- Legalább ugyanaz az elved ilyen téren. Egyedül dolgozom, de néha kell egy társ, ha közösek az érdekek - Kíváncsi vagyok ki az igazi arca, de ezt sosem fogom megtudni azt hiszem. Félelmetes lehet egy olyan lény, aki erősebb nálam, de talán nem fog megölni. Legalább addig, amíg Klaus-szal nem végzek - És szerinted a feleségem segíteni fog? Minden áron azon van, hogy megmentse tőlem azt a korcs fattyút, akinek az arcát viseled. Esélyesebb a Bennett lány - Jelentem ki nemes egyszerűséggel. Kis harag gyúl bennem, ahogy a feleségemről beszélek, de hamar elillan. Miért segítene? - Hacsak nem tudja, hogy itt vagyok... - Jegyzem meg inkább magamnak, mint neki, de úgyis hallja. - Mint mondtad az imént, nem olyan könnyű végezni velem, mint sokan hiszik. De a boszorka és a varázsige kevés nem igaz? Kell még valami más is... Micsoda? - Jól látja a gyűlöletet a tekintetemben, nem titkolom. Tárgyilagos szinten akarok maradni. - De ha alkut akarunk kötni, ezt az arcot kérlek felejtsd el a jelenlétemben - Kérem meg kivételesen. Nem kell több karó a hátamba, sem egyéb végtagomba, egyszer elég volt...
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
- Számomra nincs olyan, hogy valaki oldalán állni... Én vagyok és a másik oldalon lévők... - tördelem az ujjaimat kedvesen. - A fájdalom a szemedben... azt akartam látni... - valami kis fény csillan a szememben. Nehéz eset vagyok, ezért is tartott kétezer évig mire talán sikerül rávennem valakit arra, hogy segítsen nekem. Egy megnem értett lélek vagyok, aki a szerelme után sóvárog és bármit megtenne érte. - Nem foglak bántani... nem tudlak megölni olyan könnyen Mikaelson és ezt te is tudod... - emelem fel kissé a fejemet. - Persze igazad van... semmi biztosítékod nincs arra, hogy életben hagylak... viszont máris kiderül itt... mennyit kockáztatnál azért, hogy megöld Klaust... - számból a szavak szinte szitkozódásként esnek ki. - Igen jól tudod... kell egy boszorka aki segít utat nyerni és elkántálni egy varázsigét... Erre csak egy Benett boszi, vagy a feleséged... vagy egy erős boszorka képes... remélem ez nem gond... - nézek rá sejtelmesen. Csak kedvesen elmosolyodom arra amit a fiáról mond. - Tetszik... tetszik ez a harag a szemedben... ez az égető...gyűlölet... - angolosan kerestem a szavakat... próbáltam választékos lenni... - Kezdelek megkedvelni Mikaelson... megkedvelni... reméljük te nem úgy végzed, ahogyan az összes többi általam kedvelt ember... - majd kiugrott a szemgolyóm a helyéről... egyszerűen együtt akarok dolgozni ezzel az emberrel...
Igen. Minden bizonnyal félnem kellene. De sajnos hiányzik belőlem ez a tulajdonság. Pedig félnem kellene tőle, hisz jóval erősebb nálam, hiszen dupla annyi idős is, mint én. Hirtelen ér a fakaró, s bár tudom, hogy nem végezhet velem, mégis érzem a fájdalmat, melybe minden egyes porcikám beleremeg, s amilyen rövid ideig tart, olyan fájdalmas. Majd az illúzió véget ér, s én köhögve rogyok a földre, egy pillanat csupán, s a seb összeforr - Nyilván tudod, hogy egyszerű fa nem végez egy magamfajtával. Már mondtam, az oldaladon állok. Felesleges a kisded játékaidat játszanod velem - Jelentem ki ridegen, de még egy kicsit kapkodva a levegőt, majd felegyenesedem. Ugyanolyan hidegvérű, mint én magam, ha nem jobban. Tetszik, s remélem nem fogja a bolondját járatni velem - Ha a véremet adom, mi a biztosítékom arra, hogy ne ölj meg azon nyomban? Inkább az első lehetőség... - Jegyzem meg ridegen, majd elhallgatok. Végigmérem, ahogy Klaus képében áll előttem. Ha nem tudnám, hogy ki is ő, nyomban megtámadnám - Lássuk mit is tanultam. Nem elég egy ember vére, hogy innen kiszabadulj, mert akkor már szabad lennél. Quetsiyah erről gondoskodott, így nyilván kell majd ehhez egy boszi is, de gondolom erre már gondoltál. Segítek a kiszabadulásodban, cserébe csak azt akarom, hogy a drága fiam szenvedjen. Hogy tévképzetek rabja legyen, mígnem elég gyenge lesz ahhoz, hogy végezhessek vele, és az egész átkozott vérvonalával! - Jelentem ki határozottan. Még mindig azt vallom, hogy félnem kellene. Nem megy. Ha meg akar ölni, úgyis megteszi, s én nem tehetek ellene semmit.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Elmosolyodtam a kis célozgatásaira. - Igen... várok míg valaki meg nem szán engemet... - csücsörítek gúnyosan... - Belenéztem... de úgy érzem a feleségedet sem látnád szívesebben, ahogyan a többi gyermekedet sem... - fejeztem be. Aztán a következő pillanatban Mikael kénytelen volt szembe nézni önmagával, mert felöltöttem az ő arcát... Hiába volt nyugodt... Inkább félnie kellene... Hidegvérű gyilkos vagyok... leszek, amíg el nem érem a céljaimat. - Most pedig térjünk az alkura... - odatermek mögé és egy hatalmas fakarót döfök a hátába. - Hozol egy embert... és megitatod a testemmel... vagy adsz a saját véredből... - mondom fenyegetően a saját hangján és fordítok egyet a fakarón... Érzem teste megfeszül a fogásom alatt és minden kis fájdalomra remegés fut végig az izmain. - Érted? - mondom egyre több indulattal. - Ne érezd magadat annyira a nyeregben pajtás... - harapok erősen az alsó ajkaimba.. Arcom újra Niklausra vált. - ...mert a végén még a saját fiad fog veled végezni... - felnevetek nagyon nagyon gonoszan, majd villámsebességgel a régi helyemre kerülök, mert ez az egész csak egy kis illúzió volt. - Igen ki akarok... mit akarsz cserébe? - térek egyből a tárgyra.
Akárha a fiamként felnevelt senkivel beszélgetnék. Fenyeget, lökdös. Akár rokonok is lehetnének. Amikor eltaszít halk gúnyos kacaj hagyja el ajkaim - És amíg nem kapsz egy csepp vérnél többet, addig játszod a kisded játékaid, míg valaki fel nem szabadít igaz? - A sors kegyetlen tréfája. Nem félek tőle, pedig lehet hogy kellene, mégsem teszem. Nem fog megölni, hiszen ki akar szabadulni, és a világon azt hiszem én vagyok a második legidősebb lény ugyebár. Vagyis egymás hasznára lehetünk - Szóval. Mint már mondtam, hajlandó vagyok belemenni bármilyen alkuba veled, miután találtál valami olyan alakot, amitől nem kap el az undor. Már megbocsáss... De az olyan, mintha Klaus-szal szövetkeznék, ami kissé abszurd. Gyerünk. Less bele a fejembe, erőltesd meg magad. Annyi erőd csak van - Büszke, és rideg vagyok most. Tisztában vagyok azzal, hogy akár örökké tartó illúziót képes előidézni, de nem a mostani állapotában. - Szóval? Ki akarsz innen szabadulni, vagy sem? - Vonom fel a szemöldököm, s abba az irányba lesek, ahonnan jöttem. Ez a barlang a börtöne szerintem, és több vér kellhet, hogy kijöjjön? Nem tudom. Egyenlőre a válaszára várok.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Elmosolyodom. Nézem, ahogyan körbe körbe járkál a barlangban. - Sosem mondtam, hogy hatalmas vagyok... de te mégis tudod mélyen belül... hogy az vagyok. - vonom meg a vállamat. - Jól mondod... Meg kell innom valakinek a vérét, hogy újra feléledjek... Ha ez megtörténik, akkor elmondom azt amiben igazán a segítséged szeretném... - megakadtam. Elé termek és elkapom az állát. -..vagyis inkább segíteni fogsz nekem és ha ügyes leszel, megkapod a jutalmadat is... - mondom gyűlölködve, majd lökök egyet rajta és visszatermek a régi helyemre, mintha el se mentem volna.
Nagyképű, és azt hiszi bármit megtehet. - Kell neked a segítségem, tehát mégsem vagy olyan hatalmas - Söpröm le a kezét a vállamról. Szándékosan kerülöm ki a válaszadást, egy-két mondatára. Felesleges időpazarlás. - A korcs, akinek a képében megjelentél nem a fiam, soha nem is volt az...szóval az apás részt átugorhatod! - Jegyzem meg flegmán, miközben körbejárom a barlang azon részét, ahol most vagyunk. A falat kémlelem, mintha érdekes lenne az a rengeteg kavics, de nem. Csak időhúzás. - Hogy kész vagyok-e? Akkor nem lennék itt, ha nem így lenne. Hallottam már a szabályaidról, meg a fortélyaidról. Először azt gondoltam koholmány. De valakinek ki kellett találni ezt az átkot, és azok nem mi voltunk. Mi csak rátaláltunk - Hangom tárgyilagos, de még nem tértem rá mit akarok - Az illúzióid... Csak úgy működnek, ha vérhez jutsz igaz? Minél több, annál nagyobb a hatalmad... Ezért adtam keveset az enyémből - Kérdezem, miközben a tekintetét keresem. Undor kerít hatalmába, s egyre nehezebb ezt magamban tartanom. De egyenlőre még nem akarom kihozni a sodrából. Idővel. Talán.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Közelebb lépdelek hozzá... Élvezem, hogy nem tudja mit fogok lépni, nem tudja mit fogok mondani... - Máris ideges vagy... Ez volt a cél... - emelem fel az államat és végre elérek elé. Kezemet a vállára teszem. - Milyen mohó vagy... Csak lassabban apukám... - vigyorgok... - Igen így működik... okos vagy te Mikaelson... - jegyzem meg nyersen, majd hátrálok egyet. - Nálam csak egy szabály van... Bármit bármiért... - nézek rá elpuhulva. - Kész vagy bármit megtenni, azért hogy megkaphass bármit? - kérdezem nyájasan és kissé ördögien nyersen.
S ahogy sejtettem, nem is kell sokat várnom. Megjelenik előttem, csak éppen rossz alakot választott. Arcomon gyűlölet jelenik meg akaratlanul. Gyűlölöm Klaus-t. Sosem szerettem. - Ez most komoly? Klaus képében jöttél el hozzám? Jobbra nem futotta? - Kérdezem bátran, ugyan mitől félhetnék? Hiszen teste kiszikkadt, csak illúzió, amit látok éppen. De így nehéz lesz alkut kötnünk. - Alkut ajánlok. A szövetséget akarok veled kötni - Tudom, hogy eladom a lelkem, de annak már nem mindegy? Így is örök kárhozatra vagyok ítélve, most még egy tett már nem számít. Tisztában voltam azzal, mit is vállalok, ha a véremet adom Silas-nak. - Tudom, hogy kérsz valamit cserébe. Ez csak így működik - Jelentem ki tárgyilagosan, habár igen irritáló, hogy Klaus arcában áll velem szemben, de még nem teszem szóvá...
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Csöppp...csöppp....vér...szag...érzem... Szemem még így megfosztva a folyadéktól is megremeg szemhéjam alatt. Vér..kell... hív. Kivetülök és megint elősétálok. Ez a mai nap elég forgalmasnak ígérkezik. Ahogy befűztem azt a bugyuta professzort, máris itt van egy vámpír, méghozzá egy eredeti vámpír. Beleolvasok a gondolataiba és átvedlek a fia képébe, Klausként... elősétálok... arcomon bosszús mosoly. - Az vagyok... - szólalok meg. A hangom visszhangzott a barlangban. - Mit akarsz? - tettem karba a kezemet.
Végre megtaláltam ezt az átkozott szigetet. A kíváncsiság hajtott idáig. Rengeteget hallottam Silas-ról, de meg akartam bizonyosodni. Tudnom kell hogy létezik-e, akarom, hogy létezzen. Talán képes leszek vele alkut kötni. Talán ki kell szabadítani. Kész vagyok segíteni neki, ha cserébe megkapom, amit akarok. Mivel igen sokan vannak ellenem, kell valaki, aki mellettem áll. De képes leszek egy kétezer éves vámpírt magam mellé állítani? Remélem. - Silas - Szólalok meg kissé hangosabban. Nem tudom, lehet vér kell hozzá. A vérem. Egy próbát megér. Megvágom egy éles kővel a kezem, hogy a vérem a földre cseppenhessen. Talán pár csepp, nem több, s a seb már össze is forrt. Várok. Hátha megjelenik. Remélem nem csak legenda.
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Arcomon elégedett mosoly csillan. - A feleséged újra élő lesz. - mondom nemes egyszerűséggel. -De ahhoz akarnod kell, hogy újra szabad legyek. - folytatom. Remélem képes lesz rá, hiszen a gyengék mindig elesnek és nekem nincs szükségem gyengékre. - A feladatod egyszerű és úgy látom már tudod is. Hiszen kutattál utánam elég sokat. - lépek egyet feléje és leguggolok eléje. - Ölj meg 12 embert, majd vedd rá a Benett boszit, hogy segítsen. - közlöm népiesen, majd hátat fordítok neki, hogy távozhassak. Még legalább két ember vár rám és arra, hogy kicsit elbeszélgessek vele. - Minél hamarabb... - nézek vissza rá a vállam felett, majd lassan, de biztosan eltűnök a szeme elől.
Járkáltam... valahol, talán az üres talajon. De valami ropogott alattam, ami nem fű volt, s nem is efféle-fajta dolog. Egészen más. Valami más.. s tudtam, hogy ez nem a valóság. Főként mert ez nem létezik. Hogy kerülök ide? Vagy.. ez egy képzelgés? Az előbb még az íróasztalom mögött ültem, a dolgozatokat javítottam, s egy pillanatra Silas-ra gondoltam. A feleségem újra élhet, ha megtalálnom őt. De előtte szükségem van vámpírokra, akik segítenek eljutni hozzá. Kár, hogy olyan messze még a cél. Pedig én dolgozom rajta.. méghozzá nagyon! - Hol vagyok? - kérdeztem rekedten, s a hangom olyan furcsa volt, olyan távolinak tűnt. De ami ezek után történt.. attól a pupillám, és szemem is kitágult. - Ki maga? - néztem a férfira.. az én arcomba!!! Az az én arcom.. de nincs kettő belőlem. Ezt nem értem.. és ekkor már teljes bizonyossággal tudhattam hogy Silas tudja, miben mesterkedem. - Hamarosan.. hamarosan eljutok erre a szigetre.. és te szabad leszel.. - nyeltem egyet. - De a feleségem.. - néztem rá nehézkes szemekkel. Ha a fejembe lát, tudja, hogy mik a terveim. A lábam fájt, vérzett... féltem. Mi van ha ez nem is képzelgés?
WHEN OTHER LITTLE GIRLS WANTED TO BE A BALLET DANCERS, I WANTED TO BE A VAMPIRE.THERE IS NOTHING WORSE THAN WAITING AND NOT KNOWING WHAT WILL HAPPEN TO YOU. YOUR OWN IMAGINATION CAN BE CRUELER THAN ANY CAPTOR. WHY DID SHE HAS TO BE SO GORGEOUS? WHY DID SHE HAS TO STAND SO CLOSE, AND WHY DID I STILL LOVE HIM SO MUCH? LONG LIVE THE KING! SILAS!
Micsoda szép nap! Micsoda tökéletes nap! Micsoda gyönyörű alkalom arra, hogy rávegyek valakit valamire. Nem mintha nem ezt gondolnám az év összes napjáról, hiszen kiszáradva fekszem ebben a nyamvadt kőkoporsóban az én képemre faragott maszkkal az arcomon várva, hogy megkukacosodjak. Na azt már nem! Ha még kétezer évbe kerül a várakozás, én SILAS akkor is újra életre kelek, kiszabadulok innen és végre együtt lehetünk drágám, egyetlenem... mindenem.... Persze a bosszút se felejtsük el azért. Nem az én stílusom, de nagyon vágyom rá. Aztán lépteket hallok... A homokba váj... erőlködés... lihegés... emberszunnyadás.... ember? Ha lehetséges lenne most gonoszul elmosolyodnék. Mélyen magamba próbálom szívni a szagát. Férfi... fiatal.... Gyere csak! Gyere! Léptei erőteljesek, sietnek.... hozzám értem jön... közelít... egyre közelebb van... érzem... vér... elesett... itt az idő... most! A bolondja... saját akaratából sétál be az oroszlán karmai közé. Idióta! Erősen koncentrálok arra pontra... Gondolati kivetülésem biztos léptekkel sétál elő a kőfal mögül. - Atticus Shane... - sejtelmes Mona Lisa mosoly kunkorodik a szám két sarkára miközben kimondom a nevét. Arcom akárcsak az övé. Öltözékem is, mintha róla loptam volna. De ő a földön feküdt, sérülten... elesett. Sajnálkozva közeledem feléje. Látom a szemében a kétségbeesést... - Mit akarsz? - sugallom feléje enyhén kérdésemet. - Engem keresel?... - szememben ördögi vágy tüzel. -Bármit akarsz megkapod. - egyezem bele már most előre. -Bármit bármilyenért. - emelem meg államat.
Kezdőlap
