Haját simogattam egyfolytában, majd egy halk sóhajjal meredtem a mennyezetre, így szólalván meg.
- Tudod.. egyszer az életedbe beköszönt majd az a férfi, aki örökkön örökké szeretni fog téged. Megad mindent, gyerekeket, a boldog családot, a jó és biztos megélhetést, és elhoz majd neked valamit, ami mindig megnyugtatja majd a szívedet. Mindenki életében eljön egyszer. - suttogtam halkan, tovább cirógatva haját, és félrebillentett fejjel könyököltem fel.

Minden egyes mozdulatát követtem a szememmel egészen addig, míg mellém feküdt és magához húzott. Elképesztően jó érzés volt.
- Nekem az a megnyugtató, hogy itt vagy velem. - Mondtam halkan, majd picit szitkozódni is kezdtem magamban. Persze.. Miért nem vallom be neki rögtön, hogy mit érzek? Néha annyira bolond tudok lenni, hogy még magam is meglepődök rajta.
- Nagyon jól hangzik. - Mondtam nagyot nyelve.. Ne térjünk ki arra. Csak ne térjünk ki rá..

Mellé feküdtem, úgy simogattam szőke tincseit, miközben mellkasomra húztam fejét, és gyengéd csókot leheltem feje búbjára.
- Rendben. Ez megnyugtató. - nevettem fel, a mennyezetet bámulva, így gondolkodva el.
- Nos.. - köszörültem meg a torkomat. - Holnap majdnem az egész napom a tiéd. - suttogtam. - Vásárolhatsz amennyit akarsz. Az én számlámra. Én úgyse tudom mire költeni. - nevettem fel.

Nem is kellett több pár rövidke pillanatnál, hogy az egész testemet átjárja ez a bizonyos mámorító érzés. A szívem szinte ki akart ugrani a helyéről. Nem tudom, hogy a történtek okozta vagy az, hogy azt hiszem kezdek beleszeretni.. Tudom.. Nem kellene még, mert alig ismerem és.. Még egy csomó indokot tudnék felsorakoztatni az mellett, hogy miért nem kellene beleszeretnem, de nem tudok uralkodni az érzéseimen. Arra talán még képes vagyok, hogy elrejtsem őket. Mert nem akarom őt elijeszteni ezzel.

- Igen, minden a legnagyobb rendben. - Mondtam halvány mosollyal az arcomon. Végül is.. Miért ne lenne?

Teste megremegett, s reszketett kezeim között, ami külön mámort okozott nekem, főként mikor az ő testével együtt megremegett az én testem is, és vele együtt kapott el a mámor szele, hogy hatalmas hörgéssel temessem a nyakába arcomat, és lihegtem, mint aki jólvégezte dolgát. Nem akartam ránehezedni, ám de ebben a pillanatban semmiben nem voltam biztos. Csak abban, hogy tökéeltes ez a pillanat.

- Minden rendben? - nyeltem egyet.

Miért nem állhat meg az idő itt és most? Örökre vele lehetnék és nem kellene gondolkoznom az miatt, hogy mégis mi a fene lesz holnap. Azt hiszem szeretem.. Vagy valami olyasmi. De jobbnak látom azt, hogy nem mondom ki hangosan, mert valószínűleg azzal, csak elijeszteném. Nem tűnik olyan szerelembe eső típusnak. Én pedig túlságosan ki akarom élvezni ezt a pár napot, amit vele tölthetek.
Együtt mozogtam vele.. Egyre gyorsabban és gyorsabban, aminek köszönhetően belenyögtem a csókunkba, ami most tele volt szenvedéllyel és vággyal. Éreztem, ahogy egyre csak közelít az a bizonyos pillanat, amikor a testem megfeszül és az egész testemet átjárja egy kellemes bizsergés.

Bármit megadtam volna azért, hogy egy pillanatra a fejébe láthassak. IStenem, ez a nő.. olyan gyönyörű, olyan fiatal, olyan.. tökéletes.. talán épp ő is ezt gondolja rólam, de nem tudok az ellen tenni, hogy érzéseim támadtak irányába.. nem tudom irányítani ezeket, úgy vonzz magához, mint méhet a virágpor, és a férfi bennem soha nem lesz képes arra, hogy Caroline Forbes hidegen hagyja.
Combjába markoltam, ahogy csípője felvette mozgásom ütemét majd elvigyorodtam s ismét nyelvemmel kezdtem simogatni az ő nyelvét, olyan gyors ütemre váltva, hogy az elég gyorsan elhozza nekünk a megsemmisülést.

Éreztem, hogy most már egyáltalán nem olyan gyengéd, mint volt. De miért is kellene annak lennie? Nem csinálhat úgy velem örökké, mint egy törékeny kis porcelánbabával. Őszintén megmondva nem is akartam. Azt akarom, hogy ő is jól érezze magát.. Ha neki ehhez ez kell, akkor nyugodtan. Szemeiben láttam, hogyha bármi baj van csak egy szavamba kerül és leáll.. Istenem.. Annyira imádom ezt a férfit.. Tömény tökéletesség.. Nem más.
Csípőmmel próbáltam felvenni a ritmust, hiszen nem akartam, hogy mindig úgy gondoljon rám, mint arra a szűz lányra, aki tegnap voltam.. Olyan hihetetlen, hogy még csak tegnap történt.

Imádtam azt, hogy nem kell vele olyan finomnak és gyengédnek lennem már. Férfi voltam, néha ugyan elviseltem azt, ha gyengédnek kell lenni, de alapjáraton szerettem vad, szenvedélyes lenni, s azt nem igazán lehet úgy, hogy közben gyengéd is vagyok.
Mozdult a csípőm, miközben egyik kezem szőke fürtjeiben merült el, és nem kíméltem már annyira, mint először... vad voltam, és tudtam, üzentem neki a szememmel, hogy ha fájdalmat okozok, állítson le engem.

Úgy faltam az ajkait, mintha ezek lennének az utolsó perceink együtt. Fogalmam nincs, hogy hogyan fogom elengedni őt.. Nem érdekel az életem, sem pedig a jövőm. Ha ő nincs benne akkor már nem sok értelmét látom. Lehet, hogy ez egy kicsit gyerekes felfogás, de így van. Életem legjobb napjait neki köszönhetem. Ezek után bírjak ki éveket nélküle? Fogalmam nincs, hogyan lesz ezután bármi is. De már megint gondolkozom.. Nem szabad.. A jelen pillanatot kell kiélveznem amennyire csak lehet.
Hangosabb nyögés hagyta el az ajkaimat, mikor végre elmerült bennem. Nem gondoltam volna, hogy lehet ezt még fokozni.. De minden egyes alkalommal egyre jobb.

Csókolt, mint valami kis tapadós pióca, de ennek a piócának vígan és dalolva voltam az áldozata.. eszemet vesztve viszonoztam neki ezt a gesztust, s olyan jólesett, hogy azt hittem, nekem már ez is elég ahhoz, hogy végleg megsemmisüljek.
- Caroline... - búgtam fülébe, miközben már lábai közé helyezkedve gyengéden testébe hatoljak, és hangosan felnyögve álltam meg, hogy várjak.. pár másodpercet... ebben a tökéletes, légüres térben.. amely olyan szép volt, mint eddig még semmi.

A legrosszabb az egészben az, hogy én őt az egész életemben akarom, míg neki valószínűleg nem vagyok több egy jelenlegi szórakozásnál. Hiszen bárkit, bármikor megszerezhet magának. Ez be is bizonyosodott általam. Nem, mintha olyan típus lennék, akiért sokat kell küzdeni.. Hiszen roppantul tudok örülni, ha csak egy kis figyelmet is fordítanak rám.
A testem minden egyes porcikája, csak őt akarta. Beleértve a szívem is. Gratulálok Caroline.. Rögtön beleszeretsz az első férfiba, aki csak egy kis figyelmet fordít rád. Napok múlva ő már a nevemre sem fog emlékezni..
Vigyorogva néztem a tekintetébe, mikor megjegyezte, hogy mennyire vágyok rá.. Azt hittem ezt ő már természetesnek veszi, hogy minden nő rá vágyik.. Vagy valami olyasmi. Szorosan magamhoz húzva tapadtam ajkaira úgy, hogy tudtára adjam egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy az elkövetkezendő pár percben elengedem..

Nem reagált számomra semmit, de csókja felért egy válasszal. És ez pontosan elég volt számomra, hogy tudjam, mit érez. Lángol, tüzel... miattam tüzel, és le akarom csillapítani egy őrjítő szeretkezéssel.. mert hamarosan viszsa kell majd térnie a való világba... az életébe. De most még velem kell lennie.
- Kedvesem.. - súgtam fülébe lángolón, majd minden maradék ruhadarabtól megszabadítottam őt, majd magam is, és csupasz testemmel borultam az ő testére, két lábát csípőmre emelve.
- Hihetetlen, hogy mennyire.. vágysz rám.. - vigyorodtam el tüzesen, belenézve tekintetébe.

Minden egyes porcikámmal akartam őt. Talán azért is félek attól, hogy hamar el fog telni az együtt töltött idő, mert nem hiszem, hogy képes leszek éveket várni rá. Nem azt mondom, hogy nem érné meg.. Egyszerűen csak belebolondulnék a várakozásba. Nem szabad ilyesmin gondolkoznom.. Nem. Aztán már nem is voltam rá képes. Minden gondolatomat elvette a simogatása.. Ajkamba haraptam, hogy magamba fojtsak egy nyögést..
Mikor elmondta, hogy tudja mit akar egy nő.. Hogy valaki szeresse. Legszívesebben rávágtam volna, hogy téved.. Nem azt akarom, hogy valaki.. Hanem, hogy ő szeressen engem.. Alig ismerem, de így érzek.. De képtelen voltam kimondani.. Inkább egy szenvedélyes csókban próbáltam kifejezni az érzéseimet.

Kezei nadrágomat érintették, s jólesően sóhajtottam fel, hisz így talán csak közvetve is, de megérintett engem. A bőrömet, a combomat.. és mikor elkezdte rólam letolni a ruhadarabot, játékosan vállába haraptam, hogy utána felnevessek, és benyúltam kettőnk közé, és kezemmel az alsóneműje alá nyúlva kezdtem simogatni érzékeny pontját.
- Tudom, hogy mire vágynak a nők.. - döntöttem homlokomat az ő homlokának, és vigyorogva néztem lángoló tekintetét. - Tudomn, hogy mit akarsz te.. azt akarod, hogy.. végre valaki téged is szeressen.. - nyögtem bele a szájába.

Nem szabad ilyen hülyeségekre gondolnom, mikor vele vagyok.. Főleg, hogy azt hiszem kijelenthetem ő az én hercegem.. Legalábbis valami olyasmi. Törődik velem, mint még soha senki.. És egyszerűen megőrülök érte. A közelségéért és minden másért, ami vele kapcsolatos. Egyszerűen csak nem akarom elhinni, hogy ebből az egészből pár napnál több nem jár ki nekem.. Olyan igazságtalan. De, aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli.. Egyszer vissza fog térni.. Újra látom, majd.. Tudom.
Kezeimet végigcsúsztattam a felső testén, majd a nadrágjához érve kigomboltam és elkezdtem letolni róla.

Nem válaszolt, nekem ez elég volt. Enélkül is kitaláltam, hogy mit akar, és kivel akarja.. velem. Egyes egyedül velem, és ez mindennél jobban tetszik nekem.
Lehunyt szemekkel temettem fejemet mellei közé, miután leszedte rólam felsőmet, majd jólesően csókolgattam végig puha bőrét. Mint a babák bpőre... ahhoz tudnám leginkább hasonlítani ezt a színtiszta selymet.
Kettőnk közé nyúltam, és lassan kezdtem lefejteni róla a nadrágját, a gomb kipattintása után.

Teljesen igaza volt.. Tök feleslegesen gondolkozom.. Főleg ilyen baromságokon. Észrevette.. Ennyire belemerültem volna a gondolataimba vagy már ilyen könnyen át lát rajtam? Mindegy is a lényeg, csak az, hogy nem szabad gondolkodnom most nem. Ráérek még ilyeneken rágódni akkor is, ha nem lesz majd velem.
Beszélgetni? Kedves gondolat, de most valahogy nem arra vágyom.. Nem akarok beszélgetni. Amire én vágyom, az ő. Ajkait hatalmas szenvedéllyel faltam, miközben sikeresen megszabadítottam a felsőjétől.

- Bébi, rosszul látom, hogy gondolkodsz? Most ne is törd a fejecskéd semmin... csak add át magad neekm.. - suttogtam halkan, eléggé rekedten hiszen már a szemeim elé tárult két melle, amiket elég gyorsan szabaddá tettem, és eltűntettem a felsőjét.
- Vagy ha gondolkodni akarsz, akkor beszélgethetükn is.. - simogattam a csípőjét, miközben nyakára tévedtem, s úgy csókoltam őt, hogy ne mondhasson ellent. Akartam. Itt és most.

- Reméltem is, hogy nem lesz olyan nehéz kitalálni. - Mondtam mosolyogva, majd mikor ajkával betapasztotta az enyémet, sötét hajába túrtam. Nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan mi az, ami vonz benne.. De nem hiszem, hogy elvárna tőlem bármi ilyesmit. Akarom őt.. Minden egyes porcikámmal.
- Hmm, tényleg? - Kérdeztem kuncogva. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy ő akar engem.. Az meg végképp, hogy dögösnek tart. A pasik 99,9%-a levegőnek néz. Bár többnyire talán azért, mert mindenki ismeri Elena-t.. De nem most ezen nem szabad gondolkozom. Ő bele esett abba a 0,1%-ba.. Engem akar. Más nem is érdekel, csak ő.. Olyan rossz, hogy hamarosan el kell őt veszítenem..

- Igen. Azt hiszem, hogy kész vagyok kitalálni. - súgtam neki halkan, s máris az ajkára tapadtam, szőke tincsei alá csúsztatva ujjaimat hogy így tartsam magamnál ajkait.
Megindultam vele az ágy felé, bár nem törődtem most semmi előttünk állóval. Ha felbukunk egy táskában, hát legyen úgy. - Az egész repülőn téged kívántalak... még fáradtan, álmos szemekkel is dögös voltál. - birizgáltam fülét leheletemmel, miután az ágyra huppantam vele, és arcát cirógattam.

Pakolászhatok még életemben bőven eleget. Nem most fogom erre pazarolni az időmet. Mikor voltaképpen meg vannak számlálva a perceim vele.. Szóval inkább kiélvezném azt a pillanatot a lehető legtöbb módon amennyire csak lehetséges. Nem akarom, hogy vége szakadjon ennek az egésznek.. Pedig egyszer vége fog.. Miért gondolok erre, amikor itt vagyok vele? Nem kellene elrontanom ezt a pillanatot hülye gondolatokkal.
- Szerintem nagyon jól tudod, hogy mire gondoltam. - Kuncogva teljesen hozzásimultam a testemmel. Én vagy a legszerencsésebb nő a földön, hogy most vele lehetek..

Meg is lepődtem rendesen mikor a bőröndök helyett hozzám lépett, és gyengéden megcsókolt. Belőle kinéztem volna hogy most a cuccaival fog törődni, hisz a nők.. azok nők.. vannak elég furcsa dolgaik, amiket én, mint külső szemlélő - és mint férfi - nem foghatok fel.
- Héj.. - mondtam vigyorogva, és rátapadtam ajkaira én is, kedvesen ölelve magamhoz. - Mégis mire gondolt a kishölgy? - szimatoltam meg haját. Virágillatú. Édes... és ezt sose lennék képes kiverni a fejemből.

Minden annyira tökéletes volt, hogy nehezemre esett elhinnem, hogy én most tényleg itt vagyok. Magam mögött hagytam Mystic Falls-ot, ha csak egy kis rövid időre is.. De egy ilyen férfi társaságában, mint Hayden.. Nem hiszem, hogy valaha is még csak álmodhatnék jobbról.
- Nem szeretnék kipakolni. - Ráztam meg a fejemet, majd felé fordulva léptem hozzá közelebb, hogy a karomat a nyaka köré fonhassam. - Nem pakolással akarom tölteni az időt.. Hanem veled. - Hajoltam oda hozzá, hogy egy rövid és gyengéd csókot lehelhessek ajkaira. Még mindig olyan hihetetlen számomra ez az egész helyzet. Én.. Itt.. Már az a két nap is csodálatos volt.. Nem gondoltam volna, hogy többet is kaphatok.

Belépett, én meg becsuktam mögötte az ajtót, s elégedetten láttam, hogy megnyerte a látvány.
- Drágám... már csak miattad megérte ezt a gyönyörű szobát kivennem anno. Mintha előre tudtam volna, hogy egy ilyen fontos hölgyemény látogat majd ide egyszer. - léptem mögé, és átöleltem a derekát, miközben arcomat a nyakába temettem.
- Csodálatos nap egy csodálatos nővel. Hát nem ilyen a mennyország? - kérdeztem, majd egy sóhajjal szakadtam el tőle.
- Nos.. ha gondolod, csomagolj ki. Három nap ide vagy oda.. de kényelemben kell érezned magad.