Még fogalmam sincsen, hogy milyen taktikát alkalmazzak, hogy elérjem, hogy ez a szemétláda visszahúzza a seggét New Yorkba. Ami biztos, hogy a kezemben lévő ajánlat az iroda részéről, egy cseppet sem kicsinyes. Sőt nagyon is jelentős. Ez kapóra jött. Mármint, hogy az irodának ismét szüksége van egy olyan sakálra, mint ő. Ha már az egyik munkatársamat lecsukták, mert nem éppen törvényes eszközöket használva igyekezett a védence igazát bizonyítani.Tehát egy ajánlat meg van. A gond csak az, hogy nem hiszem, hogy a pénzzel ezt az embert vissza lehet csábítani. Talán a bájaim segítenének, habár ha régen nem jött be, most sem fog. Elkeserítő... de ha elég önbizalommal és jól felvértezett páncéllal indulok neki, még el is érhetek valamit nála. Hiszen, mit neki New York? Nincs biztos tervem az elcsábítására, de a cél ez. Azt akarom, hogy ő is érezze amit én éreztem annak idején. Igen, akarom, hogy neki is fájjon. A kérdés csak az, hogy van szíve ami fájhat? Vagy teljesen érzéketlen? Ha érzéketlen akkor másképpen is bosszút állhatok. Majd valami jó kis kínzást kitalálok. Bár sosem csináltam még ilyet, nem kétlem, hogy menne ha akarnám.
Ujjaimmal idegesen lesimítottam a kis ruhámat, miközben kiszálltam a szintén apró autómból. New Yorkba nem kell nagyobb, főleg mert alig járok vele, a fiat ötszázas legújabb szériája, pont megfelelő. Kivettem a kicsi-kis táskámat, s a visszapillantóban még megigazítottam a rúzsomat. Vettem egy mély levegőt, s csak ezután vágtam be az autó ajtaját, hogy a kifejezetten impozáns ház felé vegyem az utamat.
A bejárati ajtóban álldogálva, de még a csengő megnyomása után, sem tudtam még, hogy még is, hogyan álljak hozzá.

VISELET

*Kint topogva, megfordul a fejemben, hogy talán ez még sem volt olyan jó ötlet. Elvégre meg volt az esélyem a bosszúra amíg New Yorkban élt. Igen, női bizonytalanságom egy pillanatra megszólal a fejemben: Ha akkor nem kellettél, most miért lenne másképpen?
De hát két eset lehetséges vagy ez vagy, megkínzom. Muhahaha... na jó, arra nem biztos, hogy sort kerítünk. De ki tudja, lehet, hogy most van valaki az életében, aki elég fontos ahhoz, hogy fájjon neki, ha kidobja a szűrét. És hát ki a jobb barátnő, mint egy bosszúálló ex csaj? Vagy ex kufircpartner, sokkal inkább...
Habár, ha Haydenből indulok ki akkor elég nagy a valószínűsége, hogy senki sincsen az életében, vagy csak olyanok, mint anno én, akit elcsábít, megdug aztán szevasz-tavasz.
Elhessegetem az a rémképeket az elmémből, ahogyan meghallom lusta lépteit az ajtó túloldalán.
Felkészülök, legalábbis azt hiszem, de ahogyan kinyílik az ajtó egy pillanatra elakad a szavam. A francba már, még mindig átkozottul jóképű. De döbbent arcát látva azonban elmosolyodom. Nos, igen egy régi ismerős váratlan látogatása...
- Oh nem csak úgy, kocsival jöttem.- Kicsit kifordulok az ötszázasomat a figyelem középpontjába terelve egy pillanat.
- De hová lett az udvariasság? Már be sem engedsz?- Döbbenete segít, hogy fenntartsam a magabiztosságot, amit mindvégig terveztem. Igen, a határozott és magabiztos ügyvédnő, aki mindenkit kicsinál a tárgyalóteremben. És majd őt is, csak ezzel még nincsen tisztában. De majd... mindennek eljön a maga ideje. Csak az lesz macerás ha nem jön vissza New Yorkba, elvégre engem a munkám odaköt, és igazán nehéz lenne megvalósítani a bosszúterv bármelyik részletét, ha nem ott van, ahol én.
Most, hogy itt áll előttem, azonban nyilvánvalóvá válik, hogy vonzereje semmit sem csökkent. Nah igen, mindentől függetlenül még mindig nagyon szívesen simítanék végig izmos felsőtestén. Élénken él bennem a kép meztelen valójáról, és mit ne mondjak, nem utolsó látvány...
Jó, ez felvet némi problémát a tervekben...

VISELET

*A mókás tényleg csak annyi az egészben, hogy ő valóban megbántott engem, én viszont csak szimplán egy nő voltam az ágyában pár alkalommal. Jó nem csak az ágyában... De végül is teljesen mindegy, a lényeg, hogy megbántott. Nem szokásom most már csak úgy mindenkivel összefeküdni. Volt időszak, de elmúlt, és azt is csak maximum nem éppen józanul, drogok befolyása alatt ejtettem meg. Nem, az egy éjszakás kalandok nem tartoznak a kedvenc időtöltéseim közé. Ő viszont biztosan nagyon jól nyomja ezt a fajta életmódot.
Belépek, nem is belibbenek a lakásába, ahogyan beinvitál magához, s pillantásommal felmérem a helyiséget. Kicsit olyan mintha nem is lakna benne, csak úgy néha ellátogatna ebbe a lakásba.
Szórakoztató a meglepett arca, s döbbent már-már sértő kérdéséről igyekszem nem tudomást venni, vagy legalábbis nem megsértődni.
De ujjainak érintése a hátamon egy pillanatra kizökkent, s felrémlik előttem egyik együttlétünk élménye.
Hajj, Elsa szedd már össze magadat!
Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat, s gyorsan összekapom magamat, így a válaszom már határozottan cseng.
- Az iroda küldött... - Válaszolom szemrebbenés nélkül. Bár miért is kéne, hogy zavarba érezzem magamat, elvégre tényleg ők küldtek. Az egy másik kérdés, hogy kiprovokáltam, hogy így legyen és ez a dolog csak kapóra jött.
Úgy próbálok viselkedni, mintha mi sem lenne természetesebb, mintha semmi sem lenne abban, hogy meglátogatok egy régi kollégát akivel dugtam. Sőt, mintha azaz egész meg sem történt volna közöttünk. Csak két régi ismerős... nah persze.
Követtem, beljebb a lakásban miközben válaszoltam a kérdésére az előzőek fényében.
- Igazából semmi eget rengető. Csak a szokásos. És lenne egy ügy...- Nah igen, egy ügy, amiben velem kéne együtt dolgoznia ha elvállalná. Azt hiszem, hogy a sors is nekem dolgozik. Elvégre az évek alatt jól kinőttem magamat, az iroda egyik alapembereként, ki másra bíznának egy ilyen fontos esetet, mint rám... na meg arra a személyre akinél gyakornokoskodtam...
Elveszem a poharat és helyet foglalok, lábaimat keresztbe dobom egymáson, s belekortyolok a borba. Hmm... nem vagyok oda a borért. Nem is nagyon szoktam inni azaz igazság. Drogozni igen, inni is néha napján, de már csak bedrogozva.
Nem baj, azért kortyolok még egyet az italból.
Kipattintottam a táskámat és kivettem belőle az ajánlatot tartalmazó borítékot, s az asztalra rakva felé löktem.
- Amint említettem az imént lenne egy ügy. Úgy sejtem tudod,hogy ki az a Gery Smith...- Pillantok fel rá érdeklődve, már, hogy ne tudná. Míg ideértem vagy négy plakáton díszelgett a feje New York Giants focistájának. Állandóan őt látni a tvben, és hát most... sikerült belekeverednie egy nem kicsi botrányba.
- Vele kapcsolatos az ügy, elég nagy pénz van benne, és elég nagy a hírverése a dolognak. A részletek a papíron, az iroda pedig téged akar...- Igen, ez az Eli, csak határozottan, ahogyan azt a tárgyalóteremben is szoktad. Most kivételesen jól adom, az üzletasszonyt, talán segített, hogy sikerült megfelelően lesokkolnom az érkezésemmel. No igen én ilyen is tudok lenni, mondjuk általában nem Hayden Greg Evansel szemben. De ennek is eljött ideje, és jobb is így kezdeni, és nem pedig óvodás kislányként nyálat csorgatni. Elvégre egy felnőtt nő vagyok vagy mi a fene.*

*Pillantását folyton magamon érzem, és ezt jó jelnek veszem. Lehet, hogy nincs belém zúgva, és soha nem is volt, de ez még nem azt jelenti,hogy közömbös. Bizony annál minden jobb. Igazából azt még nem döntöttem el, hogy a bosszúm, hogyan is fog kinézni... Amikor errefelé tartottam a kocsiban, még biztos voltam benne, hogy elcsábítom aztán kicsinálom, ahogyan annak idején ő engem. De most így egy légtérben vele, ez cseppet sem tűnt járható útnak. A másik lehetőség, hogy szimplán csak kicsinálom, ha tudnám, hogy kell megkínozni egy embert... de nem tudom, talán felbérelhetnék valakit, de hát ugye, úgy nem édes a bosszú. Vagy van valakije aki fontos neki, ezt viszont ki kell deríteni. És már vissza is zuttyantunk a jelenbe. Bárhogy is legyen az első lépés, hogy vissza édesgessem magamhoz, vagy legalábbis a közelemben legyen. Lefeküdni vele... nos, nem hiszem, hogy a legjobb ötlet lenne, elnézve a pasit, megint én járnám meg...
Fékezve a gondolataimat, amik érintése nyomán kissé erotikusabb irányba terelődtek ismét bedobtam a munkát, majd a táskámhoz hajolva elővettem az ügy részleteit és a fizetési ajánlatot tartalmazó borítékot, és Hayden elé csúsztattam. Figyeltem az arcát, kihasználtam a pillanatot, hogy büntetlenül legeltethettem rajta a szemeimet. Azon felül tervem egy kritikus részéhez érkeztünk, elvégre ha az ügy nem kelti fel az érdeklődését, aligha lesz a közelemben.
- Noh igen, készült pár fotó, ahogyan kimegy az üzletből, meg be ilyen általános paprazzi képek, még az összeset nem kaptuk meg. A csavar az egészben az, hogy Smith elég részeg volt, a sértett pedig egy nő. Állítólag gyakran járt be hozzá, ebbe a jelentéktelen kis üzletecskébe. Smith beismerte négyszemközt, hogy szeretők voltak, aznap este összeveszett az asszonnyal, nem emlékszik miért, idejött. Feltételezem szakított a nővel, az meg kiakadt. A gond csak az, hogy Smith nem akarja, hogy ez kiderüljön az asszony miatt...- Sóhajtottam, utáltam ha az ügyfeleink megnehezítik az életünket. Egyszerű lett volna rábizonyítani a nőre, hogy jogtalanul vádolja a sportolót ha amaz megvádolja a szeretői viszonnyal... Mindig vannak fecsegő barátok... De így.Egy pillanatra el is felejtettem, hogy miért jöttem és kivel ülök magányosan egy szobában ahogyan belemerültem az ügy részleteibe. Zavartan pillantottam rá, míg le nem guggolt elém, s meg nem éreztem bőrömön az ujjait.
Ajkaim kissé elnyíltak, s légzésem akadozottabbá vált.
- Hiányoztam?- Vontam össze a szemöldökömet.- Ha jól emlékszem te szakítottál véget ennek az egésznek.-Biztos, hogy nem emlékszem rosszul, ha másképpen lenne könnyen lehet, hogy most nem ülnék itt. Mindazonáltal nem álltam fel, és a kezét sem vezettem el a combomról, mert hiányzott az érintése. Kár lenne tagadni, hogy még mindig vágytam rá. S valahol a gyűlöletem alatt azért élvezni is akartam a pillanatokat vele...*

*Na jó, állatira szexi volt ez tagadhatatlan még most is. Hogy vonzódom hozzá? Nagyon is, igen még mindig.Pofára akarom továbbra is ejteni, a bosszú bizony ott lebeg a szemeim előtt, csak tehetek egy kis kitérőt? Most kéne felállnom és elmennem, most nem szabadna engednem a csábításnak. De az isten szerelmére, hogy is tehetném.
Az ajkaim kissé elnyíltak, ahogyan ujjai a bőrömhöz értek s akadozva szívtam be a levegőt.
- Megtennéd?- Néztem le rá meglepetten. Nem hittem el, hogy kidobna csak azért mert nem akarok vele szexelni... vagyis, de elhittem. - Tehát továbbra is csak egy újabb lyukként tekintesz rám és ha nem kapod meg amit akarsz akkor kidobsz? Szép...- Morogtam bosszúsan, de ettől még hagytam, hogy megszabadítson a cipőmtől. Nem akartam elmenni, akkor vége lenne a játéknak és a céghez is mehetnék vissza üres kézzel, és azt bizony nem köszönném meg. Túlságosan is magabiztosan jöttem ide, tudva, hogy nekem ez könnyen meg lesz. Valahogy ezt a magabiztosságot kéne megszereznem megint, mert így ebben az állapotban bizony nagyon úgy tűnik, hogy megint az ágyában fogok kikötni. Gyűlöletes, hogy mennyire gyenge személyiség vagyok.
Felnyögtem ahogyan megéreztem a kezét a szoknyám alatt.
- Nem...- Húzódtam közelebb igazából kár lett volna tagadni a dolgot, vágytam rá. Ujjaim a hajába túrtak, s lehajoltam hozzá ajkamat az övére tapasztva, hevesen csókoltam meg, hónapoknyi frusztrációmat beleadva. Egészen közel húzódtam, s útközben széttárt lábaim a teste két oldala mellett pihentek a puha szőnyegen. Már mindegy volt ha idáig eljutottunk akkor legalább érezzem jól magamat. Nem, de?*

- Ezt én is kérdezhetném Mr. Evans- Mormogom, hiába tagadnám le, hogy kívánom és vágyom rá. Még mindig... mikor fogok túllépni rajta? Hiszen az előző kijelentése is arra utal, hogy bizony még mindig nem tisztel. Pedig engem arra neveltek, hogy várjam el mindenkitől a tiszteletet. Főleg a férfiaktól, és kölcsönösen tiszteljek én is másokat. Ez a férfi még mindig eléri amit akar, még akkor is ha bunkó. Gáz... Sajátos defekt. Vagy pont, hogy nem az? Vajon minden nőt ilyen könnyedén megkap?
Légzésem felgyorsul, sőt zihálássá válik, ahogyan ujjai megindulnak felfelé a harisnyámon, s ajkát megérzem a nyakamnál.
- De még mennyire, ahogyan arra is milyen szemétmódon dobtál ki.- Jegyzem meg epésen. Az egy dolog, hogy széttárom neki a combjaimat, de attól még tudja, hogy nincs ám minden elfelejtve. Lehet mondjuk nem érdekli, de ha már itt van és ilyen pozícióban vagyunk akkor viselje el. Vagy tegyen ellene, hogy ilyeneket mondjak.
Vadul viszonozom a csókját s az ajkai közé nyögtem. Nem is emlékeztem, hogy ennyire jól csókol. Vicces, hogy az emberrel egy csók képes elhitetni, hogy őrülten kell a másiknak. Holott az agya tudja, valahol mélyen egy racionális hang az figyelmezteti, hogy ez bizony nagyon , de nagyon nem így van.
Felnevetek a javaslatára.
- Na mi van? Öregszel? Olyan prűd lettél, hogy a hálószobán kívül máshol nem is csinálod?- Beletúrtam a hajába, majd ujjaim megszorultak a tincsein és így húztam közelebb, hogy a következő szavakat az ajkaira suttogjam.- Ha jól emlékszem régen az irodai asztal volt az egyik kedvenced.- Nekem aztán teljesen mindegy már, hogy hol esünk egymásnak, lehet az ágy vagy asztal, vagy ez a kanapé. Ahol neki jól esik, csak csináljuk már. Nah igen, azért bennem is bennem van, hogy ezer éve nem láttuk egymást. Függetlenül attól, hogy ő dobott ki engem, nem kívánom kevésbé. Így kéne pedig lennie, de nincs így... ismétlem magam gáz...
Gáz vagyok, és az is maradok, de ma este egy istentelenül jót fogok kefélni. Kövezzenek meg érte...*

Valószínűsíthetően soha nem fogok megbékélni ezzel a pasassal, habár arról is meg voltam idáig győződve, hogy többet nem adom be neki a derekamat. S most még is a közepében voltunk a dolgoknak.
Legszívesebben itt a kanapén hagytam volna, hogy magáévá tegyen.
Az ajkamba haraptam s igyekeztem nem túlértékelni a szavait, valahol belül  meg kellett keményítenem magamat annyira, hogy ne essen sz*rul amikor a végén majd a kezembe nyomja a táskámat és közli, hogy jó akkor találkozunk a bíróságon...
-Hmm, ha ezt akarod.-Nekem végül is mindegy volt, hogy a kanapén vagy az ágyban. Az ágy talán kényelmesebb is, hagytam, hogy felkapjon és lábamat a dereka köré fontam miközben csókoltam.
Aztán a fenekem a kemény asztalra ért, felkuncogtam.
- Na és mi lesz azzal, hogy nem akarod elsietni?-Jóleső nyögés hagyta el az ajkaimat, ahogyan a hajamba markolt és közelebb rántott. Ugyan olyan hevességgel viszonoztam a csókját, mint ahogyan azt kaptam. Tenyerem végigsiklott kockás hasizmán fel a mellkasára és vissza. Beleakasztottam a nadrágjába az ujjaimat, s elkezdtem megszabadítani a fölösleges anyagtól.
Közben közelebb húzódtam s csípőmet kissé megemelve ágyékomat az övének dörgöltem.
Ezer éve, hogy együtt voltunk, és őszintén a legtöbb férfival nem olyan jó az ágyban, mint vele. Még jó, hogy az ember sóvárog a cukor után ha egyszer megízlelte... *