Hitvány és gyilkos. Eme két jelző az, ami mindennél jobban illik rá, mióta csak az eszét tudja. Irányításmániás, személyisége gyakorta változik, akár két szempillantás alatt is. Afféle "ördög ügyvédje" jelleggel képes gondolkodni és nem veszi vissza a hitét semmi, ahogyan megrendíteni sem képes. A nők rá nincsenek hatással, sem a szép, szempillarebegtető pillantások. Ha nőt akar, akkor sem azért, hogy örömet szerezzen másoknak, csakis saját maga kielégülése érdekében, és erre megvannak a módszerei, ahogyan a vágyai kiélésénél is szeret rendhagyó ötletekkel elődrukkolni, még ha partnerei ezeket nem is díjazzák. A lelkében ott van egy egykoron összetört gyermek, de ezt senkinek nem fedi fel, még saját magának sem, pedig bármikor felrobbanhatna a bizonyos "időzített bombája"
Nem áll távol tőle a szado mazo, vagy akár több nővel is szívesen osztozik egyszerre az ágyán, az első számára a saját maga szórakoztatása bármi módon és áron.
Külsején meglátszik, hogy honnan szalajtották. Elegáns, általában öltönyt visel, hogy ügyvéd image-ét őrizze, de hol van már az az idő hogy Ő utoljára perben nyerte a kenyérre valót?
Kisugárzásán érezhető, hogy vannak hátsó szándékai.

1982-ben láttam meg a napvilágot, Anglia egyik apró kis szegletében, távol Londontól és nagyjából minden rendes civilizált Londoni környéktől. Ettől eltekintve sikeres voltam kisgyermekként: fogékony a tudományokra, a fényképezés örök kedvencemmé vált, ahogy a történelem és magyar tantárgyak is... szinte már rögeszmék voltak az orrom előtt, amiket hasznosítani akartam a jövőben.
Bejutottam Amerika egyik legnevesebb egyetemére, a Harwardra, ahol jogot tanultam és megkaptam az ügyvédi diplomámat a 90-es évek végén, de az egyetemi éveimben már belevegyült egy furcsa önös érzelem az életembe. Beteges vágyaim kezdtek uralkodni testemen, mindig csak többet kérve egy-egy nőtől, akik kedvüket akarták lelni társaságomban. Kialakult a második énem. Egy, aki nappal vagyok, sikeres tanuló, és egy másik, aki éjjel bármire képes, amit beteges vágyai megkövetelnek.
Ez okozta vesztemet is a 2000-es évek elején. Boszorkányként nem volt bíztató az, amit műveltem, ezért úgy döntöttem, hogy változtatok... ámde mikor vámpírrá váltam egy kedves hölgyemény segítségével, nem tudtam, hogy nem éppen az én érdekeimet szolgálja. Meg akartam ölni magamban a boszorkány énemet, de megkaptam újra... egy varázslat segítségével újra a fejemre ragasztotta, mert mint kiderült, nem más Ő, mint egy boszorkány, aki vámpír... rendelkezik mindkét faj tulajdonságaival.
Évekig éltem így. Vissza-visszatértem a tárgyalóterembe, de éjszakáim mindig másfelé töltöttem. A bilincsek kattogása, az ostorok csattogása a hátakon... a nők hangja, ahogyan fájdalmasan, de élvezték ezt... furcsa, izgató érzés volt mindvégig. Kellettek nekem ezek a pillanatok, hogy élvezni tudjam azt, amit az a vámpír nőszemély a nyakamba akasztott... míg meg nem haltam... és a pokolra nem kerültem. Minden vágyam, hogy kiszabaduljak a pokolból...