Drew  & Eliza

Tudtam mire vár, a "b" betűs szóra, de nem érdekelt, hogy hisz e nekem, én megtettem, amit megtehettem. Nem húzom az időt, miután elmondom a kis monológom ajkaim ajkaira találnak, s egy pár másodpercre megadom magamnak azt az örömöt, hogy újra azt tehetem, amit mindig is akartam tenni.
Hátának simulva hallgatom, amit mond, majd mikor megmozdítja fejét s utána vállával konkrétan állba vág, oldalába csípek, jelezve, hogy ez most gonosz lépés volt, mégsem bántam. Ez is csak olyan hajhúzás volt, mint annyi éve, mikor ott húztuk a másik agyát, ahol lehetett.
Nem szólalok meg, derekát szorítva élvezem, ahogy hajamba kap a szél és mélyen magamba szívhatom az arcomba csapódó levegőt. Szabadnak érzem magam, mögötte soha nem féltem, még azután sem, hogy egyszer elborultunk egy kanyarban. A maga nemében az is vicces volt, és egy jó közös emlék. De ez olyan, mint a lovaglás. Leesel, és ha nem ülsz vissza azonnal, soha többet nem mersz a ló közelébe menni. Hát olyannyira mertem, hogy végre olyan saját motorom van, amire mindig is vágytam. Persze kicsit előnyt jelentett benne a képességem, de ez már mellékes.
Fogalmam sem volt, hová tartunk, élveztem a pillanatot, s magamba szívtam mindazt, ami megnyugvással tölthetett el ebben a pillanatban. Ahogy megáll, elengedem derekát, s mivel a fű nem a magassarkú barátja, így abból egy könnyed mozdulattal kibújva mezítláb igyekszem a kerítés felé.
Elmosolyodva rugaszkodom el a földről, egy könnyed mozdulattal átugorva a kerítést, majd újra felé fordulok immár a másik oldalról, és a kerítéshez sétálok.
-Most rajtam múlik, hogy egyszerű mód, vagy mászva jutsz be. Nem úgy, mint legutóbb... én a helyedben rám hagyatkoznék, mert ahogy emlékszem a kerítésmászás nem a te stílusod.-emlékeztetem ama ominózus esetre, mikor hasonló mód törtünk be valami kertszerűségbe és eltörte a kezét. A lakatért nyúlok, egy könnyed mozdulattal letörve azt, s ahogy kinyílik a kapu elkapom kezét és kihasználva sebességem egy mélyebb medence szélén állok meg vele.-Drew-é az elsőbbség.-jelentem ki, s lököm be a medence közepébe, figyelve, ahogy elmerül, s közben arcomra gonosz mosoly ül, amolyan diadalmas győzelmi mosoly. Bár tudom, ezért még kapni fogok, de ezt megakadályozandó, ruhám a száraz fűre dobva csinos kis fekete fehérneműmbe feláldozva a vízbe vetem magam egy kecses bombával. Más lányok fejest ugranának, vagy ódzkodva a víztől tipegnének. A vízbe csobbanva először kiráz a hideg, majd mikor kinyitom szemeim a víz alatt Drew felé úszok, s csak közvetlen előtte bukkanok fel újra. Hajam hátrasimulva tapad vállamra, s így világosan ragyogó kékeszöld szemem kiemelte arcomon, annak keretet adva. A megvilágítás sejtelmes félhomályba borította szinte az egész strandot, ami szemünk elé tárult. Élvezve eme kellemes sejtelmességet, na meg persze a tényt, hogy látott már bikiniben régebben is, nem létező gátlásaim még inkább oldották. Egyik kezem nyakára siklik, mélyen szemébe nézve emlékszem a nyarakra, amikor sokad magunkkal töltöttük az estéket, éjszakákat a tónál, tábortűznél énekelve, önfeledten nevetve, szabadon. Ezt akartam érezni újra és újra. A víz fodrozódva szűri meg a belső világítást, s még csak a kutyák ugatását sem hallani körülöttünk.
-Ez hiányzott már.-engedem el nyakát kicsivel hátrébb úszva tőle felfekszem a víz tetejére s csak egy szempillantás kel ahhoz, hogy ne csak testben de lélekben is lebegjek.

Drew  & Eliza

Talán a helyzet iróniája, hogy itt vagyunk, de most megmutathatom én mire vagyok képes. Könnyedén átszökkenek a kerítésen, mintha csak legalább egy méter magas lenne, majd bentről figyelem, ahogy méregeti a kerítést. Sajnos nem állom meg szó nélkül azt a tényt, hogy emlékszem arra a Drew-ra, aki kerítésmászásban nem jeleskedve eltöri kezét, és ahogy látom arcát, érzi ebben ő is az iróniát.
Szem forgatva reagálok megjegyzésére és töröm le egy könnyed mozdulattal a lakatot, mintha csak egy faág lenne, s így kinyílik előtte is a kapu. Újra egy strandon, bár ez kicsit más szituáció. De sokkal jobb is egyben.
Nem gondolkodom sokáig, s bár valószínű sejtette, hogy itt még nincs vége az én kis erőfitogtatásomnak, pontosan tudtam, hogy ezért még vissza akar majd vágni. Figyelem, ahogy lökésemtől a medencében landol, s bár a víz alatt marad, szívverését hallva nem esek kétségbe attól, hogy véletlen megfullasztottam ezzel a kis húzásommal. A fekete testhez simuló ruhám alatt lapuló fehérnemű árát tekintve kétség sem fér hozzá, hogy szép darab volt, pláne, hogy rajtam volt, mégis sajnáltam tönkre tenni, már pedig kétlem, hogy a klóros víz lenne a megfelelő mosási forma számára. De ezen már késő gondolkodni, bevetem magam a vízbe, előtte felbukkanva, amikor már feladta a tetszhalál látszatát.
Nyakába csimpaszkodva élvezkedem, s miután újra találkoznak ajkaink, végre reagálhatok is.
-Érdemes megjegyezned, hogy jó a hallásom, a szívverésed pedig egyenesen dobhártyaszakasztó... gyakorold még a halott látszatát.-jelentem ki elengedve őt, s behunyva szemeim élvezkedem tovább a víz tetején fekve. Hallom ahogy tempózni kezd, majd kiszáll a vízből, s bár nem állt szándékomban figyelni rá, valahogy sejtettem, hogy kijátssza ezt a kártyát.
-Drew...-nevetem el magam, de szemeimnek nem tudok megállt parancsolni, s ajkaimba harapva mérem őt végig tetőtől talpig. Hát ha ő így én is így. De a gondolat túl lassú volt ahhoz, hogy cselekedhessek. Újra a vízbe placcsan akár egy nagy béka, mire hangosan felnevetek, s nézem, ahogy a víz alatt közeledik. Hátrálni kezdek, de nincs sok esélyem ellene, kérdőre von, kezeim pedig hátra feszíti, de nem érzem értelmét annak, hogy most ne engedelmeskedjek neki.
Arcát fürkészem, szeme hol ajkamra siklik, hogy szemembe néz, de amikor teljes testével nekem simul, hátam pedig a falnak ütközik így még közelebb préselve hozzá nem látok más "menekülési" módot. Aztán észbe kapok, hogy azt mondta "addig nem szabadulok". Ami azt illeti eszem ágában sincs szabadulni, menekülni sehová, ez így, itt és most tökéletes hely számomra, s csak a szituáció annyira kínos, mint amennyire akarom, hogy az legyen. Nem pirulok el, állom teste minden porcikájának érintését, sőt.
-Miből gondolod, hogy szabadulni akarok?-érdeklődöm kicsit ellökve magam a faltól, lefogott kezeim azonban még mindig nem szabadítom ki.-Álmodban sem tudod elképzelni mire vagyok képes érted.-csókolom meg óvatosan, megnyalva száját, nyilvánvaló és kirívó kijelentést téve egy bizonyos dologra.-Biztosíthatlak róla, hogy ez a bocsánatkérés mind a kettőnknek tartogat még dolgokat.-szakítom ki kezeim övéiből ellökve őt magamtól, és kimászva a partra megállok előtte épp az egyik medencét megvilágító lámpa alatt. Melltartóm pántját lassan leeresztve vállamon rögtönzött sztriptízsóban részesítem, s ahogy a kapocs is megadja magát, kezeim csípőmre helyezem.-Ja, hogy ez?-vonom fel egyik szemöldököm és hozzá hasonlóan, mégis egy kecses fejessel ugrok vissza a medencében, de alsóm továbbra se dobom le magamról. Annyira könnyen ezért nem adom magam. Előtte felbukkanva részesítem őt forró, de nem túl heves mégis édes csókban, kezeit pedig csípőmre vezetem.-Tudod jól, hogy sajnálom, amit mondtam, amit tettem. Soha nem akartam fájdalmat okozni neked vagy becsapni.-nézek mélyen szemébe, de még így is olyan közel vagyok hozzá, hogy érezzem leheletének hűvös cirógatását arcomon.
-Kipróbálhatnád, mi mindenre vagyok képes érted.-siklik ajkam füléhez, így suttogva neki a szavakat, s nyomok csókot füle tövébe. Kezeim hasfalára siklanak, majd oldalát borító sebeire egyenesen fenekéig.-A sebhelyek kifejezetten vonzóak, bár nem hiszem, hogy holmi élvezetből kerültek rá.-nézek újra szemébe, de kezeim nem mozdítom. Nem engedtem volna el, nem amíg be nem fejezzük amit elkezdtünk. És minden jel arra mutatott, hogy nem csak én érzem ezt a helyzetet egyre forróbbnak, de benne is fellobbantottam valamit, és ezt még ha tagadni akarnák, akkor sem tudná megtenni. a kézzel fogható bizonyíték ugyanis engem igazolna.

Drew  & Eliza

Nem vagyok az a szégyenlős típus, ahogy ő sem, s most már még kevésbé érdekelnek arcomra kiütő gondolataim, szemrebbenés nélkül mérem végig, minden apró és kevésbé apró részleten elidőzve. Majd figyelem, ahogy beugrik, s bár tisztában vagyok vele mit akar hallani, kicsit játszok vele, csak a jó kedvéért.
Kezeim eleinte hagyom kezei között sínylődni, így közelében maradva s húzom a saját és az ő agyát is a gonosz kis játékommal. Bátorítsa még nagyobb mosolyt csal arcomra, és még az is azt gondolhatná, hogy többről van szó holmi játéknál, aki soha nem is ismert. De egyre inkább megfogalmazódik magamban egy gondolat, amit azonban egyenlőre nem áll módomban megosztani vele.
A partra úszva szabadulok meg a jelen pillanatban bikiniként szolgáló csipkedarabtól, egy kisebb műsor keretein belül, és amikor fütyülve hangot ad nemtetszésének, visszaugrom a vízbe, mintha meg sem hallottam volna. Még szép, hogy nem akarom meghallani. A játék lényege épp ez volt. Túl könnyen ment volna, ha megadom neki azt az örömöt, hogy tetőtől talpig láthasson. Annak még nem jött el az ideje.
A rögtönzött bocsánatkérésem, bár ezt a konkrét szót nem tartalmazza, ahogy pedig előadja a süketet, miközben formás hátsómba markol, elmosolyogtat. Érintése újra és újra dob egyet vérmérsékletemen, ami számára nem feltétlen jó.
-Tökéletesen hallottad.-közlöm vele egykedvűen, kezeimmel nyakára siklanak, körmeimmel pedig végigcirógatom hátát, bár a kelleténél kicsit fájdalmasabbra sikerült a mutatvány. Nem sokáig vár arra, hogy megkaphassa, amit akar, de ha már így adódott én kihasználnám a lehetőségeim egy kis játékra. -Ugye nem gondolod de te sem, hogy ilyen egyszerűen adom meg magam?-érdeklődöm kilépve alsómból, ami így a víz tetejére bukik, majd úszik a part felé a lefolyón fennakadva. -Megadni magad ilyen könnyen, gyenge jellemről árulkodik, aki nem szereti a játékokat.-csúszik kezem fenekéről újra hátára, majd mellkasához érve végig hasfalán egyenesen vágya forrásáig.-Tisztázzunk valamit. Nem vagyok ringyó, akit telefonhívásra lehet rendelni. Erre vágytam már rég óta, de tudjuk mind a ketten, hogy egyikünk se az a kapcsolatfüggő. Én nem hajtom el azt, ha neked lesz valakid, ahogy te se, ha nekem. Nincs féltékenykedés, csak barátok vagyunk, némi extrákkal kihasználva.-adok hangot gondolataimnak, melyek csak nemrég lettek tiszták bennem, s melyben rájöttem, hogy nekem nem való sem ez a kapcsolatosodni, de az sem, ha nem kaphatom meg azt, amit akarok. Közelebb hajolva hozzá, forró csókkal pecsételem meg gondolataim, elengedve őt, nyakába csimpaszkodom, de még mielőtt beleélné magát a víz alá húzom, s majd csak ekkor engedem át neki a terepet, óvatosan dereka köré fonom lábaim, és hagyom, hogy lebegve átadjuk magunkat vágyainknak. Bár egyik énem sem rajong azért, hogy a víz alatt időzzön, behunyva szemem élvezem ki a helyzetet, mígnem újra a víz felszínén nem leszünk, s csípőmmel kissé felemelkedve halk sóhaj tör ki ajkaim közül, ezzel jelezve, hogy igenis élvezem a kialakult helyzetet. Végre megkaphattam, amit akartam, de nem akartam többé elkötelezetten az övé lenni. Ebben megváltoztam, és nem változtattam volna azon az életen semmit, amit most magamnak tudhattam. Szabadnak lenni, úgy élni, ahogy én akartam. Ez volt a nekem való. Viszont tudtam egy bizonyos pont után ha nem vagyok észnél, könnyen eshetek vámpír énem csapdájába, s bár ezt most ő nem tudhatta, éreztem, ahogy ilyen fajta éhségem is egyre erősebb, ahogy felpezsdült vágyaim egyre magasabbra szöknek.

Drew  & Eliza

Egyszerre fordult meg a fejemben a tény, hogy én mennyire kapaszkodtam belé, és az, hogy most a legkevésbé sem érzem úgy, hogy amit érzek az valóban az az "sz" betűs szó lenne. Inkább szórakozásra vágyom, arra, hogy megkapjam amit akarok, megkapjam tőle is, amire mindig is vágytam, újra legjobb barátnak nevezhessem, de vele lenni úgy, mintha egy párt alkotnánk....na azt nem. Szabad vagyok, ahogy annak is születtem, korlátolni pedig sem magam, sem őt nem akartam.
Rám tett megjegyzésétől elmosolyodom, s csak vállat vonok, amolyan tudomásul veszem, de eddig is tudtam mód, ahogy ez arcomra is kiül. Soha nem voltam a szerénységemről híres, ezt ő is tudhatta jól. Kezem eljátszik hátán, kissé karmolászva, bár nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy felkarcoljam hátát, mert annak tudom mi lenne a vége.
Lefektetem a szabályokat, melyek nemrég megfogantak fejemben, és ahogy látom ő se bánja azt, amit kérek.-A féltékenység könnyen orvosolható, csak időt kell rá szakítani.-teszek célzást arra, hogy bár nem űzök el mellőle minden jöttmentet, azért még így is helyet kell nekem adniuk másoknak. Azért nem tervezek megenni e nélkül, és aki már bevált, azt mégis miért kellene váltogatnom? És minden bizonnyal neki sincsenek ellenvetése ellene, legalábbis kezem között megbizonyosodhatok róla, mennyire nem vagyok közömbös számára. Ajkaimba harapva figyelem, ahogy arcára pillantva is megbizonyosodhatok erről, majd ajkaim ajkaira tapasztva a víz alá húzom, s csípője köré kulcsolva lábaim átadom magam minden érzelmemnek, és újra úgy érzem, szárnyalok. De tudta jól, hogy soha nem voltam az az egyenes típus, játszani akarok most is, és mikor erre emlékeztet, ajkaira hajolnék, de már a medence szélén ülök. Ahogy hátamra lök, úgy kulcsolom nyakára kezeim, s húzom magammal, szemeim behunyva halkan felnyögök érintése alatt.
-Akkor játszunk.-suttogom, s mivel volt oly figyelmetlen, s kezeim szabadon hagyta, egyikkel hajába túrok, másikkal újra férfiasságát izgatom, de míg előző próbálkozom kedves volt és kényeztető, addig ez követelőző és kissé heves. Hajába markolva húzom vissza ajkaimra, míg csók helyett megnyalom ajkait, s mélyen szemébe nézek.-Te mondtad, hogy ne csak beszéljek, hanem bizonyítsak is.-engedem el haját, de másik kezemmel továbbra is fogva tartom.-És biztos lehetsz benne, hogy te törsz meg alattam és esedezel majd.-célzok jelen pillanatban kicsit másra, nem a barátság extrákkal dologra, és oldalamon átfordulva hozom őt magammal, mígnem hátára nem kerül, s én fölé nem magasodom. -Túl könnyen megadod magad...-húzom tovább agyát szándékosan, s egy könnyed mozdulattal megfosztom magam is attól az örömtől, hogy érintése alatt sínylődjek, felállok és háttal a következő medence felé indulok, közben rajta tartva a szemem. Én nem fáztam, sőt a kellemes hűvös szél kitisztította annyira a gondolataim, hogy a medence széléhez érve lassan sétáljak be a gőzölgő forró vízbe, s a harmadik lépcsőfokon kényelembe helyezve magam sütkéreztem a medence világításában. Semmi kedvem nem volt egy medence hideg partján feküdni, vágyaim kínja között, inkább a forró vízben merültem el, s jobbnak láttam itt bevégeztetni a vágyaim. Most igazi kis dögként viselkedtem, de ha már ő is benne van a játékban, hát miért ne. Kíváncsi vagyok meddig bírja a gyűrődést, és mikor látja be, hogy képességeim ellenére is okosabb vagyok, mint amennyire hiszi, és könnyebben állok meg dolgokat, mint ő. Bár fellobbanó éhségem másra is kiterjed, s mivel még ma nem jutottam különösebb forrásokhoz, félő ha nem ő, akkor más torka bánja majd az éjszakát.

Drew & Eliza

Nem tudtam eldönteni, hogy magamnak vagy magamnak akarom bebizonyítani makacs és önfejű természetem létezését, minden esetre nem hagytam sokáig, hogy ő érezze azt, hogy uralkodni tud rajtam. Tudtam jól, mitől döglik a légy, s ezt tudtára is hoztam, bár ahogy láttam rajta épp kiváltottam a kellő hatást. Nem csak ki akartam élni vágyaim, de az ő agyát is akartam húzni, kíváncsi voltam, az a bizonyos húr meddig húzható. Így egy idő után már nem tarom élvezetesnek azt, hogy én dolgozom rajta, hát hátára fordítva leszállok róla és a közeli medence felé veszem az irányt.
A forróvíz testem körülölelve lehunyom szemeim, de hirtelen még így is túl sötét lesz. A lámpák üvegje csörömpölve hullik a földre, de szemeim nem nyitom ki, ha lenne mitől tartanom, azt hallanám. De csak azt a halk csoszogást hallom, ami minden bizonnyal lopakodásából fakad. De elhitetem vele, hogy nem veszek róla tudomást, hagy élvezze kicsit a tudatot, hogy valamiben fölém kerekedhet.
-Mind a ketten tudjuk jól, miért hagytam ezt a munkát félbe.-suttogom fülébe, ahogy ajkai nyakamra vándorolva derítik fel újra a terepet. Halkan felsóhajtok, mikor megérzem érintését vágyam forrásánál, fejem hátra vetve szemeim behunyom, és átadom magam az érzésnek. Csak elmosolyodom, s hagyom, hogy most ő dolgozzon helyettem, de rajtam. Ahogy ajkai combom súrolják még a forró víz ellenére is kiráz a hideg. Halk sóhajaim mellé gerincem ívbe feszülve adja meg magát érintésének, tekintetem pedig övébe fúrom, amiben bár látszik némi kényszeres könyörgés, hangot nem adok neki. Bár jól lehet így leplezem le magam is. A sötét azonban előnyömre válik ebből a szempontból. Kezeimmel egy ideig támasztom magam, majd vizes hajánál fogva húzom vissza ajkaimhoz.-Nem fogok könyörögni...-suttogom ajkaiba, ahogy másik kezem kezeire fonom, irányítom őt, s ahogy tetőfokra hág érintése által vágyam, először megremegő testemmel vonom magamhoz még közelebb ajkaiba harapva, de nem sokáig tudom elfojtani előtörő nyögésem, így elszakadva szájától átadom magam vágyaimnak és hagyom, hogy sodródjak velük. Zihálva engedem el, mellkasánál fogva ellökve magamtól, ülő helyzetbe kényszerítem és ülök ölébe, de nem fogadom magamba, csak ringatom csípőm, hogy ami munkát eddig kezeim végeztek el, most átadjam más testrészeimnek. Kezeim nyakát karolják, mélyen szemébe nézek, ajkamba harapva ingerlem tovább, kínozva őt a csúcsra jutás édes zamatával, de nem megadva neki ezt az örömöt. Bár már én sem voltam benne biztos, hogy sokáig bírom nélküle. Végül megtettem, amire kezdettől fogva vágytam, amióta megismertem. Lassan feljebb emelkedtem, kezemmel segítve őt, hogy igazán rátaláljon vágyam forrására, szemeim lehunyva fogadtam magamba, csípőmmel lökve egyet halkan felnyögtem, és hagytam, hogy hátamra fordítva immáron ő irányítson. Felgyorsult szívverését fülemben lüktetve hallom, ahogy látom kiduzzadó ereit is, és féltem nem bírom sokáig vére nélkül. Mert egy részem semmi másra nem vágyott, csak vérére....Mikor éreztem, már közel a vég, közelebb húzva magamhoz, hagytam, hogy agyam elhomályosulva elhagyja testem feletti irányításkényszerét, előugró fogaimmal óvatosan felszakítva bőrét megízlelhettem vérét. A mámortól felajzva engedtem el, s bár fogalmam nem volt róla, hogy voltam képes édes vérétől elszakadni, féltem ezek után már kétszer meg fogja gondolni, kezd e velem, vagy egy hozzám hasonlóval. Ahogy gyorsult mozgása, úgy adtam át magam neki, végül ívbe feszülő testtel engedtem, hogy végső gyönyöröm is beteljesüljön, ahogy övé is. Zilálva szakadtam elé nyakától, melyen két piros pont éktelenkedett, immáron egy világgal tudatva, hogy vámpírral volt már dolga. Pedig testét a kelleténél több seb már így is tarkította.

Drew  & Eliza

Testem minden porcikája éhezett érintésére, torkomból pedig akaratom ellenére is halk sóhajok törtek elő, ahogy kényeztetni kezdett. Gonosz mosoly szalad torkomra, kérdésére csak felvonom szemöldököm, de többé nem szólalok meg. Ölébe ülve hagyom, hogy kényszeresen vágyjon elmerülni bennem, s mikor eléri ezt a szintet, megadom neki amire vágyik. Felnyögök, ahogy érzem közel a vég, de ezzel együtt vesztem el kitartásom, mely arra irányul, hogy ne vegyem vérét. Megteszem, nem túl mélyen harapva nyakába szívni kezdem mézédes vérét, míg hagyom, hogy beteljesüljön gyönyöröm, ahogy övé is. Érzem, hogy éhségem apad, el ugyan nem múlik, de kezelhetővé lesz.
Ahogy legördül rólam, úgy hunyom le szemeim, és hagyok magamnak egy percet, hogy újra észhez térjek. Csukott szemmel ugyan, de felvonom egyik szemöldököm és elmosolyodom kérdése hallatán, de végül kinyitom szemeim, és teljes testemmel felé fordulok. Vizes hajam egy része vállamra omlik, de másik fele még így is a vízben úszik.
-Miből gondolod, hogy olyanod valaha is volt?-érdeklődöm közelebb hajolva hozzá, szemébe nézek, s bár kínoz a cselekvésvágy, hogy újra megcsókoljam, ajkai fölé hajolva megálljt parancsolok magamnak, még mielőtt újra elcsavarná a józan eszem. -El akarod, hogy múljon?-érdeklődöm előző kijelentésemre cáfolatot adva, így bevallva, hogy nagyon is volt neki, majd ellököm magam a lépcsőről, s beljebb úszva a mély vízbe, ahol már nem ér le a lábam, csupán lábujjhegyen tudok egyensúlyozni.-A sebhelyek kifejezetten jól állnak. Bár nem emlékszem, hogy arra kértelek volna valaha vágasd szét magad. Hogy szerezted őket?-térek az egyik lényeges kérdéskörre, ami mintha eddig nem létezett volna, mégis érdekelt, vajon mibe keveredett. És ha keveredett is, mégis mennyi közöm volt nekem ehhez. Vagy a puszta tényhez, hogy engem keresett.-Olyan választ pedig ezek után nem fogadok el, hogy hagyjuk.-úszok vissza elé, újra szemügyre véve a szóban forgó sebeket. Tekintetem nyakára szalad, a két kis heges sebre, amivel most már gazdagabb lett, és amiről immáron nem csak közvetve, de közvetlen is én tehetettem. Ha akart okolhatott ezért, de a varázsát ez az éjszaka számomra nem szakította volna még meg ez sem. Végre megkaphattam, amire vágytam, még többet is, és bár nem mondta ki nyíltan, de tudtam, hogy vágyott erre ő is. A sebek sorába én nem állhattam be. Testemet csupán egy seb tarkította, még az is jóval azelőtt maradt rajtam, még mielőtt kikerültem volna az intézetből. És erről a sebről én tehetem, magamnak okoztam, de emlékeztetett rá, hogy honnan indultam.