedig ajkaimmal is leértem oda és ekkor szabadítottam meg őt a ruhájától teljesen, majd pedig ajkaimmal vettem "kezelésbe" őt. Fura volt, hogy röpke egy óra alatt mennyi minden történt velünk, hiszen nem régen kezdtünk csak el huncutkodni, úgymond nem régen volt az első alkalom, majd menyasszony lettem és most pedig az első kényeztetést kapja tőlem. Először gyengéden és lassú tempóban csináltam, hogy minél jobb legyen. Nem mondom, hogy sokszor csináltam ilyet, de azért tudtam, hogy mitől lesz neki igazán jó. Majd ahogyan egyre több halk sóhaj hagyta el a száját, akkor egy kicsit gyorsabban kezdtem el őt kényeztetni, hiszen pontosan éreztem azt, ahogyan teste reagál mindenre, illetve a szívverése is elárulta őt. Éreztem, hogy pár pillanat, vagy talán másodperc és el fog élvezni.
- A mi kapcsolatunkban nem hinném, hogy számítana ez. - Vágtam egy lágy mosolyt. Persze, kíváncsi vagyok hány éves, majd ha eljön az ideje meg is kérdezem tőle, de egyelőre nem. Fokozatosan akarok megtudni mindent róla. Szeretem a váratlan meglepetéseket, mint ahogy azt is, hogy egy városban születtünk. Kíváncsi vagyok vajon meg van-e még a családi házunk, mert el nem adtuk. Előre terveztem, hogy egyszer vissza akarok menni oda, amint lesz választottam, párom az életben. Nem állítom azt, hogy ott is akarok majd maradni életem végéig, de egy kis utazás oda jó lesz. Talán maradunk ott egy-két évet, de legalább néhány hónapot. Főleg úgy, hogy tudom ő is ott élt, biztos meg akarja majd nézni mennyit változott a városa ennyi év alatt. A torkomban dobogott a szívem, mert ekkor gondolkodtam el, hogy mik lehetnek az alternatívák. Vagy kiröhög, és itt hagy. Esetleg viccnek szánja, és ugyanúgy éljük tovább az életünket, mint ahogy eddig. Mindig fel voltam készülve a legrosszabbra is. Ezért volt utolsó dologként az, amit leginkább szerettem volna hallani, azt a bizonyos „igen”-t. A szívverésem a felére csökkent nagyjából, megkönnyebbülten viszonoztam a csókját. Érződött rajta, hogy mielőtt feltettem volna a „nagy kérdést” az ő szívverése is egyre inkább fokozódott. Ezt egy kis sikernek tudtam be, főleg az arcát fürkészve. Lassan felálltam, és felhúztam az ujjára a gyűrűt. Mosolyogva szólaltam volna meg, de ehelyett egy csókkal némított meg, mire én átkaroltam a derekánál. Hátráltam néhány lépést, mire éreztem, hogy valaminek nekimegyek. Szerencsére csak az ágy volt, így puhára érkeztem, ahogy Shan is. A szívverésem egyre inkább visszaállt az eredeti állapotában, de teljes egészében nem voltam nyugodt, elvégre még is csak igent mondott. Életem legszebb napjai között fogom ezt is számon tartani, ennyi biztos. Első a szüleim halála volt, legyen ez akármilyen morbid dolog is, másik meg mikor rátaláltam újra Shanra, és kiderült, hogy ugyanolyan mértékben viszonozza az érzéseimet. Nem értem miért engem választott. Ő gyönyörű, okos, vicces. Ellenben én? Egy makacs gyilkos, aki humorba próbál mindent burkolni. A sajátos módomon legalábbis. Figyeltem Shan mosolyát, amin én is elmosolyodtam. Nem sokkal később már éreztem, hogy a viszonzás első fázisa most fog elkezdődni, főleg ahogy elhelyezkedett rajtam. Amint a keze a férfiasságomhoz ért, egy halk sóhaj hagyta el a torkomat, majd ahogy szájával felváltotta a kezét, mosolyogva simítottam meg az arcát, és egy rövid de sokatmondó sóhajjal jeleztem a tetszésemet. Utólag sok értelmét nem látom, hogy miért is öltöztem fel, hiszen alig két percre rá már le is került rólam az alsóm, és a nadrágom. Egy órával ezelőtt még csak a barátnőmmel, a párommal kezdtem el huncutkodni, most viszont a menyasszonyommal. Csak még nagyobb örömmel töltött el ez engemet, nem beszélve arról, hogy milyen gyengéden, mégis elképzelhetetlenül jól csinálta. Kissé hátrahajtottam a fejemet, és úgy hagyta el még egy sóhaj a torkomat. Most hagyom őt érvényesülni, most mutassa meg mire is képes. Kíváncsian várom, hogy mit tud produkálni. Mögöttem mindössze talán 15 évnyi tapasztalat van, ő viszont többszáz évnyivel bír.
Jó pár évszázaddal előtted. Egyszer szeretnéd megtudni, hogy mennyi ideje is élek? - kérdeztem tőle kíváncsian, majd figyeltem őt és közben az ajkamba haraptam. Élveztem az ölelésében lenni, majd amikor rájöttem, hogy nem fog elengedni, akkor már nem küzdöttem tovább. Szerettem az ölelésében lenni, hallani a szívverését és érezni a teste melegét. Sokat voltam távol tőle és nem szeretnék tőle újra elszakadni. Szerettem volna megmosni én őt, de megelőzőtt. Először, csak játékosan kentem össze őt, de még se úgy sült el ahogyan én terveztem. Éreztem gyengéd érintését a hátamon, majd elém került és elől kezdett el megmosni. Egy kicsit először fura volt, hiszen ezt még soha se engedtem meg senkinek se. Mármint a zuhany az teljesen privát helynek számított eddig nekem, de most nem bántam és soha se fogom, amíg vele osztozhatok ezen is. Éreztem a körkös mozdulatait a kebleimnél, amikkel kezdett megint kicsit megőrjíteni, de hamarosan tovább halad, majd végzett. Lemostam magamról a tusfűrdöt, de nem mozdultam egy darabig, csak néztem őt, majd amikor törölközöbe burkolva kiment, akkor követtem őt. A hajamat megtöröltem, majd magam köré tekertem egy törölközött és a vízes hajam a vállamra omlott. Éreztem a tekintetét magamon, de nem zavart, hiszen már látott ruha nélkül. Belebújtam a fehérneműmbe, majd felvettem egy topot és egy rövid nadrágot és mosolyogva megfordultam. Akkor nem sok időm lesz csomagolni. - mondtam neki mosolyogva, majd kíváncsian pillantottam rá, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mit szeretne még kérdezni. Már éppen mondani szerettem volna neki valamit arra amit mondott, hiszen én se szeretnék többé távol kerülni tőle, illetve nekem se volt egyszerű az a félév, de a következő tette belém fojtotta a szót. Figyeltem, amint fél térdre ereszkedik és elővesz egy kis dobozt. Igen, a szívverésem elég szapora lett és hol rá, hol pedig a dobozra pillantottam, majd végül ki mondta a "bűvös" szót. - Igen. - mondtam neki meghatódva, majd gyengéden megcsókoltam őt. Azt hiszem ez lesz az életem egyik legszebb napja, de a legjobb napja eme hosszú életemnek az volt, amikor megismertem őt, majd amikor újra visszakaptam őt. Miután felhúzta a gyűrűt az ujjamra, utána újra megcsókoltam és a nyaka köré fontam a kezemet közben. Kicsit hátrálni kezdtünk, majd végül megbotlottunk az ágyban és ráestünk. Jobban mondva ő esett az ágyra, én meg rá. Hangosan felnevettem, mosolyogva néztem őt és a kezemen lévő gyűrűre pillantottam. Még mindig nehéz volt elhinnem, pedig igaz volt, menyasszony lettem és a világ legszerencsésebb nője voltam emiatt. Végül megcsókoltam őt, majd hirtelen ötlettől vezérelve elindultam lefelé az ajkammal. Apró csókokkal borítottam a nyakát lefelé menet és közben a kezemet végig húztam a mellkasán, majd ajkaimmal követtem miközben kezemet a nadrágja alá csúsztattam és elkezdtem őt kényeztetni, majd amikor elértem ajkaimmal a nadrágja széléhez, akkor lehúztam róla, majd az alsóját is. Végül az ajkaimmal kezdtem el őt kényeztetni.
- Te is ott születtél? Feltételezve néhány évszázaddal előttem mondjuk. - Mosolyogtam rá, és a csókot viszonoztam, miközben még mindig magamhoz öleltem. Akármennyire is ki akar bújni az ölelésből, én nem fogom hagyni, fél évnyi ölelést kell bepótolnom. Gyenge indok mondjuk. Szeretem a testének melegségét, a sima bőrét ahogy az enyémhez simul. A tusfürdőt lassan az egész testemen szétkentem, és le is mostam magamról. Majd pedig én is kinyomtam a kezemre a tusfürdőből, és a hátára kentem először. Csak én szimplán nem ott hagytam, én szépen meg is mostam a hátát, majd mögé állva kentem be a mellkasát, és kellemes körkörös mozgással kezdtem el a megmosni. A végén már tényleg úgy érzem, hogy az őrületbe fogom kergetni, pedig csak arra hajtok, hogy neki minél kellemesebb legyen minden. Amint végeztem a mellkasával, nyomtam egy apró csókot az ajkaira, és megfordulva vettem a kezembe egy törölközőt, és léptem ki a zuhanyzóból. Lassan megtörölköztem, és a csípőmre tekerve visszamentem a szobába. Felvettem egy boxert, egy kényelmes nadrágot, és egy pólót, míg a hátam mögött Shan is bejött öltözködni. Amint én kész lettem a szekrénynek dőlve néztem ahogy öltözködik, karba tett kézzel. Amint kész lett odasétáltam hozzá, és egy hosszú, szenvedélyes csókot adtam neki. - Egyébként a repülő reggel indul. De előtte lenne egy kérdésem…- Mondtam az ajkaiba, majd pedig a derekánál átkaroltam. - Shan, te vagy a legszebb dolog, ami az életemben történt. Minden perc amit külön kell töltenünk felér közel egy órával, ezért képzelheted milyen nehéz volt ez a fél évem. De nem akarlak többet elengedni. Viszont az életem rövid a tiedhez képest, ezért nem akarok egy percet sem elvesztegetni. Gyorsnak tűnhet ez az egész, de…. - Majd pedig elengedtem a derekát, belenyúltam farzsebembe, és fél térdre ereszkedve vettem ki a zsebemben tartózkodó gyűrűs dobozt. Kinyitottam. -….Hozzám jönnél? - Kezdett el kissé hevesebben verni a szívem a válaszra várva. Habár a humorérzékem ekkor sem maradt el, a gyűrűs doboz tetejére ugyanis beleírtam egy kis szöveget, miszerint: „Helyes válasz: Igen.” A repülő mellett erre költöttem még elég nagy pénzt, talán 2000$ környékén. Nem mondok újat azzal, hogy a szívem a torkomban dobogott.
Ajkamba haraptam a szavai hallatán, mert kicsit zavarba jöttem és elpirultam, de igaza volt. Sikerült boldoggá tenni és nem is csak egyszer, de nem csak ezzel tett boldoggá. Már attól is boldog voltam, hogy itt volt velem és viszonozta az érzéseimet. Azt hiszem ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem. Figyeltem őt, majd az ajkamba haraptam amikor éreztem az ajkainak az érintését a kezemen, majd pedig gyengéd szívogatását. Egyáltalán nem fájt, hiszen miért fájna? Sokkal inkább olyan fura, bizsergető érzés kerített hatalmába és élveztem az egészet, persze az is sokban hozzájárult, hogy gyengéd volt és még közben lassú, gyengéd simogatásával is még inkább jobbá tette ezt a dolgot. Ez amolyan élvezetes dolog egy vámpír számára, mint amikor én iszok másnak a véréből. Valószínűleg pontosan addigra forrt be neki a sebe, mint amire az enyém, hiszen amíg ő ivott a véremből ő közben is gyógyult, viszont én csak utána. Lemostam a vért, majd mosolyogva pillantottam fel rá. Pár pillanattal később mögém sétált és éreztem erős, férfias karjait magam körül. Gyengéd volt az ölelése én pedig hozzábújtam, neki dőltem a mellkasának és gyengéden simogatni kezdtem a karját, majd a következő szavaira egy pillanatra még elfelejtettem levegőt is venni. Soha se került szóba, hogy ki hol született, de ez teljesen meglepett engem, hogy pontosan abban a városban született, ahol én. Sokszor terveztem már, hogy visszatérek és szétnézek, hogy vajon áll-e még a hatalmas családi ház, de soha se bírtam rávenni magamat. Sok boldog és kevésbé boldog pillanat fűzött oda, de legjobban talán az apán hiányzott, de részben emiatt se tértem oda vissza. Nem akartam látni a sírját, hiszen 700 év alatt se sikerült őt kiverni a fejemből. Persze a bátyámnak biztosan nem hiányzott, hiszen nem volt a legjobb a kapcsolatuk, de mai szóval élve én apuci pici és egyetlen lánya voltam. Mindig számíthattam rá, majd hirtelen egy kicsit megráztam a fejemet, hogy visszatérjek a valóságba, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mennyi ideje is állhatunk így és nem kapott még mindig választ tőlem. Talán pár perc telhetett el így némán, majd végül sikerült megszólalnom. - Remekül hangzik és szívesen elmegyek veled, - mondtam neki kedvesen, majd röpke habozás után folytattam.- de nem csak te születtél ott. - mondtam neki mosolyogva, majd kibújtam az öleléséből és adtam egy csókot neki, majd a kezemre nyomtam egy kis tusfürdőt, majd játékosan rákentem és nevetve figyeltem őt.
Az utóbbi időben kissé költöttem Shanra, meg magamra szintúgy. Akármennyire sem akartam, végül a húgomtól is kaptam pénzt, vagyis kértem. Az örökség pusztán csak egy kis töredékét kértem tőle, úgy gondoltam nagyobb szüksége neki van rá, csak ne kürtölje világgá. Oké, általánosságban a mai világban úgy van, hogy a nők hajtanak rá a pénzes pasikra, de fordított esetben hogy is van ez? Nem igen láttam még olyat, hogy gazdag nőre hajt rá egy átlagos pasi. Másrészről húgom mindig válogatós volt, ha 10-es skálán nincs meg a srác minimum 8-as akkor ott helyben elüldözte. Meg se akarta ismerni, csak elküldte a fenébe. Tehát kértem tőle néhány ezer dollárt, amit oda is adott nekem, semmi kérdés nélkül. Nem nagyon kérdőjelezhet meg engem főleg úgy, hogy egész életemben védelmeztem, és nagyjából én neveltem fel. Ebből a közel 5ezerből elment a háromnegyede nagyjából, és remélem nem hiába. De ez majd csak Shanon fog múlni. - Kissé csíp, és éget. De nem érdekel. Legalább jól tudom, hogy boldoggá tudtalak tenni addig is. Nem is egyszer. - Jegyeztem meg az utolsó mondatomat mosolyogva, majd pedig lassan odahajoltam a csuklójához. Még mindig túl figyelmes voltam, nem akartam, hogy túl nagy fájdalmai legyenek, vagy bármi hasonló, ezért próbáltam erről elvonni a figyelmét. A sebből gyengéd szívogatásokkal kezdtem el a vért magamba szívni, miközben a karját lassan végigsimítottam. Úgy próbáltam elképzelni, és csinálni az egészet, mintha seb helyett csak szimplán a bőrét szívogatnám. Őszintén szólva viszont nem tudom milyen érzést válthatott ki belőle, mert csak türelmes tekintettel állt előttem, miközben én a véréből egy kicsit magamba szívtam. Amint azt a bizonyos mennyiséget megkaptam, elhajoltam tőle, és letöröltem a számról a vért. Éreztem, amint lassan a sebek is begyógyulnak a hátamon, majd pedig végül Shan mögé kerülve öleltem át a hasánál. Előtte még félresimítottam a haját, hogy csak az egyik vállán helyezkedjen el az egész hajtömege, és adtam egy gyengéd csókot a nyakára. - Mit szólnál ahhoz, hogyha elutaznánk egy kis időre a szülővárosomba? Velencébe. - Nyomtam még egy csókot az arcára, és türelmesen vártam a választ. Habár meg is kéne már mosakodni, mert már jó ideje itt ázunk.
Figyeltem őt és próbáltam rájönni, hogy vajon mi járhat a fejében. Sok minden volt amiről még nem beszéltünk és talán annyira sokáig nem húzhatjuk a dolgokat, valamelyiküknek áldozatot kell hoznia, ha azt szeretnénk, hogy ez tényleg mindig működjön. Bár engem az se érdekel, ha mellettem vénül meg, mert csakis az számítana, hogy velem van. Persze, ha meghalna, akkor már én se akarnék élni. Minek? Elveszteném azt a személyt, aki a világot jelenti számomra, akkor már nincs miért élnem. Képes lennék akár a saját életemet is kockáztatni azzal, hogy újra ember lennék. Olyannak ismertem meg Nate-t, aki szeretne egyszer majd családot, de ennek kicsi az esélye, akkor ha velem marad, illetve ha vámpír lesz belőle. Nem szeretném megfosztani semmitől se őt. Jó volt kicsit az ölelésében lenni, miközben továbbra is a forró víz tetőtől talpig átjárt. Szerettem érezni a meleget, illetve elmosolyodtam, amikor megéreztem gyengéd simogatását, de a nyugalomból a vér illata "ébresztett fel". Még mindig vérzik és ez miattam van. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy vajon milyen lehet a vérének az íze, hiszen az illata mámorító, de gyorsan kitisztítottam az elmémet és próbáltam kiverni a fejemből a vér iránti vágyamat. Látni akartam, hogy mit műveltem, meg segíteni szerettem volna neki, de jól tudtam, hogy egy sajnálom, vagy egy csók nem gyógyíthatja meg, de nem is támadhatom le őt azzal, hogy igyon a véremből. Nem akarok tolakodó lenni, ezért éppen azon gondolkodtam, hogy ajánljam fel, hogy nehogy tolakodásnak vagy gyengeségnek gondolja a dolgot. A következő szavai viszont tényleg megleptek. Egy pillanatig csak néztem őt, majd hirtelen megszólaltam. - Én is szeretlek és mindig is foglak. - mondtam neki mosolyogva, hiszen ez volt az igazság, majd egy picit komolyabb hangon folytattam.- És ez pedig nem egy kis karcolás, ezt te is jól tudod. Biztosan fájhat. - majd minden gondolkodás nélkül megharaptam a csuklómat, jobban mondva felsértettem a bőrömet és oda nyújtottam neki. Nem haboztam, hiszen miért is tenném? Bármikor képes lennék megmenteni azt a szexi hátsóját, ha arra lenne szükség. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni. Figyeltem őt és türelmesen vártam. Éreztem, ahogyan a vér végig folyik a karomon, majd lecseppen a zuhanyzóba és végül elvegyül a vízzel és eltűnik. - Ha nem sietsz, akkor begyógyul. - mondom neki még mindig mosolyogva, hiszen hamarosan nyoma se lesz annak, hogy ott volt egy seb. Nem akartam sürgetni, de azért nem kellemes érzés az se, amikor saját magadat harapod meg. Majd amikor végül ivott belőle, akkor utána lemostam a kezemről a vért és figyeltem ahogyan szép lassan begyógyult a seb.
Csak idők kérdése, és végül rá fogok bólintani az átváltoztatásra is. Mióta kezd egyre komolyabbra fordulni a kapcsolatunk, annál inkább jövök rá, hogy egyikünknek egyszer nagy áldozatot kell hoznia a másikért, ha azt akarjuk, hogy ez a kapcsolat működjön. De abban sem vagyok biztos, hogy vámpírból lehet- e még ember egyáltalán, ezért nem is bíznám rá egyetlen boszorkányra sem az életét. A vámpírrá változás egy biztos folyamat, vért iszik az ember, meghal, és amint újraéledt táplálkoznia kell. És valami bűnös embert sem lesz nehéz találni, aki rászolgál a halálra, mivel ez a világ már a velejéig megromlott így is. Ha kimennék az utcára, akkor nem telne bele talán 20 percbe sem, találnék egy gyilkost, esetleg egy öreg nő házát kifosztó rablót. Nem is ez lesz a legnagyobb gond, hanem hogy addig fel tudok-e rá készülni, mielőtt túl késő lenne, míg fizikailag is fitt vagyok. Másrészt idővel szeretnék is családot alapítani, viszont két vámpír ezt nem tudja végbevinni. De nem is akarom ennyi mindennel lerohanni Shant sem. A csók után miután hozzám bújt, csak szimplán simogattam a hátát, miközben az enyémből azóta is érezhetően folyt a vér. Nem úgy folyt legalább mint egy szökőkút, hanem csak lassan, de biztosan. Egy órát kibírnék még talán ilyen sebesség mellett, mielőtt elájulnék. Amint a hátam mögé került, nem sokkal később én is megfordultam. - Nem kell sajnálnod… Szeretlek, egész életemben szeretni foglak, ez pedig csak egy kis karcolás… Viszont szükségem van a véredre, mert ez magától egyhamar nem fog begyógyulni. - A kis meglepődésén elmosolyodtam, majd pedig adtam neki egy csókot. Komolyan gondoltam az egészet. Jól tudom, hogy a vámpírok vére egyben gyógyító hatással is bír, és nekem most arra szükségem lenne. Akármennyire sem szeretem a vér ízét… Jobban belegondolva még nem is kóstoltam. Habár mikor egy mérges kígyó harapott meg, akkor a mérget nekem kellett kiszívnom magamból, hisz más esetben helyben patkolok el. Nem csak vadász vagyok, de túl is tudok élni néhány helyzetet, ha nem is mindet. De nem is ez volt a lényeg jelen pillanatban, hanem hogy minél előbb kapjak a véréből, nehogy az ájulásom miatt kapjon ő is szívrohamot.
Kezdőlap
• 
