A barlang falának támaszkodva toporogtam ki kissé megrogyva a szentélyemből. Szentély? Mekkora bunkóság. Így bezárni engemet, ennyi időre. Miért? Quetsya miért? Ennyire sokra vágyó volnék? Csak örökkön örökké szerettem volna élni. Ez szerintem ne nagy bűn. A természet a hibás. Elcsábított. Kapkodva a levegőt kaptam a sebhez a hasamon ami immár nem volt sehol. Régi ruhámat viseltem meg volt kopva. Szinte a szövet is elposhadt rajta már. Fülem mögé tűrtem a hajamat és kezemet a számhoz emeltem. Lenyaltam róla a maradék vért. Arcomra élvezet ült, mintha egy kiadós karácsonyi vacsora után a sült malacos ujjaimat nyalogatnám. - Ezt még nagyon megkeserülitek. - morogtam a bajszom alatt. Vettem egy mély lélegzetet és kihúztam magamat. Szedd össze magad Silas! Már rég elmentek. Nincsenek már itt. Félnek a kis szutykok. Ahogy láttam a fejükben nagyon nagyra tartják magukat, mert sikerült annak a boszorkánynak is létrehoznia a vámpír létet. De most van valaki akitől félhetnek. Gonosz mosoly ült az arcomra. Magabiztosan elindultam ki a barlangból. Friss falevelek illata csapta meg az arcom oldalát. Szellő...Istenem! Annyira vártam már erre a percre. Futni kezdtem, amennyire erőm engedte, inkább suta mozgás. Szabad vagyok! Szabad vagyok! Élek és virulok! Szabadság! Kiélveztem minden egyes pillanatát annak, hogy újra megtapasztalhatom a természet gyönyöreit. Varázserőmmel forgószelet kavartam magam körül, ami felzavarta az avart is. Embertempóban haladtam. Nem akartam megkockáztatni, hogy itt essek össze megint az erdő közepén. Esteledett már mire leértem a sziget szélére. Az út a fejemben volt, mert láttam merre jöttek hozzám. A fejükből megtudtam. Zajok ütötték meg a fülemet. Vigyor ült az arcomra. Megvagytok! Egy kempingező csorda volt. Sátorral, lakókocsival mindent amit akarsz. A tengerparton ücsörögtek és a hajójuk ki volt kötve a mólóhoz. Ostobák! Mindegyik cukrot sütögetett a tűznél. Az illat csábító volt, mármint a vérüké. Három férfi két nő. Ezekkel bőven jóllakom míg átérek Mystic Fallsba. Igen oda tartok! Megkeresem Mikaelt és a banyát... kicsinálom őket. Alig várom, hogy a vérüket vegyem. A kezemben van a szívük...az életük. Ruhák lógtak a szárírón, leloptam pár darabot. Elég divatosnak és drágának néztek ki. Jobb mint ez az ezer éves valami, amit még kétezer évvel ezelőtt hordtam és már rám rohadt. Felvettem vámpírsebeséggel, majd odatermettem hozzájuk. - Csatlakozhatok? - kérdeztem izgalmas hanglejtéssel a hasonmás képében. Kezeim a csípőmön nyugodtak. A férfiakat lenyűgözte a látványom. Láttam a szemükben. - Ecc pecc kimehetsz...holnap után... - mutogattam egyikről a másikra, majd az utolsó, hát talán a legszerencsésebb is egyben... elkaptam a nyakát és nagyot haraptam. A vér íze iszonyatosan hiányzott. Szomjazom. Csillapítanom kell a szomjamat. Miután megöltem az összeset megtöröltem a számat és felpattantam a hajójukra.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Megfordultam Mikael hangjára. Feléje kezdtem sétálni. - Ártatlan lélek... Meggyalázni? - sütöttem le a szemeimet. - Engem nem érdekel az ilyesmi. - hessegettem el a kezemmel a feltörő gondolatokat. Sosem voltam egy jótét lélek. Az egyetlen, aki még érdekel ezen a világon az Ő. Mindent megfogok tenni Érte. Azt akarom, hogy újra együtt legyünk és ha ehhez a halálba kell mennem, akkor meghalok érte. - Én vagyok az első vámpír... Szerinted ha önkéntesen váltam egy szörnyeteggé érdekel engem az effajta emberi érzelem? - vontam fel bosszúsan a szemöldökömet. Tovább hallgatom a kérését. - Nem kell többször kérlelned picinyem! - mondtam, lehunytam a szememet és a barlang másik végébe termek a falnak támaszkodva, már a hasonmás képében. Göndör tincseimmel játszom, majd ellököm magamat a fal hűvösétől. Visszatermek Mikael elé. - Háh! Ismerlek Mikael! - löktem egyet rajta. - Azt hiszed velem csak így lehet beszélni? - leheltem a fülébe már a háta mögül a hangokat. - Alkut kötöttünk Mr.Mikaelson... - kezeim a nyakára csúsztak...A haját ami lelógott kissé a füle mögé igazgattam. - Az alkuban nem volt szó arról, hogy milyen alakban fogadjalak... - hangom nyájas volt és csak úgy füstként szállt ki a torkomból. - A véredet adtad... alkut kötöttünk... - suttogom, majd egy óriásit lökök rajta újra. - Tartsd magad ehhez! - emeltem égnek az államat, majd a boszorkány felé néztem. - Mit bámulsz? - vámpírfogaimmal rámordultam, majd előre haladva a tekintetemmel a fiatalabbik Mikaelsont figyeltem. Láttam rajta, hogy utálja, hogy nem bánthat... ki tudtam olvasni az agyából, hogy meg akar fojtani amiért ebben az alakban vagyok. Ez van! - Akkor erre haladjatok tovább... - Belefújtam a tenyerembe és egy pók mászott bele.. egy igazi óriáspók, mint a trópusokon. Ledobtam a földre. - Kövessétek őt! - hatalmas mosoly szaladt a számra, majd kezemet végighúzva a barlang nyirkos falán eltűntem a sűrűségben.
Silas a lehető legaljasabb módon jelent meg, de nem láthat rajtam semmit. - Ez elég gusztustalan tőled Silas, meggyalázni egy ártatlan lélek emlékét! Nem gondoltam, hogy ennyi tisztelet sincs benned - Suttogom a barlang sötétjébe, majd megjegyzi, hogy nem lát a fejembe. Idegesíti. Remek. Esther mégsem vágott át. - Nem titkolok semmit, de nem olvashatsz szabadjára a fejemben. - Suttogom a barlang üvöltő csendjébe.A fiamra pillantok. Szépen kértem, hogy ne legyen látható, mert Silas csak kihasználja. Megindul, s én elé állok. - Neked nem kell jönnöd tovább! Meg tudjuk védeni magunkat!- Jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd mikor Esther elindul kiteszem a kezem. - Nem! Silas tisztában vagyok vele, hogy mire vagy képes, de nem megyünk tovább, ha nem váltasz alakot! - Félnem kellene, de nem teszem. Ijesztő figura, s érzem Elijah viselkedéséből, hogy fél. Kértem, hogy ne jöjjön, ő mégis jönni akart. Van egy olyan érzésem, hogy fel fogom dühíteni. - Ha megölsz, tedd azt, ha megint belém döfsz valami karót, hát rajta! Lehet, hogy félnem kellene tőled, de mégsem félek, ezt kapd ki! Válts alakot kérlek! Nem találsz még egy olyan erős boszorkányt, aki hajlandó lesz innen kiengedni téged! Szóval vagy ölj meg, vagy válts alakot - Hangomban semmi félelem nincs, mitől is félhetnék? Ha megöl, megöl, de nem fogja megtenni. Nem tudja megtenni. De nem akarom, hogy azt higgye, mindenki retteg tőle, aki ide merészkedik. Engem rosszul formált meg az élet, ugyanis nem félek. Még akkor sem, ha kéne. És ez pont egy olyan pillanat, amikor kéne. Még mindig egy helyben állok, Silas is beláthatja, hogy ez egy gyermek tiszta emlékének a megalázása, amit most tett. Jogos hát a felháborodás... Titokban azt remélem mindemellett, hogy Elijah nem jön tovább velünk. Mert ez még csak a kezdet...
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.
Nem kellett sokat várnunk, miután Mikael vére lepergett a talajra, már jött is, mint a kutya mikor a táljába öntik az aznapi kaját. Nagyon kíváncsi voltam vajon hogy néz ki, de amikor a kistestvérem bőrében lépett elő a kezem ökölbe szorult. A sebek olyan frissek voltak a mellkasán, mintha ma történt volna. "meglesz a jutalmad Mikael..." Tekintetem apámra vándorolt. Furcsa volt, hogy ez a mondat Henrik szájából távozott. Az én kisöcsém. - Apa mit titkolsz?? Azt hittem őszinte voltál velem... - kiabáltam felé. A hangom visszhangzott az üres térben. Lefogadom, hogy Silas belül jót röhög magában. Anyám fele indul és kiráz a hideg tőle. Tudom, hogy engem akar ezzel bosszantani és nem őt. Csakis engemet. Henrik mindannyiunkat nehezen érint, de engem a legjobban bánt ez a téma. Most pedig itt állt előttem hús vér... - Anya... - kissé aggodalmasan suttogtam feléje. Segíts Anya! Nem bírom tovább! sugalltam feléje, aztán a fiú, a testvérem... vagy nem is tudom kicsoda, lekevert egyet a szülőanyámnak, amire egyet léptem előre. Be akarok mosni neki... Megakarom ütni, de nem tehetem, mert félek tőle. Igaza volt apánknak, nem kellett volna idejönnöm. Remegve indultam meg hogy kövessem őt.
- Miért nem lep meg, hogy Elijah-t is belekeverted mindebbe... - sóhajtottam fel. A helyzet szokatlan volt, hiszen nem tudom megmondani, mikor dolgoztam én együtt utoljára vagy Mikaellel, vagy Elijah-val. Utóbbival és fivérével talán akkor, mikor én nem tiltottam el őket Tatiától. Persze megvolt a véleményem, hogy ugyanazt a nőt szeretik, de nem voltam olyan szörnyeteg KLausszal, mint Mikael. Átvettem a sírkőt, szemügyre vettem. Nem tudom, hogy egyáltalán miért volt olyan különleges, hiszen csak egy sima kődarabnak tűnt laikus szemekkel, de hát akik itt vannak, tudják... Mikael utolsó mondatát már magam is hallottam, előtte nem érdekelt, hogy mit suttog össze a fiammal, de az már egy cseppet sem tetszett, mikor megláttam közeledni valakit, és az a valaki nem volt más, mint az ezer évvel ezelőtt meghalt fiam... aki miatt azt akartuk, hogy egyik gyerekünk se halhasson meg... mert fájt. És ha az ő halála nem jön, talán soha, de soha nem születtek volna meg a vámpírok. Nagyot nyeltem, aztán ahogy Mikaelhez, majd hozzám szólt, már tudtam, hogy nem a fiam. Nem, hanem Silas első próbálkozása, hogy frászt hozzon rám? Vagy nem is tudom, minek nevezzem ezt. Ez főképp akkor igazolódott be, mikor a keze végigsimított az arcomon, és mire bármit is mondhattam volna, vagy egyet pislogtam volna, máris csattant valami az arcomon. Egy pofon, méghozzá a tenyere által. Ez a pillanat a döbbeneté volt. Nem is a fájdalomé, a döbbeneté. De tisztában voltam vele, hogy ennek nem lehet bedőlnöm. - Talán egy... gyengébb és ostobább boszorkánynál kellene próbálkoznod - jött ki belőlem ennyi, persze az arcomon ott játszott, hogy nem érdekelne, hogy mit mond, ha a valódi fiam állna előttem, én akkor is ugyanúgy szeretném. Hátrapillantottam Mikaelre és a fiamra, majd vissza az útra. - Talán jobb lenne, ha követnénk. Felesleges gyerekes játékokon fennakadni - próbáltam a saját figyelmemet is elterelni az iménti színjátékról, miközben elindultam.
Éppen felvett alak: Henrik Mikaelson&Esther To: Esther & Mikael & Elijah Szavak: Zene: Slow Down
"Egy csepp két csepp öt csepp meg tíz, éled belső énem csepereg a vér..."
Érzem, hogy ebből erőt nyerek és újra képes vagyok kivetülni ebből az ördögi körből, a börtönömből, a testemből, ami fogva tart. Mielőtt megjelennék beleolvasok... új husikák érkeztek szerény személyem barlangjába. Az egyik az öccse emlékétől szenved. Előlépek az ő alakjában, mint egy megnyomorított kisfiú, aki a vérfarkasok áldozatává vált. Testemen ott díszeleg az az óriási vérfolt sebestül, ami a kisfiú vesztét okozta. Így talán nagyobb a drámai hatás. Megállok előttük és végigmérem őket. Elhozta az embert. - Remek! Meglesz a jutalmad Mikael! - bólintottam egy kövesseteket a fejemmel, de egyből meg is tántorodtam, ahogyan elindultam. Visszafordultam és a nőre néztem. - Te mit kérsz cserébe, amiért segíthetsz szerény személyemnek? - vontam kérdőre. Aztán ördögi mosoly ült az arcomra, amikor tekintetem újra a férfira vándorol. - Mikael... Ugye tudod, hogy ez a kis varázslat fölösleges? Egyszer már megtudtam amit tudni akarok...beléd láttam... vagy.. - forgattam a szemeimet, majd apró kezeimet kinyújtva rámutattam, mint a horrorfilmekben. -...talán titkolsz valamit előlem? - szemem összeszűkült. Nem szeretem, ha nem tudok mindent. Nem látok bele az agyába. Amit azóta csinált, tett mióta nem láttam... nem tudok róla. Ez feldühített. Közelebb sétáltam hozzájuk... az "anyám" felé. - Te vagy az oka, amiért ilyen lett ez a család! - mondtam szemrebbenés nélkül az elhunyt fia képében. - Te vagy az oka mindennek... - aprócska kezeim elkapták a ruhája alját és úgy húztam közelebb az arcát az enyémhez. - Hiába próbálkozol... Mélyen belül tudod, hogy nem fog sikerülni... borzalmas anya vagy! - szemeim csillogtak az ártatlanságtól. Szeretek játszani az emberekkel, a vámpírokkal annál inkább. - Klaus! Te házasságtörő! Szerencse, hogy én már nem élhettem meg azt amikor tetted nyilvánosságra került! - fogaim mérgemben összekoccantak. Szemöldökömet dühösen ráncoltam. - Hagytál meghalni.... Hagytad hogy elragadjanak a farkasok! - nyeltem egy nagyot, a könnyeket nyeltem vissza magamba. Kis kezecském finoman az arca oldalára siklott. - Megöltél. - remegett a fényesség a szememben. Aztán egy óriási pofon csattant... kis kezem nyomata ott maradt az arcán. Mire pislog egyet már az ő alakjában voltam. - Milyen érzés szembetalálkoznia a múltaddal banya?? - vigyorogtam rá. A fia Elijah... alig bírta megállni, hogy nekem ne essen. Ránézek... szikrákat szór a tekintete felém. Gyűlöl és nekem ez tetszik. Szemrebbenés alatt újra a fiuk képét öltöm magamra és már indulok is. -Ne maradjatok le! - mondtam hátra se nézve.
Végre megérkeztünk, és ez már egy remek jel arra, hogy nem kell sokáig elviselnem Esthert. John is készenlétben van, legalábbis őt láttam a fák között, de szerencsére senki más nem vette észre őt. - A sírkő... Tessék! - Adom át egy rövid keresés után a barlang egyik részéből a sírkövet. Ha el akarsz dugni valamit, akkor tedd oda, ahol soha nem keresnék. És ki keresné a sírkövet ott, ahová eredetileg való? Senki. Gyanakvó tekintettel pillantok Estherre, majd betoppan Elijah is. Persze, hogy nem marad rejtve, magyarul Esther előbb megtalálta őt. - Elég lett volna megigézni, hogy tegye amit mondasz... - Suttogom olyan halkan, hogy csak ő hallhassa, hiszen Esther távolabb állt meg. - Silas! Itt vagyunk, mutasd magad! - Megvágom a kezem, most már bátrabb vagyok, Silas többé nem láthat belém. Csak egyetlen cseppet kap a véremből, mint a múltkor. Ennyinek elégnek kell lennie. Azt mondta, hogy mutatja az utat...
Klaus is my brother. I’m a little behind on the times, but I believe the term you’re searching for is OMG.I will give you my word. We will be your partners. We will end Marcel’s realm. But know this, if anything whatsoever happens to that girl or her unborn child. You needn’t fear Marcel nor Klaus or anyone… More than anyone you need to fear me.
A barlang bejáratánál találkoztam össze a szüleimmel. A hangulat minden volt csak békésnek nem nevezhető. Szinte éreztem a levegőben a körülöttünk pattogó kis szikrákat. - Itt vagyok... - mondtam magabiztosan. - ...és az emberünk is... - löktem hátba, hogy a földre hulljon a férfi akit hoztam. - Jó újra látni anya. - mosolyogtam rá.
Nem igazán volt türelmem Mikaellel beszélgetni, míg elértünk a barlang "kapujáig". Tudtam, hogy mit kell tennem... ha másból nem is, a mendemondákból. És az néha többet mond minden szónál. De persze azért Mikaeltől is kaptam felvilágosítást. Kell egy bűbáj, mellyel egyáltalán bejuthatunk a barlangba. - Hát... ez tényleg úgy néz ki, mint ahol már kétezer éve nem jártak - állapítottam meg, majd Mikael felé néztem. - De hol a sírkő?
Elkapta hajamat, és földre rántott, majd suttogni kezdett nekem, hogy a személyi titkárnője, azaz boszorkánya leszek... Meglátjuk. De még én érezzem magam, tisztelőnek azt, amit szeretne velem elérni. Na, még csak az kéne. - Ez megtiszteltetés lenne? - kezdtem bele, de abba is hagytam a mondatomat, mert nem lenne értelme annak, hogy folytassam, mert csak baj lenne belőle. - Ott leszek, nem kell aggódnod - s ezzel együtt ki is léptem onnan, ő pedig visszavonult a kis alvóhelyére...
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
- Így kétezer év után elég jól. - forgattam meg a szemeimet. Talán nem talán igen de egyszer biztosan kiszabadulok innen és alig várom, hogy eljöjjön ez a nap. Minél hamarabb ha lehet. Kicsit féltem tőle, hogy ha ki is jutok, akkor sikerül majd véghez vinnem a tervemet, amiről még senki sem tud. - Most pedig...- teremtem elé miközben elindult kifelé. Elkaptam a haját és jó erősen a föld fele kezdtem cibálni. Arcomat az övéhez nyomtam. - Ha kijutok találkozunk a régi kriptában Mystick Fallsnál. - (lockwood kripta). suttogtam. - Az a megtiszteltetés ért, hogy te leszel az én kis újdonsült személyi boszorkányom. - néztem a szemébe. - Ha nem jössz hidd el megtalállak és ezerszer rosszabb lesz, mint amit el tudsz képzelni. - mondtam, majd visszateremtem a barlang végébe. Az illúziót megszüntettem immáron semmilyen seb nem volt a nyakán. - A soha viszont nem látásra... - féloldalas mosolyra húzódott a szám, majd eltűntem a szeme elől.
- Szabadság, jól hangzik, ugye? - na, igen, ő száz százalék, hogy örül az egésznek. Csak mások nem fognak örülni neki. Hát, persze, idő kérdése, hogy kint szaladgál majd több személy bőrébe bujdokolva, de valahogy nekem ez az egész nem stimmel. Meg valahogy idegesít is, hogy ilyen könnyen bárki lehet majd, ha tényleg kihajtják őt innen... - Te is eléggé az vagy - jegyeztem meg vállat vonva a megjegyzésére, mely szerint kerge meg magabiztos vagyok, és kisebb mosoly volt az arcomon, amikor hirtelen kifele bökdösött, de azért még tettem felé egy pillantást, mert valahogy nem voltam biztos, hogy csak ilyen könnyen elenged.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
- Inkább mondjuk úgy, hogy feldobtad a napomat. - mondtam kissé bohéman. - Igen jól hallottad... hamarosan szabad leszek.. - mondtam boldogan és kinyújtóztattam fáradt izmaimat. - Már csak idők kérdése... - tettem hozzá. Ha nem egy biztos alany járt volna itt akiben letudtam olvasni, hogy akármit megtenne azért hogy megkapja azt amit ígértem neki cserébe, akkor most a lányt is megpróbálnám meggyőzni, hogy engedelmeskedjen. - Nagyon... khm...magabiztos lány vagy. Mondhatjuk úgy, hogy kicsit kerge is. - nevettem fel a megjegyzésemen. - Nem szándékozom tovább foglalkozni veled. Így ha nincs több mondanivalód, akkor el is fáradhatsz. - ajánlottam fel és a kijárat fele böktem.
Ahogy ott volt mögöttem, belém harapott s a vérem pedig folyt lefelé, majd hirtelen ellökött magától. Biztos örömére szolgált ez az egész, én a kőről hamar fel tudtam kelni, miközben ő mulatott az egészen... - Tőlem is jobb kedved lett, mi? - eközben pedig figyeltem őt, és amikor megkérdezte, mit szeretnék tőle, egyszerűen áttértem arra a témára, amire ő vágyik. - Hallottam, hogy valaki ki szeretne innen szabadítani a világra - mosolyogtam egyet, hiszen tudtam, hogy ez az egyik nagy vágya, de hogy nem én leszek az is biztos. Sőt inkább még bezárnám őt nagyon sokáig. - Hogy mit szeretnék? Találd ki - elvégre ha ekkora nagy játékos, akkor ezzel se lesz problémája, de bizonyára már valami olyat kezd látni bennem, ami nekem nem fog tetszeni.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
- Hú de harapós itten valaki... - forgattam meg a szemeimet. Ha azt hiszi, hogy így beszélhet velem, hát nagyon téved. De inkább nem kezdek vitát vele. Úgy is csak ő húzná a rövidebbet. - Mint látod valódi vagyok... és már rég szórakoztam.... egy jót. - nyaltam körbe a számat és az arcomra... vagyis az ő arcára... vámpírerek jöttek létre. Kinyitom a számat és megnőnek vámpírfogaim. A boszorkányok nem szeretik a vámpírokat nem? Mekkora csapás lehet saját magát így látni. - Gyere egy kicsit közelebb... hagy ízleljelek meg. - Már ott is voltam a háta mögött és jó nagyot haraptam a nyaki ütőerébe. A vér végigfolyt a testén. Nem finomkodom, sosem teszem azt. Elkotrom a haját az útból, hogy jobban hozzáférhessek. Nem tud megmozdulni, ledermed. Az illúzió csapdájának rabja lesz. Én irányítok. Bár csak egy igen erős illúzió mégis valóságosnak érzem a vérét. Talán egy kicsit segít enyhíteni kétezer éves vágyamat. - Az... borzalmas... ahogy mondod... de a látogatóim mindig jobb kedvre derítenek. - mondtam véres pofával, majd a hátánál fogva löktem egyet rajta, egyenesen a nyirkos kőre. - Miért jöttél? Mit szeretnél tőlem? Ide nem jönnek csak úgy a boszorkányok... - mondtam miközben letöröltem az ajkaimat. Hagy higgye még el egy darabig, hogy ez a valóság. Hagy érezze még egy kicsit a fájdalmat.
Na, tudtam, hogy ez lesz belőle. Engem utánoz, mint egy kiskölyök, akinek semmi játékszere nincs, - - Nem vagyok a kincsed, se a babád, se semmid - teljesen jókedvűen jelentettem ki ezt a kis mondatot, amivel azt sugalltam, hogy nyugodt vagyok. - Csak jöttem megnézni, valódi vagy -e, de ahogy látom szereted, ha valaki bőrébe juthatsz - nem igazán kedvelem őt, de ezzel már tisztában voltam már rég, hogy leszünk puszipajtások. - Ez a hely borzalmas - körülnéztem, és bár boszi vagyok, de ez a hely... Nem valami menő dolog.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
A mai nap igencsak forgalmasnak ígérkezett... Egy ember... Majd egy ősi vámpír, méghozzá maga Mikael... aztán most egy boszorkány. Úgy érzem kezdek divatba jönni. Kivetültem és felvettem az ő alakját. Elősétáltam rejtelmesen a barlangfala mögül és annak támaszkodva szólaltam meg. - Nyugalom kincsem... - csitítgattam. - Minek köszönhetem a jelenlétedet? Ez nem egy átjáróház... - mondtam kissé nyersen, majd ellöktem magamat a faltól és egyre közelebb sétáltam feléje.
Nem tudom magam sem, hogy mire vállalkozom azzal, hogy eljöttem ide a senki földjére. Silas miatt. Mégis kicsoda ő? Ez a kérdés volt bennem végig, míg odaértem a barlangjához. Egy ősrégi barlanglakó... Régóta tudom, hogy létezik, hiszen a felmenőim le is írták néhány könyvben. Tudok róla pár dolgot, de valahogy nem szeretném őt a baráti társaságomban látni, csak szeretném látni, hogy igaz -e. Bár lehet, hogy ezzel nem teszek magamnak jót, de azért útnak indultam, hogy megtudjam, pontosan ki lehet ő. - Ez ám az igazán pazar rejtekhely a semmi közepén - egy olyan gúnyos mosoly mellett legyintettem egyet, és bementem abba a kis részbe, ahol ő volt. Nem árad itt semmi jó, semmi szép. Friss vért csepegtettem rá, mert tudom, hogy anélkül semmi se történne, - Na, mi lesz már... ? - csak ennyit szóltam, mert bizonyára játszadozni fog velem.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
- Jobb ha igyekszel... türelmetlen vagyok... a bulira már szabad szeretnék lenni... - hadartam kissé türelmetlenül. Az agyából sok értékes információt lehet megtudni az elkövetkezendő eseményekről, na meg a világról... hogy mennyit fejlődött. - Nem fogok megfeledkezni rólad sem...ígérem... - mondtam sejtelmesen, majd a barlang falának dőltem. - Légy jó mindhalálig Mikael! - szám széles vigyorra húzódott, majd eltűntem a látóhatárról.
Sejtettem, hogy nincs belőle minden fiamnak egy adag, de nem is kell. Nem kell a gyógyír. Azt meg végképp nem szeretném, ha én kapnám meg. Küldetésem van, s amíg be nem fejeztem, nem lehetek ember, különben vége mindennek. - Rendben, Silas. Meggyőzöm Esthert, hogy segítsen, megkapod amit akarsz, de ne feledkezz meg rólam sem! - Semmi fenyegetőzés, csak figyelmeztetés. Ha kell én magam tépem ki az éledező kezei közül azt az átkozott gyógyírt ha kell, de először is erősebbnek kell lennem, túl könnyen bejutott a fejembe, nem fordulhat elő még egyszer. - Megegyeztünk! - Fogadom el a felém nyújtott kezet, majd hátrálok pár lépést. Az a kő, amit találtam... Remek, pedig azt hittem, csak egy ócska kavics. És persze az Ötök is szóba kerültek. Nem tudhatják meg, hogy nekem nem kell vadász, hogy rálelhessek Silas testére. Az Ötök meg akarják őt ölni, mielőtt használná a gyógyírt. Azt hiszem. Bár ez a része nem érdekel. - Nem tudom mennyi időmbe telik majd. De remélem hamar... - Jelentem ki, majd hátrálok pár lépést, végül alakom eltűnik a barlangban. Még mielőtt egy újabb látomással visszatarthatna elillanok, hogy még véletlenül se követhessen. Nekem csak annyi a dolgom, hogy gyorsabb legyek, mint a Ötök...
//Tudom milyen kő, de nem jut eszembe mire jó. Ez egy záró lenne, ha akarsz írj nyugodtan te is egyet! //
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Elnevetem magamat. - Ne légy buta! Ezt soha nem fogja megszerezni... Csak elhitetjük vele, hogy meg fogja kaparintani... - vontam fel az egyik szemöldökömet. Körbejártam én is a barlangot... kezemet végighúztam a falán... nem érzem... nem tudom tapintani...érzékelni... Ha újra feléledek, akkor az lesz az első dolgom, hogy mindent ami kézzel fogható körbetapogatok... a fákat, a leveleket... mindent. - Csak egy van belőle... és nem adom könnyen... - simogattam meg ördögien. -...az enyém... és senki nem veheti el tőlem... - Nem tudom kedves öreg boszorkány barátom mit gondolt... mikor berakta mellém a gyógyírt... ha nem engedte, hogy újra ember legyek, akkor miért nem törte össze és dobta el? Miért tette mellém? Sosem fogom megérteni. Mindegy... ez az adag rám vár majd, hogy megigyam, amint visszahoztam az én egyetlenemet.... - Rendben... - eléje sétáltam lassan, majd a kezemet nyújtottam, hogy valamivel szimbolikussá tegyük azt az alkut. - Idehozod a boszorkát, az italomat... ha itt vagy megint megjelenek és mondom mit kell tennetek... hogy eljussatok a testemig... ha lehet ne kövessenek vadászok... főleg ne az ötök egyikéből származóak... rajtuk van a térkép... csak ők tudják az utat a testemhez... Nektek nincs szükségetek térképre, majd én vezetlek titeket. Ó és a kő... szükségetek lesz a kőre... szerezd azt is meg! - (meg ne kérdezd milyen kavics már nem emlékszem Lehet már alapból nálad is.) - Most pedig menj és csak akkor térj vissza ha összekapartál mindent! - néztem rá fenyegetően...
Elgondolkodom, hogy érdemes volt-e idejönnöm. Mi van, ha ez a fickó csak a bolondját járatja velem? Végül is miért ne tehetné meg? Nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy ide jöttem, és engedtem, hogy belelásson minden egyes gondolatomba. Majd egy dobozt látok nála. - A vámpírság ellenszere... - Mondom magam elé halkan. - Amit ha megszerez, képes lenne akár rajtam is alkalmazni.. - Esther erős boszorkány, de mégsem annyira, hogy ki tudja szabadítani. Bár ha egyszer képes volt a fekete mágiát segítségül hívni, hogy megteremtsen minket, akkor képes lenne még egyszer. - És ha te így őrizgeted, akkor valószínű csak egy van belőle igaz? Tudhat erről Esther, hogy a gyógyírből csak egy van? - Mert ha nem tud róla, már meg is van a tervem, hogyan vegyem rá arra, hogy segítsen nekem. Hiszen az eredeti terv az volt, hogy emberré tesszük őket. Talán segíthetne is nekem ez a férfi, hogy elhiggye, hogy nem csak egy gyógyír van, talán nem. - Szóval kérlek avass be a részletekbe, és segítek kiszabadulni neked innen - Kérem meg, majd a falnak támasztom a vállam..
A hozzászólást Mikael Mikaelson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 15, 2013 2:54 pm-kor.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Kicsit koncentrálnom kell... aztán elmosolyodom... - Kell neki valami, ami nálam van... - kocogtatok meg egy dobozkát, ami valamikor a kezembe termett. - Ez a kis dobozka kell neki... ami miatt kénytelen lesz segíteni... Gondolom sejted mi van benne...- mondtam kissé gúnyos hangnemet megütve. Ha nem tudja nem fogom elárulni neki. Nem kell, hogy még eggyel több senki akarja elvenni tőlem az én kis drágaságomat. - Kár a szót fecsérelned... Mindent tudok rólad...Belelátok a fejedbe!- ütögetem meg a saját halántékomat finoman. - Quetsiya egy szánalmas barom volt... Aki azt hitte erősebb nálam... de így is csak bezárni tudott... amivel az életével lakolt. - vigyorogtam gonoszan. - Ahogy gondolod... - vontam vállat.
Végigmérem a fickót, ahogy eltűnik, majd megjelenik az én arcommal. Ez kevésbé idegesítő. Sőt. Így már talán tudok is alkut kötni. - Az én életem már azelőtt tönkre volt téve, mielőtt tudtam róla, csak követtem ezt az utat. De egyedül jobb. Nem kötődni senkihez és semmihez. Így nem tudnak irányítani... - Jelentem ki kis célzással a férfi felé. Rám van utalva, és ez élvezettel tölt el. Tisztában vagyok vele, hogy végezhet velem egy szempillantás alatt, de én csak egy dolog miatt sajnálnám az egészet. Ha nem tudnék azzal a fattyúval végezni. S ha kell, ezerszer megölöm, hogy halott maradjon végre. - És ötleted is van, hogyan érjem el, hogy pont a feleségem segítsen, mikor szóra sem méltat? Mondj kérlek egy ötletet, amivel elérhetem. Két külön oldalon állunk, ő akarja hogy éljen az a kis fattyú, én viszont nem. Innentől kezdve... - Tényleg fogalmam sincsen, hogyan is érhetném el, hogy segítsen. Persze mindig kitalálok valamit, de amikor Estherről van szó, elfog a gyűlölet. Pedig szerettem őt. De megcsalt valami korccsal, és most is azzal kavar gondolom. - ... örülök, ha szóba áll velem... - Mondom őszintén, tehát vagy be tudom cserkészni a Bennett boszit, vagy soha nem tudok végezni Klausszal. És a soha számomra igencsak hosszú idő. - És vajon honnan szerez majd egy boszorka annyi erőt, ami nem végez vele egyből, mikor kimondja a varázsigét? Hiszen nem véletlen nem tudsz kiszabadulni Quetsiyah igen erős boszorkány volt. És ami bezár téged, tán fekete mágia? - Kérdezem, miközben fel s alá járkálok. - Az itallal ne foglalkozz, az a legkönnyebb... - Bár sosem szerettem az emberek megölését, ennyit be kell vállaljak. Végül nem én fogom megölni.
A hozzászólást Mikael Mikaelson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 14, 2013 5:49 pm-kor.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Hirtelen a barlang másik pontjában dőltem háttal a falnak, de már az ő alakjában újra. - Tudod Mikael... mi nem is vagyunk annyira különbözőek... mármint elnézve azt a kétezer évet ami köztünk van... Mindketten tudjuk, hogyan tegyük tönkre az életünket... - meredek magam elé pár pillanatig... aztán sóhajtok egyet és ellököm magamat a faltól. Újra visszatérve a tárgyra... - Tudod... a feleséged ahogy elnézem pontosan megfelel erre a feladatra, de a te dolgod, hiszen neked kell rászedned egy boszorkát... A Benettek elég makacsak, őket nem ajánlom.... - ha a családi betegség öröklődik akkor csak rosszakat tudok róluk gondolni Quetsya barátom alapján...- Egy vadász, de neked nincs rá szükséged, hiszen ha benne vagy elárulom neked hol van a testem...- mondtam teljesen hidegvérrel. - Kedves Mikael... - elindulok újra feléje a sötétből a kis beszűrődő fényen át újra a sötétbe... megérkezve hozzá. - Amint látod nem tudom elviselni, ha parancsolgatnak nekem... Akkor meg miért nem fogod be végre azt a makacs kis szádat végre és lépsz tovább? - vontam kérdőre... - Most pedig! - pördültem meg a tengelyem körül. - Menj hozz egy boszorkát... na meg egy italt, amit fenékig kortyolhatok...- mondtam cserfesen a vállam fölött...- Ha megteszed és kiszabadítasz, akkor ígérem első dolgom lesz veled menni és kivégezni a fiadat... megkínzom ameddig csak azt nem mondod, hogy elég és a végén a te kezedben lesz a tőr... - Tőr? Miket is beszélek... nekem ahhoz nem kell tőr... persze ő csak így tud vele végezni... ha ezt szeretné hát legyen... Ha ez az ára annak, hogy megint éljek... újra érezzek...
Kezdőlap
Embertempóban haladtam. Nem akartam megkockáztatni, hogy itt essek össze megint az erdő közepén. Esteledett már mire leértem a sziget szélére. Az út a fejemben volt, mert láttam merre jöttek hozzám. A fejükből megtudtam. Zajok ütötték meg a fülemet. Vigyor ült az arcomra. Megvagytok! Egy kempingező csorda volt. Sátorral, lakókocsival mindent amit akarsz. A tengerparton ücsörögtek és a hajójuk ki volt kötve a mólóhoz. Ostobák! Mindegyik cukrot sütögetett a tűznél. Az illat csábító volt, mármint a vérüké. Három férfi két nő. Ezekkel bőven jóllakom míg átérek Mystic Fallsba. Igen oda tartok! Megkeresem Mikaelt és a banyát... kicsinálom őket. Alig várom, hogy a vérüket vegyem. A kezemben van a szívük...az életük. Ruhák lógtak a szárírón, leloptam pár darabot. Elég divatosnak és drágának néztek ki. Jobb mint ez az ezer éves valami, amit még kétezer évvel ezelőtt hordtam és már rám rohadt. 
Felvettem vámpírsebeséggel, majd odatermettem hozzájuk. - Csatlakozhatok? - kérdeztem izgalmas hanglejtéssel a hasonmás képében. Kezeim a csípőmön nyugodtak. A férfiakat lenyűgözte a látványom. Láttam a szemükben. - Ecc pecc kimehetsz...holnap után... - mutogattam egyikről a másikra, majd az utolsó, hát talán a legszerencsésebb is egyben... elkaptam a nyakát és nagyot haraptam. A vér íze iszonyatosan hiányzott. Szomjazom. Csillapítanom kell a szomjamat. Miután megöltem az összeset megtöröltem a számat és felpattantam a hajójukra. 
//